Tilalomfák árnyékában - Egy irodalmi főszerkesztő emlékirata

Részlet a könyvből: 1972-ben egy akkor még fiatal magyar író ilyennek látta kora fiatalságát: Nagymértékben képes a divat az ideálok hordozására. A mai divat romantikus. Virágos ingekben, zsabóban, lobogó nyekkendőben járnak a fiatalok, s a romantikus dandy karcsú sziluettjét utánozzák. Sokan szeretnék bizonyítani, hogy csak bizonyos fölszínes divatjegyek újraélesztéséről van szó, tartalmi azonosság nincs a romantikával. De akkor miért van, hogy a művészetek, az irodalom rendre-másra az érzelmek létjogosultságáról beszél, hogy bestseller szinten is egy érzelmes giccs győzte le a pornográfiát és a szadizmust? (Lásd: Szerelmi történet.) Hogy Párizsban, Ceylonban, Mexikóban, Csehszlovákiában, Lengyelországban kitárt ingmellel rohannak sortűzbe, szuronyokba? Az akkor már negyedik évében járó egyelőre még csak kéthavonta megjelenő kecskeméti Forrás 5-ik, azaz szeptember-októberi számának 79-80. oldalán olvashatók a fenti sorok. Legalábbis így utólag, a polcról leemelt bekötött évfolyamban; bár az előfizetők ezt a számot megkapták, a szerkesztőség is kiküldte reprezentációs és tiszteletpéldányait, utcára nem került az 1972/5-ös Forrás. A két táborbeli ország neve miatt Kitűnő fotó tölti be majd a teljes címoldalt, havas, deres, elvadult téli pusztaságot ábrázol, az előtérben kócos, ledermedt sással, a háttérben villámsújtotta százados fűz csonkjával. A hatalom, bármi is jelent meg évről-évre október tájékán, mindenben rejtett összefüggéseket vélt felfedezni. S most íme, belül is ott az argumentum: a folyóirat átlépte a tilalmas határokat, s ezért a szerkesztőségnek mindenekelőtt a főszerkesztőnek lakolnia kell.