A nagy ember - Lófő és kora

Ebben a kötetben két kisregényét kapja kézhez az olvasó: elsőnek a háború előtti értelmiségi hátborzongató szatíráját, A nagy ember-t, amelyben egy tehetségtelen brutálisan korlátolt, s ennek megfelelően szélsőséges gátlástalan vidéki tanárjelöltből barátja a hiperérzékeny, művelt bölcsészhallgató új embert teremt: filmcézárt, amíg ő maga megmarad névtelen, szürke hivatalnoknak, és saját teremtményének szolgálatába kényszerül. Íme a harmincas évek társadalmának paradox szituációja: az unalomból, kíváncsiságból teremtett gólemek önállósodnak és egyre veszélyesebbé válnak. Emlékezzünk: a két világháború között mindinkább kiszolgáltatottá vált az értelem, a racionalizmus eszményei fokozatosan elértéktelenedtek, csak a gátlástalan üresfejűség a nyers erő érvényesülhetett szabadon.