Goncsarov hármaskönyve - Ivan Goncsarov regényei a XIX. századi irodalomban

A szerzők és szerkesztők egyaránt feladatuknak tekintik a magyar- és a világirodalom eminens alkotásainak újraértelmezését a diszkurzív poétika által kínált megközelítés jegyében; keresik az együttgondolkodás lehetőségeit a magyar filológia és a modern filológiák között. Miként azt is, hogy a hazai tudományosságban kevésbé ismert irodalom- és kultúraelméleti értekezéseket magyar nyelven hozzáférhetővé tegyék. Mint korábban már említettem, nem három, hanem egy regényről beszélek. Ezeket egy közös vezérfonal, egy kibontakozó gondolat - az orosz élet általam átélt egyik korszakától a másikig tartó átmenet -, valamint e korszakok jelenségeinek képeimben, portréimban, jeleneteimben, apró megnyilvánulásokban való tükröződése köti össze. Szemem előtt lebegett a negyedik korszak is, amely magába foglalja a jelenkort, ám ezt a tervet is elvetettem. Az alkotáshoz ugyanis az élet már kialakult és nyugvópontra jutott formáinak nyugodt szemlélése szükséges, az új élet viszont túlságosan vitális, még kavarog és forrong, ma létrejön,holnap szétesik, és nem hogy napról napra, de óráról órára változik. A ma hősei nem hasonlítanak a holnapiakra, ezért csak a szatíra vagy a könnyed karcolat s nem pedig a nagy epikus mű állíthat elébük tükröt.