Lámapulóver

Amikor Gábriel arkangyal helyettese kikérdezte, Lugosi Lou összevissza makogott, és azt sem tudta megmondani, hogy mikor született. A földi divat kényszerítő hatása alatt annyit lódított, hogy már maga sem ismerte a valóságot. Ezek szerint csak azt írjam be, hogy született, és ennyi? Csak ennyi. Ez az igazság. Születtem. Amikor világra jött, még rendes neve volt, mint mindenkinek, aki születik. Hol van a neve? A nevemet sajnos elvesztet tem. Egy szép napon elutaztam Párizsba, és vagy harminc évre ott maradtam. Ha valaki ily hosszú ideig nincsen jelen ott, ahol lennie kellene, óhatatlanul elveszít apróságokat. Először csak egy polcot, később az ágyát, és végül a nevét is. A Párizsban élő író, rendező, színész novellái rendszeresen megjelennek a Liget című irodalmi folyóiratban. Kötetté azonban csak most rendezi őket a kiadó, a már korábban megjelent írásokat újakkal kiegészítve. Lugosi Lou lenyűgöző természetességgel lép át a szürrealitásból a valóságba, váltja a komolyságot a humorral, s bár elegánsan tartózkodik az érzelmességtől, novellái lírai szépséggel ábrázolják a hétköznapi emberekben rejtőző csodákat.