Az ősi uráli tárgyragok története és vesszőfutása - Accusatum et expulsum

Meglehetősen különös nézetek láttak napvilágot az elmúlt évtizedekben az uráli nyelvek jelenlegi és egykori tárgyjelöléséről: némelyek szerint egyes nyelvekben a tárgyat a genitívuszrag jelöli, és így volt a legtávolabbi korokban is, mások viszont főleg újabban azzal számolnak, hogy *m és *t tárgyrag is volt az alapnyelvben.
E könyv szerzője szerint a mai nyelvek vallomása alapján az utóbbi nézet helyes: az uráli alapnyelvben kétféle tárgyrag volt: a *t az élőlényt, főleg embert jelölő névszókhoz járult, míg az *m elsősorban a dologi jelentésű főnevek ragja lehetett.
A mai nyelvek közül a finnségi, a lapp, a mordvin, a cseremisz és a vogul, valamint a szamojéd csoport több tagja őrizte meg az *m ragot vagy annak hangtörténeti folytatóját, nincsen viszont hangtörténetileg közvetlenül igazolható képviselője a permi nyelvekben, az osztjákban, a magyarban és a jenyiszejiben; a *t rag a finnségi nyelvek és az osztják nyelvjárások egy részében, továbbá a magyarban őrződött meg; a *t tárgyragnak a nyomai alighanem megtalálhatók a vogulban, a jurákban és a szelkupban. Indokolt mindkét tárgyraggal a nyelvcsalád tagjainak közös ősében számolni, lévén természetes jelenség, hogy az alapnyelvi elemek egy része egyes nyelvekből kiveszik. A *t többesjelet megőrzött uráli nyelvekben azért állhat a többes számú alanyeset nominatívuszi (alanyi) és akkuzatívuszi (tárgyi) funkcióban, mert a többes akkuzatívusz hajdanán tartalmazhatta a *t többesjelet és az élőt jelentő főneveknél a *t tárgyragot is, így a "főnév + *t számjel + *t tárgyrag" alakban a pleonasztikusnak tűnő t-t szekvencia tvé egyszerűsödött, és ezáltal homofonná vált a többes nominatívuszi alakkal, ez pedig idővel analógiásan általánosult az egész főnévragozásban; így a *t magára ölthette e két többes számú kázus funkcióját. Azokban a nyelvekben, amelyekben a *t többesjelet újabbak váltották föl, a kettős funkció analógiásan átkerült azokra is.
Több nyelvben az egymáshoz fonetikalilag közeli *m akkuzatívusz és az *n genitívuszrag egybeesett n-ben, ez egyes nyelvekben a továbbiakban 0vá lett, így ezekben a nyelvekben e két kázus szinkretikus esetté vált, amely egyes nyelvekben analógiásan bekerült a személyes névmások paradigmájába. Néha a számjel és az esetrag együttese is egybeolvadt, de az általuk létrehozott mai alakokat a legtávolabbi múltra visszavetíteni nagy hiba lenne. Az egybeesés, a szinkretizmus oka fonetikai és hangtörténeti: mindkét kázus közeli képzéshelyű nazális mássalhangzóból áll, és a két morféma eggyé lett: "Akk m × Gen n > n"