Harry Potter and the Order of the Phoenix - 5. book

nem rossz, de azért a Star Wars jobb. :)

Magyarul jobb lenne...

A könyv szokásos kiváló gyermekolvasmány. A viták ellenére tagadhatatlan, hogy megkedvelteti és ezáltal felszín alatt begyakoroltatja a gyermekkel az olvasást. Mindenképp ajánlom minden szülőnek, aki küzködik gyermeke olvasáskészségével, illetve nyelvtanulási hajlandóságával. Egy pici bibi: ugyanez a könyv a www.amazon.com -on, az USÁból, postaköltséggel is csak 6200 forint átszámítva...

Jó könyv...... De nem.

TISZTELT INTERNET ÁRUHÁZ ! Az ismertetőt jobb lett volna magyarra is lefordítani, hogy az angolul nem értő internetezők is olvashassák a leírást.

A könyv szokásos kiváló gyermekolvasmány. A viták ellenére tagadhatatlan, hogy megkedvelteti és ezáltal felszín alatt begyakoroltatja a gyermekkel az olvasást. Mindenképp ajánlom minden szülőnek, aki küzködik gyermeke olvasáskészségével, illetve nyelvtanulási hajlandóságával. Egy pici bibi: ugyanez a könyv a www.amazon.com -on, az USÁból, postaköltséggel is csak 6200 forint átszámítva...

Nagyon nagy leet már alig várom a telet mert akkor már nálunk is lehet kapni. Sok részlet megjelent róla az interneten és azok nagyon jók!!!!!!!!!!

Csak azt ne mondják nekem, hogy a könyvet 1-2 munkanap alatt be tudják nekem szerezni! Kamu! És ilyen iszonyatos ára lesz nálunk? Jó kis haszonkulcs!

aZ ÁRA MIATT...

Biztos jó könyv. A probléma mindössze annyi, hogy az amazonon kb 5-6 ezer forintért meg lehet rendelni lülföldről. Ezt is tettem, mert nem fogom dupla annyiért itt megvenni.

Hát én bizti +veszem, de most megyek Londonba és ott megvszem! De külföldröl hülyeség megrendelni, mert a postakölcség miatt ugyanott leszel.

Hellosztok nekem nagyon tetszett az osszes Harry Potter konyv ami eddig megjelent ! Csak azt szeretném megtudni hogy vajon mikorra fogják lefordítani magyar nyelvüre, mert errol sehol sem esett szó!

A könyvre nagyon kíváncsi vagyok én is. Viszont elég drága itt ez a könyv! Ugyanez az amazon.com-ról mindennel együtt megjön kb. 6000 forintért, max. 2 hét alatt...

Itt van a hirtelen leforditott valtozatom, elnezest, ha nem eleg magyaros, csak segiteni probalok... Harry Potter elkezdi vegre az otodik evet a Boszorkany -es Varazslokepzo iskolaban, Roxfortban. Nem ugy, mint a tobbi iskolas, Harry sosem elvezi a nyari szunetet, de ez a nyar meg annal is rosszabb, mint az eddigiek voltak. Dursley-ek mint mindig, megkeseritik az eletet, de meg a legjobb baratai -Ron es Hermione- is ugy tunik, elhanyagoljak ot. Harrynek betelt a pohar. Azon kezd gondolkozni, hogy muszaj valamit tennie, barmit, csak megvaltoztassa a helyzetet, amikor ez a nyari szunet hirtelen dramai modon er veget. Amit Harry iden felfedez a Roxfortban, a feje tetejere allitja az egesz vilagot... Ez a lebilincseloen felvillanyozo uj novella, tele ketsegekkel, titkokkal es -termeszetesen- varazslattal, az osszehasonlithatatlan J. K. Rowling-tol

Azt írják a ujságok, hogy karácsonyra leforditják.Már nagyon várom

Sziasztok! En lehettem olyan szerencses, hogy eppen itt vagyok az allamokban, es elsokezbol, jo par hettel a megjelenes elott megrendeltem a konyvet. 820 oldalas, nem tudom otthon mekkora lesz, de itt vastag es nagyobb, mint a Tuz serlege. Van mit olvasni! Eleinte nem tortenik semmi, de mostmar nagyon izgalmas es erdekes, meg hatravan kb. 300 oldal! Turelem, es otthon is hamarosan megjelenik!!! Kivancsi leszek a forditott verziora, bar az eddigieket jol forditotta akarki is csinalta. Turelem! : )

Azért az mindenképp dícséretes, hogy legalább az angol verzió elérhető nálunk is, ha már a magyarra karácsonyig várni kell. Viszont mindenképp megéri; a következőig pedig lehet tanulni angolul (nélküle már amúgy se megy sokra az ember), hogy ne kelljen fél évet várni a magyarra... És végre az angolok is észbekaptak, hogy kemény borítót kell(ene) csinálni ezeknek a könyveknek! Rowling előtt pedig le kalappal! (Egyébként Joanne, nem pedig Joanna...!) Inkább ez az internetes ár az, ami nem éri meg - postaköltséggel uott vagy, mintha boltban vennéd. Amúgy meg egyáltalán nem meglepő az ára - egyrészt az eredeti (külföldi) példányok mindig drágábbak, mint a magyar; másrészt a név, ugye... :)

Hé! itt mindenki azt mondja hogy karácsonyra adják ki. De én irtam librinek meg animus kiadónak is és ök azt mondják hogy augusztus-októberben adják ki! De kulönben ne nyafogjatok. čn svédországban élek es itt ŔPRILISBAN agyák ki. Méh jó hogy tudom magyarul elolvasni a könyvet. Nem birnék addig várni... Ha rosszul mondtam a kiadási dátum legyetek szivesek irni a e-mailemre. veronika_keri@hotmail.com

Elnezest a teves infoert, 870 oldalas... Naggyon naggyon jo!!! Ha elolvasom megegyszer, talan azt is fogom mondani, ez a legmozgalmasabb, legerdekesebb es fordulatokban leggazdagabb kotet!

Szerintem jobban teszi az olvasó ha rendes emberek által beszkennelt, illegálisan feltett warezpéldányokat szedik le. Ja és a a kedves fordítómestereknél még a nagymamám és gyorsabban lefordítja (fél év egy picit sok)

Oké, vártunk ezer évet, hogy végre Rowling megírja az ötödiket. (Nem az írót hibáztatom, neki voltak ebben az évben fontosabb dolgai is.) De gondolom az angol gyerekek is ige mérgesek voltak, hogy csak júliusra adták ki a könyvesboltok, noha már régebben megírta az író a könyvet. És mi magyarok mit szóljunk ehhez? A fordítás sokak szerint egy fél év, mások véleménye az, hogy három hónap, valaki szerint pedig csak egy. Most mi az igazság? Remélem a harmadik. Meg akartam venni az ötödiket angolul, hogy lefordítom én magam, és az a gyanum, hogy így jobban is járnék. (Pedig angolból nem vagyok egy nagy agy.)

Karácsonyra??? Az nagyon sok idö!!! Ha ki tudnák adni Augusztusban! Akkor jövök Magyarországra csak. Hogy igazán akkor adhatnák ki...

Én még nem olvastam a könyvet de már nagyon szeretném megszerezni valahonnan. Nem tudtok olyan oldalakat ahová már esetleg felrakták és le lehet tölteni? Hálás lennék érte. A sztike@freemail.hu -ra írhattok.

Nos én jártam a dunaplazai libriben, és ott adtak egy kis szórólapot, amin az volt, hogy karácsonyra "már itt is van" magyarul. de szerintem azért elég drága. magyarul olcsóbb lesz?

Ráment az egész vasárnapom, de megérte. Az első kötetnél még sajnáltam, hogy nem gyerekként olvasom, most már örülök, hogy felnőtt vagyok, mert egyre komorabb az egész, de felnőttként szerencsére nem zavar. Eddig az Azkabanos volt a kedvencem, azt hiszem, ez a második helyezett. Azért vagyok bizonytalan, mert a többit magyarul olvastam, és angolul egészen más a hangulata. Mindig emlékeztetnem kellett magamat, hogy kik is ezek az ismeretlen nevű emberek meg mindenféle izék :) Egyébként az amazon.co.uk-n a legolcsobb, es gyorsabb is mint Amerikából.

P Luca !!!!! ha neked most meg v an a könyv akkor legyél szives egy kis információval láss el minket mert már tűkön ülünk!!!!!!!!! irjátok le azonnal hogy mit tudtok a könyvről!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

kérlek valaki akárki irjon nekem infót az 5.könyvről a lilu166@freemail.hu-ra LÉGYSZI LÉGYSZI

a könyv szuper lehet5-ös

A könyv nagyon jó, de könyörgöm, egy kis realitást! Tóth Tamás Boldizsár sem robot, hogy éjjel-nappal gurkók meg szurcsókokat fordítgasson! Amúgy a könyv izgalmas, érdekes, igaz hogy hosszú, de megéri végigolvasni. Ahhoz képest, hogy az írónő most nagyon boldog, elég kis depis könyvet sikerült összehoznia... Minden estre akkor is jó :)

HÁJ!!!! Valaki nem tud olyan oldalt ahol le lehet tölteni a 5. könyvet???? Ha tudsz légyszi küldd el:www.herikh@freemail.hu Köszi!!!! Csáó

Én tudok egy lapot ahol naggyából le írják mi lesz a Harry Potter5 tartalma. Elérni a harrypotter.lap.hu-ról lehet a magyar fan oldalak közül a Dark Arts.

Nekem tetszett is meg nem is a könyv. Kicsit szabadon írta meg az egyik olvasó a könyv tartalmát. Ami a legfontosabb Harry-t nem rugják ki Roxfort-ból, hanem egy meghallgatáson kell résztvenni, ahol nagy nehezen (Dumbledore segítségével) de felmentik. A történet egyre sötétebb lesz. Harry gyakran megérzi Voldemort örömét és haragját, mi több képes a gondolataiba is behatolni. De sajnos ez vica-versa, mert Voldemort is rájön, hogy képes Harry-t íránytani és ez lesz minden baj okozója. Végre fény derül arra, Voldemort miért támadta meg Harry Potter-t. Létezik egy jóslat, amely szerint egy kisfiú, aki Július végén született és akinek szülei háromszor szálltak szembe a Sötét úrral az a kisfiú lesz a veszte Voldemortnak. Ezen a kisfiún jelet fog hagyni és képességeit átruházza rá. Ez a kisfiú hivatott megölni Voldemortot. Voldemortnak lehetett volna még egy választása Neville Longbottom (mert a jóslat első felerá is illik) De mivel Harry-t jelőlte meg a gonosz mágus így ő hivatott megölni őt. Ketten nem élhetnek egyszerre, az egyiknek meg kell halnia a jóslat szerint. Dumbledore első ízben fél Harry-től, mert Voldemort árnyéka ott van Harry mögött. Így Piton-t bízza meg arra, hogy tanítsa meg egy új tudományra, arra, hogy ki tudja kapcsolni az agyát, álmait Voldemort elől. Ám Piton Harry apja íránti gyűlőlet miatt nem igazán tudja ellátni ezt a feladatot. Sirius halála nagyon váratlan és különös. Egészen az utolsó pár lapig nem tudtam igazán felfogni hogyan halt meg. Szóval igazán érdekes dolgok töténnek megint. De mindent azért én sem árulok el. Azt ajálom mindenkinek, hogy tanuljon meg angolul, mert így sokkal jobb olvasni ezt a könyvet. Sokat lehet tanulni belőle, nagyon hasznos kifejezésekkel van tele. Őszintén együtt érzek azokkal, akiknek még fél évet kell várniuk. Egyébként minden aggódó szülőnek üzenem, hogy a Vatikán néhány hónapja kiadott egy hivatalos véleményt a Harry Potter-rel kapcsolatban, melyben azt nyilatkozta, hogy a könyv teljesen ártalmatlan. Üdv minden Potter rajongónak!

2003.06.22 Mi történik a Főnix rendjében? Figyelem! Ha saját magad akarod felfedezni a Főnix rendje történetét, inkább ne olvass tovább. De ha már unod a találgatást, és tudni akarod, ki fog meghalni, és miért rúgják ki Harryt a Roxfortból, akkor rajta! Harry ismét nagybátyjáék lakásában tölti a nyári szünetet. Unatkozik, mert szobafogságra ítélték, és szenved Dudley-től, aki butább, mint valaha, ráadásul elkezdett dohányozni, és sokkban tartja a környéket. A Főnix renjde megmenti Harryt Nem kell azonban sokáig sínylődnie Harrynek, mert rögtön a könyv elején eljön érte két dementor, akit azért küldtek a muglik világába, hogy öljék meg az ifjú varázslót. Harry egy különös varázslattal megmenti magát, ami azonban egyáltalán nem tetszik Roxfortban, és rossz szemmel néznek a fiúra. Harryt ez már nem érdekli annyira, mert bekerült a titokzatos Főnix rendje csoportba, ami nem más, mint jó boszorkányok és varázslók sebtében megkötött szövetsége. Először a dementorokkal való harc során kerül velük kapcsolatba Harry, és rájön, hogy a Főnix rendjével közösen lehetne harcolni Voldemort ellen. Harryt kirúgják, és szerelmes lesz A központi szál itt is Voldemort legyőzése, de Harrynek meg kell vívnia emellett kis saját küzdelmeit is, elősorban a Roxfort tanáraival. Visszabeszél, szemtelen lesz, és annyira összeveszik Dumbledore professzorral, hogy ki is rúgják - természetesen nem végleg. De barátaival, Ronnal és Hermionéval való kapcsolatát is rengeteg feszültség fogja jellemezni. Azonban nemcsk veszekedések, hanem szerelmek is fokozzák az izgalmakat az új könyvben: Harry megcsókolja Cho Changot, a Hollóhát fogójátékosát... Borzalmas halál A regény vége felé meghal az egyik főszereplő, mégpedig Sirius Black. Az írónő sokkal részletesebben írja le a halál körülményeit, mint az eddigi könyvekben, nem árt, ha ehhez a részhez érve felszerelkezünk néhány papírzsebkendővel. Rengeteg új szereplő lesz viszont, nehéz lesz észben tartani mindet még a tapasztalt Potter-olvasóknak is. Legfontosabb talán az új tanárnő, Dolores Umbridge, aki eleinte nem szíveli nagyon Harryt, de aztán rájönnek, hogy kölcsönösen szükségük van egymásra. A legnagyobb meglepetés a történet végére marad: kiderül, hogy nem Harry Potter az egyetlen, aki legyőzheti Voldemortot.

már nagyon várom!:-)

Tök szuper! De elég drága is!

Nagyon jó a Harry Potter könyv! Na meg a film is. Én már láttam a Harry Potter és a bölcsek kövét a moziban. És a Harry Potter és a titkok kamráját láttam a moziba 3x! Töki volt! És ide lépjetek: www.teveclub.hu Miután kész van, nomd meg hogy "új teve igénylése, és csináld amit kér! És ott alul azokat a tevéket 1 teve 2 teve... Ezeket kell csinálni hogy melyik milyen teve: Amelyik fel van öltöztetve az a szuper teve és világos és a sötét a színükről lehet megtudni. És utána menj a menüsorba és ahol kéri lépj be a tevédhez! Lécci írjatok a tevémnek! Nemme: lány Neve: Klaj Köszi!

Emberek, aki tartalmat ír, az legalább szóljon előtte!!! Ilyen teveclub-baromságokat meg ne itt reklámozzatok már!!! Aki pedig letöltögetni akarja... az ne nevezze magát rajongónak!!!

Mielött valaki valamit ír a könyvröl szóljatok! Nem akarok mindent megtudni... >:( Most kaptam levelet libritöl. Itt van amit irtak " Ismét megkérdeztük a kiadót, ahol azt a választ kaptuk, hogy egyelöre csak az a biztos, hogy a negyedik negyedévben fog megjelenni a kötet, pontosabbat sajnos ök sem tudtak mondani. Megértését kérem!" Nem tudom hogy az jó vagy rossz volt :P Mindenesetre jellezétek mielött valamit a könyvröl irtok!!!

Az eddigiek fantasztikusak voltak, bár most az eredeti angolt olvasva (a 3.-at), nem értem, a fordítók miért változtatták meg a varázsigéket, a nevek lefordítása nagyrészt elviselhető, de hogy pl. a Hogwarts-ból hogy lett Roxfort, arra kíváncsi lennék, de ez nem változtat a történeten. az ötödik biztosan izgalmas lehet, bár szomorú lesz, ha Sirius meghal, mert egy elég meghatározó karakter. az előrejelzések jó könyvet ígérnek, csak reménykedek, hogy minél előbb kijön a magyar változat.

A Scholastic kiadó 2003-as Nyár/Ősz katalógusában megjelent egy összefoglaló az ötödik HP-kötetről. Íme: "Még egyszer hangsúlyozom: erőnk az össefogásban van - a széthúzás meggyengít minket. Most, hogy Voldemort visszatért, százszorosan fontos, hogy ennek a belátásnak a jegyében éljünk. Voldemort nagyúr mesterien ért hozzá, hogyan kell békétlenséget, viszályt szítani ellenfelei körében. Csak úgy győzhetjük le őt, ha egyetértésünk és barátságunk kiállja a próbát." Mondta Albus Dumbledore Harry negyedik roxforti tanévének végén. De amikor Harry ötödször is visszatér a varázslóiskolába, úgy tűnik, ezek a kötelékek keményebb próba elé lesznek állítva, mint eddig bármikor. Voldemort nagyúr felemelkedése élesen kettéosztja a mágustársadalmat, és a szakadék egyre csak mélyül azok között, akik elhiszik a visszatérését, és azok között, akik úgy gondolják, az egész csak egy őrült hazugság. Nem egyéb, mint Harry Potter legújabb meséje. És ez csak egy Harry tengernyi problémái közül... A sötét varázslatok kivédését ezúttal egy olyan tanár fogja tanítani, akinek a személyisége olyan, akár a mérgezett méz (ne kérdezze senki, hogy az milyen! :-) Feltűnik a színen egy mogorva és zsémbes házimanó Ron lesz a Griffendél kviddicscsapatának új őrzője És pesze elérkezik minden diák rémálma is: az év végi Rendes Bűbájos Fokozat vizsgák ... és most csak arról beszéltünk, amivel Harrynek napközben kell szembenéznie. Az éjszakái viszont sokkal rosszabbak. Visszatérő álmában ugyanis egy ajtó jelenik meg egy kihalt folyosón. És ez az ajtó valamiért rémisztőbb, mint az összes eddigi rémálma együttvéve. J.K. Rowling eddigi legterjedelmesebb regényében a varázslóvilág irányítóinak megbízhatatlansága kerül szembe Roxfort vezetőinek tehetetlenségével. Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) Harry olyan mélységet és elszakíthatatlanságot fedez fel baráti kapcsolataiban, amiről eddig nem is álmodott; törhetetlen bizalmat és határtalan önfeláldozást kap tőlük. Habár a cselekmény rendkívül szövevényes (a könyv pedig elég vaskos), az olvasók minden bizonnyal falni fogják az oldalakat, és végül úgy hagyják el Roxfortot, ahogy Harry is: azt kívánva, bárcsak mehetnének vissza máris. * * * Ma (január 15-én) kaptam a Bloomsbury kiadótól ezt a levelet, amit tulajdonképpen hivatalosnak lehet tekinteni. Úgy-ahogy lefordítottam, mert minél hamarabb meg akartam osztani veletek, de a lényeg persze benne van. :-) Remélem, ti is legalább úgy örültök ennek a jó hírnek, mint én! * Örömmel értesítünk, hogy végre kitűztük a Harry Potter and the Order of the Phoenix című könyv megjelenésének dátumát. J.K.Rowling legújabb kötete 2003. június 21-én jelenik meg és 768 oldalas lesz. (A negyedik kötet angol változata 636 oldal hosszú volt.) A bejelentést Nigel Newton a brit Bloomsbury Publishing vezérigazgatója és Barbara Marcus az amerikai Scholastic Children's Books kiadó elnöke közösen tették, és így kommentálták: "Nagy örömmel és izgalommal jelentjük be a kiadás időpontját. A Harry Potter and the Order of the Phoenix egyszerűen lenyűgöző, és minden J.K.Rowling rajongó imádni fogja. Egy brilliáns és lebilincselően izgalmas új történtet született, ami ezekkel a szavakkal kezdődik: "A nyár legforróbb napja lassan a végéhez közeledett, és álmos csend telepedett a Privet Drive nagy, négyszögletes házaira. Már csak egy ember volt odakint; egy kamaszfiú, aki a négyes számú ház előtti virágágyásban feküdt." És még egy idézet a regényből: "Dumbledore leeresztette karját és félhold alakú szemüvegén át komolyan nézett Harryre. - Eljött az ideje, - mondta - hogy elmondjam neked azt, amit már öt évvel elezőtt el kellett volna mondanom. Kérlek, ülj le. Most mindent meg fogsz tudni." A Harry Potter and the Order of the Phoenix több mint 250.000 szóból áll, míg a Harry Potter és a Tűz Serlege körülbelül 191.000 szó hosszúságú. Az új kötet 38 fejezetet tartalmaz, eggyel többet, mint a negyedik. A bejelentés teljes terjedelmében angolul itt olvasható: http://www.bloomsburymagazine.com/redir.asp?id=625 Az új kötetet pedig itt tudod megrendelni: http://www.amazon.com

1. fejezet Az őrületbe kergetett Dudley A nyár legmelegebb napján álmos csend honolt a Privet Drive nagy, kocka alakú házai közt. A négyes számú ház kertjében Harry Potter a kiszáradt virágágyásban feküdt. Nagybátyja és nagynénje nem engedték, hogy meghallgassa a híradót, gyanították, hogy nem az ő híreikre kíváncsi, ezért kellett az ablak alatt hallgatóznia. Harry egész nyáron várta barátai levelét, hogy megtudja, mi történt a mágusok világában, hogy mit tudnak Voldemortról. Azonban barátai mindig csak annyit írtak, nagyon elfoglaltak. A híradóban sem hallott semmit, ami a varázstalanoknak különös lett volna, nem számoltak be rejtélyes eltűnésekről, bizarr halálesetekről. Azonban Harry nem csak azt hallgatta ki, ahogy Petunia néni és Vernon bácsi azon háborognak, hogy meg akarta nézni a hírműsort, de azt is, ahogy fiukról, Dudleyról beszéltek. A néni és a bácsi azt hitték, egyetlen fiuk teázni megy minden este a barátaihoz, azonban Harry tudta, hogy ez nem így van. Dudley és bandája teázás helyett inkább vandálkodtak a környéken. Dudley rátalált a hozzáillő sportra, a bokszra. Vernon bácsi és Petunia néni csak még inkább büszkék voltak az ő Dudlimudlikájukra, mióta a fiú délkeleti Ifjúsági Nehézsúlyú Boksz Bajnok lett. Harry épp azon dühöngött, hogy a főhír egy vízisíző törpepapagájról szólt, mikor egy puskalövésszerű pukkanás hallatszott, Vernon bácsi kocsija alól pedig elszaladt Mrs Figg egyik macskája… Harrynek rögtön eszébe jut, hogy ha valaki hoppanál vagy dehoppanál annak pont ilyen hangja van. Talpra ugrott és előrántotta a pálcáját. Vernon bácsi elkezdett vele veszekedni, hogy azonnal tegye el a pálcáját, mielőtt még valaki meglátja, és hogy ne merje még egyszer a híradót hallgatni. Petunia néni csitítgatta, nehogy a szomszédoknak akár csak eszébe jusson, hogy Harry okozta a különös zajt. Harry végül elment "otthonról", az utcákon sétált, ahogy a nyár többi napján is tette. Végigment a Magnolia utcán, át a Magnolia közön, végül egy lezárt park játszóterén az egyetlen hintában ücsörgött, amit Dudley és bandája nem tettek még tönkre. Végül feltűnt az oly sokat említett unokatestvér. Mivel Dudley bármikor is ért haza, az pont időben volt, ezért Harry is elindult, hogy még előtte érjen haza. Dudley elbúcsúzott barátaitól, és a Magnolia közön át hazafelé indult. Harry odaszólt neki, hogy tudják-e a barátai, hogy otthon nem Nagy D-nek szólítják (ahogy a bandája), hanem Dudlimudlinak és Didlikének. Dudley persze ideges lett, de Harry nem hagyta abba. Megkérdezte, hogy aznap este hány tízévessel bánt el. Dudley azzal vágott vissza, hogy hallotta Harryt "nyöszörögni" álmában, amint azt ismételgette "Ne öld meg Cedricet!" Amikor Dudley Harry "fiújának" nevezte Cedricet, Harry előrántotta pálcáját, és Dudley szívének szegezte. Ekkor azonban a csillagok fénye elhalványult, s a Magnolia közben egyre hidegebb lett. Dudley nem értette mi ez, de Harry már sejtette. Végül Harry fejében felcsendült a fagyos hang: Készülj a halálra, Harry… Ne aggódj, nem fog fájni… Bár nem tudhatom… Még sohasem haltam meg… Harry két sikertelen kísérlete után, hogy megidézze patrónusát, végül sikerült a varázslat, és a pálcájából előtörő szarvasbika nem csak az őt támadó dementort kergette el, hanem azt is, amelyik Dudleyt készült megcsókolni. Hamarosan feltűnt egy harmadik alak is a Magnolia közben: a macskaimádó Mrs Figg, kezében egy zsák macskaeledellel, aki egyre csak azt ismételgette: "Megölöm, Mundungus Fletchert!". 2. fejezet Egy rakás bagoly "Megölöm Mundungus Fletchert!" Harry a kvibli asszony szavaiból értesült róla, hogy állandó felügyelet alatt áll. Aznap este Mundungus Fletchernek kellett volna vigyáznia rá, aki azonban hamarabb elment, dehoppanált, mivel remek üzleti lehetőséget látott néhány lopott üst megvásárlásában. Mrs Figg azonnal odasietett, amint macskája figyelmeztette, de ő segíteni nem tudott, nincs varázsereje. Az asszony hazakísérte őket. Harry azt remélte, tőle választ kaphat a kérdéseire, de az asszony otthagyta őket. Harry betámogatta Dudleyt a Dursley-házba. Petunia néni nem értette, mi történt a fiacskájával, mit művelt vele Harry, és már csak azért is betegnek titulálta, mert Dudley vacsorájának maradványai a földön kötöttek ki… Mikor Dudleyt a szülei arról faggatták, mi történt vele, a fiú csak annyit tudott kinyögni egyértelműen Harryre utalva, hogy "Ő volt". Miután kiderült, hogy Harry varázsolt, Vernon bácsi már biztos volt benne, hogy valami szörnyűséget tett a fiával. Amikor Harry megpróbált beszámolni a történtekről, a dementorok említésekor Petunia néni gondolkodás nélkül megmondta, mik is azok. De ekkor egy bagoly röppent be a félig nyitott ablakon egy Harry Potternek címzett levéllel, miszerint a másodszori tiltott iskolán kívüli varázslás miatt kicsapták a Roxfortból, s hamarosan odamegy valaki megsemmisíteni a pálcáját. Harry elkeseredett tettre szánta el magát. Menekülni próbált a Privet Driveról, azonban Vernon bácsi az útját állta. Harry ekkor rászegezte pálcáját, mondván, neki már úgyis mindegy. Mindenáron meg akarta tartani a pálcáját. Végül egy újabb bagoly érkezett. Mr Weasley írt Harrynek, hogy ne tegyen semmit, és ami a legfontosabb, ne varázsoljon újból és feltétlenül maradjon a Dursley-házban. A veszekedésük folytatódott. Vernon bácsi azon háborgott, hogy az ő házában baglyok járnak, amikor is újabb levél érkezett a Minisztériumból, miszerint lesz egy meghallgatás, ahol Harry tisztázhatja, miért használta a patrónus bűbájt, így még van esélye, hogy szeptemberben visszatérjen a Roxfortba. A következő bagoly Sirius üzenetét hozta, aki szintén azt tanácsolta Harrynek, hogy ne hagyja el a házat, bármi történjék is. Harry közben beszámolt nagybátyjának, a dementorokról, és végül azt is el kellett mondania, hogy a dementorok minden bizonnyal érte jöttek, és sejti azt is, ki küldhette őket… Vernon bácsi ekkor úgy döntött, hogy Harrynek mennie kell a házából, és fél órát kapott, hogy eltűnjön a békés, varázslómentes környékről. Harry nem tudta, mit tegyen, a Minisztérium, Mr Weasley és Sirius is azt írták, ne hagyja el a házat. De problémája hamarosan megoldódott, amikor egy ötödik bagoly röppent be az ablakon, és az élénkpiros rivallót Petunia néninek kézbesítette. A hangos üzenet csupán egy mondatból állt: "Emlékezz, mit tettem legutóbb, Petunia!" Az asszony nagyon rémültnek tűnt e szavak hallatán, de végül erőt vett magán és kerek perec kijelentette: Harry itt marad. Különös döntését pedig azzal magyarázta, hogy a szomszédok nem értenék a fiú hirtelen eltűnését,, és bizonyára kérdezősködnének. Harry nem ismerte fel a rivallóban hallott borzalmas hangot, és nénikéje természetesen nem árulta el neki, ki volt a feladó. A további kérdezősködésnek pedig azzal vették elejét, hogy a szobájába parancsolták. 3. fejezet Az elit testőrség "Most támadtak meg a dementorok és ki vagyok csapva a Roxfortból. Tudni akarom, mi folyik itt, és mikor mehetek el innen!" - írta Siriusnak, Ronnak és Hermionénak küldött leveleiben Harry. Amíg Hedvigre várt, azon gondolkozott, ki küldte nénikéjének a rivallót. Végül befutott Hedvig, és Harry, miközben a gondjaira bízta az imént megírt leveleket, a lelkére kötötte, hogy válasz nélkül ne is jöjjön vissza.. Másnap reggelre várta vissza a baglyot a három együttérző és bíztató levéllel, és persze a tervvel, hogy hogyan juthat el Dursleyéktól az Odúba. Azonban Hedvig másnap nem tér vissza. Harmadnap sem. Három nap telt el azóta, s Harry csak akkor hagyta el a szobáját, mikor a mosdóba ment. Petunia néni napi háromszor ételt csúsztat be neki az ajtón vágott kis résen, amit néhány éve eszkábált Vernon bácsi. Harry naphosszat a meghallgatáson töprengett, hogy a titoktartási törvény megszegésért vajon jár-e neki egy cella Azkabanban, hogy mi lesz, ha nem mentik fel, ha eltörik a pálcáját és mugliként kell élnie a nagybátyjával és nagynénjével, meg persze elviselhetetlen unokaöccsével, Dudleyval. A Hedvig távozása utáni negyedik estén Vernon bácsi benyitott sötét szobájába, és közölte Harryvel, hogy a családjával elmennek otthonról. Dursleyék távozása nem jelentett változást számára, mindegy volt neki, otthon voltak-e vagy sem. Tovább bámulta a sötét mennyezetet, mígnem különös zajt hallott a konyhából. A neszt néhány másodperces csend követte, majd újabb hangok ütötték meg a fülét. "Betörők" - gondolta, de az is eszébe jutott, hogy a betörők a lehető legkisebb zajt is kerülni próbálják, ám aki a házban járt, igen zajosan tevékenykedett. Harry elővette a pálcáját, s csendben kiosont szobájából, le a lépcsőn. Az üvegajtón át nyolc vagy kilenc alak körvonalát látta. Harry szíve nagyot dobbant, mikor meghallott egy rekedtes hangot, mely így szólt: "Engedd le a pálcádat fiú, mielőtt kiszúrnád valakinek a szemét!". Mint kiderült, egy kisebb csapat érkezett Harryért, hogy elvigyék valahova, élükön Mordonnal és Lupinnal, de volt ott néhány, eddig ismeretlen varázsló is: Nimphadora Tonks, (ő küldött egy álmeghívót Dursleyéknak, ezzel csalva el őket otthonról…). Tonksot csakis a vezetéknevén szabad szólítani, mellesleg auror és metamorfomágus, ami annyit jelent, hogy kívánsága szerint bármit meg tud változtatni a külsején. Ott volt Kingsley Shacklebolt is, egy fekete varázsló; valamint Elphias Doge, Dedalus Diggle, Emmeline Vance; Sturgis Podmore és egy fekete hajú, pirospozsgás boszorkány, Hestia Jones. Miközben Mordon a mágikus szemét egy pohárban tisztogatta, Lupin elmondta, hogy seprűvel fogják elhagyni a házat, amint megérkezik a jel. Harry Tonks segítségével összepakolta iskolai felszereléseit, talárjait és persze versenyseprűjét. Tonks időközben belenézett a tükörbe, s miközben kijelentette, hogy a lila nem az ő színe, haja hirtelen rágógumi rózsaszínűre változott.. Harry rákérdezett, hogy meg lehet-e tanulni a metamorfomágiát, de Tonks szerint erre születni kell. Tonks igen szimpatikusnak tűnt, mivel Petunia néni nappalijára azt mondta, természetellenesen tiszta, de Harry szobája, ami úgy festett, mintha szélvihar dúlta volna fel, már jobban tetszett neki. Mordon egy varázslattal emberi kaméleonná változtatta Harryt, azaz nem láthatatlan lett, hanem felvette környezetének színeit. Megérkezett az első jel, és hamarosan követte a második is. Elindultak, de rövid idő alatt csontig átfagytak a fogvacogtató hidegben. Így nem csoda, hogy Tonks igen ingerülten válaszol Mordonnak, mikor az vissza akar fordulni egy kicsit, nehogy valaki kövesse őket. Nem sokkal ezután fények tűntek fel, és leszálltak egy elhagyatott és szemetes utcában egy régi ház előtt. Kisvártatva Mordon egy pergament adott Harry kezében hogy olvassa el és jegyezze meg a rajta lévő szöveget, mely a következő volt: "A Főnix Rendjének főhadiszállása Londonban van, a Grimmauld Tér 12. szám alatt". 4. fejezet Grimmauld tér 12. A 12-es számú háznak először nyoma sem volt, majd ahogy Harry a papírlapon lévő üzenetre kezdett koncentrálni, hirtelen kiemelkedett a két szomszédos épület közül. Miután beléptek, Harry kísérői átmentek egy terembe, ahol a Főnix Rendjénk gyűlése volt. Harry nem követhette őket, mert a gyűléseken csak a Rend tagjai vehettek részt. Mrs Weasley figyelmeztette Harryt, hogy az előcsarnokban ne beszéljen hangosan, majd felkísérte az emeletre és megmutatta neki a szobáját. A szobában már várt rá Hermione ás Ron. Harry duzzogása veszekedésbe csapott át, mert nagyon rosszul esett neki, hogy barátai együtt töltötték a nyarat, mégsem írták meg neki, hogy mi történik. Mindketten azt ismételgették, hogy Dumbledore megtiltotta, hogy bármi is elmondjanak, de Harry hajthatatlan maradt. Úgy vélte, joga van megtudni a tényeket, hogy mi van Voldemorttal, hiszen ő az, aki megmentette a Bölcsek Kövét, aki felderítette Tom Denem rejtélyét, aki megmentette mindhármukat a dementoroktól, aki szemtanúja volt Voldemort visszatérésének, aki párbajozott a Sötét Nagyúrral, és aki végül megmenekült. Később, amikor kissé megnyugodott, megkérdezte, tulajdonképpen mi is a Főni Rendje. Kiderült, hogy ez egy titkos szervezet, mely legutóbb is felvette a harcot Voldemort ellen, és bár a gyűléseken csak a Rend tagjai vehetnek részt, Fred és George megpróbálták kijátszani Mrs Weasley éber figyelmét, és "Meghosszabbítható Fülekkel" hallgatták a beszélgetéseket, bár kevés sikerrel. Hermione és Ron leveleikben azt írták, hogy nagyon elfoglaltak, Harry nem értette, hogyan lehetnek elfoglaltak, hiszen nem vehetnek részt az üléseken. De végül kiderült, hogy a ház takarítása és lakhatóvá tétele a feladatuk. Egy-egy hangos pukkanással Fred és George hoppanáltak a szobában. Éppen a "Meghosszabbítható Fülekről" beszélgettek, amikor befutott Ron kishúga, Ginny is. Később kiderült hogy nem csak Lupin, Mordon, Tonks és a többi kísérő, hanem Mr Weasley és Bill, valamint Harry legnagyobb meglepetésére Piton is a Rend tagja. A fiút egyre jobban érdekelte, mit tesz a Rendért bájitaltan professzor, de sajnos nem tudott meg semmi közelebbit. Az ikrek egyike beszámolt arról is, hogy Fleur Delacour nem hagyta el Nagy-Britanniát, hanem a Gringottsban dolgozik, és hogy "tökéletesítse angol nyelvtudását", Bill rendszeresen ad neki magánórákat. De amikor Harry Percy felől érdeklődött, hirtelen megfagyott a levegő a szobában. Végül kiderült, hogy egy napon Percy azzal tért haza a Minisztériumból, hogy előléptették, titkár lett Caramel irodájában. Mr Weasley és a család többi tagja egyből átlátott a dolgon. Caramelnek már korábban szemet szúrt, hogy Mr Weasley nagyon közel áll Dumbledorehoz, és most egy kémet akart szerezni a családban. Természetesen a szülők hallani sem akartak róla, hogy Percy elfogadja az állást, de ő a karrierjére hivatkozva hajthatatlan maradt. Miután a családját is becsmérelni kezdte, óriási veszekedés tört ki. Harry mindig tudta, mennyire nagyravágyó Percy, és hogy a munkánál nincs számára semmi fontosabb, de azt nem gondolta, hogy még a családjának is képes hátat fordítani. Pedig így történt. A fiúk beszámolója szerint Percy meg aznap este összepakolt és Londonba költözött. Mrs Weasley megpróbálta megkeresni és hazahívni, de Percy becsapta az orra előtt az ajtót. Kiderült az is, hogy Harry napjai nem teltek volna olyan unalmasan, ha elejétől a végéig elolvasta volna a Reggeli Prófétát, és nem csak a főoldalt vette volna szemügyre. Az újság ugyanis - Minisztériumi behatásra - két lábon járó viccet csinált belőle és Dumbledore-ból, hogy senki ne higgyen nekik, mindenki bolondnak nézze őket, ha Voldemort visszatérése kerül szóba. Később épp az előcsarnokban, ahol mindenkinek csendben kell maradnia, megjelent Tonks, aki már a Durlsey ház konyhájában bizonyította ügyetlenségét, és átesett egy esernyőtartón. Hogy miért is kellett csendben maradni, azt azonnal meg is tudták, ugyanis a falat borító hatalmas függöny felgördült, és feltárult előttük egy sötét hajú boszorkány festménye. A hölgy elviselhetetlen hangerővel sikítani kezdett, és ily módon átkozódott: "Szenny! Mocsok! Kosz és hitványság gyermekei! Félvérek, mutánsok, szörnyetegek, pusztuljatok erről a helyről! Hogy meritek bemocskolni atyám házát?!" A ricsajra előkerül Sirius, aki durván csendre inti az asszonyt, de az folytatja folytatja: "Teeeeeeeeee! Elárultad a véremet! Bemocskoltad a húsomat!" Sirius végül behúzza a függönyt és csak ennyit mond Harrynek: "Látom, megismerkedtél az anyámmal…" 5. fejezet A Főnix Rendje Mint kiderült, Sirius családjának házában voltak, ami most már az ő, azaz az utolsó Black tulajdona volt. Vacsora közben és után is különböző dolgokról beszélgettek, de a hangulat azonnal megfagyott, amint Sirius megjegyezte: Csodálkozik azon, hogy Harry nem kérdez semmit az eseményekről. Harry ezen felbátorodva feltette kérdéseit: Hol van és mit csinál Voldemort, illetve mit tesz ellene a Rend. Mrs Weasley tiltakozott, hogy Harry még túl fiatal, de Sirius, Lupin és Mr Weasley is úgy gondolták, hogy elmondhatnak Harrynek annyit, amennyit érdemes. Mrs Weasley és Sirius összevesztek emiatt, és az asszony Sirius fejéhez vágta, hogy valójában Jamest látja Harryben és úgy kezeli, mint a barátját, nem pedig úgy, mint a keresztfiát. Miután eldöntötték, hogy elmondanak Harrynek néhány dolgot, Mrs Weasley azt akarta, hogy legalább az ő gyerekei és Hermione menjenek ki a konyhából, de Fred és George nem hagyták magukat, ők már nagykorúak voltak, Hermione és Ron pedig arra hivatkozott, hogy Harry úgyis elmesél nekik mindent. Így végül csak Ginnynek kellett távoznia. A Rend fő célja Sirius elmondása szerint az, hogy elérjék, hogy minél kevesebben álljanak Voldemort mellé, és hogy minél többen támogassák őket. Ennek érdekében megpróbálják megnyerni maguknak a varázslónépet, az óriásokat és koboldokat is. Megtudta azt is, hogy nem történtek mostanában halálesetek, ami azt jelenti, hogy Voldemort egyelőre titokban tartja, hogy visszatért, nem akar még nyilvánosan mutatkozni és harcba kezdeni, valószínűleg azért, mert még nem állnak elegen mögötte. Dumbledore feltételezése szerint Voldemort jelenleg a hadseregét szervezi, és egy titokzatos fegyvert készül megszerezni, ami egyelőre biztonságban van. Harry megkapta a magyarázatot arra is, miért nem hiszi el Caramel, hogy Voldemort visszatért. Amikor Caramelt megválasztották, mindig Dumbledore-tól kért segítséget, azonban ezek a tanácsot kérő levelek egy idő után elmaradtak. Kiderült, hogy Caramel félti a pozícióját és ellenfelet lát Dumbledore-ban. Meg van győződve, hogy Dumbledore a helyére pályázik. És ha elismerné, hogy Voldemort visszatért, azzal azt is elismerné, hogy a Minisztérium - vele az élen - kudarcot vallott. Márpedig erre nem hajlandó. Sajnos a Rend tagjai nehezen találnak támogatókat, mivel a Minisztérium és ezáltal a hírek is azt sugallják, hogy Dumbledore és Harry állításai valótlanok. Sirius ráadásul nem is vehet részt a meggyőző kampányban, mivel továbbra is körözik. Lupin sem túl népszerű vacsoravendég - lévén vérfarkas. A Minisztériumban dolgozó Kingsley és Tonk pedig nem nagyon hangoztathatják nézeteiket, máskülönben elveszítenék állásukat és ezzel együtt hírszerző pozíciójukat a Minisztériumban. A beszámolónak végül Mrs Weasley vet véget, aki megtiltja, hogy akár egy szóval több is elhangozzék a részletekről, és aludni küldi a gyerekeket. 6. fejezet A nemes és patinás Black Ház A beszélgetés után Mrs Weasley felkísérte őket a hálószobáikba. Ron és Harry alvás helyett a korábban hallottakat tárgyalta ki. Mindketten egyetértettek abban, hogy csak annyit mondtak el nekik, amennyit maguktól is kitaláltak volna. Ron és az időközben hoppanáló ikrek számára is csupán a fegyver említése volt az egyetlen újdonság. Egy ideig találgatták, mi lehet az, és reménykedtek, hogy Dumbledore őrzi biztonságos helyen, Voldemortnak pedig nincs esélye megszerezni. Másnap reggeli után a szalonba mentek, ahol Mrs Weasley vezényletével doxy-mentesítették a függönyöket. A szoba rendkívül poros és elhanyagolt volt, és az íróasztal szekrénye időről időre megrázkódott, mintha mumus lenne benne. De Sirius és Mrs Weasley úgy döntöttek, előbb megnézetik Mordonnal és csak utána nyúlnak hozzá. A doxyk méhekhez hasonló lények tűhegyes mérgező fogakkal, testük pedig tündérhez hasonló és fekete szőrrel borított. Mrs Weasley és a gyerekek az arcukat elfedve egy bizonyos szert permeteztek rájuk, hogy megbénuljanak, és így könnyedén elbántak velük. Az ikrek természetesen begyűjtöttek néhányat, amíg Mrs Weasley nem figyelt, mivel egy bonbon-kollekción dolgoztak éppen, amihez jól jött a doxyméreg. (A bonbonok mindegyike két részből áll. Ha az egyik felét leharapod, különböző tüneteket produkálsz - orrvérzés, ájulás, hányás - és irány a gyengélkedő. De elég megenned a bonbon másik felét, hogy a tüneteid máris megszűnjenek, és így lesz egy kis szabadidőd.) Közben megjelent Kreacher, az ottani házimanó, akiről kiderült, hogy mániákusan próbálja őrizni a ház hagyományait, máig hűséges a ház néhai asszonyához, és ahol tud, keresztbe tesz a rendtagoknak. Kissé beszámíthatatlannak tűnt, mivel próbált udvariasan viselkedni, de az orra alatt - mások számára tisztán érthetően - goromba sértéseket mormolt, és mindenkiről elmondta lekicsinylő véleményét, valamint fáradhatatlanul gyűjtötte és rejtette el szobájában néhai gazdáinak becses tárgyait Sirius nagy bosszúságára. A szoba egyik falán egy óriási, aranyszövésű falikárpit függött, melyen Sirius családfája volt látható egészen a középkorig visszamenőleg. Sirius mesélt Harrynek azokról, akik rajta voltak, és azokról, akiknek a neve helyén csupán egy kiégetett lyuk maradt, mivel a család kitagadta őket. Elmesélte, hogy hagyta el az otthonát tizenhat éves korában, és hogy azóta tulajdonképpen Harry nagyszüleinél lakott. Hogy az öccse, Regulus beállt halálfalónak, és amikor megrémült attól, amit tennie kellett, Voldemort saját kezűleg ölte meg. Három unokatestvére közül Andromeda, akit legjobban szeretett, szintén ki lett tagadva egy muglival kötött házassága miatt. Az ő lánya Tonks. Andromeda két testvére, Narcissa és Bellatrix viszont rangbéli házasságot kötöttek; az előbbi Lucius Malfoyhoz, utóbbi pedig Rodolphus Lestrange-hoz ment hozzá. A Lestrange házaspárt később Azkabanba zárták. Siriust nagyon nyomasztotta, hogy hónapok óta be volt zárva ebbe a házba, és még kutya képében sem merészkedhetett ki néhanap, mert Féregfark révén már úgy is könnyedén felismerték volna. A napok továbbra is takarítással teltek, ami persze nem egészen úgy zajlott, mint egy mugli lakásban, de egy idő után így is kezdett egyhangúvá válni. S ez így ment, mígnem felvirradt a meghallgatás napja, és Harrynek görcsbe rándult a gyomra a félelemtől… 7. fejezet A Mágiaügyi Minisztérium A meghallgatás reggelén Mr Weasley kísérte be Harryt a minisztériumba. Az ügyében Amelia Bones volt az illetékes, és mindenki bíztatta Harryt, hogy a nő nagyon korrekt és fel fogja menteni, mivel a törvényben is benne van, hogy életveszélyben megengedett a mágia használata kiskorúaknak iskolán kívül is. Metróval mentek London belvárosáig, miközben Mr Weasley megcsodálta a mugli szerkentyűket. A patinás irodaházak közül egy mellékutcába fordultak be, ami mocskos volt és elhagyatott. Az utca közepén egy romos telefonfülke állt, ahová Mr Weasley vezényletével mindketten bezsúfolódtak. A telefonfülke valójában a Minisztérium látogatók számára fenntartott bejárata volt, ami liftként működött, és a föld alatt lévő épületbe vezetett. A Minisztérium lenyűgöző látványt nyújtott; a padló csillogó fával volt borítva, a pávakék mennyezetet folyton változó arany szimbólumok díszítették, a falak mentén lévő megannyi kandallóban pedig időről időre varázslók jelentek meg illetve tűntek el. Az előcsarnok közepe táján egy hatalmas arany szökőkút pompázott, melyet egy bölcs kinézetű varázsló, egy gyönyörű boszorkány, valamint körülöttük egy kentaur, egy kobold és egy házimanó szobra díszített. Az előcsarnokban nagy volt a jövés-menés a munkába igyekvő varázslók és boszorkányok miatt. Harry, miután átesett a biztonsági ellenőrzésen, Mr Weasley kíséretében követte őket egészen az Mugli tárgyakkal való visszaélésekkel foglalkozó ügyosztályig, ahol Mr Weasley dolgozott. A lift minden szinten megállt, és ekkor bemondták az adott szinten lévő hivatal nevét. Időnként papírrepülők röppentek be az utasok közé, és mint kiderült, ezek a hivatalok közti kommunikáció eszközei voltak, tehát üzeneteket tartalmaztak, és egyben kézbesítették is magukat házon belül. A föld alatti épület falán elvarázsolt ablakok voltak, amelyeken át egy bizottság által véletlenszerűen meghatározott időjárásnak megfelelő kép tárult a bentiek szeme elé. De Mr Weasley parányi irodájában, ami egy félreeső folyosó végén volt, egyetlen ablak sem volt. A falak mentén aktáktól roskadozó polcok foglaltak el minden négyzetcentimétert, a két íróasztal pedig a maradék helyet is kitöltötte. Éppen hogy elhelyezkedtek, amikor üzenet érkezett Mr Weasley számára egy nyilvános wc-ről, ami kiöntötte a tartalmát. Közben befutott Perkins is, Mr Weasley munkatársa, aki lélekszakadva újságolta, hogy a meghallgatást 8 órára tették át, és Amelia Bones irodája helyett a régi 10-es tárgyalóteremben tartják. Ez pedig azt jelentette, hogy éppen 5 perccel ezelőtt kellett volna Harrynek odaérnie. Természetesen óriási rohanás kezdődött át az egész épületen, miközben Mr Weasley azon töprengett, vajon miért tartják a meghallgatást egy olyan helyen, amit már vagy tíz éve nem használtak. A terem olyan mélyen helyezkedett el, és olyan messze volt a többi helyiségtől, hogy a lift már nem is járt arra. A csupasz kőfalak és az ablaktalan, sötét folyosók Piton alagsori birodalmára emlékeztették Harryt. És végül megérkeztek a 10-es tárgyalóteremig, ahová Mr Weasley már léphetett be. 8. fejezet A meghallgatás Harry ahogy benyitott a terembe, önkéntelenül is felkiáltott, hiszen azonnal felismerte; abban a föld alatti tárgyalóteremben volt, amit Dumbledore merengőjében látott, és ahol több múltbeli tárgyalást is végignézett. A karzaton üresen álltak a székek, csak a legfelső sor volt tele varázslókkal és boszorkányokkal. Az első sor szélén Percy ült, aki írnokoskodott, középen pedig ott állt az a bizonyos szék, ami azonnal leláncolja az embert, ha beleül. A tárgyalást maga Caramel vezette, aki nagyon ellenségesen bánt Harryvel, és kezdettől fogva azt hangsúlyozta, hogy Harry egy notórius hazudozó, aki feltűnési viszketegségben szenved és teljesen megbízhatatlan. Megpróbálta sarokba szorítani, nem hagyta szóhoz jutni, és a tényeknek arra a részére szorítkozott, ami az ő javát szolgálta. De közben belépett a terembe Dumbledore, aki a védelmet képviselte. Kiderült, hogy teljesen véletlenül tudta meg, hogy a meghallgatást három órával előrébb tették, és más helyszínen tartják. Tanúként elhozta Mrs Figget, aki - habár kissé bizonytalanul - de alátámasztotta Harry állítását, hogy valóban megjelentek a Magnolia úton a dementorok, és nem csak Harry találta ki az egészet, hogy kimagyarázza az indokolatlanul használt Patrónus bűbájt. Sokan - Caramellel az élen - nem hitték el, hogy valóban felbukkanhattak dementorok egy muglik lakta környéken. És ha igaz, hogy a dementorok csak a Minisztériumból kapnak utasítást, akkor ez azt jelenti, hogy valaki utasította őket, hogy menjenek oda, vagy pedig elkóboroltak. Szinte senki nem vett arról tudomást, amire Dumbledore utalt; nevezetesen arra, hogy esetleg mástól is kapnak utasításokat a dementorok. Amelia Bones felfigyelt arra, hogy Harry valódi patrónust tud megidézni, és a többséggel ellentétben nem bánt vele ellenségesen, hanem odafigyelt rá és mérlegelte a tényeket. De jelen volt Dolores Umbridge is, aki nagyon furcsa szerzet; egészen úgy nézett ki, mint egy varangy rövid nyakával, széles arccsontjával, dülledt szemeivel és göndör hajával. Hangja viszont sipító és kislányos volt, amitől mindenkinek felállt a szőr a hátán. Elég titokzatosan viselkedett, nem volt egyértelmű, hogy kinek az oldalán áll és mit gondol Harryről, de az biztos, hogy semmi nem kerülte el a figyelmét. Dumbledore és Caramel szópárbaja egyre inkább éleződött. A miniszter dühében még azt is elismerte, hogy kénye kedve szerint változtathatja meg a törvényeket. Dumbledore végül megelégelte a parttalan vitát és javasolta a törvényszéknek, hogy hozzanak ítéletet, miután a vád és a védelem részéről elhangzottak az érvek. A bekövetkező csendben Harry azon gyötrődött, hogy a felét sem mondta el az esetről, amit szeretett volna. Kétszer is mély levegőt vett, hogy belekezdjen, de hang nem jött ki a torkán. 9. fejezet Mrs Weasley bánata Dumbledore a kijelentés után szó nélkül elhagyta a termet, a bíróság tagjai pedig nem törődve Harryvel felálltak, és szép sorjában távoztak. Harry óvatosan elindult a kijárat felé, és mivel senki nem állította meg, kiment. Ott várt rá Mr Weasley, aki nagyon örült, hogy felmentették. Elindultak a kijárat felé, de összefutottak Lucius Malfoyjal, aki éppen a miniszterrel beszélt. Malfoy gúnyolódni kezdett azon, hogy Harry milyen tehetségesen tud szorult helyzetekből megmenekülni, Harry pedig azon csodálkozik, hogy a varázsló még a szemébe mer nézni azok után, hogy legutóbb halálfalóként felismerte őt. Lucius Mr Weasleybe is belekötött, őt arról kérdezte, hogy szokott-e otthon mugli tárgyakat elvarázsolni. Amikor Harry visszakérdezett, hogy a varázsló mit keres ott, Lucius megkérte a minisztert, hogy inkább a szobájában folytassák a megbeszélést. Mr Weasley azt mondta Harrynek, hogy Lucius be akar kerülni a felsőházba, pénzeli a Minisztériumot, latba veti a kapcsolatait Caramel érdekében, cserébe pedig "apró szívességeket" kér tőle. A főhadiszálláson nagy volt az öröm, de Harrynek fájt, hogy Dumbledore-ral nem tudott beszélni, sőt, az igazgató rá se nézett. Később kiderült, hogy Sirius csak színlelte, hogy örül az ítéletnek, egy idő után ugyanis morcosabbá vált, mint valaha, és folyton a szobájában gubbasztott. Hermione arra tippelt, hogy Sirius egy kicsit bánja, hogy Harry visszamegy Roxfortba, mert félig-meddig úgy érzi, mintha ő lenne James, és örült volna, ha több időt tölthettek volna együtt. Harry várta a roxforti tanévet, mert unta a főhadiszálláson töltött napokat. A szünidő legutolsó napján érkeztek a levelek az iskolából. A könyvlistán csak két könyv szerepelt, az egyik a Varázslástan alapfokon 5., a másik pedig egy svk könyv. Ebből következtettek, hogy Dumbledore-nak végre sikerült svk tanárt találnia, ami az idén rendkívül nehezen ment neki. Ron viszont mást is talált a borítékjában, nevezetesen egy prefektusi jelvényt. Mindenki totálisan megdöbbent, mert arra számítottak, hogy ha valaki, akkor Harry lesz prefektus, mivel Ron nem tűnt ki semmiben. Az ikrek elég bántón álltak a dologhoz, és Harry sem értette, miért nem ő kapta a jelvényt. Hermione is prefi lett, amit Harry szintén elég rosszul fogadott. A lány véletlenül Harry kezében látta meg a jelvényt, ezért azt hitte, hogy ő a másik. És ez is csak rontott a feszült helyzeten. Mrs Weasley viszont nagyon büszke volt a fiára, és vett is neki egy új seprűt az alkalomra. Este bulit rendeztek a két új prefektus tiszteletére, és ott volt Mordon is, aki mutatott Harrynek egy fényképet a Főnix Rendjének alapítóiról. El is mesélte, mi történt velük, jó páran meghaltak közülük, és persze igen kegyetlen módon. A képen ott voltak a fiatal Tekergők, Lily, Neville szülei, Dumbledore bátyja, és még sokan, akikről már hallottunk. Rémszem megállapította, hogy a kérdéses íróasztalban valóban egy mumus van, Mrs Weasley pedig elindult, hogy kivégezze, mielőtt lefeküdt volna. Harryt felkavarta a fénykép, ezért menekült a buliról. De a lépcsőre érve sírást hallott, és amikor benyitott a helyiségbe, Mrs Weasleyt látta, aki pálcával a kezében összekuporodva sírt. Előtte pedig Ron feküdt a földön, és halott volt. És itt megállt a levegő az emberben, ahogy Harryben is, de aztán egyből rájött mindenki, hogy az ott egy mumus. Mrs Weasley tovább próbálkozott és felváltva jelentek meg a fiai és a férje - holtan. Tovább sírt, Harry a látványtól meg volt döbbenve, de közben megérkezett Lupin, Sirius és Mordon. A három úr közül az első elegáns csuklómozdulattal "gömbbé" változtatta a mumust, majd eltüntette. Végül megvigasztalta Mrs Weasleyt, és biztosította róla, hogy a Rend ezúttal sokkal felkészültebb, mint annak idején, így sokkal kisebb a veszély, hogy bárki is meghaljon, habár előfordulhat. Harrynek a fejezet során kétszer is megfájdult a sebhelye 10. fejezet Luna Lovegood A Roxfortba indulás reggelén nagy volt a sietség. Végül útra keltek és Sirius is velük tartott kutya képében, habár ezt a felnőttek nagyon helytelenítették. Tapmancs felszabadultan ugrándozott és élvezte a friss levegőt és a szabadságot. Harry Mrs Weasleyvel és Tonksszal ment, aki ez alkalommal öregasszonynak álcázta magát. A pályaudvaron rövid búcsúzkodás következett, melynek legemlékezetesebb epizódja az volt, amikor Tapmancs egy másodpercre két lábra állt, és mancsait Harry vállára tette. Mrs Weasley nagyon haragudott az "emberi" viselkedés miatt, de már nem volt idő hosszas huzavonára, a vonat lassan elindult. A peronon maradók integettek, a fekete kutya pedig addig futott a vonat mellett, amíg az ki nem kanyarodott a pályaudvarról. Hermione és Ron a prefektusi fülke felé vette az irányt, az ikrek pedig csatlakoztak Lee Jordanhoz, így Harry Ginnyvel kettesben indult el helyet keresni a vonaton. Összefutottak Neville-lel is, aki szintén nem talált még üres fülkét. Ginny viszont felfedezte, hogy az egyik fülkében csak Luna Lovegood ül egyedül, így hát csatlakoztak hozzá. A lány negyedéves volt és hollóhátas, de felettébb furcsa szerzet; hosszú, fakószőke haja volt, a nyakában vajsörös kupakokból álló láncot viselt, a pálcáját a füle mögé tette, kezében pedig fejjel lefelé tartotta a magazint, amit éppen olvasott. A viselkedése is legalább ilyen zavarba ejtő volt; időnként merően bámulta utastársait, máskor arcát az újság mögé rejtette. Néha rímekben beszélt, a nevetése pedig harsány volt és megdöbbentő. Neville a születésnapjára kapott egy növényt, ami leginkább egy pulzáló kaktuszra hasonlított. Nem győzött áradozni róla, és Harryék kérdésére tartott is egy kis bemutatót, melynek következtében az egész helyiséget és beleértve négyüket is, elárasztotta a kaktuszból kispriccelő váladék. Természetesen Cho Chang ezt a pillanatot választotta ki arra, hogy megjelenjen az ajtóban és beköszönjön Harrynek, aki az arcát ellepő növényi nedveknek hála nem sok értelmeset tudott kinyögni. És mire Ginny egy csuklómozdulattal eltüntette a ragacsot, a lány már távozott. Közben visszatért Ron és Hermione, és elújságolták, hogy a többi házból kik lettek prefektusok. A Mardekárból természetesen Draco Malfoy és Pansy Parkinson lett a két szerencsés. Harry időközben bepillantást nyert a magazinba, melyet Luna tanulmányozott, és egy Siriusról szóló cikk fel is keltette a figyelmét. A lényege az volt, hogy Sirius lehet, hogy ártatlan, mivel ő valójában nem is Sirius, hanem egy zenekar visszavonult frontembere, akit egy rajongó rögtön felismert, és mivel a gyilkosságok éjszakáján az énekes vele volt, következésképpen nem is lehetett ott a tett színhelyén. Miután Harry átolvasott még néhány cikket, melyekben olyan feltételezések voltak, mi szerit Caramel utasítást adott, hogy pitékbe süssék bele a koboldokat, eldöntötte, hogy az újság hiteltelen. Hermione is hangot adott hasonló véleményének, amivel kivívta Luna haragját, mivel kiderült, hogy a lány apja az újság főszerkesztője. Később megjelent Draco és két testőre. A fiú élvezettel hangsúlyozta, hogy Harryvel ellentétben neki joga van büntetést kiszabni bárkire, érdeklődött, hogy milyen érzés Harrynek, hogy Ron lett prefi, nem pedig ő, és persze közölte azt is, hogy a nyomában lesz és megbünteti, ha csak alkalma nyílik rá. A roxmortsi pályaudvarra érve megdöbbenve tapasztalták, hogy Hagrid nincs ott, és helyette Suette-Polltz professzor kíséri az elsősöket. A szokásos fogatok elé viszont ezúttal csontvázszerű, denevérszárnyú, fehéren izzó szemű lovak voltak befogva. De ahogy Harry megpróbálta felhívni rájuk Ron figyelmét, kiderült, hogy barátja továbbra sem lát semmit a kocsik elé befogva. Luna viszont biztosította róla, hogy a lovak valóban ott vannak, és közölte azt is, hogy ő már az első roxforti napja óta látja őket.

Imádom Harry kalandjait!Szerintem ez a köny izgalmasabb lesz mintaz eddig megjelentek,az biztos hogy ma angolul megveszem,nem bírom ki novemberig....Mindenkinek ajánlom!

Nem tudok véleményt mondani, mert még nem olvastam a könyvet, csak azt, hogy köszi Kereki Zsolt!

Szerintem tök yo lesz ez a könyv ahogy igérik, persze elolvastam Kereki Zsolt leírását is, és én ebből következtetek. nagyon sajnálom, hogy csak karácsonyra fordítják le...

KÖszi A.zita. Muszáj volt azt megmondanod! Marhára örulök. (not) Kulönben én sem értem hogy mért fordittoták le olyan furcsán néhány dolgot. Szerintem a Hogwarts név is nagyon jó volt. Nem kellet volna kicserélni. Na mindegy... Így is jók a könyvek :)

Egész életembe lusta voltam olvasni,de most el olvastam mind a négyet.Azóta mást nem. Nekem ez jött be.

Az ötödik kötet A könyv tartalmát fejezetekre bontva itt találjátok: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Mivel többen dolgozunk rajta, a stílus nem teljesen egységes, remélem, ezt elnézitek nekünk. A frissítéssel igyekszünk, de itt is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ha kedvetek van beszállni a fejezetírásba, ne habozzatok, hanem küldjetek mailt! Minden segítséget örömmel fogadunk. :-) 1. fejezet Az őrületbe kergetett Dudley A nyár legmelegebb napján álmos csend honolt a Privet Drive nagy, kocka alakú házai közt. A négyes számú ház kertjében Harry Potter a kiszáradt virágágyásban feküdt. Nagybátyja és nagynénje nem engedték, hogy meghallgassa a híradót, gyanították, hogy nem az ő híreikre kíváncsi, ezért kellett az ablak alatt hallgatóznia. Harry egész nyáron várta barátai levelét, hogy megtudja, mi történt a mágusok világában, hogy mit tudnak Voldemortról. Azonban barátai mindig csak annyit írtak, nagyon elfoglaltak. A híradóban sem hallott semmit, ami a varázstalanoknak különös lett volna, nem számoltak be rejtélyes eltűnésekről, bizarr halálesetekről. Azonban Harry nem csak azt hallgatta ki, ahogy Petunia néni és Vernon bácsi azon háborognak, hogy meg akarta nézni a hírműsort, de azt is, ahogy fiukról, Dudleyról beszéltek. A néni és a bácsi azt hitték, egyetlen fiuk teázni megy minden este a barátaihoz, azonban Harry tudta, hogy ez nem így van. Dudley és bandája teázás helyett inkább vandálkodtak a környéken. Dudley rátalált a hozzáillő sportra, a bokszra. Vernon bácsi és Petunia néni csak még inkább büszkék voltak az ő Dudlimudlikájukra, mióta a fiú délkeleti Ifjúsági Nehézsúlyú Boksz Bajnok lett. Harry épp azon dühöngött, hogy a főhír egy vízisíző törpepapagájról szólt, mikor egy puskalövésszerű pukkanás hallatszott, Vernon bácsi kocsija alól pedig elszaladt Mrs Figg egyik macskája… Harrynek rögtön eszébe jut, hogy ha valaki hoppanál vagy dehoppanál annak pont ilyen hangja van. Talpra ugrott és előrántotta a pálcáját. Vernon bácsi elkezdett vele veszekedni, hogy azonnal tegye el a pálcáját, mielőtt még valaki meglátja, és hogy ne merje még egyszer a híradót hallgatni. Petunia néni csitítgatta, nehogy a szomszédoknak akár csak eszébe jusson, hogy Harry okozta a különös zajt. Harry végül elment "otthonról", az utcákon sétált, ahogy a nyár többi napján is tette. Végigment a Magnolia utcán, át a Magnolia közön, végül egy lezárt park játszóterén az egyetlen hintában ücsörgött, amit Dudley és bandája nem tettek még tönkre. Végül feltűnt az oly sokat említett unokatestvér. Mivel Dudley bármikor is ért haza, az pont időben volt, ezért Harry is elindult, hogy még előtte érjen haza. Dudley elbúcsúzott barátaitól, és a Magnolia közön át hazafelé indult. Harry odaszólt neki, hogy tudják-e a barátai, hogy otthon nem Nagy D-nek szólítják (ahogy a bandája), hanem Dudlimudlinak és Didlikének. Dudley persze ideges lett, de Harry nem hagyta abba. Megkérdezte, hogy aznap este hány tízévessel bánt el. Dudley azzal vágott vissza, hogy hallotta Harryt "nyöszörögni" álmában, amint azt ismételgette "Ne öld meg Cedricet!" Amikor Dudley Harry "fiújának" nevezte Cedricet, Harry előrántotta pálcáját, és Dudley szívének szegezte. Ekkor azonban a csillagok fénye elhalványult, s a Magnolia közben egyre hidegebb lett. Dudley nem értette mi ez, de Harry már sejtette. Végül Harry fejében felcsendült a fagyos hang: Készülj a halálra, Harry… Ne aggódj, nem fog fájni… Bár nem tudhatom… Még sohasem haltam meg… Harry két sikertelen kísérlete után, hogy megidézze patrónusát, végül sikerült a varázslat, és a pálcájából előtörő szarvasbika nem csak az őt támadó dementort kergette el, hanem azt is, amelyik Dudleyt készült megcsókolni. Hamarosan feltűnt egy harmadik alak is a Magnolia közben: a macskaimádó Mrs Figg, kezében egy zsák macskaeledellel, aki egyre csak azt ismételgette: "Megölöm, Mundungus Fletchert!". 2. fejezet Egy rakás bagoly "Megölöm Mundungus Fletchert!" Harry a kvibli asszony szavaiból értesült róla, hogy állandó felügyelet alatt áll. Aznap este Mundungus Fletchernek kellett volna vigyáznia rá, aki azonban hamarabb elment, dehoppanált, mivel remek üzleti lehetőséget látott néhány lopott üst megvásárlásában. Mrs Figg azonnal odasietett, amint macskája figyelmeztette, de ő segíteni nem tudott, nincs varázsereje. Az asszony hazakísérte őket. Harry azt remélte, tőle választ kaphat a kérdéseire, de az asszony otthagyta őket. Harry betámogatta Dudleyt a Dursley-házba. Petunia néni nem értette, mi történt a fiacskájával, mit művelt vele Harry, és már csak azért is betegnek titulálta, mert Dudley vacsorájának maradványai a földön kötöttek ki… Mikor Dudleyt a szülei arról faggatták, mi történt vele, a fiú csak annyit tudott kinyögni egyértelműen Harryre utalva, hogy "Ő volt". Miután kiderült, hogy Harry varázsolt, Vernon bácsi már biztos volt benne, hogy valami szörnyűséget tett a fiával. Amikor Harry megpróbált beszámolni a történtekről, a dementorok említésekor Petunia néni gondolkodás nélkül megmondta, mik is azok. De ekkor egy bagoly röppent be a félig nyitott ablakon egy Harry Potternek címzett levéllel, miszerint a másodszori tiltott iskolán kívüli varázslás miatt kicsapták a Roxfortból, s hamarosan odamegy valaki megsemmisíteni a pálcáját. Harry elkeseredett tettre szánta el magát. Menekülni próbált a Privet Driveról, azonban Vernon bácsi az útját állta. Harry ekkor rászegezte pálcáját, mondván, neki már úgyis mindegy. Mindenáron meg akarta tartani a pálcáját. Végül egy újabb bagoly érkezett. Mr Weasley írt Harrynek, hogy ne tegyen semmit, és ami a legfontosabb, ne varázsoljon újból és feltétlenül maradjon a Dursley-házban. A veszekedésük folytatódott. Vernon bácsi azon háborgott, hogy az ő házában baglyok járnak, amikor is újabb levél érkezett a Minisztériumból, miszerint lesz egy meghallgatás, ahol Harry tisztázhatja, miért használta a patrónus bűbájt, így még van esélye, hogy szeptemberben visszatérjen a Roxfortba. A következő bagoly Sirius üzenetét hozta, aki szintén azt tanácsolta Harrynek, hogy ne hagyja el a házat, bármi történjék is. Vernon bácsi, amikor megtudta, hogy a dementorok börtönőrök és Harryre vadásznak, arra következtetett, hogy Harry a törvény elől menekül. De a fiú kijelentette, hogy a dementorokat Voldemort uszította rá. Vernon emlékezett a névre, és arra is, hogy Hagrid állítása szerint a Nagyúr évekkel ezelőtt elbukott. De amikor Harry közölte, hogy Voldemort visszatért, Petunia döbbent rémülettel reagált a hírre, és Harry megértette, hogy a húga halála miatt az asszony tökéletesen átérzi az esemény drámaiságát. Vernon bácsi viszont azt érezte át, hogy Harry ebben a helyzetben a házába csődíthet egy seregnyi veszedelmes népséget, ezért úgy döntött, hogy Harrynek mennie kell a házából, és fél órát kapott, hogy eltűnjön a békés, varázslómentes környékről. Harry nem tudta, mit tegyen, a Minisztérium, Mr Weasley és Sirius is azt írták, ne hagyja el a házat. De problémája hamarosan megoldódott, amikor egy ötödik bagoly röppent be az ablakon, és az élénkpiros rivallót Petunia néninek kézbesítette. A hangos üzenet csupán egy mondatból állt: "Emlékezz, mit tettem legutóbb, Petunia!" Az asszony nagyon rémültnek tűnt e szavak hallatán, de végül erőt vett magán és kerek perec kijelentette: Harry itt marad. Különös döntését pedig azzal magyarázta, hogy a szomszédok nem értenék a fiú hirtelen eltűnését,, és bizonyára kérdezősködnének. Harry nem ismerte fel a rivallóban hallott borzalmas hangot, és nénikéje természetesen nem árulta el neki, ki volt a feladó. A további kérdezősködésnek pedig azzal vették elejét, hogy a szobájába parancsolták. 3. fejezet Az elit testőrség "Most támadtak meg a dementorok és ki vagyok csapva a Roxfortból. Tudni akarom, mi folyik itt, és mikor mehetek el innen!" - írta Siriusnak, Ronnak és Hermionénak küldött leveleiben Harry. Amíg Hedvigre várt, azon gondolkozott, ki küldte nénikéjének a rivallót. Végül befutott Hedvig, és Harry, miközben a gondjaira bízta az imént megírt leveleket, a lelkére kötötte, hogy válasz nélkül ne is jöjjön vissza.. Másnap reggelre várta vissza a baglyot a három együttérző és bíztató levéllel, és persze a tervvel, hogy hogyan juthat el Dursleyéktól az Odúba. Azonban Hedvig másnap nem tér vissza. Harmadnap sem. Három nap telt el azóta, s Harry csak akkor hagyta el a szobáját, mikor a mosdóba ment. Petunia néni napi háromszor ételt csúsztat be neki az ajtón vágott kis résen, amit néhány éve eszkábált Vernon bácsi. Harry naphosszat a meghallgatáson töprengett, hogy a titoktartási törvény megszegésért vajon jár-e neki egy cella Azkabanban, hogy mi lesz, ha nem mentik fel, ha eltörik a pálcáját és mugliként kell élnie a nagybátyjával és nagynénjével, meg persze elviselhetetlen unokaöccsével, Dudleyval. A Hedvig távozása utáni negyedik estén Vernon bácsi benyitott sötét szobájába, és közölte Harryvel, hogy a családjával elmennek otthonról. Dursleyék távozása nem jelentett változást számára, mindegy volt neki, otthon voltak-e vagy sem. Tovább bámulta a sötét mennyezetet, mígnem különös zajt hallott a konyhából. A neszt néhány másodperces csend követte, majd újabb hangok ütötték meg a fülét. "Betörők" - gondolta, de az is eszébe jutott, hogy a betörők a lehető legkisebb zajt is kerülni próbálják, ám aki a házban járt, igen zajosan tevékenykedett. Harry elővette a pálcáját, s csendben kiosont szobájából, le a lépcsőn. Az üvegajtón át nyolc vagy kilenc alak körvonalát látta. Harry szíve nagyot dobbant, mikor meghallott egy rekedtes hangot, mely így szólt: "Engedd le a pálcádat fiú, mielőtt kiszúrnád valakinek a szemét!". Mint kiderült, egy kisebb csapat érkezett Harryért, hogy elvigyék valahova, élükön Mordonnal és Lupinnal, de volt ott néhány, eddig ismeretlen varázsló is: Nimphadora Tonks, (ő küldött egy álmeghívót Dursleyéknak, ezzel csalva el őket otthonról…). Tonksot csakis a vezetéknevén szabad szólítani, mellesleg auror és metamorfomágus, ami annyit jelent, hogy kívánsága szerint bármit meg tud változtatni a külsején. Ott volt Kingsley Shacklebolt is, egy fekete varázsló; valamint Elphias Doge, Dedalus Diggle, Emmeline Vance; Sturgis Podmore és egy fekete hajú, pirospozsgás boszorkány, Hestia Jones. Miközben Mordon a mágikus szemét egy pohárban tisztogatta, Lupin elmondta, hogy seprűvel fogják elhagyni a házat, amint megérkezik a jel. Harry Tonks segítségével összepakolta iskolai felszereléseit, talárjait és persze versenyseprűjét. Tonks időközben belenézett a tükörbe, s miközben kijelentette, hogy a lila nem az ő színe, haja hirtelen rágógumi rózsaszínűre változott.. Harry rákérdezett, hogy meg lehet-e tanulni a metamorfomágiát, de Tonks szerint erre születni kell. Tonks igen szimpatikusnak tűnt, mivel Petunia néni nappalijára azt mondta, természetellenesen tiszta, de Harry szobája, ami úgy festett, mintha szélvihar dúlta volna fel, már jobban tetszett neki. Mordon egy varázslattal emberi kaméleonná változtatta Harryt, azaz nem láthatatlan lett, hanem felvette környezetének színeit. Megérkezett az első jel, és hamarosan követte a második is. Elindultak, de rövid idő alatt csontig átfagytak a fogvacogtató hidegben. Így nem csoda, hogy Tonks igen ingerülten válaszol Mordonnak, mikor az vissza akar fordulni egy kicsit, nehogy valaki kövesse őket. Nem sokkal ezután fények tűntek fel, és leszálltak egy elhagyatott és szemetes utcában egy régi ház előtt. Kisvártatva Mordon egy pergament adott Harry kezében hogy olvassa el és jegyezze meg a rajta lévő szöveget, mely a következő volt: "A Főnix Rendjének főhadiszállása Londonban van, a Grimmauld Tér 12. szám alatt". 4. fejezet Grimmauld tér 12. A 12-es számú háznak először nyoma sem volt, majd ahogy Harry a papírlapon lévő üzenetre kezdett koncentrálni, hirtelen kiemelkedett a két szomszédos épület közül. Miután beléptek, Harry kísérői átmentek egy terembe, ahol a Főnix Rendjénk gyűlése volt. Harry nem követhette őket, mert a gyűléseken csak a Rend tagjai vehettek részt. Mrs Weasley figyelmeztette Harryt, hogy az előcsarnokban ne beszéljen hangosan, majd felkísérte az emeletre és megmutatta neki a szobáját. A szobában már várt rá Hermione ás Ron. Harry duzzogása veszekedésbe csapott át, mert nagyon rosszul esett neki, hogy barátai együtt töltötték a nyarat, mégsem írták meg neki, hogy mi történik. Mindketten azt ismételgették, hogy Dumbledore megtiltotta, hogy bármi is elmondjanak, de Harry hajthatatlan maradt. Úgy vélte, joga van megtudni a tényeket, hogy mi van Voldemorttal, hiszen ő az, aki megmentette a Bölcsek Kövét, aki felderítette Tom Denem rejtélyét, aki megmentette mindhármukat a dementoroktól, aki szemtanúja volt Voldemort visszatérésének, aki párbajozott a Sötét Nagyúrral, és aki végül megmenekült. Később, amikor kissé megnyugodott, megkérdezte, tulajdonképpen mi is a Főni Rendje. Kiderült, hogy ez egy titkos szervezet, mely legutóbb is felvette a harcot Voldemort ellen, és bár a gyűléseken csak a Rend tagjai vehetnek részt, Fred és George megpróbálták kijátszani Mrs Weasley éber figyelmét, és "Meghosszabbítható Fülekkel" hallgatták a beszélgetéseket, bár kevés sikerrel. Hermione és Ron leveleikben azt írták, hogy nagyon elfoglaltak, Harry nem értette, hogyan lehetnek elfoglaltak, hiszen nem vehetnek részt az üléseken. De végül kiderült, hogy a ház takarítása és lakhatóvá tétele a feladatuk. Egy-egy hangos pukkanással Fred és George hoppanáltak a szobában. Éppen a "Meghosszabbítható Fülekről" beszélgettek, amikor befutott Ron kishúga, Ginny is. Később kiderült hogy nem csak Lupin, Mordon, Tonks és a többi kísérő, hanem Mr Weasley és Bill, valamint Harry legnagyobb meglepetésére Piton is a Rend tagja. A fiút egyre jobban érdekelte, mit tesz a Rendért bájitaltan professzor, de sajnos nem tudott meg semmi közelebbit. Az ikrek egyike beszámolt arról is, hogy Fleur Delacour nem hagyta el Nagy-Britanniát, hanem a Gringottsban dolgozik, és hogy "tökéletesítse angol nyelvtudását", Bill rendszeresen ad neki magánórákat. De amikor Harry Percy felől érdeklődött, hirtelen megfagyott a levegő a szobában. Végül kiderült, hogy egy napon Percy azzal tért haza a Minisztériumból, hogy előléptették, titkár lett Caramel irodájában. Mr Weasley és a család többi tagja egyből átlátott a dolgon. Caramelnek már korábban szemet szúrt, hogy Mr Weasley nagyon közel áll Dumbledorehoz, és most egy kémet akart szerezni a családban. Természetesen a szülők hallani sem akartak róla, hogy Percy elfogadja az állást, de ő a karrierjére hivatkozva hajthatatlan maradt. Miután a családját is becsmérelni kezdte, óriási veszekedés tört ki. Harry mindig tudta, mennyire nagyravágyó Percy, és hogy a munkánál nincs számára semmi fontosabb, de azt nem gondolta, hogy még a családjának is képes hátat fordítani. Pedig így történt. A fiúk beszámolója szerint Percy meg aznap este összepakolt és Londonba költözött. Mrs Weasley megpróbálta megkeresni és hazahívni, de Percy becsapta az orra előtt az ajtót. Kiderült az is, hogy Harry napjai nem teltek volna olyan unalmasan, ha elejétől a végéig elolvasta volna a Reggeli Prófétát, és nem csak a főoldalt vette volna szemügyre. Az újság ugyanis - Minisztériumi behatásra - két lábon járó viccet csinált belőle és Dumbledore-ból, hogy senki ne higgyen nekik, mindenki bolondnak nézze őket, ha Voldemort visszatérése kerül szóba. Később épp az előcsarnokban, ahol mindenkinek csendben kell maradnia, megjelent Tonks, aki már a Durlsey ház konyhájában bizonyította ügyetlenségét, és átesett egy esernyőtartón. Hogy miért is kellett csendben maradni, azt azonnal meg is tudták, ugyanis a falat borító hatalmas függöny felgördült, és feltárult előttük egy sötét hajú boszorkány festménye. A hölgy elviselhetetlen hangerővel sikítani kezdett, és ily módon átkozódott: "Szenny! Mocsok! Kosz és hitványság gyermekei! Félvérek, mutánsok, szörnyetegek, pusztuljatok erről a helyről! Hogy meritek bemocskolni atyám házát?!" A ricsajra előkerül Sirius, aki durván csendre inti az asszonyt, de az folytatja folytatja: "Teeeeeeeeee! Elárultad a véremet! Bemocskoltad a húsomat!" Sirius végül behúzza a függönyt és csak ennyit mond Harrynek: "Látom, megismerkedtél az anyámmal…" 5. fejezet A Főnix Rendje Mint kiderült, Sirius családjának házában voltak, ami most már az ő, azaz az utolsó Black tulajdona volt. Vacsora közben és után is különböző dolgokról beszélgettek, de a hangulat azonnal megfagyott, amint Sirius megjegyezte: Csodálkozik azon, hogy Harry nem kérdez semmit az eseményekről. Harry ezen felbátorodva feltette kérdéseit: Hol van és mit csinál Voldemort, illetve mit tesz ellene a Rend. Mrs Weasley tiltakozott, hogy Harry még túl fiatal, de Sirius, Lupin és Mr Weasley is úgy gondolták, hogy elmondhatnak Harrynek annyit, amennyit érdemes. Mrs Weasley és Sirius összevesztek emiatt, és az asszony Sirius fejéhez vágta, hogy valójában Jamest látja Harryben és úgy kezeli, mint a barátját, nem pedig úgy, mint a keresztfiát. Miután eldöntötték, hogy elmondanak Harrynek néhány dolgot, Mrs Weasley azt akarta, hogy legalább az ő gyerekei és Hermione menjenek ki a konyhából, de Fred és George nem hagyták magukat, ők már nagykorúak voltak, Hermione és Ron pedig arra hivatkozott, hogy Harry úgyis elmesél nekik mindent. Így végül csak Ginnynek kellett távoznia. A Rend fő célja Sirius elmondása szerint az, hogy elérjék, hogy minél kevesebben álljanak Voldemort mellé, és hogy minél többen támogassák őket. Ennek érdekében megpróbálják megnyerni maguknak a varázslónépet, az óriásokat és a koboldokat is. Megtudta azt is, hogy nem történtek mostanában halálesetek, ami azt jelenti, hogy Voldemort egyelőre titokban tartja, hogy visszatért, nem akar még nyilvánosan mutatkozni és harcba kezdeni, valószínűleg azért, mert még nem állnak elegen mögötte. Dumbledore feltételezése szerint Voldemort jelenleg a hadseregét szervezi, és egy titokzatos fegyvert készül megszerezni, ami egyelőre biztonságban van. Harry megkapta a magyarázatot arra is, miért nem hiszi el Caramel, hogy Voldemort visszatért. Amikor Caramelt megválasztották, mindig Dumbledore-tól kért segítséget, azonban ezek a tanácsot kérő levelek egy idő után elmaradtak. Kiderült, hogy Caramel félti a pozícióját és ellenfelet lát Dumbledore-ban. Meg van győződve, hogy Dumbledore a helyére pályázik. És ha elismerné, hogy Voldemort visszatért, azzal azt is elismerné, hogy a Minisztérium - vele az élen - kudarcot vallott. Márpedig erre nem hajlandó. Sajnos a Rend tagjai nehezen találnak támogatókat, mivel a Minisztérium és ezáltal a hírek is azt sugallják, hogy Dumbledore és Harry állításai valótlanok. Sirius ráadásul nem is vehet részt a meggyőző kampányban, mivel továbbra is körözik. Lupin sem túl népszerű vacsoravendég - lévén vérfarkas. A Minisztériumban dolgozó Kingsley és Tonks pedig nem nagyon hangoztathatják nézeteiket, máskülönben elveszítenék állásukat és ezzel együtt hírszerző pozíciójukat a Minisztériumban. A beszámolónak végül Mrs Weasley vetett véget, aki megtiltotta, hogy akár egy szóval több is elhangozzék a részletekről, és aludni küldte a gyerekeket. 6. fejezet A nemes és patinás Black Ház A beszélgetés után Mrs Weasley felkísérte őket a hálószobáikba. Ron és Harry alvás helyett a korábban hallottakat tárgyalta ki. Mindketten egyetértettek abban, hogy csak annyit mondtak el nekik, amennyit maguktól is kitaláltak volna. Ron és az időközben hoppanáló ikrek számára is csupán a fegyver említése volt az egyetlen újdonság. Egy ideig találgatták, mi lehet az, és reménykedtek, hogy Dumbledore őrzi biztonságos helyen, Voldemortnak pedig nincs esélye megszerezni. Másnap reggeli után a szalonba mentek, ahol Mrs Weasley vezényletével doxy-mentesítették a függönyöket. A szoba rendkívül poros és elhanyagolt volt, és az íróasztal szekrénye időről időre megrázkódott, mintha mumus lenne benne. De Sirius és Mrs Weasley úgy döntöttek, előbb megnézetik Mordonnal és csak utána nyúlnak hozzá. A doxyk méhekhez hasonló lények tűhegyes mérgező fogakkal, testük pedig tündérhez hasonló és fekete szőrrel borított. Mrs Weasley és a gyerekek az arcukat elfedve egy bizonyos szert permeteztek rájuk, hogy megbénuljanak, és így könnyedén elbántak velük. Az ikrek természetesen begyűjtöttek néhányat, amíg Mrs Weasley nem figyelt, mivel egy bonbon-kollekción dolgoztak éppen, amihez jól jött a doxyméreg. (A bonbonok mindegyike két részből áll. Ha az egyik felét leharapod, különböző tüneteket produkálsz - orrvérzés, ájulás, hányás - és irány a gyengélkedő. De elég megenned a bonbon másik felét, hogy a tüneteid máris megszűnjenek, és így lesz egy kis szabadidőd.) Közben megjelent Kreacher, az ottani házimanó, akiről kiderült, hogy mániákusan próbálja őrizni a ház hagyományait, máig hűséges a ház néhai asszonyához, és ahol tud, keresztbe tesz a rendtagoknak. Kissé beszámíthatatlannak tűnt, mivel próbált udvariasan viselkedni, de az orra alatt - mások számára tisztán érthetően - goromba sértéseket mormolt, és mindenkiről elmondta lekicsinylő véleményét, valamint fáradhatatlanul gyűjtötte és rejtette el szobájában néhai gazdáinak becses tárgyait Sirius nagy bosszúságára. A szoba egyik falán egy óriási, aranyszövésű falikárpit függött, melyen Sirius családfája volt látható egészen a középkorig visszamenőleg. Sirius mesélt Harrynek azokról, akik rajta voltak, és azokról, akiknek a neve helyén csupán egy kiégetett lyuk maradt, mivel a család kitagadta őket. Elmesélte, hogy hagyta el az otthonát tizenhat éves korában, és hogy azóta tulajdonképpen Harry nagyszüleinél lakott. Hogy az öccse, Regulus beállt halálfalónak, és amikor megrémült attól, amit tennie kellett, Voldemort saját kezűleg ölte meg. Három unokatestvére közül Andromeda, akit legjobban szeretett, szintén ki lett tagadva egy muglival kötött házassága miatt. Az ő lánya Tonks. Andromeda két testvére, Narcissa és Bellatrix viszont rangbéli házasságot kötöttek; az előbbi Lucius Malfoyhoz, utóbbi pedig Rodolphus Lestrange-hoz ment hozzá. A Lestrange házaspárt később Azkabanba zárták. Siriust nagyon nyomasztotta, hogy hónapok óta be volt zárva ebbe a házba, és még kutya képében sem merészkedhetett ki néhanap, mert Féregfark révén már úgy is könnyedén felismerték volna. A napok továbbra is takarítással teltek, ami persze nem egészen úgy zajlott, mint egy mugli lakásban, de egy idő után így is kezdett egyhangúvá válni. S ez így ment, mígnem felvirradt a meghallgatás napja, és Harrynek görcsbe rándult a gyomra a félelemtől… 7. fejezet A Mágiaügyi Minisztérium A meghallgatás reggelén Mr Weasley kísérte be Harryt a minisztériumba. Az ügyében Amelia Bones volt az illetékes, és mindenki bíztatta Harryt, hogy a nő nagyon korrekt és fel fogja menteni, mivel a törvényben is benne van, hogy életveszélyben megengedett a mágia használata kiskorúaknak iskolán kívül is. Metróval mentek London belvárosáig, miközben Mr Weasley megcsodálta a mugli szerkentyűket. A patinás irodaházak közül egy mellékutcába fordultak be, ami mocskos volt és elhagyatott. Az utca közepén egy romos telefonfülke állt, ahová Mr Weasley vezényletével mindketten bezsúfolódtak. A telefonfülke valójában a Minisztérium látogatók számára fenntartott bejárata volt, ami liftként működött, és a föld alatt lévő épületbe vezetett. A Minisztérium lenyűgöző látványt nyújtott; a padló csillogó fával volt borítva, a pávakék mennyezetet folyton változó arany szimbólumok díszítették, a falak mentén lévő megannyi kandallóban pedig időről időre varázslók jelentek meg illetve tűntek el. Az előcsarnok közepe táján egy hatalmas arany szökőkút pompázott, melyet egy bölcs kinézetű varázsló, egy gyönyörű boszorkány, valamint körülöttük egy kentaur, egy kobold és egy házimanó szobra díszített. Az előcsarnokban nagy volt a jövés-menés a munkába igyekvő varázslók és boszorkányok miatt. Harry, miután átesett a biztonsági ellenőrzésen, Mr Weasley kíséretében követte őket egészen az Mugli tárgyakkal való visszaélésekkel foglalkozó ügyosztályig, ahol Mr Weasley dolgozott. A lift minden szinten megállt, és ekkor bemondták az adott szinten lévő hivatal nevét. Időnként papírrepülők röppentek be az utasok közé, és mint kiderült, ezek a hivatalok közti kommunikáció eszközei voltak, tehát üzeneteket tartalmaztak, és egyben kézbesítették is magukat házon belül. A föld alatti épület falán elvarázsolt ablakok voltak, amelyeken át egy bizottság által véletlenszerűen meghatározott időjárásnak megfelelő kép tárult a bentiek szeme elé. De Mr Weasley parányi irodájában, ami egy félreeső folyosó végén volt, egyetlen ablak sem volt. A falak mentén aktáktól roskadozó polcok foglaltak el minden négyzetcentimétert, a két íróasztal pedig a maradék helyet is kitöltötte. Éppen hogy elhelyezkedtek, amikor üzenet érkezett Mr Weasley számára egy nyilvános wc-ről, ami kiöntötte a tartalmát. Közben befutott Perkins is, Mr Weasley munkatársa, aki lélekszakadva újságolta, hogy a meghallgatást 8 órára tették át, és Amelia Bones irodája helyett a régi 10-es tárgyalóteremben tartják. Ez pedig azt jelentette, hogy éppen 5 perccel ezelőtt kellett volna Harrynek odaérnie. Természetesen óriási rohanás kezdődött át az egész épületen, miközben Mr Weasley azon töprengett, vajon miért tartják a meghallgatást egy olyan helyen, amit már vagy tíz éve nem használtak. A terem olyan mélyen helyezkedett el, és olyan messze volt a többi helyiségtől, hogy a lift már nem is járt arra. A csupasz kőfalak és az ablaktalan, sötét folyosók Piton alagsori birodalmára emlékeztették Harryt. És végül megérkeztek a 10-es tárgyalóteremig, ahová Mr Weasley már léphetett be. 8. fejezet A meghallgatás Harry ahogy benyitott a terembe, önkéntelenül is felkiáltott, hiszen azonnal felismerte; abban a föld alatti tárgyalóteremben volt, amit Dumbledore merengőjében látott, és ahol több múltbeli tárgyalást is végignézett. A karzaton üresen álltak a székek, csak a legfelső sor volt tele varázslókkal és boszorkányokkal. Az első sor szélén Percy ült, aki írnokoskodott, középen pedig ott állt az a bizonyos szék, ami azonnal leláncolja az embert, ha beleül. A tárgyalást maga Caramel vezette, aki nagyon ellenségesen bánt Harryvel, és kezdettől fogva azt hangsúlyozta, hogy Harry egy notórius hazudozó, aki feltűnési viszketegségben szenved és teljesen megbízhatatlan. Megpróbálta sarokba szorítani, nem hagyta szóhoz jutni, és a tényeknek arra a részére szorítkozott, ami az ő javát szolgálta. De közben belépett a terembe Dumbledore, aki a védelmet képviselte. Kiderült, hogy teljesen véletlenül tudta meg, hogy a meghallgatást három órával előrébb tették, és más helyszínen tartják. Tanúként elhozta Mrs Figget, aki - habár kissé bizonytalanul - de alátámasztotta Harry állítását, hogy valóban megjelentek a Magnolia úton a dementorok, és nem csak Harry találta ki az egészet, hogy kimagyarázza az indokolatlanul használt Patrónus bűbájt. Sokan - Caramellel az élen - nem hitték el, hogy valóban felbukkanhattak dementorok egy muglik lakta környéken. És ha igaz, hogy a dementorok csak a Minisztériumból kapnak utasítást, akkor ez azt jelenti, hogy valaki utasította őket, hogy menjenek oda, vagy pedig elkóboroltak. Szinte senki nem vett arról tudomást, amire Dumbledore utalt; nevezetesen arra, hogy esetleg mástól is kapnak utasításokat a dementorok. Amelia Bones felfigyelt arra, hogy Harry valódi patrónust tud megidézni, és a többséggel ellentétben nem bánt vele ellenségesen, hanem odafigyelt rá és mérlegelte a tényeket. De jelen volt Dolores Umbridge is, aki nagyon furcsa szerzet; egészen úgy nézett ki, mint egy varangy rövid nyakával, széles arccsontjával, dülledt szemeivel és göndör hajával. Hangja viszont sipító és kislányos volt, amitől mindenkinek felállt a szőr a hátán. Elég titokzatosan viselkedett, nem volt egyértelmű, hogy kinek az oldalán áll és mit gondol Harryről, de az biztos, hogy semmi nem kerülte el a figyelmét. Dumbledore és Caramel szópárbaja egyre inkább éleződött. A miniszter dühében még azt is elismerte, hogy kénye kedve szerint változtathatja meg a törvényeket. Dumbledore végül megelégelte a parttalan vitát és javasolta a törvényszéknek, hogy hozzanak ítéletet, miután a vád és a védelem részéről elhangzottak az érvek. A bekövetkező csendben Harry azon gyötrődött, hogy a felét sem mondta el az esetről, amit szeretett volna. Kétszer is mély levegőt vett, hogy belekezdjen, de hang nem jött ki a torkán. 9. fejezet Mrs Weasley bánata Dumbledore a kijelentés után szó nélkül elhagyta a termet, a bíróság tagjai pedig nem törődve Harryvel felálltak, és szép sorjában távoztak. Harry óvatosan elindult a kijárat felé, és mivel senki nem állította meg, kiment. Ott várt rá Mr Weasley, aki nagyon örült, hogy felmentették. Elindultak a kijárat felé, de összefutottak Lucius Malfoyjal, aki éppen a miniszterrel beszélt. Malfoy gúnyolódni kezdett azon, hogy Harry milyen tehetségesen tud szorult helyzetekből megmenekülni, Harry pedig azon csodálkozik, hogy a varázsló még a szemébe mer nézni azok után, hogy legutóbb halálfalóként felismerte őt. Lucius Mr Weasleybe is belekötött, őt arról kérdezte, hogy szokott-e otthon mugli tárgyakat elvarázsolni. Amikor Harry visszakérdezett, hogy a varázsló mit keres ott, Lucius megkérte a minisztert, hogy inkább a szobájában folytassák a megbeszélést. Mr Weasley azt mondta Harrynek, hogy Lucius be akar kerülni a felsőházba, pénzeli a Minisztériumot, latba veti a kapcsolatait Caramel érdekében, cserébe pedig "apró szívességeket" kér tőle. A főhadiszálláson nagy volt az öröm, de Harrynek fájt, hogy Dumbledore-ral nem tudott beszélni, sőt, az igazgató rá se nézett. Később kiderült, hogy Sirius csak színlelte, hogy örül az ítéletnek, egy idő után ugyanis morcosabbá vált, mint valaha, és folyton a szobájában gubbasztott. Hermione arra tippelt, hogy Sirius egy kicsit bánja, hogy Harry visszamegy Roxfortba, mert félig-meddig úgy érzi, mintha ő lenne James, és örült volna, ha több időt tölthettek volna együtt. Harry várta a roxforti tanévet, mert unta a főhadiszálláson töltött napokat. A szünidő legutolsó napján érkeztek a levelek az iskolából. A könyvlistán csak két könyv szerepelt, az egyik a Varázslástan alapfokon 5., a másik pedig egy svk könyv. Ebből következtettek, hogy Dumbledore-nak végre sikerült svk tanárt találnia, ami az idén rendkívül nehezen ment neki. Ron viszont mást is talált a borítékjában, nevezetesen egy prefektusi jelvényt. Mindenki totálisan megdöbbent, mert arra számítottak, hogy ha valaki, akkor Harry lesz prefektus, mivel Ron nem tűnt ki semmiben. Az ikrek elég bántón álltak a dologhoz, és Harry sem értette, miért nem ő kapta a jelvényt. Hermione is prefi lett, amit Harry szintén elég rosszul fogadott. A lány véletlenül Harry kezében látta meg a jelvényt, ezért azt hitte, hogy ő a másik. És ez is csak rontott a feszült helyzeten. Mrs Weasley viszont nagyon büszke volt a fiára, és vett is neki egy új seprűt az alkalomra. Este bulit rendeztek a két új prefektus tiszteletére, és ott volt Mordon is, aki mutatott Harrynek egy fényképet a Főnix Rendjének alapítóiról. El is mesélte, mi történt velük, jó páran meghaltak közülük, és persze igen kegyetlen módon. A képen ott voltak a fiatal Tekergők, Lily, Neville szülei, Dumbledore bátyja, és még sokan, akikről már hallottunk. Rémszem megállapította, hogy a kérdéses íróasztalban valóban egy mumus van, Mrs Weasley pedig elindult, hogy kivégezze, mielőtt lefeküdt volna. Harryt felkavarta a fénykép, ezért menekült a buliról. De a lépcsőre érve sírást hallott, és amikor benyitott a helyiségbe, Mrs Weasleyt látta, aki pálcával a kezében összekuporodva sírt. Előtte pedig Ron feküdt a földön, és halott volt. És itt megállt a levegő az emberben, ahogy Harryben is, de aztán egyből rájött mindenki, hogy az ott egy mumus. Mrs Weasley tovább próbálkozott és felváltva jelentek meg a fiai és a férje - holtan. Tovább sírt, Harry a látványtól meg volt döbbenve, de közben megérkezett Lupin, Sirius és Mordon. A három úr közül az első elegáns csuklómozdulattal "gömbbé" változtatta a mumust, majd eltüntette. Végül megvigasztalta Mrs Weasleyt, és biztosította róla, hogy a Rend ezúttal sokkal felkészültebb, mint annak idején, így sokkal kisebb a veszély, hogy bárki is meghaljon, habár előfordulhat. Harrynek a fejezet során kétszer is megfájdult a sebhelye. 10. fejezet Luna Lovegood A Roxfortba indulás reggelén nagy volt a sietség. Végül útra keltek és Sirius is velük tartott kutya képében, habár ezt a felnőttek nagyon helytelenítették. Tapmancs felszabadultan ugrándozott és élvezte a friss levegőt és a szabadságot. Harry Mrs Weasleyvel és Tonksszal ment, aki ez alkalommal öregasszonynak álcázta magát. A pályaudvaron rövid búcsúzkodás következett, melynek legemlékezetesebb epizódja az volt, amikor Tapmancs egy másodpercre két lábra állt, és mancsait Harry vállára tette. Mrs Weasley nagyon haragudott az "emberi" viselkedés miatt, de már nem volt idő hosszas huzavonára, a vonat lassan elindult. A peronon maradók integettek, a fekete kutya pedig addig futott a vonat mellett, amíg az ki nem kanyarodott a pályaudvarról. Hermione és Ron a prefektusi fülke felé vette az irányt, az ikrek pedig csatlakoztak Lee Jordanhoz, így Harry Ginnyvel kettesben indult el helyet keresni a vonaton. Összefutottak Neville-lel is, aki szintén nem talált még üres fülkét. Ginny viszont felfedezte, hogy az egyik fülkében csak Luna Lovegood ül egyedül, így hát csatlakoztak hozzá. A lány negyedéves volt és hollóhátas, de felettébb furcsa szerzet; hosszú, fakószőke haja volt, a nyakában vajsörös kupakokból álló láncot viselt, a pálcáját a füle mögé tette, kezében pedig fejjel lefelé tartotta a magazint, amit éppen olvasott. A viselkedése is legalább ilyen zavarba ejtő volt; időnként merően bámulta utastársait, máskor arcát az újság mögé rejtette. Néha rímekben beszélt, a nevetése pedig harsány volt és megdöbbentő. Neville a születésnapjára kapott egy növényt, ami leginkább egy pulzáló kaktuszra hasonlított. Nem győzött áradozni róla, és Harryék kérdésére tartott is egy kis bemutatót, melynek következtében az egész helyiséget és beleértve négyüket is, elárasztotta a kaktuszból kispriccelő váladék. Természetesen Cho Chang ezt a pillanatot választotta ki arra, hogy megjelenjen az ajtóban és beköszönjön Harrynek, aki az arcát ellepő növényi nedveknek hála nem sok értelmeset tudott kinyögni. És mire Ginny egy csuklómozdulattal eltüntette a ragacsot, a lány már távozott. Közben visszatért Ron és Hermione, és elújságolták, hogy a többi házból kik lettek prefektusok. A Mardekárból természetesen Draco Malfoy és Pansy Parkinson lett a két szerencsés. Harry időközben bepillantást nyert a magazinba, melyet Luna tanulmányozott, és egy Siriusról szóló cikk fel is keltette a figyelmét. A lényege az volt, hogy Sirius lehet, hogy ártatlan, mivel ő valójában nem is Sirius, hanem egy zenekar visszavonult frontembere, akit egy rajongó rögtön felismert, és mivel a gyilkosságok éjszakáján az énekes vele volt, következésképpen nem is lehetett ott a tett színhelyén. Miután Harry átolvasott még néhány cikket, melyekben olyan feltételezések voltak, mi szerit Caramel utasítást adott, hogy pitékbe süssék bele a koboldokat, eldöntötte, hogy az újság hiteltelen. Hermione is hangot adott hasonló véleményének, amivel kivívta Luna haragját, mivel kiderült, hogy a lány apja az újság főszerkesztője. Később megjelent Draco és két testőre. A fiú élvezettel hangsúlyozta, hogy Harryvel ellentétben neki joga van büntetést kiszabni bárkire, érdeklődött, hogy milyen érzés Harrynek, hogy Ron lett prefi, nem pedig ő, és persze közölte azt is, hogy a nyomában lesz és megbünteti, ha csak alkalma nyílik rá. A roxmortsi pályaudvarra érve megdöbbenve tapasztalták, hogy Hagrid nincs ott, és helyette Suette-Polltz professzor kíséri az elsősöket. A szokásos fogatok elé viszont ezúttal csontvázszerű, denevérszárnyú, fehéren izzó szemű lovak voltak befogva. De ahogy Harry megpróbálta felhívni rájuk Ron figyelmét, kiderült, hogy barátja továbbra sem lát semmit a kocsik elé befogva. Luna viszont biztosította róla, hogy a lovak valóban ott vannak, és közölte azt is, hogy ő már az első roxforti napja óta látja őket.

Az én véleményem jóval rövidebb lesz, mint az alatta lévők, tulajdonképpen én az ötödik részről modok kritikát, amit mindenki letölthet magának angolul, ha van pl.: Kazaa-ja. Az ötödik részben Találkozunk Hagrid annyával a Tiltott rengetegben. Harry Hermi, és Ron, animágusok lesznek, Herry griffynné akar majd változni, Hermi unikornissá, Ron pedig kaméleonná. El is mennek hogy megkérdezzék Hagridtól hogy néz ki egy griffyn( A Griffendél ház jele ) de mikor odaérnek Hermi észrevesz egy unikornist az erdő széllén, és egy lámpást küld fel a levegőbe, erre elrohan az unikornis, és Utánna szaladnak, igy találják szembe magukat egy kifejlett óriással. Persze Hagrid mikor Harry valami fontosat kérdezne, másra tereli a szót. Mindenesetre kiváncsi vagyok milyen lesz magyarul, mert nem vagyok egy angol zseni. De egy biztos az ötödik részben számos szereplő fog feltűnni az előző részekből mint például Mrs. Figg, Remus Lupin, Sirius Balck, És Persze Fletcher az új bájital tanár. Azt javaslom mindekinek hogy akármennyire nem tud angolul töltsön le egy angol szótárt és bátran vágjon neki, mert hol van még a magyar megjelenés!

11. fejezet A Teszlek Süveg új dala A diákok a hosszú vonatút után végre megérkeztek Roxfortba. Hagridnak továbbra sem volt nyoma, a kunyhójából sem szűrődött ki fény és az ünnepi vacsorán sem találkoztak vele. Harry keserűen vette tudomásul, hogy megint a diákok egyik legkedveltebb célpontjává vált; bárhová ment, összesúgtak a háta mögött, mutogattak rá, a kisebbek pedig szabályszerűen menekültek előle. A tanári asztalnál viszont nagy megdöbbenéssel fedezte fel Dolores Umbridge-t, a különös varangyszerű nőt, akit a meghallgatáson látott először. Később kiderült az is, hogy ő lesz az új sötét varázslatok kivédése tanáruk, a legendás lények gondozását pedig Suette-Polltz professzor fogja tanítani Hagrid helyett. A beosztási ceremónia alkalmával a Teszlek Süveg különösen hosszú dalt adott elő, de a legkülönösebb mégis az volt, hogy az eddigiektől eltérően tanácsot is adott a diákoknak. Azt mondta, Roxfortot hatalmas veszély fenyegeti kívülről, és jobb belátása ellenére cselekszik, amikor a diákokat szétválasztja, mert rivalizálás helyett az összefogáson lenne a hangsúly, másképp nem tudják megmenteni az iskolát. Félig Fejnélküli Nick meg is jegyezte, hogy korábban több alkalommal is előfordult már, hogy a Süveg veszélyt jelzett és összefogásra szólította fel a diákságot. A vacsora végeztével Dumbledore rövid beszédet tartott, de az egyik mondata kellős közepén Dolores Umbridge szólásra emelkedett és ezzel félbeszakította őt. A nő rendkívül hosszú, ám annál unalmasabb előadást tartott, melynek lényege a jól kigondolt elveken nyugvó oktatási rendszer hangsúlyozása volt, legnagyobb tanulsága pedig abban rejlett, hogy meg kell találni az egyensúlyt az állandóság és a változás, a hagyomány és a reformok között. Hermione persze azonnal levonta a következtetést a hallottakból, és kijelentette, hogy az új tanárnő a Minisztérium megbízásából felügyel, vagy inkább kémkedik Roxfortban. Harrynek és Ronnak a hálótermükben végre alkalmuk nyílt szobatársaikkal is szót váltani, bár a dolog nem úgy sült el, ahogy azt várták. Kiderült, hogy Seamust nem akarta visszaengedni az anyukája Roxfortba, mert meg van róla győződve, hogy Harry őrült, és félti tőle a fiát. Harry nagyon érzékenyen reagált erre a hírre, és eléggé felkapta a vizet, Seamus pedig megsértődött. Nagy veszekedés lett a dologból, és a végén Seamus át akart költözni egy másik szobába. Harryt nagyon bántotta, hogy nem hisznek neki, és arra gondolt, hogy előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy Voldemort visszatért, és akkor mindenki megtudja majd, hogy nem hazudott és nem őrült meg, de addig el kell viselnie a mindennapos megaláztatást. 12. fejezet Umbridge professzor Seamus másnapra sem enyhült meg Harry irányába. Az új kviddicskapitány Angelina Johnson lett. Az ikrek hirdetésben kezdtek el tesztelőket keresni a bonbonjaikra, amit Hermione eléggé rossz néven vett, és közölte Ronnal, hogy beszélni fognak az ikrekkel. De Ron nem díjazta különösebben az ötletét. A tanév első napjának első két óráját Binns professzor tartotta. És persze unalmas volt, mint általában. Szünetben kimentek az udvarra, Cho Chang pedig éppen arra járt, mégpedig egyedül. Meg is szólította Harryt. Éppen kezdtek volna belelendülni a beszélgetésbe, amikor Ron egy megjegyzést tett a lány ruháján lévő, Tornádók kviddicscsapatot ábrázoló jelvényre, Cho pedig megsértődött és otthagyta őket. Hermione utána jól le is szidta Ront az érzéketlensége miatt. A következő két óra magával a bájitalok mesterével következett be. És persze élményekkel telve volt, mint általában. Kiderült, hogy az egyszerű földi halandóknak már csak ebben az évben lesz bájitaltan órájuk, az RBF után ugyanis csak a legjobbak tanulhatják tovább. Az órán egy különösen nehéz bájitalt kellett készíteniük, ami szinte senkinek sem lett tökéletes, kivéve… de ezt úgyis tudjuk. Piton nagy elégtétellel vette tudomásul, hogy Harry kihagyott egy lépést az elkészítéskor, és a bájitalát egy suhintással eltüntette az üstjéből, ami azt jelentette, hogy az órai munkája egyes. Mindenki más beadhatta elbírálásra, amit kifőzött. Óra után Harry azon is felhúzta magát, hogy Ron és Hermione vitáztak, ezért otthagyta őket és egyedül ment jóslástan órára. Kiderült, hogy jóslástanból idén álomfejtés lesz a tananyag. Az aznapi utolsó dupla óra a sötét varázslatok kivédése volt. A tanárnő megkövetelte, hogy kórusban válaszoljanak a kérdéseire és jelentkezzenek, mielőtt megszólalnak. Felvázolta a tantárgyi célkitűzéseket a táblára, Hermione pedig rákérdezett, hogy miért nem szerepel ott a védővarázslatok gyakorlása. Kiderült, hogy Umbridge egyáltalán nem akar az órákon gyakorlati foglalkozást tartani, mert úgy véli, ha valaki megtanulja az elméletet, elsőre is sikerül majd neki a vizsgán az adott varázslat. Ráadásul biztos volt benne, hogy nem fenyegeti őket semmilyen veszély, tehát a tanultakra nem is lesz szükségük. Hatalmas vita kerekedett ebből, ami odáig fajult, hogy Harry felhozta Voldemortot, ellentmondott a tanárnőnek, amikor az azt állította, hogy Cedric halála baleset volt, és erősen súrolta a szemtelenség határát. Umbridge végül írt egy "intőt", amit egyenesen McGalagonyhoz kellett vinnie. McGalagony elolvasta, de ahelyett, hogy leszidta volna Harryt, azt kérte tőle, hogy legyen elővigyázatosabb, ne hangoztassa a véleményét Umbridge előtt, hisz a nő mindent jelent a Minisztériumnak. Kiderült továbbá az is, hogy Harry egy héten át minden napra büntetőfeladatot kapott Umbridge-től. 13. fejezet Dolores büntetőfeladata Mire elérkezett a vacsora, már az egész iskola tudomást szerzett Harry és Umbridge vitájáról. Fennhangon sugdolóztak róla, és megjegyzéseikkel provokálták, hátha ismét elveszíti az önuralmát és elmond pár dolgot Voldemortról és Cedric haláláról. De Harry uralkodott magán és nem törődött velük. A klubhelyiségben tanúi voltak annak, ahogy az ikrek az "alélő bonbonokat" tesztelték az elsősökön, akik mind eszméletlenül estek össze, amint lenyelték az adagjukat. Hermione megfenyegette Fredet és George-ot, hogy megírja a történteket az anyjuknak, ha nem fejezik be a tesztelést az elsősökön. És a fenyegetés hatott. Hermione elkezdett sapkákat kötni, amiket összegyűrt papírok és limlomok közé rejtve szanaszét hagyott a klubhelyiségben, hátha a házimanók takarítás közben megtalálják és felveszik őket, ezzel pedig felszabadítják magukat. Másnapra a sapkák el is tűntek, ő pedig nagyon elégedett volt. Átváltoztatástan órán az eltűntető bűbájokkal kezdtek el foglalkozni, mivel a megidéző bűbájok sokkal nehezebbek. De az eltűntető bűbájok sem bizonyultak könnyűnek, egyedül Hermione járt sikerrel a harmadik próbálkozás után. McGalagony pedig rengeteg gyakorlást adott fel házi feladatnak. Legendás lények gondozása órán Suette-Polltz apró lényeket mutatott nekik, amelyek teste fából volt, és azokat a fákat őrzik, amikből pálcát lehet készíteni. Draco kihasználta az alkalmat egy kis piszkálódásra, és ügyelve rá, hogy a tanárnő ne hallja, a következőket mondta Harrynek, amikor az Hagridről kérdezte a tanárnőt: "Lehet, hogy súlyosan megsebesült a behemót. Talán olyan alakok közé keveredett, akik túl nagyok voltak még neki is, ha érted, mire gondolok." Ebből Harry arra következtetett, hogy Malfoy talán hallott valamit Hagridról az apjától. De aztán úgy gondolta, Dumbledore is tudna róla, ha Hagridnak baja esett volna, és Draco valószínűleg csak rá akart ijeszteni. A folyosón később Luna, majd Ernie Macmillan is biztosította Harryt arról, hogy hisznek neki, és elhiszik, hogy Voldemort ismét testet öltött, ő pedig megküzdött vele. Harrynek nagyon jólesett ez a bizalom, bár Luna zavarba ejtő viselkedése és megjelenése nem nyerte el a tetszését. Angelina nagyon mérges volt, mert péntekre lefoglalta a kviddicspályát az őrzőválogatás miatt, és elvárta, hogy minden csapattag ott legyen, Harrynek viszont aznap is Umbridge-nél volt jelenése a büntetőfeladat miatt. Végül megígérte a lánynak, hogy megkéri a tanárnőt, hogy az aznapi büntetését tegyék át máskorra. A tanárnő azonban élvezettel utasította vissza a kérését. A feladata az volt, hogy újra és újra leírja a következő mondatot: "Nem szabad hazudnom" Saját tolla helyett viszont egy különös, hegyes végű pennát kellett használnia. Amint leírta az első sort, éles fájdalom hasított a jobb kézfejébe, és látta, hogy azon szintén megjelennek az imént papírra vetett sorok, méghozzá a bőrébe karcolva. A seb vérzett, majd kisvártatva begyógyult. Jóval éjfél után engedte csak el Umbridge, addig szorgalmasan rótta a sorokat sajgó kézzel és a folytonos felsebzéstől egyre vörösebb bőrrel. A házi feladatával szörnyen lemaradt emiatt, és a barátainak nem vallotta be, milyen körülmények között kell az egyszerű büntetőfeladatot végeznie. Azt viszont furcsállotta, hogy Ron ugyanúgy le volt maradva a leckéjével, mint ő, ráadásul legalább olyan álmos is volt, holott ő nem volt büntetésben. Másnap a büntetőfeladata közben Harrynek már sokkal lassabban gyógyult a sebe és jóval hamarabb bepirosodott a bőre. Később a vágás már meg is maradt rajta. Megint éjfél után szabadult, és utána hajnalig leckét írt. Harmadnap kétórányi írás után a seb már nem gyógyult be a kezén, hanem folyamatosan vérzett. Umbridge ekkor elengedte, de másnap még vissza kellett jönnie. A folyosón összefutott Ronnal, aki nagyon gyanúsan viselkedett és a seprűjét szorongatta. Kiderült, hogy a fiú titokban edz, mert részt akar venni a pénteki őrzőválogatáson. Harry ennek nagyon örült. Ron közben észrevette Harry sebét, így nem volt más választása, el kellett mondania, miből áll Umbridge büntetőfeladata. Barátai természetesen fel voltak háborodva, sürgették, hogy szóljon McGalagonynak vagy Dumbledore-nak, de Harry nem akart, ő úgy fogta fel, mint egy párbajt Umbridge-dzsel, és nem akart meghátrálni. A büntetés utolsó napján Harry írás közben az ablakból figyelte a távoli kviddicspályán zajló eseményeket, de sajnos alig tudott kivenni valamit. A seb már olyan mély volt a kezén, hogy a vér lecsurgott a csuklóján és eláztatta a pergament, amire írt. Órákkal később Umbridge ellenőrizte, hogy elég jól "megtanulta-e" már a leckét. Amikor kezébe vette Harry kezét, a fiúnak éles fájdalom nyilallt a sebhelyébe, és amint elengedték, villámgyorsan elhagyta a nő irodáját. A klubhelyiségben ünneplés fogadta, ugyanis Ront megválasztották fogónak, de Angelina megkérte Harryt, hogy gyakoroljon sokat a barátjával, mert annyira azért nem játszik jól, mint a testvérei. Hermione, miután Harry elmesélte neki, milyen körülmények között fájdult meg legutóbb a sebhelye, úgy vélte, ennek nincs köze Umbridge-hoz, inkább csak arról lehet szó, hogy Voldemort különösen mérges volt vagy gyűlölettel gondolt rá éppen akkor. 14. fejezet Percy és Tapmancs Harry másnap korán felkelt és levelet írt Siriusnak az első hét eseményeiről. Úgy fogalmazott, hogy csak ők tudják, miről van szó, mások számára a levél tartalma nem mondott volna semmit. A bagolyházba ment, hogy feladja a levelet, és miután Hedviget útnak indította, még nézelődött egy kicsit az ablakban. A Tiltott Rengeteg fái közül egyszer csak kiemelkedett egy csontvázszerű ló, hatalmas fekete denevérszárnyait kitárva tett egy kört a fák fölött, aztán újra leereszkedett a fák közé. Harry nem tudta eldönteni, hogy a valóságot látta, vagy csupán káprázott a szeme, de ekkor megjelent Cho Chang, aki az anyukájának akart éppen feladni egy szülinapi csomagot. A ló természetesen nem volt többé fontos. A beszélgetés egész értelmesen zajlott, főleg azután, hogy Cho kijelentette, Umbridge hihetetlenül igazságtalan volt, amiért megbüntette Harryt csak azért, mert megmondta az igazat Cedric haláláról, és úgy gondolta, Harry nagyon bátor volt, hogy kiállt az igazáért a nővel szemben. De ekkor megzavarta őket Frics, aki közölte, tudomására jutott, hogy Harry egy nagytételű megrendelést akar éppen leadni trágyagránátokra, és követelte rajta a levelet. Nem hitte el, hogy Harry már elküldte. Hogy ne kutassák át a zsebeit, Cho kijelentette, hogy látta, amikor feladta a levelet. Az újság aznapi számában megjelent egy cikk arról, hogy Sirius Londonban rejtőzik, és Harryék szinte biztosra vették, hogy a Malfoyok felismerték őt kutya képében a pályaudvaron. Egy rövid cikket is találtak, melyben az állt, hogy Sturgis Podmore-t (Rend-tag) letartóztatták, miután aug. 31-e éjjelén betört a Minisztériumba, és éppen egy titkos ajtót próbált kinyitni, amikor elfogták. Hat hónapi fogságra ítélték az Azkabanban. Hermione szerint könnyen meglehet, hogy mivel Sturgis Dumbledore támogatói közé tartozott, becsalták éjjel a Minisztériumba, csapdát állítottak neki és letartóztatták. Délelőtt Harry és Ron kettesben gyakoroltak a kviddicspályán. Harry hajtót játszott és Ron a dobások kétharmadát kivédte, az idő múltával pedig egyre jobban játszott. Délután rendes edzés következett. Ron eléggé izgult, ráadásul kijöttek a pályára a mardekárosok is, akik gúnyolódtak és remekül mulattak rajtuk. Ron a bemelegítés alatt többször is elejtette a labdát, egyszer pedig úgy eltalálta Katie-t, hogy a lánynak elkezdett vérezni az orra. A Weasley-ikrek siettek a segítségére egy bonbonnal. Játék közben Ron pocsékul védett, Katie orra pedig egyre jobban vérzett, és az ikrek rájöttek, hogy összecserélték a bonbonokat. Végül a gyengélkedőre kellett kísérni őt, az edzést pedig lefújták. Amikor Hermione kérdésére Ron azt felelte, hogy az edzés pocsék volt, a lány egyből vigasztalni kezdte őt, hogy ez csak az első napja volt és lesz még jobb is, de Ron felkapta a vizet, mert ő nem azt mondta, hogy miatta volt pocsék, a mégis lány rögtön erre gondolt. Sértődötten ott is hagyta őket. Vasárnap egész nap tanultak a klubhelyiségben, de még estére sem voltak kész a házi feladatottak, Hermione pedig nem segített nekik. Már csak hárman voltak a helyiségben, amikor Hermész levelet hozott Ronnak Percytől. A levél lényege az volt, hogy Percy gratulált öccsének a prefektussá választása alkalmából, és úgy vélte, Ron végre jó úton halad, hogy kilépjen ikerbátyjai és szülei nyomdokaiból, és komoly karrierre tegyen szert. Figyelmeztette, hogy ne barátkozzon Harryvel, mert ez rossz fényt vethet rá. Dumbledore-nak ugyanis már nem sokáig lesz befolyása Roxfortban, és akik döntési helyzetben vannak, azok egész máshogy vélekednek Harry Potterről. Hozzátette azt is, hogy a holnapi Reggeli Prófétából kiderülnek majd a részletek. Bíztatta, hogy ne féljen megszakítani a kapcsolatot Harryvel, még ha fenn is áll a veszélye annak, hogy barátja kiszámíthatatlanul és aggresszíven fog viselkedni. Ha pedig ez előfordul, forduljon bizalommal Umbridge professzorhoz, aki készséggel segít majd neki. És ha a tanárnővel jó kapcsolatot alakít ki, jó eséllyel lehet végzős korára iskolaelső is. Kifejezte reményét azzal kapcsolatban, hogy Ron nem hagyja, hogy családjuk rossz híre őt is elérje, és bízik benne, hogy egyszer majd szüleik is belátják, mekkorát hibáztak, és bocsánatot kérnek tőle. Ron teljesen fel volt háborodva és apró darabokra tépte a levelet, Hermione pedig úgy megenyhült, hogy segített nekik befejezni a házit. Harry közben fáradtan a tűzbe bámult, ahol egyszer csak feltűnt Sirius feje. A férfi szóba hozta a legutóbbi alkalmat, amikor Harry sebhelye megfájdult, és úgy vélte, Umbridge-nak nem lehetett hozzá köze, mert biztosan tudja, hogy ő nem halálfaló. Azt is logikusnak tartotta, hogy nem engedi őket órán gyakorolni, mivel Caramel attól fél, hogy Dumbledore egy hadsereget képez ki ellene a diákokból, így jobb, ha nem varázsolhatnak, nehogy ütőképesek legyenek. Az újság násnapi számáról nem tudott semmit, és Hagridról is csak annyi információja volt, hogy mostanra már vissza kellett volna érnie, de amikor útban visszafelé szétváltak Madam Maxime-mal, még jól volt, ezért nem kell érte aggódni. Harryéket ez nem győzte meg, ezért Sirius, hogy felvidítsa őket, felvetette, hogy a legközelebbi Roxmortsi hétvégén eljön hozzájuk kutya képében. Ezt viszont nem tartották jó ötletnek, megemlítették, hogy a Malfoyok talán tudnak a rejtekhelyéről, és nagyon könnyen elfoghatják, de Sirius úgy értelmezte a dolgot, hogy Harry alaptalanul aggodalmaskodik. Meg is jegyezte, hogy mégsem hasonlít annyira Jamesre, mert az apja számára a kockázat jelentette az igazi élvezetet. Aztán távozott. 15. fejezet Roxfort tanfelügyelője A reggeli újság címlapján Dolores Umbridge fényképe díszelgett, és a cikk nagyon is érintette Roxfortot és Dumbledore-t. A Minisztérium az oktatási reform keretében ugyanis kinevezte Umbridge-ot tanfelügyelővé. Kiderült, hogy a nő úgy került az iskolába, hogy a növekvő szülői aggodalmak hatására új törvényt hoztak, mely kimondta, hogy amennyiben az igazgató nem tud tanárt biztosítani egy tantárgyra, a Minisztériumnak joga van kijelölni egy erre alkalmas személyt. Ezt követően hozták az újabb törvényt, amely egy új tisztség bevezetésével lehetővé tette Umbridge számára, hogy ellenőrizze a tanórák menetét, utasításokat adjon a tanároknak, és jelentést írjon az iskolában zajló eseményekről a Minisztériumnak. Piton óráján nem volt felügyelet, ám a professzor, miután kiosztotta a legutóbbi házi dolgozatokat, felhívta a diákok figyelmét arra, hogy aki legközelebb is a leggyengébb minősítést éri csak el (mint Harry), annak büntetőfeladatot fog kiszabni. Jóslástanon viszont felbukkant Umbridge és nagyon kellemetlenül viselkedett. Trelawneyt sértő és zavarba ejtő kérdésekkel bombázta, és nyíltan éreztette vele, hogy nem sokra becsüli a tanári és a jósnői képességeit. Trelawney cserébe nagy veszedelmet jósolt Umbridge-nak, Harrynek pedig korai és tragikus halált. Sötét varázslatok kivédésén Umbridge megint a könyvet akarta olvastatni velük, de Hermione közölte, hogy ő már kiolvasta az egészet, a tanárnő egyik kérdése kapcsán pedig kifejtette, hogy nem ért egyet a könyv írójával. A nő öt pontot levont emiatt a Griffendéltől, Harry pedig újabb egy hét büntetést kapott Voldemort felemlegetéséért. Angelina a nagyteremben teli torokból ordított vele, amiért újabb edzésekből marad majd ki, de McGalagony rendet teremtett és levont tőlük még néhány pontot. Az új tanfelügyelő megjelent a délutáni átváltoztatástan órán is. McGalagony nagyon kimérten viselkedett vele, vagyis inkább rendreutasította. Umbridge nem is mert nagyon közbevágni, de dühösen rótta a sorokat jegyzettömbjébe, ami nem sok jót sejtetett. Harryék pedig lassan megtanulták eltüntetni az egereket. Umbridge ezután megjelent legendás lények gondozásán is, és Suette-Polltzot arról faggatta, elégedett-e Roxforttal és a tanári karral, kiváltképp Dumbledore-ral. A tanárnő pedig pozitívan nyilatkozott a kérdésben. Hagridről is kérdezősködött, de Suette-Polltz nem tudta, hol van és mikor tér vissza. Harry pedig újabb napra kapott büntetőfeladatot, mert nem bírta ki szó nélkül. Aznap éjjel, amikor elhagyta Umbridge irodáját, már úgy vérzett a keze, hogy teljesen átáztatta a kendőt, amivel betekerte, és Harry kételkedett benne, hogy valaha is eltűnik az írás nyoma. Barátai a klubhelyiségben várták, és Hermione készített neki növényekből egy olyan szert, amibe belemártva a kezét a fájdalom enyhült és a seb gyorsabban gyógyult. Hermione úgy gondolta, muszáj lenne tanulniuk igazi svk-t is, amivel megvédhetik magukat Voldemorttal szemben. Végül kibökte, hogy azt szeretné, ha Harry tanítaná őket. Ebből egy kisebbfajta veszekedés kerekedett, mert Harry arra hivatkozott, hogy leginkább a szerencse játszott közre abban, hogy az eddigi kalandokat túlélte, nem annyira a tudása. Ron és Hermione viszont csak nevettek ezen, mert biztosak voltak benne, hogy Harry igen is nagyon sokat tud az svk-ról, nem úgy, mint ők. Hermione végül azt mondta, meg kell tanulniuk nekik is megvédeni magukat Voldemorttól, és amikor életében először kimondta a Sötét Nagyúr nevét, Harry megenyhült és megígérte, hogy megfontolja a dolgot. Kimerülten került ágyba, és álmában megint végtelen folyosókon, zárt ajtó között járt, reggel pedig szúró érzéssel a sebhelyében ébredt.

Köszi Kereki Zsolt! Rendes t?led, hogy lefordítod a lényeget! Szívesen segítenék nektek, de nekem nincs meg a könyv, ezért ha úgy gondoljátok, hogy szívesen dolgoznátok velem is együtt a fordításon, akkor küldd el amit le kellene fordítanom. Címem: titacska@irj.hu

nagyon jo, csak 450 oldal angolul,nem olyan sok max 200 oldallal hosszabb magyarul... eléggé vicces fordulatok vannak benne pl. Dudleyból is varázsló lesz... és Ginny pedig Malfoy-jal jár... és még sok hasonló dolog történik... aki nem tud angolul, megtudja a részleteket 5 hónap múlva

köszi nagyon jo lehet

Kereki Zsolt nagyon rendes tőletek, hogy lefordítjátok. Az érdekelne, hogy a további fejezeteket is lefordítjátok-e? Légyszi válaszolj! Kösy!

Ez a legjobb az 5 közül! Ajánlom mindenkinek!!!!!

Szuper!!!!!!!!!!!!!!!!

hali mindenkinek! imadom az eddig megjelent 4 kötetet, csak azt sajnalom,hogy az 5. kötet meg csak angolul jelent meg, pedig mar tülkön ülök,hogy miröl szol. sajnos tenyleg messze van meg a karacsony, nem nagyon szivesen varok addig, de ha muszaj, es apropo, meg nemetül sem jelent meg, tehat fö a nyugalom. üdv alyse

Hey Mr. Kereki! Lenne szíves elküldeni az e-mail címemre a lefordított szöveget? Hálásan köszönöm: sirius-black@freemail.hu Mr. Black

Nagyon jó

Azert jo lenne, ha az nem irna ,,mi minden tortenik a konyvben'' cimu velemenyt, aki nem is olvasta. Itt most Kovács Szabóra es Kocsmáros Miklósra gondolok. Amit ok mondanak, az legbolkapott es nevetseges.

Olvastam mit írt Kovács Szabó,meg kedves társa!Ők bizonyára a hamis,kiadás elötti rajongók által írt köteteket olvasták.Az igazi első fejezetének címe Dudley Demented,utolsó:The Secon War.Szerintem akinek egy csöppnyi esze is van akármennyire is tud angolul leül a gép elé és egy on-line szótárprogrammal felfegyverkezve,nekiáll lefordítani a nyelvtanilag kevésbé bonyolult részeket és élvezi , hogy ilyen jót talált ki.Amugy a Kazaa -s változatok sajnos egytől eggyig hamissak.Próbáljátok meg inkább Win Mx-el letölteni, mint txt.Megint más:két dolgot szeretnék kérni a jelentkezőkedvű lehendő vélemény íróktól:1.,Csak olyan írjon aki legalább a Dark Artssos összefoglatást olvasta!2.,Ne írjatok baromságokat!Akinek meg nagyon kell a könyv nézzen be a http://www.harrypotter.lap.hu/forum -ba! Na zárom soraimat! Cső!!!!!!!!

A Főnix Rendje The Order of The Phoenix Mint kiderült, Sirius családjának házában voltak, ami most már az ő, azaz az utolsó Black tulajdona volt. Vacsora közben és után is különböző dolgokról beszélgettek, de a hangulat azonnal megfagyott, amint Sirius megjegyezte: Csodálkozik azon, hogy Harry nem kérdez semmit az eseményekről. Harry ezen felbátorodva feltette kérdéseit: Hol van és mit csinál Voldemort, illetve mit tesz ellene a Rend. Mrs Weasley tiltakozott, hogy Harry még túl fiatal, de Sirius, Lupin és Mr Weasley is úgy gondolták, hogy elmondhatnak Harrynek annyit, amennyit érdemes. Mrs Weasley és Sirius összevesztek emiatt, és az asszony Sirius fejéhez vágta, hogy valójában Jamest látja Harryben és úgy kezeli, mint a barátját, nem pedig úgy, mint a keresztfiát. Miután eldöntötték, hogy elmondanak Harrynek néhány dolgot, Mrs Weasley azt akarta, hogy legalább az ő gyerekei és Hermione menjenek ki a konyhából, de Fred és George nem hagyták magukat, ők már nagykorúak voltak, Hermione és Ron pedig arra hivatkozott, hogy Harry úgyis elmesél nekik mindent. Így végül csak Ginnynek kellett távoznia. A Rend fő célja Sirius elmondása szerint az, hogy elérjék, hogy minél kevesebben álljanak Voldemort mellé, és hogy minél többen támogassák őket. Ennek érdekében megpróbálják megnyerni maguknak a varázslónépet, az óriásokat és a koboldokat is. Megtudta azt is, hogy nem történtek mostanában halálesetek, ami azt jelenti, hogy Voldemort egyelőre titokban tartja, hogy visszatért, nem akar még nyilvánosan mutatkozni és harcba kezdeni, valószínűleg azért, mert még nem állnak elegen mögötte. Dumbledore feltételezése szerint Voldemort jelenleg a hadseregét szervezi, és egy titokzatos fegyvert készül megszerezni, ami egyelőre biztonságban van. Harry megkapta a magyarázatot arra is, miért nem hiszi el Caramel, hogy Voldemort visszatért. Amikor Caramelt megválasztották, mindig Dumbledore-tól kért segítséget, azonban ezek a tanácsot kérő levelek egy idő után elmaradtak. Kiderült, hogy Caramel félti a pozícióját és ellenfelet lát Dumbledore-ban. Meg van győződve, hogy Dumbledore a helyére pályázik. És ha elismerné, hogy Voldemort visszatért, azzal azt is elismerné, hogy a Minisztérium - vele az élen - kudarcot vallott. Márpedig erre nem hajlandó. Sajnos a Rend tagjai nehezen találnak támogatókat, mivel a Minisztérium és ezáltal a hírek is azt sugallják, hogy Dumbledore és Harry állításai valótlanok. Sirius ráadásul nem is vehet részt a meggyőző kampányban, mivel továbbra is körözik. Lupin sem túl népszerű vacsoravendég - lévén vérfarkas. A Minisztériumban dolgozó Kingsley és Tonks pedig nem nagyon hangoztathatják nézeteiket, máskülönben elveszítenék állásukat és ezzel együtt hírszerző pozíciójukat a Minisztériumban. A beszámolónak végül Mrs Weasley vetett véget, aki megtiltotta, hogy akár egy szóval több is elhangozzék a részletekről, és aludni küldte a gyerekeket.

13. fejezet Dolores büntetőfeladata Detention with Dolores Mire elérkezett a vacsora, már az egész iskola tudomást szerzett Harry és Umbridge vitájáról. Fennhangon sugdolóztak róla, és megjegyzéseikkel provokálták, hátha ismét elveszíti az önuralmát és elmond pár dolgot Voldemortról és Cedric haláláról. De Harry uralkodott magán és nem törődött velük. A klubhelyiségben tanúi voltak annak, ahogy az ikrek az "alélő bonbonokat" tesztelték az elsősökön, akik mind eszméletlenül estek össze, amint lenyelték az adagjukat. Hermione megfenyegette Fredet és George-ot, hogy megírja a történteket az anyjuknak, ha nem fejezik be a tesztelést az elsősökön. És a fenyegetés hatott. Hermione elkezdett sapkákat kötni, amiket összegyűrt papírok és limlomok közé rejtve szanaszét hagyott a klubhelyiségben, hátha a házimanók takarítás közben megtalálják és felveszik őket, ezzel pedig felszabadítják magukat. Másnapra a sapkák el is tűntek, ő pedig nagyon elégedett volt. Átváltoztatástan órán az eltűntető bűbájokkal kezdtek el foglalkozni, mivel a megidéző bűbájok sokkal nehezebbek. De az eltűntető bűbájok sem bizonyultak könnyűnek, egyedül Hermione járt sikerrel a harmadik próbálkozás után. McGalagony pedig rengeteg gyakorlást adott fel házi feladatnak. Legendás lények gondozása órán Suette-Polltz apró lényeket mutatott nekik, amelyek teste fából volt, és azokat a fákat őrzik, amikből pálcát lehet készíteni. Draco kihasználta az alkalmat egy kis piszkálódásra, és ügyelve rá, hogy a tanárnő ne hallja, a következőket mondta Harrynek, amikor az Hagridről kérdezte a tanárnőt: "Lehet, hogy súlyosan megsebesült a behemót. Talán olyan alakok közé keveredett, akik túl nagyok voltak még neki is, ha érted, mire gondolok." Ebből Harry arra következtetett, hogy Malfoy talán hallott valamit Hagridról az apjától. De aztán úgy gondolta, Dumbledore is tudna róla, ha Hagridnak baja esett volna, és Draco valószínűleg csak rá akart ijeszteni. A folyosón később Luna, majd Ernie Macmillan is biztosította Harryt arról, hogy hisznek neki, és elhiszik, hogy Voldemort ismét testet öltött, ő pedig megküzdött vele. Harrynek nagyon jólesett ez a bizalom, bár Luna zavarba ejtő viselkedése és megjelenése nem nyerte el a tetszését. Angelina nagyon mérges volt, mert péntekre lefoglalta a kviddicspályát az őrzőválogatás miatt, és elvárta, hogy minden csapattag ott legyen, Harrynek viszont aznap is Umbridge-nél volt jelenése a büntetőfeladat miatt. Végül megígérte a lánynak, hogy megkéri a tanárnőt, hogy az aznapi büntetését tegyék át máskorra. A tanárnő azonban élvezettel utasította vissza a kérését. A feladata az volt, hogy újra és újra leírja a következő mondatot: "Nem szabad hazudnom" Saját tolla helyett viszont egy különös, hegyes végű pennát kellett használnia. Amint leírta az első sort, éles fájdalom hasított a jobb kézfejébe, és látta, hogy azon szintén megjelennek az imént papírra vetett sorok, méghozzá a bőrébe karcolva. A seb vérzett, majd kisvártatva begyógyult. Jóval éjfél után engedte csak el Umbridge, addig szorgalmasan rótta a sorokat sajgó kézzel és a folytonos felsebzéstől egyre vörösebb bőrrel. A házi feladatával szörnyen lemaradt emiatt, és a barátainak nem vallotta be, milyen körülmények között kell az egyszerű büntetőfeladatot végeznie. Azt viszont furcsállotta, hogy Ron ugyanúgy le volt maradva a leckéjével, mint ő, ráadásul legalább olyan álmos is volt, holott ő nem volt büntetésben. Másnap a büntetőfeladata közben Harrynek már sokkal lassabban gyógyult a sebe és jóval hamarabb bepirosodott a bőre. Később a vágás már meg is maradt rajta. Megint éjfél után szabadult, és utána hajnalig leckét írt. Harmadnap kétórányi írás után a seb már nem gyógyult be a kezén, hanem folyamatosan vérzett. Umbridge ekkor elengedte, de másnap még vissza kellett jönnie. A folyosón összefutott Ronnal, aki nagyon gyanúsan viselkedett és a seprűjét szorongatta. Kiderült, hogy a fiú titokban edz, mert részt akar venni a pénteki őrzőválogatáson. Harry ennek nagyon örült. Ron közben észrevette Harry sebét, így nem volt más választása, el kellett mondania, miből áll Umbridge büntetőfeladata. Barátai természetesen fel voltak háborodva, sürgették, hogy szóljon McGalagonynak vagy Dumbledore-nak, de Harry nem akart, ő úgy fogta fel, mint egy párbajt Umbridge-dzsel, és nem akart meghátrálni. A büntetés utolsó napján Harry írás közben az ablakból figyelte a távoli kviddicspályán zajló eseményeket, de sajnos alig tudott kivenni valamit. A seb már olyan mély volt a kezén, hogy a vér lecsurgott a csuklóján és eláztatta a pergament, amire írt. Órákkal később Umbridge ellenőrizte, hogy elég jól "megtanulta-e" már a leckét. Amikor kezébe vette Harry kezét, a fiúnak éles fájdalom nyilallt a sebhelyébe, és amint elengedték, villámgyorsan elhagyta a nő irodáját. A klubhelyiségben ünneplés fogadta, ugyanis Ront megválasztották őrzőnek, de Angelina megkérte Harryt, hogy gyakoroljon sokat a barátjával, mert annyira azért nem játszik jól, mint a testvérei. Hermione, miután Harry elmesélte neki, milyen körülmények között fájdult meg legutóbb a sebhelye, úgy vélte, ennek nincs köze Umbridge-hoz, inkább csak arról lehet szó, hogy Voldemort különösen mérges volt vagy gyűlölettel gondolt rá éppen akkor.

14. fejezet Percy és Tapmancs Percy and Padfood Harry másnap korán felkelt és levelet írt Siriusnak az első hét eseményeiről. Úgy fogalmazott, hogy csak ők tudják, miről van szó, mások számára a levél tartalma nem mondott volna semmit. A bagolyházba ment, hogy feladja a levelet, és miután Hedviget útnak indította, még nézelődött egy kicsit az ablakban. A Tiltott Rengeteg fái közül egyszer csak kiemelkedett egy csontvázszerű ló, hatalmas fekete denevérszárnyait kitárva tett egy kört a fák fölött, aztán újra leereszkedett a fák közé. Harry nem tudta eldönteni, hogy a valóságot látta, vagy csupán káprázott a szeme, de ekkor megjelent Cho Chang, aki az anyukájának akart éppen feladni egy szülinapi csomagot. A ló természetesen nem volt többé fontos. A beszélgetés egész értelmesen zajlott, főleg azután, hogy Cho kijelentette, Umbridge hihetetlenül igazságtalan volt, amiért megbüntette Harryt csak azért, mert megmondta az igazat Cedric haláláról, és úgy gondolta, Harry nagyon bátor volt, hogy kiállt az igazáért a nővel szemben. De ekkor megzavarta őket Frics, aki közölte, tudomására jutott, hogy Harry egy nagytételű megrendelést akar éppen leadni trágyagránátokra, és követelte rajta a levelet. Nem hitte el, hogy Harry már elküldte. Hogy ne kutassák át a zsebeit, Cho kijelentette, hogy látta, amikor feladta a levelet. Az újság aznapi számában megjelent egy cikk arról, hogy Sirius Londonban rejtőzik, és Harryék szinte biztosra vették, hogy a Malfoyok felismerték őt kutya képében a pályaudvaron. Egy rövid cikket is találtak, melyben az állt, hogy Sturgis Podmore-t (Rend-tag) letartóztatták, miután aug. 31-e éjjelén betört a Minisztériumba, és éppen egy titkos ajtót próbált kinyitni, amikor elfogták. Hat hónapi fogságra ítélték az Azkabanban. Hermione szerint könnyen meglehet, hogy mivel Sturgis Dumbledore támogatói közé tartozott, becsalták éjjel a Minisztériumba, csapdát állítottak neki és letartóztatták. Délelőtt Harry és Ron kettesben gyakoroltak a kviddicspályán. Harry hajtót játszott és Ron a dobások kétharmadát kivédte, az idő múltával pedig egyre jobban játszott. Délután rendes edzés következett. Ron eléggé izgult, ráadásul kijöttek a pályára a mardekárosok is, akik gúnyolódtak és remekül mulattak rajtuk. Ron a bemelegítés alatt többször is elejtette a labdát, egyszer pedig úgy eltalálta Katie-t, hogy a lánynak elkezdett vérezni az orra. A Weasley-ikrek siettek a segítségére egy bonbonnal. Játék közben Ron pocsékul védett, Katie orra pedig egyre jobban vérzett, és az ikrek rájöttek, hogy összecserélték a bonbonokat. Végül a gyengélkedőre kellett kísérni őt, az edzést pedig lefújták. Amikor Hermione kérdésére Ron azt felelte, hogy az edzés pocsék volt, a lány egyből vigasztalni kezdte őt, hogy ez csak az első napja volt és lesz még jobb is, de Ron felkapta a vizet, mert ő nem azt mondta, hogy miatta volt pocsék, a mégis lány rögtön erre gondolt. Sértődötten ott is hagyta őket. Vasárnap egész nap tanultak a klubhelyiségben, de még estére sem voltak kész a házi feladatottak, Hermione pedig nem segített nekik. Már csak hárman voltak a helyiségben, amikor Hermész levelet hozott Ronnak Percytől. A levél lényege az volt, hogy Percy gratulált öccsének a prefektussá választása alkalmából, és úgy vélte, Ron végre jó úton halad, hogy kilépjen ikerbátyjai és szülei nyomdokaiból, és komoly karrierre tegyen szert. Figyelmeztette, hogy ne barátkozzon Harryvel, mert ez rossz fényt vethet rá. Dumbledore-nak ugyanis már nem sokáig lesz befolyása Roxfortban, és akik döntési helyzetben vannak, azok egész máshogy vélekednek Harry Potterről. Hozzátette azt is, hogy a holnapi Reggeli Prófétából kiderülnek majd a részletek. Bíztatta, hogy ne féljen megszakítani a kapcsolatot Harryvel, még ha fenn is áll a veszélye annak, hogy barátja kiszámíthatatlanul és aggresszíven fog viselkedni. Ha pedig ez előfordul, forduljon bizalommal Umbridge professzorhoz, aki készséggel segít majd neki. És ha a tanárnővel jó kapcsolatot alakít ki, jó eséllyel lehet végzős korára iskolaelső is. Kifejezte reményét azzal kapcsolatban, hogy Ron nem hagyja, hogy családjuk rossz híre őt is elérje, és bízik benne, hogy egyszer majd szüleik is belátják, mekkorát hibáztak, és bocsánatot kérnek tőle. Ron teljesen fel volt háborodva és apró darabokra tépte a levelet, Hermione pedig úgy megenyhült, hogy segített nekik befejezni a házit. Harry közben fáradtan a tűzbe bámult, ahol egyszer csak feltűnt Sirius feje. A férfi szóba hozta a legutóbbi alkalmat, amikor Harry sebhelye megfájdult, és úgy vélte, Umbridge-nak nem lehetett hozzá köze, mert biztosan tudja, hogy ő nem halálfaló. Azt is logikusnak tartotta, hogy nem engedi őket órán gyakorolni, mivel Caramel attól fél, hogy Dumbledore egy hadsereget képez ki ellene a diákokból, így jobb, ha nem varázsolhatnak, nehogy ütőképesek legyenek. Az újság násnapi számáról nem tudott semmit, és Hagridról is csak annyi információja volt, hogy mostanra már vissza kellett volna érnie, de amikor útban visszafelé szétváltak Madam Maxime-mal, még jól volt, ezért nem kell érte aggódni. Harryéket ez nem győzte meg, ezért Sirius, hogy felvidítsa őket, felvetette, hogy a legközelebbi Roxmortsi hétvégén eljön hozzájuk kutya képében. Ezt viszont nem tartották jó ötletnek, megemlítették, hogy a Malfoyok talán tudnak a rejtekhelyéről, és nagyon könnyen elfoghatják, de Sirius úgy értelmezte a dolgot, hogy Harry alaptalanul aggodalmaskodik. Meg is jegyezte, hogy mégsem hasonlít annyira Jamesre, mert az apja számára a kockázat jelentette az igazi élvezetet. Aztán távozott.

18. fejezet Dumbledore Serege Dumbledor's Army Harryék rájöttek, hogy valószínűleg Umbridge olvassa a diákok levelezését, így fordulhatott elő, hogy majdnem elkapta Siriust a kandallóban. Hermione már akkor gyanította ezt, amikor hallott Frics és a trágyagránát-rendelés esetértől. Úgy gondolta, ez remek alkalom lett volna arra, hogy elkobozzák Harry levelét. Hermionénak rossz érzése volt azzal kapcsolatban is, hogy Sirius támogatta a titkos svk-klub működését. Ettől olyan érzése támadt, hogy mégsem volt egészen jó ötlet ez az egész, és meg is mondta Harryéknek, hogy szerinte Sirius kicsit rajtuk keresztül éli ki a kalandvágyát, mivel olyan régóta be van zárva az elhagyatott Black-házba. Miután Angelina megszerezte a szükséges engedélyt, újra kviddicsezhettek. Az idő viszont olyan szörnyű volt, hogy nem sok értelme volt a szakadó esőben röpködniük. Edzés után az öltözőben Harrynek ismét megfájdult a sebhelye, de mindenkinek azt mondta, hogy csak belekapott a szemébe a törülközőjével. Ronnak persze elmondta az igazat, és közben rájött, hogy most már azt is meg tudja mondani, Voldemort mérges-e vagy különösen boldog éppen akkor, amikor a sebhelyébe fájdalom nyilall. Akkor éppen nagyon mérges volt, mert valami, amit véghez akart vinni, túl lassan haladt. Harry árnyékokat és összefüggéstelen hangfoszlányokat is érzékelt. Arról viszont, hogy Dumbledore-hoz forduljon, hallani sem akart. Az éjjel a klubhelyiségben érte Harryt leckeírás közben. Álmában ismét a rejtélyes folyosón járt, ám még mindig nem tudott rájönni, mi lehet az ajtó mögött, mert Dobby felébresztette, ugyanis visszahozta neki Hedviget. A manó szemlátomást az összes Hermione által kötött sapkát és zoknit magára vette, és szomorúan mesélte, hogy mióta a többi manó felfedezte az elrejtett holmikat, megsértődtek és megtagadták a Griffendél-torony takarítását, nehogy véletlenü besétáljanak a csapdába, és akaratlanul felszabadítsák magukat. Harry ezután megkérdezte Dobbytól, nem tud-e egy helyet, ahol megtarthatják a saját svk óráikat, mire Dobby mesélt neki a Kívánságok Szobájáról. Ez a Roxfort egy titkos helyisége, amely mindig a belépő szükségleteihez igazodik (például éjjeliedényekkel volt tele, amikor az előző tanévben Dumbledore megtalálta). A legfőbb előnye pedig az volt, hogy igen kevesen ismerték, mert aki járt is ott, az sem jött rá, hogyan működik. Végül meg is tartották az első összejövetelt. A terem, amit Dobby ajánlott, több volt, mint tökéletes; minden elképzelhető felszerelés és könyv a rendelkezésükre állt. Első dolguk a név és a vezető kiválasztása volt. Harryt természetesen egyhangúlag megszavazták, a névvel kapcsolatban viszont volt némi tanakodás. Felmerültek az Anti-Umbridge Társaság és a Minisztériumi Idióták Ellenes Csoport elnevezések is, ám végül Cho felvetette, hogy nevezzék magukat Defence Association-nek (kb. Védelmi Társaság), és akkor használhatnák a DA rövidítést. Ginnynek tetszett a DA, de azt javasolta, hogy a teljes név inkább Dumbledore's Army (Dumbledore Serege) legyen. Végül ebben állapodtak meg. Mivel Harry a Sötét Nagyúr ellen is sikeresen alkalmazta a lefegyverző Capitulatus átkot, úgy döntött, első alkalommal ezt fogja gyakoroltatni velük. A diákok sokat fejlődtek a gyakorlásnak és a hasznos tanácsoknak köszönhetően, Cho pedig mindvégig ügyes volt, csak akkor bénázott, amikor Harry odament hozzájuk. Be is vallotta, hogy Harry zavarba hozta.

15. fejezet Roxfort tanfelügyelője The Hogwarts high inquisitor A reggeli újság címlapján Dolores Umbridge fényképe díszelgett, és a cikk nagyon is érintette Roxfortot és Dumbledore-t. A Minisztérium az oktatási reform keretében ugyanis kinevezte Umbridge-ot tanfelügyelővé. Kiderült, hogy a nő úgy került az iskolába, hogy a növekvő szülői aggodalmak hatására új törvényt hoztak, mely kimondta, hogy amennyiben az igazgató nem tud tanárt biztosítani egy tantárgyra, a Minisztériumnak joga van kijelölni egy erre alkalmas személyt. Ezt követően hozták az újabb törvényt, amely egy új tisztség bevezetésével lehetővé tette Umbridge számára, hogy ellenőrizze a tanórák menetét, utasításokat adjon a tanároknak, és jelentést írjon az iskolában zajló eseményekről a Minisztériumnak. Piton óráján nem volt felügyelet, ám a professzor, miután kiosztotta a legutóbbi házi dolgozatokat, felhívta a diákok figyelmét arra, hogy aki legközelebb is a leggyengébb minősítést éri csak el (mint Harry), annak büntetőfeladatot fog kiszabni. Jóslástanon viszont felbukkant Umbridge és nagyon kellemetlenül viselkedett. Trelawneyt sértő és zavarba ejtő kérdésekkel bombázta, és nyíltan éreztette vele, hogy nem sokra becsüli a tanári és a jósnői képességeit. Trelawney cserébe nagy veszedelmet jósolt Umbridge-nak, Harrynek pedig korai és tragikus halált. Sötét varázslatok kivédésén Umbridge megint a könyvet akarta olvastatni velük, de Hermione közölte, hogy ő már kiolvasta az egészet, a tanárnő egyik kérdése kapcsán pedig kifejtette, hogy nem ért egyet a könyv írójával. A nő öt pontot levont emiatt a Griffendéltől, Harry pedig újabb egy hét büntetést kapott Voldemort felemlegetéséért. Angelina a nagyteremben teli torokból ordított vele, amiért újabb edzésekből marad majd ki, de McGalagony rendet teremtett és levont tőlük még néhány pontot. Az új tanfelügyelő megjelent a délutáni átváltoztatástan órán is. McGalagony nagyon kimérten viselkedett vele, vagyis inkább rendreutasította. Umbridge nem is mert nagyon közbevágni, de dühösen rótta a sorokat jegyzettömbjébe, ami nem sok jót sejtetett. Harryék pedig lassan megtanulták eltüntetni az egereket. Umbridge ezután megjelent legendás lények gondozásán is, és Suette-Polltzot arról faggatta, elégedett-e Roxforttal és a tanári karral, kiváltképp Dumbledore-ral. A tanárnő pedig pozitívan nyilatkozott a kérdésben. Hagridről is kérdezősködött, de Suette-Polltz nem tudta, hol van és mikor tér vissza. Harry pedig újabb napra kapott büntetőfeladatot, mert nem bírta ki szó nélkül. Aznap éjjel, amikor elhagyta Umbridge irodáját, már úgy vérzett a keze, hogy teljesen átáztatta a kendőt, amivel betekerte, és Harry kételkedett benne, hogy valaha is eltűnik az írás nyoma. Barátai a klubhelyiségben várták, és Hermione készített neki növényekből egy olyan szert, amibe belemártva a kezét a fájdalom enyhült és a seb gyorsabban gyógyult. Hermione úgy gondolta, muszáj lenne tanulniuk igazi svk-t is, amivel megvédhetik magukat Voldemorttal szemben. Végül kibökte, hogy azt szeretné, ha Harry tanítaná őket. Ebből egy kisebbfajta veszekedés kerekedett, mert Harry arra hivatkozott, hogy leginkább a szerencse játszott közre abban, hogy az eddigi kalandokat túlélte, nem annyira a tudása. Ron és Hermione viszont csak nevettek ezen, mert biztosak voltak benne, hogy Harry igen is nagyon sokat tud az svk-ról, nem úgy, mint ők. Hermione végül azt mondta, meg kell tanulniuk nekik is megvédeni magukat Voldemorttól, és amikor életében először kimondta a Sötét Nagyúr nevét, Harry megenyhült és megígérte, hogy megfontolja a dolgot. Kimerülten került ágyba, és álmában megint végtelen folyosókon, zárt ajtó között járt, reggel pedig szúró érzéssel a sebhelyében ébredt.

16. fejezet A Szárnyas Vadkanban In the hog's head Hermione csak hetekkel később említette meg ismét, hogy Harrynek kéne tanítania őket. Harry végül bele is egyezett ebbe, sőt abba is, hogy nem csak kettőjüket fogja tanítani, hanem mindenkit, akit érdekel. Beszélgetésük közben Hermione megemlítette, hogy levelezik Viktor Krummal. Ron pedig nem állta meg szó nélkül, és felhívta a lány figyelmét, hogy Vicky nem csak levelezőpartnerre vágyik… Hamarosan eljött a Roxmortsi hétvége. Harry kicsit aggódott, hogy Sirius a kérésük ellenére mégis eljön és felbukkan a faluban, de szerencsére ez nem történt meg. Miközben elhagyták a kastélyt, Frics feltűnően szagolgatta Harryt, amit a barátai is észrevettek, így elmesélte nekik, mivel lett meggyanúsítva a bagolyházban. Hermione elkomorult és gondolkodóba esett, amikor végighallgatta a történetet. Roxmortsban a Szárnyas Vadkan fogadóban találkoztak azokkal, akiket érdekelt még az SVK tanulás. A kis kocsma tökéletes ellentéte volt a csinos és tiszta Három Seprűnek; ablakai olyan mocskosak voltak, hogy a fény alig szűrődött be az apró, kőpadlós helyiségbe, a rozoga asztaloknál csuklyás vagy bekötött fejű népségek ültek, az arcát senki nem mutogatta szívesen, a csapos pedig több volt, mint rosszindulatú. Harry nagyon megdöbbent, amikor rövid várakozás után befutottak a tanulni vágyók, ugyanis nem számított ennyi emberre. Eljött Neville, Dean, Lavender, Parvati és Padma Patil, Cho egy barátnőjével, Luna Lovegood, Katie, Alicia, Angelina, Colin és Dennis Creevey, Earnie Mcmillan, Justin Finch-Fletchley, Hannah Abott, és Susan Bones a Hugrabugból, Anthony Goldstein, Michael Corner és Terry Boot a Hollóhátból, Ginny, egy szőke fiú a hugrabugos kviddiccsapatból, az ikrek és Lee Jordan. A beszélgetés kissé döcögve indult, és Harrynek egy ideig az volt az érzése, hogy ez a sok ember nem is azért gyűlt össze, hogy svk-t tanuljon, hanem hogy közvetlenül tőle halljanak részleteket Cedric halálával és Voldemorttal kapcsolatban. A szőke hugrabugos fiú, Zacharias Smith különösen gyanakvó volt, és Harry nem is értette, mit keres ott egyáltalán. De a többiek kérdezősködni kezdtek, hogy valóban meg tud-e idézni egy igazi patrónust, valóban legyőzte-e a baziliszkuszt és így tovább. Cho pedig felhívta a jelenlévők figyelmét arra is, hogy a Trimágus Tusán milyen hősiesen állta a sarat Harry. Miután mindenki késznek mutatkozott arra, hogy sötét varázslatok kivédését tanuljon a hőstől, a találkozók helyszínére terelődött a szó. Semmi használható ötlet nem volt, ezért megegyeztek, hogy majd kerítenek egy alkalmas termet, és a témát elnapolták. Hermione körbeadott egy papírt, hogy mindenki írja alá, de többen visszakoztak, mert nem akarták, hogy a nevük leírva szerepeljen egy ilyen titkos összejövetel kapcsán. Hermione végül meggyőzte őket, hogy nem adja ki a kezéből a papírt, így mindenki aláírta. A megbeszélés végeztével visszafelé tartottak a falu központjába, miközben Hermione megemlítette, hogy Michael Corner és a hollóhátas barátai biztosan csak azért jöttek el, mert a fiú Ginny barátja. Ron teljesen kibukott a hírtől és minden részletre kíváncsi volt, Michael pedig hirtelen borzasztó ellenszenves lett neki. Közölte, hogy ő azt hitte, Ginnynek Harry tetszik, de Hermione kijavította, hogy ez már a múlté, a lány hónapokkal korábban ejtette a Harry-témát. És ha már itt tartottak, Hermione kérdőre vonta Harryt is Chóval kapcsolatban, és megjegyezte, hogy a lány egész idő alatt le sem vette Harryről a szemét.

17. fejezet A 24-es számú oktatási rendelet Educational decree number twenty-four Harry öröme, amelyet a Roxmortsi megbeszélés sikere miatt érzett, hamar elpárolgott, amikor a klubhelyiségben megjelent egy hirdetmény, mely szerint bármiféle csapat vagy csoport indításához Umbridge professzor engedélye szükséges. Az összes létező csoportot, csapatot és tanulókört feloszlatták, és Umbridge jóváhagyásával alakulhattak csak újra. Az első gondolatuk az volt, hogy valaki elárulta őket, mert ez az intézkedés nem lehet a véletlen műve, de Hermione azt mondta, hogy a jelentkezők közül senki nem lehetett, mert megbűvölte a papírlapot, amire a nevüket felírták. Természetesen úgy döntöttek, hogy nem kérnek engedélyt Umbridge-től a titkos klub újbóli megalapítására, és nem szüntetik be az összejöveteleket sem. Mágiatörténet órán Hedvig levelet hozott Harrynek, aki megdöbbenve látta, hogy a bagoly megsérült, ezért elvitte Suette-Polltshoz. Ott volt éppen McGalagony is, aki figyelmeztette Harryt, hogy legyen óvatos a postájával. A levélben pedig csak ennyi állt Sirius kézírásával: "Ma, a szokott helyen, a szokott időben." Hermione a történtekből rögtön arra következtetett, hogy bizonyára valaki el akarja olvasni Harry postáját. A bájitaltan teremnél Malfoynak ismét nagy volt a szája. Azzal hencegett, hogy a Mardekár kviddicscsapata már megkapta a működési engedélyt Umbridge-től, miközben a Griffendél csapatának sorsa nagyon is kétséges volt. Ráadásul a kedves papa állítása szerint évek óta csak ürügyet keresnek arra, hogy végre kirúghassák Mr Weasleyt a Minisztériumból, Harryt pedig csak idő kérdése, hogy mikor zárják a Szent Mungóba azok közé, akik varázslat következtében váltak beszámíthatatlanná. Neville-t ez utóbbi megjegyzés annyira felbőszítette, hogy gondolkodás nélkül Malfoynak rontott, Harry és Ron pedig csak nagy nehézségek árán tudta őt megfékezni. A bájitaltan órán Umbridge is részt vett. Harry annyira összpontosított rá, hogy elcsípjen néhány szót a két tanár beszélgetéséből, hogy elrontotta a főzetét, amiért büntetőfeladatot kapott. Umbridge arról kérdezgette Pitont, hogy valóban svk tanárnak jelentkezett-e, és igaz-e, hogy minden évben újra és újra megpályázza az állást. A professzor beismerte a dolgot, de arra nem tudott válaszolni, hogy Dumbledore miért nem adja neki az állást. Trelawney óráján nem sokat dolgoztak, a tanárnő ugyanis teljesen kiborult attól, amit Umbridge írt róla a jelentésében. A klubhelyiségben Fred és George látványos bemutatót tartottak a legújabb fejlesztésű bonbonjaikból, és további üzleteket kötöttek a varázsvicc vállalatuk javára. Aztán lassanként mindenki aludni tért, csak Harry, Ron és Hermione maradtak a klubhelyiségben. És egyszer csak megjelent Sirius feje a kandallóban. Ő már tudott az svk-csoportról, mert kiderült, hogy Mundungus ott volt a Szárnyas Vadkanban és mindent kihallgatott. Tolmácsolta Ronnak Mrs Weasley üzenetét, aminek az volt a lényege, hogy ne vegyen részt a tiltott klubban, mert később is lesz még rá alkalma, hogy svk-t tanuljon, így viszont biztosra veheti, hogy ki fogják rúgni, és a jövője is romba dőlhet ettől a ballépéstől. Természetesen Harrynek és Hermionénak is ugyanezt tanácsolta. Sirius viszont nagyon is támogatta az ötletet, és úgy vélte, jobb, ha kirúgják őket az iskolából, de meg tudják védeni magukat, mint ha védtelenül töltenék napjaikat Roxfort falai között. Épp tanácsot akart adni azzal kapcsolatban, hogy hol tartsák meg a titkos összejöveteleket, amikor hirtelen elhallgatott, riadtan oldalra nézett, majd a feje eltűnt a kandallóból, a helyén pedig egy, immár a levegőt markolászó kéz jelent meg; Umbridge keze.

12. fejezet Umbridge professzor Professor Umbridge Seamus másnapra sem enyhült meg Harry irányába. Az új kviddicskapitány Angelina Johnson lett. Az ikrek hirdetésben kezdtek el tesztelőket keresni a bonbonjaikra, amit Hermione eléggé rossz néven vett, és közölte Ronnal, hogy beszélni fognak az ikrekkel. De Ron nem díjazta különösebben az ötletét. A tanév első napjának első két óráját Binns professzor tartotta. És persze unalmas volt, mint általában. Szünetben kimentek az udvarra, Cho Chang pedig éppen arra járt, mégpedig egyedül. Meg is szólította Harryt. Éppen kezdtek volna belelendülni a beszélgetésbe, amikor Ron egy megjegyzést tett a lány ruháján lévő, Tornádók kviddicscsapatot ábrázoló jelvényre, Cho pedig megsértődött és otthagyta őket. Hermione utána jól le is szidta Ront az érzéketlensége miatt. A következő két óra magával a bájitalok mesterével következett be. És persze élményekkel telve volt, mint általában. Kiderült, hogy az egyszerű földi halandóknak már csak ebben az évben lesz bájitaltan órájuk, az RBF után ugyanis csak a legjobbak tanulhatják tovább. Az órán egy különösen nehéz bájitalt kellett készíteniük, ami szinte senkinek sem lett tökéletes, kivéve… de ezt úgyis tudjuk. Piton nagy elégtétellel vette tudomásul, hogy Harry kihagyott egy lépést az elkészítéskor, és a bájitalát egy suhintással eltüntette az üstjéből, ami azt jelentette, hogy az órai munkája egyes. Mindenki más beadhatta elbírálásra, amit kifőzött. Óra után Harry azon is felhúzta magát, hogy Ron és Hermione vitáztak, ezért otthagyta őket és egyedül ment jóslástan órára. Kiderült, hogy jóslástanból idén álomfejtés lesz a tananyag. Az aznapi utolsó dupla óra a sötét varázslatok kivédése volt. A tanárnő megkövetelte, hogy kórusban válaszoljanak a kérdéseire és jelentkezzenek, mielőtt megszólalnak. Felvázolta a tantárgyi célkitűzéseket a táblára, Hermione pedig rákérdezett, hogy miért nem szerepel ott a védővarázslatok gyakorlása. Kiderült, hogy Umbridge egyáltalán nem akar az órákon gyakorlati foglalkozást tartani, mert úgy véli, ha valaki megtanulja az elméletet, elsőre is sikerül majd neki a vizsgán az adott varázslat. Ráadásul biztos volt benne, hogy nem fenyegeti őket semmilyen veszély, tehát a tanultakra nem is lesz szükségük. Hatalmas vita kerekedett ebből, ami odáig fajult, hogy Harry felhozta Voldemortot, ellentmondott a tanárnőnek, amikor az azt állította, hogy Cedric halála baleset volt, és erősen súrolta a szemtelenség határát. Umbridge végül írt egy "intőt", amit egyenesen McGalagonyhoz kellett vinnie. McGalagony elolvasta, de ahelyett, hogy leszidta volna Harryt, azt kérte tőle, hogy legyen elővigyázatosabb, ne hangoztassa a véleményét Umbridge előtt, hisz a nő mindent jelent a Minisztériumnak. Kiderült továbbá az is, hogy Harry egy héten át minden napra büntetőfeladatot kapott Umbridge-től.

19. fejezet A Kígyó és az Oroszlán The lion and the serpent A DA találkozók sikeresnek bizonyultak. A résztvevő diákok gyorsan fejlődtek a különböző védelmi technikák elsajátításában. Hermione idővel azt is kitalálta, hogyan tudnak mindenkit egyszerre értesíteni, ha megváltozik a találkozó időpontja. Mivel nem akartak mindig egy adott időpontban találkozni, és az is feltűnő lett volna, ha túl sokat beszélgetnek a folyosón, a lány hamis galleonokat készített, amelyeken sorozatszám helyett a következő összejövetel időpontja szerepelt. Harry a saját galleonján tudta megváltoztatni az időpontot, és ha ezt tette, felizzott a többi pénzérme is, így akik a zsebükben tartották, rögtön érezték a meleget. Hermione azt is bevallotta, hogy az ötletet tulajdonképp a Halálfalók karján lévő jegy adta neki. A Mardekár-Griffendél meccs közeledtével ismét megszaporodtak az inzultusok. A csapatok játékosai gyakori vendégek lettek a gyengélkedőn, a gúnyolódás és fenyegetőzés pedig igencsak elharapózott. Ron nagyon rosszul viselte mindezt. A szívére vett minden gonoszkodó megjegyzést, beijedt a fenyegetőzésektől, és annyit ismételgették neki, hogy pocsék játékos, hogy végül bele is törődött ebbe. Malfoy volt persze a főkolompos. Kitalálta, hogy minden mardekáros viseljen egy ezüst, korona alakú jelvényt a következő felirattal: "Weasley a mi királyunk" A jelszóhoz pedig dal is társult, amely azt volt hivatott elregélni, hogy Ron olyan pocsék őrző, hogy minden gólt beenged, és így megnyeri a meccset a Mardekárnak. A meccs reggelén Ron már nagyon rosszul volt, és nem segített rajta Hermione szerencsepuszija sem, a lámpaláza pedig a játék kezdete után sem múlt el. Az sem könnyített a helyzetén, hogy a Mardekár csapatának két új terelője Crak és Monstro lett. Az első három gólt simán beengedte, a mardekárosok pedig fetrengtek az örömmámorban. Amikor végül pontot szerzett a Griffendél, felhangzott a tömegben a vérfagysztó oroszlánüvöltés, Luna ugyanis kreált magának egy sapkát, ami egy életnagyságú oroszlánfejet mintázott, és élethűen üvöltött is, ha viselője úgy kívánta. Harry végül meglátta a cikeszt, és nagy nehézségek árán meg is szerezte, habár Malfoyjal szabályos közelharcot vívtak érte, és a fiú keze Harry összekulcsolt ujjait markolászta még az után is, hogy a cikesz már megvolt. De Harrynek nem volt alkalma leereszkedni, mert Crak eltalálta egy gurkóval a játék lefújása után, ezért a földre zuhant, bár a cikeszt nem engedte el. Madam Hooch ordítozni kezdett Crakkel a levegőben, de közben Malfoy Harryék mellett landolt, és először Mrs és Mr Weasleyt, majd Harry anyját kezdte durván sértegetni az ikrek és Harry előtt. Addig feszítette a húrt, amíg mindhárman rá nem rontottak. Fredet ugyan lefogták a többiek, de George és Harry nekiestek Draconak és jól helybenhagyták. McGalagony magánkívül volt a haragtól, és egy heti büntetést helyezett nekik kilátásba, de ekkor belépett az irodába Umbridge professzor, aki magával hozta a 25-ös számú oktatási rendeletet is, melynek az volt a lényege, hogy jogában állt büntetést kiszabni és jogokat megvonni a diákoktól, valamint a tanárok által kiszabott büntetéseket felülbírálni. McGalagony nagyon visszautasítóan bánt vele, de a rendelet ellen nem tudott mit tenni, Umbridge pedig élvezettel jelentette ki, hogy ezennel örökre eltiltja Harryt, Fredet és George-ot a kviddicscsapatban való részvételtől, a seprűiket pedig elkobozta. Ron estig elő sem került, és rémesen szégyellte magát a meccsen nyújtott szánalmas teljesítményéért, de amint meghallotta, mi történt Harryékkel, többé már nem volt fontos számára az önsajnálat. Hermione viszont úgy gondolta, talán akad valami, ami jobb kedvre derítheti őket. Bejelentette ugyanis, hogy Hagrid visszatért.

20. fejezet Hagrid története Hagrid's Tale Azon nyomban elhatározták, hogy lemennek Hagridhoz a Láthatatlanná Tevő Köpeny rejtekében. Amikor az óriás ajtót nyitott, látták, hogy az egész arcát zúzódások és mély sebek borítják. Azt azonban, hogy hol szerezte ezeket a sérüléseket, nem volt hajlandó elárulni. Hosszas unszolás és némi fondorlat után végül megtört a jég. Amikor Ron megemlítette, hogy Harryt a nyáron megtámadták a dementorok, és utána egy meghallgatáson kellett megjelennie, Hagrid csupa kíváncsiság lett. De Ron közölte vele, hogy csak akkor mesélik el neki, mi történt, ha ő is elmeséli a nyári kalandjait. És ezután Hagrid kötélnek állt. Elmesélte, hogy Dumbledore megbízásából Madame Maxime-mal kettesben elmentek megkeresni az óriásokat. Bár nehéz és veszélyes út volt, végül sikerült megtalálni őket, és tárgyalásokba kezdtek velük. Már épp jó úton haladtak afelé, hogy az óriások főnöke egyáltalán meghallgassa őket (amíg nem adtak elegendő mennyiségű és megfelelően lenyűgöző ajándékot, nem is nagyon érdekelte a vezetőt, hogy mit akarnak), de ekkor a törzsben harc bontakozott ki. A régi vezért megölték, az újonnan hatalomra került főnököt pedig nem hatották meg az ajándékok, egyszerűen rájuk támadt. Sikerült elmenekülniük, ám nem adták fel, egy közeli barlangban bújtak meg, és innen nézték végig, ahogy a halálfalók egy csoportja (Macnair vezetésével) megegyezik az óriások vezetőjével. Hat-hét óriást a régi vezér követői közül sikerült volna maguk mellé állítani, de amikor az új főnök átkutattatta a barlangokat és megfélemlítette őket, már nem voltak hajlandók nyíltan kiállni ellene. De Hagrid bízott benne, hogy szavai és Dumbledore üzenete még így sem volt hatástalan, és az óriások maguktól útra kelnek, ha eljön az ideje. A történetet hallva egyre reménytelenebbnek tűnt a helyzet. Hagrid azt is elmesélte, hogy rábukkant óriás édesanyja nyomára, ám meg kellett tudnia, hogy évekkel ezelőtt meghalt. Nem maradt sok idejük beszélgetni, Umbridge ugyanis váratlanul felbukkant a vadőrlakban. Feltűntek neki a hóban hagyott lábnyomok, és egyből Hagrid látogatói iránt kezdett érdeklődni (Harryék a Köpeny alatt megbújva hallgathatták végig a beszélgetést). Nem bukkant rájuk és nem tudta rábizonyítani Hagridra, hogy hazudik, de ennek ellenére nagyon jól átlátta a helyzetet. Aztán Hagrid tanítási módszereiről kezdett kérdezősködni, és egyértelműen kiderült, hogy az első adandó alkalommal, amikor vadőr eltér az RBF-hez szükséges tananyagtól, és veszélyes lényeket hoz be az órájára, fel fogja használni ellene. Miután Umbridge távozott, Harryék megpróbálták meggyőzni az óriást, hogy foglalkozzon óráján a lehető legártalmatlanabb és legunalmasabb állatokkal. Ám Hagrid hajthatatlan maradt, hiába is mondták neki, hogy Umbridge minden tanártól megpróbál megszabadulni, aki Dumbledore-t támogatja, ezért nem szabad ürügyet szolgáltatni neki arra, hogy ez sikerüljön.

1. fejezet - Dudley megőrül A nyár legmelegebb napján álmos csönd feküdt a Privet drive kockaalakú házaira. Az autók, amik általában csillogtak, porosan álltak a kocsifelhajtókon, és a gyepszonyegek, amik smaradzölden szotkak pompázni, sárgára fonnyadtak, mert betiltották a kerti locsolókat a nagy szárazság miatt. A kocsimosó és funyíró programjaiktól megfosztott lakók visszahúzódtak házaikba, és egy nemlétezo fuvallatra várva szélesre tárták az ablakaikat. Az egyetlen ember, aki a szamadban maradt egy tizenéves fiú volt, aki hanyatt feküdt a négyes számú ház egyik virágágyásában. Sovány, fekete hajú, szemüveges fiú volt, és kicsit gyengének tunt, mint aki nagyon sokat nott nagyon rövid ido alatt. A farmerja kopott volt és piszkos, a pólója bo és kifakult, a tornacipojének pedig lifegett a sarka. Harry Potter emgjelenése nem tette ot kedvesebbé a szomszédok szemében, már csak azért sem, mert egytol egyig olyan emberek voltak, akik szerint a topisságot törvényileg kéne büntetni. De most egy bokor mögött a járókelok számára tökéletesen láthatatlan maradt. Igazság szerint egyetlen módon lehetett volna észrevenni, ha Vernon bácsi vagy Petunia néni kidugta volna a fejét az ablakon, és egyenesen lenézett volna a virágágyásba. Tulajdonképpen Harry úgy érezte, hogy gratulációt érdemelne az ötletéért, hogy ide bújjon. Persze közel sem volt kényelmes a kemény és forró földön feküdnie, de legalább senki sem bámulta ot és csikorgatta a fogait olyan hangosan, hogy ne hallja a híreket, vagy szegezett volna üvöltve kérdéseket neki, ahogyan minden egyes alkalommal történt, amikor megpróbált leülni a nappaliba, hogy a nagynénjével és a nagybátyjával tévézzen. Amint a gondolatai elkalandoztak, a nyitott ablakból egyszerre Vernon Dursley, Harry nagybátyja hangja hallatszott. - Jó látni, hogy a kölyök végre felhagyott a próbálkozással, hogy bejöjjön. Hol van egyáltalán? - Nem tudom - mondta Petunia néni bizonytalanul. - A házban nincs. Vernon bácsi felmordult. - Megnézni a híreket... - morogta - Szeretném tudni, mire készül igazából. Mintha egy normális srácot érdekelne, hogy mi van a hírekben - Dudley-nak fogalma sincs róla, hogy mi történik; kétlem, hogy tudja, ki a miniszterelnök! Amúgy sem hiszem, hogy lenne bármi a mi híreinkben, ami ezeket érdekelné... - Vernon, pszt! - csitította Petunia néni. - Nyitva van az ablak! - Oh.. igen, bocsánat drágám. Durley-ék elhallgattak. Harry a "Gyümölcsös és darás" reggelizopehely reklámját hallgatta, miközben Mrs. Figg-et, a lompos, macskaimádó vénsszony totyogását figyelte lakhelye, a Wisteria sétány felé. Mrs. Figg a szemöldökét ráncolta, és motyogott magában. Harry nagyon örült, hogy a bokor takarásában van, és így az idos hölgy nem tudta meghívni egy csésze teára, ahogyan mindig tette, ha összefutottak az utcán. Még pont befordult a sarkon, és eltunt Harry szeme elol, mielott Vernon bácsi megszólalt. - Dudders elment teázni? - Polkisséknál van - felelte Petunia néni boldogan. - Annyi kis barátja van, olyan népszeru..! Harry nehezen fojtott vissza egy horkantást. A Dursley-k megdöbbentoen buták voltak a fiukkal, Dudley-van szemben. Minden kis ügyetlen hazugságát bevették, hogy mindig a banda egyik másik tagjánál teázik, a nyári szünet minden áldott estéjén. Harry pontosan tudta, hogy Dudley sehol sem teázik, o és a bandája minden este a játszóteret rongálták, a sarkokon állva cigarettáztak és kövekkel dobálták az elhaladó autókat és gyerekeket. Harry nem egyszer látta oket, mikor esténként sétálni ment a környéken; a szünido nagyrészét az utcákon bóklászva töltötte, és a szemeteskbol kihalászott újságokat olvasta. ... A Hétórás Hírek szignáljának elso hangjai ütötték meg Harry fülét, amitol felfordult a gyomra. Talán ma - egy hónap várakozás után - lesz az az este. "A spanyol poggyászkezelok második hete tartó sztrájkja miatt rekordmennyiségu nyaraló rekedt a spanyolországi repülotereken" - Életfogytig tartó szabadságra kéne oket küldeni - közölte Vernon bácsi a bemondóval; ám az odakint fekvo Harry-nek ez nem számított. A gyomrában mintha oldódott volna a görcs. Ha valami történt volna, az minden bizonnyal az elso hír lenne - a halálesetek és rombolás fontosabb, mint a megrekedt nyaralók. Hatalmasat sóhajtott, és a kék eget bámulta. Egész nyáron, minden egyes nap ugyanaz: a feszültség, a várakozás, a pillanatnyi megkönnyebbülés, és a fokozatosan visszatéro aggodalom... és az egyre égetobb kérdés, hogy miért is nem történt mindezidáig semmi. Továbbra is figyelt, arra az esetre, hogy hátha val valami jel, amit a muglik nem érthetnek meg - valakinek a megmagyarázhatatlan eltunése, vagy talán valami furcsa baleset... de a poggyászkezelok sztrájkja után a délkeleti szárazságról szóltak a hírek. - Remélem a szomszéd is hallgatja! - üvöltötte Vernon bácsi - Az, aki hajnali háromkor kapcsolja be a locsolóit! Ezen kívül egy helikopter majdnem lezuhant egy mezore Surrey-ben, és egy híres színészno elvált a híres férjétol. - Mintha érdekelnének a kicsinyes afférjaik - húzta fel az orrát Petunia néni, aki megszállottan követte az eseményeket minden egyes magazinban, amire rá tudta tenni a csontos kezét. Harry a lángoló naplemente ellen védekezve becsukta a szemét, amikor a bemondó folytatta. "És végül Lóri, a törpepapagáj új módját találta meg, hogy lehutse magát. A Brnsley-beli Five Feathers-i illetoségu Lóri megtanult vizisíelni! Mary Dorkins jelentkezik a helyszínrol." Harry kinyitotta a szemét. Ha elérkeztek a vizisíelo törpepapagájokhoz, akkor már semmi olyasmi nem várható, amit érdemes lenne meghallgatni. Óvatosan hasra fordult, négykézlábra emelkedett, és felkészült, hogy kimásszon az ablak alól. Nagyjából öt centit haladhatott, amikor rengeteg dolog történt egy pillanat alatt. Egy hangos, visszhangos, puskalövésszeru reccsenés törte meg az álmos csendet; egy macska elorohant egy parkoló autó alól, és eltunt; egy sikoly, szitkozódás és eltöro porcelán zaja hallatszott Dursley-ék nappalijából. Mintha erre a jelre várt volna, Harry felpattant, és a farmerja derekából elohúzott egy vékony fapálcát, és maga elé tartotta, mintha kard volna - ám mielott még teljesen felegyenesedhetett volna, a feje beleütközött Durley-ék nyitott ablakába. Az újabb zajtól Petunia néni még hangosabb visításba kezdett. Harry úgy érezte, mintha a feje kettéhasadt volna. Könnybe lábadt a szeme, elvesztette az egyensúlyát, és közben az utcát figyelte, hogy meghatározza a zaj forrását. Ám alighogy többé-kévésbé fel tudott állni, két hatalmas, lila kéz nyúlt ki az ablakon, és kapta el a nyakát. - TEDD EL! - vicsorgott Harry fülébe - MOST! MIELOTT VALAKI MEGLÁTJA! - Eresz el! - zihálta Harry. Pár másodpercig kuzdöttek, Hary a bal kezével a nagybátyja virsliszeru ujjait feszegette, a jobbjával pedig egy finom pálcamozdulatot hajtott végre; aztán, mikor Harry feje tetején lüktetett egyet a fájdalom, Vernon bácsi felkiáltott, és azon nyomban, mintha áramütés érte volna, eleresztette Harry-t. Mintha valamiféle láthatatlan ero sietetett volna az unokaöcse segítségére, és ezáltal lehetetlen volt tovább fogni. Harry zihálva ráesett a bokorra, aztán felegyenesedett, és körülnézett. Semmi jel nem utalt arra, hogy mi okozhatta az iménti hangos reccsenést, de többen leskelodtek a közeli ablakokból. Harry sietosen visszatömködte a pálcáját a nadrágjába, és igyekezett ártatlannak tunni. - Szép estét! - kiabálta Vernon bácsi, és integetett a túloldalt a csipkefügönyei mögül leselkedo Mrs. Hetes Számnak. - Hallották az imént ezt a berobbanó motort? Ez aztán a kocsi! Nagyon megrémített minket Petuniával! Egészen addig tartotta az arcán a borzalmas, mániákus vigyorgását, amíg az összes kíváncsi szomszéd el nem tunt az ablakokból, akkor azonban a vigyor aggresszív grimasszá változott, amint magához intette Harry-t. Harry pár lépéssel közelebb ment, ügyelve rá, hogy megálljon még azon a ponton, ahol Vernon bácsi kinyújtott kezei már nem tudják fojtogatni. - Mi az ördögöt akartál ezzel elérni, kölyök? - kérdezte Vernon bácsi dühtol remego hangon. - Mit akartam elérni mivel? - kérdezett vissza Harry hidegen. Továbbra is jobbra-balra nézelodött, hátha meglátja, hogy ki okozta ezt a reccseno zajt. - Zajongással, mintha pisztollyal lövöldöznél, ráadásul pont itt a mi... - Nem én csináltam ezt a hangot - közölte Harry határozottan. Vernon bácsi széles, lila arca mellett Petunia néni sovány, lószeru arca jelent meg az ablakban. Izgatottnak látszott. - Miért ólálkodsz az ablakunk alatt? - Igen, igen, jó kérdés, Petunia! Mit csináltál az ablakunk alatt, kölyök?! - Hallgattam a híreket - mondta Harry lemondó hangon. A nagynénje és a nagybátyja sokatmondó pillantásokat váltottak. - Hallgattad a híreket! Már megint? - Hát, tudjátok, minden nap változik - mondta Harry. - Ne okoskodj velem, kölyök! Tudni akarom, hogy mire készülsz igazából - és ne gyere nekem többet ezzel az "a híreket hallgatom"-szöveggel. Pontosan tudod, hogy a magadfajták.. - Halkabban Vernon! - lehelte Petunia néni, és Vernon bácsi annyira elhalkult, hogy Harry alig hallotta. - hogy a magadfajták nincsenek benne a mi híreinkben! - Legalábbis ti így tudjátok - mondta Harry. A Dursley-k egy pár pillanatig a szemüket meresztgettk, majd Petunia néni szólalt meg. - Komisz kis hazudozó vagy. Mit csinálnak ezek - o is elhalkítototta a hangját, hogy Harrynek a szájáról kellett leolvasna a következo szavakat - a baglyok, ha nem a híreket hozzák? - Aha! - suttogta Vernon bácsi gyuzedelmesen - Ebbol magyarázd ki magad, kölyök! Mintha nem tudnánk, hogy minden híreteket megkapod azoktól a dögvészes madaraktól! Harry hezitált egy pillanatig. Volt vesztenivalója, ha most az egyszer megmondja az igazat, még akkor is, ha a nagynénja és a nagybátyja nem tudják, milyen nehezére esik. - A baglyok... nem hoznak híreket - mondta színtelen hangon. - Nem hiszem el - vágta rá Petunia néni. - Én sem - tette hozzá Vernon bácsi erélyesen. - Tudjuk, hogy valamire készülsz - mondta Petunia néni. - Nem vagyunk hülyék, ezt te is tudod - mondta Vernon bácsi. - Na ez tényleg újság számomra - mondta Harry, és kezdte elönteni a méreg. Mielott még a Durley-k visszahívhatták volna, sarkon fordult, átvágott az elokert füvén, átlépett az alacsony kerítésen, és nagy lépésekkel elindult az utcán Tudta, hogy most aztán nyakig benne van. Még találkoznia kell a nagybátyjával és a nagynénjével, és meg kell fizetnie a durvaságáért, mégis, ez pillanatnyilag nem izgatta különösebben; ennél sokkal sürgetobb kérdések foglalkoztatták. Harry biztos volt benne, hogy azt a hangot az keltette, hogy valaki hoppanált vagy dehoppanált. Pontosan ugyanezt a hangot hallotta, amikor Dobby, a házimanó eltunt. Elképzelheto, hogy Dobby volt itt, a Privet drive-on? Lehet, hogy Dobby ebben a pillanatban is a nyomában van? Erre a gondolatra megfordult és visszanézett a Privet drive-on, de az teljesen kihalt volt, és Harry biztosan tudta, hogy Dobby nem képes láthatatlanná válni. Ment tovább, alig volt a tudatában, hogy merre. Az elmúlt idokben úgyis annyit bóklászott már erre, hogy a lába magától a kedvenc útvonalain vitte. Minden néhány lépés után a válla fölött hátrapillantott. Valaki az o világából ott volt a közelében, amikor Petunia néni haldokló begóniái között feküdt, ezt tudta. De miért nem beszéltek hozzá, miért nem vették fel vele a kapcsolatot, és miért bújkáltak most? Mikor a csalódottsága a tetopontjára hágott, a bizonyossága elillant. Lehet, hogy egyáltalán nem is varázsos hang volt. Lehet, hogy annyira elszántan kereste a legapróbb jelet, ami az o világára utalna, hogy egy teljesen hétköznapi zajt túlreagált. Honnan tudhatja biztosan, hogy nem a szomszédban tört-e el valami? Harry gyomra összeszorult, és mielott még észrevehette volna, erot vett rajta az a reménytelenség, ami már egész nyáron kerülgette. Holnap reggel a vekker majd felébreszti hajnali 5kor, hogy ki tudja fizetni a baglyot, ami a Reggeli Prófétát hozza - de van egyáltalán értelme, hogy még mindig elofizet rá? Harry éppen csak rápillantott a címlapjára, mielott félredobta volna; ha azok az idióták, akik az újságot írják végre rájönnének, hogy Voldemort visszatért, az a focímekben lenne, és Harry-t csak ez érdekelte. Ha szerencséje van, akkor talán újabb baglyok hoznak majd leveleket neki a barátaitól, Rontól és Hermionétol, bár már régen nem várta, hogy bármiféle újságot hozzanak. "Nem tudunk semmit mondani a tudodmirol, nyilván... Azt mondták, hogy ne írjunk semmi fontosat, hátha eltévednek a leveleink... Nagyon sok a dolgunk, de nem mondhatjuk el a részleteket... Egy csomó minden történik, majd elmondjuk, ha találkozunk..." Na jó, de mikor fognak találkozni? Senki sem tunt úgy, mintha egy pontos idopontot próbálna találni. Hermione a születésnapi üdvözlolapjára firkált valami olyasmit, hogy "hamarosan találkozunk", de milyen hamar van az a hamarosan? Amennyire Harry a homályos utalásokból ki tudta bogozni, Ron és Hermione ugyanott vannak, feltételezhetoen Ron szüleinek házában. Nem is nagyon mert belegondolni, hogy azok ketten milyen jól szórakoznak az Ódúban, amíg o a Privet drive-on ragadt. Igazság szerint annyira haragudott rájuk, hogy a felbontatlanul dobta ki azt két doboz Mézesfalásos csokoládét, amit a születésnapjára küldtek neki. Késobb meg is bánta, mikor meglátta a hervadt salátát, amit Petunia néni aznap este vacsorára adott. És vajon mitol olyan elfoglalt Ron és Hermione? És o, Harry, o miért nem elfoglalt? Nem bizonyította elégszer, hogy mennyivel többet bír elviselni, mint ok? Mind elfelejtették, mi mindent tett? Nem o volt az, aki ott volt a temetoben, és látta, hogy Cedricet meggyilkolják; akit egy sírkohöz kötöztek és majdnem megöltek? "Ne gondolj rá", mondta Harry magában zordonul, a nyáron már vagy századszor. Éppen elég szörnyu volt a rémálmaiban viszontlátni azt a temetot, hogy még mikor sétálni ment, akkor is emlegesse. Befordult a Magnolia közbe; félúton a kesekny sikátorban volt az a garázs, aminek az ajtajánál Harry eloször találkozott a tekintete a keresztapjáéval. Úgy tunt, hogy legalább Sirius megérti, hogyan érzi magát Harry. El kell ismerni, hogy az o levelei pontosan olyan érdektelenek voltak, mind Ronéi és Hermionéi, de legalább voltak bennük óva into és vigasztaló szavak, a banális jótanácsok helyett. "tudom, hogy csalódott vagy... Tartsd nyitva a szemed, és minden rendben lesz... Légy óvatos, és ne siess el semmit..." Amint Harry kifordult a Magnolia közbol a Magnolia útra, és a leereszkedo sötétben a játszótér felé tartott, beismerte, hogy tökéletesen eleget tesz Sirius tanácsainak. Legalább ellen tudott állni a kísértésnek, hogy a seprojéhez kötözze a ládáját, és egyedül induljon el az Ódúba. Harry úgy gondolta, a magaviselete nagyon jónak mondható, figyelembe véve, hogy mennyire frusztrálja és dühíti, hogy ilyen sokáig kell a Privet drive-on maradnia, és kénytelen virágágyásokban bújkálni, annak reményében, hogy legalább valami apró utalást kap, amibol kitalálhatja, hogy miben mesterkedik Voldemort Nagyúr. Mindazonáltal elég bosszantó volt, hogy olyasvalaki mondja neki, hogy ne siessen el semmit, aki tizenkét évet töltött Azkabanban, a varázslók börtönében, megszökött, megpróbálta elkövetni azt a gyilkosságot, amiért korábban elítélték, utána pedig megszökött egy lopott hippogriff hátán. Harry átmászott a játszótér bezárt kapuján, és átvágott az elszáradt füvön. A játszótér pont olyan üres volt, mint a környezo utcák. Amikor odaért a hintákhoz, beült abba az egybe, amit még nem sikerült Dudley-nak és a bandájának tönkretennie. Egyik karjával átölelte a láncot, és morcosan bámulta a földet. Többet nem fog tudni elbújni a virágágyásban. Holnapra ki kell találnia valami új módszert, hogy meg tudja hallgatni a híreket. Jelenleg úgysem nagyon tudott mire várni, csupán egy újabb nyugtalan, háborgó éjszaka várt rá, hiszen ha meg is menekült a Cedric-es rémálmaitól, akkor felkavaró álmai voltak hosszú, sötét folyosókról, mindegyik zsákucákban és bezárt ajtókban végzodött. Azt gyanította, hogy ezeknek a álmoknak valami köze van ahhoz a rabulejtett-érzéshez, ami még ébren is gyötörte. Gyakran az öreg sebhelye is kellemetlenül sajgott, de nem áltatta magát, hogy ez akár Ront, Hermionét vagy Sirius-t érdekelné még. A múltban a sebhelyében jelentkezo fájdalomfigyelmeztette, hogy Voldemort megerosödik. De most, hogy Voldemort visszatért, mind csak emlékeztetnék, hogy ez teljességgel várható volt... ne aggódjon miatta... a régi mese. Az ot ért sok igazságtalanság olyannyira fortyogott a bensejében, hogy üvölteni szeretett volna. Ha o nincs, senki sem tudná, hogy Voldemort egyáltalán visszatért! És az a jutalma, hogy már négy kemény hete ittragadt, teljesen elvágva a varázslók világától, arra kényszerítve, hogy haldokló begóniák között bújkálva vizisíelo törpepapagájok történeteit hallgathassa! Hogy felejtkezhetett el róla Dumbledore ilyen könnyedén? Miért találkozott Ron és Hermione, és miért nem hívták meg ot is? Meddig kell még elturnie, hogy Sirius csitítsa, hogy üljön meg szépen a fenekén, legyen jó fiú; és ellenállni a kísértésnek, hogy megírja a hülye Reggeli Prófétának, hogy Voldemort visszatért? Míg ilyen és ehhez hasonló dühös gondolatok kergették egymást Harry fejében, és a bensejében valami dühösen összerándult, tikkasztó, bársonyos éjszaka ereszkedett alá, a levegoben a meleg, száraz fu szaga érzodött, és az egyetlen hang csak a forgalom távoli zaja volt, ami a park túlsó kerítése mögül jött. Nem tudta, mennyi ideig ült ott a hintán, mielott valami hangoskodás megzavarta a mélázásában. Felnézett. A környezo utcák lámpái homályos fényt szórtak, ami éppen csak elég volt, hogy néhány, a parkon áthaladó alak körvonalait kivehesse. Egyikük egy trágár nótát énekelt fennhangon, a többiek nevettek rajta. Finom kattogás hallaszott, ahogyan a több borzasztóan drága versenybiciklin eltekertek. Harry tudta, kik ezek az emberek. Az az alak legelöl minden kétséget kizáróan az unokatestvére volt, Dudley Dursley, a többiek pedig az o huséges csatlósai. Dudley pont olyan hatalmas volt, mint mindig, de egy évnyi kemény diétázás és egy új tehetségének a felfedezése jelentos változásokat hozott a fizikumában. Ahogyan Vernon bácsi mindenkinek elmondta, aki csak hajlandó volt meghallgatni, Dudley lett a Délkeleti Ifjúsági Nehézsúlyú Boxbajnok. 'A nemes sport', ahogyan Vernon bácsi nevezte, még rettenetesebbé tette Dudley-t, mint amilyennek Harry látta, amikor általános iskolában unokatestvére elso boxzsákjaként szolgált. Harry alapvetoen nem félt az unokatestvérétol, de nem érezte úgy, hogy meg kellene ünnepelni, hogy Dudley egyre erosebben és pontosabban tud ütni. A gyerekek a környéken rettegtek tole - még jobban, mint "attól a Potter-gyerektol". Vele kapcsolatban ugyanis figyelmeztették oket, hogy gonosz huligán, és a Szt. Brútusz Szigorított Javítóintézetbe jár. Harry a sötét alakokat figyelte, amint keresztezték a gyepet. Azon gondolkozott, vajon kit vernek meg ma. "Forduljatok meg!" - gondolta Harry, mintha figyelnék. "Gyerünk... Forduljatok meg... itt ülök teljesen egyedül... gyerünk, essetek nekem!" Ha Dudley barátai meglátnák ot itt ülni, biztos, hogy tökéletes célpontnak találnák. És akkor mit tenne Dudley? Nem akar veszíteni a tekintélyébol a bandája elott, de nem meri az unokaöccsét provokálni. Nagyon szórakoztató volna Dudley dilemmáját figyelni, kötekedni vele, és figyelni, hogy képtelen válaszolni. ...és ha valamelyikük mégis megpróbálná megütni Harry-t, akkor már készenlétben lesz. Nála van a pálcája. Próbálják csak meg! Imádta volna azokon a fiúkon kitölteni a dühét, akik egyszer régen pokollá tették az életét. De nem fordultak meg, nem vették ot észre, és már majdnem a kerítésnél jártak. Harry ellenállt a kísértésnek, és nem kiabált utánuk... keresni a balhét nem volna egy okos ötlet... nem varázsolhat... újra megkockáztatná, hogy kicsapják. Dudley bandájának hangjai elhaltak. Már látótávolságon kívül voltak, a Magnolia út felé tartottak. "Tessék, Sirius", gondolta Harry kedvetlenül. "Csak semmi sietség. Nyitva tartom a szememet. Pontosan az ellenekzojét teszem, mint amit te mindig is tettél." Felállt, és kinyújtózott. Petunia néni és Vernon bácsi úgy tunik, úgy érezték, hogy amikor Dudley hazaér, azt pontosan az az idopont, amikor haza kell érkezni. Minden más, attól késobbi idopnt már túlontúl késonek számított. Vernon bácsi megfenyegette Harry-t, hogy ha még egyszer Dudley után érkezik haza, bezárja a fészerbe, úgyhgy elnyomva egy ásítást, és még mindig nyújtózkodva Harry a játszótér kapuja felé vette az irányt. A Magnólia út a Privet Drive -hoz hasonlított, tele volt hosszú kockaalakú házakkal amiknek az előterében tökéletessen gondozott gyepszőnyegek voltak,és gyönyörüen gondozott Vernon bácséhoz hasonló autók parkoltak.Harry a Little Whinging -i éjszakát részesítette előnyben, amikor a befüggönyözött ablakok ékkő szinüek voltak a sötétségben;és a futásának hangja sem volt baljós a háztulajdonosok szemében:nyugodtan elmehetett melettük, annékül,hogy bűnözönek néznék.Gyorsan ment,ezért Magnólia út felénél újra látótávolságba került Dudley bandája,akik épp búcsozkodtak aMagnólia sétány bejáratánál.Harry beállt egy nagy orgona bokor jótékony árnyékába,és várt. ...úgy visitott mint egy malac,nemde? - mondta Malcom,és atöbbiek hangos röhögéssel nyugtáztákőt. Szép jobb horog volt Nagy D! -mondta Piers. Ugyanekkor holnap? -kérdezte Dudley. Találkozzunk nálam, a szüleim nincsenek otthon. - mondta Gordon. Még látjuk egymást. - mondta Duley. Viszlát Dud! Talákszunk nagy D! Harry megvárta ménem a banda utólsói is fölszívodtak,mielött cselekedett volna,ugyanis nem volt kedve egy ujjabb leszámoláshoz.Amikor a hangjaik elhalványúltakoda futott a Magnólia Sétány bejáratánák felső részéhez , hogy el ne halassza Dudley üdvözlését ,aki magában sétállt és dallamtalanúl dudorászott. Hé nagy D! Dudley megfordult. Óh - röfögte -csak te. Milyen hosszú lessz a Nagy D után? - kérdezte Harry. KUSS - morogta Dudley,és visszafordult. Királynév! - mondta Harry és behuppant unokatestvére mellé.De ők álltalában kicsi Dudlymudl -nak hívnak téged elöttem. Azt mondtam , hogy KUSSOLJ! -mondta Dudley és ökölbe szrította a kezét. A fiuk nem tudják, anyukád hogy hív téged? Fogd be a szád! Ne nekem mond üvöltsd az ő arcába! Mi van a Dudders -szel és a Dinkiminki - vel amit én hasznélni fogok ezután? Dudley semmit nem mondott . Nagy erőfeszítésébe került ez neki ,hogy magában tartsa indulatait, Harry látta ,hogy az összes önkontroljára szüksége volt hozzá. Kit vertél meg ma este? - kérdezte harry dagadó vigyorral. Egy újabb títévest?Azt tudom,hogy két nappal ezelött Mark Evensen volt a sor. Ő kérdezte meg! -vicsorogta Dudley -Szemtelen volt velem. Igen? Azt mondta úgynézel ki mint egy disznó és és tehénlábakon jársz? Ez ok,ez nem piszkálódás,Dud ez az igazság.Az izom rángatódzott Dudley állkapcsán.

1. fejezet Az őrületbe kergetett Dudley A nyár legmelegebb napján álmos csend honolt a Privet Drive nagy, kocka alakú házai közt. A négyes számú ház kertjében Harry Potter a kiszáradt virágágyásban feküdt. Nagybátyja és nagynénje nem engedték, hogy meghallgassa a híradót, gyanították, hogy nem az ő híreikre kíváncsi, ezért kellett az ablak alatt hallgatóznia. Harry egész nyáron várta barátai levelét, hogy megtudja, mi történt a mágusok világában, hogy mit tudnak Voldemortról. Azonban barátai mindig csak annyit írtak, nagyon elfoglaltak. A híradóban sem hallott semmit, ami a varázstalanoknak különös lett volna, nem számoltak be rejtélyes eltűnésekről, bizarr halálesetekről. Azonban Harry nem csak azt hallgatta ki, ahogy Petunia néni és Vernon bácsi azon háborognak, hogy meg akarta nézni a hírműsort, de azt is, ahogy fiukról, Dudleyról beszéltek. A néni és a bácsi azt hitték, egyetlen fiuk teázni megy minden este a barátaihoz, azonban Harry tudta, hogy ez nem így van. Dudley és bandája teázás helyett inkább vandálkodtak a környéken. Dudley rátalált a hozzáillő sportra, a bokszra. Vernon bácsi és Petunia néni csak még inkább büszkék voltak az ő Dudlimudlikájukra, mióta a fiú délkeleti Ifjúsági Nehézsúlyú Boksz Bajnok lett. Harry épp azon dühöngött, hogy a főhír egy vízisíző törpepapagájról szólt, mikor egy puskalövésszerű pukkanás hallatszott, Vernon bácsi kocsija alól pedig elszaladt Mrs Figg egyik macskája… Harrynek rögtön eszébe jut, hogy ha valaki hoppanál vagy dehoppanál annak pont ilyen hangja van. Talpra ugrott és előrántotta a pálcáját. Vernon bácsi elkezdett vele veszekedni, hogy azonnal tegye el a pálcáját, mielőtt még valaki meglátja, és hogy ne merje még egyszer a híradót hallgatni. Petunia néni csitítgatta, nehogy a szomszédoknak akár csak eszébe jusson, hogy Harry okozta a különös zajt. Harry végül elment "otthonról", az utcákon sétált, ahogy a nyár többi napján is tette. Végigment a Magnolia utcán, át a Magnolia közön, végül egy lezárt park játszóterén az egyetlen hintában ücsörgött, amit Dudley és bandája nem tettek még tönkre. Végül feltűnt az oly sokat említett unokatestvér. Mivel Dudley bármikor is ért haza, az pont időben volt, ezért Harry is elindult, hogy még előtte érjen haza. Dudley elbúcsúzott barátaitól, és a Magnolia közön át hazafelé indult. Harry odaszólt neki, hogy tudják-e a barátai, hogy otthon nem Nagy D-nek szólítják (ahogy a bandája), hanem Dudlimudlinak és Didlikének. Dudley persze ideges lett, de Harry nem hagyta abba. Megkérdezte, hogy aznap este hány tízévessel bánt el. Dudley azzal vágott vissza, hogy hallotta Harryt "nyöszörögni" álmában, amint azt ismételgette "Ne öld meg Cedricet!" Amikor Dudley Harry "fiújának" nevezte Cedricet, Harry előrántotta pálcáját, és Dudley szívének szegezte. Ekkor azonban a csillagok fénye elhalványult, s a Magnolia közben egyre hidegebb lett. Dudley nem értette mi ez, de Harry már sejtette. Végül Harry fejében felcsendült a fagyos hang: Készülj a halálra, Harry… Ne aggódj, nem fog fájni… Bár nem tudhatom… Még sohasem haltam meg… Harry két sikertelen kísérlete után, hogy megidézze patrónusát, végül sikerült a varázslat, és a pálcájából előtörő szarvasbika nem csak az őt támadó dementort kergette el, hanem azt is, amelyik Dudleyt készült megcsókolni. Hamarosan feltűnt egy harmadik alak is a Magnolia közben: a macskaimádó Mrs Figg, kezében egy zsák macskaeledellel, aki egyre csak azt ismételgette: "Megölöm, Mundungus Fletchert!". Angolul a cime: Dudley Demented

2. fejezet Egy rakás bagoly - A Peck Of Owls "Megölöm Mundungus Fletchert!" Harry a kvibli asszony szavaiból értesült róla, hogy állandó felügyelet alatt áll. Aznap este Mundungus Fletchernek kellett volna vigyáznia rá, aki azonban hamarabb elment, dehoppanált, mivel remek üzleti lehetőséget látott néhány lopott üst megvásárlásában. Mrs Figg azonnal odasietett, amint macskája figyelmeztette, de ő segíteni nem tudott, nincs varázsereje. Az asszony hazakísérte őket. Harry azt remélte, tőle választ kaphat a kérdéseire, de az asszony otthagyta őket. Harry betámogatta Dudleyt a Dursley-házba. Petunia néni nem értette, mi történt a fiacskájával, mit művelt vele Harry, és már csak azért is betegnek titulálta, mert Dudley vacsorájának maradványai a földön kötöttek ki… Mikor Dudleyt a szülei arról faggatták, mi történt vele, a fiú csak annyit tudott kinyögni egyértelműen Harryre utalva, hogy "Ő volt". Miután kiderült, hogy Harry varázsolt, Vernon bácsi már biztos volt benne, hogy valami szörnyűséget tett a fiával. Amikor Harry megpróbált beszámolni a történtekről, a dementorok említésekor Petunia néni gondolkodás nélkül megmondta, mik is azok. De ekkor egy bagoly röppent be a félig nyitott ablakon egy Harry Potternek címzett levéllel, miszerint a másodszori tiltott iskolán kívüli varázslás miatt kicsapták a Roxfortból, s hamarosan odamegy valaki megsemmisíteni a pálcáját. Harry elkeseredett tettre szánta el magát. Menekülni próbált a Privet Driveról, azonban Vernon bácsi az útját állta. Harry ekkor rászegezte pálcáját, mondván, neki már úgyis mindegy. Mindenáron meg akarta tartani a pálcáját. Végül egy újabb bagoly érkezett. Mr Weasley írt Harrynek, hogy ne tegyen semmit, és ami a legfontosabb, ne varázsoljon újból és feltétlenül maradjon a Dursley-házban. A veszekedésük folytatódott. Vernon bácsi azon háborgott, hogy az ő házában baglyok járnak, amikor is újabb levél érkezett a Minisztériumból, miszerint lesz egy meghallgatás, ahol Harry tisztázhatja, miért használta a patrónus bűbájt, így még van esélye, hogy szeptemberben visszatérjen a Roxfortba. A következő bagoly Sirius üzenetét hozta, aki szintén azt tanácsolta Harrynek, hogy ne hagyja el a házat, bármi történjék is. Vernon bácsi, amikor megtudta, hogy a dementorok börtönőrök és Harryre vadásznak, arra következtetett, hogy Harry a törvény elől menekül. De a fiú kijelentette, hogy a dementorokat Voldemort uszította rá. Vernon emlékezett a névre, és arra is, hogy Hagrid állítása szerint a Nagyúr évekkel ezelőtt elbukott. De amikor Harry közölte, hogy Voldemort visszatért, Petunia döbbent rémülettel reagált a hírre, és Harry megértette, hogy a húga halála miatt az asszony tökéletesen átérzi az esemény drámaiságát. Vernon bácsi viszont azt érezte át, hogy Harry ebben a helyzetben a házába csődíthet egy seregnyi veszedelmes népséget, ezért úgy döntött, hogy Harrynek mennie kell a házából, és fél órát kapott, hogy eltűnjön a békés, varázslómentes környékről. Harry nem tudta, mit tegyen, a Minisztérium, Mr Weasley és Sirius is azt írták, ne hagyja el a házat. De problémája hamarosan megoldódott, amikor egy ötödik bagoly röppent be az ablakon, és az élénkpiros rivallót Petunia néninek kézbesítette. A hangos üzenet csupán egy mondatból állt: "Emlékezz, mit tettem legutóbb, Petunia!" Az asszony nagyon rémültnek tűnt e szavak hallatán, de végül erőt vett magán és kerek perec kijelentette: Harry itt marad. Különös döntését pedig azzal magyarázta, hogy a szomszédok nem értenék a fiú hirtelen eltűnését,, és bizonyára kérdezősködnének. Harry nem ismerte fel a rivallóban hallott borzalmas hangot, és nénikéje természetesen nem árulta el neki, ki volt a feladó. A további kérdezősködésnek pedig azzal vették elejét, hogy a szobájába parancsolták.

3. fejezet Az elit testőrség The Advance Guard "Most támadtak meg a dementorok és ki vagyok csapva a Roxfortból. Tudni akarom, mi folyik itt, és mikor mehetek el innen!" - írta Siriusnak, Ronnak és Hermionénak küldött leveleiben Harry. Amíg Hedvigre várt, azon gondolkozott, ki küldte nénikéjének a rivallót. Végül befutott Hedvig, és Harry, miközben a gondjaira bízta az imént megírt leveleket, a lelkére kötötte, hogy válasz nélkül ne is jöjjön vissza.. Másnap reggelre várta vissza a baglyot a három együttérző és bíztató levéllel, és persze a tervvel, hogy hogyan juthat el Dursleyéktól az Odúba. Azonban Hedvig másnap nem tér vissza. Harmadnap sem. Három nap telt el azóta, s Harry csak akkor hagyta el a szobáját, mikor a mosdóba ment. Petunia néni napi háromszor ételt csúsztat be neki az ajtón vágott kis résen, amit néhány éve eszkábált Vernon bácsi. Harry naphosszat a meghallgatáson töprengett, hogy a titoktartási törvény megszegésért vajon jár-e neki egy cella Azkabanban, hogy mi lesz, ha nem mentik fel, ha eltörik a pálcáját és mugliként kell élnie a nagybátyjával és nagynénjével, meg persze elviselhetetlen unokaöccsével, Dudleyval. A Hedvig távozása utáni negyedik estén Vernon bácsi benyitott sötét szobájába, és közölte Harryvel, hogy a családjával elmennek otthonról. Dursleyék távozása nem jelentett változást számára, mindegy volt neki, otthon voltak-e vagy sem. Tovább bámulta a sötét mennyezetet, mígnem különös zajt hallott a konyhából. A neszt néhány másodperces csend követte, majd újabb hangok ütötték meg a fülét. "Betörők" - gondolta, de az is eszébe jutott, hogy a betörők a lehető legkisebb zajt is kerülni próbálják, ám aki a házban járt, igen zajosan tevékenykedett. Harry elővette a pálcáját, s csendben kiosont szobájából, le a lépcsőn. Az üvegajtón át nyolc vagy kilenc alak körvonalát látta. Harry szíve nagyot dobbant, mikor meghallott egy rekedtes hangot, mely így szólt: "Engedd le a pálcádat fiú, mielőtt kiszúrnád valakinek a szemét!". Mint kiderült, egy kisebb csapat érkezett Harryért, hogy elvigyék valahova, élükön Mordonnal és Lupinnal, de volt ott néhány, eddig ismeretlen varázsló is: Nimphadora Tonks, (ő küldött egy álmeghívót Dursleyéknak, ezzel csalva el őket otthonról…). Tonksot csakis a vezetéknevén szabad szólítani, mellesleg auror és metamorfomágus, ami annyit jelent, hogy kívánsága szerint bármit meg tud változtatni a külsején. Ott volt Kingsley Shacklebolt is, egy fekete varázsló; valamint Elphias Doge, Dedalus Diggle, Emmeline Vance; Sturgis Podmore és egy fekete hajú, pirospozsgás boszorkány, Hestia Jones. Miközben Mordon a mágikus szemét egy pohárban tisztogatta, Lupin elmondta, hogy seprűvel fogják elhagyni a házat, amint megérkezik a jel. Harry Tonks segítségével összepakolta iskolai felszereléseit, talárjait és persze versenyseprűjét. Tonks időközben belenézett a tükörbe, s miközben kijelentette, hogy a lila nem az ő színe, haja hirtelen rágógumi rózsaszínűre változott.. Harry rákérdezett, hogy meg lehet-e tanulni a metamorfomágiát, de Tonks szerint erre születni kell. Tonks igen szimpatikusnak tűnt, mivel Petunia néni nappalijára azt mondta, természetellenesen tiszta, de Harry szobája, ami úgy festett, mintha szélvihar dúlta volna fel, már jobban tetszett neki. Mordon egy varázslattal emberi kaméleonná változtatta Harryt, azaz nem láthatatlan lett, hanem felvette környezetének színeit. Megérkezett az első jel, és hamarosan követte a második is. Elindultak, de rövid idő alatt csontig átfagytak a fogvacogtató hidegben. Így nem csoda, hogy Tonks igen ingerülten válaszol Mordonnak, mikor az vissza akar fordulni egy kicsit, nehogy valaki kövesse őket. Nem sokkal ezután fények tűntek fel, és leszálltak egy elhagyatott és szemetes utcában egy régi ház előtt. Kisvártatva Mordon egy pergament adott Harry kezében hogy olvassa el és jegyezze meg a rajta lévő szöveget, mely a következő volt: "A Főnix Rendjének főhadiszállása Londonban van, a Grimmauld Tér 12. szám alatt".

4. fejezet Grimmauld tér 12. Number Twelve, Grimmauld Place A 12-es számú háznak először nyoma sem volt, majd ahogy Harry a papírlapon lévő üzenetre kezdett koncentrálni, hirtelen kiemelkedett a két szomszédos épület közül. Miután beléptek, Harry kísérői átmentek egy terembe, ahol a Főnix Rendjénk gyűlése volt. Harry nem követhette őket, mert a gyűléseken csak a Rend tagjai vehettek részt. Mrs Weasley figyelmeztette Harryt, hogy az előcsarnokban ne beszéljen hangosan, majd felkísérte az emeletre és megmutatta neki a szobáját. A szobában már várt rá Hermione ás Ron. Harry duzzogása veszekedésbe csapott át, mert nagyon rosszul esett neki, hogy barátai együtt töltötték a nyarat, mégsem írták meg neki, hogy mi történik. Mindketten azt ismételgették, hogy Dumbledore megtiltotta, hogy bármi is elmondjanak, de Harry hajthatatlan maradt. Úgy vélte, joga van megtudni a tényeket, hogy mi van Voldemorttal, hiszen ő az, aki megmentette a Bölcsek Kövét, aki felderítette Tom Denem rejtélyét, aki megmentette mindhármukat a dementoroktól, aki szemtanúja volt Voldemort visszatérésének, aki párbajozott a Sötét Nagyúrral, és aki végül megmenekült. Később, amikor kissé megnyugodott, megkérdezte, tulajdonképpen mi is a Főni Rendje. Kiderült, hogy ez egy titkos szervezet, mely legutóbb is felvette a harcot Voldemort ellen, és bár a gyűléseken csak a Rend tagjai vehetnek részt, Fred és George megpróbálták kijátszani Mrs Weasley éber figyelmét, és "Meghosszabbítható Fülekkel" hallgatták a beszélgetéseket, bár kevés sikerrel. Hermione és Ron leveleikben azt írták, hogy nagyon elfoglaltak, Harry nem értette, hogyan lehetnek elfoglaltak, hiszen nem vehetnek részt az üléseken. De végül kiderült, hogy a ház takarítása és lakhatóvá tétele a feladatuk. Egy-egy hangos pukkanással Fred és George hoppanáltak a szobában. Éppen a "Meghosszabbítható Fülekről" beszélgettek, amikor befutott Ron kishúga, Ginny is. Később kiderült hogy nem csak Lupin, Mordon, Tonks és a többi kísérő, hanem Mr Weasley és Bill, valamint Harry legnagyobb meglepetésére Piton is a Rend tagja. A fiút egyre jobban érdekelte, mit tesz a Rendért bájitaltan professzor, de sajnos nem tudott meg semmi közelebbit. Az ikrek egyike beszámolt arról is, hogy Fleur Delacour nem hagyta el Nagy-Britanniát, hanem a Gringottsban dolgozik, és hogy "tökéletesítse angol nyelvtudását", Bill rendszeresen ad neki magánórákat. De amikor Harry Percy felől érdeklődött, hirtelen megfagyott a levegő a szobában. Végül kiderült, hogy egy napon Percy azzal tért haza a Minisztériumból, hogy előléptették, titkár lett Caramel irodájában. Mr Weasley és a család többi tagja egyből átlátott a dolgon. Caramelnek már korábban szemet szúrt, hogy Mr Weasley nagyon közel áll Dumbledorehoz, és most egy kémet akart szerezni a családban. Természetesen a szülők hallani sem akartak róla, hogy Percy elfogadja az állást, de ő a karrierjére hivatkozva hajthatatlan maradt. Miután a családját is becsmérelni kezdte, óriási veszekedés tört ki. Harry mindig tudta, mennyire nagyravágyó Percy, és hogy a munkánál nincs számára semmi fontosabb, de azt nem gondolta, hogy még a családjának is képes hátat fordítani. Pedig így történt. A fiúk beszámolója szerint Percy meg aznap este összepakolt és Londonba költözött. Mrs Weasley megpróbálta megkeresni és hazahívni, de Percy becsapta az orra előtt az ajtót. Kiderült az is, hogy Harry napjai nem teltek volna olyan unalmasan, ha elejétől a végéig elolvasta volna a Reggeli Prófétát, és nem csak a főoldalt vette volna szemügyre. Az újság ugyanis - Minisztériumi behatásra - két lábon járó viccet csinált belőle és Dumbledore-ból, hogy senki ne higgyen nekik, mindenki bolondnak nézze őket, ha Voldemort visszatérése kerül szóba. Később épp az előcsarnokban, ahol mindenkinek csendben kell maradnia, megjelent Tonks, aki már a Durlsey ház konyhájában bizonyította ügyetlenségét, és átesett egy esernyőtartón. Hogy miért is kellett csendben maradni, azt azonnal meg is tudták, ugyanis a falat borító hatalmas függöny felgördült, és feltárult előttük egy sötét hajú boszorkány festménye. A hölgy elviselhetetlen hangerővel sikítani kezdett, és ily módon átkozódott: "Szenny! Mocsok! Kosz és hitványság gyermekei! Félvérek, mutánsok, szörnyetegek, pusztuljatok erről a helyről! Hogy meritek bemocskolni atyám házát?!" A ricsajra előkerül Sirius, aki durván csendre inti az asszonyt, de az folytatja folytatja: "Teeeeeeeeee! Elárultad a véremet! Bemocskoltad a húsomat!" Sirius végül behúzza a függönyt és csak ennyit mond Harrynek: "Látom, megismerkedtél az anyámmal…"

6. fejezet A nemes és patinás Black Ház The noble and most ancient house of black A beszélgetés után Mrs Weasley felkísérte őket a hálószobáikba. Ron és Harry alvás helyett a korábban hallottakat tárgyalta ki. Mindketten egyetértettek abban, hogy csak annyit mondtak el nekik, amennyit maguktól is kitaláltak volna. Ron és az időközben hoppanáló ikrek számára is csupán a fegyver említése volt az egyetlen újdonság. Egy ideig találgatták, mi lehet az, és reménykedtek, hogy Dumbledore őrzi biztonságos helyen, Voldemortnak pedig nincs esélye megszerezni. Másnap reggeli után a szalonba mentek, ahol Mrs Weasley vezényletével doxy-mentesítették a függönyöket. A szoba rendkívül poros és elhanyagolt volt, és az íróasztal szekrénye időről időre megrázkódott, mintha mumus lenne benne. De Sirius és Mrs Weasley úgy döntöttek, előbb megnézetik Mordonnal és csak utána nyúlnak hozzá. A doxyk méhekhez hasonló lények tűhegyes mérgező fogakkal, testük pedig tündérhez hasonló és fekete szőrrel borított. Mrs Weasley és a gyerekek az arcukat elfedve egy bizonyos szert permeteztek rájuk, hogy megbénuljanak, és így könnyedén elbántak velük. Az ikrek természetesen begyűjtöttek néhányat, amíg Mrs Weasley nem figyelt, mivel egy bonbon-kollekción dolgoztak éppen, amihez jól jött a doxyméreg. (A bonbonok mindegyike két részből áll. Ha az egyik felét leharapod, különböző tüneteket produkálsz - orrvérzés, ájulás, hányás - és irány a gyengélkedő. De elég megenned a bonbon másik felét, hogy a tüneteid máris megszűnjenek, és így lesz egy kis szabadidőd.) Közben megjelent Kreacher, az ottani házimanó, akiről kiderült, hogy mániákusan próbálja őrizni a ház hagyományait, máig hűséges a ház néhai asszonyához, és ahol tud, keresztbe tesz a rendtagoknak. Kissé beszámíthatatlannak tűnt, mivel próbált udvariasan viselkedni, de az orra alatt - mások számára tisztán érthetően - goromba sértéseket mormolt, és mindenkiről elmondta lekicsinylő véleményét, valamint fáradhatatlanul gyűjtötte és rejtette el szobájában néhai gazdáinak becses tárgyait Sirius nagy bosszúságára. A szoba egyik falán egy óriási, aranyszövésű falikárpit függött, melyen Sirius családfája volt látható egészen a középkorig visszamenőleg. Sirius mesélt Harrynek azokról, akik rajta voltak, és azokról, akiknek a neve helyén csupán egy kiégetett lyuk maradt, mivel a család kitagadta őket. Elmesélte, hogy hagyta el az otthonát tizenhat éves korában, és hogy azóta tulajdonképpen Harry nagyszüleinél lakott. Hogy az öccse, Regulus beállt halálfalónak, és amikor megrémült attól, amit tennie kellett, Voldemort saját kezűleg ölte meg. Három unokatestvére közül Andromeda, akit legjobban szeretett, szintén ki lett tagadva egy muglival kötött házassága miatt. Az ő lánya Tonks. Andromeda két testvére, Narcissa és Bellatrix viszont rangbéli házasságot kötöttek; az előbbi Lucius Malfoyhoz, utóbbi pedig Rodolphus Lestrange-hoz ment hozzá. A Lestrange házaspárt később Azkabanba zárták. Siriust nagyon nyomasztotta, hogy hónapok óta be volt zárva ebbe a házba, és még kutya képében sem merészkedhetett ki néhanap, mert Féregfark révén már úgy is könnyedén felismerték volna. A napok továbbra is takarítással teltek, ami persze nem egészen úgy zajlott, mint egy mugli lakásban, de egy idő után így is kezdett egyhangúvá válni. S ez így ment, mígnem felvirradt a meghallgatás napja, és Harrynek görcsbe rándult a gyomra a félelemtől…

7. fejezet A Mágiaügyi Minisztérium The Ministry of magic A meghallgatás reggelén Mr Weasley kísérte be Harryt a minisztériumba. Az ügyében Amelia Bones volt az illetékes, és mindenki bíztatta Harryt, hogy a nő nagyon korrekt és fel fogja menteni, mivel a törvényben is benne van, hogy életveszélyben megengedett a mágia használata kiskorúaknak iskolán kívül is. Metróval mentek London belvárosáig, miközben Mr Weasley megcsodálta a mugli szerkentyűket. A patinás irodaházak közül egy mellékutcába fordultak be, ami mocskos volt és elhagyatott. Az utca közepén egy romos telefonfülke állt, ahová Mr Weasley vezényletével mindketten bezsúfolódtak. A telefonfülke valójában a Minisztérium látogatók számára fenntartott bejárata volt, ami liftként működött, és a föld alatt lévő épületbe vezetett. A Minisztérium lenyűgöző látványt nyújtott; a padló csillogó fával volt borítva, a pávakék mennyezetet folyton változó arany szimbólumok díszítették, a falak mentén lévő megannyi kandallóban pedig időről időre varázslók jelentek meg illetve tűntek el. Az előcsarnok közepe táján egy hatalmas arany szökőkút pompázott, melyet egy bölcs kinézetű varázsló, egy gyönyörű boszorkány, valamint körülöttük egy kentaur, egy kobold és egy házimanó szobra díszített. Az előcsarnokban nagy volt a jövés-menés a munkába igyekvő varázslók és boszorkányok miatt. Harry, miután átesett a biztonsági ellenőrzésen, Mr Weasley kíséretében követte őket egészen az Mugli tárgyakkal való visszaélésekkel foglalkozó ügyosztályig, ahol Mr Weasley dolgozott. A lift minden szinten megállt, és ekkor bemondták az adott szinten lévő hivatal nevét. Időnként papírrepülők röppentek be az utasok közé, és mint kiderült, ezek a hivatalok közti kommunikáció eszközei voltak, tehát üzeneteket tartalmaztak, és egyben kézbesítették is magukat házon belül. A föld alatti épület falán elvarázsolt ablakok voltak, amelyeken át egy bizottság által véletlenszerűen meghatározott időjárásnak megfelelő kép tárult a bentiek szeme elé. De Mr Weasley parányi irodájában, ami egy félreeső folyosó végén volt, egyetlen ablak sem volt. A falak mentén aktáktól roskadozó polcok foglaltak el minden négyzetcentimétert, a két íróasztal pedig a maradék helyet is kitöltötte. Éppen hogy elhelyezkedtek, amikor üzenet érkezett Mr Weasley számára egy nyilvános wc-ről, ami kiöntötte a tartalmát. Közben befutott Perkins is, Mr Weasley munkatársa, aki lélekszakadva újságolta, hogy a meghallgatást 8 órára tették át, és Amelia Bones irodája helyett a régi 10-es tárgyalóteremben tartják. Ez pedig azt jelentette, hogy éppen 5 perccel ezelőtt kellett volna Harrynek odaérnie. Természetesen óriási rohanás kezdődött át az egész épületen, miközben Mr Weasley azon töprengett, vajon miért tartják a meghallgatást egy olyan helyen, amit már vagy tíz éve nem használtak. A terem olyan mélyen helyezkedett el, és olyan messze volt a többi helyiségtől, hogy a lift már nem is járt arra. A csupasz kőfalak és az ablaktalan, sötét folyosók Piton alagsori birodalmára emlékeztették Harryt. És végül megérkeztek a 10-es tárgyalóteremig, ahová Mr Weasley már léphetett be.

8. fejezet A meghallgatás The Hearing Harry ahogy benyitott a terembe, önkéntelenül is felkiáltott, hiszen azonnal felismerte; abban a föld alatti tárgyalóteremben volt, amit Dumbledore merengőjében látott, és ahol több múltbeli tárgyalást is végignézett. A karzaton üresen álltak a székek, csak a legfelső sor volt tele varázslókkal és boszorkányokkal. Az első sor szélén Percy ült, aki írnokoskodott, középen pedig ott állt az a bizonyos szék, ami azonnal leláncolja az embert, ha beleül. A tárgyalást maga Caramel vezette, aki nagyon ellenségesen bánt Harryvel, és kezdettől fogva azt hangsúlyozta, hogy Harry egy notórius hazudozó, aki feltűnési viszketegségben szenved és teljesen megbízhatatlan. Megpróbálta sarokba szorítani, nem hagyta szóhoz jutni, és a tényeknek arra a részére szorítkozott, ami az ő javát szolgálta. De közben belépett a terembe Dumbledore, aki a védelmet képviselte. Kiderült, hogy teljesen véletlenül tudta meg, hogy a meghallgatást három órával előrébb tették, és más helyszínen tartják. Tanúként elhozta Mrs Figget, aki - habár kissé bizonytalanul - de alátámasztotta Harry állítását, hogy valóban megjelentek a Magnolia úton a dementorok, és nem csak Harry találta ki az egészet, hogy kimagyarázza az indokolatlanul használt Patrónus bűbájt. Sokan - Caramellel az élen - nem hitték el, hogy valóban felbukkanhattak dementorok egy muglik lakta környéken. És ha igaz, hogy a dementorok csak a Minisztériumból kapnak utasítást, akkor ez azt jelenti, hogy valaki utasította őket, hogy menjenek oda, vagy pedig elkóboroltak. Szinte senki nem vett arról tudomást, amire Dumbledore utalt; nevezetesen arra, hogy esetleg mástól is kapnak utasításokat a dementorok. Amelia Bones felfigyelt arra, hogy Harry valódi patrónust tud megidézni, és a többséggel ellentétben nem bánt vele ellenségesen, hanem odafigyelt rá és mérlegelte a tényeket. De jelen volt Dolores Umbridge is, aki nagyon furcsa szerzet; egészen úgy nézett ki, mint egy varangy rövid nyakával, széles arccsontjával, dülledt szemeivel és göndör hajával. Hangja viszont sipító és kislányos volt, amitől mindenkinek felállt a szőr a hátán. Elég titokzatosan viselkedett, nem volt egyértelmű, hogy kinek az oldalán áll és mit gondol Harryről, de az biztos, hogy semmi nem kerülte el a figyelmét. Dumbledore és Caramel szópárbaja egyre inkább éleződött. A miniszter dühében még azt is elismerte, hogy kénye kedve szerint változtathatja meg a törvényeket. Dumbledore végül megelégelte a parttalan vitát és javasolta a törvényszéknek, hogy hozzanak ítéletet, miután a vád és a védelem részéről elhangzottak az érvek. A bekövetkező csendben Harry azon gyötrődött, hogy a felét sem mondta el az esetről, amit szeretett volna. Kétszer is mély levegőt vett, hogy belekezdjen, de hang nem jött ki a torkán.

9. fejezet Mrs Weasley bánata The woes of Mrs Weasley Dumbledore a kijelentés után szó nélkül elhagyta a termet, a bíróság tagjai pedig nem törődve Harryvel felálltak, és szép sorjában távoztak. Harry óvatosan elindult a kijárat felé, és mivel senki nem állította meg, kiment. Ott várt rá Mr Weasley, aki nagyon örült, hogy felmentették. Elindultak a kijárat felé, de összefutottak Lucius Malfoyjal, aki éppen a miniszterrel beszélt. Malfoy gúnyolódni kezdett azon, hogy Harry milyen tehetségesen tud szorult helyzetekből megmenekülni, Harry pedig azon csodálkozik, hogy a varázsló még a szemébe mer nézni azok után, hogy legutóbb halálfalóként felismerte őt. Lucius Mr Weasleybe is belekötött, őt arról kérdezte, hogy szokott-e otthon mugli tárgyakat elvarázsolni. Amikor Harry visszakérdezett, hogy a varázsló mit keres ott, Lucius megkérte a minisztert, hogy inkább a szobájában folytassák a megbeszélést. Mr Weasley azt mondta Harrynek, hogy Lucius be akar kerülni a felsőházba, pénzeli a Minisztériumot, latba veti a kapcsolatait Caramel érdekében, cserébe pedig "apró szívességeket" kér tőle. A főhadiszálláson nagy volt az öröm, de Harrynek fájt, hogy Dumbledore-ral nem tudott beszélni, sőt, az igazgató rá se nézett. Később kiderült, hogy Sirius csak színlelte, hogy örül az ítéletnek, egy idő után ugyanis morcosabbá vált, mint valaha, és folyton a szobájában gubbasztott. Hermione arra tippelt, hogy Sirius egy kicsit bánja, hogy Harry visszamegy Roxfortba, mert félig-meddig úgy érzi, mintha ő lenne James, és örült volna, ha több időt tölthettek volna együtt. Harry várta a roxforti tanévet, mert unta a főhadiszálláson töltött napokat. A szünidő legutolsó napján érkeztek a levelek az iskolából. A könyvlistán csak két könyv szerepelt, az egyik a Varázslástan alapfokon 5., a másik pedig egy svk könyv. Ebből következtettek, hogy Dumbledore-nak végre sikerült svk tanárt találnia, ami az idén rendkívül nehezen ment neki. Ron viszont mást is talált a borítékjában, nevezetesen egy prefektusi jelvényt. Mindenki totálisan megdöbbent, mert arra számítottak, hogy ha valaki, akkor Harry lesz prefektus, mivel Ron nem tűnt ki semmiben. Az ikrek elég bántón álltak a dologhoz, és Harry sem értette, miért nem ő kapta a jelvényt. Hermione is prefi lett, amit Harry szintén elég rosszul fogadott. A lány véletlenül Harry kezében látta meg a jelvényt, ezért azt hitte, hogy ő a másik. És ez is csak rontott a feszült helyzeten. Mrs Weasley viszont nagyon büszke volt a fiára, és vett is neki egy új seprűt az alkalomra. Este bulit rendeztek a két új prefektus tiszteletére, és ott volt Mordon is, aki mutatott Harrynek egy fényképet a Főnix Rendjének alapítóiról. El is mesélte, mi történt velük, jó páran meghaltak közülük, és persze igen kegyetlen módon. A képen ott voltak a fiatal Tekergők, Lily, Neville szülei, Dumbledore bátyja, és még sokan, akikről már hallottunk. Rémszem megállapította, hogy a kérdéses íróasztalban valóban egy mumus van, Mrs Weasley pedig elindult, hogy kivégezze, mielőtt lefeküdt volna. Harryt felkavarta a fénykép, ezért menekült a buliról. De a lépcsőre érve sírást hallott, és amikor benyitott a helyiségbe, Mrs Weasleyt látta, aki pálcával a kezében összekuporodva sírt. Előtte pedig Ron feküdt a földön, és halott volt. És itt megállt a levegő az emberben, ahogy Harryben is, de aztán egyből rájött mindenki, hogy az ott egy mumus. Mrs Weasley tovább próbálkozott és felváltva jelentek meg a fiai és a férje - holtan. Tovább sírt, Harry a látványtól meg volt döbbenve, de közben megérkezett Lupin, Sirius és Mordon. A három úr közül az első elegáns csuklómozdulattal "gömbbé" változtatta a mumust, majd eltüntette. Végül megvigasztalta Mrs Weasleyt, és biztosította róla, hogy a Rend ezúttal sokkal felkészültebb, mint annak idején, így sokkal kisebb a veszély, hogy bárki is meghaljon, habár előfordulhat. Harrynek a fejezet során kétszer is megfájdult a sebhelye.

10. fejezet Luna Lovegood Luna Lovegood A Roxfortba indulás reggelén nagy volt a sietség. Végül útra keltek és Sirius is velük tartott kutya képében, habár ezt a felnőttek nagyon helytelenítették. Tapmancs felszabadultan ugrándozott és élvezte a friss levegőt és a szabadságot. Harry Mrs Weasleyvel és Tonksszal ment, aki ez alkalommal öregasszonynak álcázta magát. A pályaudvaron rövid búcsúzkodás következett, melynek legemlékezetesebb epizódja az volt, amikor Tapmancs egy másodpercre két lábra állt, és mancsait Harry vállára tette. Mrs Weasley nagyon haragudott az "emberi" viselkedés miatt, de már nem volt idő hosszas huzavonára, a vonat lassan elindult. A peronon maradók integettek, a fekete kutya pedig addig futott a vonat mellett, amíg az ki nem kanyarodott a pályaudvarról. Hermione és Ron a prefektusi fülke felé vette az irányt, az ikrek pedig csatlakoztak Lee Jordanhoz, így Harry Ginnyvel kettesben indult el helyet keresni a vonaton. Összefutottak Neville-lel is, aki szintén nem talált még üres fülkét. Ginny viszont felfedezte, hogy az egyik fülkében csak Luna Lovegood ül egyedül, így hát csatlakoztak hozzá. A lány negyedéves volt és hollóhátas, de felettébb furcsa szerzet; hosszú, fakószőke haja volt, a nyakában vajsörös kupakokból álló láncot viselt, a pálcáját a füle mögé tette, kezében pedig fejjel lefelé tartotta a magazint, amit éppen olvasott. A viselkedése is legalább ilyen zavarba ejtő volt; időnként merően bámulta utastársait, máskor arcát az újság mögé rejtette. Néha rímekben beszélt, a nevetése pedig harsány volt és megdöbbentő. Neville a születésnapjára kapott egy növényt, ami leginkább egy pulzáló kaktuszra hasonlított. Nem győzött áradozni róla, és Harryék kérdésére tartott is egy kis bemutatót, melynek következtében az egész helyiséget és beleértve négyüket is, elárasztotta a kaktuszból kispriccelő váladék. Természetesen Cho Chang ezt a pillanatot választotta ki arra, hogy megjelenjen az ajtóban és beköszönjön Harrynek, aki az arcát ellepő növényi nedveknek hála nem sok értelmeset tudott kinyögni. És mire Ginny egy csuklómozdulattal eltüntette a ragacsot, a lány már távozott. Közben visszatért Ron és Hermione, és elújságolták, hogy a többi házból kik lettek prefektusok. A Mardekárból természetesen Draco Malfoy és Pansy Parkinson lett a két szerencsés. Harry időközben bepillantást nyert a magazinba, melyet Luna tanulmányozott, és egy Siriusról szóló cikk fel is keltette a figyelmét. A lényege az volt, hogy Sirius lehet, hogy ártatlan, mivel ő valójában nem is Sirius, hanem egy zenekar visszavonult frontembere, akit egy rajongó rögtön felismert, és mivel a gyilkosságok éjszakáján az énekes vele volt, következésképpen nem is lehetett ott a tett színhelyén. Miután Harry átolvasott még néhány cikket, melyekben olyan feltételezések voltak, mi szerit Caramel utasítást adott, hogy pitékbe süssék bele a koboldokat, eldöntötte, hogy az újság hiteltelen. Hermione is hangot adott hasonló véleményének, amivel kivívta Luna haragját, mivel kiderült, hogy a lány apja az újság főszerkesztője. Később megjelent Draco és két testőre. A fiú élvezettel hangsúlyozta, hogy Harryvel ellentétben neki joga van büntetést kiszabni bárkire, érdeklődött, hogy milyen érzés Harrynek, hogy Ron lett prefi, nem pedig ő, és persze közölte azt is, hogy a nyomában lesz és megbünteti, ha csak alkalma nyílik rá. A roxmortsi pályaudvarra érve megdöbbenve tapasztalták, hogy Hagrid nincs ott, és helyette Suette-Polltz professzor kíséri az elsősöket. A szokásos fogatok elé viszont ezúttal csontvázszerű, denevérszárnyú, fehéren izzó szemű lovak voltak befogva. De ahogy Harry megpróbálta felhívni rájuk Ron figyelmét, kiderült, hogy barátja továbbra sem lát semmit a kocsik elé befogva. Luna viszont biztosította róla, hogy a lovak valóban ott vannak, és közölte azt is, hogy ő már az első roxforti napja óta látja őket.

11. fejezet A Teszlek Süveg új dala The sorting hat's new song A diákok a hosszú vonatút után végre megérkeztek Roxfortba. Hagridnak továbbra sem volt nyoma, a kunyhójából sem szűrődött ki fény és az ünnepi vacsorán sem találkoztak vele. Harry keserűen vette tudomásul, hogy megint a diákok egyik legkedveltebb célpontjává vált; bárhová ment, összesúgtak a háta mögött, mutogattak rá, a kisebbek pedig szabályszerűen menekültek előle. A tanári asztalnál viszont nagy megdöbbenéssel fedezte fel Dolores Umbridge-t, a különös varangyszerű nőt, akit a meghallgatáson látott először. Később kiderült az is, hogy ő lesz az új sötét varázslatok kivédése tanáruk, a legendás lények gondozását pedig Suette-Polltz professzor fogja tanítani Hagrid helyett. A beosztási ceremónia alkalmával a Teszlek Süveg különösen hosszú dalt adott elő, de a legkülönösebb mégis az volt, hogy az eddigiektől eltérően tanácsot is adott a diákoknak. Azt mondta, Roxfortot hatalmas veszély fenyegeti kívülről, és jobb belátása ellenére cselekszik, amikor a diákokat szétválasztja, mert rivalizálás helyett az összefogáson lenne a hangsúly, másképp nem tudják megmenteni az iskolát. Félig Fejnélküli Nick meg is jegyezte, hogy korábban több alkalommal is előfordult már, hogy a Süveg veszélyt jelzett és összefogásra szólította fel a diákságot. A vacsora végeztével Dumbledore rövid beszédet tartott, de az egyik mondata kellős közepén Dolores Umbridge szólásra emelkedett és ezzel félbeszakította őt. A nő rendkívül hosszú, ám annál unalmasabb előadást tartott, melynek lényege a jól kigondolt elveken nyugvó oktatási rendszer hangsúlyozása volt, legnagyobb tanulsága pedig abban rejlett, hogy meg kell találni az egyensúlyt az állandóság és a változás, a hagyomány és a reformok között. Hermione persze azonnal levonta a következtetést a hallottakból, és kijelentette, hogy az új tanárnő a Minisztérium megbízásából felügyel, vagy inkább kémkedik Roxfortban. Harrynek és Ronnak a hálótermükben végre alkalmuk nyílt szobatársaikkal is szót váltani, bár a dolog nem úgy sült el, ahogy azt várták. Kiderült, hogy Seamust nem akarta visszaengedni az anyukája Roxfortba, mert meg van róla győződve, hogy Harry őrült, és félti tőle a fiát. Harry nagyon érzékenyen reagált erre a hírre, és eléggé felkapta a vizet, Seamus pedig megsértődött. Nagy veszekedés lett a dologból, és a végén Seamus át akart költözni egy másik szobába. Harryt nagyon bántotta, hogy nem hisznek neki, és arra gondolt, hogy előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy Voldemort visszatért, és akkor mindenki megtudja majd, hogy nem hazudott és nem őrült meg, de addig el kell viselnie a mindennapos megaláztatást.

Szeretném,ha a többi fejezetet is feltennétek,ugyanis én kénytelen vagyok a magyar nyelvű kiadást megvárni.

Nagyon jó könyv volt. Alig várom a 6. részt! Javaslom mindenkinek, hogy eredti nyelven olvassa el, mert sokkal nagyobb élmény.

Credited cast: Daniel Radcliffe .... Harry Potter Rupert Grint .... Ron Weasley Emma Watson (II) .... Hermione Granger Robbie Coltrane .... Hagrid Alan Rickman .... Professor Snape rest of cast listed alphabetically David Bradley (IV) .... Argus Filch Julie Christie .... Madam Rosmerta John Cleese .... Nearly Headless Nick Emily Dale .... Katie Bell Warwick Davis .... Professor Flitwick Alfred Enoch .... Dean Thomas Tom Felton .... Draco Malfoy Pam Ferris .... Aunt Marge Dawn French .... The Fat Lady Michael Gambon .... Albus Dumbledore Richard Griffiths (I) .... Uncle Vernon Robert Hardy (I) .... Cornelius Fudge Joshua Herdman .... Gregory Goyle Matthew Lewis (III) .... Neville Longbottom Miriam Margolyes .... Professor Sprout Harry Melling .... Dudley Dursley Devon Murray .... Seamus Finnigan Gary Oldman .... Sirius Black James Phelps (I) .... Fred Weasley Oliver Phelps .... George Weasley Chris Rankin .... Percy Weasley Fiona Shaw .... Aunt Petunia Maggie Smith .... Professor McGonagall Timothy Spall .... Peter Pettigrew Leilah Sutherland .... Alicia Spinnet Jim Tavaré .... Tom Danielle Taylor .... Angelina Johnson David Thewlis .... Professor Lupin Julie Walters .... Mrs. Weasley Jamie Waylett .... Vincent Crabbe Paul Whitehouse .... Sir Cadogan Mark Williams (I) .... Mr. Weasley Bonnie Wright .... Ginny Weasley Luke Youngblood .... Lee Jordan

Köszi Kereki Zsolt, nagyon jó ötlet volt a forditás.Várjuk a folytatást!

Kereki, Alan Rickman Pitont játssza!!!

Tökre imádom a H.P. könyveket, de sajna eddig csak az első négyet tudtam elolvasni. Zsolt! Tök szupi hogy fölrax ide összefoglalókat, már tűkön ülve várom a következőt.Egyszerűen lehetetlen novemberig várni! :) Na sziasztok!

Még nem olvastam el teljesen, de már kb. 250 oldalnál tartok, és elég érdekes. Szerintem is jó angolul olvasni, és közben tanulsz is.... Kovács Szabó tényleg hülyeséget szedett össze... de mért olyan lassan ér M.O.-ra?

Daniel Radcliffe - Harry Potter Rupert Grint - Ronald 'Ron' Weasley Emma Watson - Hermione Granger Robbie Coltrane - Hagrid Sean Biggerstaff - Oliver Wood David Bradley - Caretaker Argus Filch John Cleese - Nearly Headless Nick Emily Dale - Katie Bell Warwick Davis - Professor Filius Flitwick Alfred Enoch - Dean Thomas Tom Felton - Draco Malfoy Pam Ferris - Aunt Marge Michael Gambon - Aldus Dumbledore Richard Griffiths - Uncle Vernon Dursley Joshua Herdman - Gregory Goyle Matthew Lewis - Neville Longbottom Miriam Margolyes - Professor Sprout Harry Melling - Dudley Dursley Devon Murray - Seamus Finnigan und andere Zauberer...

Tisztelt Kereki Zsolt! Nagyon jó ötlet a rövidített változatot közölni a Dark Arts nevű honlapra a legújabb kötetből, mert csak 10%-om van az angoltudásom.(németes vagyok a suliban) Egyetlen kérésem lenne, hogy további öt fejezetet is rakd föl, mert csak kíváncsi vagyok a további fejleményeire. Légy szíves!! Tisztelt Mindenki! (Libri-fórum látogatóinak) Én is hűséges Potter-fan, akárcsak a többi, kénytelen vagyok megvárni előre néhány hónapot, még zsebit kell megvennem hozzá. Ne is kérdezzetek, mire jó!?? (...Tapmancs...) Tudtátok-e, hogy: Vietnamban már július végére kapható a az anyanyelvére fordított 5. kötetet!! Egyébként szupi mind a 4 kötet, a kedvencem a CoS. Az új kötet cselekménydúsabb a régieknél... Éljenek tovább a jótékony mágusok! Voldi öngyilkosság áldozata... (sorry.)

Kedves Kereki Zsolt! Nagyon köszi,hogy folyamatosan felrakod a fordítást.Naponta többször jövök ide, és izgatottan várom, mikor kerül fel a többi is!Köszönöm!L.Ildikó

L. Ildikó ajánlanám neked a darkarts.uw.hu honlapot, Kereki Zsolt is onnan másolja be a tartalmakat. Miriam

21. fejezet A kígyó szeme Hermione másnap reggel visszament Hagridhoz, hogy meggyőzze, kevésbé izgalmas lényeket mutasson nekik az óráin, de próbálkozása sikertelen volt, Hagrid már mindent szépen eltervezett. Harry másnap reggel felkészült a legrosszabbra, amikor a legendás lények gondozása óra keretében a Tiltott Rengeteg felé baktattak. Hagrid riasztó látványa is hozzájárult aggodalmához, a vadőr arcán ugyanis újabb sebek éktelenkedtek, vállán pedig egy fél marhatetemet hurcolt. Az erdőbe érve furcsa, sikoltó vijjogással hívta a bemutatandó lényeket, de látszólag nem történt semmi. Csak páran - Harry, Neville és egy mardekáros fiú - látták a vérszagra odasereglő, fehéren izzó szemű, fekete, szárnyas lovakat. Harry nagyon megkönnyebbült, hogy más is látja ezeket a teremtényeket (melyekkel az első roxforti napján találkozott), hisz így bizonyossá vált, hogy nem csak képzelte őket. Mint később kiderült, a különös lovak csak azok számára láthatók, akik már láttak valakit meghalni. Egyesek rossz ómennek tartják őket, de Hagrid ezt badarságnak nevezte, és felhívta a diákok figyelmét a lények rendkívüli intelligenciájára és remek tájékozódási képességére. Kisvártatva megérkezett a tanfelügyelő, aki rosszindulatú feljegyzéseket írt Hagridról a noteszébe, majd kikérdezett pár mardekárost, akik csak megerősítették a negatív véleményt. December érkeztével az ötödéveseknek még több házija, a prefektusoknak még több munkája lett. (Annyira, hogy Hermione felhagyott a házimanó-sapkák készítésével bár Harrynek nem volt szíve megmondani neki, hogy Dobby vitte el az összeset.) Harry roxfortos pályafutása során először vágyott el az iskolából a téli szünetben, ezért nagyon örült, amikor megtudta, hogy Mrs Weasley karácsonyra meghívta őt is az Odúba. (Remélte, hogy Sirius is velük tölti az ünnepeket, mert nem szívesen gondolt arra, hogy keresztapja Kreacherrel kettesben marad az anyja házában.) Az utolsó DA-gyűlésen megtudta, hogy a Griffendél új fogója Ginny Waesley lett, a két új terelő pedig - jobb híján - Andrew Kirke és Jack Sloper. Az órán végigvették az addig tanult lefegyverző és kábító bűbájokat. Az elmúlt félév során Neville a várakozáson felül fejlődött, és a csoport többi tagja is sokat haladt. Óra után Cho a teremben maradt, és Harry hamarosan ráeszmélt, hogy kettesben vannak. De a kellemes beszélgetés helyett Cho sírni kezdett. Először Cedric miatt, aztán meg csak úgy. Harry nem tudta, hogyan vigasztalja, de a lány megoldotta a dolgot azzal, hogy dicsérni kezdte a tanítási módszereit és a bátorságát, miközben egyre és egyre csak közeledett felé, Harrynek pedig földbe gyökerezett a lába… Ron és Hermione persze rögtön kivallatták a történtekről, és Harry beismerte, hogy elcsattant egy csók. Hermione belelátott Cho zavaros lelkivilágába, és elmondta Harrynek, milyen kétségek közt őrlődhet most a lány, hogy elvesztette Cedricet, de tetszik neki Harry. Közben az is kiderült, hogy Hermione épp Viktor Krumnak ír levelet, és ez valamiért szörnyen bosszantotta Ront. Aztán aludni tértek, és Harrynek zavaros álmai voltak. A visszaköszönő nappali élmények után hamarosan a rejtélyes folyosón találta magát, ahol kígyótesttel, hangtalanul siklott az ajtó felé. Nyelvével beleszagolt a levegőbe, és így észlelte, hogy az ajtónál lévő ember él, csupán alszik. Vágyott rá, hogy megmarja, de erőt vett magán, mert más tennivalója volt. De az ember felébredt, talpra ugrott és pálcát rántott. Nem volt más választása, felágaskodott a földről, és méregfogait mélyen a húsába mélyesztette. Az férfi üvöltött fájdalmában, majd nekiesett a falnak és elhallgatott. Felriadt és hallotta, hogy Ron hangosan szólongatja. A sebhelye úgy égett, mintha tüzes vasat nyomtak volna hozzá. A teste jeges verítékben úszott, nem kapott levegőt és émelygett. Amikor kissé magához tért, elmondta Ronnak, hogy az apja megsérült, megmarta egy hatalmas kígyó, és erősen vérzik. Neville elment McGalagonyért, a tanárnő pedig hitt neki, és azonnal az igazgatóhoz kísérte.

22. fejezet Szent Mungo Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotály Harry és Ron elindultak az igazgatóhoz McGalagony kíséretében. Éjfél volt, és az irodában már a volt igazgatók és igazgatónők is aludtak a festményeken, Dumbledore pedig az asztalánál ülve fogadta a váratlan látogatókat. Harry elmesélte a "rémálmát", de nem tágított attól, hogy ez egy látomás volt, vagyis Mr Weasleyt a valóságban is megtámadta egy nagy kígyó. A fiú meglepetésére az igazgató csak arra volt kíváncsi, hogy milyen nézőpontból volt mindennek a szemtanúja, de nem mondott semmit, amikor megtudta, hogy Harry maga volt a kígyó. Dumbledore elküldött két portrén szereplő régi igazgatót, Everardot és Dilyst, hogy riadóztassák a többieket és tegyenek róla, hogy Mr Weasleyt a megfelelő ember találja meg. Fawkest pedig elküldte, hogy figyelmeztesse őket, ha Umbridge közeledik. Amíg a volt igazgatók helyzetjelentésére vártak, Dumbledore elővett egy ezüst szerkentyűt és az asztalára téve beindította. A szerkezetből halványzöld füst csapott fel, ami lassanként egy kígyó alakját vette fel, majd Dumbledore különös kérdésére két kígyóvá vált szét. Az igazgató elégedettnek tűnt ezzel az eredménnyel és leállította a szerkezetet. Pár perc múlva visszaérkezett Everard, és közölte, hogy megtalálták Mr Weasleyt, de állítása szerint nem néz ki túl jól, mindenhol vér borítja. Beszállították a Szent Mungóba. Ekkor McGalagony azt az utasítást kapta, hogy ébressze fel és kísérje az irodába a többi Weasleyt. Az igazgató ezután Phineas Nigellus portréjához fordult segítségért, akinek azonban nem akaródzott felébredni. Végül (némi nyomás hatására) elindult, hogy átadja az üzenetet Siriusnak, miszerint Harry és a többi gyerek nemsokára megérkezik hozzá. Amikor Sirius válaszát megkapták, és megjöttek a Weasley-gyerekek is, Dumbledore egy zsupszkulcsot készített nekik Sirius házához. Indulás előtt egy pillanatra találkozott Harry tekintete az igazgatóéval, és a fiú sebhelyébe éles fájdalom nyilallt. Úgy érezte, ismét kígyóvá vált, és minden vágya az volt, hogy megmarja Dumbledore-t. Sirius épp Kreachert utasította kifelé, mikor földet értek a ház konyhapadlóján. Mindenki türelmetlenül kérdezte Harryt, hogy tulajdonképpen mi is történt. Ő elmesélt mindent, amit látott, mire az ikrek és Ginny kijelentették, hogy azonnal indulnak a Szent Mungóba. Sirius nagy nehezen visszatartotta őket, mert rendkívül gyanús lett volna, ha kiderül, hogy ilyen hamar értesültek a történtekről. Lassan lenyugodtak a kedélyek, és a gyerekek egy-egy vajsörrel a kezükben csendben várták a híreket. Hamarosan megjelent Fawkes egy üzenettel Mrs Weasleytől: "Apátok még életben van, maradjatok ott, ahol vagytok." Ez a levél csak még jobban elszomorította őket, majd vártak és vártak. Egészen reggel 5 óráig, amikor is megérkezett Mrs Weasley, és elmondta, hogy Mr Weasley rendbe fog jönni, majd köszönetet mondott Harrynek, mivel nélküle minden bizonnyal csak órákkal később találták volna meg férjét, talán már túl későn. Reggeli után, mindenki felment a szobájába, és legtöbbjük az egész délelőttöt át is aludta kivéve Harryt, aki rettegett attól, hogy ha újra álomba szenderül, megint látomása lesz. Ebéd után elindultak a Szent Mungóba Mordonnal és Tonksszal. London belvárosában a karácsonyi kirakatok között egy nagy, divatjamúlt, vöröstéglás áruház előtt állapodtak meg, aminek ajtaján tábla hirdette: "Felújítás miatt zárva" A kirakatban egyetlen női próbababa állt, de az feltűnően ronda volt. Tonks némi beszéd után, (amit Harry megdöbbenésére a próbababa egy apró fejbólintással nyugtázott) Ginnyvel és Mrs Weasleyvel karöltve eltűnt a kirakatba lépve, majd hasonlóan tettek a többiek is. Bent, amíg a sorukra vártak az információs pultnál, Harry egy táblát fürkészett, melyen fel volt tüntetve, hogy melyik emeleten milyen betegek találhatók. Mordon és Tonks kint maradtak Mr Weasley kórterme előtt, hogy ne zavarják a családot látogatás közben, de Mrs Weasley ragaszkodott hozzá, hogy Harry bemenjen velük. Az ikrek rendkívül kíváncsiak voltak a "baleset" körülményeire, de a Weasley szülők mindig elterelték a szót, és nem voltak hajlandók válaszolni. Fred és George addig feszítették a húrt, míg végül az anyjuk kiparancsolta mindannyiukat a teremből, helyüket pedig átvette Tonks és Mordon. Persze Fred és George nem adták fel olyan könnyen, és elővettek néhány meghosszabbítható fület. Harry először habozott, de végül feltette. Kiderült, hogy átkutatták az egész helyet, ahol a támadás történt, de a kígyónak nem bukkantak a nyomára. Mordon szerint a kígyót Voldemort küldte, hogy kémkedjen. Mrs Weasley azt mondta, Dumbledore számított rá, hogy Harry előbb-utóbb látni fog valami hasonlót, és Mordon nem is csodálta, hogy Dubmledore aggódik a fiúért, mert ha Harry Voldemort szemszögéből lát dolgokat, az akár azt is jelentheti, hogy a sötét varázsló megszállta őt. Harry ekkor ledobta magáról a meghosszabbítható fület, a szíve hevesen vert, a többiek pedig félelemmel a szemükben bámultak rá.

23. fejezet Karácsony a zárt osztályon Harryt teljesen ledöbbentették a hallottak, sötétebbnél sötétebb gondolatok jártak a fejében útban haza a metrón. A végén arra jutott, hogy talán ő az a titkos fegyver, amit Voldemort keres, és az is meglehet, hogy ő támadta meg Mr Weasleyt. Mollyt nyugtalanította Harry állapota, ezért kijelentette, hogy vacsora előtt le kell feküdnie pár órára. Amikor felment a szobájába, tovább kereste az összefüggéseket. Eszébe jutott, hogy Voldemort esetleg animágus, vagy talán elérte valahogy, hogy Harry percek alatt mérföldeket utazzon és elkövesse a támadást. Nem tudta eldönteni, hogy Voldemort tényleg megszállta-e, de úgy vélte, ha igen, akkor veszélybe sodorhatja a Rendet, ezért el kell mennie, és el kell vágnia magát a varázslóvilágtól. Nem volt más választása, mint visszamenni a Privet Drivera. Már éppen indult, amikor egy gúnyos hang, Phineas Nigellusé megszólalt a háta mögött az egyik festményről, és közölte, hogy üzenetet hozott Dumbledore-tól, miszerint Harry maradjon ott, ahol van. Harry teljesen felháborodott azon, hogy Dumbledore csak ennyit képes mondani neki azok után, ami történt. Megint a gondolataiba mélyedt és közben elaludt. Megjelent előtte a kihalt folyosó és a fekete ajtó… elérte az ajtót… elszánta magát a belépésre, de nem tudta kinyitni. Ekkor Ron hangja ébresztette fel, aki vacsorázni hívta. De Harry nem ment le. Másnap mindenki a karácsonyi dekorációval foglalkozott, és Sirius soha nem volt olyan jó kedvében, mint akkor. Láthatóan jót tett neki a társaság, hangos éneke pedig betöltötte az ódon ház minden zugát. Harry másnap kihagyta az ebédet is, mert nem akart látni senkit. Estefelé Csikócsőr szobájában bujkált az éhséggel dacolva, amikor megjelent Hermione, aki úgy döntött, síelés helyett inkább velük tölti a karácsonyt. Felmentek a hálószobába, ahol Ginny és Ron várta őket. Ginny emlékeztette Harryt, hogy ő aztán igazán tudja, milyen az, ha Voldemort a hatalmába kerít valakit, és végül arra jutottak, hogy Harryvel ez nem történhetett meg. Ezután Harry elvetett minden sötét gondolatot, és már el sem tudta volna képzelni a karácsonyt máshol, csak itt, Sirius házában. Az ajándékozás után Harryék elkísérték Hermionét Kreacher - némi túlzással - hálószobának nevezhető zugához, hogy a lány átadja neki az ajándékát, egy saját készítésű takarót. A házimanó nem volt a kuckójában, de a hely tele volt régi relikviákkal és fényképekkel, köztük is kiemelt helyet foglalt el Bellatrix Lestrange képe. Később kiderült, hogy Kreachert napok óta nem látta senki, és Harry arról kérdezte Siriust, nem lehet-e, hogy Kreacher szó szerint vette, mikor érkezésükkor azt mondta neki, "kifelé". De Sirius ezt nem tartotta valószínűnek, és a manó hamarosan elő is került. Aznap újabb látogatást terveztek Mr Weasleyhez, de mivel a metró karácsonykor nem jár, kocsival mentek. Ez alkalommal Mordon és Lupin kísérték el őket. Amikor megérkeztek a kórterembe, Mr Weasleyt kissé furcsán viselkedett, majd miután a felesége gyanút fogott, beismerte, hogy egy fiatal orvos-gyakornokkal úgy gondolták, megpróbálják mugli-módszerrel összevarrni a sebet. De az ötlet kudarcnak bizonyult… A veszekedés elől Harryék egy csésze teára hivatkozva elszöktek, és elindultak megkeresni a büfét. Amikor a negyedik emeletre értek, látták, hogy az emeletre nyíló ajtón egy tábla van: "Bűbáj okozta sérülések", az üvegablakon át pedig egy szőke, kék szemű, émelyítően mosolygó varázsló bámult rájuk: Gilderoy Lockhart. A varázsló szemmel láthatóan még mindig nem emlékezett semmire, csak dolgot akart: autogramot adni, de azt nagyon. A nővér el volt ragadtatva, hogy ennek az édes embernek végre látogatói érkeztek, ezért betessékelte őket a kórterembe. Ez a terem hosszútávon károsodott betegek számára volt fenntartva. A gyógyító magukra hagyta őket, mivel ki kellett osztania az ajándékokat, többek közt egy cserepes virágot a szomszédos ágyon lábadozó Mr Bode-nak. Miközben a nővér osztogatta az ajándékokat, egyszerre csak egy ismerős név hangzott fel: Longbottom. Nem csak Harry hallotta meg, hanem a többiek is, de Harry nem akarta, hogy a többiek megtudják, mi történt Neville szüleivel, ezért el akarta terelni a többiek figyelmét. Ám mielőtt megtehette volna, Ron már észre is vette a fiút, aki épp akkor lépett ki a terem végében lévő paraván mögül a nagyanyja kíséretében. Az öreg hölgy felfigyelt rájuk és beszélgetni kezdett velük. Szemlátomást nem zavarta a kínos helyzet, és nagyon nyíltan elmondta a részleteket Neville szüleivel kapcsolatban, akik a paraván mögött feküdtek. De a beszélgetést félbeszakította Neville édesanyja, aki odament a fiához, és egy üres rágógumis papírt adott neki. A nagymamája azt mondta Neville-nek, hogy dobja ki a szemétbe, mert van már elég, de Harry észrevette, hogy a fiú a zsebébe csúsztatta. Ron, Hermione és Ginny teljesen le voltak döbbenve, de Harryt bevallotta, hogy ő tudta, mi történt Neville szüleivel, és azt is elárulta, hogy mindezt Bellatrix Lestrange tette a társaival, akinek a képe Kreacher kuckójában díszeleg.

24. fejezet Elzárkózás Kreacher valamiért sokkal jobb hangulatban volt, mióta előkerült, és ez Harryt rossz érzéssel töltötte el, de nem szólt róla senkinek. Keresztapja az ünnepek elmúltával visszaesett korábbi búskomorságába, és egyre több időt töltött bezárkózva Csikócsőrrel, Harry pedig életében először nem vágyott vissza Roxfortban, mert nem akarta Siriust ismét egyedül hagyni a házban Kreacherrel. De nem volt más választása. Egyik délután Mrs Weasley lehívta Harryt a konyhába, mert Piton professzor akart beszélni vele. Harry nem értette, mit keres itt a tanár, és felkészült a legrosszabbra, de csak arról volt szó, hogy Piton Dumbledore kérésére úgynevezett elzárkózást fog tanítani neki különóra keretében, amellyel megvédheti elméjét attól, hogy mások belelássanak, illetve megszállják. Piton nem indokolta meg, miért kell ezt tanulnia, és azt sem, hogy miért ő tanítja Harryt, nem pedig az igazgató. A beszélgetés alatt Sirius is jelen volt, és a két felnőtt nem bírta megállni kötözködés nélkül. Sirius Lucius Malfoy ölebének nevezte Pitont, ő pedig nagyon könnyen kihozta a sodrából Siriust, amikor arra célzott, hogy gyávaságból nem teszi ki a lábát a házból. Pillanatok alatt pálcát rántottak, és csak az tartotta vissza őket egymás megátkozásától, hogy Harry közéjük állt. Mr Weasley végre hazatért a kórházból, Harryék pedig a Kóbor Grimbusszal tértek vissza Roxfortba Tonks és Lupin kíséretében. Sirius búcsúzáskor egy csomagot adott át Harrynek, és azt mondta, ha bármikor szüksége van a keresztapjára, csak használja bátran. Harry tudta, hogy sosem fogja használni, bármi is van a csomagban, mert nem akarta, hogy Sirius elhagyja miatta a biztonságot adó házat. A suliban összefutott Chóval, aki enyhe célzást tett arra, hogy Valentin-napkor újabb hétvégi kimenőt kapnak a felsősök Roxmortsba. Harry először nem kapcsolt, de aztán a lány után futott, és megkérte, hogy töltsék együtt a Valentin-napot Roxmortsban, Cho pedig rögtön bele is egyezett. Az esti különórától egész nap rettegett. Amikor belépett Piton dolgozószobájába, a tanár éppen Dumbledore merengőjét használta arra, hogy néhány gondolatát biztonságba helyezze. Harry továbbra is arra volt kíváncsi, miért akarja Dumbledore, hogy elzárkózást tanuljon. Piton azt felelte, hogy Voldemort kiválóan ért az elmeolvasáshoz, mások emlékinek és érzésinek kikémleléséhez. Ezért is tudja szinte mindig, ha valaki hazudik neki. Csak azok képesek megtéveszteni, akik értenek az elzárkózáshoz, és be tudják zárni a gondolataikat előtte. De az elmeolvasáshoz szükség van bizonyos feltételekre, például fizikai közelségre és szemkontaktusra. Harryt és Voldemortot viszont a sebhely valamilyen módon összeköti, ezért nagyobb az esély rá, hogy az elméjük kapcsolatba tud lépni a távolság és Roxfort védővarázslatai ellenére is. Amíg csak Harry tudott erről a képességről, valóban hasznos volt, mert megtudtak néhány fontos információt, de Mr Weasley támadásakor, (amikor a Nagyúr megszállta egy kígyó testét) minden valószínűség szerint Voldemortnak is tudomására jutott ez a kapcsolat köztük, így félő, hogy arra fogja használni, hogy befolyásolja és megszállja Harryt. Az elzárkózás képességének elsajátítása tehát ezért fontos számára. A gyakorlás elkezdődött, és Harrynek az volt a feladata, hogy kiürítse a gondolatait, valamint megőrizze elméje tisztaságát és védekezzen, miközben Piton megpróbál olvasni a gondolataiban. De a feladat nehéznek bizonyult; amint Piton kimondta a varázsigét, Harry szeme előtt saját emlékképeinek sorozata jelent meg, a körülötte lévő tárgyakat, személyeket pedig nem érzékelte. Miután Piton feloldotta a varázslatot, a földön találta magát. A harmadik próbálkozás során látta, amint Mr Weasleyvel futnak egy kihalt kőfolyosón a Minisztériumban, de ahelyett, hogy elérnék a titokzatos fekete ajtót, lefordulnak balra egy kőlépcsőn. Azonnal rájött, hogy a hely, amiről eddig álmodott, ott van a Minisztériumban, az ajtó pedig a Rejtélyek Ügyosztályának bejárata, és ott támadta meg Mr Weasleyt a kígyó. Piton nagyon megdöbbent, hogy Harry a Rejtélyek Ügyosztályáról érdeklődik, és nem árulta el, mi van ott, ami kellhet Voldemortnak, de egyértelmű volt, hogy Harry nagyon is beletrafált valamibe. Piton úgy engedte el óra végén, hogy a lelkére kötötte, gyakorolja az elméje kiürítését, és minden este úgy aludjon el, hogy előtte nem gondol semmire. Harry sebhelye erősen megfájdult gyakorlás közben, és a fájdalom csak erősödött, miután elhagyta az alagsori dolgozószobát. Hermione párhuzamot vont a titokzatos ajtó és Sturgis Podmore letartóztatása között, de Harry alig tudott odafigyelni rá a fejfájása miatt, és kisvártatva felment a hálótermükbe, hogy lefeküdjön. A szobába érve elvesztette az eszméletét, és hirtelen eksztatikus boldogság szállta meg. Csak nevetett, nevetett, amíg Ron rá nem talált. Harry tudta, hogy Voldemort valamiért most nagyon boldog, sikerült valami, amit nagyon régóta tervezett. És azt is tudta, hogy az elméje az első elzárkózás óra után még kevésbé ellenálló, mint eddig, de remélte, hogy ez csak átmeneti állapot, nem pedig arról van szó, hogy Piton a ténykedésével még simábbá teszi Voldemort útját, hogy megszállja őt.

25. fejezet A sarokba szorított bogár Másnap reggel ki is derült, minek örült annyira Voldemort: A Reggeli Próféta címlapján tíz fénykép díszelgett, tíz azkabani fogolyé, akik előző nap szöktek meg. Köztük volt Bellatrix Lestrange, Antonyin Dolohov, és Algernon Rookwood is. A hozzá tartozó cikk pedig azt taglalta, hogy valószínűleg Sirius Black segített megszökni a raboknak, és most az ő vezényletével egyesítik újra erőiket. Egy kisebb cikket is találtak arról, hogy Broderick Bode, egy minisztériumi dolgozó tragikusan elhunyt a Szent Mungo kórházban, amikor megfojtotta egy cserépben beküldött ördöghurok. Harrynek eszébe jutott, hogy találkozott Bode-dal a Minisztériumban, és tudta, hogy a varázsló a Rejtélyek Ügyosztályán dolgozott. Hermione ebből arra következtetett, hogy a munkahelyi baleset valójában egy támadás volt, és amikor kiderült, hogy Bode állapota javul, valaki ördöghurkot küldött neki, azaz meggyilkolta, hogy ne tudjon beszámolni arról, mi történt vele. Hermione ezután elviharzott levelet írni, de nem árulta el, hogy kinek és milyen ügyben. Hagridról pedig kiderült, hogy Umbridge kilátásba helyezte a kirúgását, és már csak feltételesen van itt az iskolában, hogy bizonyítsa, nem olyan alkalmatlan a tanításra, mint ahogy azt a nő megítélte. Harry újra a figyelem középpontjába került az iskolában, valószínűleg azért, mert a rabok szökése egyesekben kétséget ébresztett, hogy valóban Caramelnek van-e igaza, nem pedig Harrynek Voldemort visszatérésével kapcsolatban. Umbridge közben újabb rendeletet hozott, amiben megtiltotta a tanároknak, hogy a tantárgyi kereteiken kívül bármiféle információval szolgáljanak a diákoknak. A felügyelő Trelawney és Hagrid minden óráján megjelent, és mindkettőjük feje fölött ott lebegett a kirúgás veszélye. A jóslástan tanárnő idegei pedig egyre nehezebben viselték a feszültséget. Az újságcikk hatására a DA-klubban is kétszeres erőbedobással kezdtek gyakorolni a tagok, Neville pedig olyan hatalmas fejlődést mutatott, hogy olykor már csak egyedül Hermione tudta megelőzni a varázslatok elsajátításában. Harry viszont egyáltalán nem haladt Piton magánóráin. Úgy érezte, most rosszabb a helyzet, mint mielőtt elkezdte volna tanulni az elzárkózást, és a sebhelye is gyakrabban és erősebben fájt, mint eddig bármikor. A roxmortsi kirándulás reggelén Hermione levelet kapott, és megkérte Harryt, hogy délben találkozzanak a Három Seprűben. Hozzátette, hogy Chót is hozhatja, ha akarja. A délelőtt egész kellemesen telt Chóval, hamar megtalálták a közös hangot, és remekül elbeszélgettek. Még azzal sem törődtek, hogy egy mardekáros lánybanda, élén Pansy Parkinsonnal kinevette és kigúnyolta őket. Feltűnt nekik, hogy most nem razziáznak az utcákon a dementorok, mint Sirius Black szökésekor, és Harrynek eszébe jutott, hogy ez talán azért van, mert a dementorok mostanra tényleg nem engedelmeskednek a Minisztérium utasításainak. Eleredt az eső, ezért betértek egy romantikus kávézóba, ahol minden asztalnál párok enyelegtek. Harry kényelmetlenül érezte magát, de aztán eszébe jutott, hogy megkérdezi Chót, elkíséri-e a Három Seprűbe, mert Hermionéval kell találkoznia. A lány erre felkapta a vizet, és egyből úgy értelmezte a dolgot, hogy Harry egy nap több lánnyal is randizik. Megpróbálta őt féltékennyé tenni. Először azzal jött, hogy néhány hete Roger Davies is randit kért tőle Valentin-napra, de ő nemet mondott. Később pedig arról kezdett beszélni, hogy Cedrickel is itt ültek annak idején. Sírni kezdett és beszélgetni akart Cedricről, de Harrynek nem volt kedve hozzá. Amikor végre megértette, hogy Cho féltékeny Hermionéra, nevetni kezdett, de ez végzetes hibának bizonyult, mert a lány faképnél hagyta. A Három Seprűben Hermione nem egyedül várt rá, hanem Luna Lovegood és Rita Vitrol társaságában. Kiderült, hogy Hermione azt tervelte ki, hogy egy exkluzív interjút közölnek Harryvel a Quibblerben, abban a magazinban, amit Luna apja szerkeszt. A cikket természetesen Rita fogja megírni, méghozzá szóról szóra a valóságnak megfelelően, és ingyen. Harry pedig elmeséli Voldemort visszatérésének egész történetét, és megadja a halálfalók nevét is, akiket a helyszínen látott. Rita persze nem akarta elvállalni, hogy egy ilyen hiteltelen lapba írjon, ráadásul ingyen, de nem volt más választása, mert Hermione megfenyegette, hogy feljelenti és az Azkabanba juttatja illegális animágia miatt, ha nem teszi meg. A lány ugyanis úgy gondolta, a foglyok szökésére a Reggeli Próféta nem adott kielégítő magyarázatot, és itt volt a lehetőség, hogy az igazsággal végre helyükre kerüljenek a részletek.

Zsófi, köszi, hogy felhívtad a figyelmem a LOPÁSRA! Bizony, ezek a tartalmak mind a darkarts.uw.hu című weboldalon olvashatók, és a következő személyek írták őket: Katie Giorgessa Morgan Le Fay Mioni Jude Ronik és én Örülök, ha az itt lévőknek is örömére szolgál, amit írtunk, csak azt nem értem, hogy aki bemásolja, miért úgy állítja be, mintha ő maga írná... De nem vagyunk egyformák, ugye?