Lónyay úr cilindere

Hogyan tudnánk elröpülni a 19. századi Magyarországra? A képzelet segítségével, amellyel felidézhetünk akkor élt embereket: diákokat, betyárokat, borbélylegényt, révészt, drótostótot. Amelynek segítségével bejárhatunk korabeli helyszíneket: Pest-Budát, Kecskemétet, alföldi csárdát, nemesi kúriát. És mindenekelőtt a nyelv segítségével, amely e kötet elbeszéléseiben hol imitálja, hol újjáéleszti a kétszáz évvel ezelőtt létezett, latin és német szavakkal elegyített, érzékletes és gazdag kifejezéskincset.

Hlavacska Tamás novellái egyszerre hatnak nyelvi gazdagságukkal és érzelmi visszafogottságukkal. Csupa hétköznapi emberről olvashatunk bennük, akikkel látszólag nem történik semmi különös, csak éppen a legfontosabb: leélik az életüket. Vannak vágyaik, amelyek nem teljesülnek, emlékeik, amelyek megfakulnak, terveik, amelyeket szívesen beteljesítettek volna, múltjuk, amely melengeti őket, jövőjük, amely ködbe vész.

Ilyen az élet. Így megy el az élet. Így csodálhatjuk az életet.

Fenyő D. György