Asszonyfa - Egy 1848-as csíki napló és mai utóélete

Nagy dúskálásnak jártunk végire, mert egy ismerős brassói kereskedő kávét, cukrot, rizsakását és faolajat hozott. Néztem gyönyörködve a sok finom csemegét, beszívtam orromba az illatjukat s értetlenkedtem nagyon, miért nevezik bölcsnek a természetet, ha még annyit sem tud, hogy nálunk is megteremjenek ezek. A férfiak nevették amit mondok, s azt fejtegették hosszasan, hogy bizony éppen attól bölcs a természet, hgoy elosztott mindent a világon, hogy ide is meg oda is jusson, nem lehet egy helyen minden. S a szegény kereskedők is miből élnének meg akkor tréfálkózott a brassói, de aztán komolyra fordította a szót, s elmondta, hogy Erdélyben a szász s az oláh köznép igencsak meg van rémülve, hogy a magyar érzületre való eszmélet robbanásként terjed s igencsak feszíti Erdély-szerte a magyarok s székelyek szívét, hogy más nemzetről hallani sem akarnak, s Kossuth Lajos ezt szépen kihasználva mondogatja a beszédeit. Pedig szászszor jaj és jaj lesz nekünk összefogás nélkül.