Valamikor ember voltam

Egy szörnyű éjszakán Khaufpur városának levegőjét gyilkos gáz mérgezi meg. Sokan meghalnak, de még többen lesznek örökre nyomorékok és betegek. A katasztrófát okozó gyár nem vállalja a felelősséget, elmenekül az országból és sorsára hagyja a nyomornegyed lakóit.
Húsz évvel később egy újságíró keresi fel Állatot, a négykézláb járó, önmagát nem embernek tartó fiút, és arra kéri, mesélje el történetét. A magnószalagokra rögzített elbeszélésben megismerkedhetünk Zafarral, a szegények ügyéért harcoló hőssel, Szomraddzsal, a híres énekessel, aki a szörnyű éjszakán elvesztette hangját, Nisával, a méreg nemzedékéhez tartozó fiatal lánnyal, aki számára az élet elképzelhetetlen a Kampani ellen folytatott harc nélkül, Franci mamival, a francia apácával, aki beleőrült az átélt eseményekbe és Elli Barber doktornővel, az amerikai orvossal, akinek nemcsak a méreg következményeire, de a város lakóinak bizalmatlanságára is gyógyírt kell találnia.
Állat tárgyilagos, sokszor trágár, de minden önsajnálattól mentes remek stílusú elbeszélése bevilágítja azt az utat, amely a nyomor sötét világába vezet.
Valamikor ember voltam. Legalábbis ezt mondták. Én ugyan nem emlékszem rá, de azok, akik ismertek kissrác koromban, azt mondják, két lábon jártam, mint az emberek.