Jó veled

Elővette a hátizsákját és összecsomagolt. A lábára sportcipőt húzott, mert hosszú gyalogútra számított, nyakába kanyarította bélelt farmerdzsekijét és elindult. Mielőtt a kulcsát odatette egy jól látható helyre a konyhaszekrényre, üzenetként a szüleinek, még belegyűrte a táskájába zsebpénzes borítékját. A buszmegállóban megbámulták hatalmas hátizsákját, ismerősökkel is találkozott, akikkel váltania kellett egy-két szót. Nehezére esett, hagy kikerülje a válaszadást az olyan kérdésekre, hogy "Elutazol?" "Kirándulni indulsz?" "Hová mész azzal a nagy csomaggal?" És abban a pillanatban megszólalt belőle ismeretlenül valaki, aki már sejtette, valójába mire vágyik: "Én nem panaszkodom, hogy nem találtam meg, amit kerestem; elindulok az első tájra az első napon es megértem,hogy a teljesülés ,fehér öröm: szállok, és testem szerelem lesz és finom por." Szinte magától értetődően indult elsőként Szőke-földére, abba az országba, amelynek a nyelvét elég jól beszélte.