Belbetegségek elkülönítő diagnózisa I-II.

A belbetegségek elkülönítő diagnosztikájának lényegesen bővített és átdolgozott harmadik kiadása igyekszik mindazon igényeknek megfelelni, amelyeket a belgyógyász képzése és gyakorlata támaszt. A tudomány haladása az 1969-ben megjelent előző kiadást már régen elavulttá tette. Új vizsgáló eljárások, új tünetek, új syndromák, sőt új betegségek váltak ismertté. Ezek ismerete nélkül a diagnózis gyakran hamis vagy pontatlan. A munka változatlanul azt célozza, hogy az orvostanhallgató, a gyakorló orvos és a szakorvos a betegágy mellett vagy a rendelésen észlelt tünetekből vagy ezek együtteséből kiindulva, logikus gondolkodással, következtetéssel, valamennyi lehetőség számbavételével, illetve kizárásával jusson el ahhoz a legpontosabb diagnózishoz, mely a gyógyítást lehetővé teszi.
A bőséges irodalom, amely elsősorban az utolsó évek közleményeit tartalmazza, az elmélyedést is lehetővé teszi az elkülönítő diagnózis részleteiben. A belgyógyász szakorvos a ritkább syndromákat vagy betegségeket találja meg a könyvben, bizonyos kérdéseknek utánanézhet, a gyakorló orvost mindennapi diagnosztikus munkájában segíti, az orvostanhallgatónak a készülésében nyújt támogatást azzal, hogy a tankönyvből elsajátított anyagot más, új, a gyakorlatnak megfelelő szempontból rendszerezve tartalmazza.
A szerző az elsajátításra és utánanézésre szolgáló anyagok kívül igyekszik érdekes és izgalmas olvasmánnyal is szolgálni, ezt lehetőleg kevéssé "tudományos", fordulatos és élénk stílusával éri el. Fő célja, hogy klasszikus orvosi iskolában szerzett és hosszú orvosi munkában gyarapított tapasztalatait annak a szemléletnek a szolgálatába állítsa, mely a beteg embert egységes egésznek tekinti és nem a szervek megbetegedéseivel, hanem magával a beteg emberrel foglalkozik.