A pusztai hercegnő

Claudius úr huszonegy éves fiatalember volt akkor, telve szenvedéllyel s rajongással... Egy nőt szeretett, oly forrón, hogy én nem vagyok képes azt Önnek leírni. Volt egy barátja, kit egész bizalmával megajándékozott, s kiért nagyon sokat áldozott. Egy napon arra a meggyőződésre kellett jutnia, hogy a nő és a barát megcsalták, hogy mindkettő hűtlen lett hozzá. Ezt a férfiak szokása szerint csak vér moshatta le. Párbajt vívtak az áruló asszony miatt, s a barát egy lövést kapott a vállába. A seb magában véve nem volt ugyan veszélyes, ám az elgyengült szervezet cserbenhagyta őt. Dacára a legkitűnőbb orvosok fáradozásainak, többheti ágyban fekvés után meghalt...- De hát a nő, a nő?- Igen, a nő. Ő is elhagyta Claudius urat. Egy angollal utazott el.