Ráolvasások A-B. kötet

Gyűjtemény a legújabb korból (1851-2012) A kötet (Pócs Éva)

Gyűjtemény a történeti forrásokból (1488-1850) B kötet (Ilyefalvi Emese)
A magyar ráolvasások most megjelenő két kötete (A és B) jelentősen kibővített új kiadása az 1985-1986-ban az MTA Könyvtárának kiadásában megjelent, ma már szinte hozzáférhetetlen szöveggyűjteménynek. Az anyag gyarapodása elsősorban az elmúlt két évtizedben a határainkon innen és túl egyaránt intenzívebbé vált gyűjtőmunkának köszönhető: különösen a székelyföldi és moldvai anyag gazdagodott jelentősen, de a magyar ráolvasások térképének némely fehér foltját kárpátaljai, bácskai gyűjtések is segítettek eltüntetni. A történeti anyag is több mint kétszeresére szaporodott az első szöveggyűjtemény óta, a budapesti és kolozsvári, marosvásárhelyi archívumokban őrzött nemesi családi levéltárak, receptkönyvek, kincskereső varázskönyvek adataival, és nem utolsósorban a boszorkányperek újonnan feltárt dokumentumaiban fellelt átok- és ráolvasásszövegekkel.

Gyűjteményünk első, A kötete a ráolvasások 1920. századi, néprajzi gyűjtésekből, valamint kéziratos feljegyzésekből származó anyagát mutatja be; az első kiadás számára kialakított, a mágikus és vallásos szövegek funkciójára, hiedelemtartalmára, valamint a szövegek logikai és grammatikai struktúráira alapozott többdimenziós rendszerben. Az egyes szövegcsoportok bemutatását megelőzi egy-egy rövidebb bevezető tanulmány, amelyben kitekintés történik az adott szövegtípus elterjedésére, a más típusokban előforduló rokon motívumokra, az ismert európai párhuzamokra, sok esetben a magyar illetve európai kutatási problematikára is.

A második, B kötet a különböző történeti forrásokban fennmaradt ráolvasásokat adja közre a 15. századtól a 19. század közepéig. E szövegek közlésénél a tudományos hitelesség és az olvashatóság szempontjait egyaránt szem előtt tartottuk; az eredeti íráskép közlése mellett a teljes szöveghűség fenntartásával a mai helyesírással átírt változatokat is közöljük. Ezt az anyagot egy-egy forrástípus időrendjében és természetes csoportjaiban mutatjuk be. A két kötet közti átutalásokkal biztosítjuk, hogy a történeti adatok se szakadjanak ki az első kötetnek a magyar ráolvasások összességére érvényes rendszeréből. Minden fejezetet rövid tanulmány vezet be, amely az adott forrás jellegéről, valamint a benne foglalt ráolvasások keletkezési körülményeiről ad számot.