Többé nem látjuk egymást

Az úgynevezett magánélet című Szimonov-trilógia befejező része a Többé nem látjuk egymást. A szerző tovább kíséri hősét, Lopatyin őrnagyot kalandos, olykor életveszélyes útján. A naptár 1944-et mutat. A háború még folyik, de a helyzet a frontokon merőben megváltozott. A szovjet csapatok elérték az államhatárt, és első egységeik már Kelet-Poroszország földjén járnak. A reménykedés időszaka ez, a frontokon és a hátországban is mindenki a békés jövőről álmodik, bár még arat a halál, sok ember álmait, reményeit zúzza szét ostobán, értelmetlenül. Lopatyin is megsebesül, de aztán fölépül, magánélete rendeződik, aztán egy új parancs nyomán elesett barátja után ismét a frontra indul, hogy befejezze a hősi halált halt riporter cikksorozatát. A mindvégig őszinte hangú, pátosztalan írás nem csupán érdekes háborús dokumentum, hanem egyben lebilincselő lélektani regény is.