Vasra vert fohász

A legtöbb verseskötetben képzőművészek illusztrálnak költői műveket. Olyanokkal is találkoztam, amelyekben fordított a helyzet: grafikusok rajzait költők illusztrálják versekkel. Nos, Matyikó Sebestyén József Vasra vert fohász című verseskötete Varga Imre rajzaival nem sorolható se ide, se oda. Egyedi eset. Testvérmúzsák közös akciója.
Mindkettő a barátom. A mind kiforrottabb lírát produkáló siófoki pályatárs és a világhírű szobrász egyaránt. (Amúgy rokonok is.) Itt most nem arról van szó, hogy egyikük illusztrálja a másikat, hanem arról, hogy összekapaszkodtak a ragályos szeretetlenségben. Nem csupán összefogtak, hanem összekapaszkodtak. Egymásra utaltan. Hogy eredményesebb legyen rokontörekvésük a szeretetlenség legyőzésére. A rajzok tovább mélyítik a versek mondandóját, a versek újabb csak szívvel látható vonalakkal gazdagítják a rajzokat. Így aztán cinkostársai lesznek azoknak, akik ebben a vasra vert szélfútta hazában konokul hirdetik: ahhoz, hogy Isten umbrellája megvédhessen minket a világtaroló jégveréstől, nekünk is magasra kell emelnünk az emberi szeretet védőpajzsát. (Baranyi Ferenc)