A zöld kaftán

",,A kaftán pedig napról napra szebb lett. Valahányszor egy-egyvén koldust továbbvitt útjában Apafi, mindig eltűnt egy folt akaftánról. Szépült napról napra. Mikor pedig hazaért Erdélyországba,olyan gyönyörű volt már a kaftán, hogy ahhoz foghatótán a világon se volt. Ragyogott a selyme, csillogott az aranyosszéle. Hideg tél volt, még a hegyek is megfagytak. Apafi Györgyazonban csak nevette a hideget. Csodájára járt az egész ország ahíres kaftánnak. Nézték, tapogatták jobbról-balról.- Testvérek közt is megér száz aranyat - mondogatták. De hacsak száz aranyat ért volna, nem is lett volna talán büszke Apafia kaftánjára. Szépségénél volt még annak többet érő tulajdonságais. Az erdélyi fejedelem nagyon megbetegedett. Nem tudottmár rajta segíteni senki.- Meghalok már én is! - sóhajtotta szomorúan a fejedelem.Akkoriban érkezett haza Apafi Török országból. Mikor hírét vettea fejedelem betegségének, sietett hozzá.- Meggyógyítlak, fejedelem - mondta, és ráadta a csodatévőkaftánt. És a fejedelem egészsége elkezdett javulni. Elmúlt a betegsége,mint egy rossz álom.Ez növelte aztán még igazán a kaftán hírét...""