A pszichoanalízis fejlődése

John Gedo A pszichoanalízis fejlődésében - ez a 18. könyve - azt vállalta, hogy szisztematikusan áttanulmányozva a közelmúlt (pontosabban: az 1973 és 1998 között megjelent) legjobb pszichoanalitikus munkákat (témánként, irányzatonként 3-5 kötetet), ennek alapján vonja meg a pszichoanalitikus tudás korszerű mérlegét. Egy káprázatosan átfogó mű született, amely sorra veszi a mai vezető pszichoanalitikus iskolákat. A hatvan megjelent kötetre terjedő kritikai álláspontjára az alábbiak jellemzőek: 1) következetes elkötelezettje a pszichoanalízis természettudományos felfogásának; 2) a mentális működésekben bizonyos, a központi idegrendszer felépítésének megfelelő hierarchikus elrendezés található; 3) egy érvényes pszichoanalitikus elméletben az önszerveződés fogalmának központi szerepet kell betöltenie; 4) az analitikus kezelés iránya a viselkedésminták javítása, a hiányok betöltése; 5) A kezelésben szükséges egy, az értelmezésen túlmutató technikai algoritmus; 6) megállapítható, hogy az adaptáció szempontjából a mentális tartalmak másodlagosak; a mentális feldolgozás (vagyis a lelki működések biológiája) számít. A szerzőre jellemző kristálytiszta logika, a tudományos világban elért státusából fakadó kompromisszum nélküliség olyan nyílt, szókimondó értékelést eredményez, amely rendkívül hasznos eligazodást biztosít mind a szakma művelőinek, mind a művelt érdeklődőknek.