Koncentrikus korok

Keresek valamit a mélyben, valami magot, magamban és magamon kívül (magamon kívül keresem), ahogy egy fa évgyűrűi mentén befelé haladva, ahogy Peer Gynt hántja le a hagymahéjakat. Van legmélye, van mag, talán több is, csak azt nem tudom, melyik az igazi: a gyerekkor, a magzati lét, a halál vagy a fogantatás előtti világ. Mire rakódik rá minden más: a nőiség, a szerelem, a gyász, a világban való élet? Keresem írja legújabb, immár negyedik verseskötetéről a legmaibb magyar költészet egyik vezéregyénisége, François Villon és Bolond Istók közeli rokona, a minapi Irgalmasvérnő, a szerepjátékok népszerű mestere, Kiss Judit Ágnes. Az új kötet talán komolyabb, talán szomorúbb az eddigieknél. Végső választ azonban szerencsére ezúttal sem kap az olvasó. A keresés folytatódik.