Kávérajzok

Vathy Zsuzsa számomra az az író, aki bármilyen műfajban nagyszerűt alkot - legyen az novella,esszé,regény vagy dokumentum. Számtalan téma foglalkoztatja: emberi kapcsolatok,amelyeknek szereplői a társadalom különböző rétegeiből származnak,tudományok, művészetek,bolygónk féktelen kihasználása. A Kávérajzok - ahogyan a cím is sugallja - néhány tudós,művész időközönkénti összejövetele, ahol diákokat és tanárokat is bevonva közös asztalnál fontos dolgokról beszélgetnek,véleményt cserélnek. A főszereplő Ignác tudós, lelkes szóvivő,minden érdekli,afféle polihisztor. Szeret a központban lenni,kicsit önző,de elnézik neki, mert szerethető,mert erős benne a tenni akarás jó dolgok iránt. Közel 70 évesen és súlyos betegen is a jövő megoldásra váró feladatai foglalkoztatják. Ezek az összejövetelek évtizedek óta tartanak,miközben cserélődnek is az emberek.Megtudjuk hogyan éltek a rendszerváltás előtt, és a besúgó hálózatról is szó esik. A lényeg azonban és a regény fontos üzenete a környezetszennyezés,hogy ne csak beszéljünk róla,sürgősen cselekedni kell. Pl. elsősorban a technikát kell fölváltani olyan gépekkel,eszközökkel,amelyek igazodnak a természethez. Az egyik előadó szerint, - "A Föld mai állapota a rossz emberi magatartás következménye.Nem lehetünk élősködők,a Föld elpusztítói és felélői."Változtatni kell a gondolkozásunkon. "Jelenlegi életvitelünk pusztítja a Földet." Ignác,- már nagyon beteg - levelet kap régi barátjától, akivel valaha együtt harcoltak a természet megóvásáért. Nekem különösen tetszik az a rész,amikor Bartha doktor arról ír, hogy a mesékben a farkas gonosz szimbólum és ezeket át kell írni, meg kell szüntetni,hiszen gonosz állat nincs. (Megjegyzem nagyon is egyetértek!) Terveztek egy olyan mesekönyvet, amelyben a környezeti szennyeződéseket okozó autó és gyárkémény lenne a "fő gonosz" az igazi ellenség. Ezt a kisregényt is egyfajta kedves humor szövi át. Mivel a mai ember igen kevés időt tölt a szabadban,illetve nem figyel föl kellően a természet adta szépségekre, az írónő élethűen fektet elénk egy-egy természeti képet.Pl. amikor Ildi az előadás szünetében sétát tesz a Kiserdőben és meglepett örömmel fedezi föl a sokszínű égboltot,a virágzó bokrokat,fákat,illatokat, bogarakat madarakat, vagy amikor Gyuri a védett parkban két őzikét megpillantva ámulattal nézi,amint azok futásnak erednek magasra és messze elrúgva magukat a földtől. Annyi csodát,szépséget,örömöt ad a Természet,hát nem az a legkevesebb nekünk embereknek, hogy megóvjuk a jövő nemzedékeinek?! A Kávérajzok reménnyel záródik, hiszen öt évvel Ignác halála után folytatódik a szimpozion hasonló szellemben... Hadd jegyezzem meg,hogy amikor a kezemben tartok egy új könyvet,szeretem tanulmányozni a borítót,a képi ill. betű ábrákat, találgatva milyen lehet a tartalom,fedi-e azt amit elképzelek róla. Ebben az esetben Vathy Zsuzsa 4 kötete jutott eszembe: a Búrkifli - a borítót takaró deszkaféle mintázatról, a Herend az más - a porcelán csészéről, az Angyalhíd - a csésze aljára festett képről, végül a hátsó borító egyszerűsége, a magányt sugalló rövid idézet a Kalandregényt juttatta eszembe. Arra gondoltam talán összegzés lesz, afféle életút, emlékezések kávézgatások mellett... Úgy gondolom nem sokat tévedtem, hiszen a Kávérajzok is egyfajta emlékezés, kibővítve fontos gondolatokkal, tényekkel. Nekem nagyon tetszik és csak ajánlani tudom mindenkinek, ahogyan a korábbi köteteit is! Kiss Julianna