Az elveszett presztízs - Magyarország megítélésének megváltozása Nagy-Britanniában (1894-1918)

Angliában a magyar szabadságharc nyomán széleskörű és hihetetlenül erős rokonszenv alakult ki a magyarok és személy szerint Kossuth Lajos iránt. Ez ötven éven át eleven maradt, s a kiegyezés utáni "mintaszerű alkotmányos állammá fejlődött" Magyarországot a brit sajtó, a diplomaták és a politikusok az Osztrák-Magyar Monarchiát "stabilizáló és liberalizáló" tényezőnek tekintették. Az a történész, aki 1990-ben a rendszerváltozás külügyminisztere lett, 1986-ban megjelent könyvében arra kereste a választ, hogyan vált e széleskörű rokonszenv ellenszenvvé. A fordulat alapvető oka a nemzetközi politikában felerősödő nagyhatalmi szembenállás volt, de a magyar politikai élet szereplőinek felelőssége is egyértelmű. A magyar presztízs megromlásához jelentősen hozzájárult a Times bécsi tudósítója, H. W. Steed és a nálunk Scotus Viator írói néven ismertté vált fiatal közíró, R. W. Seton-Watson magyarországi tárgyú cikkeivel, írásaival. Mégis, a francia-brit-orosz "entente" és a német-osztrák-magyar-olasz Hármasszövetség vetélkedése, a germán-szláv ellentétek elmélyülése vitte Magyarországot külpolitikai kényszerpályára, kedvező közeget teremtve a kritikus, sok esetben súlyosan elfogult írások megjelenéséhez. Az I. világháború alatt a francia, román, cseh és dél-szláv propaganda-erőfeszítések is hozzájárultak ahhoz, hogy az ellenséggé vált Magyarország fölött könnyű lelkiismerettel lehetett kimondani az ítéletet: bűnös nemzet, feldaraboltatik.