Filozófia - társadalomelmélet

Egy a filozófiai gondolkodásmód bemutatására, és az ezzel kapcsolatos elemi szintű ismeretek tanítására törekvő munkának számot kell vetni azzal, hogy milyen helyen történik a filozófia tanulása-tanítása. Ez a ,,hely" ugyanis többféle lehet, mivel filozófiával egyaránt találkozhatnak a középiskolai és a felsőfokú oktatásban résztvevő diákok. Hogy a filozófia megjelenítése milyen pedagógiai és didaktikai feladatokat ró a középiskolai tanárokra, azzal itt nem szükséges foglalkozni, mivel egyetemi tankönyvről van szó. Ám a felsőoktatás világa sem homogén. Különbséget kell tenni a filozófiaszakos képzés és a nem szakos képzés filozófiai tanulmányai között. Jelen munka a másodikként említett csoportba tartozó hallgatók számára készült. Számukra a filozófia két összefüggésben jelenik meg. Egyfelől mint a felsőfokú képzésben résztvevőktől elvárható általános műveltség része, azaz mint művelődéstörténeti ismeret (ez közös minden nem filozófiaszakos hallgató esetében), másfelől pedig mint tudományszakukra vonatkozott megalapozó-reflektáló filozófiai ismeret (ez szakspecifikusan különbözhet egymástól). Ennek a tankönyvnek az a célja, hogy a filozófiát jogász illetve politológus szakos hallgatóként tanulók számára bemutassa a filozófia fontosabb alapjellemzőit, témaköreit, különös tekintettel a társadalomelmélet problematikájára. A szerző ebbéli törekvése kifejeződik abban is, hogy néhány fejezet hangsúlyozottan a jog- és a politikatudomány problémavilágához kapcsolódik. Ugyanebből fakad a társadalomelméletre (társadalomfilozófiára) koncentráló tárgyalásmód is. A társadalomelmélet területén megfogalmazódott eszmék ugyanis nemcsak a filozófia belvilágát gazdagították, hanem orientációt adtak a különböző társadalomtudományok, így a jog és a politikatudomány művelői számára is. E tekintetben két irány találkozásáról beszélhetünk. Egyfelől a társadalomelméleti eszmekincs a filozófia (társadalom- és történelemfilozófia, politikai filozófia, etika) hagyományvilága mellett a filozófiától függetlenné vált társadalomtudományok (jogtudomány, szociológia, politikatudomány stb.) kutatási eredményeiből is táplálkozik. Másfelől pedig gondolatvilága a filozófián kívül is relevanciával bír, ugyanis nehezen képzelhető el olyan jog- és politikatudományi (de hozzátehetjük: pl. vallástudományi, művészet- és tudományelméleti) elemzés, mely - legalább az utalások szintjén - ne jelezné a vizsgálódás társadalomelméleti hátterét. A tankönyv szerkezete e kapcsolódásokra tekintettel alakult ki. Az első rész a filozófiai látásmód jellemzőivel, a filozofálás típusaival foglalkozik, illetve azzal a kérdéskörrel, hogy miként ragadható meg a gondolkodástörténeti hagyomány. A második rész pedig társadalomelméleti témákat tárgyal, azaz az ember, a történelem és a társadalom viszonylatában megfogalmazódott különböző problémakörökre koncentrál. E témakörök közül kiemelten foglalkozik a tudománnyal. Részben a tudományos gondolkodásmód általános és történeti jellemzőivel, részben pedig konkrétan a jog- és politikatudomány irányába mutató kapcsolódásokkal. Nemcsak azért téma a tudomány, mert e könyv olvasói egy tudományegyetem hallgatói (ami már önmagában megalapozza, hogy a tudomány mibenlétéről szó essék), hanem, mert a modernkori filozófia egyik legnagyobb kihívása éppen az, hogy a történetileg a filozófiában gyökerező, ám az újkorban a filozófiától fokozatosan elkülönülő, önállóvá váló és egyúttal látványos eredményeket produkáló tudomány mellett képes-e a filozófia a saját gondolkodásmódjának, gondolkodási stílusának tekintélyét megőrizni?