Bolyongás hajnalban

Hajnal Mártonnak nevezem, s ahogy nézem - ujjbegyemmel mintha tapintanám is -, van-e már, legalább indulás előtt hihetem-e, hogy erős és megbízható, ő kajánul rám mosolyog: van, de nem tudhatja, alkalmas-e végiggaloppozni és bukdácsolni a neki szánt kalandokon. Ismerhetem: nem elég képlékeny. Nem várhatom, hogy híres elődeihez hasonlóan majd könnyűszerrel idomul a helyzetekhez, és bármikor alakot, maszkot, életkort, hitet cserél. A nagy utazók, hajósok és más alteregók pedig legelőbb is bámulatos hajlékonyságukkal aratnak sikert. Szóval meggondoltam-e választásomat? Meg, bólintok, és mulatságosnak találom, ahogy fénye vesztett szemünkkel egymásra villanunk.