A pszichoszomatikus zavarok rendszerszemlélete - Családterápiás sorozat 3.

Maurizio családja négytagú: az apa, Vittorio, 35 éves, munkás, az anya, Elisa, 30 éves, háztartásbeli, Maurizio 6 éves, első általánosba jár, öccse, Roberto 4 éves. Maurizio gondja a kövérség... felvetődött, hogy kövérsége pszichoszomatikus természetű lehet és pszichoterápiát javasoltak... Amikor a család az első terápiás ülésre érkezik, azonnal feltűnik, milyen központi helyzetet igyekszik betölteni Maurizio, nemcsak korához képest láthatólag aránytalan testességével, hanem a szobában való elhelyezkedésével, s azzal, hogy megpróbál mindig bekapcsolódni, ha a többiek beszélnek, és fölhívni magára a figyelmet. A szülők az elején úgy beszélnek Maurizio súlygyarapodásáról, mint betegségről... A terapeuta ehelyett arról beszél, milyen "nehéz fékentartani" a gyereket, s ezzel egyrészt a figyelem központjába nem Maurizio, mint "beteg gyermek", hanem szüleivel való "kapcsolata" kerül, másrészt érezteti a szülőkkel kompetenciájukat, minthogy nevelési feladataikra hivatkozik. A terapeuta tesz egy célzást az anya és Maurizio közti sajátos kötelékre, amiből, úgy tűnik, az apa ki van zárva... kiemeli ennek a helyzetnek a rendellenességét és Maurizio hatalmát az anyával szemben... Az anya utolsó mondata értékes információt hordoz: kiderül, hogy igazából mindaz, amit kérni és mondani szeretne, nem annyira a fiának szól, mint inkább az apának ("ha ott lenne az apja, talán engedelmeskedne"). Ezt a közvetett üzenetet a fián keresztül küldi a férjének. A terapeuta veszi a lapot és megpróbálja felszínre hozni a dolgot. Kitűnik, hogy nehézségeik vannak a házastársi kapcsolatban, amit egyáltalán nem fejeznek ki... nincsen közöttük közvetlen kommunikáció, mivel tartanak a túl veszélyesnek ítélt összeütközéstől. így az anya a férjével kapcsolatos elégedetlenségét csak úgy tudja kifejezni, hogy Maurizióval kapcsolatos tehetetlenségét hangoztatja; de ehhez a tehetetlenséghez "kell" egy abszolút nyilvánvaló probléma - s ilyen szempontból a tünet kétségkívül telitalálat, hiszen mi lehetne láthatóbb és nyilvánvalóbb a kövérségnél...