Anyám

Megható és megríkató történet egy kilencvenéves öregasszonyról, akiben mindegyikünk ráismer valamelyik távoli nagynénire, vagy közeli nagyira. Csak nő képes ilyen finom rezdülésekkel és ilyen bensőségesen írni egy tapasztalt asszony utolsó éveiről. Tudják, olyan typus ez, akit elsőre idegesítő, kotnyeles és tudálékos vénasszonynak tartunk, és csak lassan sejlik fel az álarc mögött az ember, a szerető anya, akit tulajdonképpen csak jót akar gyermekeinek, miközben mindenről megvan a maga véleménye, amit nem rejt véka alá, és mindenkire ráerőltet. Bizony, ez az írás is úgy kezdődik, hogy egyre idegesít bennünekt az öreg asszony személyisége, aztán lassan-lassan, Michaelis írói tehetsége révén kíváncsaik leszünk és a végn megszeretjük az öregasszonyt, hogy a végén szívéünkbe zárva, sírva búcsúzzunk tőle a könyv utolsó lapjain. Nő írta, asszonyról szól és az egységességet garantálja a kiváló műfordító, Wiesner Juliska személye.