Az utolsó székely határőrök

Ivás István 1925. augusztus 11-én született az Aranyos folyó melletti Alsószentmihályfalván. Szülei a Maros megyei Mogyoró községből származó földnélküli munkások voltak, akik földesúri birtokokra elszegődve tartották fenn családjukat. István az elemi iskolát is több faluban végezte. A fiú 14 éves korától édesapja mellett dolgozott fakitermelőként a Kelemen- és a Görgényi havasokban. 1943-ban sorozták be a Székely Határőrséghez. Ivás István "történelmi elbeszélésnek" szánt írásában a második világégéskor elszenvedett tragikus eseményeket főleg a népi emlékezet alapján rögzítette. Alapvető célja volt, hogy emléket állítson - a Keleti-Kárpátokban húzódó ezeréves országhatárt védő - idős és ifjú székelyeknek, akik 1944 nyarán-őszén az Ojtozi szorostól Bélborig ugyan nagy véráldozat árán, de még a határzónában megállították a támadó szovjet csapatokat. Visszaemlékezése megírásához volt bajtársaitól kért és kapott adatokat. Visszaemlékezései megírásához ösztönző' biztatást és szakmai tanácsokat kapott Szabó József János hadtörténésztől, aki bevezető tanulmánnyal és számos magyarázó lábjegyzettel növelte a mű értékét és szakszerűségét. A könyv hiánypótló, méltó folytatása az I. kötetként megjelent Árpád-vonal történetének. Az egykori székely határőrök számára pedig egyfajta elégtételt is jelent szenvedéseikért és áldozataikért.