Útinapló

Köszönöm, hogy megosztottad velem. A szívemig hatolt minden szó... Köszönöm, hogy megismerhettem az utadat, az érzéseidet, a gyötrelmeidet és gyönyöröket, amiket átéltél. Ahogy olvastam, én is átéltem a szépségeket és fájdalmakat. Olykor sírtam, máskor mosolyogtam...
Köszönöm, hogy megmutattad, mindenki rögös belső utakat jár... hogy olykor hibázunk, durván, bántón, méltatlanul viselkedünk, de azok is mi vagyunk... Köszönöm, hogy újra ráébresztettél arra, mennyi csoda van egy hétköznapi pillanatban, egy gyötrő gondolatban, egy feledhetetlen tájképben,... egy másik emberben... és hogy mindig megéri feloldódni ezekben...
Tudod, ahogy olvastam a történetedet, közelebb kerültem önmagamhoz. Meg tudtam bocsájtani magamnak néhány olyan dolgot, amit eddig szégyellnivalónak tartottam. Megértettem, hogy ezek is az ,,utam" részei.
Köszönöm ezt a csodálatos ajándékot...

Hálával és Szeretettel:
Nicole