Vörösbegy kalandjai

"Párizs, ezerkilencszáztizenegy november huszon­ötödikén, délután.Az idő ólmos, az ég szennyesen szürke; hideg, nedves a levegő. Fél hat. A városra ráborul a búsító őszi este. A lámpák gyéren világítanak.Közel az avenue des Ternes-hez, a rue des Acacias egyik előkelő palotájának nemesrajzú kapujában egy hölgy áll tétován, majd lassan elindul. Alig lép néhá­nyat, megáll és körülnéz. Az utcában nem jár senki; az avenue des Ternes is néptelen. Erre a hölgy gyor­san elindul a boulevard felé.Karcsú szép termetéhez divatos szabású ibolya­szín kosztüm simult, mely ízlésesen hangsúlyozta, hogy úrnője pompás jelenség. A puha, finom kelme hízelgőn tapadt az ifjú illatos testhez. Ötletesen for­mált kalap volt a fején; az arcát lilaszín sűrű fátyol fedte. A nyakán hátul, aranyszőke kis hajtincs kan­dikált elő."(részlet)