Foggal és körömmel

1944 tavaszától 1945 őszéig tart, helyszíne egy Gerendás nevű magyar kisváros. Bár a háttérből ideszűrődik a háború, bár szó esik bombázásokról, zsidók deportálásáról, partraszállásról és német megszállásról, a regény szereplői szinte idilli módon élnek. Fontos események zajlanak, lakodalom és gyermekszületés, nagy vendégségek, valódi fehér asztal melletti politizálgatások. A kisvárosi társaság tagjai között vannak "menekültek", de ők őrzik titkukat, "vendégségbe jöttek", mondják – és a kedélyes, udvarias és úri kisváros elhiszi nekik. A főszereplő is ilyen menekült. Ő az országot megszálló németek elől bujkál, hiszen Horthy Miklós közvetlen környezetéhez tartozván, részt vett a kormányzó óvatos kiugrási tapogatózásaiban is. Vele van a vidékiséget büntetésnek tekintő felesége és kamaszfia, András, aki szívesen nézegeti már távcsővel a napozó szépasszonyokat... A társaság a magyar birtokosság és értelmiség minden erényével és hibájával rendelkezik. Rendkívül lovagiasak – és rendkívül naivak. Az utolsó pillanatig nem hisznek a híreknek, nem mozdulnak akkor sem, amikor már a szomszéd faluban égnek a házak orosz lövedékektől. Nem tudják elhinni, hogy az úri becsület ebben a történelmi helyzetben anakronisztikus! Az idill után jön a pokol, az emberek már csak a puszta életükért küzdenek. Döbbenetes képek sorjáznak arról, amit csak kevesen írtak meg (talán a leghitelesebben Márai a Szabadulás című regényében). Csak erőszak van és abszurd gyilkolászás. Majd 1945 késő őszén megindul az első vonat, és a kisvárosból menekül fejvesztetten mindenki, aki csak tud. A regény főszereplői is megindulnak. Sebzetten és sebesülten – hogy új hazát keressenek...