Idegsebzés

Lukács Marianna (41) Tizenhat éves koromban estem szerelembe a filozófiával. Sokéves tanulás, az egyetemi évek után gyökeres változásra vágytam. Ennek a belső konfliktusnak lett eredménye az Idegsebzés regényemben leírt történet. Útkeresés, újabb és újabb tanulmányok után jelenleg pártfogó felügyelő vagyok, bűnelkövetőkkel foglalkozom. Nem az élet napos oldala, de olyan szelete, amelyet elgondolni sem tudnánk, ha nem látnánk. Az írás számomra a gondolatokba visszaforgatott élet, amelyben ott van a filozófia és valóság. Részlet a könyvből: Odavetődött Gyula, székem karfájára támaszkodva fölém hajolt. Átharapom a derekad, te! De megfarkalnálak! Micsoda tettetett szenvedély. Vagy lehet, hogy tényleg idióta? Én csak szótlanul vigyorogtam rá, olyan komikus volt szexualitása. Sőt, ezt már nem is lehetett szexualitásnak nevezni, csak annak a karikatúrája volt. Létezik teremtmény a földön, aki lefekszik ezzel a pasival? Mielőtt témát váltott volna, még egyszer végignézett rajtam. Sóhajtott egyet. Szerencsétlen srác, hogy néz ki. Mindenki Tamásra gondolt, mert aznap nem ment ki a fejünkből. Ezek mindent elbasznak. Kivégző osztag. Lassan már csuklyát kellene hordanunk. Miért nem mondtátok nekik, hogy menjenek az Amerikai útra? Már úgyis mindegy.