Atta Troll

Atta Troll a legnagyobb, az egyetlen irodalmi szatíra. Az irodalomtörténet, mely a korszellem s a költő egyéni életének kettős összetevőjéből indulna, valami pozitív magyarázattal szeretné elintézni ennek a munkának a meghatározását - az irodalomtörténet többet nem adhat nekünk. S mégis érezzük, valamit, a legfontosabbat, fel nem fogtunk az egészből. Zavaros és látszólag összefüggéstelen gondolatok és leírások sziporkázó kataraktája ömlik - semmi összefüggés, semmi koncepció: még csak konzekvencia se - s mégis, valami sajátságos egység tartja izgalmas feszülésben érdeklődésünket. Nem, ez az egység nem egyszerűen rombolni vágyó szatíra és keserű gúny: hiszen még az se bizonyos: végigviszi-e magát a szerzőt diabolikus főlénye szatíráján: néha úgy rémlik legalább, mintha maga is elérzékenyülne éppen azon a szentimentalizmuson, amelyet kifiguráz. Heine itt, ezekben a versekben végzi ki zokogva és kegyetlenül egykori szerelmesét: a romantikát. (Karinthy Frigyes)