Az utolsó töltény 9. - Önéletrajzi töredékek

Már túlhaladtam a hetvenedik évemen, azt hiszem, én is teljesítettem minden feladatot, melyet a Sors általában ki szokott róni az emberekre: tisztességgel eltemettem szüleimet, felneveltem a gyerekeimet, építettem házat, ültettem fákat, melyeknek a gyümölcséből is ehettem. Re quasi optime gesta - dolgaimat mintegy a legjobban elvégeztem.
Mégsem dőlhetek hátra a székemen vigasztalást keresve elvásott szívemnek és kedélyemnek, mert még egy munka hárul rám: el kell számolnom a rám bízott tálentummal, papírra kell vetnem az életem történetét ezúttal minden bujkálás nélkül, nem húzódva semmiféle kitalált történet látványos díszletei közé. Szívesen halasztgatnám önmagam élve boncolását, de tovább már aligha lehet.