Paraván. Hajnali szövegek

,,Általában nem arról, írok, amit gondolok. Ami a fejemben vagy a szívemben lenne. Amit már kitaláltam, vagy ami megtalált engem, miközben erre-arra kalandoztak a gondolataim vagy mi a csudáim. Nem, nem. Régebben hittem azt, hogy az írás előre elkészített gondolatok közlése. Ezért aztán sokat próbáltam olvasni és jegyzetelni. Kockás füzetkémmel ültem számos tekintélyes lexikon és szakkönyv mellett. Nagyon megnyugtató érzés valamit megérteni, a sok-sok bekezdésből keveset készíteni, majd beilleszteni az addigiak közé. Rajzolni, leírni a következő szöveget, melynek előzményei már a fejemben voltak, amikre a kockás jegyzetfüzet bejegyzései csak emlékeztettek. Miközben ezeket magyarázom nekik, már másutt járok. Valahogy tudom, ezt kell mondanom, ez válik leginkább ja vukra, s közben kinézek a tanterem ablakán, rárévedek a fa kesze-kusza ágaira, s oda minden szerzői fegyelem. Nem gondolkodom és írok, hanem az írás gondol engem, kifejez engem. Alanycsere. Nem az író ír, hanem a szöveg szerzőt szerez."