Madárijesztők idején

Jozefina Dautbegović Krajinović bosnyák-horvát író és költőnő 1948-ban született a boszniai (C)uąnja­rában, Derventa mellett. Az akkor még egységes Jugoszláviában Horvátországba ment tanulni, majd egyetemi évei után a boszniai Dobojban telepedett le, ahol a Druga svjetlost (Második világosság) kiadóvállalat szerkesztőjeként kezdett dolgozni, de ugyanakkor gondozta a Značenja (Jelentések) című folyóiratot is.
A múlt század kilencvenes éveiben a délszláv polgárháborúk kitörése után el kellett hagynia otthonát, a horvátországi Zágrábban telepedett le, és ott élt a 2008-ban bekövetkezett haláláig. Mivel itt időközben új egzisztenciát teremtett magának - férjével, Enes Dautbegovićtyal együtt -, a háború befejezése után sem költözött haza, egyfajta kettős, kétlaki életet élt. Mindkét országban folyamatosan publikálta prózáit és verseit, s jelen volt több bosnyák és horvát antológiában, gyűjteményes kiadványban is. Munkásságát több kitüntetéssel és díjjal ismerték el mindkét országban.
Jozefina Dautbegović Krajinović ebből az élethelyzetéből adódóan egyszerre volt része a horvát és a bosnyák irodalmi életnek, költészete azonban egyértelműen jelzi a "hazához", a szülőföldhöz való kötődést, illetve a sok kis apró darabkára tagolt "otthonosság" mindkét államra jellemző vonásait. Tagja volt a horvát és a bosnyák írószövetségnek, de részt vett a horvát P. E. N. Központ munkájában is.