Az ebecki délutánok

A millenium utáni évek derűje, belső jóléte, a nemesség patriarkális nemzetvezetése parlamentben és társadalmi életben mind összeszövetkeztek, hogy megszépülve emlékül maradjanak egy írónak, Mikszáthnak az irodalmi alkotásaiban. Ha ő nem volna, ezek az étizedek a magyar szellemtörténet legsivárabb évei lennének, de így őbenne felgyülemlett a régi világ minden édessége, mielőtt a XX. században fanyarrá változott volna minden íz.
Társadalmilag Mikszáth világának három rétege van, és mindenik rétegben más-más hangot üt meg. Legnagyobb művészi magaslaton a parasztábrázoló Mikszáth áll. A Jó palócok és A tót atyafiak artisztikum szempontjából messze kiemelkednek alkotásának egészéből..., azért jelentik a magyar irodalmi népiesség egyik tetőfokát, mert itt a nép csak annyiban nép, hogy tisztán emberi, mentes a magasabb kultúra álságaitól, maga az ember, maga a lélek...
A másik réteg a felvidéki kisváros polgára...
A harmadik világ az apró dzsentri és a vármegyei urak világa. Ez a világ tragikomikus. ÉLes szemmel látja minden félszegségüket, a nagy távolságot pretenció és valóság között, hogy ami fényes, azt kölcsönkérték, és ami az övék, az elkopott... Nála mélyebben senkit meg nem borzongatott a nemesi Magyarország belső és gazdasági összeomlása, de eltitkolja fájdalmát, és úgy tesz, mint maga a pusztuló társadalmi osztály: az utolsó percig igyekszik elhinni, hogy minden rendben van.