Úton, útfélén

Nagy szerencsének tartom, hogy azokban az években lehettem diák, amikor meglazultak a fennálló rend eresztékei. A beat-nemzedék sorban bontotta le az emberi kapcsolatok tabuját. Kollégiumi szobák, füstös klubok hajnalig tartó vitáiban ismerkedtünk forradalmárokkal, diákvezérekkel, filozófusokkal. Che Guevara, Cohn Bendit, Rudi Dutschke, az újraolvasott Marx, Marcuse, hogy csak néhányat említsek. Hittük, hogy a világ megváltoztatható. Élem és figyelem az ezredfordulót. A világ megváltozott körülöttünk. Jobb lett? Találkozom kétségbeesett vesztesekkel és magányos nyertesekkel. Az igazi győztesek - valódi ellenpont nélkül - immár saját belátásuk szerint irányíthatják életünket. Csak remélni lehet, hogy tudják a helyes utat. Miközben ördögi praktikák hatják át a mindennapok legelemibb szöveteit is, ifjú emberek füstös klubokban már talán vitatják a jövőt. Azoknak ajánlom verseimet, akik kritikus szemmel nézik a világot, akik értik, szeretik a vízpartok, erdők csendjét.