Mindig a gyerekkel van a baj? - Az egyéni bánásmód óvodai alkalmazása

Mindig a gyerekkel van a baj? A kérdés szándékosan provokatív. Arra szeretné ráirányítani a figyelmet, hogy viszonyulásunk a nevelési gondokhoz meghatározó. A PREFER vizsgálat néhány idevonatkozó eredménye nagyon elgondolkodtató: Megdöbbentő, hogy a szülők és a pedagógusok az 5-6 éves gyerekek közel felét az erőszakos, kötekedő, követelőző, türelmetlen és/vagy nyugtalan, nagyon mozgékony, ideges kategóriába sorolták. Közel egynegyedüket a nagyon félénk, csöndes, visszahúzódó, zárkózott kategóriába, 15-16%-át pedig nagyon lassú mozgásúnak, fáradékonynak minősítették. (Nagy József: 5-6 éves gyermekeink iskolakészültsége, Akadémiai Kiadó, Bp. 1982. 257. o.). A szerző mentő körülményként a lelkiismeretességet említi, hogy tudniillik a kisebb zavarokat is jelezték a megkérdezettek. Ugyanakkor mindenképpen át kell gondolnunk a tolerancia hiányának és a viselkedési normákban való bizonytalanságnak a szerepét ezekben az adatokban. Hiszen maga a reprezentatív vizsgálat valójában a gyerekek egyharmadánál talált lemaradást az önállóság, a tanulás és a szociális magatartás területén. Ahhoz, hogy a bajban lévő gyereket támogatni tudjuk, szembe kell néznünk azzal a felelősséggel, hogy árthatunk is, ha nevelői beállítottságunk, attitűdünk nem diktálja számunkra, hogy minden ránk bízott gyermek megértéséig és elfogadásáig el kell jutnunk. Sok kérdésre nem tudjuk a választ, gyakran tehetetlennek érezzük magunkat. Ez a tehetetlenség, ha nem vigyázunk, a gyermek ellen fordulhat. Így kaphat kezelhetetlen, kibírhatatlan, óvoda réme stb. címkét az olyan gyermek, akivel még nem tudunk bánni. Ezek a bélyegek sajnos önmegvalósító jóslatokká válhatnak, ha nem cseréljük le őket az adott gyerek által teljesíthető pozitív elvárásokra. A nevelési gondok gyakoriságának növekedése, a problémák súlyosbodása, összetettsége az intézményes nevelés keretei között folyó nevelés-tanítás feladatait sokrétűbbé, bonyolultabbá tette.