Az Isten háta fekete 1-2.

Az Isten háta fekete az író hatodik regénye. A második világháború előtti-alatti években játszódik költött nevű nagyközségek, kisvárosok közötti homoki tanyavilágban. Ide, az emberit szinte csak súroló földre születik Ékes András. Alig kezdi el a tanyasi iskolát a regény kezdetén, és betölti a tizennyolcadikat, amikor sikeresnek látszó kitörési kísérletének döcögő vonatán kimenekül saját különbejáratú - pokolbeli - Paradicsomából, a tövises gyerekkorból. A történés és színhelye csak annyira nyomorúságos és magyar, amennyire az a ráismeréshez szükséges. (Ugyanennyi lehetne ez a Homok Mexikóban vagy Hátsó-Ázsiában is.) Az író kiérlelt, a népmese, népköltészet motívumkincsét visszafogottan, de sűrűn alkalmazó nyelvet teremt. Még azt is megteszi, hogy első szám első személyben adja elő András viszontagságait és boldogságait, mintha saját életének krónikása lenne - érzékeljük is ennek feszültségteremtő hatását -, mégis az első mondatoktól fogva tudjuk, látjuk, hogy a felhám alatt egy lélek fejlődéstörténetének 320 oldala (és síkja) nyílik meg a maga sokrétűségében, sokféle módon értelmezhetőségében. Benne a szavaknak és helyzeteknek - ahogy Kosztolányi mondta a vers-szóról: - mágikus rétegződésük, mögöttes szoba-soruk, föl és lefelé vezető lépcsőzetük, azaz lírikus viselkedésük van. Ez a lírikus viselkedés, jelképszerűség Kárpátinál nem abból áll, hogy a szavak, helyzetek sok mássá is változnak azonfelül, ami az első jelentésük. Kárpátinál a változássorozat szöges ellentétéig tart, az ellentétes pólusig. Ez önmagában is magasrendű intellektus mutatványa. Csakhogy ebben a stílusban az igéző éppen az, hogy a két pólus együtt,- egyszerre és mindig egymásban él. Nincs Ékes András, aki egy percig is laboratórium-lakó lenne, az író megfigyelésének, netán kísérletezésének tárgya. És semmiféle függöny előtti narrátor sincs. Az író nem választható le Ékes Andrásról. Akkor sem, ha közben mindvégig érzékeljük magából az olvasott szövegből, hogy egy lélektani, vagyis a lélek viselkedésének, mozgásának - nem a regényhős szintjén, színvonalán való - kutató-elemző regényt olvasunk. Mégis rendkívül olvasmányos. Tiszta a légköre és napsütötte a szelleme. Az író stílusának következtében? A stílus az ember. Az emberi (az írói-emberi) minőség gyönyörködtet. Kárpáti Kamil új regényének talán nincs egyetlen esszéisztikus lapja sem. Intellektuális mutatvány eszmék nélkül? - Igen. Visszanyesett (vagyis újzöld sarjúként ható) mitológiai jelenetezésben inkább a föloldással, de leginkább a föloldódással találkozunk benne. Értéke-e Az Isten háta fekete a modern magyar prózának? Ha a modernség kezdetét nem a posztmodernnel, hanem Hérodotosszal datáljuk, és a modernséget mint jelzőt nem a modern izmusok lejárati idejével mérjük, valóban értéke a modern magyar prózának.