Embervadászat a Dunán - Rekviem három sportolóért

... a hajó a fordulóban volt, amikor még egyszer, utoljára egymásra néztünk. Amikor újra egyenesbe került, a csehszlovák parttól legtávolabb volt, az osztrákéhoz pedig legközelebb - úgy éreztem, mintha az indítóbíró startjelére várnék - Nabonga megadta a jelet:
- Uhraim! - hallottam még, és puff...
Életem alighanem leghosszabbra sikerült, úszóversenyeken tetemes előnyt jelentő rajtfejesével vágódtam a Dunába...
... ötven-hatvan métert úszhattam a víz alatt, de a nadrágomtól még nem sikerült megszabadulnom. Nem ez töltött el nagyobb rémülettel, hanem az, hogy hallottam, odafent...
lőnek! Papapapapa... papa... papapa... papa... papapa...
Tudtam, hogy baj van...
... mielőtt úszni kezdhettem volna az életet jelentő osztrák part felé, hirtelen úgy éreztem, mintha valami dunai szörny leszakítaná mindkét lábam. Pedig "csak" az őrnaszád propellerje "harapott" a nadrágomba...