Szindbád, az álmok hajósa

Krúdy Gyula a modern magyar próza egyedülálló, kiemelkedő alakja. Tekintélyes életművéből legismertebb írásai, A vörös postakocsi és a Szindbád-történetek máig élő klasszikusok. Stílusával és időszemléletével sok szempontból megelőzte korát; a régi idők hangulatainak felidézését romantikus, majd egyre realisztikusabb nosztalgia, melankólia, olykor irónia hatja át.

,,Mégis, mit szeretett Szindbád?
Szerette a nők lábát s a hófúvásos időjárást.
A vidéki tánciskolát és a kis vendégfogadót, ahol ismeretlenül üldögélt, és a fogadósnénak szöktetést ígért.
Az őszi liget vérfoltos faleveleit és az elhagyott szélmalmokat, ahol majd egyszer meggyilkolja azt a nőt, kit legjobban szeretett.
A melankolikus kocsiutat, hegyek között, és a vándorcirkusz-társaság lovarművésznőjének mosolyát, amelyet az elküldött virágcsokrokért kapott.
Szerette a harisnyát kötő idős asszonyok sírvirágszagú meséit régi szerelmeikről és a hazugságokat, amelyeket egy zárdanövendéknek mondhat el a vasúti kocsi folyosóján.
Szeretett felvidéki városokban sohasem látott, polgári ártatlanságú, sokgyermekes nőknek szerelmet vallani, hirtelen tovább utazni, és havas éjszaka, néptelen, zegzugos utcán kis ablakokon bekandikálni, hogy vajon mi történik az éji mécses világítása mellett.
Szeretett kezeket, hajakat, női neveket, asszonyhangokat és simogatásokat. Szeretett alvó fiatal leányok álmában előjönni, és az álarcosbálon a tévedt nőt hercegasszony módjára körüludvarolta, a finomtalan kézhez verset mondott."