Öreg Can kóborlásai

Kína a századforduló idején. Kegyetlen és kedélyes mandarinok, szertartásos hajlongások. Banditák, rablások. Pusztító árvizek, nagy gátépítési munkák. Kuruzslók, jósok, taoista varázslók, akik gyógyfüvekkel életre keltik még a halottakat is. Tusfestményekről ismert tájak, kanyargós hegyi utak, tigrisüvöltés. Molyrágta hatalmas könyvgyűjtemények, idézetek régi bölcsektől. Falra pingált versek, kurtizánok. A Taj-ping felkelés rémítő emléke, reformeszmék, bokszerlázadás, a világ megváltására készülődő déli forradalmárok. Ebben a világban bolyong csengettyűfüzérével a vállán a regény hőse: Öreg Can, a vándororvos. Nagy műveltségű, talpraesett ember, aki sosem vállalt hivatalt, de tanácsaival szívesen segíti a közügyek intézésével megbízott hivatalnokokat, s nem marad tétlen, ha igazságtalanságot lát. Gyógyító tudományával sokaknak visszaadja az egészségét, bölcsességével segít az árvizek elhárításában, a banditák megfékezésében, kiment az örömházból egy meggyötört kurtizánt, s végül rájön egy bonyolult bűnügy titkára.
A regény írója, Liu O (1857-1909), maga is vándororvos volt, majd kereskedelmi ügyletekkel foglalkozott, később részt vett a Sárga-folyó folyamszabályozási és gátépítési munkálataiban, beajánlották a santungi kormányzóhoz, az ő környezetében tett szert azokra a tapasztalatokra, amelyek alapján később regényét megírta. Neves műgyűjtő volt, s ez később vesztét okozta: a bokszerlázadás idején Pekingben az intervenciós seregek orosz osztagainak közreműködésével állami gabonát osztatott ki az éhezőknek. Ezt udvari körök a külföldiekkel való összejátszásnak minősítették, őt távoli vidékre száműzték, ahol meg is halt, és Tuan Fang herceg rátehette kezét áhított műkincsire.