A Szentkorona-eszme időszerűsége

Történelmi tanulmányok, illetve a történelemhamisítást leleplező könyvek írása közben vált számomra nyilvánvalóvá, hogy a magyar történelemtudomány egyetlen kérdését sem lehetünk képesek a maga bonyolultságában felfogni, ha nem ismerkedünk a magyar közjogfejlődés sajátosságaival, a történelmi magyar közjog minden kérdésével, a legsajátosabbakkal is. Utóbbiak közül a Szentkorona-tan közjogi fogalmának a tanulmányozását tartottam legfontosabbnak.
De nemcsak fentiek miatt éreztem rendkívül időszerűnek, hogy könyvet írjak a Szent korona tanáról (mely szerint a király rangban Magyarországnak nem első, hanem második személye, a Szent Korona után következő), hanem mert figyelembe vettem a következőket:
A Szent Korona tana megőrző erejévé vált a magyar alkotmánynak, a magyar államiságnak, meghatározójává a magyar közjogfejlődésnek, de jelentősége nem akkor volt a legnagyobb, amikor a magyar nemzet jólétben és biztonságban élt, hanem akkor, amikor nehéz helyzetekbe került. Történelme legnehezebb helyzetein a Szent Korona segítségével lett úrrá a magyar nemzet... Megteremtője volt a nemzeti egységnek a magyar történelem legnehezebb, legdrámaibb helyzeteiben. És éppen azért, mert a Szent Korona a mindenkori politikai nemzet számára, a Szent Korona tagjai számára elsősorban a szabadságjogokat, a méltányosságot, illetve a jogbiztonságot jelentette, a Szent Korona országainak szabad polgárai természetszerűen övezték hálával, szeretettel, tisztelettel. Tisztelve szerették mindazok, akik a törvények, az alkotmány megtartását nem érezték terhesnek, félve tisztelték azok, akik a törvényeket csak kényszerűségből tartották meg.