A hóesés hangjai

A vészkorszak tragikumát képes írói erővel megjeleníteni e.h. mihalovics.
A legnehezebb, legnagyobb kihívás azon sorsdrámákról írni, azon borzalmakról és kegyetlenségekről, melyeket megbélyegzett honfitársainknak kellett átélniük. Amelyekbe bele kellett halniuk... Ez a mű egy újabb memento, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg a vészkorszak, hogy az a humánum kerekedjen fölül, melynek létezéséről a különleges pszichológiai érzékkel megáldott író is vall.
(Gyimesi László)

Amikor a szerző említést tett nekem e történetről, azonnal azt mondtam, hogy ezt erkölcsi kötelessége könyvben megörökíteni. A szenvedőkért, az elhunytakért, miattunk, mindannyiunkért. Az igazságért. Lévinas gondolatai jutottak eszembe, az, hogy őrizetbe vagyok véve a Másikért.
A Mihalovics-regény alapvető üzenete ide is visszavezethető.
Az író nem hunyhat szemet akkor, ha a történelem éppen megsemmisít, "semmít". De az író nem is felejtheti a tragédiákat...
e.h. mihalovics kiváló regényével erkölcsi megtisztulásunkhoz járul hozzá.
(Balázs Tibor)