Pórázon

"Egy bérgyilkos vesszőfutása az Egyesült Államokból, Magyarországra. Sok mindenről írhatnék. Írhatnék például arról, hogy szöktem el a 70-es évek Magyarországáról egy szép, verőfényes, májusi napon, és tűntem fel Marseilleben, a Francia Idegenlégió toborzóirodájában.Írhatnék a légiósok kőkemény korzikai kiképzéséről, majd a Szenegálban leszolgált, embert próbáló négy évről. Untathatnám a kedves olvasót a különböző törzsi villongások leveréséről, az idegenlégiósok kegyetlenkedéseiről, amikor nem csupán vendégünk, hanem útitársunk is volt a halál. Vagy írhatnék arról, amikor az ember menetel a Szahara poklában, és reménytelennek, elérhetetlennek látja még a holnap reggelt is.Aztán írhatnék a szökésről, mikor ötödmagammal nekivágva Afrikának, - sarkunkban egy szakasz, állig felfegyverzett légionáriussal - menekültünk egy kevésbé veszélyes világ felé.Mesélhetnék arról a kalandos útról is, amikor a libériai zászló alatt hajózó tehergőzös potyautasaként egyedül értem New Yorkba, mert társaim még Afrikában elhaláloztak a beduinok golyózáporának, kardcsapásainak következtében.Tehát, kedves Olvasó!Mindezekről a kalandokról kanyaríthatnék egy izgalmas írást, de minek? Mentségemre legyen mondva, hogy az Idegenlégióról már annyi, de annyi könyv, elbeszélés, hangjáték és film jelent meg, hogy úgy érzem, nem tudnék már újat, és legfőképpen érdekeset mesélni.Vagy írhatnék az USA-ban eltöltött első éveimről, amikor szinte mindennel foglalkoztam, amivel egy idegenbeszakadt, nyugalmát kereső ember csak foglalkozhat. Voltam porszívóügynök, autómosó, pincér, pékinas, taxis és még tudja a jó fene, hogy mi minden!Erről is mesélhetnék, de erről meg minek?Ez meg annyira unalmas lenne, kedves Olvasó, hogy mérgedben a sarokba vágnád ezt a könyvet, és azt kérdeznéd magadtól: "Ki ez a barom, aki ennyi ökörséget összehord, ráadásul azt hiszi magáról, hogy érdekes!" Úgyhogy, erről meg felesleges írnom.Éltem az egyszerű, kint élő idegenek, szürke egyhangúságát. Reggel felkeltem, dolgoztam, hétvégeken kirándultam, esténként tévéztem.Aztán sok év kitartó munkája után megkaptam az amerikai állampolgárságot és óriási szerencsémnek köszönhetően, bekerültem az állami gépezetbe.Aztán 1989 őszén rájöttem, hogy ez a pokoli szerencse, nem is olyan nagy szerencse sőt! Akkor, azon a borús hétköznapon történt valami, valami, ami teljesen megváltoztatta nyugodtnak tűnő létemet. Mire rájöttem, hogy milyen ördögi terv főszereplője lettem, addigra már nyakig benne voltam addigi életem legveszélyesebb és legkegyetlenebb kalandjában.Most ezt szeretném Önöknek, Nektek elmesélni."