Az élet alkonyán - Elbeszélések

Az amerikai próza talán legkiválóbb élő mesterének új kötete huszonkét elbeszélést tartalmaz. Többnyire csendes alkonyfényben izzó novellákat, amelyek szereplői, rég túljutva a fontos eseményeken, a halál közeledtével önmagukba visszahúzódva azt vizsgálják, ki vagy mi is volt igazán az övék, hogyan összegezhető az életük, mi marad utánuk. Szemükben a világ áttetszővé, varázslatosan törékennyé válik, de azért tartogat meglepetéseket, az egyre távlatosabb emlékezés pedig az egykor kevésbé jelentős történéseket, dolgokat is felnagyítja, új színben mutatja.
A kötet néhány írása megrázó erejű, felkavaró remekmű: A farmház, amelynek szereplője, miközben anyja halálát követően kiüríti a régi házat, felidézi anyja és a saját életét, szülei házasságát; az Utazás a holtakhoz, amelynek hőse a kórházban halálos betegen fekvő barátnőjénél tett látogatása után szégyentelenül gyáván menekül a halál elől; a Nagyszülősködés, amelyben az újdonsült nagyapa csecsemő unokáját a kezében tartva futó idegenséget érez és rájön, hogy semmi sem a miénk, hacsak nem az emlékeinkben. Emellett olvashatók könnyedebb hangvételű, szórakoztató történetek is külföldön Olaszországban, Írországban, Skóciában, a Földközi-tengeren turistáskodó amerikaiakról. Updike, az emberi érzelmek olykor kegyetlenül éles szemű és mindenkor finom tollú ábrázolója nemegyszer szemérmes, férfias megrendüléssel vagy alig leplezett szentimentalizmussal ír az élet alkonyáról kézbe veszi és felmutatja a vigyorgó koponyát, de ezzel nem lehangol, hanem gyönyörködtet bennünket.