Medium Regni - KÖZÉPKORI MAGYAR KIRÁLYI SZÉKHELYEK

A néhány éve meghalt kiváló tudós, Kumorovitz professzor egy 1971-ben megjelent tanulmányában arról ír, hogy a középkorban az Esztergom-Székesfehérvár-Buda háromszöget az „ország közepének" (medium regni) tartották, elsősorban azért, mert az ország minden pontjáról könnyen megközelíthető volt. Figyelembe kell azt is venni, hogy minden jel szerint a Duna észak-déli folyásától nyugatra az ország sűrűbben volt lakott. A Szent István által alapított tíz püspökség közül négy a Dunától nyugatra, kettő, Kalocsa és Vác a Duna vonalán feküdt, míg négy a keleti országrészek lelki gondozását végezte el. A Szent László és Kálmán alapította zágrábi és nyitrai püspökségek is a nyugati részen voltak. Az „ország közepén" a XI. századtól kezdve három helység látta el az országos központi feladatokat, de ezen kívül is több királyi udvarház, vadászóhely épült ki ezen a területen. Ilyen volt például Dömös, ahol I. Béla halálos balesetet szenvedett, és ahol később unokája, Álmos herceg lakott. Mindehhez tudni kell, hogy a középkor első századaiban az uralkodóknak nem volt székhelyük, és így - mai értelemben vett - fővárosuk sem. A királyok és fejedelmek rendszeresen végigjárták országukat, és vagy az ott elszórt udvarházaikban, palotáikban v.ö. a német „Pfalz"-cal) szálltak meg, vagy főpapok és egyházi testületek látták őket vendégül. A nemzetközi szakirodalom ezt „utazó kormányzat"-nak (Reiseherrschaft) nevezi. A királyi udvartartásnak ez tökéletesen megfelelt: a helyszínen élhette fel az összegyűjtött terményadót, és elintézhette a fáradságos, hosszú utazásoktól ódzkodó alattvalók ügyes-bajos dolgait. Az ország kormányzata ugyanis ott volt, ahol az uralkodó épp tartózkodott. Már egy fejlettebb fázist jelentett, ha a király egy bizonyos ünnepet mindig ugyanazon a helyen (és templomban) ünnepelt meg. Ilyenkor az alattvaló előre kiszámíthatta, hogy mikor és hol keresheti fel uralkodóját. Nem volt ez másként az Árpád-kori Magyarországon sem, de léteztek már állandóbb jellegű központok. A legfontosabb Esztergom volt. A XIII. századig az itt építtetett várat kereste fel leggyakrabban a király. Szent István itt alapította az ország első érsekségét, így Esztergom az ország egyházi központjává vált, és az is maradt. Mint az uralkodó legrendszeresebben felkeresett lakóhelyére, ide gyűjtötték össze - legalábbis Kálmán király idejében - a király vidéki útjain fel nem élt ottani bevételeit, vagy itt kellett ezekkel elszámolni. Székesfehérvár lett a másik központ. Ott koronázták meg a királyt, ott temették el Szent Istvánt és Szent Imrét. A későbbiekben is Székesfehérvár maradt a leggyakoribb királyi temetkezőhely. Mivel Szent István napjára mindig rendkívül sok zarándok gyűlt össze, a király évente törvénynapot tartott itt, amit az aranybulla (1222) 1. cikkelye elő is írt. ...