Harry Potter and the Order of the Phoenix - 5. book

Harry Potter is about to start his fifth year at Hogwarts School of Witchcraft an Wizardry. Unlike most schoolboys, Harry never enjoys his summer holidays, but this summer is even worse than usual. The Dursleys, of course, are making his life a misery, but even his best friends, Ron and Hermione, seem to be neglecting him. Harry has had enough. He is... bővebben
Utolsó ismert ár:
5 453 Ft

A termék nincs raktáron, azonban Könyvkereső csoportunk igény esetén megkezdi felkutatását, melynek eredményéről értesítést küldünk. Bármely változás esetén Ön a friss információk birtokában dönthet megrendelése véglegesítéséről.

Igénylés leadása
Olvasói értékelések
Nincs értékelés
Írjon saját értékelést, és ossza meg véleményét a többi vásárlóval!
Olvasói értékelések
Weeping Willow
Nem tudja valaki, nem lehet franciául megszerezni valahol valamelyik Harry Pottert? Esetleg ha vki tudna egy internetcímet, ahonnan megrendelhető, légyszi, szóljon!! Köszi!
Éles Kinga
Még nem olvastam, csak magyarul, de idegen nyelven is el akarom majd olvasni.
K. Hajni
Még nem olvastam, de szerintem ugyan olyan jó lesz mint a többi!!!Bplondulok ezekért a könyvekért!!§
G Orsi
Nem tudom mért olyan nagy szám?????????????????????!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Gabriella Szász
Ismertető December 5-én jelenik meg J. K. Rowling tollából a kis mágus várva várt kalandjainak újabb kötete, Harry Potter és a Főnix Rendje címmel! A Libri most meglepi Önt egy kivételes vásárlási lehetőséggel! December 5-én, csütörtökről péntekre virradó éjszaka, 0.00 órától hajnali 3.00 óráig, 4 Libri könyvesboltban elsőként juthat hozzá kedvence újabb izgalmakkal teli kötetéhez! Egy csodálatos ajándék Mikulásra! Helyszínek: Libri Mammut Könyváruház Mammut II. Bevásárlóközpont, Telefon: 345-8075 Megközelíthető a Margit krt-i főbejárat felől, az áruház a harmadik emeleten található. Libri Árkád Könyváruház Árkád Bevásárlóközpont, Telefon: 434-8241 Megközelíthető gyalogosan a Fehér úti földszinti főbejárat felől, autóval a Shell kút felőli bejáraton keresztül. Libri Könyvpalota 1072 Rákóczi út 12., Telefon: 267-4844 Libri Pólus Center könyvesbolt Pólus Center Bevásárlóközpont, Telefon: 419-4135 Megközelíthető a Western City felőli bejáraton át Legyen ott Ön is az elsők között! December 5-én, az üzletek rendes nyitási idejétől valamennyi Libri könyvesboltban megkezdjük a Harry Potter kötet árusítását. Üzleteink listáját megtalálja az internetes áruház főoldalán, a Kategóriák alatt található Magunkról boxban. Az új Harry Potter kötetet megrendelheti áruházunkban is az alábbi módokon: Ha személyesen kíván a könyvért elmenni, a rendelés során a Megjegyzés rovatba írja be azt a könyvesboltot, amelyikben át kívánja venni a könyv(ek)et. Ebben az esetben természetesen nincs szállítási költség. Ne felejtse el magával vinni a törzsvásárlói kártyáját vagy diákigazolványát, hogy a kedvezményt igénybe tudja venni! A könyvet az Ön nevére fogjuk félretenni a könyvesboltban, a megrendelés visszaigazolásában szereplő megrendelés azonosítót a biztonság kedvéért írja fel (ötjegyű szám) és ha kérik az üzletben, diktálja be. Ha nem kap a rendelésről visszaigazolást, kérjük hívjon fel bennünket, vagy jelezze nekünk emailben, mi elküldjük vagy megmondjuk a rendelés azonosítóját. Az alábbi telefonszámokon állunk rendelkezésére: 203-2184, 205-3258. Mivel valószínűleg az első órákban sokan szeretnének hozzájutni a könyvhöz, türelmét és megértését kérjük az esetleges várakozás miatt! Ha azt szeretné, hogy az internetes áruházon keresztül küldjük el a könyvet, akkor rendelését a szokásos módon adja le. Az áruház állandó, 5 %-os kedvezményén túl a törzsvásárlói kártya vagy diákigazolvány által nyújtott engedményt is igénybe veheti, ha a kártya vagy igazolvány számát beírja a megfelelő helyre, vagy a Megjegyzés rovatba. Kérjük, kivételesen ne válassza ki a bankkártyás fizetési módot, ez előjegyezhető könyveknél nem működik! A könyvet a raktárunkba érkezést követő napon (várhatóan 5-én, pénteken) átadjuk a futárszolgálatnak. A futárszolgálat által kiszállítandó könyveket a hétvége miatt (a futárszolgálatok hétvégén nem szállítanak) tehát december 8-9 án kapják kézhez megrendelőink. Kérjük, ha bármilyen kérdés merülne fel a megrendeléssel kapcsolatban, keressen meg bennünket az alábbi telefonszámokon: 203-2184, 205-3258, vagy emailben: konyvbirodalom@libri.hu Ne feledje el leadni rendelését legkésőbb december 1-ig! Várjuk együtt Harry Pottert!
Sss Www
dec 5-én a libriben:?mamut...asszem a momban is
Tomany Tomany
meg tudja nekem valaki h otodiken pontosan hol jelenik meg a konyv? konkretan melyik konyvesboltokban lesz...
Tomany Tomany
jajj. most mindjart ir megin a valodifordito, h most szolt egy baratja, h ujabb resz van kinn a forditasbol, es most mar tenyleg eleg legyen, ezer kartacs es bomba.
Szász Gabriella
- NEGYEDIK FEJEZET - GRIMMAULD TÉR 12. SZÁM - Mi az a Főnix...? - kezdte Harry, de Mordon félbeszakította: - Ne itt, fiam! - mordult rá. - Várj, amíg odabent leszünk. Kivette a pergamendarabot Harry kezéből és pálcájának hegyével lángra lobbantotta. Ahogy a cetli lassan, zsugorodva földet ért, Harry újra körülnézett. A 11. szám előtt álltak; balra nézve a 10. számot látta; jobbra, ugyanakkor, a 13. számú ház állt. - De hol...? - Csak gondolj vissza rá, mit jegyeztél meg az imént - szólt csendesen Lupin. Harry így is tett, és alighogy a mondat végéhez, a "Grimmauld tér 12. szám"-hoz ért, egy öreg és viharvert ajtó bukkant fel a semmiből a 11. és a 13. szám között, melyet hamarosan néhány kopott fal és piszkos ablak is követett. Olyan volt, mintha hirtelen egy új ház épült volna fel a szemük előtt, nesztelenül odébb tolva a mellette álló épületeket. Harrynek leesett az álla a döbbenettől. A 11. szám ablakából továbbra is tompán hallatszott a lemezjátszó hangja; úgy tűnt, a muglik semmit sem vettek észre az egészből. - Gyerünk, sietnünk kell - dörmögte Mordon, megbökve Harry hátát. Harry felsétált a kopott lépcsőkön és az újonnan materializálódott ajtóra bámult. A fekete festék már pattogzott róla s karcolásnyomok tarkították. Az ezüst kopogtató tekeredő kígyót formázott. Kulcslyuknak vagy levélnyílásnak nyoma sem volt. Lupin előhúzta a pálcáját és megkopogtatta vele az ajtót. Harry több hangos, lánczörgéshez hasonlatos fémes kattanást hallott. Majd kinyílt az ajtó. - Gyorsan, indulj befelé Harry - suttogta Lupin. - De ne menj messzire és ne nyúlj semmihez! Harry a küszöbön át belépett a teljes sötétség lepte előszobába. Egy csípős, rothadó bűz mellett doh- és porszag keringett a levegőben, s az egész hely olyan volt, mintha sok-sok éve elhagyatott lett volna. Harry átnézett a válla fölött és látta, hogy a többiek is belépnek mögötte, Lupin és Tonks a fiú ládáját és Hedvig ketrecét is magukkal hozták. Mordon megállt az ajtó előtt, a legfelső lépcsőfokon és újra a magasba emelte az önoltót; hamarosan az utca összes lámpája visszakapta fényét, s egy pillanatra a szobába is narancsszínű világosság költözött, mielőtt az auror besántikált volna, behúzva az ajtót maga mögött; az előszoba sötétje immár teljessé vált. - Várj csak... - szólt Mordon és nagyot koppintott pálcájával Harry fejére; a fiú egy pillanatra úgy érezte, mintha forróság futna végig a hátán és azonnal tudta, hogy a csalvarázs véget ért. - Most pedig mindenki maradjon ott, ahol van, egy perc és csinálok némi fényt... - suttogta Mordon. A többiek fojtott hangja rossz érzéssel töltötte el Harryt; úgy érezte, mintha egy haldoklóhoz jöttek volna. Halk szisszenés hallatszott, majd néhány ódivatú gázlámpa sercegve felgyulladt a sötétben, s remegő, valószerűtlen fénybe vonta a hámló tapétát, a talpuk alatt átfutó hosszú, rideg, kopott szőnyeget, a sűrű pókháló borította csillárt a fejük fölött és a falakra akasztott, ferde és megfakult képeket. Harry csusszanásszerű hangot hallott a padlószegély mögül. Mind a csillár, mind a közeli, rozoga asztalon álló gyertyatartó kígyó alakot formázott. Egyszer csak siető lábdobogás hallatszott és Ron édesanyja, Mrs Weasley bukkant fel az ajtóban, az előszoba távoli végén. Az asszony arca ragyogott a boldogságtól, ahogy megindult feléjük, bár Harrynek úgy tűnt, vékonyabb és sápadtabb lett, amióta nem látta. - Ó, Harry, úgy örülök, hogy itt vagy - suttogta boldogan és egy csontroppantó öleléssel üdvözölte a fiút, mielőtt karon fogta és tüzetesebben megvizsgálta volna. - Nagyon sovány vagy; rád férne egy jó evés, de attól félek, várnod kell a vacsoráig. Majd a Harry mögött álló varázslócsoportra nézett és azt suttogta: - Épp most érkezett meg. Az ülés már meg is kezdődött. A varázslók mind érdeklődő és izgatott hangokat hallattak és az ajtó felé kezdték sodorni a fiút, ahonnan Mrs Weasley az imént felbukkant. Harry beállt Lupin mögé, de Mrs Weasley megállította. - Nem, Harry, az ülésen csak a Rend tagjai vehetnek részt. Ron és Hermione odafent vannak, velük várhatsz a végéig, utána vacsorázunk. És nagyon halkan beszélj a nappaliban - tette hozzá sietve. - De miért? - Nem akarom, hogy bárki felébredjen. - Micso...? - Majd később elmagyarázom, most sietnem kell, várnak a gyűlésen. Csak megmutatom, hol fogsz aludni, aztán megyek. Mutatóujját a szája elé szorítva, lábujjhegyen elvezette Harryt két hosszú, molyrágta függöny előtt, melyek mögött a fiú még egy ajtót sejtett, s miután elhagytak egy nagy esernyőtartót, melyről úgy tetszett, mintha trolllábakból készítették volna, elindultak felfelé a sötét lépcsőn. A falon mellettük kőtáblákhoz rögzített, összezsugorodott fejek húzódtak, melyekről jobban megnézve Harrynek sikerült megállapítania, hogy egykor házimanókhoz tartoztak. Mindegyiknek ugyanolyan ormányszerű orra volt. Harry minden megtett lépéssel egyre zavarodottabbá vált. Mi a csodát kereshetnek mindannyian egy olyan házban, amelyik úgy néz ki, mintha a legsötétebb varázslók otthona lenne? - Mrs Weasley, miért...? - Ron és Hermione mindent megmagyaráz majd, drágám, de nekem tényleg sietnem kell - suttogta szigorú hangon Mrs Weasley. - Itt - szólalt meg, ahogy elérték a második lépcsőfordulót. - A jobboldali ajtó. Szólok majd, ha az ülésnek vége. Azzal lesietett. Harry átment a sötét forduló szemközti oldalára, elfordította a kígyófejet formázó kilincsgombot és kinyitotta az ajtót. Egy pillanatra egy homályos, magas mennyezetű, kétágyas szoba képe derengett fel előtte, majd hangos, csiripelő hangokat hallott, amiket azon nyomban egy még hangosabb sikoly követett s az iménti képet teljesen elfedte egy göndör, bozontos hajfürterdő. Hermione úgy vetette magát Harryre, hogy a fiú majdnem hanyatt vágódott, amíg Ron apró baglya, Pulipinty izgatottan körözött a fejük fölött. - HARRY! Ron, végre itt van, Harry végre itt van! Nem is hallottuk, amikor megérkeztél! Ó, hogy vagy? Ugye jól vagy? Nagyon mérges voltál ránk? Biztosan az voltál, tudom, hogy az összes levelünk hasznavehetetlen volt... De nem mondhattuk semmit, megesküdtünk Dumbledore-nak, hogy nem mondunk, ó, de most annyi minden mesélnivalónk van és neked is! Dementorok! Ó, amikor meghallottuk, és azt a tárgyalást is, a Mágiaügyi Minisztériumban - ez egyszerűen felháborító, utánanéztem és nem csaphatnak ki, nem tehetik, törvény van rá, hogy a kiskorúak bűbájgyakorlását tiltó rendelet nem érvényes életveszélyes helyzetekben... - Hagyd, hogy levegőt vegyen, Hermione - szólalt meg Ron vigyorogva, ahogy becsukta Harry mögött az ajtót. Úgy tűnt, nőtt egy pár centit, amióta Harry nem látta és most magasabbnak és esetlenebbnek tűnt, mint valaha, bár a hosszú orr, az élénk vörös haj és a szeplők ugyanolyanok maradtak. A még mindig sugárzó arcú Hermione elengedte Harryt, de mielőtt újból megszólalhatott volna, halk, suhanó hang hallatszott és egy fehér valami, alászállva egy sötét szekrény tetejéről gyengéden Harry vállára ereszkedett. - Hedvig! A hóbagoly csőrét csattogtatva szeretetteljesen játszadozni kezdett a fiú fülével, ahogy Harry a tollait cirógatta. - Jó dolga volt itt - mondta Ron. - Majdnem halálra csipkedett minket, amikor a legutóbbi leveleidet hozta, nézd meg ezt - előretartotta jobbmutatóujját, melyen egy félig-meddig már összeforrt, de még mindig elég mély vágás éktelenkedett. - Ja, igen - mondta Harry. - Ne haragudjatok, de már nagyon szerettem volna válaszokat kapni... - Sajnáljuk, hogy nem kaphattál, haver - válaszolta Ron. - Hermione nagyon aggódott, folyton azt mondogatta, hogy valami ostobaságot fogsz csinálni, ha ott vagy egyesegyedül a Privet Drive-on, hírek nélkül, de meges... - Tudom, megesküdtetek Dumbledore-nak, hogy nem szóltok semmiről - vágott közbe Harry. - Hermione már elmondta. A melegséget, ami legjobb barátai viszontlátására átjárta, most hirtelen felváltotta valami, a gyomra legmélyéről kiinduló jéghideg fagyosság. Most, ebben a pillanatban - miután egy hónapja várta, hogy végre újra találkozhasson velük - megint úgy érezte, hogy Hermione és Ron mindennek ellenére magára hagyták. Feszült csend állt be, ami alatt Harry idegesen simogatta Hedviget, kerülve mindkét barátja pillantását. - Úgy gondolta, így lesz a legjobb - szólalt meg Hermione, inkább csak lehelve a szavakat. - Mármint Dumbledore. - Értem - felete Harry. Észrevette, hogy Hermione kezeit szintén csipkedés nyomai tarkították és azon kapta magát, hogy egy kicsit sem sajnálja miatta. - Szerintem azt hitte, az a legbiztonságosabb, ha a muglikkal maradsz... - kezdte Ron. - Ó, valóban? - Harry felvonta a szemöldökét. - Talán titeket is megtámadott egy-két dementor a nyáron? - Nos, nem... De épp ezért figyeltetett mindig valakivel a Főnix Rend tagjai közül... Harry gyomra hirtelen rándult egy nagyot, mint mikor az ember lefelé menet elhibáz egy lépcsőfokot. Tehát mindenki tudta, hogy figyelték, őt kivéve. - Hát, nem sikerült valami jól a dolog, igaz? - Harrynek minden erőfeszítésére szüksége volt, hogy a hangja közönyös maradjon. - Mégis csak nekem kellett megvédeni magamat, nemde? - Annyira dühös volt - mondta Hermione, szinte rémült hangon. - Dumbledore. Láttuk. Amikor meghallotta, hogy Mundungus idő előtt otthagyta az őrséget. Félelmetes volt. - Nos, én örülök, hogy így történt - válaszolta ridegen Harry. - Ha Mundungus marad, nem varázsoltam volna és Dumbledore a Dursleyknél hagyott volna egész nyáron. - És nem... Nem aggódsz a minisztériumi tárgyalás miatt? - kérdezte Hermione csendesen. - Nem - hazudta dacos hangon Harry. Arrébb sétált tőlük és körülnézett a szobában, míg Hedvig továbbra is a vállán gubbasztott, de amit látott, nem igazán vidította fel. Nyirkos és sötét szoba volt. Egy üres, kinyúlt vászon egy díszes keretben volt az egyetlen, amely megtörte a málló falak csupaszságát körös-körül, és ahogy Harry elsétált előtte, úgy hallotta, mintha valaki lesben állva kacarászott volna, nem messze tőlük. - Szóval miért ragaszkodott hozzá annyira Dumbledore, hogy csak sötétben tapogatózzam? - kérdezte végül Harry, még mindig erőlködve, hogy hangja hétköznapinak tűnjön. - Próbáltátok, öö... Próbáltátok egyáltalán valaha megkérdezni? Pont időben pillantott fel ahhoz, hogy lássa, amint két barátja olyan pillantást váltott, mintha kezdettől fogva attól féltek volna, hogy így fog viselkedni. Ettől nem lett jobb hangulata. - Mi mondtuk Dumbledore-nak, hogy szeretnénk elmondani neked, mi a helyzet - kezdte Ron. - Komolyan, haver. De nagyon elfoglalt mostanában, mi is mindössze csak kétszer találkoztunk vele, amióta itt vagyunk és alig volt ideje, csak annyit mondott, esküdjünk meg, hogy semmi fontos dologról nem írunk neked a leveleinkben, hátha a baglyokat elfogják útközben. - Akkor is értesíthettetek volna, ha tényleg akartok - vágta rá Harry. - Ne mondjátok, hogy nincsen más útja az üzenetkézbesítésnek a baglyokon kívül. Hermione Ronra pillantott, majd azt mondta: - Igen, mi is gondoltunk erre. De nem akarta, hogy tudj bármiről. - Talán azt gondolta, nem vagyok elég megbízható - mondta Harry, két barátja arcát figyelve. - Ne hülyéskedj - motyogta Ron zavartan. - Vagy azt, hogy nem tudok vigyázni magamra. - Természetesen semmi ilyet nem gondol! - szólt Hermione nyugtalan hangon. - Szóval hogyhogy nekem a Dursleykkel kell maradnom, amíg ti ketten itt lehettek és hallhattok mindent, ami itt folyik?! - a szavak csak úgy zúdultak ki Harryből, miközben a hangja fokozatosan egyre erősebbé vált. - Hogy lehet, hogy nektek megengedték, hogy tudjatok mindenről, ami történik?! - Nem engedték meg! - szólt közbe Ron. - Anya nem enged minket az ülések közelébe, azt mondja, még túl fiatalok vagyunk... De mielőtt ő maga is rádöbbenhetett volna, Harry már ordított is. - SZÓVAL NEM ENGEDTEK BE AZ ÜLÉSEKRE, NAGY DOLOG! AKKOR IS ITT VOLTATOK, NEM IGAZ? AKKOR IS EGYÜTT LEHETTETEK! ÉS ÉN? ÉN A DURSLEYKNÉL RAGADTAM EGY HÓNAPIG! ÉS TÖBBET CSINÁLTAM, MINT TI KETTEN VALAHA IS, ÉS EZT DUMBLEDORE IS JÓL TUDJA! KI MENTETTE MEG A BÖLCSEK KÖVÉT? KI GYŐZTE LE DENEMET? KI MENTETTE MEG MINDKETTŐTÖK BŐRÉT A DEMENTOROKTÓL?! Minden keserű és dühös gondolat, ami megtöltötte Harry fejét az utóbbi egy hónapban, hirtelen előtört belőle: a feszültség, hogy nem tud semmiről, a fájdalom, hogy ők ketten együtt voltak nélküle és a düh, hogy figyelték és egyedül ő nem tudott róla - az összes érzés, melyeket egyébként annyira szégyellt, hirtelen áttörte a határvonalat. Hedvig megijedt a hangjától és újra felszállt a szekrény tetejére, míg Pulipinty rémülten csipogott és még gyorsabban szelte a köröket a fejük fölött. - KINEK KELLETT SÁRKÁNYOKON, SZFINXEKEN, MEG MINDEN ILYEN IDIÓTA SZÖRNYÖN ÁTVEREKEDNIE MAGÁT A MÚLT ÉVBEN? KI LÁTTA ŐT VISSZATÉRNI? KINEK KELLETT MENEKÜLNIE ELŐLE? NEKEM! Ron szája félig kinyílt a döbbenettől és láthatóan nem tudta, mit mondjon, Hermione pedig, úgy tűnt, a sírás határán áll. - DE MIÉRT IS KELLENE NEKEM BÁRMIRŐL TUDNOM? MIÉRT ZAVARTATNÁ MAGÁT BÁRKI AMIATT, HOGY ELMONDJA NEKEM, AMI ITT FOLYIK? - Harry mi el akartuk, mi tényleg el akartuk... - kezdte Hermione. - ANNYIRA AZÉRT MÉGSEM AKARTÁTOK, NEMDE, HISZEN AKKOR KÜLDTETEK VOLNA EGY BAGLYOT, DE TI MEGESKÜDTETEK DUMBLEDORE-NAK... - Nos, tényleg megesküdtünk... - NÉGY HÉTIG VOLTAM A PRIVET DRIVE-ON ÉS A KUKÁKBÓL KELLETT KISZEDNEM AZ ÚJSÁGOKAT, CSAK HOGY LEGALÁBB VALAMIT MEGTUDHASSAK... - Mi tényleg... - GONDOLOM, JÓT NEVETTETEK ITT, ELBÚJVA EBBEN A HÁZBAN, EGYÜTT... - Nem, komolyan nem... - Harry, nagyon sajnáljuk! - kiáltotta kétségbeesetten Hermione, a szemeiben most már könnyek csillogtak. - Teljesen igazad van, Harry - én is dühös lennék a helyedben! Harry ránézett, még mindig szaporán szedve a levegőt, aztán újra elfordult tőlük és le-fel kezdett járni a szobában. Hedvig komoran huhogott a szekrény tetején. Hosszú csend állt be, melyet csak a padlódeszkák gyászos recsegése tört meg Harry lába alatt. - Szóval, mi is ez a hely? - kérdezte hirtelen. - A Főnix Rend főhadiszállása - vágta rá Ron. - Elárulná már végre nekem is valaki, hogy mi a csoda ez a Főnix...? - Egy titkos társaság - felelte gyorsan Hermione. - Dumbledore a feje, ő alapította. Azoknak, akik az utóbbi időben harcolnak Tudodki ellen. - Ki van benne? - kérdezte Harry és zsebre dugva kezeit, megállt. - Jópár ember... - Mi úgy húszról tudunk - mondta Ron. - De szerintünk többen is vannak. Harry egy ideig csak mereven nézte őket. - És akkor? - kérdezte végül, egyikükről a másikra pillantgatva. - Őö.. - szólt Ron. - És akkor mi? - Voldemort! - kiáltotta dühösen Harry, amire Ron és Hermione egyaránt összerezzent. - Mi történt? Mire készül? Hol van? Mit tesznek, hogy megállítsák? - Már mondtuk, hogy a Rend nem enged be a gyűléseikre - mondta Hermione idegesen. - Szóval nem tudjuk a részleteket. De van egy elképzelésünk - tette hozzá gyorsan, elkapva Harry tekintetét. - Fred és George feltalálta a Mindenthalló Műfület. - Mindenthalló... - Műfül, igen. Csak mostanában nem használhatjuk őket, mert anya rájött és iszonyú dühös lett. Fredéknek mindet el kellett rejteni, hogy anya ne vegye el őket. De elég sokáig tudtuk őket hasznosítani, mielőtt lebuktunk volna. Tudjuk, hogy a Rend néhány tagját ráállították az ismert halálfalókra, tudod, hogy figyeljék őket... - Vannak, akik még több embert próbálnak beszervezni - folytatta Hermione. - És egy páruknak őrizniük kell valamit - mondta Ron. - Folyton emlegették az őrzőszolgálatot. - Hát, biztos nem engem - mondta Harry gúnyosan. - Ja - felelte Ron, bár arckifejezésén látszott, csak lassan értette meg, mire gondolt barátja. Harry felhorkant. Újra elindult a szobában, kerülve Ron és Hermione tekintetét. - Szóval akkor mit csináltatok itt, ha nem engedtek be az ülésekre? - kérdezte. - Azt írtátok, elfoglaltak vagytok. - Tényleg azok voltunk - felelte gyorsan Hermione. - Ezt a házat takarítottuk, már évek óta lakatlan és mindenféle dolog kezdett megtelepedni benne. Nekünk kellett rendbe hoznunk a konyhát és a legtöbb hálószobát, holnap pedig azt hiszem, a társalgót fog... ÁÁÁ!! Két nagy durranás kíséretében hirtelen Fred és George, Ron ikerbátyjai jelentek meg előttük, a szoba közepén. Pulipinty hangosabban csicsergett, mint valaha és gyorsan felrepült Hedvig mögé, a szekrény tetejére. - Ezt hagyjátok abba! - mondta gyenge hangon Hermione a két fiúnak, akik ugyanolyan vörös hajjal büszkélkedtek, mint Ron, habár sokkal zömökebbek és alacsonyabbak voltak nála. - Szia, Harry - szólalt meg George sugárzó arccal. - Azt hiszem, a te dallamos hangod csalt ide minket. - Ugyan már, ne leplezd ennyire a haragodat, Harry, ereszd ki mindet - tódította Fred. - Szerintem rengeteg ember van ötven mérfölddel arrébb, aki nem hallott az előbb. - Szóval, eszerint mindketten átmentetek a hoppanálás-vizsgán, igaz? - kérdezte mogorván Harry. - Méghozzá kiváló eredménnyel - mondta Fred, aki egy hosszú, hússzínű zsineget tartott a kezében. - Úgy harminc másodperccel tartott volna tovább, ha a lépcsőt használjátok - morogta Ron. - Az idő galleon, öcskös - mondta Fred. - Egyébként, Harry, zavarod az adást. Mindenthalló Műfül - tette hozzá, észrevéve, hogy a fiú figyelmesen nézi, mi van a kezében. Azzal feltartotta a zsineget, amely, ahogy most már Harry is látta, az ajtón túlra volt kivezetve. - Megpróbáljuk kihallgatni, mi folyik odalent. - Óvatosnak kell lennetek - mondta Ron, a műfülre bámulva. - Ha anya meglátja... - A mostani találkozó a szokottnál is fontosabb, megéri a kockázatot - szólt közbe Fred. Az ajtó kinyílt és megjelent egy vörös hajzuhatag. - Ó, szia, Harry! - köszönt sugárzó arccal Ron húga, Ginny. - Hallottam a hangodat. Majd Fredhez és George-hoz fordult: - A Mindenthalló Műfül használhatatlan, anya kijött és Áthatolhatatlanság Bűbájt nyomott a konyhaajtóra - Honnan tudod? - kérdezte savanyú képpel Fred. - Tonks elmondta, hogyan lehet kideríteni, hogy az van-e rajta, vagy sem - felelte Ginny. - Csak dobálnod kell mindenféle dolgokat az ajtóhoz, és ha egyik sem tudja megérinteni, Áthatolhatatlanság Bűbáj van rajta. Én trágyagránátokat dobtam le a lépcső tetejéről és egyszerűen visszarepültek róla, szóval lehetetlen, hogy a műfület be tudjátok juttatni alatta. Fred mélyet sóhajtott. - Ciki. Pedig igazán kíváncsi lettem volna rá, miket mondd a jó öreg Piton. - Piton? - kiáltotta hirtelen Harry. - Ő is itt van? - Ja - felelte George, óvatosan becsukva az ajtót, majd leült az egyik ágyra; Fred és Ginny követték a példáját. - Jelentést ad. Szigorúan titkos. - Tetű - mondta Fred közönyösen. - Most már ő is a mi oldalunkon van - vágta rá rosszallóan Hermione. Ron felhorkant. - Akkor is egy tetű. Ahogy ránk néz, valahányszor összefutunk vele... - Bill sem szereti őt - mondta Ginny, mintha ez eldöntötte volna a vitát Harry nem volt biztos benne, hogy a mérge már elszállt, ugyanakkor annyira éhes volt az információkra, hogy ez felülkerekedett dühén. Leült a másik ágyra, szemben a többiekkel. - Bill is itt van? - kérdezte. - Azt hittem, ő Egyiptomban dolgozik. - Irodai munkát vállalt, szóval haza tudott jönni és így a Rendnek is szolgálhat - válaszolta Fred. - Azt mondja, hiányoznak neki a múmiák, de - vigyorodott el - van azért itt pár dolog, ami bőven kárpótolja. - Hogyhogy? - Emlékszel Fleur Delacour-ra? - kérdezte George. - Beállt dolgozni a Gringotts-hoz, hogy tanú'assa a nyelvet... - És Bill ad neki egy pár különórát - kuncogott Fred. - Charlie is a Rend tagja - folytatta George. - De ő most is Romániában van. Dumbledore annyi külföldi vagy ott élő varázslót akar beszervezni, amennyit csak lehetséges, szóval Charlie minden szabadnapját azzal tölti, hogy más mágusokat kutat fel. - Nem tudná ezt Percy intézni? - kérdezte Harry. Legutóbb azt hallotta, a harmadik legnagyobb Weasley fiú a nemzetközi máguskapcsolatok főosztályán dolgozik, a Mágiaügyi Minisztériumban. Harry szavaira az összes Weasley, Hermione-val együtt komor, jelentőségteljes pillantásokat váltottak. - Bármi történjék, ne említsd meg Percy nevét anya vagy apa előtt - szólalt meg végül Ron feszült hangon. - Miért? - Mert minden egyes alkalommal, ha elhangzik Percy neve, apa a földhöz vágja, amit épp a kezében tart, anya pedig sírni kezd - válaszolta Fred. - Rettenetes volt - szólalt meg Ginny szomorúan. - Sokkal jobb, hogy most már végre megszabadultunk tőle - mondta Fred, fintorgó kifejezéssel az arcán. - Mi történt? - kérdezte Harry. - Apa és Percy nagyon összeveszett - kezdte Fred. - Még sosem láttam apát senkivel így üvöltözni. Általában anya az, aki kiabál. - Egy héttel a szünet kezdete után történt - folytatta Ron. - Épp készültünk, hogy ide jöjjünk és csatlakozzunk a Rendhez. Percy hazajött és közölte, hogy előléptették. - Ne viccelj - vágta rá Harry. Bár nagyon jól tudta, hogy Percy-nek magas céljai vannak, Harry úgy látta, a fiú nem működött túl sikeresen első munkahelyén a Mágiaügyi Minisztériumban. Percy olyannyira felszínesen állt a dolgokhoz, hogy azt sem vette észre, hogy a főnökét Voldemort Nagyúr irányította (igaz, a Minisztérium maga sem hitte el - mindenki úgy gondolta, hogy Mr Kupor megőrült). - Igen, mi is meglepődtünk - mondta George. - Percynek egy csomó baja akadt Kupor miatt, nyomozást is indítottak, meg minden. Azt mondták, Percynek észre kellett volna már vennie, hogy Kuporral nincs rendben valami és értesítenie kellett volna az egyik felettesét. De ismered Percyt, Kupor úgy hagyta ott, hogy ő lett a főnök, ezt pedig nyilván nem igazán bánta. - Szóval akkor hogy léptethették elő? - Mi sem értettük - felelte Ron, aki most, hogy Harry abbahagyta az ordibálást, nagyon örült, hogy végre újra rendesen folyik a társalgás. - Amikor megjött, iszonyúan önelégült volt - már a szokottnál is önelégültebb, ha el tudod képzelni - és elmondta apának, hogy Caramel maga mellé vette az irodájába. Nem is rossz, mindössze egy évvel a Roxfort után: a miniszter egyik titkára. Gondolom, azt várta, hogy apa majd le lesz nyűgözve, vagy valami hasonló. - Csakhogy egyáltalán nem volt - jegyezte meg komoran Fred. - Miért nem? - kérdezte Harry. - Hát, úgy néz ki, Caramel mostanában körbejárja a Minisztériumot. Ellenőrzi, hogy senki se tartson kapcsolatot Dumbledore-ral - válaszolta George. - Dumbledore-nak rossz híre van manapság a Minisztériumban - mondta Fred. - Mindenki azt hiszi, hogy csak azért mondja, hogy Tudodki visszatért, hogy bajt okozzon. - Apa mondta, hogy Caramel gondoskodik róla, hogy mindenki, aki segít Dumbledore-nak, eltűnjön a Minisztériumból - folytatta George. - A gond az, hogy Caramel gyanakszik apára; tudja, hogy jó viszonyban van Dumbledore-ral, na és mindig egy kicsit furának tartotta, tudod, a mugliőrülete miatt. - De hogy jön ehhez Percy? - kérdezte zavartan Harry. - Mindjárt. Apa szerint Caramel csak azért akarja Percyt az irodájába, hogy kémkedjen a családja - és persze Dumbledore - után. Harry halkan füttyentett egyet. - Csak hogy Percy akarta ezt. Ron komoran elnevette magát. - Teljesen megvadult. Azt mondta - nos, egy csomó szörnyűséget mondott. Például azt, hogy amióta csak bekerült, küzd a Minisztériumban az ellen, hogy apa rossz híre miatt megkülönböztessék meg, hogy apa sosem volt elég célratörő és ezért nem voltunk soha... tudod... túl gazdagok... - Hogy micsoda? - kiáltott fel hitetlenkedve Harry, miközben Ginny olyan hangot adott, mint egy dühös macska. - Tudom - mondta mély hangon Ron. - És csak rosszabb lett. Azt mondta, apa ostoba, hogy Dumbledore mellett van, mert ő hamarosan komoly bajba kerül és apát is lerántja majd magával, meg, hogy ő, Percy jól tudja, kihez marad hűséges, és az a Minisztérium. És hogyha anyát vagy apát valaha is árulónak nevezik majd a Minisztériumban, hát majd tesz róla, hogy senki ne tudja meg, hogy valaha is a mi családunkhoz tartozott. Aztán, még ugyanaznap este, összepakolt és elment. Most itt lakik, Londonban. Harry elkáromkodta magát az orra alatt. Mindig Percyt szerette legkevésbé Ron bátyjai közül, de mégsem gondolta volna, hogy valaha is képes lenne ilyesmiket mondani Mr Weasley-nek. - Anya rendesen kiborult - folytatta Ron tompa hangon. - Tudod, sírt, meg minden. Egyszer fel is jött Londonba és megpróbált beszélni Percyvel, de becsapta az ajtót az orra előtt. Nem t'om, mi van akkor, ha a Minisztériumban összefut apával - úgy tesz, mintha nem ismerné, gondolom... - De Percynek tudnia kell, hogy Voldemort visszatért - szólalt meg lassan Harry. - Nem olyan ostoba, biztos tudja, hogy a szüleitek nem kockáztatnának mindent, ha nem volnának biztosak benne. - Hát igen, a te neved is rajta van a listán - mondta Ron, lopva Harryre nézve. - Percy azt mondta, az egyetlen bizonyíték a te szavad, és... hát... szerintem neki ez nem elég. - Percy komolyan vette a Reggeli Prófétát - mondta mogorván Hermione, mire a többiek mindannyian bólogatni kezdtek. - Miről beszéltek? - kérdezte Harry, körbenézve. Mindenki gyanakodva figyelte. - Te... Te nem olvastad a Reggeli Prófétát? - kérdezte idegesen Hermione. - De igen! - És, öö... figyelmesen átolvastad? - folytatta, még mindig nyugtalanul a lány. - Hát, nem szóról szóra - felelte Harry. - Hogyha közölnének valamit Voldemortról, az a címlapon lenne, nem? Mindenki összerezzent a név hallatára. Hermione folytatta: - Hát, nem ártott volna, ha szóról szóra olvasod, ugyanis, öhm... néhányszor megemlítettek mostanában. - De láttam volna... - Nem, ha csak a címlapot olvastad el - rázta a fejét a lány. - Nem nagy cikkektől beszélek. Csak becsúsztattak, mint egy állandó viccet. - Miről...? - Elég kellemetlen - mondta Hermione, próbálva nyugodtan tartani a hangját. - Főleg Rita cikkeire építettek. - De ő már nem ír nekik, vagy igen? - Ó, nem, nem, betartja az ígéretét... Már nem mintha lenne más választása - tette hozzá elégedetten a lány. - De ő rakta le az alapjait annak, amit most megpróbálnak elhitetni. - Minek az alapjait? - kérdezte türelmetlenül Harry. - Jólvan, emlékszel, hogy azt írta, mindig összeestél és azt mondtad, fáj a sebhelyed meg minden? - Igen - felelte Harry, aki nem tudta egyhamar elfelejteni Rita Vitrol történeteit. - Hát, most ők is úgy írnak rólad, mintha te egy csaló kis színész lennél, aki mindig csak a figyelem középpontjába akar kerülni - hadarta Hermione, mintha azt gondolta volna, Harrynek kevésbé rossz ezt hallani, ha gyorsabban mondja el. - És mindenféle gonosz megjegyzést is tesznek rád. Például, ha valami hihetetlen történet jelenik meg, azt mondják: "Ezt a mesét Harry Potter is megirigyelné!" És ha valakivel történik valami fura baleset, olyasmiket írnak, mint "Reméljük, nem szerzett még egy heget is a homlokára, mert akkor ő lesz a következő, akit imádnunk kell..." - De én nem akarom, hogy bárki imád... - kezdte dühösen Harry. - Tudom, hogy nem - vágott közbe rémülten Hermione. - Tudom, Harry. De nem látod, mire megy ez ki? Azt akarják, hogy többé senki se higgyen neked! Mérget vennék rá, hogy Caramel áll az egész mögött. Mindenkinek be akarja adni, hogy te csak egy ostoba kölyök vagy, aki nevetséges és lehetetlen történeket talál ki, mert szeret híres lenni és azt akarja, hogy mindig az legyen. - Én nem kértem... Nem akartam... Voldemort megölte a szüleimet! - kiáltott fel Harry. - Csak azért vagyok híres, mert mindenkit megölt a családomból, kivéve engem! Ki a fene akar ezért hírnevet? Hát nem értik, hogy ha rajtam múlna, soha... - Nekünk nem kell mondanod, Harry - szakította félbe komoly hangon Ginny. - Azt természetesen még véletlenül sem említették meg, hogy megtámadtak a dementorok - mondta Hermione. - Valaki figyelmeztette őket, hogy tartsák a szájukat. Ez lett volna aztán a nagy sztori, dementorok, kikerülve a Minisztérium irányítása alól. Sőt, arról sem írtak semmit, hogy megszegted a bűbájgyakorlási törvényt. Pedig azt hittük, ezt nem fogják kihagyni, remekül beleillett volna a hencegő és öntelt gyerek képébe, amit rólad kialakítottak. Gondolom, arra várnak, hogy kicsaphassanak, aztán rendesen megadják neked - ha kicsapnak, természetesen - tette hozzá gyorsan. - De nem tehetik meg, még akkor sem, ha a saját törvényeik szerint akarnak ítélni, egyszerűen nem lehet mit felhozni ellened. A beszélgetés megint visszakanyarodott a tárgyaláshoz, Harry azonban gondolni sem akart rá. Épp próbált valami más témát találni, amikor hirtelen léptek zaja ütötte meg a fülüket a lépcső felől. - Ajaj. Fred erősen megrántotta a Mindenthalló Műfül végét, majd két újabb hangos pukkanás kíséretében ő és George eltűntek a levegőben. Pár pillanattal később Mrs Weasley megjelent a hálószoba ajtajában. - Az ülésnek vége, most már lejöhettek és vacsorázhatunk. Már mindenki nagyon szeretne látni, Harry. És ki szórt szét trágyagránátokat a konyhaajtó előtt? - Csámpás - felelte Ginny rezzenéstelen arccal. - Szeret játszani velük. - Ó - mondta Mrs Weasley. - Azt hittem már, Kreacher volt az, ő csinál ilyen különös dolgokat. Na, akkor ne felejtsétek lehalkítani a hangotokat odalent. Ginny, csupa kosz a kezed, mit csináltál? Indulj és mosd meg, kérlek, vacsora előtt. Ginny rávigyorgott a többiekre és követte az édesanyját, így Harry újra egyedül maradt Ronnal és Hermione-vel, akik aggódva figyelték, mintha attól tartottak volna, hogy megint kiabálni kezd, most, hogy mindenki elment. Az arcuk olyan ijedt volt, hogy Harry szégyellni kezdte magát. - Nézzétek... - kezdte végül, de Ron megrázta a fejét, Hermione pedig csendesen így szólt: - Tudtuk, hogy mérges leszel, Harry, nem hibáztatunk, de hidd el, hogy mi tényleg próbáltuk meggyőzni Dumbledore-t... - Igen, tudom - mondta kurtán Harry. Szeretett volna valami másról beszélni, mert már Dumbledore puszta említésétől is újra érezte, ahogy elönti a düh. - Na és, ki az a Kreacher? - kérdezte végül. - A házimanó, aki itt lakik - felelte Ron. - Tiszta flúgos. Még sosem láttam hozzá hasonlót. Hermione összehúzta a szemöldökét. - Egyáltalán nem flúgos, Ron. - Életének egyetlen célja, hogy végre levágják a fejét és kiszögezzék egy kőtáblára, ahogy egykor az anyjának is - mondta Ron epésen. - Szerinted ez normális, Hermione? - Hát, ha egy kicsit különc is, nem az ő hibája. Ron sokatmondó pillantást vetett Harryre. - Hermione még mindig nem hagyott fel a MAJOM-mal. - Az nem MAJOM! - kiabálta dühösen Hermione. - Hanem a "Manók Alkotmányos Jogaiért" Országos Mozgalom rövídétése. És nem én vagyok az egyetlen, Dumbledore szerint is kedvesebbnek kéne lennünk Kreacher-rel. - Persze, persze...- mondta Ron. - Gyerünk már, éhen halok. Kiléptek az ajtón, de mielőtt még elindulhattak volna lefelé... - Várjatok! - lehelte Ron, egy-egy karjával elkapva Harryt és Hermionet, nem engedve őket tovább. - Még mindig a nappaliban vannak, hátha hallunk valamit! A három jóbarát óvatosan a korláthoz ment és lenézett. Lent a félhomályban számtalan varázsló és boszorkány állt, Harry testőrségének összes tagját is beleértve. Mindannyian izgatottan sugdolóztak. A csapat közepén lévő alakra Harry azonnal ráismert sötét, szíros hajáról és előreugró, hatalmas orráról: Piton professzor volt az, legkevésbé kedvelt tanára a Roxfort Varázslóképző Szakiskolából. Harry még jobban előrehajolt. Nagyon érdekelte, vajon mi lehet Piton feladata a Főnix Rendben... Egyszer csak egy hússzínű, vékony zsineg jelent meg a fiú szemei előtt. Felnézve Harry megpillantotta Fredet és George-ot, akik a fölöttük lévő fordulóból kíváncsian eresztették egyre lejjebb és lejjebb a Mindenthalló Műfület, remélve, hogy valamennyit el tudnak csípni az odalent sugdolózó emberek beszédéből. Egy perccel később azonban mindkét fiú visszaindult a szobája felé és eltűnt a szemük elől. - A francba - hallotta Fred hangját Harry, ahogy az visszahúzta a Műfület. Ekkor mindannyiuk fülét megütötte a bejárati ajtó nyíló, majd rövid időn belül csukódó hangja. - Piton sosem eszik velünk - mondta Harrynek csendesen Ron. - Hála az égnek. Na, gyerünk. - És ne felejts el halkan beszélni a nappaliban, Harry - suttogta Hermione. Ahogy elhagyták a házimanófejeket a lépcső melletti falon, megpillantották Lupint, Mrs Weasley-t és Tonks-ot a bejárati ajtó előtt, amint mágiával bezárták annak minden reteszét és lakatát. - A konyhában eszünk - suttogta Mrs Weasley, ahogy a lépcső aljához ért. - Harry, drágám, csak lábujjhegyen haladj a nappaliban, aztán menj be azon az ajtón, ott... DURR - Tonks! - kiáltotta elkeseredetten Mrs Weasley, ahogy hátrafordult. - Sajnálom - mondta szomorúan a földön heverő Tonks. - Ez a nyavalyás esernyőtartó, már a második alkalom, hogy megbotlok ben... De további szavait elnyelte egy szörnyű, vérfagyasztó, fülsüketítő visítás. A molyrágta bársony függönyök, melyek mellett korábban már elment Harry, szétnyíltak, de nem ajtó volt mögöttük. Egy futó pillanatig a fiú azt hitte, egy ablakot lát; egy ablakot, mely mögött egy fekete süveges, idős nő csak sikított és sikított, mintha kínozná valaki - aztán rádöbbent, hogy az nem más, mint egy életnagyságú festmény, de a legélethűbb és a legszörnyűbb, amit valaha látott. Az idős nő szájából folyt a nyál, a szeme forgott és a sárgás bőr az arcán megfeszült, ahogy sikított - s így tett az egész nappali, ugyanis a mögöttük lévő képek mindegyike szintén felébredt és visítani kezdett, olyan erősen és olyan hangosan, hogy Harry végül összehúzta a szemét és a fülére tapasztotta a kezét. Mrs Weasley és Lupin odasietett és megpróbálta összehúzni a függönyöket az öreg nő portréja előtt, de azok rendre újra kinyíltak és a nő jobban sikított, mint valaha, miközben karmos kezeivel feléjük hadonászott, mintha szét akarná tépni az arcukat. - Mocsok! Szenny! Hitványság és gyalázat ivadékai! Szörnyetegek, félvérek, torzszülöttek, pusztuljatok innen! Hogy meritek bemocskolni apám házát... Tonks újra és újra bocsánatot kért és a nagy, nehéz trolllábat megint felállította, Mrs Weasley pedig felhagyott a kísérlettel, hogy behúzza a függönyt és most le-fel szaladgált a nappaliban, elkábítva minden képet a pálcájával. Ekkor egy hosszú, fekete hajú férfi szaladt ki a Harryvel szemben álló ajtón. - Csend legyen végre, te gonosz, vén boszorkány, CSEND LEGYEN! - ordította és megragadta a függönyt. Az öreg nő arca elsápadt. - Teeeee! - rikoltotta, a szeme kigúvadt, ahogy megpillantotta a férfit. - Elárultad a vérem, te, minden húsom gyűlöletes szégyene! - Azt mondtam, CSEND LEGYEN! - ordította a férfi és Lupinnal együtt, hatalmas erővel újra behúzták a függönyt. Az öreg nő visítása elhalt és néma csend ereszkedett a nappalira. Zihálva, hosszú, sötét haját kisimítva a szeméből Sirius, Harry keresztapja a fiúra emelte tekintetét. - Szervusz, Harry - szólalt meg komoran. - Látom, megismerkedtél az anyámmal. Fordította: Napraforgó (napraforgo88@freemail.hu)
Napraforgó (a Valódi Fordító)
Köszönöm a kedves bejegyzéseket, megfogadom a tanácsotokat: a fordítás további részeit többé nem adom ki a kezemből. Nyilván nem értitek a felháborodásomat, illetve inkább elkeseredésemet, hiszen nem ti dolgoztatok heteket a fordításokon, nyilvánvaló, hogy gondolkodás nélkül elítéltek. Mégegyszer kösz a tanácsot; nyugi, többé nem láttok itt.
Szász Gabriella
A FŐNIX RENDJE TÖRTÉNETE Harry Potter magyányosan töli nyári napjait a Privet Drive-on. Bár alig egy hónappal korábban szemtanúja volt Voldemort, a legszörnyűbb sötét mágus feltámadásának, úgy tűnik semmi hír legfőbb ellenfeléről. Sőt, nem csak ellenfeléről, de semmi hír a varázslók világából. Legjobb barátai, Hermione és Ron mindig csak olyan leveleket küldenek, hogy 'hamarosan' találkoznak, de hogy mikor lesz ez a hamarosan, azt soha. Ráadásul senki, még Dumbledore sem üzen az elmúlt események fejleményeit illetően. Információ hiányban Harry azzal probálja szórakoztatni magát, hogy varázslással rémisztgeti elkényesztetett unokatestvérét, Dudley-t. Azonban, egy este, mikor Harry és Dudely éjszaka az utcán sétálnak, hirtelen megjelenik két dementor. Harry - miután lenyelte a két dementor látványát a Prive Drive-on - patrónus bűbájjal elküldi azokat. Nagy nehezen haza cipeli a szinte sokkos állapotba kerülő unokatestvérét. Mikor hazaér, szörnyű problémák elé néz. Nem elég, hogy Dudley Harry-t okolja a történtekért, de a Mágiaügyi Minisztérium illegális varázslás miatt felfüggeszti Roxfort Boszorkány- és Varázslóképzőből. Harry már azt hiszi, itt a vég, de Dumbledore közbelép, tárgyalást kérvényez, és Harry-t elviteti egy házba. Méghozzá nem akármilyenbe, hanem egy muglik számára elérhetetlen helyre, ahol Sirius Black tartózkodik, és ahol a Főnix rendje nevű, Voldemort-ellenes szervezet főhadiszállása van. Harry itt tölt néhány hetet a Weasley családdal és Hermione-val, ám elkövetkezik a tárgyalás napja. Mr. Weasley és Harry elmennek a Mágiaügyi Minisztériumba, ahol a miniszteren kívül több tucat alkalmazott ítélkezik Harry felett. Természetesen Harry-t felmentik a vádak alol, és a vakáció hátralévő részét nyugodtan töltheti szeretteivel. Bár Harry rendkívül várja az iskola év kezdetét, hamar megbánja, mivel egy Minisztérium által megbízott nő, az új Sötétvarázslatok kivédése tanár erős összetűzésbe kerül vele, majd az egész iskolával. Elég keményen telnek Harry hetei, de a tananyagtól függetlenül más problémái is akadnak: egyre több álma van, melyben azt látja, amit Voldemort. Nem is sejti, hogy ezek a látomások milyen szörnyű veszélyhez vezetik...
Szász Gabriella
ÍZELÍTŐ AZ 5. KÖNYBŐL Az alábbiakban az ötödik kötetről árulok el információkat, mindenki csak a saját felelőségére olvashatja el, ugyanis egy-két jelenetős dolgot árulok el (azért nem árulom el a történet igazi meglepetéseit)! -Harry-t és Dudley az első fejezetben megtámadja egy csapat dementor, de Harry legyőzi őket egy patrónus bűbájjal. -Megtudjuk, hol bujkál Sirius és a Főnix Rendje. -A Főnix rendje egy Dumbledore által létrehozott, Voldemort ellenes szervezett, melynek többek között Sirius, Lupin, Mr. és Mrs. Weasley, sőt, még Piton is a tagja. -Percy Weasley (bár nem szerepel sokat a könyvben) családja ellenfordul, és Cornelius Caramel szolgálatába szegődik. -A Harry Potter könyvek során először jutunk el a Mágiaügyi Minisztériumba. -Új prefektusok lesznek, természetesen (ahogyan az várható volt) az egyik Hermione lesz. -Az új Sötét varázslatok kivédése tanár egy kicsi, öreg nő, Dolores Umbridge (eredeti név, nem biztos, hogy a magyar fordításban is ez lesz) lesz. -Kiderül, hogy az új tanár egyben egy Minisztérium által megbízott ellenőr. -Harry összejön Cho-val. -Harry titokban saját maga tart Sötét varázslatok kivédése órákat egyes diákoknak. -Harry-nek egyre több (Voldemortos) rémálma lesz. -Megtudjuk, mi lett Neville szüleivel. -A könyvben (majdnem) az összes korábbi könyv - életben maradt - szereplői feltűnnek. -Harry megtudja, miért is akarta megölni Voldemort! Ha valakinek felcsigáztam az érdeklődését, örölük, és csak azt mondom, három hónap múlva itt lesz magyarul a könyv, és velem ellentétben más egy új, eddigi ismeretlen könyvként olvashatja el ezt az újabb remekművet!
Tomany Tomany
te igazi fordito napraforgo, kezdesz mar unalmas lenni. ne sirjon a szad babam: nyilvan kozlesre szanod a forditasodat, kulonben nem irnad le. vagy ha leirnad nem adnad ki a kezedbol. ha meg kozlesre szanod, az meg illegalis.
Coni Esty
Sziasztok! Nem tudja valaki elkuldeni nekem mind az 5 konyvet magyarul. Canadaban lakom, az angolvaltozatot mar mindegyikbol olvastam, de kivancsi vagyok a Magyar valtozatra is. Azert irok igy, mert itt nekem csak angol billentyuzetem van, de remélem azert ertitek mit akarok irni. Egy Magyar baratnom ajanlotta a libri honlapjat.
Sss Www
pontosan!
Puli Pinty
Hát azért jó vicc, még te vagy felháborodva, amikor nem egészen legális ez a fordítás dolog. Édeske,ha nem akarod, hogy nyilvánosságra kerüljön, ne add oda másnak.
Szász Gabriella
- HARMADIK FEJEZET – AZ ELIT TESTŐRSÉG Nemrég megtámadott két dementor és lehet, hogy kicsapnak a Roxfortból. Tudni akarom, mi folyik itt és mikor mehetek már végre el innen. Harry három különböző pergamendarabra másolta le ezt a szöveget azon nyomban, hogy sötét szobája íróasztalához ért. Majd az egyiket Siriusnak, a másikat Ronnak, az utolsót pedig Hermionenak címezte. A baglya, Hedvig épp vadászni volt; ketrece üresen állt az asztal tetején. Harry a szobában járkálva várt rá, a feje fájdalmasan lüktetett, de túl sok minden keringett az agyában ahhoz, hogy aludni tudott volna, bár szemei már égtek és viszkettek a fáradtságtól. A háta is sajgott Dudley nehézkes hazacipelésétől, a fején pedig két nagy púp emlékeztette a Dursleyék konyhaablakával és a Dudley öklével történt fájdalmas találkozásra. Fel-alá sétált, remegve a dühtől és a feszültségtől, fogait csikorgatva és ökölbe szorított kezekkel, mérges tekinteteket lövellve a tiszta, csillagos égbolt felé, valahányszor csak elhaladt az ablak előtt. Dementorokat küldenek utána, Mrs Figg és Mundungus Fletcher titokban őt figyelik, felfüggesztés a Roxfortból és tárgyalás a Mágiaügyi Minisztériumban – és még mindig nem akarja senki elárulni neki, hogy mi a csuda folyik itt. És mi volt az a rivalló?! Kinek a hangja visszhangzott olyan szörnyen, olyan rosszindulatúan a konyhában? Miért volt még mindig bezárva a Privet Drive-ra? Hogy lehet, hogy mindenki csak úgy kezeli, mint egy rossz kölyköt? Ne varázsolj, maradj a házban... Dühösen belerúgott a ládájába, amitől azonban éles fájdalom hasított a lábujjába, így ahelyett, hogy kiadta volna mérgét, az csak még jobban fokozódott. Épp, ahogy elbicegett az ablak előtt, Hedvig halk suhogással berepült rajta, mint egy kicsi szellem. - Már épp ideje volt... – morogta Harry, ahogy a madár lágyan leszállt ketrece tetejére. – Azt tedd le, most más dolgod van! Hedvig nagy, kerek, sárga szemeit szemrehányóan Harryre emelte a csőrében lógó döglött béka fölött. - Gyere ide – szólt Harry és egy bőrszíj segítségével három összecsavart pergamendarabot kötözött a madár egyik pikkelyes lábára. – Vidd el ezeket Siriusnak, Ronnak és Hermionenak és vissza ne gyere, amíg jó hosszú válaszokat nem kapsz tőlük! Ha kell, addig csipkedd őket, amíg hajlandóak tisztességes leveleket írni, megértetted? Hedvig még mindig békahússal teli csőrével tompa huhogást hallatott. - Akkor indulás – mondta Harry. A bagoly azon nyomban kilőtt az éjszakába. Ahogy elment, Harry, anélkül, hogy levetkőzött volna, az ágyra dobta magát és a sötét plafont bámulta. Most még amellett, hogy mennyi más érzés és gondolat kínozta, a lelkiismerete is furdalni kezdte, amiért olyan goromba volt Hedviggel; a madár volt az egyetlen barátja a Privet Drive-on. De mindent elmagyaráz neki, ha megjön Ron, Hermione és Sirius válaszával. Biztosan gyorsan írni fognak; elvégre egy dementortámadást már nem hagyhatnak figyelmen kívül. Talán reggelre kelve három kövér boríték is várja majd, teli együttérzéssel és tervekkel, hogyan lehetne őt a leghamarabb az Odúba vinni. És ezzel a kellemes gondolattal egyszer csak elnyomta az álom, elhessegetve minden további gondolatát. * De Hedvig nem tért vissza másnap reggel. Harry az egész napot a szobájában töltötte, a fürdőszobán kívül sehová sem ment ki. Petunia néni háromszor némi ennivalót jutatott be neki a kis macskaajtón át, amit Vernon bácsi évekkel ezelőtt szerelt fel az ajtóra. Valahányszor Harry a lépteit hallotta, azonnal kérdezgetni kezdte az esti rivallóról, de ennyi erővel akár a kilincset is faggathatta volna. Egyébként a Dursleyk egész nap távol maradtak a szobától, Harry pedig nem látta értelmét, hogy a társaságukban legyen; egy újabb veszekedés valószínűleg nem vezetett volna többre, mint hogy dühében esetleg még egy illegális varázslatot csinált volna. További három nap telt el így. Harryben annyi idegesség halmozódott fel, hogy már képtelen volt megnyugtatni magát. Mindenkire dühös volt, amiért képesek voltak őt ilyen bizonytalanságban hagyni, s lassan olyan letargia lett úrrá rajta, hogy órákig csak feküdt az ágyán és kábultan meredt a semmibe, amikor egyszer csak elfogta a rémület a minisztériumi tárgyalás gondolatára. Vajon hogy fognak dönteni? Lehet, hogy tényleg kicsapják majd és tényleg kettétörik a pálcáját? Mit fog csinálni akkor, hová fog menni? Nem maradhat egész életében a Dursleykkel, most már nem, hogy ismerte a másik világot, azt, ahová igazából tartozott. Talán beköltözhetne Siriushoz, ahogy ajánlotta, mielőtt még menekülnie kellett volna a Minisztérium emberei elől? Esetleg engedélyeznék Harrynek, hogy egyedül éljen, annak ellenére, hogy még kiskorú? Vagy lehet, hogy a tárgyaláson döntenek arról is, hová költözhet utána? A Titoktartási Törvény megszegése vajon olyasmi, amiért akár Azkabanba is zárhatják az embert? Valahányszor erre gondolt, rögtön felkelt az ágyából és újra járkálni kezdett. A Hedvig útnak indulása utáni negyedik éjszakán Harry fásultan feküdt az ágyán, egyre csak bámulta a plafont, zsibbadt agya szinte teljesen kiürült, amikor a nagybátyja belépett a szobába. Harry lassan ránézett. Vernon bácsi a legjobb öltönyét viselte, tekintetéből csak úgy sugárzott az önelégültség. - Elmegyünk – szólalt meg a bácsi. - Tessék? - Elmegyünk. Ezt úgy értem, hogy mi hárman: én, a nagynénéd és Dudley. - Jó – szólt Harry tompán és újra a plafonra meredt. - Nem hagyhatod el a szobád, amíg nem vagyunk itthon. - Értem. - Még véletlenül sem nyúlhatsz a televízióhoz, a lemezjátszóhoz és egyáltalán semmihez, ami a mi tulajdonunk. - Jó. - Nem lophatsz ételt a hűtőből. - Értem. - Most pedig bezárom az ajtód. - Tedd azt. Vernon bácsi gyanakodva végigmérte Harryt, láthatóan meglepődve unokaöccse nemvárt reakciójától, majd kiment a szobából és bezárta az ajtót. Harry hallotta, ahogy a kulcs megfordul a zárban, majd Vernon bácsi súlyos lépteit, amint lement a lépcsőn. Pár perccel később kocsiajtó csapódás ütötte meg a fülét, felbőgött egy motor és az a semmivel sem összetéveszthető zaj hallatszott, amikor egy autó kifordul a Privet Drive-ra. Harrynek nem számított különösebben, hogy a Dursleyk elmentek. Nem sok különbség volt számára aközött, hogy a házban vannak-e vagy sem. Nem tudott annyi energiát összeszedni, hogy felgyújtsa a villanyt, így hát csak figyelte, hogyan növekszik körülötte a sötétség és egyre csak hallgatta az éjszaka hangjait az ablakon át, melyet folyamatosan nyitva hagyott, várva az áldott pillanatot, amikor Hedvig egyszer végre berepül rajta. Az üres ház meg-megnyikordult körülötte. A csövekből bugyogó hang hallatszott. Harry továbbra is az ágyon feküdt és kábultan meredt előre. Aztán egyszer csak, teljesen kivehetően csattanás hangzott fel a konyhából. Harry felült és a fülét hegyezte. A Dursleyk semmiképp sem lehettek, még túl korán volt, és különben sem hallotta az autójuk hangját. Egy pár pillanatig néma csend volt, majd hirtelen hangfoszlányok ütötték meg Harry fülét. Betörők, gondolta és talpra állt – de hirtelen eszébe jutott, hogy ha azok lennének, biztosan lehalkítanák a hangjukat, márpedig aki odalent volt, az nem zavartatta magát emiatt. Felvette a pálcáját az éjjeliszekrényről és az ajtóhoz lépett, majd feszülten figyelt. Hirtelen hátraugrott, ahogy az ajtó egyszer csak kattant egyet és kinyílt. Harry mozdulatlanul állt és a sötét lépcsőlejárót bámulta, figyelve, nem hall e hangokat, de néma csend volt. Egy pár percig habozott, majd gyorsan és halkan kilépett a ajtón és elindult a lépcső felé. A szíve hirtelen a torkába ugrott. Odalenn a homályban emberek álltak, alakjukat halványan megvilágította a bejárati ajtó üvegén átszűrődő holdfény. Ahogy Harry látta, legalább nyolcan, vagy kilencen lehettek és mindannyian őt nézték. - Lejjebb azzal a pálcával, fiú, még kiszúrod valaki szemét – szólalt meg egy mély, dörmögő hang. Harry szíve majd kiugrott a döbbenettől. Felismerte a hangot, de nem engedte le a pálcát. - Mordon professzor? – kérdezte bizonytalanul. - Professzor?... – morogta a hang. – Ez új nekem. Nem igazán volt alkalmam tanítani, nem igaz? Gyere ide, hadd lássunk közelebbről! Harry már nem tartotta olyan magasan a pálcát, de a szorításán nem engedett és nem is mozdult meg. Nagyon is jó oka volt rá, hogy gyanakodjon, elvégre nem is olyan rég kilenc hónapon át szentül hitte, hogy a valódi Rémszem Mordon társaságát élvezi, mígnem kiderült, hogy az illető egyáltalán nem Mordon volt, hanem egy csaló, aki mellesleg mindvégig azon munkálkodott, hogyan lehetne eltenni őt minél előbb láb alól. Mielőtt még Harry eldönthette volna, mit tegyen most, egy másik, enyhén rekedtes hang szólalt meg odalentről. - Minden rendben, Harry. Azért jöttünk, hogy magunkkal vigyünk téged. Harry szíve nagyot dobbant. Ezt a hangot is jól ismerte, habár már több, mint egy éve nem hallotta. - Lu-lupin professzor?... – kérdezte hitetlenkedve. – Maga az? - Miért vaklálunk mindannyian ebben a sötétben? – szólalt meg ezúttal egy teljesen ismeretlen, női hang. – Lumos! Egy pálca hegye felvillant és a szobába mágikus fény költözött. Harry hunyorogni kezdett. Az emberek odalenn mind a lépcső alján álltak és figyelmesen nézték őt, némelyek a nyakukat nyújtogatva próbálták alaposabban szemügyre venni. Remus Lupin állt a legközelebb Harryhez. Habár még mindig elég fiatal volt, nagyon fáradtnak és betegnek látszott; őszhajszálainak száma némiképp gyarapodott, mióta Harry utoljára látta, talárja pedig kopottabb és rongyosabb volt, mint valaha. Mindazonáltal szélesen mosolygott Harryre, aki igyekezett viszonozni azt, döbbenete ellenére is. - Ó, teljesen olyan, mint amilyennek elképzeltem – mondta a pálcáját a magasban tartó boszorkány, aki az imént megidézte a fényteremtő bűbájt. Ő tűnt a legfiatalabbnak mindnyájuk közül; sápadt, szív alakú arca volt, csillogó fekete szemei és rövid, tüskés haja, amely erőteljes, az ibolyáéra hasonlító lila színben pompázott. – Szevasz, Harry! - Igen, most már értem, amit mondtál, Remus – szólalt meg egy kopasz, fekete varázsló, aki a legtávolabb állt. Lassú, mély hangja volt és egyik fülében egy aranykarika lógott. – Teljesen olyan, mint James. - Kivéve a szemeit – mondta egy ziháló hangú, ezüst hajú varázsló hátul. – Azok Lily szemei. Rémszem Mordon, akinek szürke, őszes haja volt, orrából pedig egy jókora darab hiányzott, gyanakvóan méregette Harryt mindkét, erősen különböző szemével; az egyik kicsi, mélyen ülő és fekete volt, míg a másik nagy, kerek és kék színben izzó – ez volt a varázsszem, mellyel Mordon át tudott látni a falakon, az ajtókon, sőt, még a saját fején is. - Teljesen biztos vagy benne, hogy ez ő, Lupin? – dörmögte. – Szép lenne, ha valami halálfalót vinnénk el helyette. Az lenne a legjobb, ha kérdeznénk tőle valamit, amit csak a valódi Potter tudhat. Vagy esetleg van valakinél egy kis Veritaserum? - Harry, minek a formáját ölti fel a patrónusod? – kérdezte Lupin. - Egy szarvasét – felelte zavartan Harry. - Biztos, hogy ő, Rémszem – mondta Lupin. Kissé feszengve attól, hogy mindenki őt bámulja, Harry megindult lefelé a lépcsőn, pálcáját farmere hátsó zsebébe dugva menet közben. - Ne tedd oda a pálcád, fiam! – mordult fel Mordon. – Mi lesz, ha véletlenül lángra lobban? Nálad sokkal nagyobb varázslók is vesztették már el a hátsó felüket így! - Ismertél valakit, aki felrobbantotta a fenekét? Ki volt az? – kérdezte érdeklődve a lilahajú lány. - Téged az ne érdekeljen, a pálcát akkor sem szabad a nadrág hátsó zsebében tartani! – dördült rá Mordon. - Egy alapvető pálcarejtő varázslat és többé senkinek sem kell aggódnia miatta – mondta, majd bicegve elindult a konyha felé. – És látlak! – mordult fel ingerülten, ahogy a fiatal boszorkány szemei a plafonra tévedtek. Lupin kinyújtotta a kezét és megrázta Harryét. - Hogy vagy? – kérdezte, figyelmesen megnézve a fiú arcát. - J-jól – felelte Harry. Harry szinte nem is tudta elhinni, hogy ez igaz. Négy hétig semmi sem történik a világon, a leghalványabb jelét sem látni annak, hogy elmehet végre a Privet Drive-ról, és akkor egyszerre egy halom varázsló jelenik meg itt, cselekvésre készen, mintha ez az egész már hosszú ideje el lett volna tervezve. A Lupint körülvevő emberekre pillantott, akik mind mohón bámultak rá. Kényelmetlenül érezte magát emiatt, márcsak azért is, mert négy napja nem fésülködött. - Én... Nagy szerencse, hogy a Dursleyk épp nincsenek itthon... – motyogta. - Még hogy szerencse! – kiáltott fel a ibolyaszínhajú boszorkány. – Éppenséggel én voltam, aki róluk gondoskodott. Küldtem nekik egy levelet a muglipostán keresztül, amiben azt írtam, hogy nagy esélyük van rá, hogy megnyerjék az Anglia Legjobban Gondozott Pázsitja Versenyt. Most éppen a díjátadásra igyekeznek. Vagy legalábbis azt hiszik... Harry agyán egy pillanatra átfutott Vernon bácsi arca, amikor rádöbben, hogy nincs semmiféle Anglia Legjobban Gondozott Pázsitja Verseny. - Mikor indulunk el? – kérdezte. – Nemsokára, ugye? - Azonnal – felelte Lupin –, amint tiszta lesz a levegő. - Na és hová megyünk? Az Odúba? – kérdezte reményteljes hangon Harry. - Nem, nem az Odúba – mondta Lupin, és a konyha felé vezette Harryt. A többiek követték őket, továbbra is a fiú arcát fürkészve. – Az túl kockázatos lenne. A főhadiszállásunk olyan helyen van, ahol teljesen észrevétlen tud maradni. Egy kicsit messze kell majd utaznunk... A konyhaasztalnál ülő Rémszem Mordon elővette laposüvegét és nagyot húzott belőle, miközben mágikus szeme vadul forgott körbe-körbe, szemügyre véve a Dursleyk valamennyi háztartási gépét és különböző berendezéseit, melyek helyet foglaltak a konyhában. - Harry, ez itt Alastor Mordon – folytatta Lupin, az aurorra mutatva. - Igen, tudom – válaszolta félszegen Harry. Egy kissé furcsa volt, hogy bemutatták valakinek, akiről azt hitte, már régóta jól ismeri. - És ő pedig itt Nymphadora... - Ne hívj Nymphadorának, Remus! – mondta borzongva a lilahajú lány. – Tonks vagyok! - Nymphadora Tonks , aki jobban szereti, ha a vezetéknevén szólítják - fejezte be a mondatot Lupin. - Ahogy mindenki más is tenné, ha az anyja Nymphadorának nevezte volna el... – morogta Tonks. - Ez pedig itt Kingsley Shacklebolt – mutatott Lupin a magas, fekete varázslóra, aki erre meghajolt. – Elphias Doge – a ziháló hangú férfi biccentett. – Dedalus Diggle... - Mi már találkoztunk – cincogta izgatottan Diggle, a földre ejtve lila cilinderét. - Emmeline Vance – egy smaragdzöld talárt viselő, méltóságteljes boszorkány enyhén fejet hajtott. – Sturgis Podmore – egy négyszögletes állkapcsú, szalmaszőke hajú varázsló kacsintott. – És Hestia Jones – egy rózsás arcú, feketehajú boszorkány integetett a pirító mellől. Harry zavartan biccentett mindenkinek, ahogy Lupin bemutatta őket; azt kívánta, bárcsak máshová néznének, bárhová máshová, csak rá ne, mert ettől az a kínos érzése támadt, mintha színpadon állna. Emellett azonban azon is csodálkozott, vajon miért vannak ilyen sokan. - Meglepően sok varázsló és boszorkány jelentkezett önkéntesen, hogy eljön érted – szólalt meg Lupin, mintha csak olvasna Harry gondolataiban; a szája sarka enyhén megrándult. - Hát igen, minél többen vagyunk, annál jobb – jegyezte meg sötéten Mordon. – Mi vagyunk a testőrséged, Potter. - Már csak a jelet kell megvárnunk és indulhatunk – mondta Lupin, kitekintve az ablakon. – Még úgy tiznöt percünk van. - Ezek a muglik olyan tiszták, nem gondoljátok? – mondta Tonks, aki érdeklődve járta körbe a konyhát. – Az apám is mugliszületésű, de ő egy igazi trehány. Azt hiszem, ez a dolog itt is változó lehet, csakúgy, mint a varázslóvilágban, nem? - Öö... Igen, az – felelte Harry, majd Lupinhoz fordult. – Nézze, tudnom kell, mi folyik itt, senki nem mondott eddig semmit, mi van Vol... Többen is különös, szisszenő hangot hallattak, Dedalus Diggle cilindere ismét leesett, Mordon pedig felbődült: - Fogd be a szád! - Tessék? – nézett rá Harry. - Itt és most semmit sem fogunk megbeszélni, túl kockázatos – mondta Mordon, normális szemét Harryre függesztve; a másik továbbra is a plafont fürkészte. – A francba – morogta, a mágikus szeme felé nyúlva. – Folyton beragad... Mióta az a féreg használta... És egy undok, cuppogó hang kíséretében, mint mikor egy gumipumpával tisztítják a lefolyót, kivette a szemét. - Rémszem, ugye tudod, hogy ez milyen gusztustalan? – kérdezte Tonks könnyed hangon. - Kérlek, Harry, adj egy pohár vizet – mondta Mordon. Harry a mosogatógéphez sietett, kivett belőle egy tiszta poharat és megtöltötte vízzel, miközben a varázslók továbbra is buzgón figyelték. A folyamatos bámulásuk most már igazán kezdte idegesíteni. - Egészségedre – recsegte Mordon, ahogy Harry átadta a poharat. Az auror a vízbe ejtette a szemet és mozgatni kezdte benne le-fel; az vadul forgott ide-oda, figyelve mindent és mindenkit. – Háromszázhatvan fokos látóteret akarok a visszaúton. - Hogyan és hová megyünk? – kérdezte Harry. - Seprűkön – felelte Lupin. – Ez az egyetlen megoldás. A hoppanáláshoz te még túl fiatal vagy, a hoppor-hálózatot figyelik és nem csak a mi életünket tennénk kockára, ha egy engedély nélküli zsupszkulccsal utaznánk. - Remus szerint egész jól repülsz – mondta Kingsley Shacklebolt. - Kiválóan – mondta Lupin és az órájára nézett. – Jobb lesz, ha most felmész és összepakolsz, Harry, készen kell lennünk, mire a jelzés megérkezik. - Jövök és segítek – kiáltotta Tonks ragyogó arccal. Azzal követte Harryt a nappalin át és fel a lépcsőn, az eddiginél is nagyobb érdeklődéssel és kíváncsisággal nézve körül. - Fura egy hely – szólalt meg. – Egy kicsit túl tiszta, már ha érted, mire gondolok. Kicsit olyan természetellenes. Á, ez már jobb – tette hozzá, ahogy beléptek Harry hálószobájába és a fiú felkapcsolta a villanyt. Harry szobája valóban nem volt a ház többi részéhez mérhető. A négy teljes nap alatt, amit rosszkedvűen és mogorván idebent töltött, szemmel láthatóan nem sok kedvet érzett hozzá, hogy rendet rakjon. A könyvei, melyekkel sikertelenül próbálta elterelni nyomasztó gondolatait, szanaszét hevertek a földön; Hedvig ketrece igencsak takarításra szorult és a szaga is kezdett már elég kellemetlenné válni; és végül ott volt a ládája, mely tárva nyitva állt, belőle mugliruhák és varázslótalárok kusza összevisszasága lógott ki itt-ott, seperve a padlót. Harry sietve kapkodni kezdte a földről a könyveit és a ládájába dobta őket. Tonks a nyitott ruhásszekrény előtt állt és saját magát méregette az egyik ajtó belsejére szerelt tükörben. - Azt hiszem, a lila nem annyira az én színem – szólalt meg töprengő hangon és beletúrt tüsi hajába. – Nem gondolod, hogy soványnak tűnök tőle? - Hát... – kezdte Harry és a boszorkányra nézett a Nagy-Britannia és Írország kviddics csapatai egy páldánya fölött. - De igen, annak tűnök – jelentette ki Tonks. Összehúzta a szemöldökét, mintha erősen próbálna felidézni valamilyen régi emléket. Egy pillanattal később a haja rózsaszínné vált, mint a rágógumi. - Hogy csináltad ezt? – meredt rá Harry, ahogy a lány újból kinyitotta a szemét. - Metamorfmágus vagyok – felelte Tonks, elfordítva a fejét, hogy minden irányból megnézhesse magát a tükörben. – Ez annyit jelent, hogy akkor változtathatom meg a külsőm, amikor csak akarom – tette hozzá, megpillantva Harry zavart arckifejezését a tükörben. – Így születtem. Rejtőzésből és Álcázásból nekem voltak a legjobb jegyeim az aurorképzőben mindenféle tanulás nélkül, nem volt rossz dolog. - Te auror vagy? – kérdezte meglepetten Harry. A sötétvarázslóüldözés volt az egyetlen munka, amelyről eddig gondolkodott a Roxfort elvégzése után. - Aha – felelte büszkén Tonks. – Kingsley is az, bár ő egy kissé magasabb rangú, mint én. Én csak egy éve végeztem. Lopakodásból és Követésből majdnem megbuktam, szörnyen ügyetlen vagyok, hallottad, hogy eltörtem egy tányért, amikor megérkeztünk? - Megtudnál tanítani engem is, hogyan legyek metamorfmágus? – kérdezte felegyenesedve Harry, teljesen megfeledkezve a pakolásról. Tonks felkuncogott. - Nem bánnád, ha néha eltüntethetnéd azt a heget a homlokodról, igaz? Tekintete Harry villámalakú sebhelyére siklott. - Nem, egyáltalán nem bánnám – motyogta elfordulva Harry. Ki nem állhatta, ha az emberek a homlokát nézegetik. - Nos, attól tartok, elég nehéz dolgod lenne – mondta Tonks. – Metamorfmágusnak születni kell, nem tanulni. A legtöbb varázslónak pálcát vagy bájitalt kell használnia hozzá, hogy változtatni tudjon a külsején. De sietnünk kell, Harry, elméletileg mi most pakolunk – tette hozzá némi bűntudattal a hangjában, ahogy körülhordozta tekintetét a rendetlenségen a padlón. - Ó, igen – mondta Harry, megragadva néhány újabb könyvet. - Ne légy ilyen ostoba, sokkal gyorsabb lesz, ha én... pakolok! – kiáltotta Tonks, pálcájával egy hosszú, lendületes mozdulatot téve a padló fölött. Könyvek, ruhák, egy teleszkóp és egy mérleg hirtelen felröppent a levegőbe és egymás hegyén-hátán belezuhant a ládába. - Nem túl elegáns – szólalt meg Tonks a ládához lépve és lenézve a benne lévő összevisszaságra. – Anyám képes arra a varázslatra, hogy minden szépen és rendesen a helyére kerüljön – még a zoknik is elpakolják magukat -, de én képtelen vagyok rájönni, hogyan csinálja. Van benne valami furcsa suhintás... – reményteljesen suhintott a pálcával. Harry egyik zoknija erőtlenül a magasba emelkedett majd visszapottyant a halom tetejére. - Nos, hát – szólt Tonks, lenyomva a láda fedelét – legalább minden bent van. Ami azt illeti, erre is ráférne egy kis takarítás – pálcáját Hedvig ketrecére szegezte. – Tisztitusz! – néhány toll és némi bagolyürülék nyomtalanul eltűnt. – Hát, így már egy kicsit jobb. Sosem voltam valami jó ezekben a háztartási varázslatokban. Na jó... Minden megvan? Üst? Seprű? Hűha! Egy Tűzvillám?! Szemei tágra nyíltak, ahogy pillantása a seprűre esett Harry jobb kezében. Az ajándék, amit annak idején Siriustól kapott, ez a világszerte oly nagyra tartott versenyseprű a fiú legnagyobb büszkesége volt. - És nekem még mindig csak egy Kométa 200-asom van – jegyezte meg Tonks némi irigységgel a hangjában. – Hát akkor.. A pálcád még mindig a zsebedben van? A fenekednek semmi baja? Remek, akkor indulhatunk is. Locomotor láda! Harry ládája hirtelen a levegőbe emelkedett. Olyan mozdulatokkal, mint mikor egy karmester hadonászik a pálcájával, Tonks lassan kirepítette maguk előtt az ajtón, Hedvig ketrecével a másik kezében. Harry a Tűzvillámmal együtt követte a boszorkányt lefelé a lépcsőn. A konyhába lépve látták, hogy Mordon mágikus szeme újból a helyére került, azonban a tisztítástól most olyan gyorsan pörgött-forgott az üregében, hogy Harry gyomra émelyegni kezdett tőle. Kingsley Shacklebolt és Sturgis Podmore a mikrohullámú sütőt vizsgálgatták, Hestia Jones pedig egy krumplihámozón kuncogott, amire a fiókokban kutakodva akadt rá. Lupin éppen lepecsételt egy levelet, amit Dursleyéknek címzett. - Nagyszerű – nézett fel Lupin, ahogy Harry és Tonks belépett. – Azt hiszem, még úgy egy percünk lehet hátra. Talán a legjobb lenne, ha kimennénk az udvarra, hogy teljesen készenlétben lehessünk. Harry, írtam a nénikédnek és a bácsikádnak, hogy ne aggódjanak miattad... - Nem fognak – vágta rá Harry. - ...hogy tudják, hogy biztonságban vagy... - Csak csalódottak lesznek. - ...és hogy jövő nyáron viszontláthatod őket. - Muszáj? Lupin elmosolyodott, de nem válaszolt. - Gyere ide, fiam – szólalt meg nyersen Mordon, pálcájával maga elé hívva Harryt. – Csalvarázst kell alkalmaznom rajtad. - Hogy micsodát? – kérdezte Harry idegesen. - Csalvarázst – ismételte meg Mordon, felemelve a pálcáját. – Lupin mondta, hogy van egy láthatatlanná tévő köpenyed, de az könnyen leeshet rólad az úton. Ez sokkal jobban elrejt majd. Így... Pálcájával nagyot koppintott Harry fejére, amitől a fiúnak az a különös érzése támadt, mintha Mordon egy tojást tört volna össze rajta; hidegség futott végig a testén attól a ponttól, ahonnan a pálca hozzáért. - Nem rossz, Rémszem – szólt Tonks elismerően, Harry hasára nézve. A fiú lenézett a testére, vagy inkább oda, ahol annak kellett volna lennie, mert hogy amit látott, már egyáltalán nem volt testnek nevezhető. Nem láthatatlanná vált; egyszerűen felvette a konyha maga mögött lévő részeinek színét és mintáját. Úgy tűnt, egy emberi kaméleon lett belőle. - Gyerünk – mondta Mordon és pálcájával kinyitotta a ház hátsó ajtaját. Mindannyian kiléptek Vernon bácsi precízen és gyönyörűen gondozott pázsitjára. - Tiszta az éjszaka – recsegte Mordon, mágikus szemével az égboltot fürkészve. – Könnyebb dolgunk lenne, ha akadna azért néhány felhő. Hé, te! – vakkantotta Harrynek. – Zárt alakzatban fogunk utazni. Tonks megy előtted, igyekezz nem lemaradni tőle. Lupin alulról fog fedezni téged. Én mögötted leszek. A többiek körülöttünk repülnek majd. Semmiképpen nem bonthatod meg a sort, megértetted? Ha pedig valamelyikünket meggyilkolnák... - Ilyesmi is előfordulhat? – kérdezte aggodalmasan Harry. - ...a többiek akkor is repülnek tovább, senki sem áll meg, senki sem bontja meg az alakzatot. Ha mindegyikünk meghal és csak te maradsz, Harry, a póttestőrség készenlétben áll, hogy átvegye a védelmedet; csak repülj egyenesen keletnek, ők majd útközben csatlakoznak hozzád. - Ne légy már ennyire optimista, Rémszem, még azt hiszi, nem vesszük elég komolyan a küldetést – mondta Tonks, miközben egy szíjjal a seprűje végére csatolta Harry ládáját és Hedvig ketrecét. - Én csak tudatom a gyerekkel a tervet – dördült fel Mordon. – A mi feladatunk, hogy biztonságban eljutassuk a főhadiszállásra és ha meghalnánk útközben... - Senki sem fog meghalni – szólt közbe Kingsley Shacklebolt mély, nyugodt hangján. - Mindenki üljön fel a seprűjére, megérkezett az első jel! – kiáltott fel élesen Lupin, felmutatva az égre. Messzi a fejük fölött piros szikraeső lobbant fel a csillagok között. Harry rögtön felismerte, hogy ezeket egy pálcából csalták elő. A jobb lábát átvetette a Tűzvillámon, szorosan megmarkolta az elejét és érezte, ahogy az gyengéden megremeg alatta, mintha ugyanolyan izgalommal várná, akárcsak ő, hogy ennyi idő után végre újból felszállhassanak a levegőbe. - Itt a második jel, indulás! – kiáltotta Lupin, amikor újabb szikrák, ezúttal zöldek, jelentek meg az égbolton. Harry elrúgta magát a földtől. A hűvös éjszakai levegő megborzolta a haját, ahogy a Privet Drive elegáns, négyszögletes házai egyre sebesebben távolodni kezdtek, mígnem már csak apró, zöldes-feketés pontok váltak belőlük és ahogy a minisztériumi tárgyalás minden rossz gondolata hirtelen kiröppent a fiú fejéből, mintha csak az arcát cirógató levegő egyszerűen kisöpörte volna. Úgy érezte, a szíve felrobban ettől a csodálatos érzéstől; újra repült, el messzire a Privet Drive-tól, amire egész nyáron csak vágyakozott, végre, végre elindult haza... Néhány mennybéli pillanatig minden gondját és problémáját elnyelte, jelentéktelenné zsugorította az óriási és végtelen, csillagfényes égbolt. - Balra el, balra el, odalent felfelé néz egy mugli! – kiáltott fel Mordon mögötte. Tonks elfordult, Harry pedig követte, nézve, hogyan himbálózik ládája a lány seprűje alatt. – Magasabbra kell mennünk! Feljebb egy negyed mérfölddel! Harry szeme könnyezni kezdett a hideg széltől, ahogy elindultak felfelé; most már semmit sem látott odalent, csak gombostűfejnyi sárga pontokat, melyek valószínűleg autók fényszórói, vagy utcai lámpák fénye volt. Két kis pont talán éppen Vernon bácsi autójához tartozott... A Dursleyk minden bizonnyal valamikor mostanában érkezhetnek meg az üres házukba, dühöngve a nemlétező pázsitverseny miatt... És Harry felnevetett a gondolatra, bár a hangját elnyomta a talárok hangos suhogása, a himbálózó ládájának és Hedvig ketrecének zörgése és a fülükbe sivító szél, ahogy hasították az eget. Már egy hónap is eltelt azóta, hogy ennyi életet, ilyen boldogságot érzett magában. - Délre tarts! Egy város van előttünk! – kiáltott fel Mordon. Jobbra fordultak, elkerülve az alattuk feltűnő csillogó fények pókhálóját. - Délkeletre tarts! Kapaszkodjatok erősen, egy alacsony felhőt látok előttünk, amiben könnyedén elveszhetünk! – ordított Mordon. - Nem megyünk bele a felhőkbe, Rémszem! – kiáltott fel dühösen Tonks. – Teljesen eláznánk! Harry megkönnyebbült a lány szavaitól; a keze már zsibbadni kezdett a Tűzvillám nyelén. Azt kívánta, bárcsak lett volna rajta egy kabát; lassan dideregni kezdett a hidegtől. Néhányszor még irányt változtattak, követve Mordon utasításait. Harry összeszűkítette szemét a fagyos szél ellen, ami már kezdte megfájdítani a füleit. Eddig összesen egyetlenegyszer élt át hasonló hideget repülés közben; még elevenen élt benne az emléke annak a kviddicsmeccsnek, melyet két évvel ezelőtt a Hugrabug ellen játszott a Griffendél, s amely alatt óriási vihar volt. A testőrség tagjai folyamatosan köröztek körülötte, akár néhány hatalmas ragadozó madár. - Forduljatok délnyugatra! Elkerüljük az autópályát! Harry most már annyira fázott, hogy kezdett vágyakozva gondolni az alattuk elsuhanó autók kényelmes melegére, de amit még ennél is jobban szeretett volna, ha seprűk helyett inkább hopporral utaznak; az igaz, hogy nem volt épp a legkellemesebb kandallókban pörögni-forogni, de a lángok legalább meleget adtak... Kingsley Shacklebolt került mellé, kopasz fején és himbálózó fülbevalóján halványan megcsillant a holdfény... Most Emmeline Vance volt a jobb oldalán, pálcájával a kezében, fejét ide-oda forgatva... Aztán ő is átrepült felette, átadva helyét Sturgis Podmore-nak... - Egy kicsit vissza kellene fordulnunk, csakhogy megbizonyosodjunk, nem követnek-e! – ordított fel Mordon. - MEGŐRÜLTÉL, RÉMSZEM? – csattant fel Tonks elölről. – Már mindannyian ráfagytunk a seprűnkre! Ha visszamegyünk, a jövő hétre sem érkezünk meg! Nem beszélve arról, hogy már majdnem ott vagyunk! - Megkezdhetjük a leszállást! – kiáltotta Lupin. – Harry, menj Tonks után! Harry, követve a lányt, alábukott. A legnagyobb fényár felé tartottak, amit eddig látott, egy hatalmas és elnyúlt területhez, melyen a fény összevissza, rácsokban és vonalakban világított, s csak itt-ott szóródott közbe némi feketeség. Egyre lejjebb és lejjebb ereszkedtek, mígnem Harry fényszórókat, lámpákat, kéményeket és antennákat vélt felfedezni. Már nagyon vágyott rá, hogy elérje a földet, bár biztos volt benne, hogy valakinek le kell majd olvasztania őt a Tűzvillámról. - Megérkeztünk! – szólt Tonks és pár másodperccel később leszállt. Harry közvetlenül mögötte ért földet, egy kis udvar gondozatlan, torzonborz füvén. Tonks már lekapcsolta seprűjéről a fiú ládáját. Még most is reszketve, Harry körülnézett. A környező házak piszkos és elhanyagolt külsejükkel nem voltak túl hívogatóak; néhányukon betört ablakok csillogtak tompán az utcalámpák fényében, a festék már sok helyen lepattogzott az ajtókról, több helyen pedig kisebb-nagyobb szemétkupacok terültek el. - Hol vagyunk? - kérdezte Harry, de Lupin csendesen rászólt: - Mindjárt. Mordon a talárjában kotorászott, bütykös keze elgémberedett, lassan mozgott a hidegtől. - Megvan – motyogta, a levegőbe emelt egy ezüst öngyújtóhoz hasonlatos tárgyat és kattintott vele egyet. A legközelebbi lámpa egy pukkanással kialudt. Még egyszer kattintott az önoltóval; a következő lámpa fénye is elaludt; Mordon annyiszor kattintott a szerkezettel, amíg az utca összes lámpáját kioltotta, mígnem minden fényforrás a házak ablakából, a függönyök mögül kiáramló fény és a sarló alakú hold ragyogása volt, a fejük fölött. - Dumbledore-tól kértem kölcsön – morogta Mordon, zsebre vágva az önoltót. – Így hiába néznek ki a muglik az ablakon. Na, most már gyerünk, siessünk. Karon fogta Harryt és kivezette az udvarról az utcára, onnan pedig a járdára; Lupin és Tonks mögöttük mentek, maguk között cipelve Harry ládáját; a társaság többi ragja, pálcájukat maguk előtt tartva, hátulról fedezték őket. A legközelebbi ház egyik emeleti ablakából egy lemezjátszó tompa hangja szűrődött ki. Az összezúzott kapu mögül néhány kidomborodó konténerből rothadó szemét szúrós szaga áradt. - Tessék – motyogta Mordon, egy papír cetlit nyomva Harry csalvarázsolt kezébe, égő pálcáját olyan közel tartva hozzá, hogy kellően megvilágítsa a szöveget. – Olvasd el gyorsan és jól vésd az eszedbe! Harry a papírdarabra nézett. A kézírás valahogy ismerősnek tűnt neki. A fecnin ez állt: A Főnix Rendjének főhadiszállása Londonban van, a Grimmauld tér 12. szám alatt. Fordította: Napraforgó (napraforgo88@freemail.hu)
Napraforgó (a Valódi Fordító)
Nahát, most látom csak, hogy végülis a nevem is a fejezet végére került. Hát, ennyit legalább el tudtam érni, a dolgokon viszont nem változtat; nem emlékszem, hogy megengedtem volna, hogy felkerüljön ide az egész fejezet... De azért ez mégis csak jobb, mint a semmi..
Napraforgó (a Valódi Fordító)
Üdv mindenkinek. Nos, ma rögtön két e-mailt is kaptam, hogy nézzek fel ide, mert megint lopják a fordításomat, amit meg is tettem, és mondhatom, megint jól elkeserdtem. Köszönöm azoknak, akik szóltak a dolgoról, de sajnos attól még, hogy én ide beírok, nem tudok a dolog végére járni. Már nem is az háborít fel, hogy ez a kedves Szász Gabriella harmadjára is lopott tőlem, hanem sokkal inkább az, hogy mindenki, akinek én eljuttattam a harmadik fejezetet, megígérte nekem, hogy nem fogja tovább terjeszteni és mégis mi történt? Azt hiszem, kár is folytatnom ezt a bejegyzést, a lényeg úgy is ugyanaz... Szimpla kérésekkel, könyörgéssel nem tudom megoldani a helyzetet, hisz mindig lesznek olyan haszonleső, szánalomra méltó emberek, akik elszedik a munkám, magasról fütyülve rá, hogy én mennyit dolgoztam vele és persze arra, hogy én ezt az egészet miért csináltam, arra, hogy másoknak esetleg örömet okoztam volna vele, ha szépen, kidolgozottan, nem így odalökve valamilyen oldalra juttatom el nekik. Őszintén sajnállak, Szász Gabriella, amiért te nem tudod lefordítani a Harry Potter 5. fejezetét és ezért arra kell vetemedned, hogy lopj. Valószínűleg kicsit sem izgatott téged, hogy rájöhetek erre, mivel tudhattad, hogy úgyis észre fogom venni, hisz már jártam itt, ezért nem is tépem tovább a szám. A fordítás Internetes terjesztésével ezennel leálltam, ha folytatom az egészet, az már csak a magam szórakoztatására lesz és csak olyan emberek fogják kézből megkapni, akik becsületesek és tisztességesek. Sajnálom azokat, akik sosem lopták volna el és szerették volna tovább olvasni, de ez van. Legalább a lopkodás végre véget ér... Minden jót.
H. Eszti
Én már alig várom, hogy kiadják magyarul a Harry Potter 5. részét!!!! Úgy tudom, karácsonyra már meg lesz magyarul!
Sss Www
siesetek a kiadásal!!!!!!!!
Kereki László
Dátum: Sun, 5 Oct 2003 19:06:51 +0200 Feladó: "Balázs István" Címzett: "Kereki László" Tárgy: Re: Sürgõs Érdeklõdés! Kedves Kereki Úr! A H.P.5. részének nyomdai előkészületei most folynak, végleges oldalszámot ha valaki mond magának az hazudik. Nagyjából következtetni lehet, hogy hasonló terjedelmű lesz mint az angol kiadás. A címlap ugyanannak a grafikusnak a munkája mint az első négynek. Üdvözlettel: Balázs István ----- Original Message ----- From: "Kereki László" To: "Balázs István" Sent: Sunday, October 05, 2003 5:29 PM Subject: Re: Sürgős Érdeklődés! Tisztelt Animus kiadó! Én csak egy nagy Harry Potter rajongó vagyok aki kíváncsi a részletekre, mert a neten több fajta válaszok olvashatók a kérdéseimre és ezeket szeretném letisztázni maggamal meg a többi rajonoval. Várom válaszukat! Balázs István írta: > Kedves Kereki Úr! > > Engedje meg, hogy válaszom előtt visszakérdezzek: miért érdeklik ezek a > részletek, ráadásul sürgősen.. Kollégát tisztelhetünk önben? > > Üdvözlettel: Balázs István > > ----- Original Message ----- > From: "Kereki László" > To: "Animus Kiadó" > Sent: Sunday, October 05, 2003 12:53 PM > Subject: Re: Sürgős Érdeklődés! > > > Tisztelt Kiadó! > > Még azt szeretném megtudni, hogy a könyv boritója hogyan fog > kinézni, illetve azt még hogy nálunk hány oldalas lesz a könyv? > Várom válaszukat! > > > Animus Kiadó írta: > > > Tisztelt Uram! > > A könyv december 5.-én jelenik meg a magyar boltokban, az ára > 3690 ft lesz. > > Üdvözlettel: > > Kukucska Zsófia > > > > > > ----- Original Message ----- > > From: "Kereki László" > > To: > > Sent: Friday, October 03, 2003 1:12 PM > > Subject: Sürgős Érdeklődés! > > > > > > > > Tisztel Animus Kiadó ! > > > > Szeretnék érdeklődi, hogy várhatóan mikor fogják kiadni a Harry > Potter > > és a fönix rendje könyvet?Várom mielöbbi válaszukat! > > > > Üdv:kereki lászló > > > > > > > > > > > > > > > > > > > > > > > > >
No Name
2003.09.23 Készülőben a Potter-fordítások Az ötödik könyvnek elsőként a kínai fordítása született meg, mégpedig tíz nappal korábban a tervezettnél. A fordítók Európában is lázasan dolgoznak, hiszen még karácsony előtt az üzletekbe kell kerülnie a Főnix rendjének. Percek alatt elkapkodták azt a 800 ezer példányt, amit első körben nyomtattak a Főnix rendje kínai fordításából. A kiadó a tervezetthez képest majdnem két héttel korábban kezdte a könyvesboltokba szállítani a könyvet, annak érdekében, hogy megelőzze az illegális kereskedelmet és a kalózmásolatok forgalmazását. A Főnix rendjét egyébként nagyon olcsón, mintegy 1500 forintért meg lehet vásárolni, tehát ezért sem érné meg a hamisításon fáradozni. A kínai fordító sokkal gyorsabb volt, mint európai kollégái. Az itteni kiadók igyekeznek, hogy tartani tudják a kitűzött határidőt, és karácsonyig mindenképpen a boltokba kerüljön a Főnix rendje. A hivatalos német fordítás a tervek szerint november 8-án jelenik meg, és ekkorra várható a magyar változat is. Igaz ez? http://legjobblap.hu/harrypotter/cikk.html?id=3314
Sss Www
arra én is kiváncsi lennék!
Brunner Beatrix
Szerintem jó!Azt szeretném megkérdezni,hogy mikor lehet majd a magyar kiadást megrendelni. Válaszukat előre is köszönöm.
Kereki Zsolt
Tisztelt Libri! Nálunk miért nem jelenik meg 2003. 12.05 előtt a Harry Potter 5 könyv , mint más országban? Kína: Harry Potter korábban érkezett A hivatalos megjelenés előtt tíz nappal piacra dobták a legújabb Harry Potter könyvet Kínában. Az ázsiai országban így próbálják megakadályozni, hogy az illegális fordítások elterjedjenek. A Harry Potter és a Főnix rendje című kötet 1500 forintnak megfelelő jüanba kerül. A hamisítványok ennél jóval olcsóbbak, így a kisebb pénzűek várhatóan az illegális kiadványokat vásárolják majd meg. (Ananova)
Paraghy Beáta
Sajnos nem tudom megvenni a könyvet, mert állítolag nincs még meg magyarul. Ha esetleg valaki tudna segíteni,hogy tudnám már most megrendelni annak nagyon örülnék!!!!!!!!!KÖSZÖNÖM!LÉGYSZI SEGÍTSETEK NEKEM!!!!!!!!!!!!!!
Sss Www
énm is csak garutálni tudok!miert kellet ezt csinálnia?!
Az Igazi Napraforgó
Amikor megláttam, hogy valaki a nevemen beírta az e-mail címemet, hirtelen nagyon felkaptam a vizet, és, bevallom, még most is elég dühös vagyok. Ellenben az, hogy ilyesmikre képesek egyesek (meg persze arra, hogy ellopkodják, amivel mások napokon át dolgoztak...), nem jelenti azt, hogy mindenki ilyen, ezért megígérem, hogy megfontolom a Főnix Rend fordítás folytatását. Félreértés ne essék, nem blöfföltem, amikor azt mondtam, abbahagyom, akkor bizony úgy is gondoltam. Csak hogy tudom, hogy sokan vannak, akik nem tudják megszerezni a kötetet, vagy nem tudnak angolul, viszont szeretnék már olvasni MINDENFÉLE ROSSZSZÁNDÉK NÉLKÜL, és miattuk szívesen csinálnám még, hisz a tudat, hogy ők is elolvassák majd, már önmagában örömet okoz. Ha folytatom a fordítást, az csakis ezért lesz, mert azért vannak még becsületes emberek is az Interneten. Újra hangsúlyozom: NEM BIZTOS, hogy tovább csinálom, ezt csak azért írtam be, hogy a sok lopkodó ne higgye, hogy ilyen könnyen elintézett engem. (Bár szerintem ettől függetlenül is ezt fogják hinni, de mindegy.) Köszönetem mindazoknak, akik elhitték (és hiszik), hogy enyém a fordítás és még tetszett is nekik. Ha jó véleményt mondanak róla, máris úgy érzem, hogy érdemes volt eddig eljutni, a lopások ellenére is. Boldog lennék persze, ha megállíthatnám a további terjesztést mások nevén, de attól tartok, ez lehetetlen. Bár azért én még reménykedem.
Hermione Granger
Taxigirl, én már júniusban befejeztem, és sokan olvasták már, sokan írtak is ide. Inkább Te vagy lemaradva az olvasással! "Gratulálok" annak, aki beírta Napraforgó címét! remélem, most boldog vagy, hogy elvetted a kedvét a további fordítástól.
Xxxxx Yyyyy
Miért gondolod hogy senki nem olvasta rajtad kívül meg hogy lemaradtak az oldalak?
- Taxigirl
sziasztok!épp ma olvastam a harry 5.részét,és szerintem baromi jó!!sokkal jobb mint az eddigi részek,de sajna a kedvenc szereplöm Sirius meghal,ugyhogy tiszta depi vagyok...olyan hösiesen halt meg...és már megint 2 évet kell várnom a következöre!1ébként mindenki olyan lemaradt,még a harrypotter oldal is!komolyan!senki nem olvasta rajtam kívül?!!
Az Igazi Napraforgó
Aki Napraforgó Napraforgóként jelentkezett be: HOGY MERÉSZELED FELVENNI A NEVEM ÉS MEGADNI AZ E-MAIL CÍMEM???! Hihetetlen! Akik kérték, azoknak írtam, de nem állt szándékomban kikürtölni a címem. Nagyszerű, azt hiszem, most kiszállok az egészből és a fordítást is abbahagyom. Eltűnt minden élvezet az egészből.
Napraforgó Naprafórgó
Ime itt van az emailom :napraforgo88@freemail.hu
Szabó László
Szeretném ha Napraforgó (a Valódi Fordító..) elküldené az e-mail címét mert magánba szertnék vele levelezni . Köszönettel szabol3@enternet.hu
Xy Ági
Szabó Lászlóhoz hasonlóan meg szeretném kérni Napraforgót, a Valódi Fordítót, hogy, ha lehet adja meg az eümail címét. Az enyém:agicikka@freemail.hu Napraforgó, ha ez örömet okoz neked, én komolyan elhiszem, hogy te fordítottad azt a két részt!!! Nagyon szeretném, ha elküldenéd nekem ezt a két részt nekem, a te eredeti fordításodban. Szavamat adom, hogy nem továbbítom senkinek! Előre is köszönöm!
Hermione Granger
Szász Gabriellának üzenem, hogy el kellett volna olvasnia, mit írt a fordító. Ő ugyanis nem akarta, hogy felkerüljön a fordítása a netre, és szépen meg is kért mindenkit, hogy ne rakja fel. Amiatt, hogy ide mégis felkerült, nem fog fordítani több fejezetet! Gabriella, olvasd el máskor a levelet is!
Napraforgó (a Valódi Fordító..)
Sziasztok! Nos, nemrég valaki felhívta rá a figyelmemet, hogy jó lenne, ha ellátogatnék ide valami miatt, én pedig követtem a tanácsát és ideérve leesett az állam. Tudniillik a vélemények között (ahová pedig elméletileg néhány soros kis eszmefuttatásokat kellene írni az adott könyvről) megtaláltam a Harry Potter 5. általam lefordított mindkét fejezetét. Őszinte leszek: nagyon rosszul esett. Persze gondolhattam volna, hogy előbb-utóbb történik majd valami ilyesmi, de valahogy naivan mégis bíztam abban, hogy nem fog, vagy legalább, hogy figyelembe veszik az emberek és tiszteletben tartják a kérésemet, miszerint az engedélyemmel, de csakis azzal terjesszék a fordításomat, illetve, hogy legyenek szívesek odafirkantani a végére, hogy az én munkám. Nyilván nem tudok már mit tenni, de úgy gondoltam, csak jobb lenne, ha tudatnám azokkal, akiknek esetleg megtetszik itt a fordításom és azt gondolják, hogy ez a kedves hölgy, Szász Gabriella dolgozott vele napokig, hogy bizony félrevezették őket. Szeretném egyúttal megköszönni Hermione Granger-nek, hogy felszólalt az érdekemben, ennek azért örültem. Lehet, hogy van olyan, aki kételkedik a szavamban és nem hiszi el, hogy én fordítottam le ezt a két fejezetet; nos, nekik nem tudok mit mondani. Az igazság akkor is az, hogy én csináltam, ha a szavam nem elég nekik, akkor sajnálom. Legalább én tudom, hogy így van (meg remélem, azért van még ilyen az Interneten). Eredetileg azért vágtam bele a dologba, mert imádom az angolt, imádok fordítani, na meg oda vagyok a Harry Potterért is, és mivel olyan sokszor álmodoztam már róla, hogy milyen jó lenne, ha én fordíthatnám, gondoltam, miért ne lehetne belőlem egy kis ideig fordító, ha csak a magam szórakoztatására is. És perzse így is indult minden; élvezetből csináltam, csodálatos volt az angol szövegtől olykor-olykor elszakadva, buzgón és boldogan fordítani és a végeredménnyel is nagyon meg voltam elégedve. Néhányan, úgy tűnik, hasonlóan voltak ezzel, mivel azt tanácsolták, tegyem fel az Internetre is a munkám, hiszen sokan örülnének neki. És én így is tettem, a fordításért semmit sem kaptam, vagy hasonló, egyszerűen azért tettem közzé ily módon, mert tudom, mennyien szeretik a Harry Pottert és - csak amíg kijön Tóth Tamás Boldizsár hivatalos fordítása - szerettem volna, ha olvashatják kicsit, megízlelhetik. Nekem megvolt az angol kötet, de sokaknak nem és el tudtam képzelni, mennyien vágyhatnak rá. Ez most nem tűnhet túl őszintének, de így volt; kizárólag ez vezérelt. A fordítást nagyon körültekintően végeztem, sokáig rágódtam egy-egy részen, pl. a címeken vagy néhány kifejezésen, hogy minél jobb, magyarosabb és "Harry Potter-esebb" legyen. Természetesen semmiféle hasznot nem akarok húzni az egészből és tudom, hogy ha megjelenik a hivatalos fordítás, az enyémmel senki sem fog már törődni, de addig is szeretném, ha sokan elolvasnák - de csak úgy, ha az én nevemmel szerepel. Akik a saját nevükön futtatják, vagyis "ellopják" tőlem, bizonyára nem tudják elképzelni a munkát és energiát, amit beleöltem, de ugyanúgy a csalódást és szomorúságot sem, amit akkor érzek, ha ehhez hasonlót látok - mint itt, most. Én úgy küldözgettem el mindenkinek, hogy nagyon szépen megkértem rá, hogy ne terjessze tovább az engedélyem nélkül. Mindkét fejezetet szépen és gondosan gépeltem be és ezért is esik olyan rosszul, hogy itt így látom őket viszont - én arra törekedtem, hogy jól el lehessen olvasni, el lehessen kicsit újra merülni a Harry Potter világában, de így, hogy egy ilyen bejegyzésbe van benyomorítva az egész, hát így nem igazén lehet... Na, hát, azt hiszem, nincs más mondanivalóm. Ezzel nem érhettem el túl sokat, de remélem, mostmár mindenkinek világos, valójában kinek a munkája ez a 2 fejezet. Csak ennyit szerettem volna. Remélem egyébként, hogy tetszett nektek. A harmadik fejezet elkezdtem, de nem tudom, hogy folytassam e. Mindenesetre köszönet mindenkinek, aki hisz nekem és nem lopkodja el tőlem a fordításomat, akár innen, akár máshonnan. Minden jót!
Sss Www
Hermione honnan olvastad ezt?igazads van
Szabó László
Sziasztok ! Én is kérném Szász Gabriellát , hogy a többi fejezetet is tegye fel ha van rá lehetősége .
Xxxxxx Yyyyy
Léccí írjátok le a harmadik fejezetet!
L. Ildikó
Tapmancs Tapmancs!Talán próbáld meg KEREKI ZSOLT névre küldeni a mailedet.nekem egyből elküldta! :)
András
A könyv nagyon jó volt, és bár sokan mondták, hogy nem fogom érteni, mert még csak 13 éves vagyok eléggé értettem. A történet eleje kigyit unalmas, de miután megérkeznek Roxfortba érdekesebb lesz a történet. Ha valaki nagyon szereti a Harry Pottert, és valamennyit tud angolul (én 5 éve tanulok) mindenképp vegye meg!!!
Unikornis Főnix
Az értékelésem 5-ös lenne,de ha igazak azok a hírek, hogy Sirius meghal, meg hogy Harry nem jön össze Cho-val, akkor az értékelésem csak 4-es!!!És ki találta ki azt, hogy Harry anyja halálfaló volt??? Elég hülyeség, de ha igaz, akkor Rowling ezt csak azért találta ki, hogy legyen valami váratlan dolog (Sirius halálán kívül)!!!
Gorzás Anita
Nagyon tetszet ez a könyv igaz csak azt olvastam amit ti leirtatok de szerintem nagyon jó!!!
Tapmancs Tapmancs
Kedves Zsolt Keri!! én írtam neked már több e-mailt és még nem is válaszoltál rá!!
Sss Www
irjátok le létszi a harmadik fejezetet!!!!!!!!!!!!!!!
Xy Qz
figyelem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! a-6-odik reszt rovling mar irja !!!!!!! remalem hogy azert nem kell majd megint ket evet verni??????????????????????????? azt is sejteti [bar ez nem hinnem hogy igaz ]hogy a hetedik resz[konnyv]vegen harry meghal !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! bar ez keptelenseg ! nem naguon hiszem!!
Sss Www
létszi irjátok le a 3-dik részt!köszi
Szász Gabriella
33. fejezet Küzdelem és repülés Habár Harrynek fogalma sem volt, hogy mit tervez Hermione, hogy ne keltsen gyanút, úgy tett, mintha tudná hova mennek. Elhagyták a kastélyt, és a Tiltott Rengeteg felé vették az irányt. Harry közben aggódva figyelte a sebhelyét, ami most is sajgott, ám nem érzett benne égető fájdalmat. Tudta, hogy ha ez bekövetkezik, az azt jelenti, hogy Voldemort megölte Siriust vagy megszerezte azt, amit akart. Az erdő szélén Umbridge habozott, és saját biztonsága érdekében előreküldte a két gyereket pálca nélkül. Harry egyre inkább aggódott Hermione terve miatt, amikor felfedezte, hogy az ösvény, amin haladnak, egyenesen Aragog fészkéhez vezet. Hermione persze ezt nem tudhatta, de sem Harry kétkedő kérdései, sem Umbridge türelmetlen nyavalygása nem bizonytalanította el. Harryt az is aggasztotta, hogy Hermione jó hangosan beszélt, és teljesen szükségtelen zajjal csörtettet át a bozótoson. Hirtelen egy nyíl suhant ez közvetlenül a fejük felett, és közel ötven kentaur tűnt fel körülöttük. Íjukat felemelve mindannyian rájuk céloztak. Azt tudakolták, hogy kik ők és mit keresnek az ő erdőjükben. Umbrdige pálcát rántott, és sűrűn emlegette a Minisztérium félvérekre és emberközeli intelligenciával rendelkező lényekre vonatkozó rendeleteit. Ezzel remekül felbőszítette a büszke kentaurokat, akik kijelentették, hogy az erdő egyedül az övék, az intelligenciájuk pedig szerencsére felülmúlja a balga emberekét. Umbridge azzal vágott vissza, hogy csak azért lakhatnak az erdőben, mert a Minisztérium engedély adott rá, és bestiáknak, irányíthatatlan vadállatoknak nevezte őket, végül pedig kötöző bűbájt küldött a vezetőjükre, Magorianra. A többi kentaur ekkor rátámadt a nőre, majd Goron elhurcolta őt az erdő sűrűjébe. A figyelem most Harryékre terelődött. A kentaurok azon vitatkoztak, mi legyen velük, hiszen az ifjakat általában nem szokták bántani. Hermione azzal érvelt, hogy csak azért hozták ide Umbridge-et, mert bíztak abban, hogy a kentaurok megszabadítják őket a nőtől. Ezt a kentaurok úgy értelmezték, hogy Hermione engedelmes szolgának tekinti őket, akik elvégzik a piszkos munkát helyettük. De ők nem szolgák, hanem egy ősi faj, és nem ismerik el a varázslók felsőbbrendűségét, sem pedig törvényeiket. Már azon voltak, hogy Harryéket is elhurcolják, amikor is recsegő-ropogó hang hallatszott a tisztás széléről, és megjelent az óriás, Grawp. Egyetlen szót ismételgetett: Hagger. Harry nem tudta, ez mit jelent, de Hermione rájött, hogy minden bizonnyal Hagridot keresi. Grawp észrevette őket, és megszólította "Hermyt", rajta követelve a testvérét. Közben véletlenül fellökött egy kentaurt, erre mindenfelől nyilak záporoztak az arcára. Harryék kihasználták az alkalmat a menekülésre, miközben sűrű cseppekben hullott rájuk Grawp vére. Az óriás szétkergette a kentaurokat, és közben fákat döntött ki. Ezalatt Harryék messze távolodtak a csatatértől, és a fiúnak csak azon járt az esze, hogy túl sok időt vesztegettek el. Nagyon mérges volt Hermionéra, hogy az ötlete miatt ilyen messzire távolodtak el a kastélytól. De ekkor megjelent Ginny, Luna, Neville és Ron, akik sikeresen kiszabadultak Malfoyék markából, és még barátaik pálcáit is visszaszerezték. Az ablakból látták, hogy Harryék az erdőbe mennek, ezért utánuk indultak. Harry elmondta nekik, hogy Voldemort valóban elfogta Siriust. Miközben azon tanakodtak, hogyan juthatnak el a Minisztériumba, veszekedés tört ki amiatt, hogy kik menjenek és kik nem. Harry csak két legjobb barátját akarta vinni, de természetesen a többiek is ki akarták venni a részüket a mentőakcióból. Luna azt javasolta, hogy repüljenek, de seprűje csak Ginnynek és Ronnak volt. Ám ekkor feltűnt két csontvázszerű, denevérszárnyú ló, akiket a Harry és Hermione ruháira rászáradt vér vonzott oda. Harry kitalálta, hogy Ronnal ketten előremennek a lovak hátán repülve, de Hermione hallani sem akart arról, hogy hátramaradjon. A probléma viszont megoldódott, amikor újabb hat-hét szárnyas ló jelent meg körülöttük. Nem volt több kifogás, amivel vissza lehetett volna tartani a többieket, ezért Harry beletörődve ebbe utasítást adott, hogy szálljanak fel egy-egy lóra. 34. fejezet A Rejtélyek Ügyosztálya Kisebb nehézségek árán felkászálódtak a különös lovak hátára Harry megnevezte az útirányt, és a láthatatlan lények szárnyra kaptak. Meglepően gyorsan, szárnyukat alig mozgatva szelték az esti égboltot. Harry még gyorsabb haladásra ösztökélte lovát, és közben aggódva figyelte, hogy mennyire fáj a sebhelye. Tisztában volt vele, hogy ha sajogni kezd, azonnal tudja majd, hogy Voldemort megölte Siriust vagy megszerezte, amire vágyott. Az utazás a nagy sebesség ellenére is sokáig tartott, és az esti hideg, valamint a görcsös kapaszkodás miatt elgémberedtek a tagjaik. Aztán a lovak hirtelen ereszkedni kezdtek, és nem sokkal később kecsesen landoltak a kis londoni mellékutca kövezetén a viharvert telefonfülke mellett. Harryék sietve bezsúfolódtak a telefonfülkébe, ahol kisvártatva meg is szólalt a női diszpécser hangja. Mindannyian kaptak egy kis névtáblát, amire ezúttal látogatásuk céljaként a "Felmentősereg" megnevezés került. A lift ezután elindult velük a Minisztérium föld alatti épületébe. Az átrium teljesen kihaltnak tűnt, a kandallókban nem égtek a tüzek, és még a biztonsági őr sem volt a helyén, amitől Harrynek rossz érzése támadt. Annak viszont örült, hogy minden további nélkül átjutottak a kapun. Nemsokára elérték a Rejtélyek Ügyosztályának folyosóját, ami szintén teljesen néptelen volt. Végigmentek a számára oly ismerős úton egészen az ajtóig, és Harry úgy döntött, innen egyedül megy tovább, mert nem akarta a barátait veszélybe sodorni. De ők nem hallgattak rá és követték. Együtt léptek be az ajtón, és egy fekete, kör alakú helyiségbe jutottak, ahonnan megannyi, kilincs nélküli ajtó vezetett tovább. A falakon kék fényű fáklyák lobogtak. Harry az álmában mindig gondolkodás nélkül ment tovább a megfelelő ajtón, de most nem tudta eldönteni, melyiket válassza. Becsukták az ajtót maguk mögött, és ekkor a szoba hirtelen forogni kezdett. Az ajtók Harry előtt teljesen összekeveredtek, és most már azt sem tudta, hol jöttek be. Találomra benyitottak az egyiken, hátha mögötte rejlik a villódzó fényekkel teli szoba. De a helyiségben fények helyett egy hatalmas üvegtartályt találtak, benne sötétzöld folyadékkal és kedélyesen úszkáló emberi agyakkal. A szobából több ajtó is vezetett tovább, de ők ott mentek vissza, ahol bejöttek, hogy szerencsét próbáljanak a következőn. Mielőtt Luna becsukta volna maguk mögött a szoba ajtaját, Hermione egy fénylő x-szel megjelölte. A fekete terem ekkor újra forogni kezdett, de amikor megállt, már tudták, hogy hol jártak korábban. A következő terem, ahová benyitottak, halványan volt megvilágítva, és egy antik színházteremre hasonlított; a szélén körkörösen kőpadok helyezkedtek el, minden sora egyre mélyebben, a közepén pedig egy emelvény állt, rajta egy ősréginek tűnő, kőből készült boltíves árkád, melynek átjáróját fekete, fátyolszerű függöny takarta. A függöny erősen lobogott, mintha valaki megérintette volna, pedig ők nem láttak a közelében senkit. Harry közelebb ment, mert az az érzése támadt, hogy van mögötte valaki. De hiába kerülte meg az emelvényt, egy lélek sem volt ott. Siriust szólongatta, miközben Hermione idegesen hajtogatta, hogy menjenek ki innen és keressék meg a helyes ajtót. De Harry nem figyelt rá. Hirtelen erős késztetést érzet, hogy átsétáljon a boltív alatt. Feszülten figyelt, és ekkor suttogó, mormoló hangokat hallott a fátyol mögül. Rajta kívül csak Luna hallotta a hangokat, aki ezt azzal magyarázta, hogy emberek vannak a túloldalon. Hermione erre szörnyen dühös lett, és nagy nehezen elrángatta Harryt az emelvénytől. Neville és Ginny szintén megbabonázva bámulták a boltívet, de Ron és Hermione végül kituszkolták őket a szobából. Harry kérdőre vonta Hermionét, hogy mi lehetett ez a boltív, és a lány azt mondta, nem tudja, de azt biztosra veszi, hogy valami veszélyes dolog volt. A fekete szoba ismét forogni kezdett, a következő ajtó pedig nem nyílt semmilyen varázsszóra, Harry mágikus zsebkését pedig, amit Siriustól kapott, egyszerűen megolvasztotta. Egy másik ajtón viszont be tudtak jutni, és ekkor végre abban a szobában voltak, amit Harry keresett. A szoba tele volt órákkal, ezek okozták a furcsa, kattogó zajt, a táncoló fények pedig egy hatalmas kristályharangból származtak. A belsejében úgy tűnt, mintha örökös szél fújna, és hirtelen egy ragyogó tojás jelent meg. A tojásból egy madárfióka kelt ki, és ahogy a kristály csúcsához közeledett, kifejlett madárrá vált. De tollai kisvártatva kopottak lettek, és mire visszaért az üveg aljára, a tojás újra összezárult körülötte. Az egyetlen ajtón mentek tovább, ami a helyiségből nyílt, és végre abba a hatalmas és magas terembe jutottak, mely polcok sorából állt, tele kis, poros üveggömbökkel. A csendből ítélve a terem kihalt volt, ők pedig óvatosan közeledtek a 97. sor felé. Amikor elérték, sietve a sor végére mentek, ahol Harry Siriust látta, de most egy lélek sem volt ott. Harry kétségbeesetten kezdte keresni keresztapját a szomszédos polcsoroknál, és közben arra gondolt, hogy talán fölöslegesen sodorta veszélybe a barátait. Ezalatt Ron felfedezte a 97. sor végén, hogy az egyik üveg címkéjén Harry neve áll. Hiába kérték a többiek, Harry nem hallgatott rájuk és levette a gömböt a polcról. Semmi nem történt, és egy darabig érdeklődve forgatta kezében a hideg levegő ellenére is meleg tárgyat, amikor is a háta mögött egy férfi hangja csendült: "Nagyon jó, Potter. Most pedig fordulj meg szép lassan, és add azt ide nekem." 35. fejezet A fátyol mögött Pillanatok alatt körbevették őket a halálfalók, és élükön Lucius Malfoy követelte, hogy Harry adja át neki a gömböt. Csak nevettek, amikor Harry azt kérdezte, hol van Sirius. Az egyik maszk alatt egy nő, Bellatrix Lestrange gúnyolódni kezdett Harryvel. De úgy tűnt, csak fenyegetőznek, mert egyikük sem mert pálcát használni. Végül Bellatrix Invitóval akarta a gömböt, azaz a próféciát megszerezni, de Lucius Malfoy megijedt, hogy összetörik, ezért megtiltotta a nőnek a hasonló próbálkozásokat. Amikor a nő Ginnyt akarta megkínozni, hogy úgy szerezze meg az üveggömböt, Harry már tudta, hogy addig vannak biztonságban, amíg a prófécia náluk van. Amíg a kiutat kereste, szóval tartotta a halálfalókat, és Bellatrixot azzal provokálta, hogy Voldemort félvér, mire a nő újra meg akarta átkozni. Malfoy eltérítette az átkot, ami eltalált két üveget a polcon. Amikor összetörtek, egy-egy szellemalak bontakozott ki belőlük, és beszélni kezdtek, habár a zajban alig lehetett érteni néhány szavukat, és hamarosan eltűntek. Harry azt találta ki, hogy ha összetörnek pár polcot a rajtuk lévő üvegekkel, akkor el tudnak közben menekülni. Amíg próbálta a többiek tudtára adni a tervet, szóval tartotta a halálfalókat, és eközben kiderült, hogy ebben a teremben rejlik a titok, hogy miért viseli Harry a homlokán a sebhelyet, Voldemort pedig szántszándékkal mutatta meg Harrynek az ide vezető utat az álmaiban, és így próbálta rávenni, hogy idejöjjön. Ugyanis a próféciát csak az veheti le a polcról, akire vonatkozik. Erre Voldemort akkor jött rá, amikor másokkal akarta levetetni. A prófécia Harryről és Voldemortról szólt, de a Nagyúr nem tudta saját maga megszerezni úgy, hogy ezzel ne fedje fel a nyilvánosság előtt, hogy visszatért. Harryék egy alkalmas pillanatban egyszerre lőttek ki átkot a polcokra, és a leeső üvegek okozta kavarodásban sikerült megszökniük. Visszarohantak a fényekkel teli terembe és gyorsan bezárták az ajtót, de Harry csak ekkor vette észre, hogy Ron, Luna és Ginny nincsenek ott. Az ajtón túlról hallották, ahogy Lucius Malfoy párokra osztja a halálfalókat, és úgy indulnak a keresésükre. A fekete, kör alakú szoba felé menekültek, de ekkor betörte az ajtót két halálfaló, ezért elbújtak az asztalok alatt. Az egyiket megbénították, a másik viszont majdnem megölte Hermionét, de Harry és Neville közbeléptek. Őt Hermione kábította el, és a férfi beleesett abba az üvegbe, amiben a kikelő madárfiókát látták. Kiderült, hogy az üvegben nem más rejlik, mint maga az Idő, ugyanis a férfi feje visszaváltozott csecsemővé, majd újra megöregedett, és a körforgás folytatódott. Amikor végül kikászálódott az üvegből, csecsemő fejjel - és aggyal botladozott, szemlátomást fel sem fogva azt, ami körülötte van. A fekete szobából újabb két halálfaló tört rájuk. Az egyiket Harry harcképtelenné tette, de a másik átka eltalálta Hermionét, aki eszméletlenül esett össze, utána pedig eltörte Neville orrát. Végül ezt a halálfalót is elkábították, és a lányt vonszolva megindultak a kijárat felé. A fekete szobában összefutottak a többiekkel. Kiderült, hogy őket egy bolygókkal teli, sötét szobába kergették be, ahol eltörték Ginny bokáját, Ront pedig egy olyan átok találta el, amitől alig bírt megállni a lábán, szemlátomást elveszítette a realitásérzékét és csak vihogott. Luna sértetlen maradt. Találomra elindultak az egyik ajtó felé, de ekkor egy másikon három halálfaló - köztük Bellatrix Lestrange - rontott be. Gyorsan bemenekültek az első ajtón, és az agyakkal teli szobába jutottak. Az onnan kivezető összes ajtót próbálták bezárni, de elkéstek; az egyiket közvetlenül Luna mellett betörték, és a lány az átok hatására eszméletét vesztette. Bellatrix üldözőbe vette Harryt, Ron pedig eközben felfedezte a szobában lévő érdekes dolgokat, és egy Invitóval magára szabadított egy agyat, amiből hosszú, filmszerű "gondolatok" törtek elő, és polipkarokként rátekeredtek. Közben Ginnyt is elkábította egy átok, Neville pedig képtelen volt varázsolni, mert a törött orra miatt nem tudta kiejteni a varázsigéket. Harryt nem merték megátkozni, nehogy összetörje a próféciát, ő pedig minden erejével azon volt, hogy elcsalja a halálfalókat a többiek közeléből. Berontott az egyik szobába, ahol az emelvény és a boltív állt. A lejtős padlón elvesztette az egyensúlyát és egészen a szoba közepéig zuhant, de a gömb csodák csodájára épségben maradt a kezében. A helyiség megtelt halálfalókkal. Elkapták Neville-t, és Bellatrix Crutióval kezdte kínozni, azt remélve, hogy Harry végre átadja nekik a próféciát. Ő már épp nyújtotta feléjük, amikor megérkezett a Főnix Rendjének öt tagja, Kingsley, Lupin, Sirius, Tonks és Mordon. Óriási harc kezdődött, Harry és Neville pedig próbáltak kikerülni a tűzvonalból. Dolohov megtámadta őket, Neville-t eltalálta egy Tarantellegrával, amitől táncolni kezdett és a földre zuhant, aztán Harryre támadt, de Sirius közbelépett. Megpróbáltak kijutni, de Harrynek kellett vonszolnia a járásra képtelen Neville-t. Hogy könnyebb legyen, a fiú zsebébe tette a próféciát, de a talárja elszakadt, az üveggömb pedig összetört. Trelawney alakja bontakozott ki belőle, de egy szót sem lehetett érteni abból, amit mond, akkora volt a csatazaj. A legtöbben még azt sem vették észre, hogy a gömb összetört. Közben megérkezett Dumbledore, és a harcot dermedt félelem váltotta fel a halálfalók körében. Csupán két ember párbajozott tovább az emelvényen: Sirius és Bellatrix. A nő egyik átka centikkel mellé ment, mire Sirius nevetni kezdett. A következő viszont eltalálta a mellkasát, Sirius pedig nagyon lassan eldőlt és bezuhant a boltívet takaró fekete fátyol mögé. A fátyol egy percig vadul lobogott, de utána nem mozdult többé, Bellatrix pedig győzedelmesen nevetni kezdett. Harry már indult is hogy Siriust megkeresse a boltív túloldalán, de Lupin visszafogta, és így szólt: "Nem tehetsz semmit, Harry… Semmit… Sirius elment." 36. fejezet Az egyetlen, akitől valaha is félt Harry Sirius nevét kiabálta, és várta, mikor tűnik fel a keresztapja. Nem akarta elhinni, hogy meghalt. Nem törődött a minden irányból röpködő átkokkal, és minden erejével azon volt, hogy az emelvényhez jusson és megkeresse. De Lupin nem engedte oda. Sirius pedig csak nem bújt elő a függöny mögül. Lassan elbizonytalanodott, mert eszébe jutott, hogy a keresztapja mindig azonnal jött, ha hívta. Felvetődött benne, hogy talán most azért nem jön, mert nem tud… Dumbledore közben megkötözte a halálfalókat a terem közepén, Mordon élesztgette Tonksot, Lupin semlegesítette a táncoltató bűbájt Neville lábán, Kingsley pedig átvette Sirius helyét a Bellatrix elleni párbajban. De a férfi hirtelen egy fájdalmas üvöltés közepette a földre esett, Bellatrix pedig rohanni kezdett kifelé. Dumbledore megcélozta egy átokkal, de a nő eltérítette azt. Harry ekkor kiszakította magát Lupin kezei közül, és Bellatrix után eredt azt üvöltve, hogy most megöli Sirius gyilkosát. A nőt követve újra az agyakkal teli szobában találta magát. Bellatrix kilőtt egy átkot, amitől felborult a medence, és az agyak megindultak Harry felé. De ő leszerelte őket egy lebegtető bűbájjal, kikerülte sebesülten fekvő barátait és rohant a nő után. A fekete, kör alakú szobába érve már csak annyit látott, hogy Bellatrix becsapja az orra előtt a kifelé vezető ajtót. A szoba forogni kezdett, majd megállt, Harry pedig kétségbeesetten kiáltozni kezdett a kijáratot keresve. A szoba mintha csak erre várt volna; azonnal kivágódott a megfelelő ajtó. Harry szélsebesen rohant a lifthez, de mire az átriumba ért, Bellatrix már majdnem a telefon-liftnél volt. A nő ekkor visszanézett és egy átkot küldött rá. Harry, hogy kitérjen a varázslat elől, az arany szökőkút mögé bújt. Bellatrix úgy döntött, hogy inkább megküzd vele, ezért hívogatni kezdte, és azzal provokálta Harryt, hogy itt az alkalom, hogy bosszút álljon Siriusért. Harry előugrott és egy Cruciatus-átkot küldött Bellatrixra, aki azonban nem rogyott a földre kínok között. Csupán felkiáltott és elesett, de a következő pillanatban már talpon volt, ellenátka pedig leütötte az arany varázslószobor fejét. Azt mondta, Harrynek igazán akarnia és élveznie kell, hogy fájdalmat okoz, csak akkor fog működni a Cruciatus-átka. Amikor úgy döntött, hogy a gyakorlatban is megmutatja, Harry megint a szobrok mögé bújt, az átok pedig leütötte a kentaur karját. Bellatrix azt mondta, Harry nem győzheti le őt, Voldemort leghűségesebb követőjét, aki egyenesen tőle tanulta a fekete mágiát. Közölte, hogy meghagyja Harry életét, ha átadja neki a próféciát. Harry közölte, hogy a gömb megsemmisült, de ekkor égető fájdalom nyilallt a sebhelyébe, miközben határtalan dühöt érzett, ám ez nem a saját érzése volt... Bellatrix szörnyen mérges és rémült lett, Harryt hazugnak nevezte, és Invitóval kereste nála a próféciát. Harry nevetett, mert tudta hogy ezzel fokozhatja a nő dühét, de közben becsukta a szemét az elviselhetetlen fájdalom miatt. A nő Voldemort bocsánatáért esedezett, Harry pedig odaszólt neki, hogy a mester innen úgysem hallja. De a válasz már éles, hideg hangon érkezett, a Nagyúr pedig ott állt a csarnok közepén. Voldemort nem törődött Bellatrix mentegetőzésével, tudta hogy Harry igazat mondott a próféciáról. Kijelentette, hogy Harry túl sok bosszúságot okozott már neki ahhoz, hogy életben maradjon, és ráküldte a halálos átkot. De hirtelen a fej nélküli arany varázslószobor életre kelt, kettőjük közé ugrott, az átok pedig lepattant a mellkasáról. Voldemort már tudta, ki áll e mögött, Harry pedig hátranézett és megpillantotta Dumbledore-t. A Nagyúr megcélozta az igazgatót, aki azonban eltűnt, majd közvetlenül mögötte jelent meg újra. Életre keltette a többi szobrot is. Az arany boszorkány rátámadt Bellatrixra, és a padlóra szorította, a kobold és a házimanó a kandallók, a kentaur pedig a Sötét Nagyúr felé vették az irányt. Dumbledore és Voldemort harcolni kezdtek, a fej nélküli arany varázsló pedig kituszkolta Harryt a tűzvonalból és elállta az útját. Az igazgató átka ellen Voldemort egy ezüstös pajzsot idézett magának. Megkérdezte, hogy Dumbledore valóban ilyen brutális módon akarja-e megölni őt, mire az igazgató közölte, hogy a halálnál van rosszabb dolog is, Voldemortnak pedig az a legnagyobb gyengéje, hogy ezt nem fogja fel. De közben folyt a közdelem; Voldemort egyik átkát az arany kentaur védte ki, ami számtalan darabra tört szét. Majd az igazgató vékony lángcsóvával fonta körbe Voldemortot és a pajzsát, de a lángcsóva kígyóvá változott. A Nagyúr eltűnt, majd a szökőkút közepén jelent meg és halálos átkot küldött az igazgatóra. Az átkot a semmiből előtűnő Fawkes, nyelte el, majd elhamvadt és madárfiókaként landolt a földön. Dumbledore füstgomolyaggá változtatta a kígyót, és a szökőkút vizével beterítette Voldemortot, mintha csak olvadt üvegbe burkolta volna. Voldemort egy ideig küzdött, hogy kiszabaduljon, de azután eltűnt. Harry tudta, hogy vége a harcnak, és ki akart rohanni a szobor mögül, de Dumbledore rákiáltott, hogy maradjon ott, ahol van. A következő pillanatban olyan éles fájdalom hasított a fejébe, hogy úgy érezte, belehal. Egy piros szemű lény ráfonódott a testére, de olyan szorosan, hogy nem tudta, hol végződik az ő teste, és hol kezdődik a lényé. Majd megszólalt, de a hang Harry száján jött ki. Azt kérte Dumbledore-tól, hogy ölje meg. És a fájdalom olyan elviselhetetlen volt, hogy Harry maga is azt kívánta, bár halna meg. És akkor Siriust is újra láthatná. A gondolat hatására Harry szíve megtelt érzelmekkel, a kapocs közte és a lény között megszakadt, és a csarnok padlóján tért magához. Hangok visszhangoztak, a csarnok tele volt emberekkel. Caramelt a kobold és a házimanó szobra vezette. A miniszter szinte magánkívül volt a döbbenettől, hiszen a saját szemével látta, ahogy Voldemort és Bellatrix hoppanált. Dumbledore tájékoztatta a minisztert, hogy a Halálkamrában több halálfalót is talál megkötözve, majd utasította, hogy távolítsa el Dolores Umbridge-et Roxfortból és törölje a körözést Hagrid ellen. Ezután felvette a földön fekvő arany varázslófejet, Zsupszkulccsá változtatta és átadta Harrynek. Megígérte neki, hogy fél óra múlva találkoznak Roxfortban, de előtte még magyarázatot ad Caramelnek a történtekre. Ezután Harry érezte az ismerős rántást a köldöke táján, majd az átrium, Caramel és Dumbledore eltűntek a szeme elől. 37. fejezet Az elveszett prófécia Harry lelkében szörnyű vihar dúlt, miközben megérkezett Dumbledore irodájába. Magát hibáztatta a történtekért, és úgy gondolta, azért halt meg Sirius, mert ő bedőlt Voldemort trükkjének. Tele volt bűntudattal, gyűlölte önmagát, és legszívesebben elmenekült volna, de az iroda ajtaja nem nyílt, bárhogy is próbálkozott. Megérkezett Dumbledore, és megnyugtatta Harryt, hogy a barátai rendbe fognak jönni, de ezzel csak fokozta benne a bűntudatot. Amikor az igazgató azt mondta, tudja, hogy érez Harry, ő dacosan visszavágott. Képtelen volt uralkodni magán és megbirkózni a fájdalmával, Dumbledore nyugalma pedig csak tovább bőszítette. Tehetetlen dühét az irodában lévő tárgyakon töltötte ki, és törni-zúzni kezdett, amit az igazgató szemrebbenés nélkül viselt. De ez sem segített rajta. Menekülni akart, de Dumbledore azt mondta, csak akkor engedi el, ha végighallgatja őt. Harry leült, az igazgató pedig azzal kezdte, hogy Sirius haláláért ő maga a felelős. Ha már a kezdet kezdetén őszinte lett volna Harryvel, nem történt volna meg ez a tragikus eset. Akkor Harry tisztában lett volna vele, hogy Voldemort a Rejtélyek Ügyosztályára akarja csalni, és sosem dőlt volna be neki. Dumbledore akkor hibázott, amikor Harryt túl fiatalnak ítélte ahhoz, hogy közölje vele a teljes igazságot. És habár tudta, hogy előbb-utóbb el kell mondania, de a döntő pillanatokban vagy nem akarta elrontani Harry boldogságát, vagy a bánatát nem akarta még inkább fokozni ezzel, ami nagy hiba volt. A sebhely erős köteléket alkot Harry és Voldemort között, és a Nagyúr nemrégiben felfedezte ezt a köteléket. Dumbledore azért döntött úgy, hogy Piton tanítsa Harryt elzárkózásra, nem pedig ő, mert attól tartott, hogy a közös óráik remek alkalmat adhatnának Voldemortnak, hogy kémkedjen Dumbledore után, és emiatt talán még inkább behatolna Harry agyába. Ő pedig el akarta ezt kerülni. Érezte Harryben Voldemort jelenlétét, és tudta, hogy a Nagyúr meg akarja szerezni a próféciát. Elmondta, hogy Kreacher hazudott Harrynek, amikor azt mondta, Sirius nincs otthon. A manó szó szerint vette, amikor Sirius karácsonykor kiutasította őt a házból, és az egyetlen általa becsült Blackhez, Lucius Malfoy feleségéhez, Narcisszához ment. Habár a Rendet nem tudta elárulni, mert gazdája, Sirius konkrét parancsba adta, mit nem mondhat el, és a szolgálat kötötte őt ezek betartására, de adott néhány hasznos információt Malfoyéknak. Így tudta meg a Nagyúr, hogy Sirius számára nincs fontosabb Harrynél, Harry pedig egyfajta apa és báty keverékét látja benne. Ekkor jött rá, hogy ha valamivel rá tudja venni Harryt, hogy a Rejtélyek Ügyosztályára menjen, akkor az Sirius. Azt is elmondta, hogy Piton megértette Harry rejtélyes üzenetét a látomásáról, és azonnal ellenőrizte, hogy Sirius otthon van-e. Otthon volt. Ezután a biztonság kedvéért értesített néhány Rend-tagot, miután Harryék nem tértek vissza az erdőből, ő maga pedig a keresésükre indult, hogy megmondja nekik, Sirius biztonságban van. De elkésett. Sirius, amikor értesült arról, hogy Harry a Minisztériumba ment, természetesen hallani sem akart arról, hogy otthon maradjon, és a többiekkel együtt odasietett. Amikor Harry Dumbledore szemére vetette, hogy Sirius nem szerette a bezártságot, ahogy ő sem Privet Drive-beli évei alatt, az igazgató elvesztette addigi tartását, és azt mondta, épp ideje, hogy Harry megtudja azt, amit már öt éve el kellett volna mondania neki. Kiderült, hogy azért kell Dursleyékkel élnie, mert Harry védelmét Dumbledore az anyai vér áldozatára építette, Petunia - Lily egyetlen élő vérrokona - pedig azzal, hogy befogadta Harryt, megpecsételte ezt a védelmet. Amígy Harry a közelében volt, Voldemort nem bánthatta. A rivallót nyár végén Dumbledore küldte az asszonynak, amikor attól tartott, hogy a Dudleyt ért támadás után a nő meginog, és nem fogja többé tartani az ígéretét. Dumbledore mindig is tudta, hogy Voldemort vissza fog térni. És el kellett volna mondania Harrynek, hogy a Nagyúr annak idején a prófécia miatt tört az életére. Ugyanis készült egy jóslat még sok évvel ezelőtt. Trelawney akkor pályázta meg a jóslástan tanári állást, és Dumbledore-ral a Szárnyas Vadkanban találkoztak. A nőnek hirtelen látomása támadt, de a fogadóban ekkor is akadtak nyitott fülek, melyek azonnal vitték a hírt Voldemortnak. A Nagyúr csak a jóslat első feléről szerzett tudomást, ezért tört Harry életére. És miután Harry tavaly év végén megszökött előle, nem volt más vágya, mint megismerni az egész szöveget, azaz megszerezni a fegyvert, amivel Harryt egyszer és mindenkorra elpusztíthatja. Dumbledore a merengőjéhez lépett, és pálcájával megkavarta annak tartalmát, mire Trelawney jelent meg a felszínen, és rekedt hangon kántálni kezdte: "Hamarosan eljő a Sötét Nagyúr végzete; Születése akkoron lesz, mikor a hetedik hónap bevégzi, Azok véréből, kik háromszor csúsztak ki a Nagyúr markából. A fiút a Nagyúr majdan megjelöli, és magával egyenlővé teszi; És oly hatalma lesz, amit a Nagyúr nem ismer. Ám az egyiknek pusztulnia kell a másik kezétől; Mert kettejük számára nincs hely e földön." A jóslat eleje ráillett Neville-re is, de Voldemort mégis Harryt, a félvért, a magához hasonlót választotta. Tőle jobban tartott. Ha tudta volna, hogy megjelöli, és ezáltal saját hatalmával ruházza fel, biztos, hogy várt volna a támadással, de csak a jóslat első három sorát ismerte. Dumbledore szerint Harry igen is rendelkezik egy erővel, ami Voldemortban nincs meg, és amit az gyűlöl; ez pedig a szíve, ami oltalmazta őt, és átsegítette a harcokon. 38. fejezet A második háború elkezdődik Caramel a nyilvánosság előtt is elismerte, hogy Voldemort visszaért, és minden valószínűség szerint a dementorokat is ő irányítja. A lakosságot éberségre intette, és megígérte, hogy kiadványokkal fogják ellátni őket az alapvető védelmi technikákról. Dumbledore visszakapta összes tisztségét, beleértve Roxfort igazgatói posztját is. A cikk írója ráadásul Harryt is megkövette, és leközölték a riportot, ami korábban a Quibblerben jelent meg. Harry és barátai a gyengélkedőn olvasták az újságot, habár gyógykezelésre már csak Ron és Hermione szorult. Ronnak a gondolat-szalagok okozta sebhelyek a karján nem igazán akartak gyógyulni, Hermione pedig a bordáit fájlalta azon a helyen, ahol Dolohov átka eltalálta, és Madam Pomfrey nem volt elégedett a javulása ütemével. Az egyik szomszédos ágyon feküdt Umbridge, akit Dumbledore kimentett az erdőből. Semmilyen sérülés nem látszott rajta, de naphosszat csak a plafont bámulta üveges tekintettel, és egyáltalán nem beszélt. Az iskolában minden helyreállt Dumbledore visszatértével. Hagrid is újra Roxfortban volt. McGalagony is visszatért a kórházból, és habár egy botra támaszkodva közlekedett, ez nem tartotta vissza attól, hogy egy kissé felturbózza a Griffendél pontjait Piton legnagyobb bosszúságára. Umbridge a tanévzáró előtt egy nappal kiszökött a gyengélkedőről, és azt tervezte, hogy csendben elhagyja Roxfortot. Hóborc azonban észrevette, és hatalmas zajjal kísérte végig a folyosókon, miközben krétával dobálta és McGalagony botjával bökdöste. Draco gyűlölete Harry iránt csak fokozódott, miután az apja börtönbe került miatta. Szokásos gúnyolódó stílusával ellentétben ezúttal csak annyit mondott: "Halott vagy, Potter. Megfizetsz azért, amit az apámmal tettél." És biztosította róla, hogy az apja hamarosan kijut a börtönből, most, hogy a dementorok már nem őrködnek ott. Hagrid elmesélte Harrynek, hogy Grawp már egyre szelídebb, és Hagrid arcán valóban gyógyulóban voltak a sebek. De Harryt aggodalommal töltötte el, amikor megemlítette, hogy talán barátnőt kéne szereznie az öccsének. Amikor Hagrid látta, hogy Harry mennyire gyötrődik, azzal próbálta vigasztalni, hogy azt mondta: Sirius csatában halt meg, és nem bírta volna elviselni, ha a házban kellett volna maradnia, amíg a Minisztériumban folyt a harc. Harryre a diáktársai hősként tekintettek, miután a Reggeli Próféta tisztázta őt a rosszindulatú vádak alól. De őt ez nem érdekelte. Egyelőre nem mondta el a jóslat tartalmát barátainak. Még mindig nem találta a helyét. Ha társaságban volt, magányra vágyott, de amint egyedül maradt, még borzalmasabban érezte magát. Három nappal később kiengedték a gyengélkedőről Ront és Hermionét. A lány néhányszor megpróbált beszélgetést kezdeményezni Siriusról, de Ron mindig elhallgattatta, Harry pedig nem tudta eldönteni, hogy szeretne-e beszélni róla, vagy sem. Harryt nyomasztotta a a Privet Drive-ra való visszatérés gondolata is. Úgy döntött, nem megy le a tanévzáró vacsorára sem. Arra hivatkozva, hogy még be kell csomagolnia, fent maradt a hálótermükben. Ahogy az utazóládájában pakolt, a kezébe került a csomag, amit Sirius adott neki karácsonykor. Most végre kibontotta. Egy tükör volt benne, amit annak idején Jamesszel használtak. A párja a levél szerint Siriusnál volt, és ha Harry kimondta a nevét, egymás arcképe jelent meg a két tükörben, és beszélhettek is. Harry úgy érezte, most végre esélye van rá, hogy újra beszéljen keresztapjával. De hiába szólongatta, csak a saját tükörképe nézett vissza rá. Arra gondolt, hogy bizonyára nem volt Siriusnál a tükör, amikor a boltív mögött eltűnt. De ekkor eszébe jutott valami más. Felugrott és kirohant a szobából, végig a folyosókon. Kisvártatva megtalálta, akit keresett: Félig Fejnélküli Nicket. Arra volt kíváncsi, hogyan térhetnek vissza a halottak szellemként. Nick azt mondta, nem mindenki térhet vissza, csak a varázslók. De állítása szerint Sirius nem fog visszajönni. Nagyon kevés varázsló választja ezt az utat, Siriusnak pedig tovább kellett mennie. Nick is csak azért maradt itt, mert félt a haláltól. De emiatt nem is tudja, mi van a túlvilágon. Harry szomorúan bolyongott a folyosókon, és ekkor szembetalálkozott Lunával. A lány elmondta, hogy amikor kilenc éves volt, meghalt az anyukája, és habár még most is néha szomorú miatta, a halála nem azt jelenti, hogy többé már nem láthatja őt. Harry kíváncsiságát felkeltette ez a megjegyzés, Luna pedig emlékeztette rá, hogy mindketten hallották a fátyol mögött a hangokat. Azt mondta, akik ott vannak, csupán eltűntek szem elől, ennyi az egész. És Harry végre először érzett egy kis megkönnyebbülést, egy kis reményt azóta, hogy elvesztette Siriust. A vonaton hazafelé a DA-klub tagjai csúnyán elbántak Malfoyékkal, miután azok megpróbálták megtámadni Harryt. Szóba került Cho, és Harry megtudta, hogy a lány most Ginny volt barátjával jár, de ez a hír egy cseppet sem fájt neki. Ginny azután rúgta ki a hollóhátas fiút, miután a lány a meccsen elkapta a cikeszt a fogójuk orra elől, a fiú pedig nem tudta ezt megbocsátani neki. Ron célzott rá, hogy legközelebb Ginny választhat jobban is, és közben Harryre sandított, de elkésett, a lány ugyanis újabban már Dean Thomassal járt. A pályaudvarra érve egész fogadóbizottság várta Harryt: Eljött Mordon, Tonks, Lupin, a Weasley házaspár és az ikrek. Úgy gondolták, egy kissé elbeszélgetnek Dursleyékkel. Közölték velük, hogy ha megtudják, hogy rosszul bánnak Harryvel, velük gyűlik meg a bajuk. És biztos, hogy a tudomásukra jut, mivel háromnaponta jelentkeznie kell Harrynek, ha pedig ez elmarad, azonnal ott teremnek. Mrs Weasley pedig megígérte neki, hogy amilyen gyorsan csak tudják, elhozzák a Privet Drive-ról. Vissza Vége
Sss Www
köszi
Szász Gabriella
- MÁSODIK FEJEZET – EGY SEREGNYI BAGOLY - Tessék? – kérdezte üres tekintettel Harry. - Elment! – kiáltotta a kezeit tördelő Mrs Figg. – Elment egy rakás üst miatt, ami leesett valami seprűről! Mondtam neki, hogy elevenen megnyúzom, ha meg meri tenni és erre elment! És mi lett?! Dementorok! Még szerencse, hogy elküldtem Mr Tibbles-t, hogy nézzen utána az ügynek. Na, de nincs időnk itt ácsorogni! Gyerünk, neked vissza kell menned! Úristen, mi lesz ebből! Én megölöm ezt az embert! - Na de... – a tény, hogy ez a bolond, macskaimádó öregasszony tud a dementorok létezéséről legalább annyira sokkolta Harryt, mint az, hogy az imént kettővel is találkozott.- Maga... Maga boszorkány?! - Kvibli vagyok, amit Mundungus is nagyon jól tud, ahogy azt is, hogy így nem tudtam volna megállítani a dementorokat! Teljesen őrizetlenül hagyott téged, pedig én figyelmeztettem... - Ez a Mundungus követett engem?! Várjon egy percet – akkor az ő volt! Ő dehoppanált a házunk előtt! - Igen, igen, de szerencsére Mr Tibbles mindent látott egy kocsi alól és ő aztán rögtön értesített engem, de mire a házatok elé értem, te már eltűntél, és most... Ó, te jó ég, mit fog mondani Dumbledore?! Hé, te! – kiáltott Mrs Figg Dudleyra, aki még mindig nem kelt fel a földről. – Emeld fel azt a kövér hátsód, de gyorsan! - Maga ismeri Dumbledore-t? – kérdezte Harry és elképedve bámult az öregasszonyra. - Hát persze, hogy ismerem Dumbledore-t, ki ne ismerné Dumbledore-t?... De most már indulás, én nem tudok segíteni, ha visszajönnek, egész életemben nem jutottam még többre, mint egy teás filter átváltoztatása! Lehajolt, ráncos kezeivel megragadta Dudley egyik húsos karját és ráncigálni kezdte. - Kelj már fel, te haszontalan dagadék, gyerünk! De Dudley vagy nem akart, vagy nem tudott megmozdulni. A földön kucorgott és egész testében remegett. Az arca hamuszínt öltött, száját szorosan öszezárta. - Majd én – szólt Harry és a karjánál fogva emelni kezdte Dudleyt. Minden erejére szüksége volt, hogy a talpára állítsa. Unokatestvére, úgy tűnt, mindjárt elájul. Apró szemei vadul forogtak üregükben, az izzadság gyöngyözve gurult le arcáról. Ahogy Harry elengedte, hatalmas teste vészjóslóan megremegett. - Siessünk már! – hallatszott Mrs Figg hisztérikus hangja. Harry a nyaka köré vette Dudley egyik karját és vonszolni kezdte előre az átjárón, a teste megroggyant az óriási súly alatt. Mrs Figg előttük haladt s nyugtalanul kémlelte az utat. - Legyen kéznél a pálcád – mondta Harrynek, ahogy elérték a Wisteria sétányt. – Ne érdekeljen most már a Titoktartási Törvény, így is, úgy is szörnyű lesz a büntetés, ha egy sárkánytojás lenne nálunk, ezen már az sem ronthatna. De ami a kiskorúak bűbájgyakorlását tiltó rendeletet illeti... Dumbledore pontosan ettől tartott! Mi az ott az utca végén? Ó, csak Mr Pentice... Ne rakd el a pálcád, fiam, hát hányszor mondjam még neked, hogy én nem tudok varázsolni?! Nem volt könnyű feladat egyszerre cipelni Dudleyt és a magasban tartani egy pálcát. Harry türelmetlenül unokatestvére oldalába vágott, de az, úgy tűnt, semmiképp sem hajlandó önálló lépésekre. A karja alatt megsüllyedtek Harry vállai, óriási lábait nehézkesen vonszolta a földön. - Miért nem mondta soha, hogy kvibli, Mrs Figg? – kérdezte az erőfeszítéstől zihálva Harry. – Pedig milyen sokszor voltam önnél... miért nem mondta el nekem? - Dumbledore parancsa. Az volt a feladatom, hogy tartsalak szemmel, de semmit sem mondhattam, túl fiatal voltál. Sajnálom, Harry, nagyon megkeseríthettem az életedet, de a Dursleyk sosem engedtek volna át, ha látják, hogy az neked örömet okoz. Elhiheted, hogy nekem sem volt könnyű... De a szavamat adtam – mondta szomorúan és újra tördelni kezdte a kezét. – Ha Dumbledore ezt megtudja... Hogy mehetett el Mundungus, hiszen éjfélig őrségben volt! És most hol van?! Én nem tudok szólni Dumbledore-nak, nem tudok hoppanálni! - Nekem van egy baglyom, kölcsönadhatom, ha akarja – nyögte Harry és közben azon tűnődött, vajon mikor fog összeroppanni a gerince Dudley súlya alatt. - Harry, nem érted! Dumbledore-nak lépnie kell, amilyen gyorsan csak lehet, a Minisztériumnak meg vannak a maga módszerei, ha egy kiskorú varázsol, az nem marad sokáig titokban előttük. Ennyi idő alatt már ezt is megtudták, nekem elhiheted. - Dehát muszáj volt varázsolnom, nem tehettem mást! És különben is, nem inkább az fogja érdekelni őket, hogy mit kereshetett két dementor a Wisteria sétánynál? - Ó, kedvesem, bárcsak úgy lenne, de attól tartok... MUNDUNGUS FLETCHER, ÉN TÉGED MOST AZONNAL MEGÖLLEK! Hirtelen hangos durranás csapott a levegőbe és erős dohány- és alkoholszag kíséretében egy rongyos köpenybe burkolózott zömök, borotválatlan arcú férfi jelent meg a szemük előtt. Az érkezőnek rövid karikalábai voltak, hosszú, kócos, vöröses haja, tekintete pedig, előremeredő táskás szemeivel, leginkább egy szomorú kiskutyáéra emlékeztetett. Egyik kezében egy ezüst színű kis csomagot tartott, melyről Harry rögtön felismerte, hogy az egy láthatatlanná tévő köpeny. - Hogysmint, Figgy? – kérdezte a férfi, s az öregasszony után Harryre, majd Dudleyra siklott a tekintete. – Mi történt, miért nem gondoltok a Titoktartási Törvényre? - Majd adok én neked Titoktartási Törvényt! – sikította Mrs Figg. – Dementorok! Dementorok, te hasznavehetetlen nyomorult! - Dementorok? – kérdezte rémülten Mundungus. – Itt? - Igen, itt, te senkiházi féreg, te utolsó hitvány gazember, itt! – kiabálta magából kikelve Mrs Figg. – Dementorok támadtak a fiúra, amikor neked kellett volna felügyelned rá! Uramisten – szólalt meg gyenge hangon Mundungus és egyre csak Harryre és Mrs Figgre bámult. – Te jó ég, én... - Te pedig elmentél lopott üstöket venni! Hát nem megmondtam, hogy maradj itt?! Hát nem?! - Én, nos, én, hát... – Mundungus szemmel láthatóan fölöttébb kényelmetlenül érezte magát. – Öö, igazán méltányos üzlet volt, én csak... Mrs Figg fonott bevásárlószatyra a magasba lendült és jól irányzott ütéseket mért Mundundgus nyakára és arcára. A zörgő hangból ítélve, amit a szatyor eközben hallatott, teli volt macskatáppal. - Au, hagyj békén, hagyjál már te bolond vénasszony! Valakinek szólnia kell Dumbledore-nak! - Igen, valakinek kell! – ordította Mrs Figg, s a macskaeledellel megrakott szatyorral ott ütötte Mundungus-t, ahol csak érte. – És talán az lenne a legjobb, ha te mennél, és így egyúttal azt is elmondhatnád, miért hagytad itt a fiút idő előtt! - Jól van na, jól van na! – kiáltotta Mundungus, két karját a feje elé tartva, hogy védje azt a folyamatos csapásoktól. – Megyek már, megyek! Azzal újabb durranás kíséretében eltűnt. - Remélem, Dumbledore megfojtja! – kiabált a dühtől tajtékzó Mrs Figg. – De most már gyerünk, Harry, mi a csodára vársz?! Harry úgy döntött, inkább nem pazarolja maradék levegőjét arra, hogy elmondja, meglehetősen nagy erőfeszítésekbe telik cipelnie Dudleyt, és továbbindult, félig öntudatlan unokatestvére hatalmas súlyával a vállán. - Elkísérlek az ajtótokig – mondta Mrs Figg, ahogy mindhárman befordultak a Privet Drive-ra. – Csak amiatt, ha mégis lenne még belőlük... Ó, micsoda katasztrófa... És teljesen egyedül kellett szembe szállnod velük... És Dumbledore azt mondta, hogy mindenáron akadályozzuk meg, hogy varázsolnod kelljen... Na, de a kiömlött bájital fölött már kár siránkozni, igazam van?... Macska került a pixik közé... - Szóval – zihálta Harry. – Dumbledore... végig... figyeltetett engem? - Hát persze! – felelte Mrs Figg. – Talán azt gondoltad, hogy majd hagy egyedül kóborolni mindenfelé azok után, ami júniusban történt? Jézusom, te fiú, nekem pedig azt mondták, hogy eszes vagy... Najó... Most menj be és ne hagyd el a házat – mondta, ahogy a négyes szám elé értek. – Hamarosan valaki majd felveszi veled a kapcsolatot. - Maga mit fog csinálni? – kérdezte gyorsan Harry. - Hazamegyek – mondta Mrs Figg, ahogy borzongva körbekémlelte az utcát. – Várnom kell a további utasításokra. Te mindenképp maradj itt, ne mozdulj a házból! Jó éjt! - Várjon, még ne menjen el! Tudni szeretném... De Mrs Figg már elindult, szövetpapucsának tompa puffanásai és a maga mellett lóbált szatyor zörgő hangja gyorsan távolodott. - Várjon! – kiáltott utána Harry. Millió kérdés keringett az agyában, amit muszáj lett volna megkérdeznie valakitől, aki kapcsolatban áll Dumbledore-ral, de az öregasszonyt lassan teljesen elnyelte az éjszaka. Harry dühösen összehúzta a szemöldökét, majd újból a vállára emelte Dudleyt és lassan elindult vele a kaputól a bejárati ajtóig vezető kis úton. Az előszobában égett a villany. Harry visszadugta pálcáját az övébe, megnyomta a csengőt és figyelte, ahogy Petunia néni eltorzult alakja egyre nagyobbra és nagyobbra nő a hullámos ajtóüvegen. - Dudlus! Épp időben jöttél, már kezdtem agg... Dudli! Mi történt veled? Harry egy oldalpillantást vetett unokatestvérére és épp időben ugrott ki alóla. Dudley megremegett, arca sápadt zöld színűvé vált, amikor hirtelen kinyitotta a száját és lehányta a lábtörlőt. - DUDLUS! Mi van veled?! Vernon? VERNON! Harry nagybátyja kiügetett a nappaliból, rozmárbajsza ide-oda himbálózott siettében. Petunia nénihez szaladt és segített neki átemelni a ringó térdeken álló Dudleyt a küszöbön, miközben vigyázva kikerülte az imént keletkezett tócsát. - Beteg, Vernon! - Mi a baj, fiam? Mi történt? Talán Mrs Polkiss valami rossz teát adott neked? - Miért vagy olyan piszkos, édesem? A földön feküdtél? - Várjunk csak! Nem raboltak ki, ugye, kisfiam? Petunia néni fölsikoltott. - Hívd a rendőrséget, Vernon! Hívd a rendőrséget! Didlikém, drágaságom, mondd el a mamának, hogy ki bántott! Úgy látszott, a nagy cirkusz alatt senkit sem érdekelt, hogy Harry is jelen van, s ezért ő roppant mód hálás volt. Gyorsan becsusszant az ajtón, mielőtt Vernon bácsi becsapta volna azt és amíg a Dursleyk az előszobából ugyanilyen csinnadratta közepette bementek a konyhába, Harry halkan és óvatosan a lépcsőhöz lopózott. - Ki csinálta ezt veled, fiam? Csak a nevüket hadd halljam, ne félj, elkapom őket! - Hallgass, Vernon, valamit mondani próbál! Ki volt az, Dudlusom? Mondd el a mamának! Harry épp rálépett az első lépcsőfokra, amikor Dudley megszólalt: - Ő. Harry mozdulatlanná dermedt és várta az elkerülhetetlent. - AZONNAL GYERE IDE, KÖLYÖK! Egyszerre telve rémülettel és dühvel, Harry lelépett a lépcsőfokról és Dursleyék felé indult. A hihetetlenül tiszta konyha ragyogása furcsa, valószerűtlen volt a kinti sötétség után. A még mindig zöld Dudleyt Petunia néni egy székre ültette. Vernon bácsi a mosogató előtt állt és apró szemeivel gonoszan meredt Harryre. - Mit csináltál a fiammal? – mordult rá. - Semmit – mondta Harry, bár jól tudta, hogy ez koránt sem fogja meggyőzni nagybátyját. - Mit csinált veled, Dudlimudli? – kérdezte Petuni néni remegő hangon, miközben szivaccsal törölgette Dudley bőrdzsekijéről a hányást. – Olyas... Olyasmit csinált, drágaságom? Használta azt a dolgot? Lassan, remegve Dudley bólintott. - Nem – kiáltotta élesen Harry, ahogy Petunia néni jajveszékelni kezdett, Vernon bácsi pedig ökölbe szorította mindkét kezét. – Nem csináltam vele semmit, nem én voltam, hanem... De ebben a pillanatban egy vijjogó bagoly röppent be az ablakon. Kis híján eltalálva Vernon bácsi fejét, tett egy kört a konyhában, majd csőréből egy nagy pergamenborítékot ejtett Harry lába elé. Ezután méltóságteljes fordulatot vett, miközben szárnyaival épp csak súrolta a hűtőszekrény tetejét, s amilyen hirtelen jött, úgy távozott az ablakon át. - BAGLYOK! – üvöltötte Vernon bácsi, s mérgében a már jól ismert ér lüktetni kezdett a halántékán, ahogy becsapta a konyhaablakot. – MÁR MEGINT EZEK A BAGLYOK! NEM TŰRÖK TÖBBET A HÁZAMBAN! De Harry nem figyelt rá. Kibontotta a borítékot és kivette belőle a levelet; a szíve valahol az ádámcsutkája környékén vadul kalapált. Kedves Potter úr! Titkos forrásokból értesültünk róla, hogy Ön patrónusbűbájt alkalmazott egy muglilakta területen ma este kilenc óra huszonhárom perckor, egy mugli jelenléte előtt. A kiskorú varázslók iskolán kívüli mágikus tevékenységét tiltó törvény ilyenforma megszegése miatt elrendeltük azonnali eltanácsolását a Roxfort Boszorkány-, és Varázslóképző Szakiskolából. A Minisztérium képviselői rövidesen megjelennek lakhelyén, hogy pálcáját megsemmisítsék. Mivel Ön már kapott egy hivatalos figyelmeztetést a Mágusok Nemzetközi Szövetsége Titokvédelmi Alaptörvényének 13. cikkelyének megsértéséért, sajnálattal közlöm, hogy augusztus tizenkettedikén, délelőtt kilenc órakor az Ön ügyében egy fegyelmi tárgyalásra kerül sor a Mágiaügyi Minisztériumban, amelyen Ön köteles megjelenni. Minden jót! Szívélyes üdvözlettel Mafalda Hopkirk Mágiaügyi Minisztérium Varázshasználati Főosztály Harry kétszer is elolvasta a levelet. Valahonnan távolról hallotta Petunia néni és Vernon bácsi hangját; a fejében minden dermedt és zsibbadt volt. Amit most olvasott, úgy szúródott a tudatába, akár egy bénító dárda. Kicsapták a Roxfortból. Mindennek vége. Soha többé nem mehet vissza. Felnézett a Dursleykre. Vernon bácsi arca paprikavörös volt, kezeit még mindig ökölbe szorítva ordibált; Petunia néni átölelte Dudleyt, aki újból öklendezni kezdett. Harry elkábult agya most újraéledt. „A Minisztérium képviselői rövidesen megjelennek lakhelyén, hogy pálcáját megsemmisítsék.” Csak egy választása maradt. Menekülnie kellett – most azonnal. Hogy hová mehetne, arról fogalma sem volt, de egy dolgot tudott: akár a Roxfortban, akár azon kívül, de a pálcájára szüksége volt. Mintha egy álomban járt volna, kihúzta övéből a pálcát és megindult kifelé a konyhából. - Mégis mit képzelsz, hová mész? – üvöltött utána Vernon bácsi. Amikor nem kapott választ keresztülügetett a konyhán és elzárta unokaöccse elől az előszobába vezető ajtót. - Még nem végeztem veled, öcskös! - Menj az utamból – szólt csendesen Harry. - Itt maradsz és elmondod, pontosan mi történt a fi... - Ha nem mész el az útból, meg foglak átkozni – mondta Harry és a magasba emelte a pálcát. - Nem teheted meg – vicsorogta Vernon bácsi. – Nem engedik neked abban a diliházban, ahova jársz! - Kirúgtak a diliházból, tehát azt tehetek, amit csak akarok. Háromig számolok. Egy... Kettő... Ezen az estén már harmadjára, hirtelen hatalmas durranás csapott a levegőbe. Petunia néni felsikoltott, Vernon bácsi ordítva lebukott, de a hangot nem Harry okozta. Rövidesen mindenki észrevette forrását: egy kábult, borzas barna bagoly ült az ablakpárkányon, aki pár pillanattal ezelőtt minden bizonnyal mit sem sejtve nekirepült a csukott konyhaablaknak. Figyelembe sem véve Vernon bácsi „BAGLYOK!” kiáltásait Harry azonnal az ablakhoz sietett és kinyitotta. A madár kinyújtotta egyik lábát, melyhez egy pergamentekercs volt hozzákötözve, megrázta tollait és ahogy Harry átvette az üzenetet, azonnal kilőtt az éjszakába. Harry remegő kezekkel szétbontotta a tekercset, melyen a következő, a számos fekete tintapacából ítélve sietősen írt üzenet állt: Harry! Dumbledore épp most érkezett meg a Minisztériumba és igyekszik mindent tisztázni. NE HAGYD EL A NAGYNÉNÉDÉK HÁZÁT! NE CSINÁLJ TÖBB VARÁZSLATOT ÉS NE ADD ÁT A PÁLCÁD! Arthur Weasley Dumbledore igyekszik mindent tisztázni... Hogyhogy? Dumbledore-nak van akkora ereje, amivel hatni tud a Minisztériumra? Lehet, hogy Harryt még visszavehetik a Roxfortba? Egy pillanatra hirtelen remény töltötte el, de egy új gondolattal megint úrrá lett rajta a pánik. Hogyan őrizhetné meg a pálcáját anélkül, hogy ne varázsolna? Meg kell majd küzdenie a Minisztérium képviselőivel, s ha ezt teszi, örülhet, ha száműzetéssel megússza Azkaban helyett. Harry agya vadul forgott... Elfuthat, s így talán megmenekülhet a Minisztérium emberei elől, vagy ülhet itt továbbra is, várva, amíg ideérnek. Bár az előbbi megoldás csábítóbban hangzott, Mr Weasley egyike volt azoknak, akik a legközelebb álltak hozzá... Na és Dumbledore nehezebb ügyeket is elintézett már. - Rendben – szólalt meg Harry. – Meggondoltam magam. Itt maradok. Felült a konyhaasztalra és a Dudleyt ölelgető Petunia nénire nézett. A Dursleyk szemmel láthatóan mind meghökkentek hirtelen kijelentése hallatán. Petunia néni kétségbeesett pillantást vetett Vernon bácsira, akinek halántékán az a bizonyos ér jobban lüktetett, mint valaha. - Kitől jöttek azok a nyamvadt baglyok? – mordult föl a bácsi. - Az elsőt a Mágiaügyi Minisztérium küldte, azzal, hogy kicsaptak – felelte nyugodt hangon Harry. Közben egyre a fülét hegyezte, nem hallja e kintről a közeledő minisztériumi emberek hangját, egyébként pedig sokkal egyszerűbb volt szépen és csendben válaszolgatni Vernon bácsi kérdéseire, mint hagyni őt ordítozni és tombolni. – A második a barátom, Ron édesapjától jött, aki a Minisztériumban dolgozik. - Mágiaügyi Minisztérium?! – üvöltött fel Vernon bácsi. – Az olyanoknak, mint te... saját kormánya van? Nahát, ez aztán mindent megmagyaráz, egyszerűen mindent, nem csoda, hogy az ország lassan a kutyák kezébe kerül! Mikor Harry nem válaszolt, Vernon bácsi felmordult: - Na és miért csaptak ki? - Mert varázsoltam. - AHA! – üvöltött fel diadalmasan a bácsi és öklével rácsapott a hűtőszekrény tetejére, amitől annak megadóan kinyílt az ajtaja; ily módon szabadjára engedve, Dudley összes diétás rágcsálnivalója nagy zajongás közepette kizúdult a konyhapadlóra. – Tehát beismered! Mit csináltál Dudleyval? - Semmit – válaszolta Harry, már nem olyan nyugodtan. – Nem én voltam... - De igen – motyogta jól hallhatóan Dudley és hirtelen mind a néni, mind a bácsi heves kézmozdulatokkal csendre intette Harryt, majd fiuk fölé hajoltak. - Mondd el, fiam – mondta Vernon bácsi. – Mit csinált? - Mondd el nekünk, édesem – suttogta Petunia néni. - Rám szegezte a pálcáját – mormolta Dudley. - Ez igaz, de nem használtam...- kezdte mérgesen Harry, de... - FOGD BE A SZÁD! – ordította egyszerre a néni és a bácsi. - Gyerünk, fiam – mondta Vernon bácsi, a bajsza dühösen remegett. - Minden elsötétült – szólalt meg rekedten Dudley. – Minden. És aztán h-hallottam... valamit. Dolgokat... A fe-fejemben... Petunia néni és Vernon bácsi elszörnyedt pillantást váltottak. Köztudottan a varázslat volt az, amit a legjobban gyűlöltek életükben – na meg az a szomszéd, aki többször csalt az öntözőcső használattal, mint ők -, de az olyan emberek, akik hangokat hallottak a fejükben is benne volt az első tízben. Nyilvánvalóan azonnal arra gondoltak, Dudley megőrült. - Milyen dolgokat hallottál, Dudlus? – kérdezte csendesen a sápadt Petunia néni, könnyekkel a szemében. De Dudley, úgy tűnt, képtelen többet mondani. Újra reszketni kezdett, kerek szőke fejét hevesen rázta és annak ellenére, hogy Harry agyán az első bagoly érkezése óta zsibbadság ült, most hirtelen kíváncsian fordult unokatestvére felé. A dementorok hatása alatt az ember élete legszörnyűbb pillanatait éli át újra. Vajon mi volt az, amit az elkényesztetett és erőszakos Dudley hallhatott? - Hogyan estél el, fiam? – kérdezte Vernon bácsi szokatlanul csendes hangon, mintha Dudley halálos ágya mellett ült volna. - Megbotlottam – felelte remegve Dudley. – És aztán... Hatalmas mellkasára szorította a kezét. Harry azonnal megértette, miért. Dudley visszaemlékezett a dermesztő hidegre, amely a tüdejébe hatolt, ahogy a dementor szívni kezdte belőle a reményt és a boldogságot. - Szörnyű volt – krákogta Dudley. – Hideg... Nagyon-nagyon hideg... - Értem – mondta Vernon bácsi magára erőltetett nyugalommal, amíg Petunia néni nyugtalanul Dudley homlokára tette a kezét, azt vizsgálva, nem lázas e. – Mi történt azután, Dudlicsek? - Úgy... úgy... úgy éreztem... úgy, hogy... hogy... - Hogy soha többé nem leszel boldog életedben – fejezte be Harry a mondatot. - Igen – suttogta Dudley és borzongás futott rajta végig. - Szóval – Vernon bácsi hangereje ismét a régi lett, ahogy felegyenesedett Dudley mellől. – Ráküldtél valami őrült varázslatot a fiamra, amitől hangokat kezdett hallani és azt hitte... Azt hitte, hogy örök nyomorra van kárhoztatva, vagy valami ilyesmit, igaz? - Hányszor mondjam még el? – kérdezte Harry és egyre dühösebb lett. – Nem én voltam! Néhány dementor csinálta! - Néhány micsoda?! - De-men-tor – ismételte el lassan és tisztán Harry. – Egészen pontosan kettő. - És mi az ördög az a dementor? - Ők őrzik Azkabant, a varázslók börtönét – szólalt meg Petunia néni. Néma csend követte a mondatot, ami után a néni azonnal a szája elé kapta a kezét, mintha véletlenül elkáromkodta volna magát. Vernon bácsi meredten bámult rá. Harry agya pörögni kezdett. Mrs Figg, az egy dolog... De Petunia néni?! - Honnan tudod? – kérdezte végül megrökönyödve Harry. A nagynéni rémült tekintete Vernon bácsiéra tévedt és bocsánatkérően nézett rá. Majd lassan leengedte a kezét, újra láthatóvá téve lófogait. - Egyszer hallottam... az a szörnyű fiú... ő beszélt neki róluk... – felelte szaggatottan. - Ha a szüleimről beszélsz, miért nem a rendes nevüket használod? – kérdezte élesen Harry, de Petunia néni nem figyelt rá. Szörnyen idegesnek látszott. Harry döbbenten nézett rá. Attól az egy esettől eltekintve évekkel ezelőtt, amikor nagynénje egy hirtelen kirobbanása alkalmával abnormálisnak nevezte a nővérét, még sosem hallotta, hogy valaha is megemlítette volna. Szemmel láthatóan Petunia néni maga is meglepődött, hogy még mindig emlékszik valami kis dologra a varázslóvilággal kapcsolatban, annak ellenére, hogy annyi éven igyekezett úgy tenni, mintha az nem is létezne. Vernon bácsi kinyitotta a száját, majd becsukta, újra kinyitotta és újra becsukta, de végül mégis úgy döntött, hogy valamit neki is mondania kell, így hát harmadjára is megpróbálta, és ezúttal sikerült is megszólalnia: - Szó.. Szóval... Szóval ezek a...Ööö... Ezek a... Ezek a dementizék tényleg... Öö... Tényleg léteznek? Petunia néni bólintott. Vernon bácsi tekintete a nejéről Dudleyra siklott, majd Dudleyről Harryre, mintha csak arra várt volna, hogy egyszer csak valaki elkiáltja magát: „Április elseje!”. De aztán, ahogy láthatóan senki sem készült ilyesmire, a bácsi még egyszer beszédhez készülődött, tervét azonban meghiúsította az éjszaka harmadik baglyának zajos érkezése. A madár villámgyorsan berepült a még mindig nyitott ablakon, mintha egy tollas ágyúgolyó lenne és hangos durranással a konyhaasztalra csapódott, amire mindhárom Dursley ugrott egyet ijedtében. Harry kihúzott egy újabb hivatalosnak tűnő borítékot a bagoly csőréből, s amíg felbontotta, a madár kirepült az éjszakába. - Most már elég volt... Elég volt ezekből a rohadt baglyokból... – morogta őrült tekintettel Vernon bácsi, ahogy az ablakhoz botorkált és mérgesen becsapta. Kedves Potter úr! Ezúton tájékoztatom, hogy a megközelítőleg huszonkét perccel ezelőtt Önnek küldött levelünkben leírt elhatározásunkat, miszerint még ma megsemmisítjük a pálcáját, elvetettük. A pálca Önnél maradhat egészen az augusztus tizenkettedikén tartandó fegyelmi tárgyalásig, amikor az ügyben hivatalos döntés születik. A Roxfort Boszorkány-, és Varázslóképző Szakiskola igazgatójával történt megbeszélése után a Minisztérium úgy határozott, az említett tárgyaláson dönt majd arról is, hogy Önt eltanácsolja-e az iskolából. A további vizsgálatokig tekintse úgy, hogy fel van függesztve az iskolalátogatás alól. További minden jót! Szívélyes üdvözlettel Mafalda Hopkirk Mágiaügyi Minisztérium Varázshasználati Főosztály Harry háromszor is átfutotta a levelet. A görcs a gyomrában engedni kezdett a megkönnyebbüléstől, ahogy rádöbbent, hogy még nincs minden veszve, bár azt is jól tudta, hogy korai lenne még örülni. Úgy látszott, minden ezen a bizonyos tárgyaláson múlik, augusztusban. - Nos? – szólalt meg Vernon bácsi, amitől Harry azonnal visszatért a valóságba. – Mit írnak? Megvan már az ítélet? Nálatok van halálbüntetés? – tette hozzá az utóbbit, meglehetősen reményteljes hangon. - El kell mennem egy tárgyalásra – mondta Harry. - És majd ott mondanak ítéletet? - Úgy néz ki. - Akkor még reménykedem – mondta gonoszan. - Nos, ha ez minden... – Harry talpra ugrott. Pillanatnyilag semmi mást nem akart, csak egyedül lenni és gondolkodni, talán küldeni egy levelet Ronnak, Hermionenak vagy Siriusnak. - NEM, EZ EGYÁLTALÁN NEM MINDEN! – üvöltött fel Vernon bácsi. – AZONNAL ÜLJ VISSZA! - Most miért? – kérdezte türelmetlen hangon Harry. - DUDLEY! – mordult rá a bácsi. – Pontosan tudni akarom, mi történt a fiammal! - JÓL VAN! – ordította Harry és dühében a kezében szorongatott pálca vége vörös és arany szikrákat szórt. A Dursleyk ijedten hátrálni kezdtek. - Dudley és én épp az átjárón voltunk, a Magnolia köz és a Wisteria sétány között – kezdte gyorsan Harry, közben próbálta lenyugtatni magát. – Dudley felidegesített, amire előhúztam a pálcám, de nem használtam. Ekkor bukkant fel két dementor... - De MIK azok a demtedorok? – kérdezte dühösen Vernon bácsi. – Úgy értem, MIT csinálnak? - Már elmondtam... Elszívják a boldogságot az emberből – válaszolta Harry. – És ha alkalmuk adódik, meg is csókolják... - Megcsókolják? – Vernon bácsi rámeredt Harryre. – Megcsókolják?! - Így hívják, amikor kiszívják az ember lelkét a száján keresztül. Petunia néni felsikkantott. - A lelkét? De neki ugye nem... Neki még megvan... Megragadta Dudley vállát és rázni kezdte, mintha arra várt volna, hogy a lelke zörögni kezd, ha még benne van. - Persze, hogy neki nem, észrevennétek, ha igen – mondta keserű hangon Harry. - Elbántál velük, ugye fiam? – kérdezte Vernon bácsi, próbálva a beszélgetést olyan vágányra terelni, ami számára is érthető. – Odakentél nekik egyet-kettőt, igaz? - Egy dementornak nem lehet csak úgy odakenni egyet-kettőt... – sziszegte összeszorított fogakkal Harry. - Akkor miért nincs baja? – morogta Vernon bácsi. – Miért nem lett üres? - Mert én használtam a patrónus... Hirtelen süvítés hasított a levegőbe. Zajongás, suhogás hallatszott és egy negyedik bagoly röppent ki Dursleyék konyhájának kandallójából. - AZ ISTEN SZERELMÉRE! – üvöltötte Vernon bácsi és mérgében egy jókora darabot kitépett a bajuszából, ilyesmit pedig utoljára évekkel ezelőtt csinált. – IDE NEM JÖN BE TÖBB BAGOLY, ÉN EZT NEM TŰRÖM TOVÁBB, FIGYELMEZTETLEK, HOGY NEM TŰRÖM! De Harry ez alatt már le is húzta az üzenetet a madár lábáról. Olyannyira számított rá, hogy a levél Dumbledore-tól érkezett és végre magyarázatot kap mindenre – a dementorokra, Mrs Figg-re, a Minisztérium viselkedésére, arra, hogy Dumbledore hogyan tudta meggyőzni őket -, hogy most életében először nem örült, hogy Sirius írását látja. Figyelemre sem méltatta Vernon bácsi folyamatos ordítozásait és a kályhából hirtelen felcsapó hamut, ahogy az imént érkezett bagoly újra eltűnt a kéményben, és elolvasta Sirius üzenetét. Arthurtól tudom, hogy mi történt. Bármi történjék is, el ne hagyd a házat még egyszer. Harry ezt a két mondatot nem találta épp kielégítő magyarázatnak a történtekre, s reménykedve megfordította a levelet, hátha a hátulján van még valami, de az üres volt. És most újra feltámadt benne a düh. Hát senki sem dícséri meg legalább, amiért egyesegyedül képes volt legyőzni két dementort? Mr Weasley és Sirius egyaránt úgy viselkedtek, mintha Harry valami rosszat tett volna, de mindaddig fukarkodtak volna a szidalmakkal, amíg utána nem jártak, hogy mekkora kár keletkezett. - ...egy egész rakás bagoly jár ki-be a házamban. Én ezt nem tűröm el, öcskös, nem fogom tovább... - Nem tudom megállítani őket! – mordult föl Harry és összegyűrte Sirius levelét. - Hallani akarom az igazat arról, ami ma este történt! – vakkantotta Vernon bácsi. – Hogyha ezek a dementerek bántották Dudleyt, akkor téged miért rúgtak ki? Csináltál egy olyan tudodmit, magad is beismerted! Harry mély lélegzetet vett. A fejébe fájdalom hasított. Mindent megadott volna érte, ha most kimehet a konyhából és ott hagyhatja a Dursleyket. - Patrónusbűbájjal legyőztem a dementorokat – mondta, nyugalmat erőltetve a hangjába. – Ez az egyetlen, ami használ ellenük. - De mit csináltak ezek a dementrodok Little Whinging-ben? – kérdezte dühösen Vernon bácsi. - Nem tudom – felelte megviselten Harry. – Fogalmam sincs. Úgy érezte, széthasad a feje a fájdalomtól. A mérge már elszállt. Végtelenül fáradtnak és kimerültnek érezte magát. A Dursleyk mindhárman rábámultak. - Te – kezdte erőteljesen Vernon bácsi. – Te vagy mindennek az oka, kölyök, tudom, hogy te tehetsz az egészről. Különben miért jöttek volna ide? Miért lettek volna pont azon az átjárón? Biztos vagyok benne, hogy te vagy az egyetlen... Az egyetlen... – láthatóan nehezére esett volna kimondania a „varázsló” szót. – Az egyetlen tudodmicsoda a környéken! - Nem tudom, mit kerestek itt. De Vernon bácsi szavai egy csapásra felkeltették Harry zsibbadt agyának gondolatait. Miért jöttek Little Whinging-be a dementorok? Csupán véletlen egybeesés lenne, hogy pontosan abban az átjáróban bukkantak föl, ahol Harry volt? Talán küldték őket? Lehet, hogy kicsúsztak a Minisztérium keze alól? Lehet, hogy elmentek Azkabanból és csatlakoztak Voldemorthoz, ahogy Dumbledore megmondta? - Ezek a dememberek valami fura börtönt őriznek? – Vernon bácsi szavai keresztülszánkáztak Harry hirtelen feltámadt gondolatain. - Igen. Ha legalább nem hasogatna így a feje, ó, ha kirohanhatna a konyhából és bezárkózhatna a sötét szobájába és végre gondolkodhatna... - Ohó! Azért jöttek, hogy letartóztassanak téged! – kiáltotta diadalmasan Vernon bácsi, mintha ezzel most mindent megértve le vonta volna a támadhatatlan következtetést. – Ráhibáztam, mi, kölyök? Te menekülsz a törvény elől! - Természetesen nem! – vágta rá Harry a fejét rázva, mintha egy legyet akarna elzavarni. Az agya most már megállíthatatlanul forgott. - Akkor meg miért... - Biztosan ő küldte őket – mondta Harry csendesen, inkább magának, mint Vernon bácsinak. - Micsoda? Ki küldte őket? - Voldemort nagyúr – felelte Harry. Egy pillanatra elcsodálkozott, milyen furcsa, hogy a Dursleyk, akik rögtön borzonganak és rikoltoznak az olyan szavakra, mint „varázsló”, „mágia”, vagy „pálca”, a legkisebb arcrándulás nélkül reagálnak minden idők leggonoszabb sötét varázslójának nevére. - Volde... várjunk csak – Vernon bácsi apró szemeiben a hirtelen felismerés lángja gyúlt. – Ezt a nevet már hallottam. Nem ő volt, aki... - Aki megölte a szüleimet, igen – mondta tompán Harry. - De ő eltűnt – szólt türelmetlen hangon Vernon bácsi, a leghalványabb jelét sem adva, hogy Harry szülei halálának szóba jövetele bármiféle sajnálkozásra adna okot. – Az az alak, az az óriás azt mondta. Eltűnt. - Visszatért – mondta Harry. Furcsa érzés volt Petunia néni betegesen tiszta konyhájában ülve, a hűtőszekrény és a szélesvásznú TV mellett Voldemort nagyúrról beszélgetni Vernon bácsival. A dementorok fölbukkanása Little Whinging-ben, úgy tűnt, áttörte azt a hatalmas, láthatatlan falat, amely elválasztotta a szigorúan mágiamentes Privet Drive-ot a másik világtól. Harry két élete most hirtelen egybefutott és minden a feje tetejére állt; a Dursleyk a varázslóvilágról kérdezgették őt és Mrs Figg ismerte Albus Dumbledore-t; dementorok ólálkodtak a környéken és Harry nem tudta, hogy kicsapják-e a Roxfortból. A feje még erősebben kezdett lüktetni. - Visszatért? – suttogta Petunia néni. Úgy nézett Harryre, ahogy még soha sem ezelőtt. És Harry most hirtelen, életében először tisztán látta, hogy Petunia néni a testvére az édesanyjának. Ebben a pillanatban nem tudta volna megmondani, miért érintette ez őt ennyire erőteljesen. Csak abban volt biztos, hogy a szobában nem ő volt az egyetlen, akinek volt valamiféle sejtelme afelől, mit jelenthet Voldemort nagyúr visszatérte. Petunia néni arca még sosem volt ilyen. Nagy, fakó szemei (melyek annyira különböztek a testvéréjétől) most nem szűkültek dühösen össze, tágra nyíltak és félelem bújkált bennük. A színlelés, amit Petunia néni annyi éven át fenntartott – hogy nincsen varázslat és nincs másik világ azon kívül, amelyben ő és Vernon bácsi élt – úgy tűnt, most véget ért. - Igen – felelte Harry és a választ egyenesen Petunia néninek címezte. – Egy hónappal ezelőtt jött vissza. Láttam. A néni keze Dudley masszív vállaira tévedt és megszorította azokat. - Na, várjunk csak – Vernon bácsi egyre Petunia nénire és Harryre meredt, kábultan és zavarodottan az eddig példa nélküli ténytől, hogy ők ketten most egyaránt értenek valamit, amiről azonban neki fogalma sincs. – Várjunk. Ez a Voldemicsoda nagyúr most visszatért, azt mondod. - Igen. - Az, amelyik megölte a szüleidet. - Igen. - És ő most ilyen dementereket küld utánad? - Úgy látszik. - Értem – mondta Vernon bácsi és falfehér nejéről Harryre siklott a tekintete, miközben feljebb húzta a nadrágját. Egyszerre, mintha dagadni kezdett volna, nagy, vörös feje megnőtt. – Nos, ez mindent megmagyaráz – mondta, s az ing megfeszült rajta, ahogy magabiztosan kihúzta magát. – Kifelé a házamból, kölyök! - Micsoda? – nézett rá Harry. - Jól hallottad... KIFELÉ! – üvöltötte Vernon bácsi és még Petunia néni és Dudley is ugrott egyet az ijedtségtől. – KIFELÉ! KIFELÉ! Már évekkel ezelőtt meg kellett volna ezt tennem! Baglyok repkednek ki-be, pudingok robbannak fel, a fél nappalinak annyi, Dudleynak farka nő, Marge a plafonon köt ki és az a repülő Ford Anglia – KIFELÉ! KIFELÉ! Most már történelmet írtál! Nem engedem, hogy tovább itt maradj, ha valami félcédulás járkál utánad, veszélyezteted a fiam és a feleségem életét, egyfolytában csak hozod ránk a bajt! Ha ugyanarra a sorsa akarsz jutni, mint a semmirekellő szüleid, hát kívül tágasabb! KI INNEN! Harry megrökönyödve bámulta a bácsit. Mr Weasley és Sirius üzenete, a minisztériumi levelek, mind ott voltak a kezében. „Bármi történjék is, el ne hagyd a házat még egyszer.” „NE HAGYD EL A NAGYNÉNÉDÉK HÁZÁT!” - Azt akarod, hogy megismételjem? – hajolt előre Vernon bácsi, dühös szavaival nyálesőt zúdítva Harry arcába. – Takarodj! Egy fél órája még annyira menni akartál, hát most itt az alkalom! Tűnj innen és be ne tedd ide a lábad még egyszer! Mi a fenének vettünk magunkhoz, fogalmam sincs, Marge-nak tökéletesen igaza volt, rögtön árvaházba kellett volna dugnunk! Azt hittük, hogy ki tudjuk belőled verni ezt a szörnyűséget, hogy normálissá tudunk változtatni, de miért is, hisz belül te már a kezdetektől rohadt voltál és mostmár végképp betelt a pohár... Baglyok! Hangos vijjogás kíséretében egy ötödik bagoly lőtt ki a kéményből olyan sebességgel, hogy kis híján a földbe csapódott, mielőtt újra felreppent volna. Harry felemelte a kezét, hogy átvegye tőle a levelet, azonban a madár elrepült a feje felett és egy nagy piros borítékkal a csőrében egyenesen Petunia néni felé vette az irányt, aki ijedtében arca elé kapta mindkét karját. A bagoly a néni fejére pottyantotta a küldeményt, majd villámgyorsan visszafordult és pillanatok alatt eltűnt a kéményben. Harry lehajolt, hogy felvegye a vörös borítékot, de Petunia néni megelőzte. - Te is kinyithatod, ha akarod – mondta Harry. -, de így is, úgy is megtudom majd, mi van benne. Ez egy rivalló. - Szerintem hagyd inkább, Petunia! – ordította Vernon bácsi. – Ne nyúlj hozzá, veszélyes lehet! - Nekem címezték – mondta remegő hangon Petunia néni. – Egyenesen nekem Vernon, nézd! Mrs Petunia Dursley, Privet Drive 4, Konyha... Hirtelen bennakadt a lélegzete. A boríték füstölni kezdett. - Nyisd ki! – unszolta Harry. – Jobb, ha hamarabb túlesel rajta! Úgysem tehetsz ellene semmit! - Nem! Petunia néni keze remegni kezdett. Vadul körbepillantott a konyhában, a menekülés útjait keresve, de már túl késő volt – a boríték meggyulladt. A néni felsikoltott és eldobta azt. Hirtelen iszonyatos hang csapott fel az asztalra eső borítékból, s viszhangozva zengett a konyhában. - Emlékezz, mit tettem legutóbb, Petunia! Petunia néni, úgy tűnt, közel van az ájuláshoz. Arcát kezeibe temetve a Dudley mellett álló székbe roskadt. A beálló csendben a rivalló halk sercegéssel hamuvá izzott. - Mi volt ez? – kérdezte rekedten Vernon bácsi. – Mi... Én nem... Petunia? A néni nem felelt. Dudley tátott szájjal, ostobán bámult rá. A csend egyre szörnyűbbé vált. Harry zavarodottan, hitetlenkedve meredt a nagynénjére, a feje hihetetlen fájdalommal lüktetett. - Petunia, drágám? – szólt ijedten Vernon bácsi. – P-Petunia...? A néni felemelte a fejét. Még mindig remegett. Végül nyelt egyet. - A fiúnak... A fiúnak mindenképpen itt kell maradnia, Vernon – szólalt meg gyenge hangon. - Hogy mi-micsoda? - A fiú itt marad – ismételte meg Petunia néni, kerülve Harry tekintetét. Újra talpra állt. - A fiú... De, Petunia... - Ha kidobjuk, a szomszédok mindenfélét beszélni fognak – a néni hangjába lassan visszatért a régi rideg csípősség, bár az arca még mindig nagyon sápadt volt. – Kérdéseket tesznek majd föl, nem értik majd, hová tűnt. Magunknál kell tartanunk. Vernon bácsi leeresztett, akár egy régi gumiabroncs. - De Petunia, drágám... Petunia néni nem figyelt rá. Harryhez fordult. - A szobádban maradsz. Nem hagyod el a házat. És most menj lefeküdni. Harry azonban nem mozdult. - Ki küldte azt a rivallót? - Ne kérdezősködj – mordult rá a néni. - Kapcsolatban vagy a varázslókkal? - Azt mondtam, feküdj le! - Mit jelentett ez? Mi volt legutóbb? - Feküdj le! - De hogyan... - NEM HALLOTTAD, MIT MONDOTT A NAGYNÉNÉD?! MOST AZONNAL MENJ ÉS FEKÜDJ LE!
Szász Gabriella
- ELSŐ FEJEZET - DEMENTOROK AZ ÁTJÁRÓN A nyár eddigi legforróbb napja lassan a végéhez közeledett, s a Privet Drive nagy, négyszögletes házaira bágyadt csend ereszkedett. A máskor csillogó-villogó autók most porosan álltak a felhajtókon és mivel az öntözőcsövek használatát megtiltották a szárazság miatt, a pázsitok is alig emlékeztettek már egykori gyönyörű, smaragdzöld színükre jelenlegi sárga és fonnyadt valójukban. Ezúton megfosztva kedvenc ténykedéseiktől, a fűnyírástól és az autómosástól, a Privet Drive lakói visszahúzódtak házaik hűvös szobáiba s ablakaikat szélesre tárták abban a tévhitben, hogy így majd egy kis lágy fuvallathoz juthatnak. Az egyetlen, aki nem követte ezt a példát egy tizenéves fiú volt. Ő a hátán feküdt, a négyes szám udvarának egyik virágágyásában. A fiú sovány volt, feketehajú és szemüveges, s kinézete erősen emlékeztetetett olyasvalakiére, aki rövid idő alatt meglehetősen sokat nőtt. Farmernadrágot viselt, amely szakadt volt és piszkos, pólója pedig, mely láthatóan több számmal volt nagyobb a kelleténél erősen kifakult. Edzőcipője hasonlóan megviseltnek tűnt, talpa ugyanis már egy jó ideje leválhatott felső részétől. A szomszédok, akik egyöntetűen azon a véleményen voltak, hogy a hasonló megjelenést a törvénynek büntetnie kellene, értelemszerűen nehezen tudták volna a szívükbe zárni Harry Pottert és ő, tisztában lévén ezzel, gondoskodott róla, hogy egy hatalmas hortenziabokor takarásában legyen ezen az estén, mely készségesen megvédte őt minden kíváncsi pillantástól. Egyesegyedül csak Petunia nénikéje és Vernon bácsikája láthatta volna meg őt, ám ők is csak akkor, ha kidugják a fejüket a nappali ablakán és egyenesen letekintenek, aminek – lássuk be – az adott körülmények között igen kevés esélye volt. Harry úgy érezte, gratulációt érdemelne, amiért rátalált erre a brilliáns rejtekhelyre. Talán nem volt épp a legkényelmesebb megoldás a kemény és forró földön feküdni, de ugyanakkor végre megszabadult az ellenséges tekintetektől, senki sem csikorgatta rá olyan hangosan a fogait, hogy ne hallja a híradót vagy szegezett neki minduntalan undokabbnál undokabb kérdéseket, ahogy az minden alkalommal történt, amikor csak megpróbálta a nappaliban együtt nézni a televíziót nénikéjével és bácsikájával. Ezek a gondolatok mintha belibegtek volna a nyitott ablakon át, ugyanis ebben a pillanatban Vernon Dursley, Harry nagybátyja megszólalt. - Örülök, hogy a kölyök végre felhagyott az örökös bepofátlankodással. Egyébként hol van? - Nem tudom – hallatszott Petunia néni közömbös hangja. – Nincs a házban. Vernon bácsi felmordult. - Méghogy nézni akarja a híreket... – mondta csípősen. – Szeretném tudni, miben sántikál valójában. Mintha egy normális gyereket érdekelne, mi van a híradóban. Dudleynak halvány fogalma sincs róla, mi megy az országban, kétlem, hogy egyáltalán azt is tudná, ki a miniszterelnök... És különben is, nem hinném, hogy lenne bármi is azokról a mi híradónkban... - Vernon, csendesebben! – szólalt meg Petunia néni. – Az ablak nyitva van! - Ó, tényleg... Sajnálom, szívem. A Dursleyk elcsendesedtek. Harry a Fruit ’n’ Bran reggeli zabpehely reklámját hallotta, miközben az utcán elhaladó Mrs Figg-et figyelte, azt a bolond, macskaimádó öregasszonyt, aki a közeli Wisteria sétányon lakott. Az idős asszony a homlokát ráncolta és magában motyogott. Harry nagyon hálás volt a bokorért, mely elrejtőztette, mert Mrs Figg gyakran áthívta őt teára, ha összetalálkoztak az utcán, s alighanem ezúttal is így tett volna. Most azonban tovább sétált és épp befordult a sarkon, amikor Vernon bácsi hangja újra megszólalt a nappaliból. - Dudlicsek ma is teán van? - Polkisséknál – mondta Petunia néni, s hangja szeretetteljesen csengett. – Olyan sok kis barátja van, az iskolában nagyon népszerű... Harrynek nehézkesen sikert elnyomnia egy horkantást. A Dursleyk hihetetlenül naivak tudtak lenni a fiukkal, Dudleyval kapcsolatban. Az égvilágon minden hazugságát elhitték, még a legelképesztőbbeket is, mint ahogyan most azt, hogy Dudley a nyári szünet minden estéjét bandájának valamelyik tagjával teázgatva tölti. Harry nagyon is jól tudta, hogy Dudley semmi ilyesmit nem tesz; ő és a bandája ugyanis leginkább játszótereken vandálkodva múlatta az időt, olykor megálltak cigarettázni egy-egy sarkon, valamint örömüket lelték abban is, hogy kövekkel dobálták az elhaladó autókat és kisgyerekeket. Harry gyakran látta őket, mikor esténként Little Whinging utcáit rótta. A szünet nagy részét ugyanis sétálással töltötte és a kidobott napilapokat böngészte végig. A hétórás híradó kezdetét jelző zene ebben a pillanatban megszólalt és Harry gyomra fordult egyet. Talán ma este... Egy hónap várakozás után... Talán ma lesz az az este... - Tanácstalan nyaraló emberek tömegei árasztják el a repülőtereket, miközben a spanyol poggyászkezelők sztrájkja a második hetébe lépett... - Én az egész életükre szabadságot adnék nekik – morogta Vernon bácsi, ahogy a hírolvasó befejezte a mondatot. Odakint a virágágyásban a szorítás Harry gyomrában kezdett engedni. Ha valami történt volna, az egész biztosan már a legelső hír lett volna; az olyasmik, mint a halálesetek vagy rombolások sokkal fontosabbak holmi csávában maradt kirándulóknál... Lassan és hosszan kifújta levegőjét, majd felnézett a csodálatosan kék égre. Ennek a nyárnak minden egyes napja egyforma volt: ugyanaz a feszültség, ugyanaz a várakozás, ugyanaz az átmeneti megkönnyebbülés mindennap, aztán megint egyre növekvő feszültség... és mindig, egyre erőteljesebben és egyre inkább választ várva ott a kérdés, hogy miért, miért nem történt még mindig semmi... Tovább figyelt, hátha hall valamit, valami kisebb dolgot, aminek a súlyosságáról a mugliknak fogalma sincs; egy megmagyarázhatatlan eltűnés, vagy valami különös baleset... De a poggyászkezelők sztrájkja után a délkeleten uralkodó szárazságról volt szó (- Remélem, hallja az, a szomszédban! – ordította Vernon bácsi. – Az, amelyik már hajnali háromkor locsol!), majd egy helikopterről, amelyik kis híján egy Surrey-i mezőre zuhant, aztán pedig egy híres színésznőről beszéltek, aki elvált hasonlóan híres színész férjétől (- Mintha minket annyira érdekelne a kis szerelmi életük – tette hozzá fintorogva Petunia néni, akinek természetesen az ügy minden apró részletéről tudomása volt, hiszen nyomon követte azt az összes újságban, amit csak csontos kezével meg tudott kaparintani.). Harry behunyta a szemét a hirtelen felragyogó égbolt ellen, amikor a hírolvasó azt mondta: - ...és végül következzék Bungy, a törpepapagáj, aki igen szokatlan módon próbálja meg hűteni magát a mostani forróságban. Bungy, aki Five Feathers-ben, Barnsley-ben él, megtanult vízisízni! Mary Dorkins a helyszínről jelentkezik. Harry kinyitotta a szemét. Hogyha most már vízisíző törpepapagájokról is beszélnek, akkor ezután már aligha lesz olyasmi, amire érdemes odafigyelnie. Óvatosan a hasára fordult, majd a térdére és a könyökére emelkedett, felkészülve rá, hogy észrevétlenül kikússzon az ablak alól. Még csak alig egy kicsit mozdult, amikor egyszerre több dolog is történt, gyorsan egymás után. Egy hangos, visszhangot keltő durranás csapott fel hirtelen az álmos csendben, mintha egy puskagolyót lőttek volna ki; egy macska villámgyorsan kiugrott egy parkoló autó alól és eltűnt szem elől; egy sikítás, majd egy széttörő porcelán valami hangja hallatszott Dursleyék nappalijából, néhány káromkodás elüvöltésével megtoldva, és, mintha csak ez lett volna az, ami Harryt már oly régen feszültségben tartotta, ő hirtelen talpra ugrott, ugyanakkor övéből egy vékony pálcát is előhúzott, s maga elé emelte, akár egy kardot. Csakhogy ahogy gyorsan felállt a feje búbját keményen beleverte Dursleyék nyitott ablakába. Az ebből eredő éles koppanást hallva Petunia néni még hangosabban sikított fel. Harry úgy érezte, mintha szétnyílt volna a feje. Tántorogva, könnyező szemeivel egyre az utcát pásztázva próbálta élesebb fókuszba hozni azt és megtalálni a különös hang forrását, ám ekkor két hatalmas lila kéz kinyúlt az ablakon és szorosan Harry torkára kulcsolódott. - Azonnal – tedd – azt – el! – hallatszott Vernon bácsi fojtott vicsorgása. – Gyerünk! Mielőtt – bárki – meglátná! - Eressz el! – zihálta Harry. Néhány percig némán küzdöttek, Harry balkezével egyre bácsikája virsliujjait próbálta lefejteni a nyakáról, miközben jobbjában továbbra is görcsösen szorongatta a pálcát. Egyszer csak különösen erős fájdalom hasított Harry feje tetejébe, s bácsikája, ijedt vakkantást hallatva azonnal eleresztette, mintha hirtelen áramütést kapott volna. Úgy tűnt, valami láthatatlan erő védte unokaöccsét, ami képtelenné tette rá, hogy huzamosabb ideig hozzá érjen. Harry lihegve a hortenziabokorba esett, majd felegyenesedett és körbenézett. Akármi is okozta a durranó hangot, semmi nyoma nem volt most már, ellenben körös körül számtalan kíváncsi arc jelent meg a környező házak ablakaiban. Harry visszadugta pálcáját az övébe és megpróbált ártatlan arcot vágni. - Jó estét! – kiáltotta Vernon bácsi és átintegetett Mrs Hetes Számnak szemben, aki a függönye mögül figyelte az eseményeket. – Hallotta az előbb azt a kocsit? Ugyancsak ránk ijesztett Petuniával. A bácsi arcára szörnyű, mániákus vigyor ült ki, ami egész addig ott virított, míg az összes szomszéd visszahúzódott az ablakokból. Ekkor egy pillanat alatt elöntötte a harag és dühös arccal intette magához Harryt. A fiú egy pár lépéssel közelebb ment az ablakhoz, de vigyázott, hogy ott álljon meg, ahol Vernon bácsi már nem érheti el. - Mégis mi az ördögöt akartál ezzel, kölyök?! – Vernon bácsi krákogó hangja remegett a dühtől. - Mivel mit akartam? – kérdezte fagyosan Harry. Továbbra is egyre az utca felé tekintgetett, nem adva fel a reményt, hogy meglátja, mi okozta azt a hangot. - Olyan durrogást csináltál itt, mintha egy pisztolyból lőttek volna... - Azt nem én csináltam! – szakította félbe Harry. Ekkor Petunia néni hosszú, lószerű arca is megjelent Vernon bácsié mellett. Nagyon sápadt volt. - Miért leselkedtél az ablakunk alatt? - Igen, igen, nagyon jó, Petunia! Mi a fenének bújtál az ablakunk alá, kölyök?! - Meg akartam hallgatni a híreket – közölte Harry lemondó hangon. A néni és a bácsi erre felháborodott pillantást váltottak. - A híreket! Megint?! - Hát, mivel az minden nap más... - Ne próbálj okoskodni velem, öcskös! Szeretném tudni, miben mesterkedsz igazából! És ne gyere nekem megint ezzel az ostobasággal, hogy „nézni akarom a híreket”!... Mintha te nem tudnád, hogy azokról nincs... - Csendesen, Vernon! – szólt rá Petunia néni és a bácsi halkabban folytatta. - ...hogy azokról nincs semmi a mi híradónkban! - Szerintetek – vágta rá Harry. A Dursleyk néhány percig meredten bámultak rá, majd Petunia néni fojtott hangon megszólalt: - Te piszkos kis hazudzó! Mi a csodát csinál akkor az a sok – olyan halkan folytatta, hogy Harrynek olvasnia kellett a szavakat a szájáról. – bagoly, hogyha nem híreket hoz neked? - Aha! – suttogta diadalmasan Vernon bácsi. – Na erre lépj, ha tudsz, te kölyök! Mintha mi nem tudnánk, hogy azok a mocskos madarak egyfolytában hordják neked a híreket! Harry egy darabig némán állt. Ezúttal meg kellett mondania az igazat, bár a nénikéje és a bácsikája aligha tudhatta, mennyire rossz érzés beismernie. - A baglyok... nem hoznak nekem híreket – mondta csendesen. - Nem hiszem! – vágta rá Petunia néni abban a pillanatban. - Én sem! – tette hozzá erőteljesen Vernon bácsi. - Jól tudjuk, hogy valamiben töröd a fejed – mondta Petunia néni. - Ugyanis nem vagyunk ostobák! – csattant fel Vernon bácsi. - Nahát, ez egy új hír a számomra – mondta indulatosan Harry és mielőtt a Dursleyk bármit mondhattak volna, megfordult, átvágott az előkerten, átlépte az alacsony kerítést és kisietett az utcára. Jól tudta, hogy most bajba került. Előbb vagy utóbb úgyis szembe kell majd néznie a Dursleykkel és meg kell fizetnie a gorombaságért, de ebben a percben ez nem nagyon érdekelte; most egész más, fontosabb dolgok keringtek a fejében. Harry biztos volt benne, hogy az a durranás hoppanálásnak vagy dehoppanálásnak volt köszönhető. Ismerős volt neki, Dobby, a házimanó is hasonló hang kíséretében tűnt el a levegőben. Lehetséges, hogy Dobby a Privet Drive-on van? Talán most is követi őt? Ettől a gondolattól vezérelve villámgyorsan megfordult, de az utca teljesen kihalt volt és Harry jól tudta, hogy Dobby nem tud láthatatlanná válni. Tovább sétált, nem is igazán nézve körül, merre megy. Az utóbbi időben olyan sokat járt-kelt az utcákon, hogy nem félt tőle, hogy eltévedhet. Gyakran vissza-visszanézett a válla fölött. Valami mágikus lény volt a közelében, amikor Petunia néni haldokló begóniái közt hevert, ehhez nem férhetett kétség. De vajon miért nem szólította meg, miért nem próbált meg kapcsolatba lépni vele és miért rejtőzött el most? Ahogy egyre erősebben törte ezen a fejét, úgy vált egyre bizonytalanabbá. Lehet, hogy annak a hangnak nem is volt köze semmiféle varázslathoz. Talán csak ő, Harry annyira reménytelenül vágyik arra, hogy legalább egy apró dolgot halljon vagy lásson, ami az ő világához tartozik, hogy képes a teljesen hétköznapi hangokat is ahhoz kötni. Honnan tudhatná biztosan, hogy azt a durranást nem valami betörő okozta az egyik szomszéd házban? Harry gyomrában tompa, süppedő érzés terjedt szét, és mielőtt még bármit tehetett volna ellene, ugyanaz a hihetetlen reménytelenség öntötte el, ami egész nyáron gyötörte. Holnap reggel az óra ötkor fogja őt ébreszteni, hogy kifizethesse a baglyot, ami a Reggeli Prófétát hozza. De van bármi értelme is annak, ha továbbra is rendeli? Harry mostanában mindig csak az első oldalra vetett egy pillantást, aztán félre dobta. Ha azok az idióták, akik az újságnál dolgoznak egyszer majd rájönnek, hogy Voldemort visszatért, az egész biztosan az egész első oldalt elfoglalja majd. Ha Harrynek szerencséje volt, néhányszor a legjobb barátaitól, Rontól és Hermionetól is érkezett levele, bár mindezidáig örökös reménye, hogy tőlük majd hallani fog valamit, nem vált valóra. „Nem sokat tudunk mondani a tudodmiről... Nem szabad leírnunk semmi fontos dolgot, hátha a levél rossz kezekbe kerül... Mostanában eléggé elfoglaltak vagyunk... Levélben nem tudjuk leírni az összes részletet... Elég sok különös dolog történik, ha találkozunk, majd mindent megbeszélünk...” De mikor fognak találkozni? Senkitől sem hallott még egy pontos dátumot sem. Hermione azt írta a születésnapjára küldött képeslapba: „Remélem, hamarosan viszontlátjuk egymást.” De mikor lesz az a hamarosan? Amennyire Harry ki tudta venni a leveleikből, Ron és Hermione egy helyen voltak, méghozzá valószínűleg Ronéknál. Nehezére esett elviselni a gondolatot, hogy amíg két barátja együtt van az Odúban, ő itt ragadt a Privet Drive-on. Annyira dühös volt rájuk, hogy bontatlanul eldobta a két, Mézesfalásból való édességekkel megrakott dobozt, amiket a születésnapjára küldtek. Később aztán megbánta, azután a fonnyadt saláta után, amit Petunia néni aznap vacsorára felszolgált neki. És miért olyan elfoglalt Ron és Hermione? Ő, Harry, miért ne lehetne elfoglalt? Hát nem ő az érdekeltebb ebben az ügyben, sokkal inkább, mint a barátai? Hát elfelejtették, amit tett? Elfelejtették, hogy ő volt az, aki ott volt a temetőben, aki végignézte Cedric halálát és akit egy sírkőhöz kötözve majdnem megöltek? Ne gondolj rá, hajtogatta magának komoran Harry, már vagy százszor a nyári szünet alatt. Éppen elég rossz volt, hogy rémálmaiban újra látta a temetőt, nem kell, hogy még sétái alatt is ez gyötörje. A Magnolia köznél befordult. Nemsokára elhaladt amellett a szűk átjáró mellett, ahol először pillantotta meg a keresztapját. Legalább, gondolta, Sirius megértette az érzéseit. Igaz, Harry az ő leveleiből sem tudott meg semmi újat, de a Rontól és Hermionetól érkező kínzó, utalásokkal teli üzenetek helyett Sirius levelei legfőként óva intették és valamelyest vigasztalták őt: „Elhiszem, hogy nagyon nyugtalan vagy... Csak ne csinálj semmi butaságot és minden rendben lesz... Légy nagyon óvatos, ne tégy semmi meggondolatlant...” Hát, gondolta Harry, ahogy elhagyta a Magnolia közt és befordult a Magnolia útra, ahonnan az egyre inkább leszálló sötétben alig látszó játszótér felé vette az irányt, eddig (nagyrészt) úgy tett, ahogy Sirius mondta. Már letett arról a gondolatról, hogy a ládáját a seprűjére rakja és elrepül az Odúig. Harry meg is lepődött, hogy képes ezt megállni annak ellenére, mennyire idegesen és dühösen telik minden napja, itt ragadva a Privet Drive-on, ahol virágágyásokba bújik annak érdekében, hogy legalább valami kis dologról tudomást szerezzen Voldemorttal kapcsolatban. Mindamellett, gondolta, fölöttébb bosszantó olyasmiket hallani, hogy „ne tégy semmi meggondolatlant” egy olyan embertől, aki tizenkét évet töltött Azkabanban, a varázslók börtönében, majd megszökött, ami után első dolga az volt, hogy megkísérelte elkövetni a gyilkosságot, amiért elítélték, jelenleg pedig épp szökésben van egy ellopott hippogriffel. Harry átugrott a játszótér bezárt kapuján, majd elindult a száraz füvön. Ez ugyanolyan kihalt volt, mint a környező utcák. Amikor odaért a hintákhoz elfoglalta az egyetlent, amit Dudley még nem zúzott tönkre a barátaival. Az egyik kezét átvetette a láncon és rosszkedvűen a fölre bámult. Többé már nem bújhat Dursleyék virágágyásába. Holnap találnia kell egy új helyet, ahonnan meghallgathatja a híreket. Addig pedig nem vár rá semmi más, csak még egy nyugtalan, feszült éjszaka, mert ha olykor-olykor elkerülték a Cedricről szóló rémálmok, hosszú, sötét folyosókat látott, melyek kivétel nélkül zsákutcában vagy bezárt ajtókban végződtek és ezekből az álmokból ébredve minden reggel olyan szörnyű érzés kerítette hatalmába, mintha csapdában lenne. A homlokán lévő villámalakú sebhely is gyakran okozott neki fájdalmat mostanában, de már nem tartotta fontosnak, hogy ezt tudassa Ronnal, Hermioneval, vagy Siriussal. Régebben a heg csak akkor fájdult meg, ha Voldemort ereje nőtt, azonban most, amikor már visszatért, Harry úgy gondolta, aligha várhat mást, mint hogy a sebhelye rendszeresen okozzon neki kellemetlen perceket... Nincs miért aggódni... Ezt régóta tudja... Ez az egész annyira igazságtalan, gondolta, és ez a rossz érzés hirtelen olyannyira szétterjedt benne, hogy legszívesebbem felordított volna dühében. Ha ő nincs, senki sem tudja meg, hogy Voldemort visszatért! És mi a jutalom?! Az, hogy itt rekedt, Little Whinging-ben, már négy teljes hete, teljesen elzárva a varázsló világtól és kiszáradt begóniák közé kell kúsznia azért, hogy mindenféle vízisíző törpepapagájokról halljon! Hogy felejtkezhetett meg róla ennyire könnyen Dumbledore? Ha együtt van Ron és Hermione, őt miért nem hívták? Vajon meddig fog tudni még, engedelmeskedve Siriusnak, itt ülni és jófiúként viselkedni? Vagy megállni a kísértést, hogy írjon annak az ostoba Reggeli Prófétának és elmondjon mindent Voldemortról? Egyre csak ezek a dühös gondolatok jártak Harry fejében, miközben egész testét átjárta a düh és közben észre sem vette, hogy ráereszkedett a tikkasztó, bársonyos éjszaka. A levegőt csordultig töltötte a meleg, száraz fű szaga és az egyetlen hangforrást csak a játszótéren túl járó autók halk zúgása jelentette. Harry nem tudta, mennyi ideje üldögélhetett már a hintán, gondolataiba mélyedve, amikor hirtelen hangokra lett figyelmes és felnézett. A közeli utcák lámpáinak halvány fénye elég volt ahhoz, hogy Harry kivehesse egy pár ember alakját, akik épp áthaladtak a játszótéren. Egyikük hangosan énekelt egy meglehetősen durva szövegű dalt. A többiek nevettek. A halk ketyegés, ami még felőlük hallatszott azoknak az igen drága bicikliknek volt tulajdonítható, melyeken ültek. Harry jól tudta, kik ezek. Az élen haladó alak minden kétséget kizáróan az unokatestvére, Dudley volt, aki épp hazafelé tartott, hűséges bandájának tagjai pedig kísérték. Dudley ugyanolyan nagy darab volt, mint mindig, de egy évi kemény diéta és egy új tehetség felfedezése önmagában azért némileg változtatott testalkatán. Ahogyan azt Vernon bácsi már mindenkinek elújságolta, akinek csak tudta, Dudley nemrégiben elnyerte a Délkeleti Iskolák Nehézsúlyú Box Bajnoka címet. Ez a „nemes sport”, ahogy Vernon bácsi nevezte, ha ez lehetséges, még ijesztőbbé tette Dudleyt, mint amilyen Harry számára volt az általános iskolai éveikben, amikor ő volt Dudley elsőszámú focilabdája. Harry többé már nem félt Dudleytól, de ettől függetlenül egyáltalán nem értett egyet azzal, hogy az, hogy unokatestvére most még erősebben és pontosabban tanul meg ütni, ünneplést érdemel. A szomszéd gyerekek mind rettegtek Dudleytől; még jobban, mint „attól a Potter fiútól”, aki, ahogy elmondták nekik, egy igazi huligán volt és mellesleg a Szent Brútusz Szigorított Javítóintézetbe járt. Harry figyelte a füvön haladó alakokat és azon tűnődött, ma este vajon kit vertek össze. Ide nézzetek, mondta magában Harry, ahogy nézte őket. Gyertek... Nézzetek ide... Itt ülök egyesegyedül... Gyertek csak ide... Ha Dudley barátai meglátnák őt, egész biztosan odamennének és Dudley mit tudna csinálni? Nem akarja elveszíteni a tekintélyét a bandája előtt, de persze attól is fél, hogy provokálja Harryt... Vicces lenne végignézni Dudleyt ilyen kínos helyzetben, amikor képtelen mit lépni... És ha a banda valamelyik tagja megpróbálná megütni Harryt, még mindig ott lenne kéznél a pálcája... Gyertek ide... Olyan szívesen kiadta volna a mérgének legalább egy részét a srácokon, akik annak idején pokollá tették az életét... De egyikük sem fordult meg, egyikük sem vette észre őt és már majdnem elérték a játszótér szélét. Harry nagy nehezen megállta, hogy utánuk szóljon. Az összetűzést keresnie a jelen helyzetben nem lett volna túl okos gondolat. Nem varázsolhatott, nem kockáztathatta, hogy esetleg kicsapják. Dudleyék hangja lassan elhalt. Kibicikliztek a játszótérről és eltűntek a Magnolia úton. Hát tessék, Sirius, morogta magának Harry. „Ne tégy semmi meggondolatlant... Csak semmi butaság...” Teljesen ellentétben azzal, ahogy te viselkedtél... Felállt és kinyújtózott. Vernon bácsi és Petunia néni rendszerint úgy gondolta, hogy bármikor megy is haza Dudley, az pontosan a tökéletes időpont a hazaérkezéshez, azután azonban már minden idő túl későnek számított. Vernon bácsi nemrég megfenyegette Harryt, hogy ha mégegyszer Dudley után ér haza, bezárja a fészerbe, így hát Harry, elfojtva egy ásítást és még mindig ráncolva a szemöldökét elindult a kapu felé. A Magnolia úton, a Privet Drive-hoz hasonlóan főként csak nagy, négyszögletes házak sorakoztak, megfelelően gondozott kerttel és az összes nagy, négyszögletes tulajdonosnak Vernon bácsiéhoz hasonlóan nagyon tiszta autója volt. Harry Little Whinging-et csak éjjel kedvelte, amikor a behúzott függönyökön át kiszűrődött a fény a házakból, s az összes ablak drágakőhöz hasonlóan ragyogott a sötétben. Ilyenkor nem kellett attól tartania, hogy akárhány ház előtt elhalad, mindenhol összesúgnak mögötte az emberek. Harry gyorsan haladt, így a Magnolia út feléhez érve Dudley és bandája ismét látóterébe került; éppen elköszöntek a Magnolia köz bejáratánál. Harry belépett egy nagy orgonafa árnyékába és várt. - ...úgy sivított, mint egy kismalac - mondta Malcolm, amire a többiek mind röhögni kezdtek. - Szép jobb horog volt, Durva D – mondta Piers. - Holnap ugyanekkor? – kérdezte Dudley. - Nálam jó lesz, a szüleim nem lesznek otthon – mondta Gordon. - Akkor holnap – szólt Dudley - Heló, Dud! - Szia, Durva D! Harry megvárta, amíg a banda minden tagja elmegy és csak azután indult tovább. Amikor mindegyikük hangja elhalt befordult a Magnolia köznél és sietve hamar közel jutott Dudley-hoz, aki nyugodtan haladt előtte és dallamtalanul dudorászott. - Hé, Durva D! Dudley megfordult. - Ó – morogta. – Csak te... - Na és mióta vagy „Durva D”, úgy egyébként? – kérdezte Harry. - Fogd be – vetette oda Dudley és visszafordult. - Jó név – mondta Harry, majd elvigyorodott és felgyorsította lépteit, hogy unokatestvére mellé érjen. – De nekem már örökre csak „Édes pici Dudlimudli” leszel. - Azt mondtam, FOGD BE! – kiáltott rá Dudley, akinek mindkét sonkakeze ökölbe szorult. - A srácok nem tudják, hogy anyukád így hív? - Pofa be. - Neki persze nem mondod ezt. Na és mi a helyzet a „Dudlus”-sal és a „Didliké”-vel? Azokat sem használhatom már? Dudley nem szólt semmit. Ahhoz, hogy meg bírja állni, hogy meg ne üsse Harryt szemmel láthatóan minden önuralmára szüksége volt. - Na és ma kit vertél meg? – kérdezte Harry, s a vigyor eltűnt az arcáról. – Még egy tíz évest? Tudom, hogy Mark Evans-szal hogy elbántál két napja... - Ő megérdemelte – morogta Dudley. - Nahát, tényleg? - Sértegetett. - Tényleg? Ha jól tudom, azt mondta, hogy úgy nézel ki mint egy malac és hogy nehéz lehetett megtanulnod járni ezeken a lábakon? Ez nem sértés, Dud, ez az igazság. Dudley arcán megrándult egy izom. Harryt rendkívüli elégedettséggel töltötte el, hogy unokatestvérét ennyire fel tudta mérgesíteni. Úgy érezte, mintha a saját idegességének egy részét adta volna át Dudleynak; ez volt az egyelten módja, hogy levezesse a dühét. Lefordultak arra a szűk átjáróra, ahol Harry először látta Siriust, s amely összekötötte a Magnolia közt a Wisteria sétánnyal. Ez üres volt és meglehetősen sötét, mert a két utcával ellentétben, melyek közt húzódott, itt nem voltak lámpák. Az átjáró egyik oldalán húzódó garázsfalak és a másik oldalán lévő kerítés közt Harry és Dudley lépteinek zaja tompán hallatszott. - Azt hiszed, most nagy vagy, hogy az a dolog nálad van, mi? – szólalt meg Dudley néhány perc múlva. - Milyen dolog? - Az... Az, amit dugdosol. Harry megint elvigyorodott. - Nem is vagy annyira ostoba, mint amilyennek látszol, mi, Dud? Mondjuk, igaz, ha az volnál, nem lennél képes beszélni és járni is egyszerre... Harry előhúzta a pálcáját. Látta, hogy Dudley oldalról rávet egy pillantást. - Nem engedik neked – mondta Dudley rögtön. – Jól tudom, hogy nem. Különben kirúgnak abból a mutáns suliból. - Na és honnan tudod, hogy időközben nem változtatták meg a szabályokat, Durva D? - Tudom – mondta Dudley, bár hangjában némi bizonytalanság csengett. Harry csendesen elnevette magát. - Anélkül az izé nélkül nem lenne bátorságod, hogy kikezdj velem – vicsorgott Dudley. - Ahogy te sem mernél megverni egy tízévest, a négy haverod nélkül a hátad mögött. Meg tudtad jegyezni a címet, amit azzal a boxmeccsel nyertél? Az ellenfeled hány éves volt? Hét? Nyolc? - Tizenhat, ha éppen tudni akarod – mordult fel Dudley. – És húsz percig feküdt ájultan, miután megvertem és kétszer akkora volt, mint te! Csak várj, míg elmondom apának, hogy azzal az izével mászkálsz... - Mostmár rohanunk apucihoz, ugye? Az édes kicsike boxbajnoka megijedt a csúnya Harry pálcájától? - Éjjel persze már nem vagy ilyen bátor, mi? – mondta Dudley gúnyos mosollyal. - Az éjjel az most van, Dudlimudli. Tudod, mi így hívjuk, amikor minden ilyen sötét lesz. - Úgy értettem, hogy amikor ágyban vagy – morogta Dudley. Hirtelen megállt, csak úgy, mint Harry, aki unokatestvérére bámult. A sötétben látta, hogy Dudley arcára különös, diadalmas kifejezés költözött. - Hogy érted ezt, hogy nem vagyok olyan bátor, amikor ágyban vagyok? – kérdezte Harry zavartan. – Mitől félnék ott, talán a párnámtól? - Hallottalak tegnap este – mondta lélegzetvisszafojtva Dudley. – Beszéltél álmodban. És jajgattál. - Miről beszélsz? – kérdezte Harry, és a gyomrában hirtelen valami fagyosat érzett. Tegnap éjjel álmában megint ott járt. A temetőben. Dudley élesen felnevetett, majd éles, nyöszörgő hangon szólalt meg: - „Ne öld meg Cedricet! Ne öld meg Cedricet!” Ki az a Cedric? Talán együtt jártok? - Én.. hazudsz – mondta Harry abban a pillanatban, de érezte, hogy a szája kiszárad. Tudta jól, hogy Dudley nem hazudik. Másképp honnan is tudhatna Cedricről? - „Apa! Segíts rajtam, apa! Meg fog ölni! Apa!” Húúúú! - Fogd be a szád – mondta halkan Harry. – Fogd be a szád Dudley, figyelmeztetlek... - „Apa, gyere és segíts! Anya! Segítsetek! Megölte Cedricet! Apa, segíts! Meg fog..” Ne szegezd azt rám! Dudley hátrálni kezdett. Harry maga előtt tartotta a pálcát és azt egyenesen Dudley szívének szegezte. Tizennégy évnyi gyűlölet kezdett lassan szétterjedni benne. Miért ne támadhatna rá, miért ne átkozhatná el Dudleyt, legszívesebben elátkozná annyira, hogy rovarként kellene hazakúsznia, elképedve, csápokkal a fején... - Soha többé ne beszélj erről – vicsorgott Harry. – Megértetted? - Másfelé mutass azzal az izével! - Azt kérdeztem, megértetted? - Másfelé mutass! - MEGÉRTETTED? - VIDD INNEN AZT A... Dudleynak egyszer csak elakadt a lélegzete és furcsán remegni kezdett, mintha hirtelen jeges vizet zúdítottak volna rá. Valami történt az éjszakával. A csillagos mélykék ég hirtelen koromfeketévé és teljesen fénytelenné vált – a csillagok, a hold, a halványan derengő utcai lámpák fénye az átjáró mindkét végén eltűnt. Az autók távoli zaja és a fák halk susogása elhalt. A álmosítóan meleg levegő dermesztően hideggé vált. Áthatolhatatlan, teljes, csendes sötétség vette körül mindkettőjüket, mintha egy óriás kéz hirtelen egy vastag, fagyos lepelbe burkolta volna az egész átjárót, elvakítva őket. Egy pillanatig Harry azt hitte, annak ellenére, hogy erősen próbálta megakadályozni, akaratán kívül sikerült varázsolnia, de aztán – ahogy az esze is fölfogta azt, amit érzékei – rájött: neki nincs akkora ereje, hogy eltüntesse a csillagokat. Ide-oda forgatta fejét, hátha megláthat valamit, de a sötétség, akár egy súlytalan kendő, ereszkedett a szemére. Ekkor Dudley rémült hangját hallotta: - M-mit csinálsz? Ha-hagyd abba! - Semmit sem csinálok. Fogd be a szád és ne mozdulj! - N-nem látok semmit! M-megvakultam! Meg... - Azt mondtam, fogd be a szád! Harry mereven állt, ide-oda forgatva a szemét. Egész teste reszketett a hidegtől; mindkét karja libabőrös lett, hajszálai pedig égnek álltak a tarkóján. Mindkét szemét tágra nyitotta és egyre csak kémlelte a sötétséget, de semmit sem látott. Az nem lehet... Lehetetlen, hogy itt vannak... Itt, Little Whinging-ben... Hegyezte a fülét... Előbb kell hallania őket, mint meglátnia... - Meg-megmondalak apának! – nyöszörgött Dudley. – H-hol vagy? Mit csi... - Befognád végre? – sziszegte Harry. – Próbálok figy... Hirtelen elnémult. Hallott valamit, amitől félelme beigazolódni látszott. Volt valami az átjáróban, nem messze tőlük. Valami, ami hosszú, rekedt, hörgő lélegzeteket vett. Harry érezte, hogy a rettenet végigfut rajta, ahogy mozdulatlanul állt a fagyos levegőben. - Fe-fejezd be! H-hagyd már abba! Meg-meg foglak ütni, es-esküszöm, hogy meg... - Dudley, fogd... BUMM A levegőből egy ököl lendült elő és Harry egy óriási ütést érzett a halántékán, amitől a lába alól kicsúszott a talaj. Szeme előtt apró fehér fénypontok táncoltak. Ebben az órában már másodjára érezte úgy, hogy a feje kettéhasad a fájdalomtól; a földre zuhant, a pálca pedig kirepült a kezéből. - Dudley, te idióta! – kiáltotta, a szeméből patakzott a könny a fájdalomtól. Négykézlábra emelkedett és eszeveszetten forgatta a fejét a vaksötétben. Hallotta, ahogy Dudley botorkálva nekimegy a kerítésnek. - DUDLEY, AZONNAL GYERE VISSZA! BELEÜTKÖZÖL! Szörnyű ordítás hallatszott és Dudley léptei elhaltak. Ugyanebben a pillanatban Harry úgy érezte, a levegő megfagy a háta mögött. Ez csak egyet jelenthetett. Nem csak egy volt. - DUDLEY, NE NYISD KI A SZÁD! BÁRMI TÖRTÉNIK IS, NE NYISD KI A SZÁD! A pálcám – motyogta Harry és őrülten tapogatni kezdte a földet, a kezei mintha rohanó pókokká váltak volna. – Hol a pálcám... Lumos! Automatikusan mondta ki a varázsigét, hogy egy kis fényt kapjon a kereséshez, de óriási meglepetésére a pálcája, mely pár centivel arrébb feküdt egyik tapogató kezétől, meggyulladt a hegyén. Harry felkapta, lábra emelkedett és körbenézett. A gyomra fordult egyet. Egy lebegő csuklyás alak egyenesen felé suhant a levegőben, lába is, arca is eltűnt köpönyege mögött, s jöttében vadul szívta a levegőt. Harry hátrálva felemelte a pálcáját. - Expecto patronum! Ezüstös füstgomolyag csapott fel pálcája hegyéből, amire a dementor lelassult, de a varázslat nem sikerült megfelelően. Harry hátratántorodott, elbotolva a saját lábában, a dementor pedig lassan fölé hajolt. Harry agyát elborította a félelem. Koncentrálj... Két szürke, nyálkás, rothadó kéz bukkant ki a dementor köpönyege alól és Harry felé nyúlt. Suhanó hang töltötte meg a fiú fülét. - Expecto patronum! Harry hangja távolian és halkan zengett. Újabb füstgomolyag csapott fel a pálcából, de ezúttal még az előzőnél is erőtlenebb. Nem tudja megcsinálni, már nem tudja használni ezt a varázsigét. Nevetés töltötte meg a fejét, éles, sivító nevetés... Érezte, ahogy a dementor rothadt, fagyos lélegzete beáramlik a tüdejébe és fojtogatni kezdi. Gondolj valami másra... Valami vidámra... De egy vidám gondolata sem volt. A dementor jeges kezei lassan Harry nyakára kulcsolódtak; az éles nevetés egyre hangosabb és hangosabb lett a fejében és a hang beszélni kezdett: „Köszönj szépen a halálnak, Harry... Talán nem is fog fájni... Habár nem tudom, még sosem haltam meg...” Soha többé nem látja viszont Ront és Hermionet... És az arcuk hirtelen élesen kirajzolódott a szeme előtt, ahogy kétségbeesetten levegőért küzdött. - EXPECTO PATRONUM! Egy hatalmas ezüst szarvas bújt ki Harry pálcájából. Az agancsai felöklelték a dementort ott, ahol a szívének kellett lennie; az hátraesett, súlytalanná vált, akár a sötétség és, mint egy denevér, ellibent az éjszakában. - ERRE! – kiáltotta Harry a szarvasnak. Megfordult, és, pálcáját a magasban tartva, rohanni kezdett az átjáróban. – DUDLEY? DUDLEY! Nem sokkal arréb meglátta őket. Dudley a földön kuporgott, karjait az arca elé szorította. A dementor fölé hajolt és csúszós kezeivel a csuklóját fogva próbálta szétvenni a karjait, fejét igyekezett Dudley arcához préselni, minden bizonnyal azért, hogy megcsókolja. - KAPD EL! – kiáltotta Harry és egy suhanó hang kíséretében a szarvas elvágtázott mellette a dementor felé, akinek láthatatlan arca már alig néhány centiméterre volt csak Dudley-étól. A szarvas felöklelte a második dementort is, ami, akárcsak a társa, fellebbent a levegőbe és eltűnt az éjszakában. A csodálatos állat az átjáró végéhez futott és ezüstös köd nyelte el. A hold, a csillagok és az utcai lámpák fénye mind visszatért. Meleg szellő süvített végig a levegőben. A fák újra susugni kezdtek a szomszéd kertekben és a Magnolia közből autózúgás hallatszott. Harry mozdulatlanul állt, érzékei vibráltak, ahogy próbáltak visszaszokni a váratlanul újra normálissá vált dolgokhoz. Egy kis idő múlva észrevette, hogy a pólója teljesen hozzátapadt a testéhez. Valósággal úszott az izzadságban. Egyszerűen képtelen volt elhinni, ami az imént történt. Dementorok itt, Little Whinging-ben... Dudley továbbra is a földön kuporgott, nyöszörögve és reszketve. Harry lehajolt, hogy megnézze, képes e lábra állni, amikor hirtelen rohanó léptek zaja hallatszott a háta mögött. Villámgyorsan megfordult, pálcáját előreszegezve. Mrs Figg, a bolond szomszéd öregasszony állt meg zihálva előtte. Ősz haja kibomlott a hajhálójából, kezében zörgő fonott bevásárlószatyor himbálózott, lába pedig félig kibújt skótmintájú papucsából. Harry megpróbálta gyorsan eldugni a pálcát szem elől, de... - El ne rakd azt, te ostoba! – sikoltott fel Mrs Figg. – Lehet, hogy még több is van belőlük! Ó, én megölöm Mundungus Fletchert!
Fjdhj Dsdsffds
http://darkarts.uw.hu/order.htm Itt megtalálható a Harry Potter 5 könyv tartalma!
Gorzás Anita
szerintem jó hogy leírtad Zsolti ezt mert mind például én nem tudok ugy angolul hogy egybe eltudjam olvasni a könyvet és nagyon izgatott mit tartalmaz a könyv!
Nap Hold
Minden elismeresem Zsolte es tarsaie, biztos nagyon sokat dolgoztak a forditason,de rossz is egy kicsit mert rajongok ezreitol veszik el a felfedezes oromet!!! Szerintem az lett volna a megoldas, hogy minden nyelven egy idoben adjak ki!! Igazan tudhatta volna JKR, hogy igy minden nem angol nyelvu rajongo elolvashatja a neten a sajat nyelven!
Itti Pitti
Nap Hold! Ne tevesszen meg K.ZS., mert nem o forditotta, csak atmasolta ide a Darkrol!!!
Bűbáj Lily
A könyv SZUPER!!! G. Zsófi te nem voltál egész véletlenül az első magyar HP club tagja? :)))) (Weela-Gosh)
- Serena-
K e r e k i Z s o l t !! Hogy mered lemásolni a Dark Artsról a Libri véleménynyilatkozóba az ötödik kötet majdnem összes fejezetet?!! (Azt hittem, hogy DA nevű honlap szerkesztője vagy ill. közeli hozzátartozó...) Szégyellje magát! (Tiszta slytherines....)Egyébként no comment... Minden HP témájú honlapok szerkesztőjének joga van a másolók ellen "büntetni". Javaslatom: Előbb beszéljétek meg a dolgot, ha a szerkesztő megengedi, akkor ekkora ügyet csinálsz belőle a fórumba, NE pedig a véleménynyilatkozóba! Tisztelettel megértést köszönjünk. Serena. Nagyon-nagyon izgalmas a Főnix-rend kötet!!! :-D!!!!!!!Érdemes várni a magyar változatra!!!!!!!!!!!;-P
Katie Bresz
jó hogy zsolt felrakta a rövidítést, de még sem mert én meglepetés szerűen akartam olvasni a könyvet.persze nem tudtam megálni ,hogy el ne olvassam!
Katie Bresz
Én nagyon szeretem a Harry Pottert!!!!!!!!
H H
Szerintem az "Azkabani fogoly" mellett a legjobb kötet. Tényleg eléggé sötétre sikeredett, de a vége tetszett (habár Black halála rányomja a bélyegét) a Department of Mysteriesben. És nem az van a végén, hogy Harry mellett más is legyőzheti Voldemortot, hanem (mindenki csaka a saját felelősségére olvasson tovább, habár később úgyis megtudjátok): a végén a Sötét Nagyúrnak, vagy Harrynek meg ölnie a másikat. Tehát Potter úrfi vagy a gyilkos lesz, vagy az áldozat.
Zsolt Kereki
Ha valakinek kell a dark arts harry potter 5 könyvének a fejezetek tartalmának leírása, akkor dobjon nekem egy emailt. Egyébként már az összes fejezet tartalma megvan már a da honlapon. zsoltkereki@hotmail.com
Black Szabbi
teljesen jó, h. Zsolt fordítja. vagy valahonnan lelopja, mindegy. Akit nem érdekel, az minek olvassa el a kuvonatokat?!
Spool Kim
Mikor fogják lefordítani??????Megfog egyátalán jelenni??? LIBRI semmi bajom veletek de ebbe a tempóba még az unokáim sem kapják meg!!!!!!! Már nagyon-nagyon várom!!!!!!!!!!!!!!
Spool Kim
Kereki Zsoltnak üzenném hogy LÉTSZIVES ne írja meg mi lessz benne!!!!!!!!!VAGY ha annyira biztos akkor fordítsa le a könyvet!!!!!!!!!!!!!!!OKÉ!!!!!!
Zsolt Kereki
zsoltkereki@hotmail.com
Zsolt Kereki
32. fejezet Kint a tűzből Harry, amint magához tért a látomásból, meg akarta keresni McGalagonyt, hogy beszámoljon neki arról, amit látott. Azonnal a gyengélkedőre ment, de kiderült, hogy a tanárnő nincs ott; a Szent Mungóba vitték, mert annyira súlyosak voltak a sérülései. Harry nem tudta, mihez kezdjen, úgy érezte, nincs senki, akihez fordulhatna. Szerencsére összefutott Ronnal és Hermionéval. Sietve elmondta nekik, mit látott, és azon töprengett, hogyan juthat el mielőbb a Minisztériumba. Hermionét nem győzte meg a történet, nem értette, hogyan jutott be Voldemort a Minisztériumba úgy, hogy senki nem vette észre, és abban sem volt biztos, hogy Siriust valóban elfogta. Harry fejéhez vágta, hogy az a baj vele, hogy szereti a hős megmentőt játszani, ezért nem tud higgadtan gondolkodni. És lehet, hogy Voldemort is ezt a tulajdonságát használja ki, hogy odacsalja. A veszekedésre odajött Ginny és Luna is, és végül abban egyeztek meg, hogy először Harry leellenőrzi, hogy valóban elment-e otthonról Sirius, és csak azután kezd akcióba. Megbeszélték, hogy Ron elcsalja Umbridge-et Hóborcra hivatkozva, Luna és Ginny pedig őrt állnak az irodájához tartozó folyosón, és elküldenek minden arra járót. Így Harry megint használhatja a nő kandallóját. Sirius konyhája kihaltnak tűnt, csak Kreacher bujkált az egyik sarokban. A manó mindkét kezét vastag kötések borították, de rendkívül elégedettnek tűnt. Harry kérdésére azt felelte, hogy Sirius elment, és az egész házban nincs senki. Amikor Harry megemlítette a Rejtélyek Ügyosztályát, a manó megjegyezte, hogy Sirius soha nem fog onnan visszatérni, és ő végre megint csak az úrnőjét szolgálhatja. Umbridge kirángatta a kandallóból Harryt, és kiderült, hogy azért ért vissza olyan gyorsan, mert riasztó bűbájokat tett a szobájára, így egyből tudta, hogy betörtek hozzá. Társait elfogták a Felügyelő Osztag tagjai, és a foglyok most némán dulakodtak őrzőikkel a szobában. Ráadásul Neville-t is elkapták, amikor meg akarta védeni Ginnyt a mardekárosoktól. Umbridge mindenáron tudni akarta, kivel beszélt Harry a kandallóban. Miután a fiú konokul hallgatott, elküldte Dracót Pitonért. A professzortól egy újabb üveg veritaserumot kért, de Piton felhívta rá a figyelmét, hogy az utolsó üveget akkor vitte el tőle, amikor ki akarta hallgatni Harryt, új adag készítéséhez pedig egy hónapra van szüksége. Umbridge nagyon dühös lett és kilátásba helyezte Piton kirúgását, aki szemlátomást nem vette a szívére a fenyegetőzést. Harrynek eszébe jutott, hogy Piton is tagja a Főnix Rendjének, ezért minden erejével azon volt, hogy a tanár kiolvassa a gondolataiból, amit látott. De Umbridge folyton megzavarta az elmeolvasást. Utolsó elkeseredésében Harry a távozó professzornak azt kiáltotta: "Elkapta Tapmancsot azon a helyen, ahol azt a dolgot őrzik." Umbridge tudni akarta, miről beszél a fiú, de Piton azt mondta, fogalma sincs. A nő ezek után közölte, nincs más lehetősége, mint Crutiatusszal kényszeríteni Harryt az igazmondásra. Hermione nagyon megijedt, és úgy döntött, inkább bevall mindent. De ahelyett, hogy az igazat mondta volna, azzal állt elő, hogy Dumbledore irányításával egy fegyvert készítettek, amit mostanra sikerült befejezni, és a volt igazgatót akarták értesíteni, hogy végre elkészült. Umbridge-et nagyon érdekelte a fegyver, ezért rendkívül elégedett volt, amikor Hermione azt mondta, hajlandó megmutatni neki, hogy hol van. Sikerült elérnie, hogy a mardekáros osztag ne menjen velük, és hármasban Harryvel elindultak.
Severyn Snape
Kereki Zsolt! Kérlek, küldj nekem egy mailt! A Dark Arts oldalon megtalálod a címemet. Fontos lenne, vmit meg akarok beszélni veled és nem tudom a címedet. Már írtam délelőtt is, de eltűnt a hozzászólásom...
Zsolt Kereki
http://db.gamefaqs.com/console/xbox/file/harry_potter_cos_e.txt Ez a Xbox Harry Potter És a Titkok Kamrája játék leirása. Ha van valakinek kedve forditsa le majd tegye be ide ! Thanks
Zsolt Kereki
31. fejezet Az RBF vizsgák Harry és Hermione nagy nehezen bevallották Ronnak, hogy nem látták a meccsen a parádés védéseit, és elmesélték, hogy helyette megismerkedtek Grawppal a Tiltott Rengetegben. Ron legalább úgy meg volt döbbenve, mint ők, és remélte, hogy Hagridot nem rúgják ki az év vége előtt, és így megússzák az angolórákat az óriással. Piton nem kereste fel Harryt, hogy folytassák a magánórákat, ebből Harry arra következtetett, hogy Lupin bizonyára nem beszélt vele az ügy érdekében, vagy ha meg is tette, Piton nem hallgatott rá. A vizsgák közeledtével a diákok az anyag ismétlésével foglalkoztak, és Hermione annyira el volt merülve, hogy Harry legnagyobb örömére nem jutott eszébe, hogy arról faggassa, mikor folytatják a magánórákat. A vizsgaláz eluralkodott az ötödéveseken, és Draco azzal borzolta a kedélyeket, hogy az apja jóban van a vizsgabizottság elnökével, akit legutóbb vacsorára is meghívtak. De kiderült, hogy a hölgy jó barátnője Neville nagymamájának, és ő sosem hallotta, hogy Malfoyékról beszélt volna. Körbejártak a különböző illegális agyserkentő szerek is, és Hermione latba vetette minden prefektusi befolyását, hogy eltüntesse őket. A vizsgáik két héten át tartottak, és megtudták, hogy az eredményeiket valamikor júliusban kapják majd kézhez. Az első vizsgájuk a bűbájtan elmélet volt hétfő délelőtt, a gyakorlati vizsgára pedig délután került sor. Ez utóbbin Harry jól teljesített, és közben látta, hogy Malfoy elrontja az egyik feladatot. Másnap az átváltoztatástan következett, és apró hibáktól eltekintve azt is túlélte. Aztán jött a gyógynövénytan, majd a sötét varázslatok kivédése. Ez utóbbin Harry végre úgy érezte, mindent jól csinált; az összes elméleti kérdésre tudta a választ, a gyakorlaton pedig minden feladata sikerült, és a végén a vizsgabiztos kérésére még egy patrónust is megidézett. A bájitaltan vizsga elméleti része nehéznek bizonyult, bár szerencsére egy egész kérdéssor szólt a százfűlé főzetről, amit Harryék korábbana illegálisan elkészítettek, így ezekre a kérdésekre biztonsággal tudott válaszolni. A gyakorlati vizsga sem volt olyan rémes, mint a bájitaltan óráik általában, mivel Piton helyett vizsgabiztosok vették körül őket. Harry nem volt megelégedve a főzetével, de abban azért biztos volt, hogy nem bukott meg. Szerencsésen lezajlott a legendás lények gondozása vizsga is, a jóslástan viszont teljes kudarcnak bizonyult, a rögtönzésen kívül Harry egyebet nem produkált. Ezután következett a csillagászat, amit este 11-kor tartottak az északi toronyban. A diákok már javában rajzolták be a bolygókat az üres csillagtérképekre, amikor Harry arra lett figyelmes, hogy alattuk, a kastély bejáratánál felgyúlnak a fények, és az épületből öt vagy hat ember lép ki. Az egyik alakban felismerte Umbridge professzort. Az emberek Hagridhoz tartottak, aki beengedte őket a kunyhójába. Kisvártatva egy üvöltés, majd egy durranás hangzott a ház irányából, és most már minden szempár az eseményeket kémlelte az égbolt helyett. Hamarosan üvöltözve és az öklét rázva kirontott Hagrid a házából. Nyomában az emberek átkokat kezdtek lődözni rá, de úgy tűnt, hogy mind lepattan róla, ő pedig sértetlen maradt, és puszta kézzel szembeszállt velük. Az egyik kábító átok eltalálta Agyart, amitől a kutya elterült a földön. Hagrid dühödten küzdött a támadóival, és nem egyet közülük méterekre elhajított. Ekkor újra kinyílt a kastély bejárati ajtaja, és McGalagony rontott ki rajta. Kiabálni kezdett, hogy hagyják békén Hagridot, de négyen is kábító átkot küldtek rá, amitől eszméletlenül esett össze. Hagrid dühödten elintézte támadóit, majd a vállára vette alélt kutyáját és távozott a kastély birtokáról. Umbridge magából kikelve utasította az embereit, hogy fogják el, de senki nem mert szembeszállni az óriással. Másnap Harry kialvatlanul és rendkívül kimerülten ment az utolsó vizsgájára, a mágiatörténetre. Addigra az átismételt anyagok teljesen összekavarodtak a fejében, és a fáradtságtól nem tudott koncentrálni. Próbálta visszaidézni Hermione jegyzeteit, de csak töredékmondatok jutottak eszébe. A meleg és a fények elbágyasztották, míg végül újra a minisztériumi folyosón találta magát. Szélsebesen száguldott végig az oly jól ismert úton, míg a gömbökkel teli terembe érve a 97-es sorhoz ért. Ott befordult és a sor végéig ment, ahol egy fekete alakot látott a földön vonaglani. Harry Voldemort hangján szólt a földön fekvő alakhoz: "Szerezd meg nekem… Vedd le onnan… gyerünk… Én nem tudom megérinteni… te viszont igen." Aztán kimondta rá a Crutiót. A fájdalom elmúltával a férfi lassan felemelkedett a földről, és a szemébe nézve azt mondta: "Meg kell, hogy ölj." Sirius volt. Harry arra eszmélt, hogy a földön fekve kiabál.
Zsolt Kereki
30. fejezet Grawp Fred és George sikeres szökése után Roxfortban elszabadult a pokol, az ügyeletes bajkeverő címre pedig rengetegen pályáztak. Az ikrek elintézték, hogy senki se felejtse el őket egyhamar. Szinte legendává váltak, és szállóigék is születtek róluk. Távozásuk következményeképp Umbridge irodájának ajtaján két seprű alakú lyuk tátongott. Frics kicserélte az ajtót, Harry seprűjét pedig a pincében zárták - elé biztonsági trollt állítva. Divattá vált a diákok körében a buborékfej-bűbáj, mivel a sok trágyagránáttól nem lehetett meglenni a folyosón, és Harryék számára csak most vált nyilvánvalóvá, mennyi saját fejlesztésű bonbont adhattak el az ikrek: Elég volt Umbridge-nek a terembe lépnie, a diákok máris elájultak, orrvérzést produkáltak vagy hányni kezdtek. A pálmát azonban a káosz mestere, Hóborc vitte, aki minden lehetséges csínyt elkövetett, hogy pokollá tegye Umbridge életét. Ron és Hermione arra gyanakodtak, hogy az ikrek feketén szerezték a pénzt a boltjuk megnyitásához. Ekkor Harry végre elmondta nekik, hogy a pénzt ő adta az ikreknek a tavalyi nyereményéből. Ez láthatólag megnyugtatta barátait, és Ron elhatározta, hogy Mrs Weasleynek is megírja ezt, nehogy rosszat feltételezzen a fiairól. Hermione újra szóbahozta, hogy Harrynek beszélnie kéne Pitonnal a magánórák miatt, de a fiú ismét elodázta a dolgot. A szezon utolsó meccse a Griffendél kontra Hollóhát mérkőzés volt. Ron úgy állt hozzá, hogy ennél rosszabb már nem lehet. Ráadásul az ikrek sem voltak már ott, akik miatt kisebbségi érzése lehetett, ezért Hermione feltételezte, hogy talán most jobban fog játszani. A Mardekárosok újra rázendítettek a "Weasley a mi királyunk" kezdetű nótára, a meccs első gólját pedig a Hollóhát szerezte. De ekkor Harry és Hermione háta mögött megjelent Hagrid. Kihívta őket a pályáról, hogy egy nagyon fontos dologról beszéljenek. Azt mondta, most kell, hogy vele menjenek, amikor a tömeg másra figyel, és biztos, hogy nem veszi észre őket senki. A Tiltott Rengeteg felé haladva Hagrid magához vette a nyílpuskáját, és elmondta, hogy a kentaurok miatt óvatosnak kell lennie, mert Firenze miatt most elég háborús kedvükben vannak. De Hagrid nem emiatt hívta barátait az erdőbe. Már jó ideje mentek, letértek az ösvényről is, de még mindig nem mondott semmit. Óráknak tűnő botorkálás után megálltak, és Hagrid magyarázatba kezdett. Azt mondta, bármelyik nap kirúghatják az állásából, Umbridge csak az indokot keresi. Ezért segítségre van szüksége, Harry pedig megígérte neki, hogy természetesen segítenek. Hagrid nagyon örült, mert biztos volt benne, hogy számíthat rájuk. Továbbhaladtak, de mintegy tizenöt perc gyaloglás után megállt egy helyen, és csendre intette őket, mondván, "alszik". Éktelen horkolást hallottak, és rémülten kérdezték, hogy mi az. Egy óriás volt. Hagrid elmondta, hogy nem viheti magával, ha el kell hagynia az iskolát, majd elmesélte, hogy azért került ide, mert ő az öccse, Grawp - legalábbis így hangzik az, amit a neveként mondott. A többi óriás csúfolta és bántotta, mert túl "kicsi" volt, persze az ő szemükben. Harry rádöbbent, hogy ezért tartott olyan sokáig Hagridnak a hazaút, ezért jöttek külön Madame Maxime-mal és ezért voltak a sebesülései. Végül a két diák legnagyobb megrökönyödésére Hagrid előadta, miért is hívta őket ide: A kérése az volt, hogy tanítsák Grawpot angolul. Hozzátette, nem kell gondoskodni róla, élelmet tud szerezni és ellátja magát, csak egy kis társaságra van szüksége. Majd felkeltette a féltestvérét, hogy bemutassa neki Harryéket. Ők csak álltak a félelemtől földbegyökerezett lábbal. Az óriás kissé "morcosan" ébred, Hagrid mégis megpróbálkozott a bemutatással. Hermionét az egyszerűség kedvéért Herminek nevezte. Mivel Grawpot sokkal jobban érdekelte a több tíz méteres fák kicsavarása, mint a jövevények, így Hagrid jobbnak látta, ha elmennek. Visszafelé azonban újabb akadály állta útjukat: Összefutottak a kentaurokkal, akik figyelmeztették Hagridot, hogy nem szívesen látott vendég errefelé. Vitatkoztak egy darabig, majd közölték, ez az utolsó alkalom, hogy Hagridot élve elengedték, és most is csak a fiatal barátai miatt. Hagrid majdnem rájuk támadt, amikor azt mondták, hogy többé nem teheti be a lábát az erdőbe, de Harryék elrángatták. Visszaérve üdvrivalgás ütötte meg a fülüket. Először azt hitték, újabb gól született, de kiderült, hogy vége a meccsnek. Újból felhangzott a "Weasley a mi királyunk" című nóta, de valahogy furcsán csengett, és rögtön meg is értették, hogy miért, a szöveg ugyanis máshogy folytatódott: "Weasley kivéd mindent… Nem hagy cserben minket…" Kisvártatva a griffendélesek vállán feltűnt a nap hőse, Ron is.
Zsolt Kereki
29. fejezet Pályaválasztási tanácsadás Harry azt hazudta a barátainak, hogy Piton már felkészültnek tartja arra, hogy egyedül gyakoroljon, ezért nem kell többé különórára járnia hozzá. De Hermione ezt nagyon furcsállotta, és úgy gondolta, Harrynek meg kell kérnie Pitont, hogy tanítsa tovább, ő viszont ezt nem tartotta jó ötletnek. Harryt nagyon nyomasztotta, amit a merengőben látott. Úgy érezte, csalódott, kiábrándult az apjából, akiről eddig csupa jót hallott, és aki most egy beképzelt, arrogáns ember képében jelent meg előtte. Bántotta az is, hogy Lily milyen gyűlölettel viseltetett James iránt, és még az is megfordult a fejében, hogy talán az apja kényszerítette Lilyt annak idején, hogy hozzámenjen feleségül. Szeretett volna valakivel beszélni erről, és úgy gondolta, a legjobb az lenne, ha Siriust kérdőre vonhatná. Ginny látta, hogy Harryt bántja valami, és amikor megtudta, hogy a keresztapjára van szüksége, elhatározta, hogy megbeszéli Freddel és George-dzas, hogyan oldhatnák meg a problémát. A klubhelyiségbe érve egy újabb hirdetést találtak, mely szerint minden ötödévesnek meg kell jelennie egy bizonyos időpontban a házvezető tanáránál pályaválasztási tanácsadás céljából. Harrynek hétfőn fél háromkor volt jelenése. Ronnal és Hermionéval a képzési hirdetéseket böngészték, amikor Fred és George megérkezett, és közölték, hogy van egy tervük, hogyan tud Harry beszélni Siriusszal. Ugyanis előkészítették már a legközelebbi bajkeverő akciójukat, és úgy gondolták, ez alatt Harrynek lenne lehetősége a beszélgetésre. Hermione persze akadékoskodott, főleg, miután megtudta, hogy csak Umbridge kandallója alkalmas a feladatra. Harry viszont elfogadta a segítséget. Másnap mágiatörténet órán kivételesen Hermione sem figyelt, ugyanis folyamatosan győzködte Harry-t, fújja le az akciót. De ő hallani sem akart erről. Később a bájitaltan órán nagyon igyekezett, és mivel a professzor egyszerűen levegőnek nézte, könnyebben is ment neki a munka, mint máskor. De amikor kivitte a bájitalát egy kis üvegben óra végén, Piton "véletlenül" lelökte az asztalról és elégtelent adott neki. A pályaválasztási tanácsadásra késve érkezett, és észrevette, hogy Umbridge is ott van. McGalagony megkérdezte, milyen karriertervei vannak, ő pedig kibökte, hogy auror szeretne lenni. A tanárnő szemrebbenés nélkül adott a pályáról felvilágosítást. Közölte, hogy nehéz karrier, már három éve nem vettek fel senkit az aurorképzőbe, és hogy legalább öt tárgyból "jó"-ra kell vizsgáznia majd a RAVASZ-on, többek között sötét varázslatok kivédéséből, átváltoztatástanból, bűbájtanból és bájitaltanból. Ráadásul Piton senkit nem vesz be a RAVASZ előkészítő csoportjába, aki nem ér el kitűnőt az RBF-en. Umbridge közben folyton közbeköhintett, még feszültebbé téve a hangulatot, és végül belekezdett az előadásába arról, hogy Harry miért nem lehet auror. Leginkább a nála szerzett gyenge svk-jegyeire hivatkozott, de McGalagonyt ez nem érdekelte. Ezután azzal fenyegetőzött, hogy Harry-t sosem fogja alkalmazni a minisztárium, de a tanárnőt ez sem hozta zavarba, és kijeletette, hogy Harryt minden erejével az aurori pályára fogja segíteni, még akkor is, ha ez lesz az utolsó dolog, amit ebben az iskolában megtehet. Amikor kirobbant a Weasley-féle kavarodás, Harry magára kanyarította apja láthatatlanná tevő köpenyét és a Siriustól kapott zsebkéssel betört Umbridge irodájába. A kandallóból végre elérte a Grimmauld téri házat, ahol volt alkalma alaposan kikérdezni Siriust és Lupint. Elmesélte, mit látott Piton merengőjében, de Sirius azzal védekezett, hogy még csak tizenöt évesek voltak. Harry ezt a mentséget nem fogadta el. Végül azzal nyugtatták meg, hogy James megváltozott, később már nem támadta meg a társait ok nélkül, és Lily is teljesen önszántából kezdett el vele járni hetedéves korában. A két felnőtt saját magát is hibáztatta a történtekért, de azt elismerték, hogy Piton és James közt sosem szűnt meg a gyűlölködés, és minden alkalmat megragadtak egymás megtámadására a későbbiekben is. Amikor kiderült, hogy Piton megtagadta Harry további tanítását, mindketten szörnyen kikeltek magukból, és a lelkére kötötték Harry-nek, hogy kérje meg Pitont, kezdje el újra tanítani. Ennél ugyanis semmi sem fontosabb most számára. A nagyteremhez érve hatalmas csődületet talált: Minden szem az ikrekre szegeződött, akik az előcsarnokban álltak, a jelek szerint elkapták őket. Frics boldogan hozta az iratot, melyben Umbridge felhatalmazta a korbács használatára, de végül nem élhette ki szenvedélyét, mert az ikrek úgy döntöttek, itt ér véget roxforti pályafutásuk, és most már ideje a nagybetűs életbe belevágniuk. Invitóval lehívták Umbridge irodájából a seprűiket, felpattantak rá, bejelentették, hogy aki látni akarja őket, az az Abszol úti Weasley Varázsvicc szaküzletbe menjen, Hóborcnak pedig a lelkére kötötték, hogy tegye pokollá Umbridge életét. Ezután távoztak. A kopogószellem pedig életében először szót fogadott két diáknak…
Zsolt Kereki
28. fejezet Piton legszörnyűbb emléke Másnap reggelre az iskola folyosóit ellepték a hirdetmények arról, hogy a mágiaügyi miniszter felmentette Dumbledore-t igazgatói posztjából, és helyette Dolores Umbridge-et nevezte ki. Az igazgató távozásának híre és körülményei futótűzként terjedtek az iskolában. Az új igazgatónő első intézkedése az volt, hogy általa kijelölt diákokból létrehozta az ún. Felügyelő Osztagot. Ennek tagjai természetesen jórészt a Mardekárból kerültek ki (pl. Malfoy és bandája), ráadásul pontlevonási jogokat is kaptak. Draco persze élvezettel használta ki a lehetőséget. Frics is felhatalmazást kapott a szobájában lévő kínzóeszközök használatára, az ikrek pedig úgy döntöttek, többé nem fogják vissza magukat, hanem valódi botrányt és kavarodást fognak okozni, nem törődve a következményekkel. Umbridge még aznap hivatta Harryt az irodájába. Harry felkészült a legrosszabbra, ezért nagyon megdöbbent, amikor a nő hellyel és itallal kínálta. Némi unszolás után elfogadott egy teát, de feltűnt neki, hogy Umbridge nagyon sietteti, hogy igyon, ezért elhatározta, hogy csak úgy csinál, mintha inna, biztos, ami biztos. A nő arra volt kíváncsi, hol van Dumbledore illetve Sirius. Harry nem árult el neki semmit, Umbridge pedig figyelmeztette, hogy a kastélyban lévő összes kandallót figyelik a Minisztériumban, kivéve persze az övét, így aztán nem lesz lehetősége felvenni a kapcsolatot Siriusszal. A beszélgetést egy nagy robbanás szakította félbe, az iskolát pedig elárasztották az ikrek saját fejlesztésű tűzijátékai, amelyekre nem hatottak Umbridge átkai, és szörnyű pusztítást végeztek az iskolán belül és kívül is, a többi tanár pedig valamiért nem igazán zavartatta magát miattuk. Rábízták Umbridge-ra a tűzijátékok eltűntetését, mert úgy gondolták, ők nincsenek felhatalmazva rá, hogy intézkedjenek. Harry aznap est megint a titokzatos folyosón találta magát, mihelyt elaludt. Az ajtó kinyílt, és egy kör alakú helyiségbe lépett be, ahonnan megannyi ajtó vezetett tovább. Elindult és kinyitotta az egyiket. A mögötte lévő szobát furcsa kattogás töltötte meg, a falakon pedig fények táncoltak. Továbbment és benyitott a következő helyiségbe. Ennek falai magasak voltak, és polcok végtelen sorával voltak tele, rajtuk kis, poros üveggömbök. Továbbindult, mert tudta, merre kell mennie, hogy megtalálja azt, amire olyannyira vágyik, de a tűzijátékok zaja felébresztette. Másnap összefutott Chóval a folyosón, de pillanatok alatt összekaptak, mert a lány úgy gondolta, Marietta nagyon rendes, csak elkövetett egy hibát, és nem csoda, hogy elárulta őket, mivel az anyja a Minisztériumban dolgozik. Harry visszavágott, hogy Ron apja is ott dolgozik, ő mégsem lett áruló. Cho ronda dolognak tartotta, hogy Hermione megátkozta a listát, amit aláírtak, Harry viszont úgy vélte, remek ötlet volt. Haragban váltak el. Az elzárkózás órára érve alig kezdték el a gyakorlást, amikor Draco beviharzott azzal az üzenettel, hogy Umbridge-nek szüksége van a professzor segítségére. Harry egyedül maradt az irodában, és már éppen indult volna, amikor megakadt a szeme a merengőn. Nem bírt ellenállni és belekukkantott azt remélve, hogy valami információt talál a Rejtélyek Ügyosztályáról A nagyteremben találta magát, ahol éppen svk-ból folyt RBF vizsga. A diákok között megtalálta a 15 éves Pitont, Siriust, Lupint, Pettigrewt és az édesapját, Jamest. Piton szorgalmasan írta a végeláthatatlan hosszúságú dolgozatát, Sirius és James viszont szemmel láthatóan lazára vették a dolgot, a kitűnőhöz szükséges mennyiséget úgyis kirázták a kisujjukból. A vizsga végeztével mindannyian kivonultak a tópartra, és a griffendéles banda letelepedett egy fa alá. Piton arrébb, a bokrok árnyékában nézte át a dolgozatkérdéseket. James egy percig sem maradt nyugton; folyton a tóparton ülő lányok felé sandított, borzolta a haját és egy elcsent cikesszel szórakozott. Miután Sirius kijelentette, hogy unatkozik, James észrevette Pitont, és mindketten elindult felé. Pettigrew izgatottan figyelte a jelenetet, Lupin viszont látszólag a könyvébe mélyedt és nem szólt semmit, amikor James belekötött Pitonba és villámgyorsan lefegyverezte a pálcát rántó fiút. Amikor Piton fel akarta venni a pálcáját, Sirius egy átokkal megbénította. A diákok közben odasereglettek és kíváncsian figyelték a jelenetet. Piton átkozódni kezdett, James erre szappanbuborékokat varázsolt a szájába. Ekkor lépett a színre Lily Evans, aki Piton védelmére kelt. Kérdésére, hogy mit ártott nekik Piton, James azt válaszolta, elég baj az is, hogy létezik. Miután Lily elmondta őt mindennek, James kijelentette, hogy békén hagyja Pitont, ha a lány randizik vele, de ő hallani sem akart erről. Piton közben magához tért és egy átokkal felsértette James arcát, aki azon nyomban a levegőbe emelte és fejjel lefele fordította őt. Piton talárja felcsúszott, szürkés alsóneműje pedig hatalmas tetszést aratott az egybegyűltek körében. Lily addig veszekedett Jamesszel, amíg az végül abbahagyta a kínzatást, de Piton nem köszönte meg a lány segítségét, hanem sértegetni kezdte őt. Lily visszavágott neki, majd alaposan kiosztotta Jamest, és utána faképnél hagyta. A fiú Pitonon vezette le a mérgét, és ismét a levegőbe emelte fejjel lefelé fordítva… Harryt ezen a ponton kirángatta Piton a merengőből, és magából kikelve utasította ki az irodájából, a magánórákat pedig részéről befejezte. Harryt viszont csak az foglalkoztatta, hogy Pitonnak mégis igaza volt, amikor azt mondta, hogy az apja végtelenül arrogáns volt annak idején.
Zsolt Kereki
27. fejezet A kentaur és az áruló Az első jóslástan órára Firenzével egy olyan teremben került sor, amit Dumbledore erdővé varázsolt. A diákok nagyon élvezték, hogy a fűben fekve bámulhatják a csillagos eget, de a jóslástanhoz most sem jutottak közelebb, mint annak idején Trelawneyval. Firenze fel is hívta a figyelmüket, hogy ez nem olyan tudomány, amit emberi lények el tudnának sajátítani. Óra után a kentaur marasztalta Harryt, és megkérte rá, hogy adja át az üzenetét Hagridnak, miszerint hagyjon fel azzal, amit csinál, mert nincs semmi értelme. Azt is elmesélte, hogy a többi kentaur kitagadta őt, amikor úgy döntött, segít Albus Dumbledore-nak és elvállalja az állást. Meg is ölték volna, ha Hagrid nem menti meg az életét. Harry átadta a furcsa üzenetet Hagridnak, de látszólag nem volt semmi hatással az óriásra. Először úgy tűnt, nem is érti, miről van szó, aztán csak legyintett és azt mondta, nagyon is jól halad azzal, amit csinál. A titkos svk órákon elkezdték a patrónus-idézést, amit mindenki nagyon élvezett. Mivel nem volt a közelben dementor, elég könnyedén meg tudták idézni a ragyogó lényeket. A gyakorlás kellős közepén megjelent a titkos teremben Dobby, és Harrynek sikerült kiszedni belőle, hogy Umbridge tudomást szerzett a gyűlésről, és éppen ide tart. Mindenki kirohant, de Draco elkapta Harryt. Hamarosan Umbridge is odaért és felvitte őt Dumbledore-hoz. Az igazgató irodájában többen is voltak: McGalagony prfesszor, Cornelius Caramel, Percy Weasley, Kingsley Shacklebolt és egy másik férfi. Utóbbi kettő az ajtónál állt őrt. Kiderült, hogy a miniszter és az emberei azért vannak itt, mert tudomásukra jutott az illegális svk klub működése. Harry majdnem be is vallotta, hogy létezik a klub, de ekkor észrevette, hogy Dumbledore - habár nem a szemébe nézett, hanem a szőnyegre - de alig észrevehetően nemet intett a fejével. Ekkor ő is tagadni kezdett, a miniszter pedig magán kívül volt a méregtől. Umbridge viszont nem jött zavarba, hanem hozta a tanút, Cho barátnőjét, Mariettát. A lány nagyon riadtnak tűnt, és a kezével takarta az arcát úgy, hogy csak a szeme látszott. Amikor a miniszter arra kérte, hogy emelje fel a fejét és nézzen rá, mindannyian hátrahőköltek, a lány arcán keresztben ugyanis sötétvörös pattanások sorából a következő szó rajzolódott ki: ÁRULÓ. Harry egyből tudta, hogy ez Hermoine átkának a következménye, ami a klub taglistájának aláíróit sújtja, ha az beárulja őket. A lány arcán éktelenkedő jelet nem tudták semmivel sem eltüntetni, Marietta pedig riadt volt és nem beszélt egyáltalán. Umbridge elmondta, hogy a tudomására jutott a Szárnyas Vadkanban rendezett megbeszélés, de Dumbledore azzal érvelt, hogy ez még az iskolai klubok szervezését tiltó rendelet bevezetése előtt volt, tehát nem szegtek meg vele semmilyen szabályt Harryék. Arra pedig nincs bizonyíték, hogy a mai gyűlés előtt korábban is lett volna összejövetel. Umbride kérdőre vonta Mariettát, hogy volt-e korábban is ilyen gyűlés, de a lány üveges tekintettel meredt a semmibe és tagadott. Ekkor már azt is letagadta, hogy aznapra gyűlést szerveztek. Umbridge ezután elővette a taglistát. Dumbledore, amint meglátta, hogy a klub neve "Dumbledore Serege", magára vállalta a felelősséget. Azt mondta, nem Harry szervezte a klubot, hanem ő, és ma lett volna az első összejövetelük. Ezután bejelentette, hogy lemond igazgatói posztjáról. Harry, amint megértette, miről van szó, megpróbált közbeavatkozni, de McGalagony, Kingsley és még maga Dumbledore is elhallgattatta. Umbridge és Caramel magánkívül volt az örömtől, hogy Harry helyett egyenesen az igazgatót sikerült kirúgatni Roxfortból, és a sztorit küldték is egyből a Reggeli Prófétának. Dumbledore-t le akarták fogatni, hogy börtönbe vigyék, de ő kijelentette, hogy nem megy önszántából. Közölte, hogy Azkabanból rövid idő alatt ki tudna jutni, de nincs kedve erre pazarolni a drága idejét, ezért úgy döntött, hogy nem megy velük. Kingsley és a másik auror megpróbálták elfogni, de ekkor egy hatalmas dörrenés tört elő Dumbledore pálcájából, majd a füst eloszlott, és Umbridge, a miniszter, valamint annak összes embere öntudatlanul hevert a földön. Dumbledore kihasználta azt a rövid időt, amíg nem tértek magukhoz. Ezalatt elmondta, hogy Kingsley módosította Marietta memóriáját, ezért tagadott le mindent a lány. Harrynek a lelkére kötötte, hogy szorgalmasan tanulja az elzárkózást Pitonnal, mert ez nagyon fontos. Egy percre megszorította a csuklóját, de ekkor Harry homlokába fájdalom hasított, és újra kígyónak érezte magát, és minden vágya az volt, hogy megtámadja az igazgatót. A magukhoz térők pedig már csak hűlt helyét találták Dumbledore-nak, aki Fawkesszal együtt távozott az iskolából.
Zsolt Kereki
26. fejezet Várható és váratlan Vacsoránál Hermione megkérdezte Harryt, mi a helyzet Chóval. Harry elmesélte a kávézóban történteket, mire Herrnione azt mondta, Cho csak féltékennyé akarta tenni őt, amikor Rogerről és Cedricről beszélt, és Harrynek semmi taktikai érzéke sincs, mert másképp kellett volna megkérnie a lányt, hogy menjen vele a Három Seprűbe. Amikor a kviddicsre terelődött a szó, kiderült, hogy Ronnak sehogy sem megy a védés, csak ha senki sem nézi, Ginny viszont meglepően jónak bizonyult. Aztán elérkezett a Griffendél-Hugrabug meccs. Az erősen lámpalázas Ron sorra kapta a gólokat, és a tisztességes vereséget (10 pont) csak annak köszönhették, hogy Ginny elkapta a cikeszt a Hugrabug fogójának orra elől. Harry aznap este álmában megint azon a hosszú, ablaktalan folyosón találta magát, a távolban pedig ott volt a homályos, fekete ajtó. Szerencsésebb volt, mint legutóbb, az ajtó ugyanis félig nyitva volt, mögötte pedig halványkék fény derengett. Kinyújtotta a kezét, hogy kinyissa, de Ron horkantott egyet, mire nagy bosszúságára felébredt. Másnap a reggelinél egy csomó bagoly hozott levelet Harrynek, és kiderült, hogy a Quibbler megjelent. A varázslótársadalom a jelek szerint nem volt rest tollat ragadni, hogy reagáljon a cikkre. Persze voltak, akik kételkedtek, de a zömük elfogadta Harry igazát és kifejezte szimpátiáját. Umbridge a cikk láttán szörnyen kikelt magából, és újabb rendeletet hozott, melyben kicsapás terhe mellett megtiltotta minden diáknak a Quibbler olvasását. Ezzel persze azt érte el, hogy mindenki elolvasta a cikket. A többi tanár szimpátiája elkísérte Harryt mindenhová, apróbb gesztusokkal adták a tudtára, mennyire örülnek a riportnak, és különböző ürügyekkel osztogattak jutalompontokat a Griffendélnek. Harry igazán boldog volt, de a legboldogabbá mégis az tette, amikor Cho odalépett hozzá, és a cikk ürügyén csodálatát fejezte ki Harry hősiessége iránt. Seamus is úgy döntött végre, hogy hisz Harrynek, a cikket pedig az erősen kételkedő édesanyjának is elküldte. Harry öröme akkor lett teljes, amikor Malfoyék savanyú képével is szembetalálta magát, ugyanis a cikkben név szerint megemlített néhány halálfalót, köztük a három jómadár apját. Éjjel megint különös álma volt, de nem a folyosón járt, hanem egy félhomályos szobában, ahol egy halálfaló (Rookwood) térdelt előtte. Harry Voldemort szemszögéből látta illetve cselekedte végig az eseményeket, és kérdéseire a férfi arról számolt be, hogy Avery téves információt adott, mert Bode nem tudta volna megszerezni azt a dolgot, amire Voldemort vágyik, és talán ezért küzdött annyira Malfoy Imperius átka ellen. Voldemort elégedett volt, hogy megtudta ezt az információt, és elhatározta, hogy újra kezdi az egész akciót, ezúttal Rookwoodnak hála, célirányosabban. Másnap Harryék Hermionéval az álmot fejtegették, és rájöttek, hogy a korábban elfogott Rend-tag, Sturgis Podmore, aki most Azkabanban van, mert egy ajtót akart feltörni a Minisztériumban, talán szintén az Imperius átok hatása alatt állt, amikor cselekedett. Piton a különórák alkalmával Harry szemére vetette, hogy azért nem halad a varázslat elsajátításával, mert a látomások miatt különlegesnek tartja magát, és tudni akarja, mit forral Voldemort. De a gyakorlás során érdekes dolog történt: Harry elméje viszonylag tiszta maradt, és végre tudott hajtani egy védővarázslatot. A hatás váratlan volt; Piton emlékképei tódultak Harry fejébe, és meglehetősen szomorú képet festettek a tanár gyermekkoráról. Aztán megint jött a minisztériumi ajtó, és a gyakorlás közben végre valahára feltárult Harry előtt! Egy kör alakú, fekete falú és padlójú szobában találta magát, ahonnan számtalan ajtó vezetett tovább. Piton szörnyen dühös volt ezért a látomásért. Trelwaney professzort kirúgta Umbridge az állásából. A jósnőt nagyon megviselte a kegyetlen bánásmód, és habár Dumbledore nem tudta megakadályozni Umbridge praktikáját, azt azért elérte, hogy ne kelljen az asszonynak elhagyni a kastélyt. Mint lakó, továbbra is maradhatott. Umbridge kárörvendően jelentette be, hogy új tanárt fog kijelölni, de Dumbledore emlékeztette rá, hogy ezt csak akkor teheti meg, ha az igazgató nem talál megfelelő jelöltet a megüresedett jóslástan tanári posztra. Ő viszont talált egyet, méghozzá Firenze, a kentaur személyében.
Zsolt Kereki
A Dark Arts remélem nem haragszik meg ha bemásolom ide a következő epizodók tartalmát! Megérteéseteket előre is köszike! Ja valamelyikötők nem tudna egy xboxos harry potter játék leirást leforditani magyarra angolról?
Gonda Zsófia (a Darkartsos)
Jééé, egy névrokon:) ez nagyon érdekes:) Nem írnál nekem egy mailt a thedarkmoon@freemail.hu-ra? Amúgy a darkarts néha nekem sem jön bwe, próbálkozz később, lehet, hogy szerverjavítás vagy frissítenek épp vagy ilyesmi.
Severyn Snape
Sziasztok! Akit érdekel a könyv 26-32. fejezetének - és persze a korábbiak - rövid tartalma, az menjen a Dark Arts oldalra, ott a Könyv menüponból nyíló link alatt lehet őket elolvasni, ugyanis ebben a másodpercben frissítettem. :-) http://darkarts.uw.hu
K. Zoli
,,a magyar forditas mikorra lessz mec?????????????????????????????????????,, [royalrangers @freemail.hu]
??? Madmax
Én nagy örömmel vettem meg az angol könyvet is, habár én már 4. éve tanulok erősen angolt, eléggé nehéz! Mindenkinek ajánlom, jobb így eredetiben!
Balázs Bálint
Én is most voltam Angliában, és Plymouthban 9.99 fontba került. Persze megvettem és 8(!) nap alatt elolvastam. A történet elég jó bár az nem tetszett banne, hogy néha Harryből dühüngő őrült lesz, és mindenkit leugat aki a közelében van. Kedves Madmax! A rohamtempó miatt a Siriusos rész nekem sem teljesen világos, de majd biztos, hogy mégegyszer elolvasom, és akor majd írok magyarázatot. Egyébként a nyelvtana nem annyira nehéz, mert ez kifejezetten gyerekkönyv, nézz meg egy Tolkien könyvet! Na az nehéz. Szóval az egész nagyon tetszett, és mindenkinek ajánlom.
Severyn Snape
Zsolt! Ezzel együtt úgy gondolom, az lett volna a minimum, hogy feltünteted, honnan szedted az anyagot, nem pedig heteken át hallgatod, ahogy mindenki magasztal a "munkádért". A Dark Artson a Könyv menüpontból nyílik egy link, de ha visszaolvasol a frissítésekben a főoldalon, ott le is van írva. Újból és újból nem szoktam elismételni. És hangsúlyozom, hogy NEM fordítások, csupán egy tartalomleírás néhány olvasó elbeszélése alapján. A fordítással foglalkoznak mások. :-)
Dark Arts Probléma
Hey! Én is jártam a Dark Arts-on, de nem találtam a fordításokat! Hol vannak? Köszi, aki válaszol!
Zsolt Kereki
Ja amugy amivel dicsekedhetek én már láttam / megvan nekem a Terminátor 3 és a Doktor Szöszi egyiket semm játszák még nálunk a mozikban.
Zsolt Kereki
Na de gyerekek! Én sosem mondtam / írtam, hogy én forditottam ezeket az oldalakat. Én mindik csak átmásoltam ide és ennyi volt se több sem kevesebb.
Törpe .
Szerintem nem jó, előre tudni, hogy mi történik: elveszíti az egész a varázsát. Bár az is igez, hogy csak az oltvassa el aki akarja (mármint a rövidítéseket) de szerintem azért most már az a 3 hónap ide vagy oda... Amúgy kedves álfordító: a minimum az lett volna, hogy bocsánatot kérsz Snape-éktől (bár ez neveltetés kérdése: ha ezek után kinyögsz egy bocs-t már ki tudja, hogy igazán így gondolod...)
én én
Zsófi: Próbálgasd 1szer biztosan bejön. Lehet hogy épp fissítették. csak simán darkarts.uw.hu a http://-t se írd be hátha úgy bejön
G. Zsófi
Nekem nem is jött be a http://darkarts.uw.hu ! Biztos égy kell irni?
Egy Harrypotterimádó
Sziasztok! Én csak most láttam, hogy milyen jó, hogy le van irva a forditás, és örülök neki, bárki is irta, és köszönöm Zsoltnaak hogy fölirta. Szerintem rendes dolog volt, és nem vettem észre, hogy azt mondta volna, hogy ő forditott. Szerintem ő csak jót akart. Értékelni nem tudom még, mert nem olvastam végig. De biztosan nagyon baró lesz! (M. Adrienn)
Gonda Zsófia
Én Londonban voltam most és ott vettem meg. Nagyon jó szerintem, és izglamas. Azért már várom a magyart.
Gonda Zsófi
Ő, asszem van még itt egy másik GOnda Zsófia, szal Zsolt nem én irtam neked, én miközben angolul forditom, Lolvasom magyarul is, és egész okos vagyok, mert ezt forditottam kb én is :))
... Vki
Kereki Zsoltnak üzenném, hogy ne lopja el más munkáját, mert akik csinálták azok nagyon-nagyon sokat dolgoztak vele és nagyon rossz nekik, hogy te csak így kiadod. Nem is az a baj, hogy itt is megjelenik, hanem az, hogy úgy állítod be mintha te csináltad volna. Nem nagy dicsőség ellopni más munkáját. Csak ennyi lenne.
Severyn Snape
Bocs, hogy kétszer sikerült beírnom... A lényeg, hogy akit érdekelnek a további fejezettartalmak, annak várnia kell a Dark Arts oldal következő frissítéséig, hacsak addig nem írja meg őket valaki más. :-)
Severyn Snape
Zsófi, köszi, hogy felhívtad a figyelmem a LOPÁSRA! Bizony, ezek a tartalmak mind a darkarts.uw.hu című weboldalon olvashatók, és a következő személyek írták őket: Katie Giorgessa Morgan Le Fay Mioni Jude Ronik és én Örülök, ha az itt lévőknek is örömére szolgál, amit írtunk, csak azt nem értem, hogy aki bemásolja, miért úgy állítja be, mintha ő maga írná... De nem vagyunk egyformák, ugye?
Gonda Zsófia
Hát igen, kedves nemtudommilyen Zsolti, ha jól látom, a fordítást nem te ÍROD be, hanem lelopod. Már elnézést az erős kifejezésért. Ha valakit ÉRDEKEL, hogy hol találja az eredetiket, amikért tényleg megdolgozott VALAKI, akkor jöjjön a darkarts.uw.hu-ra...
Severyn Snape
Zsófi, köszi, hogy felhívtad a figyelmem a LOPÁSRA! Bizony, ezek a tartalmak mind a darkarts.uw.hu című weboldalon olvashatók, és a következő személyek írták őket: Katie Giorgessa Morgan Le Fay Mioni Jude Ronik és én Örülök, ha az itt lévőknek is örömére szolgál, amit írtunk, csak azt nem értem, hogy aki bemásolja, miért úgy állítja be, mintha ő maga írná... De nem vagyunk egyformák, ugye?
Zsolt Kereki
23. fejezet Karácsony a zárt osztályon Harryt teljesen ledöbbentették a hallottak, sötétebbnél sötétebb gondolatok jártak a fejében útban haza a metrón. A végén arra jutott, hogy talán ő az a titkos fegyver, amit Voldemort keres, és az is meglehet, hogy ő támadta meg Mr Weasleyt. Mollyt nyugtalanította Harry állapota, ezért kijelentette, hogy vacsora előtt le kell feküdnie pár órára. Amikor felment a szobájába, tovább kereste az összefüggéseket. Eszébe jutott, hogy Voldemort esetleg animágus, vagy talán elérte valahogy, hogy Harry percek alatt mérföldeket utazzon és elkövesse a támadást. Nem tudta eldönteni, hogy Voldemort tényleg megszállta-e, de úgy vélte, ha igen, akkor veszélybe sodorhatja a Rendet, ezért el kell mennie, és el kell vágnia magát a varázslóvilágtól. Nem volt más választása, mint visszamenni a Privet Drivera. Már éppen indult, amikor egy gúnyos hang, Phineas Nigellusé megszólalt a háta mögött az egyik festményről, és közölte, hogy üzenetet hozott Dumbledore-tól, miszerint Harry maradjon ott, ahol van. Harry teljesen felháborodott azon, hogy Dumbledore csak ennyit képes mondani neki azok után, ami történt. Megint a gondolataiba mélyedt és közben elaludt. Megjelent előtte a kihalt folyosó és a fekete ajtó… elérte az ajtót… elszánta magát a belépésre, de nem tudta kinyitni. Ekkor Ron hangja ébresztette fel, aki vacsorázni hívta. De Harry nem ment le. Másnap mindenki a karácsonyi dekorációval foglalkozott, és Sirius soha nem volt olyan jó kedvében, mint akkor. Láthatóan jót tett neki a társaság, hangos éneke pedig betöltötte az ódon ház minden zugát. Harry másnap kihagyta az ebédet is, mert nem akart látni senkit. Estefelé Csikócsőr szobájában bujkált az éhséggel dacolva, amikor megjelent Hermione, aki úgy döntött, síelés helyett inkább velük tölti a karácsonyt. Felmentek a hálószobába, ahol Ginny és Ron várta őket. Ginny emlékeztette Harryt, hogy ő aztán igazán tudja, milyen az, ha Voldemort a hatalmába kerít valakit, és végül arra jutottak, hogy Harryvel ez nem történhetett meg. Ezután Harry elvetett minden sötét gondolatot, és már el sem tudta volna képzelni a karácsonyt máshol, csak itt, Sirius házában. Az ajándékozás után Harryék elkísérték Hermionét Kreacher - némi túlzással - hálószobának nevezhető zugához, hogy a lány átadja neki az ajándékát, egy saját készítésű takarót. A házimanó nem volt a kuckójában, de a hely tele volt régi relikviákkal és fényképekkel, köztük is kiemelt helyet foglalt el Bellatrix Lestrange képe. Később kiderült, hogy Kreachert napok óta nem látta senki, és Harry arról kérdezte Siriust, nem lehet-e, hogy Kreacher szó szerint vette, mikor érkezésükkor azt mondta neki, "kifelé". De Sirius ezt nem tartotta valószínűnek, és a manó hamarosan elő is került. Aznap újabb látogatást terveztek Mr Weasleyhez, de mivel a metró karácsonykor nem jár, kocsival mentek. Ez alkalommal Mordon és Lupin kísérték el őket. Amikor megérkeztek a kórterembe, Mr Weasleyt kissé furcsán viselkedett, majd miután a felesége gyanút fogott, beismerte, hogy egy fiatal orvos-gyakornokkal úgy gondolták, megpróbálják mugli-módszerrel összevarrni a sebet. De az ötlet kudarcnak bizonyult… A veszekedés elől Harryék egy csésze teára hivatkozva elszöktek, és elindultak megkeresni a büfét. Amikor a negyedik emeletre értek, látták, hogy az emeletre nyíló ajtón egy tábla van: "Bűbáj okozta sérülések", az üvegablakon át pedig egy szőke, kék szemű, émelyítően mosolygó varázsló bámult rájuk: Gilderoy Lockhart. A varázsló szemmel láthatóan még mindig nem emlékezett semmire, csak dolgot akart: autogramot adni, de azt nagyon. A nővér el volt ragadtatva, hogy ennek az édes embernek végre látogatói érkeztek, ezért betessékelte őket a kórterembe. Ez a terem hosszútávon károsodott betegek számára volt fenntartva. A gyógyító magukra hagyta őket, mivel ki kellett osztania az ajándékokat, többek közt egy cserepes virágot a szomszédos ágyon lábadozó Mr Bode-nak. Miközben a nővér osztogatta az ajándékokat, egyszerre csak egy ismerős név hangzott fel: Longbottom. Nem csak Harry hallotta meg, hanem a többiek is, de Harry nem akarta, hogy a többiek megtudják, mi történt Neville szüleivel, ezért el akarta terelni a többiek figyelmét. Ám mielőtt megtehette volna, Ron már észre is vette a fiút, aki épp akkor lépett ki a terem végében lévő paraván mögül a nagyanyja kíséretében. Az öreg hölgy felfigyelt rájuk és beszélgetni kezdett velük. Szemlátomást nem zavarta a kínos helyzet, és nagyon nyíltan elmondta a részleteket Neville szüleivel kapcsolatban, akik a paraván mögött feküdtek. De a beszélgetést félbeszakította Neville édesanyja, aki odament a fiához, és egy üres rágógumis papírt adott neki. A nagymamája azt mondta Neville-nek, hogy dobja ki a szemétbe, mert van már elég, de Harry észrevette, hogy a fiú a zsebébe csúsztatta. Ron, Hermione és Ginny teljesen le voltak döbbenve, de Harryt bevallotta, hogy ő tudta, mi történt Neville szüleivel, és azt is elárulta, hogy mindezt Bellatrix Lestrange tette a társaival, akinek a képe Kreacher kuckójában díszeleg.
Zsolt Kereki
24. fejezet Elzárkózás Kreacher valamiért sokkal jobb hangulatban volt, mióta előkerült, és ez Harryt rossz érzéssel töltötte el, de nem szólt róla senkinek. Keresztapja az ünnepek elmúltával visszaesett korábbi búskomorságába, és egyre több időt töltött bezárkózva Csikócsőrrel, Harry pedig életében először nem vágyott vissza Roxfortban, mert nem akarta Siriust ismét egyedül hagyni a házban Kreacherrel. De nem volt más választása. Egyik délután Mrs Weasley lehívta Harryt a konyhába, mert Piton professzor akart beszélni vele. Harry nem értette, mit keres itt a tanár, és felkészült a legrosszabbra, de csak arról volt szó, hogy Piton Dumbledore kérésére úgynevezett elzárkózást fog tanítani neki különóra keretében, amellyel megvédheti elméjét attól, hogy mások belelássanak, illetve megszállják. Piton nem indokolta meg, miért kell ezt tanulnia, és azt sem, hogy miért ő tanítja Harryt, nem pedig az igazgató. A beszélgetés alatt Sirius is jelen volt, és a két felnőtt nem bírta megállni kötözködés nélkül. Sirius Lucius Malfoy ölebének nevezte Pitont, ő pedig nagyon könnyen kihozta a sodrából Siriust, amikor arra célzott, hogy gyávaságból nem teszi ki a lábát a házból. Pillanatok alatt pálcát rántottak, és csak az tartotta vissza őket egymás megátkozásától, hogy Harry közéjük állt. Mr Weasley végre hazatért a kórházból, Harryék pedig a Kóbor Grimbusszal tértek vissza Roxfortba Tonks és Lupin kíséretében. Sirius búcsúzáskor egy csomagot adott át Harrynek, és azt mondta, ha bármikor szüksége van a keresztapjára, csak használja bátran. Harry tudta, hogy sosem fogja használni, bármi is van a csomagban, mert nem akarta, hogy Sirius elhagyja miatta a biztonságot adó házat. A suliban összefutott Chóval, aki enyhe célzást tett arra, hogy Valentin-napkor újabb hétvégi kimenőt kapnak a felsősök Roxmortsba. Harry először nem kapcsolt, de aztán a lány után futott, és megkérte, hogy töltsék együtt a Valentin-napot Roxmortsban, Cho pedig rögtön bele is egyezett. Az esti különórától egész nap rettegett. Amikor belépett Piton dolgozószobájába, a tanár éppen Dumbledore merengőjét használta arra, hogy néhány gondolatát biztonságba helyezze. Harry továbbra is arra volt kíváncsi, miért akarja Dumbledore, hogy elzárkózást tanuljon. Piton azt felelte, hogy Voldemort kiválóan ért az elmeolvasáshoz, mások emlékinek és érzésinek kikémleléséhez. Ezért is tudja szinte mindig, ha valaki hazudik neki. Csak azok képesek megtéveszteni, akik értenek az elzárkózáshoz, és be tudják zárni a gondolataikat előtte. De az elmeolvasáshoz szükség van bizonyos feltételekre, például fizikai közelségre és szemkontaktusra. Harryt és Voldemortot viszont a sebhely valamilyen módon összeköti, ezért nagyobb az esély rá, hogy az elméjük kapcsolatba tud lépni a távolság és Roxfort védővarázslatai ellenére is. Amíg csak Harry tudott erről a képességről, valóban hasznos volt, mert megtudtak néhány fontos információt, de Mr Weasley támadásakor, (amikor a Nagyúr megszállta egy kígyó testét) minden valószínűség szerint Voldemortnak is tudomására jutott ez a kapcsolat köztük, így félő, hogy arra fogja használni, hogy befolyásolja és megszállja Harryt. Az elzárkózás képességének elsajátítása tehát ezért fontos számára. A gyakorlás elkezdődött, és Harrynek az volt a feladata, hogy kiürítse a gondolatait, valamint megőrizze elméje tisztaságát és védekezzen, miközben Piton megpróbál olvasni a gondolataiban. De a feladat nehéznek bizonyult; amint Piton kimondta a varázsigét, Harry szeme előtt saját emlékképeinek sorozata jelent meg, a körülötte lévő tárgyakat, személyeket pedig nem érzékelte. Miután Piton feloldotta a varázslatot, a földön találta magát. A harmadik próbálkozás során látta, amint Mr Weasleyvel futnak egy kihalt kőfolyosón a Minisztériumban, de ahelyett, hogy elérnék a titokzatos fekete ajtót, lefordulnak balra egy kőlépcsőn. Azonnal rájött, hogy a hely, amiről eddig álmodott, ott van a Minisztériumban, az ajtó pedig a Rejtélyek Ügyosztályának bejárata, és ott támadta meg Mr Weasleyt a kígyó. Piton nagyon megdöbbent, hogy Harry a Rejtélyek Ügyosztályáról érdeklődik, és nem árulta el, mi van ott, ami kellhet Voldemortnak, de egyértelmű volt, hogy Harry nagyon is beletrafált valamibe. Piton úgy engedte el óra végén, hogy a lelkére kötötte, gyakorolja az elméje kiürítését, és minden este úgy aludjon el, hogy előtte nem gondol semmire. Harry sebhelye erősen megfájdult gyakorlás közben, és a fájdalom csak erősödött, miután elhagyta az alagsori dolgozószobát. Hermione párhuzamot vont a titokzatos ajtó és Sturgis Podmore letartóztatása között, de Harry alig tudott odafigyelni rá a fejfájása miatt, és kisvártatva felment a hálótermükbe, hogy lefeküdjön. A szobába érve elvesztette az eszméletét, és hirtelen eksztatikus boldogság szállta meg. Csak nevetett, nevetett, amíg Ron rá nem talált. Harry tudta, hogy Voldemort valamiért most nagyon boldog, sikerült valami, amit nagyon régóta tervezett. És azt is tudta, hogy az elméje az első elzárkózás óra után még kevésbé ellenálló, mint eddig, de remélte, hogy ez csak átmeneti állapot, nem pedig arról van szó, hogy Piton a ténykedésével még simábbá teszi Voldemort útját, hogy megszállja őt.
Zsolt Kereki
25. fejezet A sarokba szorított bogár Másnap reggel ki is derült, minek örült annyira Voldemort: A Reggeli Próféta címlapján tíz fénykép díszelgett, tíz azkabani fogolyé, akik előző nap szöktek meg. Köztük volt Bellatrix Lestrange, Antonyin Dolohov, és Algernon Rookwood is. A hozzá tartozó cikk pedig azt taglalta, hogy valószínűleg Sirius Black segített megszökni a raboknak, és most az ő vezényletével egyesítik újra erőiket. Egy kisebb cikket is találtak arról, hogy Broderick Bode, egy minisztériumi dolgozó tragikusan elhunyt a Szent Mungo kórházban, amikor megfojtotta egy cserépben beküldött ördöghurok. Harrynek eszébe jutott, hogy találkozott Bode-dal a Minisztériumban, és tudta, hogy a varázsló a Rejtélyek Ügyosztályán dolgozott. Hermione ebből arra következtetett, hogy a munkahelyi baleset valójában egy támadás volt, és amikor kiderült, hogy Bode állapota javul, valaki ördöghurkot küldött neki, azaz meggyilkolta, hogy ne tudjon beszámolni arról, mi történt vele. Hermione ezután elviharzott levelet írni, de nem árulta el, hogy kinek és milyen ügyben. Hagridról pedig kiderült, hogy Umbridge kilátásba helyezte a kirúgását, és már csak feltételesen van itt az iskolában, hogy bizonyítsa, nem olyan alkalmatlan a tanításra, mint ahogy azt a nő megítélte. Harry újra a figyelem középpontjába került az iskolában, valószínűleg azért, mert a rabok szökése egyesekben kétséget ébresztett, hogy valóban Caramelnek van-e igaza, nem pedig Harrynek Voldemort visszatérésével kapcsolatban. Umbridge közben újabb rendeletet hozott, amiben megtiltotta a tanároknak, hogy a tantárgyi kereteiken kívül bármiféle információval szolgáljanak a diákoknak. A felügyelő Trelawney és Hagrid minden óráján megjelent, és mindkettőjük feje fölött ott lebegett a kirúgás veszélye. A jóslástan tanárnő idegei pedig egyre nehezebben viselték a feszültséget. Az újságcikk hatására a DA-klubban is kétszeres erőbedobással kezdtek gyakorolni a tagok, Neville pedig olyan hatalmas fejlődést mutatott, hogy olykor már csak egyedül Hermione tudta megelőzni a varázslatok elsajátításában. Harry viszont egyáltalán nem haladt Piton magánóráin. Úgy érezte, most rosszabb a helyzet, mint mielőtt elkezdte volna tanulni az elzárkózást, és a sebhelye is gyakrabban és erősebben fájt, mint eddig bármikor. A roxmortsi kirándulás reggelén Hermione levelet kapott, és megkérte Harryt, hogy délben találkozzanak a Három Seprűben. Hozzátette, hogy Chót is hozhatja, ha akarja. A délelőtt egész kellemesen telt Chóval, hamar megtalálták a közös hangot, és remekül elbeszélgettek. Még azzal sem törődtek, hogy egy mardekáros lánybanda, élén Pansy Parkinsonnal kinevette és kigúnyolta őket. Feltűnt nekik, hogy most nem razziáznak az utcákon a dementorok, mint Sirius Black szökésekor, és Harrynek eszébe jutott, hogy ez talán azért van, mert a dementorok mostanra tényleg nem engedelmeskednek a Minisztérium utasításainak. Eleredt az eső, ezért betértek egy romantikus kávézóba, ahol minden asztalnál párok enyelegtek. Harry kényelmetlenül érezte magát, de aztán eszébe jutott, hogy megkérdezi Chót, elkíséri-e a Három Seprűbe, mert Hermionéval kell találkoznia. A lány erre felkapta a vizet, és egyből úgy értelmezte a dolgot, hogy Harry egy nap több lánnyal is randizik. Megpróbálta őt féltékennyé tenni. Először azzal jött, hogy néhány hete Roger Davies is randit kért tőle Valentin-napra, de ő nemet mondott. Később pedig arról kezdett beszélni, hogy Cedrickel is itt ültek annak idején. Sírni kezdett és beszélgetni akart Cedricről, de Harrynek nem volt kedve hozzá. Amikor végre megértette, hogy Cho féltékeny Hermionéra, nevetni kezdett, de ez végzetes hibának bizonyult, mert a lány faképnél hagyta. A Három Seprűben Hermione nem egyedül várt rá, hanem Luna Lovegood és Rita Vitrol társaságában. Kiderült, hogy Hermione azt tervelte ki, hogy egy exkluzív interjút közölnek Harryvel a Quibblerben, abban a magazinban, amit Luna apja szerkeszt. A cikket természetesen Rita fogja megírni, méghozzá szóról szóra a valóságnak megfelelően, és ingyen. Harry pedig elmeséli Voldemort visszatérésének egész történetét, és megadja a halálfalók nevét is, akiket a helyszínen látott. Rita persze nem akarta elvállalni, hogy egy ilyen hiteltelen lapba írjon, ráadásul ingyen, de nem volt más választása, mert Hermione megfenyegette, hogy feljelenti és az Azkabanba juttatja illegális animágia miatt, ha nem teszi meg. A lány ugyanis úgy gondolta, a foglyok szökésére a Reggeli Próféta nem adott kielégítő magyarázatot, és itt volt a lehetőség, hogy az igazsággal végre helyükre kerüljenek a részletek.
Zsolt Kereki
22. fejezet Szent Mungo Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotály Harry és Ron elindultak az igazgatóhoz McGalagony kíséretében. Éjfél volt, és az irodában már a volt igazgatók és igazgatónők is aludtak a festményeken, Dumbledore pedig az asztalánál ülve fogadta a váratlan látogatókat. Harry elmesélte a "rémálmát", de nem tágított attól, hogy ez egy látomás volt, vagyis Mr Weasleyt a valóságban is megtámadta egy nagy kígyó. A fiú meglepetésére az igazgató csak arra volt kíváncsi, hogy milyen nézőpontból volt mindennek a szemtanúja, de nem mondott semmit, amikor megtudta, hogy Harry maga volt a kígyó. Dumbledore elküldött két portrén szereplő régi igazgatót, Everardot és Dilyst, hogy riadóztassák a többieket és tegyenek róla, hogy Mr Weasleyt a megfelelő ember találja meg. Fawkest pedig elküldte, hogy figyelmeztesse őket, ha Umbridge közeledik. Amíg a volt igazgatók helyzetjelentésére vártak, Dumbledore elővett egy ezüst szerkentyűt és az asztalára téve beindította. A szerkezetből halványzöld füst csapott fel, ami lassanként egy kígyó alakját vette fel, majd Dumbledore különös kérdésére két kígyóvá vált szét. Az igazgató elégedettnek tűnt ezzel az eredménnyel és leállította a szerkezetet. Pár perc múlva visszaérkezett Everard, és közölte, hogy megtalálták Mr Weasleyt, de állítása szerint nem néz ki túl jól, mindenhol vér borítja. Beszállították a Szent Mungóba. Ekkor McGalagony azt az utasítást kapta, hogy ébressze fel és kísérje az irodába a többi Weasleyt. Az igazgató ezután Phineas Nigellus portréjához fordult segítségért, akinek azonban nem akaródzott felébredni. Végül (némi nyomás hatására) elindult, hogy átadja az üzenetet Siriusnak, miszerint Harry és a többi gyerek nemsokára megérkezik hozzá. Amikor Sirius válaszát megkapták, és megjöttek a Weasley-gyerekek is, Dumbledore egy zsupszkulcsot készített nekik Sirius házához. Indulás előtt egy pillanatra találkozott Harry tekintete az igazgatóéval, és a fiú sebhelyébe éles fájdalom nyilallt. Úgy érezte, ismét kígyóvá vált, és minden vágya az volt, hogy megmarja Dumbledore-t. Sirius épp Kreachert utasította kifelé, mikor földet értek a ház konyhapadlóján. Mindenki türelmetlenül kérdezte Harryt, hogy tulajdonképpen mi is történt. Ő elmesélt mindent, amit látott, mire az ikrek és Ginny kijelentették, hogy azonnal indulnak a Szent Mungóba. Sirius nagy nehezen visszatartotta őket, mert rendkívül gyanús lett volna, ha kiderül, hogy ilyen hamar értesültek a történtekről. Lassan lenyugodtak a kedélyek, és a gyerekek egy-egy vajsörrel a kezükben csendben várták a híreket. Hamarosan megjelent Fawkes egy üzenettel Mrs Weasleytől: "Apátok még életben van, maradjatok ott, ahol vagytok." Ez a levél csak még jobban elszomorította őket, majd vártak és vártak. Egészen reggel 5 óráig, amikor is megérkezett Mrs Weasley, és elmondta, hogy Mr Weasley rendbe fog jönni, majd köszönetet mondott Harrynek, mivel nélküle minden bizonnyal csak órákkal később találták volna meg férjét, talán már túl későn. Reggeli után, mindenki felment a szobájába, és legtöbbjük az egész délelőttöt át is aludta kivéve Harryt, aki rettegett attól, hogy ha újra álomba szenderül, megint látomása lesz. Ebéd után elindultak a Szent Mungóba Mordonnal és Tonksszal. London belvárosában a karácsonyi kirakatok között egy nagy, divatjamúlt, vöröstéglás áruház előtt állapodtak meg, aminek ajtaján tábla hirdette: "Felújítás miatt zárva" A kirakatban egyetlen női próbababa állt, de az feltűnően ronda volt. Tonks némi beszéd után, (amit Harry megdöbbenésére a próbababa egy apró fejbólintással nyugtázott) Ginnyvel és Mrs Weasleyvel karöltve eltűnt a kirakatba lépve, majd hasonlóan tettek a többiek is. Bent, amíg a sorukra vártak az információs pultnál, Harry egy táblát fürkészett, melyen fel volt tüntetve, hogy melyik emeleten milyen betegek találhatók. Mordon és Tonks kint maradtak Mr Weasley kórterme előtt, hogy ne zavarják a családot látogatás közben, de Mrs Weasley ragaszkodott hozzá, hogy Harry bemenjen velük. Az ikrek rendkívül kíváncsiak voltak a "baleset" körülményeire, de a Weasley szülők mindig elterelték a szót, és nem voltak hajlandók válaszolni. Fred és George addig feszítették a húrt, míg végül az anyjuk kiparancsolta mindannyiukat a teremből, helyüket pedig átvette Tonks és Mordon. Persze Fred és George nem adták fel olyan könnyen, és elővettek néhány meghosszabbítható fület. Harry először habozott, de végül feltette. Kiderült, hogy átkutatták az egész helyet, ahol a támadás történt, de a kígyónak nem bukkantak a nyomára. Mordon szerint a kígyót Voldemort küldte, hogy kémkedjen. Mrs Weasley azt mondta, Dumbledore számított rá, hogy Harry előbb-utóbb látni fog valami hasonlót, és Mordon nem is csodálta, hogy Dubmledore aggódik a fiúért, mert ha Harry Voldemort szemszögéből lát dolgokat, az akár azt is jelentheti, hogy a sötét varázsló megszállta őt. Harry ekkor ledobta magáról a meghosszabbítható fület, a szíve hevesen vert, a többiek pedig félelemmel a szemükben bámultak rá.
Szépalmásy Miriam
L. Ildikó ajánlanám neked a darkarts.uw.hu honlapot, Kereki Zsolt is onnan másolja be a tartalmakat. Miriam
L. Ildikó
Kedves Kereki Zsolt! Nagyon köszi,hogy folyamatosan felrakod a fordítást.Naponta többször jövök ide, és izgatottan várom, mikor kerül fel a többi is!Köszönöm!L.Ildikó
Zsolt Kereki
21. fejezet A kígyó szeme Hermione másnap reggel visszament Hagridhoz, hogy meggyőzze, kevésbé izgalmas lényeket mutasson nekik az óráin, de próbálkozása sikertelen volt, Hagrid már mindent szépen eltervezett. Harry másnap reggel felkészült a legrosszabbra, amikor a legendás lények gondozása óra keretében a Tiltott Rengeteg felé baktattak. Hagrid riasztó látványa is hozzájárult aggodalmához, a vadőr arcán ugyanis újabb sebek éktelenkedtek, vállán pedig egy fél marhatetemet hurcolt. Az erdőbe érve furcsa, sikoltó vijjogással hívta a bemutatandó lényeket, de látszólag nem történt semmi. Csak páran - Harry, Neville és egy mardekáros fiú - látták a vérszagra odasereglő, fehéren izzó szemű, fekete, szárnyas lovakat. Harry nagyon megkönnyebbült, hogy más is látja ezeket a teremtényeket (melyekkel az első roxforti napján találkozott), hisz így bizonyossá vált, hogy nem csak képzelte őket. Mint később kiderült, a különös lovak csak azok számára láthatók, akik már láttak valakit meghalni. Egyesek rossz ómennek tartják őket, de Hagrid ezt badarságnak nevezte, és felhívta a diákok figyelmét a lények rendkívüli intelligenciájára és remek tájékozódási képességére. Kisvártatva megérkezett a tanfelügyelő, aki rosszindulatú feljegyzéseket írt Hagridról a noteszébe, majd kikérdezett pár mardekárost, akik csak megerősítették a negatív véleményt. December érkeztével az ötödéveseknek még több házija, a prefektusoknak még több munkája lett. (Annyira, hogy Hermione felhagyott a házimanó-sapkák készítésével bár Harrynek nem volt szíve megmondani neki, hogy Dobby vitte el az összeset.) Harry roxfortos pályafutása során először vágyott el az iskolából a téli szünetben, ezért nagyon örült, amikor megtudta, hogy Mrs Weasley karácsonyra meghívta őt is az Odúba. (Remélte, hogy Sirius is velük tölti az ünnepeket, mert nem szívesen gondolt arra, hogy keresztapja Kreacherrel kettesben marad az anyja házában.) Az utolsó DA-gyűlésen megtudta, hogy a Griffendél új fogója Ginny Waesley lett, a két új terelő pedig - jobb híján - Andrew Kirke és Jack Sloper. Az órán végigvették az addig tanult lefegyverző és kábító bűbájokat. Az elmúlt félév során Neville a várakozáson felül fejlődött, és a csoport többi tagja is sokat haladt. Óra után Cho a teremben maradt, és Harry hamarosan ráeszmélt, hogy kettesben vannak. De a kellemes beszélgetés helyett Cho sírni kezdett. Először Cedric miatt, aztán meg csak úgy. Harry nem tudta, hogyan vigasztalja, de a lány megoldotta a dolgot azzal, hogy dicsérni kezdte a tanítási módszereit és a bátorságát, miközben egyre és egyre csak közeledett felé, Harrynek pedig földbe gyökerezett a lába… Ron és Hermione persze rögtön kivallatták a történtekről, és Harry beismerte, hogy elcsattant egy csók. Hermione belelátott Cho zavaros lelkivilágába, és elmondta Harrynek, milyen kétségek közt őrlődhet most a lány, hogy elvesztette Cedricet, de tetszik neki Harry. Közben az is kiderült, hogy Hermione épp Viktor Krumnak ír levelet, és ez valamiért szörnyen bosszantotta Ront. Aztán aludni tértek, és Harrynek zavaros álmai voltak. A visszaköszönő nappali élmények után hamarosan a rejtélyes folyosón találta magát, ahol kígyótesttel, hangtalanul siklott az ajtó felé. Nyelvével beleszagolt a levegőbe, és így észlelte, hogy az ajtónál lévő ember él, csupán alszik. Vágyott rá, hogy megmarja, de erőt vett magán, mert más tennivalója volt. De az ember felébredt, talpra ugrott és pálcát rántott. Nem volt más választása, felágaskodott a földről, és méregfogait mélyen a húsába mélyesztette. Az férfi üvöltött fájdalmában, majd nekiesett a falnak és elhallgatott. Felriadt és hallotta, hogy Ron hangosan szólongatja. A sebhelye úgy égett, mintha tüzes vasat nyomtak volna hozzá. A teste jeges verítékben úszott, nem kapott levegőt és émelygett. Amikor kissé magához tért, elmondta Ronnak, hogy az apja megsérült, megmarta egy hatalmas kígyó, és erősen vérzik. Neville elment McGalagonyért, a tanárnő pedig hitt neki, és azonnal az igazgatóhoz kísérte.
Nincs Vezetéknevem Serena
Tisztelt Kereki Zsolt! Nagyon jó ötlet a rövidített változatot közölni a Dark Arts nevű honlapra a legújabb kötetből, mert csak 10%-om van az angoltudásom.(németes vagyok a suliban) Egyetlen kérésem lenne, hogy további öt fejezetet is rakd föl, mert csak kíváncsi vagyok a további fejleményeire. Légy szíves!! Tisztelt Mindenki! (Libri-fórum látogatóinak) Én is hűséges Potter-fan, akárcsak a többi, kénytelen vagyok megvárni előre néhány hónapot, még zsebit kell megvennem hozzá. Ne is kérdezzetek, mire jó!?? (...Tapmancs...) Tudtátok-e, hogy: Vietnamban már július végére kapható a az anyanyelvére fordított 5. kötetet!! Egyébként szupi mind a 4 kötet, a kedvencem a CoS. Az új kötet cselekménydúsabb a régieknél... Éljenek tovább a jótékony mágusok! Voldi öngyilkosság áldozata... (sorry.)
Jjjk Jkjjk
Daniel Radcliffe - Harry Potter Rupert Grint - Ronald 'Ron' Weasley Emma Watson - Hermione Granger Robbie Coltrane - Hagrid Sean Biggerstaff - Oliver Wood David Bradley - Caretaker Argus Filch John Cleese - Nearly Headless Nick Emily Dale - Katie Bell Warwick Davis - Professor Filius Flitwick Alfred Enoch - Dean Thomas Tom Felton - Draco Malfoy Pam Ferris - Aunt Marge Michael Gambon - Aldus Dumbledore Richard Griffiths - Uncle Vernon Dursley Joshua Herdman - Gregory Goyle Matthew Lewis - Neville Longbottom Miriam Margolyes - Professor Sprout Harry Melling - Dudley Dursley Devon Murray - Seamus Finnigan und andere Zauberer...
X Y
Kereki, Alan Rickman Pitont játssza!!!
Trafi Pax
Tökre imádom a H.P. könyveket, de sajna eddig csak az első négyet tudtam elolvasni. Zsolt! Tök szupi hogy fölrax ide összefoglalókat, már tűkön ülve várom a következőt.Egyszerűen lehetetlen novemberig várni! :) Na sziasztok!
W.a. Lucky
Még nem olvastam el teljesen, de már kb. 250 oldalnál tartok, és elég érdekes. Szerintem is jó angolul olvasni, és közben tanulsz is.... Kovács Szabó tényleg hülyeséget szedett össze... de mért olyan lassan ér M.O.-ra?
Kovács Gabriella
Köszi Kereki Zsolt, nagyon jó ötlet volt a forditás.Várjuk a folytatást!
Zsolt Kereki
Credited cast: Daniel Radcliffe .... Harry Potter Rupert Grint .... Ron Weasley Emma Watson (II) .... Hermione Granger Robbie Coltrane .... Hagrid Alan Rickman .... Professor Snape rest of cast listed alphabetically David Bradley (IV) .... Argus Filch Julie Christie .... Madam Rosmerta John Cleese .... Nearly Headless Nick Emily Dale .... Katie Bell Warwick Davis .... Professor Flitwick Alfred Enoch .... Dean Thomas Tom Felton .... Draco Malfoy Pam Ferris .... Aunt Marge Dawn French .... The Fat Lady Michael Gambon .... Albus Dumbledore Richard Griffiths (I) .... Uncle Vernon Robert Hardy (I) .... Cornelius Fudge Joshua Herdman .... Gregory Goyle Matthew Lewis (III) .... Neville Longbottom Miriam Margolyes .... Professor Sprout Harry Melling .... Dudley Dursley Devon Murray .... Seamus Finnigan Gary Oldman .... Sirius Black James Phelps (I) .... Fred Weasley Oliver Phelps .... George Weasley Chris Rankin .... Percy Weasley Fiona Shaw .... Aunt Petunia Maggie Smith .... Professor McGonagall Timothy Spall .... Peter Pettigrew Leilah Sutherland .... Alicia Spinnet Jim Tavaré .... Tom Danielle Taylor .... Angelina Johnson David Thewlis .... Professor Lupin Julie Walters .... Mrs. Weasley Jamie Waylett .... Vincent Crabbe Paul Whitehouse .... Sir Cadogan Mark Williams (I) .... Mr. Weasley Bonnie Wright .... Ginny Weasley Luke Youngblood .... Lee Jordan
Adam Novak
Nagyon jó könyv volt. Alig várom a 6. részt! Javaslom mindenkinek, hogy eredti nyelven olvassa el, mert sokkal nagyobb élmény.
L I
Szeretném,ha a többi fejezetet is feltennétek,ugyanis én kénytelen vagyok a magyar nyelvű kiadást megvárni.
Zsolt Kereki
18. fejezet Dumbledore Serege Dumbledor's Army Harryék rájöttek, hogy valószínűleg Umbridge olvassa a diákok levelezését, így fordulhatott elő, hogy majdnem elkapta Siriust a kandallóban. Hermione már akkor gyanította ezt, amikor hallott Frics és a trágyagránát-rendelés esetértől. Úgy gondolta, ez remek alkalom lett volna arra, hogy elkobozzák Harry levelét. Hermionénak rossz érzése volt azzal kapcsolatban is, hogy Sirius támogatta a titkos svk-klub működését. Ettől olyan érzése támadt, hogy mégsem volt egészen jó ötlet ez az egész, és meg is mondta Harryéknek, hogy szerinte Sirius kicsit rajtuk keresztül éli ki a kalandvágyát, mivel olyan régóta be van zárva az elhagyatott Black-házba. Miután Angelina megszerezte a szükséges engedélyt, újra kviddicsezhettek. Az idő viszont olyan szörnyű volt, hogy nem sok értelme volt a szakadó esőben röpködniük. Edzés után az öltözőben Harrynek ismét megfájdult a sebhelye, de mindenkinek azt mondta, hogy csak belekapott a szemébe a törülközőjével. Ronnak persze elmondta az igazat, és közben rájött, hogy most már azt is meg tudja mondani, Voldemort mérges-e vagy különösen boldog éppen akkor, amikor a sebhelyébe fájdalom nyilall. Akkor éppen nagyon mérges volt, mert valami, amit véghez akart vinni, túl lassan haladt. Harry árnyékokat és összefüggéstelen hangfoszlányokat is érzékelt. Arról viszont, hogy Dumbledore-hoz forduljon, hallani sem akart. Az éjjel a klubhelyiségben érte Harryt leckeírás közben. Álmában ismét a rejtélyes folyosón járt, ám még mindig nem tudott rájönni, mi lehet az ajtó mögött, mert Dobby felébresztette, ugyanis visszahozta neki Hedviget. A manó szemlátomást az összes Hermione által kötött sapkát és zoknit magára vette, és szomorúan mesélte, hogy mióta a többi manó felfedezte az elrejtett holmikat, megsértődtek és megtagadták a Griffendél-torony takarítását, nehogy véletlenü besétáljanak a csapdába, és akaratlanul felszabadítsák magukat. Harry ezután megkérdezte Dobbytól, nem tud-e egy helyet, ahol megtarthatják a saját svk óráikat, mire Dobby mesélt neki a Kívánságok Szobájáról. Ez a Roxfort egy titkos helyisége, amely mindig a belépő szükségleteihez igazodik (például éjjeliedényekkel volt tele, amikor az előző tanévben Dumbledore megtalálta). A legfőbb előnye pedig az volt, hogy igen kevesen ismerték, mert aki járt is ott, az sem jött rá, hogyan működik. Végül meg is tartották az első összejövetelt. A terem, amit Dobby ajánlott, több volt, mint tökéletes; minden elképzelhető felszerelés és könyv a rendelkezésükre állt. Első dolguk a név és a vezető kiválasztása volt. Harryt természetesen egyhangúlag megszavazták, a névvel kapcsolatban viszont volt némi tanakodás. Felmerültek az Anti-Umbridge Társaság és a Minisztériumi Idióták Ellenes Csoport elnevezések is, ám végül Cho felvetette, hogy nevezzék magukat Defence Association-nek (kb. Védelmi Társaság), és akkor használhatnák a DA rövidítést. Ginnynek tetszett a DA, de azt javasolta, hogy a teljes név inkább Dumbledore's Army (Dumbledore Serege) legyen. Végül ebben állapodtak meg. Mivel Harry a Sötét Nagyúr ellen is sikeresen alkalmazta a lefegyverző Capitulatus átkot, úgy döntött, első alkalommal ezt fogja gyakoroltatni velük. A diákok sokat fejlődtek a gyakorlásnak és a hasznos tanácsoknak köszönhetően, Cho pedig mindvégig ügyes volt, csak akkor bénázott, amikor Harry odament hozzájuk. Be is vallotta, hogy Harry zavarba hozta.
Zsolt Kereki
17. fejezet A 24-es számú oktatási rendelet Educational decree number twenty-four Harry öröme, amelyet a Roxmortsi megbeszélés sikere miatt érzett, hamar elpárolgott, amikor a klubhelyiségben megjelent egy hirdetmény, mely szerint bármiféle csapat vagy csoport indításához Umbridge professzor engedélye szükséges. Az összes létező csoportot, csapatot és tanulókört feloszlatták, és Umbridge jóváhagyásával alakulhattak csak újra. Az első gondolatuk az volt, hogy valaki elárulta őket, mert ez az intézkedés nem lehet a véletlen műve, de Hermione azt mondta, hogy a jelentkezők közül senki nem lehetett, mert megbűvölte a papírlapot, amire a nevüket felírták. Természetesen úgy döntöttek, hogy nem kérnek engedélyt Umbridge-től a titkos klub újbóli megalapítására, és nem szüntetik be az összejöveteleket sem. Mágiatörténet órán Hedvig levelet hozott Harrynek, aki megdöbbenve látta, hogy a bagoly megsérült, ezért elvitte Suette-Polltshoz. Ott volt éppen McGalagony is, aki figyelmeztette Harryt, hogy legyen óvatos a postájával. A levélben pedig csak ennyi állt Sirius kézírásával: "Ma, a szokott helyen, a szokott időben." Hermione a történtekből rögtön arra következtetett, hogy bizonyára valaki el akarja olvasni Harry postáját. A bájitaltan teremnél Malfoynak ismét nagy volt a szája. Azzal hencegett, hogy a Mardekár kviddicscsapata már megkapta a működési engedélyt Umbridge-től, miközben a Griffendél csapatának sorsa nagyon is kétséges volt. Ráadásul a kedves papa állítása szerint évek óta csak ürügyet keresnek arra, hogy végre kirúghassák Mr Weasleyt a Minisztériumból, Harryt pedig csak idő kérdése, hogy mikor zárják a Szent Mungóba azok közé, akik varázslat következtében váltak beszámíthatatlanná. Neville-t ez utóbbi megjegyzés annyira felbőszítette, hogy gondolkodás nélkül Malfoynak rontott, Harry és Ron pedig csak nagy nehézségek árán tudta őt megfékezni. A bájitaltan órán Umbridge is részt vett. Harry annyira összpontosított rá, hogy elcsípjen néhány szót a két tanár beszélgetéséből, hogy elrontotta a főzetét, amiért büntetőfeladatot kapott. Umbridge arról kérdezgette Pitont, hogy valóban svk tanárnak jelentkezett-e, és igaz-e, hogy minden évben újra és újra megpályázza az állást. A professzor beismerte a dolgot, de arra nem tudott válaszolni, hogy Dumbledore miért nem adja neki az állást. Trelawney óráján nem sokat dolgoztak, a tanárnő ugyanis teljesen kiborult attól, amit Umbridge írt róla a jelentésében. A klubhelyiségben Fred és George látványos bemutatót tartottak a legújabb fejlesztésű bonbonjaikból, és további üzleteket kötöttek a varázsvicc vállalatuk javára. Aztán lassanként mindenki aludni tért, csak Harry, Ron és Hermione maradtak a klubhelyiségben. És egyszer csak megjelent Sirius feje a kandallóban. Ő már tudott az svk-csoportról, mert kiderült, hogy Mundungus ott volt a Szárnyas Vadkanban és mindent kihallgatott. Tolmácsolta Ronnak Mrs Weasley üzenetét, aminek az volt a lényege, hogy ne vegyen részt a tiltott klubban, mert később is lesz még rá alkalma, hogy svk-t tanuljon, így viszont biztosra veheti, hogy ki fogják rúgni, és a jövője is romba dőlhet ettől a ballépéstől. Természetesen Harrynek és Hermionénak is ugyanezt tanácsolta. Sirius viszont nagyon is támogatta az ötletet, és úgy vélte, jobb, ha kirúgják őket az iskolából, de meg tudják védeni magukat, mint ha védtelenül töltenék napjaikat Roxfort falai között. Épp tanácsot akart adni azzal kapcsolatban, hogy hol tartsák meg a titkos összejöveteleket, amikor hirtelen elhallgatott, riadtan oldalra nézett, majd a feje eltűnt a kandallóból, a helyén pedig egy, immár a levegőt markolászó kéz jelent meg; Umbridge keze.
Zsolt Kereki
16. fejezet A Szárnyas Vadkanban In the hog's head Hermione csak hetekkel később említette meg ismét, hogy Harrynek kéne tanítania őket. Harry végül bele is egyezett ebbe, sőt abba is, hogy nem csak kettőjüket fogja tanítani, hanem mindenkit, akit érdekel. Beszélgetésük közben Hermione megemlítette, hogy levelezik Viktor Krummal. Ron pedig nem állta meg szó nélkül, és felhívta a lány figyelmét, hogy Vicky nem csak levelezőpartnerre vágyik… Hamarosan eljött a Roxmortsi hétvége. Harry kicsit aggódott, hogy Sirius a kérésük ellenére mégis eljön és felbukkan a faluban, de szerencsére ez nem történt meg. Miközben elhagyták a kastélyt, Frics feltűnően szagolgatta Harryt, amit a barátai is észrevettek, így elmesélte nekik, mivel lett meggyanúsítva a bagolyházban. Hermione elkomorult és gondolkodóba esett, amikor végighallgatta a történetet. Roxmortsban a Szárnyas Vadkan fogadóban találkoztak azokkal, akiket érdekelt még az SVK tanulás. A kis kocsma tökéletes ellentéte volt a csinos és tiszta Három Seprűnek; ablakai olyan mocskosak voltak, hogy a fény alig szűrődött be az apró, kőpadlós helyiségbe, a rozoga asztaloknál csuklyás vagy bekötött fejű népségek ültek, az arcát senki nem mutogatta szívesen, a csapos pedig több volt, mint rosszindulatú. Harry nagyon megdöbbent, amikor rövid várakozás után befutottak a tanulni vágyók, ugyanis nem számított ennyi emberre. Eljött Neville, Dean, Lavender, Parvati és Padma Patil, Cho egy barátnőjével, Luna Lovegood, Katie, Alicia, Angelina, Colin és Dennis Creevey, Earnie Mcmillan, Justin Finch-Fletchley, Hannah Abott, és Susan Bones a Hugrabugból, Anthony Goldstein, Michael Corner és Terry Boot a Hollóhátból, Ginny, egy szőke fiú a hugrabugos kviddiccsapatból, az ikrek és Lee Jordan. A beszélgetés kissé döcögve indult, és Harrynek egy ideig az volt az érzése, hogy ez a sok ember nem is azért gyűlt össze, hogy svk-t tanuljon, hanem hogy közvetlenül tőle halljanak részleteket Cedric halálával és Voldemorttal kapcsolatban. A szőke hugrabugos fiú, Zacharias Smith különösen gyanakvó volt, és Harry nem is értette, mit keres ott egyáltalán. De a többiek kérdezősködni kezdtek, hogy valóban meg tud-e idézni egy igazi patrónust, valóban legyőzte-e a baziliszkuszt és így tovább. Cho pedig felhívta a jelenlévők figyelmét arra is, hogy a Trimágus Tusán milyen hősiesen állta a sarat Harry. Miután mindenki késznek mutatkozott arra, hogy sötét varázslatok kivédését tanuljon a hőstől, a találkozók helyszínére terelődött a szó. Semmi használható ötlet nem volt, ezért megegyeztek, hogy majd kerítenek egy alkalmas termet, és a témát elnapolták. Hermione körbeadott egy papírt, hogy mindenki írja alá, de többen visszakoztak, mert nem akarták, hogy a nevük leírva szerepeljen egy ilyen titkos összejövetel kapcsán. Hermione végül meggyőzte őket, hogy nem adja ki a kezéből a papírt, így mindenki aláírta. A megbeszélés végeztével visszafelé tartottak a falu központjába, miközben Hermione megemlítette, hogy Michael Corner és a hollóhátas barátai biztosan csak azért jöttek el, mert a fiú Ginny barátja. Ron teljesen kibukott a hírtől és minden részletre kíváncsi volt, Michael pedig hirtelen borzasztó ellenszenves lett neki. Közölte, hogy ő azt hitte, Ginnynek Harry tetszik, de Hermione kijavította, hogy ez már a múlté, a lány hónapokkal korábban ejtette a Harry-témát. És ha már itt tartottak, Hermione kérdőre vonta Harryt is Chóval kapcsolatban, és megjegyezte, hogy a lány egész idő alatt le sem vette Harryről a szemét.
Rjzstrhdth Rhzsfghfgh
1. fejezet - Dudley megőrül A nyár legmelegebb napján álmos csönd feküdt a Privet drive kockaalakú házaira. Az autók, amik általában csillogtak, porosan álltak a kocsifelhajtókon, és a gyepszonyegek, amik smaradzölden szotkak pompázni, sárgára fonnyadtak, mert betiltották a kerti locsolókat a nagy szárazság miatt. A kocsimosó és funyíró programjaiktól megfosztott lakók visszahúzódtak házaikba, és egy nemlétezo fuvallatra várva szélesre tárták az ablakaikat. Az egyetlen ember, aki a szamadban maradt egy tizenéves fiú volt, aki hanyatt feküdt a négyes számú ház egyik virágágyásában. Sovány, fekete hajú, szemüveges fiú volt, és kicsit gyengének tunt, mint aki nagyon sokat nott nagyon rövid ido alatt. A farmerja kopott volt és piszkos, a pólója bo és kifakult, a tornacipojének pedig lifegett a sarka. Harry Potter emgjelenése nem tette ot kedvesebbé a szomszédok szemében, már csak azért sem, mert egytol egyig olyan emberek voltak, akik szerint a topisságot törvényileg kéne büntetni. De most egy bokor mögött a járókelok számára tökéletesen láthatatlan maradt. Igazság szerint egyetlen módon lehetett volna észrevenni, ha Vernon bácsi vagy Petunia néni kidugta volna a fejét az ablakon, és egyenesen lenézett volna a virágágyásba. Tulajdonképpen Harry úgy érezte, hogy gratulációt érdemelne az ötletéért, hogy ide bújjon. Persze közel sem volt kényelmes a kemény és forró földön feküdnie, de legalább senki sem bámulta ot és csikorgatta a fogait olyan hangosan, hogy ne hallja a híreket, vagy szegezett volna üvöltve kérdéseket neki, ahogyan minden egyes alkalommal történt, amikor megpróbált leülni a nappaliba, hogy a nagynénjével és a nagybátyjával tévézzen. Amint a gondolatai elkalandoztak, a nyitott ablakból egyszerre Vernon Dursley, Harry nagybátyja hangja hallatszott. - Jó látni, hogy a kölyök végre felhagyott a próbálkozással, hogy bejöjjön. Hol van egyáltalán? - Nem tudom - mondta Petunia néni bizonytalanul. - A házban nincs. Vernon bácsi felmordult. - Megnézni a híreket... - morogta - Szeretném tudni, mire készül igazából. Mintha egy normális srácot érdekelne, hogy mi van a hírekben - Dudley-nak fogalma sincs róla, hogy mi történik; kétlem, hogy tudja, ki a miniszterelnök! Amúgy sem hiszem, hogy lenne bármi a mi híreinkben, ami ezeket érdekelné... - Vernon, pszt! - csitította Petunia néni. - Nyitva van az ablak! - Oh.. igen, bocsánat drágám. Durley-ék elhallgattak. Harry a "Gyümölcsös és darás" reggelizopehely reklámját hallgatta, miközben Mrs. Figg-et, a lompos, macskaimádó vénsszony totyogását figyelte lakhelye, a Wisteria sétány felé. Mrs. Figg a szemöldökét ráncolta, és motyogott magában. Harry nagyon örült, hogy a bokor takarásában van, és így az idos hölgy nem tudta meghívni egy csésze teára, ahogyan mindig tette, ha összefutottak az utcán. Még pont befordult a sarkon, és eltunt Harry szeme elol, mielott Vernon bácsi megszólalt. - Dudders elment teázni? - Polkisséknál van - felelte Petunia néni boldogan. - Annyi kis barátja van, olyan népszeru..! Harry nehezen fojtott vissza egy horkantást. A Dursley-k megdöbbentoen buták voltak a fiukkal, Dudley-van szemben. Minden kis ügyetlen hazugságát bevették, hogy mindig a banda egyik másik tagjánál teázik, a nyári szünet minden áldott estéjén. Harry pontosan tudta, hogy Dudley sehol sem teázik, o és a bandája minden este a játszóteret rongálták, a sarkokon állva cigarettáztak és kövekkel dobálták az elhaladó autókat és gyerekeket. Harry nem egyszer látta oket, mikor esténként sétálni ment a környéken; a szünido nagyrészét az utcákon bóklászva töltötte, és a szemeteskbol kihalászott újságokat olvasta. ... A Hétórás Hírek szignáljának elso hangjai ütötték meg Harry fülét, amitol felfordult a gyomra. Talán ma - egy hónap várakozás után - lesz az az este. "A spanyol poggyászkezelok második hete tartó sztrájkja miatt rekordmennyiségu nyaraló rekedt a spanyolországi repülotereken" - Életfogytig tartó szabadságra kéne oket küldeni - közölte Vernon bácsi a bemondóval; ám az odakint fekvo Harry-nek ez nem számított. A gyomrában mintha oldódott volna a görcs. Ha valami történt volna, az minden bizonnyal az elso hír lenne - a halálesetek és rombolás fontosabb, mint a megrekedt nyaralók. Hatalmasat sóhajtott, és a kék eget bámulta. Egész nyáron, minden egyes nap ugyanaz: a feszültség, a várakozás, a pillanatnyi megkönnyebbülés, és a fokozatosan visszatéro aggodalom... és az egyre égetobb kérdés, hogy miért is nem történt mindezidáig semmi. Továbbra is figyelt, arra az esetre, hogy hátha val valami jel, amit a muglik nem érthetnek meg - valakinek a megmagyarázhatatlan eltunése, vagy talán valami furcsa baleset... de a poggyászkezelok sztrájkja után a délkeleti szárazságról szóltak a hírek. - Remélem a szomszéd is hallgatja! - üvöltötte Vernon bácsi - Az, aki hajnali háromkor kapcsolja be a locsolóit! Ezen kívül egy helikopter majdnem lezuhant egy mezore Surrey-ben, és egy híres színészno elvált a híres férjétol. - Mintha érdekelnének a kicsinyes afférjaik - húzta fel az orrát Petunia néni, aki megszállottan követte az eseményeket minden egyes magazinban, amire rá tudta tenni a csontos kezét. Harry a lángoló naplemente ellen védekezve becsukta a szemét, amikor a bemondó folytatta. "És végül Lóri, a törpepapagáj új módját találta meg, hogy lehutse magát. A Brnsley-beli Five Feathers-i illetoségu Lóri megtanult vizisíelni! Mary Dorkins jelentkezik a helyszínrol." Harry kinyitotta a szemét. Ha elérkeztek a vizisíelo törpepapagájokhoz, akkor már semmi olyasmi nem várható, amit érdemes lenne meghallgatni. Óvatosan hasra fordult, négykézlábra emelkedett, és felkészült, hogy kimásszon az ablak alól. Nagyjából öt centit haladhatott, amikor rengeteg dolog történt egy pillanat alatt. Egy hangos, visszhangos, puskalövésszeru reccsenés törte meg az álmos csendet; egy macska elorohant egy parkoló autó alól, és eltunt; egy sikoly, szitkozódás és eltöro porcelán zaja hallatszott Dursley-ék nappalijából. Mintha erre a jelre várt volna, Harry felpattant, és a farmerja derekából elohúzott egy vékony fapálcát, és maga elé tartotta, mintha kard volna - ám mielott még teljesen felegyenesedhetett volna, a feje beleütközött Durley-ék nyitott ablakába. Az újabb zajtól Petunia néni még hangosabb visításba kezdett. Harry úgy érezte, mintha a feje kettéhasadt volna. Könnybe lábadt a szeme, elvesztette az egyensúlyát, és közben az utcát figyelte, hogy meghatározza a zaj forrását. Ám alighogy többé-kévésbé fel tudott állni, két hatalmas, lila kéz nyúlt ki az ablakon, és kapta el a nyakát. - TEDD EL! - vicsorgott Harry fülébe - MOST! MIELOTT VALAKI MEGLÁTJA! - Eresz el! - zihálta Harry. Pár másodpercig kuzdöttek, Hary a bal kezével a nagybátyja virsliszeru ujjait feszegette, a jobbjával pedig egy finom pálcamozdulatot hajtott végre; aztán, mikor Harry feje tetején lüktetett egyet a fájdalom, Vernon bácsi felkiáltott, és azon nyomban, mintha áramütés érte volna, eleresztette Harry-t. Mintha valamiféle láthatatlan ero sietetett volna az unokaöcse segítségére, és ezáltal lehetetlen volt tovább fogni. Harry zihálva ráesett a bokorra, aztán felegyenesedett, és körülnézett. Semmi jel nem utalt arra, hogy mi okozhatta az iménti hangos reccsenést, de többen leskelodtek a közeli ablakokból. Harry sietosen visszatömködte a pálcáját a nadrágjába, és igyekezett ártatlannak tunni. - Szép estét! - kiabálta Vernon bácsi, és integetett a túloldalt a csipkefügönyei mögül leselkedo Mrs. Hetes Számnak. - Hallották az imént ezt a berobbanó motort? Ez aztán a kocsi! Nagyon megrémített minket Petuniával! Egészen addig tartotta az arcán a borzalmas, mániákus vigyorgását, amíg az összes kíváncsi szomszéd el nem tunt az ablakokból, akkor azonban a vigyor aggresszív grimasszá változott, amint magához intette Harry-t. Harry pár lépéssel közelebb ment, ügyelve rá, hogy megálljon még azon a ponton, ahol Vernon bácsi kinyújtott kezei már nem tudják fojtogatni. - Mi az ördögöt akartál ezzel elérni, kölyök? - kérdezte Vernon bácsi dühtol remego hangon. - Mit akartam elérni mivel? - kérdezett vissza Harry hidegen. Továbbra is jobbra-balra nézelodött, hátha meglátja, hogy ki okozta ezt a reccseno zajt. - Zajongással, mintha pisztollyal lövöldöznél, ráadásul pont itt a mi... - Nem én csináltam ezt a hangot - közölte Harry határozottan. Vernon bácsi széles, lila arca mellett Petunia néni sovány, lószeru arca jelent meg az ablakban. Izgatottnak látszott. - Miért ólálkodsz az ablakunk alatt? - Igen, igen, jó kérdés, Petunia! Mit csináltál az ablakunk alatt, kölyök?! - Hallgattam a híreket - mondta Harry lemondó hangon. A nagynénje és a nagybátyja sokatmondó pillantásokat váltottak. - Hallgattad a híreket! Már megint? - Hát, tudjátok, minden nap változik - mondta Harry. - Ne okoskodj velem, kölyök! Tudni akarom, hogy mire készülsz igazából - és ne gyere nekem többet ezzel az "a híreket hallgatom"-szöveggel. Pontosan tudod, hogy a magadfajták.. - Halkabban Vernon! - lehelte Petunia néni, és Vernon bácsi annyira elhalkult, hogy Harry alig hallotta. - hogy a magadfajták nincsenek benne a mi híreinkben! - Legalábbis ti így tudjátok - mondta Harry. A Dursley-k egy pár pillanatig a szemüket meresztgettk, majd Petunia néni szólalt meg. - Komisz kis hazudozó vagy. Mit csinálnak ezek - o is elhalkítototta a hangját, hogy Harrynek a szájáról kellett leolvasna a következo szavakat - a baglyok, ha nem a híreket hozzák? - Aha! - suttogta Vernon bácsi gyuzedelmesen - Ebbol magyarázd ki magad, kölyök! Mintha nem tudnánk, hogy minden híreteket megkapod azoktól a dögvészes madaraktól! Harry hezitált egy pillanatig. Volt vesztenivalója, ha most az egyszer megmondja az igazat, még akkor is, ha a nagynénja és a nagybátyja nem tudják, milyen nehezére esik. - A baglyok... nem hoznak híreket - mondta színtelen hangon. - Nem hiszem el - vágta rá Petunia néni. - Én sem - tette hozzá Vernon bácsi erélyesen. - Tudjuk, hogy valamire készülsz - mondta Petunia néni. - Nem vagyunk hülyék, ezt te is tudod - mondta Vernon bácsi. - Na ez tényleg újság számomra - mondta Harry, és kezdte elönteni a méreg. Mielott még a Durley-k visszahívhatták volna, sarkon fordult, átvágott az elokert füvén, átlépett az alacsony kerítésen, és nagy lépésekkel elindult az utcán Tudta, hogy most aztán nyakig benne van. Még találkoznia kell a nagybátyjával és a nagynénjével, és meg kell fizetnie a durvaságáért, mégis, ez pillanatnyilag nem izgatta különösebben; ennél sokkal sürgetobb kérdések foglalkoztatták. Harry biztos volt benne, hogy azt a hangot az keltette, hogy valaki hoppanált vagy dehoppanált. Pontosan ugyanezt a hangot hallotta, amikor Dobby, a házimanó eltunt. Elképzelheto, hogy Dobby volt itt, a Privet drive-on? Lehet, hogy Dobby ebben a pillanatban is a nyomában van? Erre a gondolatra megfordult és visszanézett a Privet drive-on, de az teljesen kihalt volt, és Harry biztosan tudta, hogy Dobby nem képes láthatatlanná válni. Ment tovább, alig volt a tudatában, hogy merre. Az elmúlt idokben úgyis annyit bóklászott már erre, hogy a lába magától a kedvenc útvonalain vitte. Minden néhány lépés után a válla fölött hátrapillantott. Valaki az o világából ott volt a közelében, amikor Petunia néni haldokló begóniái között feküdt, ezt tudta. De miért nem beszéltek hozzá, miért nem vették fel vele a kapcsolatot, és miért bújkáltak most? Mikor a csalódottsága a tetopontjára hágott, a bizonyossága elillant. Lehet, hogy egyáltalán nem is varázsos hang volt. Lehet, hogy annyira elszántan kereste a legapróbb jelet, ami az o világára utalna, hogy egy teljesen hétköznapi zajt túlreagált. Honnan tudhatja biztosan, hogy nem a szomszédban tört-e el valami? Harry gyomra összeszorult, és mielott még észrevehette volna, erot vett rajta az a reménytelenség, ami már egész nyáron kerülgette. Holnap reggel a vekker majd felébreszti hajnali 5kor, hogy ki tudja fizetni a baglyot, ami a Reggeli Prófétát hozza - de van egyáltalán értelme, hogy még mindig elofizet rá? Harry éppen csak rápillantott a címlapjára, mielott félredobta volna; ha azok az idióták, akik az újságot írják végre rájönnének, hogy Voldemort visszatért, az a focímekben lenne, és Harry-t csak ez érdekelte. Ha szerencséje van, akkor talán újabb baglyok hoznak majd leveleket neki a barátaitól, Rontól és Hermionétol, bár már régen nem várta, hogy bármiféle újságot hozzanak. "Nem tudunk semmit mondani a tudodmirol, nyilván... Azt mondták, hogy ne írjunk semmi fontosat, hátha eltévednek a leveleink... Nagyon sok a dolgunk, de nem mondhatjuk el a részleteket... Egy csomó minden történik, majd elmondjuk, ha találkozunk..." Na jó, de mikor fognak találkozni? Senki sem tunt úgy, mintha egy pontos idopontot próbálna találni. Hermione a születésnapi üdvözlolapjára firkált valami olyasmit, hogy "hamarosan találkozunk", de milyen hamar van az a hamarosan? Amennyire Harry a homályos utalásokból ki tudta bogozni, Ron és Hermione ugyanott vannak, feltételezhetoen Ron szüleinek házában. Nem is nagyon mert belegondolni, hogy azok ketten milyen jól szórakoznak az Ódúban, amíg o a Privet drive-on ragadt. Igazság szerint annyira haragudott rájuk, hogy a felbontatlanul dobta ki azt két doboz Mézesfalásos csokoládét, amit a születésnapjára küldtek neki. Késobb meg is bánta, mikor meglátta a hervadt salátát, amit Petunia néni aznap este vacsorára adott. És vajon mitol olyan elfoglalt Ron és Hermione? És o, Harry, o miért nem elfoglalt? Nem bizonyította elégszer, hogy mennyivel többet bír elviselni, mint ok? Mind elfelejtették, mi mindent tett? Nem o volt az, aki ott volt a temetoben, és látta, hogy Cedricet meggyilkolják; akit egy sírkohöz kötöztek és majdnem megöltek? "Ne gondolj rá", mondta Harry magában zordonul, a nyáron már vagy századszor. Éppen elég szörnyu volt a rémálmaiban viszontlátni azt a temetot, hogy még mikor sétálni ment, akkor is emlegesse. Befordult a Magnolia közbe; félúton a kesekny sikátorban volt az a garázs, aminek az ajtajánál Harry eloször találkozott a tekintete a keresztapjáéval. Úgy tunt, hogy legalább Sirius megérti, hogyan érzi magát Harry. El kell ismerni, hogy az o levelei pontosan olyan érdektelenek voltak, mind Ronéi és Hermionéi, de legalább voltak bennük óva into és vigasztaló szavak, a banális jótanácsok helyett. "tudom, hogy csalódott vagy... Tartsd nyitva a szemed, és minden rendben lesz... Légy óvatos, és ne siess el semmit..." Amint Harry kifordult a Magnolia közbol a Magnolia útra, és a leereszkedo sötétben a játszótér felé tartott, beismerte, hogy tökéletesen eleget tesz Sirius tanácsainak. Legalább ellen tudott állni a kísértésnek, hogy a seprojéhez kötözze a ládáját, és egyedül induljon el az Ódúba. Harry úgy gondolta, a magaviselete nagyon jónak mondható, figyelembe véve, hogy mennyire frusztrálja és dühíti, hogy ilyen sokáig kell a Privet drive-on maradnia, és kénytelen virágágyásokban bújkálni, annak reményében, hogy legalább valami apró utalást kap, amibol kitalálhatja, hogy miben mesterkedik Voldemort Nagyúr. Mindazonáltal elég bosszantó volt, hogy olyasvalaki mondja neki, hogy ne siessen el semmit, aki tizenkét évet töltött Azkabanban, a varázslók börtönében, megszökött, megpróbálta elkövetni azt a gyilkosságot, amiért korábban elítélték, utána pedig megszökött egy lopott hippogriff hátán. Harry átmászott a játszótér bezárt kapuján, és átvágott az elszáradt füvön. A játszótér pont olyan üres volt, mint a környezo utcák. Amikor odaért a hintákhoz, beült abba az egybe, amit még nem sikerült Dudley-nak és a bandájának tönkretennie. Egyik karjával átölelte a láncot, és morcosan bámulta a földet. Többet nem fog tudni elbújni a virágágyásban. Holnapra ki kell találnia valami új módszert, hogy meg tudja hallgatni a híreket. Jelenleg úgysem nagyon tudott mire várni, csupán egy újabb nyugtalan, háborgó éjszaka várt rá, hiszen ha meg is menekült a Cedric-es rémálmaitól, akkor felkavaró álmai voltak hosszú, sötét folyosókról, mindegyik zsákucákban és bezárt ajtókban végzodött. Azt gyanította, hogy ezeknek a álmoknak valami köze van ahhoz a rabulejtett-érzéshez, ami még ébren is gyötörte. Gyakran az öreg sebhelye is kellemetlenül sajgott, de nem áltatta magát, hogy ez akár Ront, Hermionét vagy Sirius-t érdekelné még. A múltban a sebhelyében jelentkezo fájdalomfigyelmeztette, hogy Voldemort megerosödik. De most, hogy Voldemort visszatért, mind csak emlékeztetnék, hogy ez teljességgel várható volt... ne aggódjon miatta... a régi mese. Az ot ért sok igazságtalanság olyannyira fortyogott a bensejében, hogy üvölteni szeretett volna. Ha o nincs, senki sem tudná, hogy Voldemort egyáltalán visszatért! És az a jutalma, hogy már négy kemény hete ittragadt, teljesen elvágva a varázslók világától, arra kényszerítve, hogy haldokló begóniák között bújkálva vizisíelo törpepapagájok történeteit hallgathassa! Hogy felejtkezhetett el róla Dumbledore ilyen könnyedén? Miért találkozott Ron és Hermione, és miért nem hívták meg ot is? Meddig kell még elturnie, hogy Sirius csitítsa, hogy üljön meg szépen a fenekén, legyen jó fiú; és ellenállni a kísértésnek, hogy megírja a hülye Reggeli Prófétának, hogy Voldemort visszatért? Míg ilyen és ehhez hasonló dühös gondolatok kergették egymást Harry fejében, és a bensejében valami dühösen összerándult, tikkasztó, bársonyos éjszaka ereszkedett alá, a levegoben a meleg, száraz fu szaga érzodött, és az egyetlen hang csak a forgalom távoli zaja volt, ami a park túlsó kerítése mögül jött. Nem tudta, mennyi ideig ült ott a hintán, mielott valami hangoskodás megzavarta a mélázásában. Felnézett. A környezo utcák lámpái homályos fényt szórtak, ami éppen csak elég volt, hogy néhány, a parkon áthaladó alak körvonalait kivehesse. Egyikük egy trágár nótát énekelt fennhangon, a többiek nevettek rajta. Finom kattogás hallaszott, ahogyan a több borzasztóan drága versenybiciklin eltekertek. Harry tudta, kik ezek az emberek. Az az alak legelöl minden kétséget kizáróan az unokatestvére volt, Dudley Dursley, a többiek pedig az o huséges csatlósai. Dudley pont olyan hatalmas volt, mint mindig, de egy évnyi kemény diétázás és egy új tehetségének a felfedezése jelentos változásokat hozott a fizikumában. Ahogyan Vernon bácsi mindenkinek elmondta, aki csak hajlandó volt meghallgatni, Dudley lett a Délkeleti Ifjúsági Nehézsúlyú Boxbajnok. 'A nemes sport', ahogyan Vernon bácsi nevezte, még rettenetesebbé tette Dudley-t, mint amilyennek Harry látta, amikor általános iskolában unokatestvére elso boxzsákjaként szolgált. Harry alapvetoen nem félt az unokatestvérétol, de nem érezte úgy, hogy meg kellene ünnepelni, hogy Dudley egyre erosebben és pontosabban tud ütni. A gyerekek a környéken rettegtek tole - még jobban, mint "attól a Potter-gyerektol". Vele kapcsolatban ugyanis figyelmeztették oket, hogy gonosz huligán, és a Szt. Brútusz Szigorított Javítóintézetbe jár. Harry a sötét alakokat figyelte, amint keresztezték a gyepet. Azon gondolkozott, vajon kit vernek meg ma. "Forduljatok meg!" - gondolta Harry, mintha figyelnék. "Gyerünk... Forduljatok meg... itt ülök teljesen egyedül... gyerünk, essetek nekem!" Ha Dudley barátai meglátnák ot itt ülni, biztos, hogy tökéletes célpontnak találnák. És akkor mit tenne Dudley? Nem akar veszíteni a tekintélyébol a bandája elott, de nem meri az unokaöccsét provokálni. Nagyon szórakoztató volna Dudley dilemmáját figyelni, kötekedni vele, és figyelni, hogy képtelen válaszolni. ...és ha valamelyikük mégis megpróbálná megütni Harry-t, akkor már készenlétben lesz. Nála van a pálcája. Próbálják csak meg! Imádta volna azokon a fiúkon kitölteni a dühét, akik egyszer régen pokollá tették az életét. De nem fordultak meg, nem vették ot észre, és már majdnem a kerítésnél jártak. Harry ellenállt a kísértésnek, és nem kiabált utánuk... keresni a balhét nem volna egy okos ötlet... nem varázsolhat... újra megkockáztatná, hogy kicsapják. Dudley bandájának hangjai elhaltak. Már látótávolságon kívül voltak, a Magnolia út felé tartottak. "Tessék, Sirius", gondolta Harry kedvetlenül. "Csak semmi sietség. Nyitva tartom a szememet. Pontosan az ellenekzojét teszem, mint amit te mindig is tettél." Felállt, és kinyújtózott. Petunia néni és Vernon bácsi úgy tunik, úgy érezték, hogy amikor Dudley hazaér, azt pontosan az az idopont, amikor haza kell érkezni. Minden más, attól késobbi idopnt már túlontúl késonek számított. Vernon bácsi megfenyegette Harry-t, hogy ha még egyszer Dudley után érkezik haza, bezárja a fészerbe, úgyhgy elnyomva egy ásítást, és még mindig nyújtózkodva Harry a játszótér kapuja felé vette az irányt. A Magnólia út a Privet Drive -hoz hasonlított, tele volt hosszú kockaalakú házakkal amiknek az előterében tökéletessen gondozott gyepszőnyegek voltak,és gyönyörüen gondozott Vernon bácséhoz hasonló autók parkoltak.Harry a Little Whinging -i éjszakát részesítette előnyben, amikor a befüggönyözött ablakok ékkő szinüek voltak a sötétségben;és a futásának hangja sem volt baljós a háztulajdonosok szemében:nyugodtan elmehetett melettük, annékül,hogy bűnözönek néznék.Gyorsan ment,ezért Magnólia út felénél újra látótávolságba került Dudley bandája,akik épp búcsozkodtak aMagnólia sétány bejáratánál.Harry beállt egy nagy orgona bokor jótékony árnyékába,és várt. ...úgy visitott mint egy malac,nemde? - mondta Malcom,és atöbbiek hangos röhögéssel nyugtáztákőt. Szép jobb horog volt Nagy D! -mondta Piers. Ugyanekkor holnap? -kérdezte Dudley. Találkozzunk nálam, a szüleim nincsenek otthon. - mondta Gordon. Még látjuk egymást. - mondta Duley. Viszlát Dud! Talákszunk nagy D! Harry megvárta ménem a banda utólsói is fölszívodtak,mielött cselekedett volna,ugyanis nem volt kedve egy ujjabb leszámoláshoz.Amikor a hangjaik elhalványúltakoda futott a Magnólia Sétány bejáratánák felső részéhez , hogy el ne halassza Dudley üdvözlését ,aki magában sétállt és dallamtalanúl dudorászott. Hé nagy D! Dudley megfordult. Óh - röfögte -csak te. Milyen hosszú lessz a Nagy D után? - kérdezte Harry. KUSS - morogta Dudley,és visszafordult. Királynév! - mondta Harry és behuppant unokatestvére mellé.De ők álltalában kicsi Dudlymudl -nak hívnak téged elöttem. Azt mondtam , hogy KUSSOLJ! -mondta Dudley és ökölbe szrította a kezét. A fiuk nem tudják, anyukád hogy hív téged? Fogd be a szád! Ne nekem mond üvöltsd az ő arcába! Mi van a Dudders -szel és a Dinkiminki - vel amit én hasznélni fogok ezután? Dudley semmit nem mondott . Nagy erőfeszítésébe került ez neki ,hogy magában tartsa indulatait, Harry látta ,hogy az összes önkontroljára szüksége volt hozzá. Kit vertél meg ma este? - kérdezte harry dagadó vigyorral. Egy újabb títévest?Azt tudom,hogy két nappal ezelött Mark Evensen volt a sor. Ő kérdezte meg! -vicsorogta Dudley -Szemtelen volt velem. Igen? Azt mondta úgynézel ki mint egy disznó és és tehénlábakon jársz? Ez ok,ez nem piszkálódás,Dud ez az igazság.Az izom rángatódzott Dudley állkapcsán.
Zsolt Kereki
20. fejezet Hagrid története Hagrid's Tale Azon nyomban elhatározták, hogy lemennek Hagridhoz a Láthatatlanná Tevő Köpeny rejtekében. Amikor az óriás ajtót nyitott, látták, hogy az egész arcát zúzódások és mély sebek borítják. Azt azonban, hogy hol szerezte ezeket a sérüléseket, nem volt hajlandó elárulni. Hosszas unszolás és némi fondorlat után végül megtört a jég. Amikor Ron megemlítette, hogy Harryt a nyáron megtámadták a dementorok, és utána egy meghallgatáson kellett megjelennie, Hagrid csupa kíváncsiság lett. De Ron közölte vele, hogy csak akkor mesélik el neki, mi történt, ha ő is elmeséli a nyári kalandjait. És ezután Hagrid kötélnek állt. Elmesélte, hogy Dumbledore megbízásából Madame Maxime-mal kettesben elmentek megkeresni az óriásokat. Bár nehéz és veszélyes út volt, végül sikerült megtalálni őket, és tárgyalásokba kezdtek velük. Már épp jó úton haladtak afelé, hogy az óriások főnöke egyáltalán meghallgassa őket (amíg nem adtak elegendő mennyiségű és megfelelően lenyűgöző ajándékot, nem is nagyon érdekelte a vezetőt, hogy mit akarnak), de ekkor a törzsben harc bontakozott ki. A régi vezért megölték, az újonnan hatalomra került főnököt pedig nem hatották meg az ajándékok, egyszerűen rájuk támadt. Sikerült elmenekülniük, ám nem adták fel, egy közeli barlangban bújtak meg, és innen nézték végig, ahogy a halálfalók egy csoportja (Macnair vezetésével) megegyezik az óriások vezetőjével. Hat-hét óriást a régi vezér követői közül sikerült volna maguk mellé állítani, de amikor az új főnök átkutattatta a barlangokat és megfélemlítette őket, már nem voltak hajlandók nyíltan kiállni ellene. De Hagrid bízott benne, hogy szavai és Dumbledore üzenete még így sem volt hatástalan, és az óriások maguktól útra kelnek, ha eljön az ideje. A történetet hallva egyre reménytelenebbnek tűnt a helyzet. Hagrid azt is elmesélte, hogy rábukkant óriás édesanyja nyomára, ám meg kellett tudnia, hogy évekkel ezelőtt meghalt. Nem maradt sok idejük beszélgetni, Umbridge ugyanis váratlanul felbukkant a vadőrlakban. Feltűntek neki a hóban hagyott lábnyomok, és egyből Hagrid látogatói iránt kezdett érdeklődni (Harryék a Köpeny alatt megbújva hallgathatták végig a beszélgetést). Nem bukkant rájuk és nem tudta rábizonyítani Hagridra, hogy hazudik, de ennek ellenére nagyon jól átlátta a helyzetet. Aztán Hagrid tanítási módszereiről kezdett kérdezősködni, és egyértelműen kiderült, hogy az első adandó alkalommal, amikor vadőr eltér az RBF-hez szükséges tananyagtól, és veszélyes lényeket hoz be az órájára, fel fogja használni ellene. Miután Umbridge távozott, Harryék megpróbálták meggyőzni az óriást, hogy foglalkozzon óráján a lehető legártalmatlanabb és legunalmasabb állatokkal. Ám Hagrid hajthatatlan maradt, hiába is mondták neki, hogy Umbridge minden tanártól megpróbál megszabadulni, aki Dumbledore-t támogatja, ezért nem szabad ürügyet szolgáltatni neki arra, hogy ez sikerüljön.
Zsolt Kereki
19. fejezet A Kígyó és az Oroszlán The lion and the serpent A DA találkozók sikeresnek bizonyultak. A résztvevő diákok gyorsan fejlődtek a különböző védelmi technikák elsajátításában. Hermione idővel azt is kitalálta, hogyan tudnak mindenkit egyszerre értesíteni, ha megváltozik a találkozó időpontja. Mivel nem akartak mindig egy adott időpontban találkozni, és az is feltűnő lett volna, ha túl sokat beszélgetnek a folyosón, a lány hamis galleonokat készített, amelyeken sorozatszám helyett a következő összejövetel időpontja szerepelt. Harry a saját galleonján tudta megváltoztatni az időpontot, és ha ezt tette, felizzott a többi pénzérme is, így akik a zsebükben tartották, rögtön érezték a meleget. Hermione azt is bevallotta, hogy az ötletet tulajdonképp a Halálfalók karján lévő jegy adta neki. A Mardekár-Griffendél meccs közeledtével ismét megszaporodtak az inzultusok. A csapatok játékosai gyakori vendégek lettek a gyengélkedőn, a gúnyolódás és fenyegetőzés pedig igencsak elharapózott. Ron nagyon rosszul viselte mindezt. A szívére vett minden gonoszkodó megjegyzést, beijedt a fenyegetőzésektől, és annyit ismételgették neki, hogy pocsék játékos, hogy végül bele is törődött ebbe. Malfoy volt persze a főkolompos. Kitalálta, hogy minden mardekáros viseljen egy ezüst, korona alakú jelvényt a következő felirattal: "Weasley a mi királyunk" A jelszóhoz pedig dal is társult, amely azt volt hivatott elregélni, hogy Ron olyan pocsék őrző, hogy minden gólt beenged, és így megnyeri a meccset a Mardekárnak. A meccs reggelén Ron már nagyon rosszul volt, és nem segített rajta Hermione szerencsepuszija sem, a lámpaláza pedig a játék kezdete után sem múlt el. Az sem könnyített a helyzetén, hogy a Mardekár csapatának két új terelője Crak és Monstro lett. Az első három gólt simán beengedte, a mardekárosok pedig fetrengtek az örömmámorban. Amikor végül pontot szerzett a Griffendél, felhangzott a tömegben a vérfagysztó oroszlánüvöltés, Luna ugyanis kreált magának egy sapkát, ami egy életnagyságú oroszlánfejet mintázott, és élethűen üvöltött is, ha viselője úgy kívánta. Harry végül meglátta a cikeszt, és nagy nehézségek árán meg is szerezte, habár Malfoyjal szabályos közelharcot vívtak érte, és a fiú keze Harry összekulcsolt ujjait markolászta még az után is, hogy a cikesz már megvolt. De Harrynek nem volt alkalma leereszkedni, mert Crak eltalálta egy gurkóval a játék lefújása után, ezért a földre zuhant, bár a cikeszt nem engedte el. Madam Hooch ordítozni kezdett Crakkel a levegőben, de közben Malfoy Harryék mellett landolt, és először Mrs és Mr Weasleyt, majd Harry anyját kezdte durván sértegetni az ikrek és Harry előtt. Addig feszítette a húrt, amíg mindhárman rá nem rontottak. Fredet ugyan lefogták a többiek, de George és Harry nekiestek Draconak és jól helybenhagyták. McGalagony magánkívül volt a haragtól, és egy heti büntetést helyezett nekik kilátásba, de ekkor belépett az irodába Umbridge professzor, aki magával hozta a 25-ös számú oktatási rendeletet is, melynek az volt a lényege, hogy jogában állt büntetést kiszabni és jogokat megvonni a diákoktól, valamint a tanárok által kiszabott büntetéseket felülbírálni. McGalagony nagyon visszautasítóan bánt vele, de a rendelet ellen nem tudott mit tenni, Umbridge pedig élvezettel jelentette ki, hogy ezennel örökre eltiltja Harryt, Fredet és George-ot a kviddicscsapatban való részvételtől, a seprűiket pedig elkobozta. Ron estig elő sem került, és rémesen szégyellte magát a meccsen nyújtott szánalmas teljesítményéért, de amint meghallotta, mi történt Harryékkel, többé már nem volt fontos számára az önsajnálat. Hermione viszont úgy gondolta, talán akad valami, ami jobb kedvre derítheti őket. Bejelentette ugyanis, hogy Hagrid visszatért.
Zsolt Kereki
15. fejezet Roxfort tanfelügyelője The Hogwarts high inquisitor A reggeli újság címlapján Dolores Umbridge fényképe díszelgett, és a cikk nagyon is érintette Roxfortot és Dumbledore-t. A Minisztérium az oktatási reform keretében ugyanis kinevezte Umbridge-ot tanfelügyelővé. Kiderült, hogy a nő úgy került az iskolába, hogy a növekvő szülői aggodalmak hatására új törvényt hoztak, mely kimondta, hogy amennyiben az igazgató nem tud tanárt biztosítani egy tantárgyra, a Minisztériumnak joga van kijelölni egy erre alkalmas személyt. Ezt követően hozták az újabb törvényt, amely egy új tisztség bevezetésével lehetővé tette Umbridge számára, hogy ellenőrizze a tanórák menetét, utasításokat adjon a tanároknak, és jelentést írjon az iskolában zajló eseményekről a Minisztériumnak. Piton óráján nem volt felügyelet, ám a professzor, miután kiosztotta a legutóbbi házi dolgozatokat, felhívta a diákok figyelmét arra, hogy aki legközelebb is a leggyengébb minősítést éri csak el (mint Harry), annak büntetőfeladatot fog kiszabni. Jóslástanon viszont felbukkant Umbridge és nagyon kellemetlenül viselkedett. Trelawneyt sértő és zavarba ejtő kérdésekkel bombázta, és nyíltan éreztette vele, hogy nem sokra becsüli a tanári és a jósnői képességeit. Trelawney cserébe nagy veszedelmet jósolt Umbridge-nak, Harrynek pedig korai és tragikus halált. Sötét varázslatok kivédésén Umbridge megint a könyvet akarta olvastatni velük, de Hermione közölte, hogy ő már kiolvasta az egészet, a tanárnő egyik kérdése kapcsán pedig kifejtette, hogy nem ért egyet a könyv írójával. A nő öt pontot levont emiatt a Griffendéltől, Harry pedig újabb egy hét büntetést kapott Voldemort felemlegetéséért. Angelina a nagyteremben teli torokból ordított vele, amiért újabb edzésekből marad majd ki, de McGalagony rendet teremtett és levont tőlük még néhány pontot. Az új tanfelügyelő megjelent a délutáni átváltoztatástan órán is. McGalagony nagyon kimérten viselkedett vele, vagyis inkább rendreutasította. Umbridge nem is mert nagyon közbevágni, de dühösen rótta a sorokat jegyzettömbjébe, ami nem sok jót sejtetett. Harryék pedig lassan megtanulták eltüntetni az egereket. Umbridge ezután megjelent legendás lények gondozásán is, és Suette-Polltzot arról faggatta, elégedett-e Roxforttal és a tanári karral, kiváltképp Dumbledore-ral. A tanárnő pedig pozitívan nyilatkozott a kérdésben. Hagridről is kérdezősködött, de Suette-Polltz nem tudta, hol van és mikor tér vissza. Harry pedig újabb napra kapott büntetőfeladatot, mert nem bírta ki szó nélkül. Aznap éjjel, amikor elhagyta Umbridge irodáját, már úgy vérzett a keze, hogy teljesen átáztatta a kendőt, amivel betekerte, és Harry kételkedett benne, hogy valaha is eltűnik az írás nyoma. Barátai a klubhelyiségben várták, és Hermione készített neki növényekből egy olyan szert, amibe belemártva a kezét a fájdalom enyhült és a seb gyorsabban gyógyult. Hermione úgy gondolta, muszáj lenne tanulniuk igazi svk-t is, amivel megvédhetik magukat Voldemorttal szemben. Végül kibökte, hogy azt szeretné, ha Harry tanítaná őket. Ebből egy kisebbfajta veszekedés kerekedett, mert Harry arra hivatkozott, hogy leginkább a szerencse játszott közre abban, hogy az eddigi kalandokat túlélte, nem annyira a tudása. Ron és Hermione viszont csak nevettek ezen, mert biztosak voltak benne, hogy Harry igen is nagyon sokat tud az svk-ról, nem úgy, mint ők. Hermione végül azt mondta, meg kell tanulniuk nekik is megvédeni magukat Voldemorttól, és amikor életében először kimondta a Sötét Nagyúr nevét, Harry megenyhült és megígérte, hogy megfontolja a dolgot. Kimerülten került ágyba, és álmában megint végtelen folyosókon, zárt ajtó között járt, reggel pedig szúró érzéssel a sebhelyében ébredt.
Zsolt Kereki
14. fejezet Percy és Tapmancs Percy and Padfood Harry másnap korán felkelt és levelet írt Siriusnak az első hét eseményeiről. Úgy fogalmazott, hogy csak ők tudják, miről van szó, mások számára a levél tartalma nem mondott volna semmit. A bagolyházba ment, hogy feladja a levelet, és miután Hedviget útnak indította, még nézelődött egy kicsit az ablakban. A Tiltott Rengeteg fái közül egyszer csak kiemelkedett egy csontvázszerű ló, hatalmas fekete denevérszárnyait kitárva tett egy kört a fák fölött, aztán újra leereszkedett a fák közé. Harry nem tudta eldönteni, hogy a valóságot látta, vagy csupán káprázott a szeme, de ekkor megjelent Cho Chang, aki az anyukájának akart éppen feladni egy szülinapi csomagot. A ló természetesen nem volt többé fontos. A beszélgetés egész értelmesen zajlott, főleg azután, hogy Cho kijelentette, Umbridge hihetetlenül igazságtalan volt, amiért megbüntette Harryt csak azért, mert megmondta az igazat Cedric haláláról, és úgy gondolta, Harry nagyon bátor volt, hogy kiállt az igazáért a nővel szemben. De ekkor megzavarta őket Frics, aki közölte, tudomására jutott, hogy Harry egy nagytételű megrendelést akar éppen leadni trágyagránátokra, és követelte rajta a levelet. Nem hitte el, hogy Harry már elküldte. Hogy ne kutassák át a zsebeit, Cho kijelentette, hogy látta, amikor feladta a levelet. Az újság aznapi számában megjelent egy cikk arról, hogy Sirius Londonban rejtőzik, és Harryék szinte biztosra vették, hogy a Malfoyok felismerték őt kutya képében a pályaudvaron. Egy rövid cikket is találtak, melyben az állt, hogy Sturgis Podmore-t (Rend-tag) letartóztatták, miután aug. 31-e éjjelén betört a Minisztériumba, és éppen egy titkos ajtót próbált kinyitni, amikor elfogták. Hat hónapi fogságra ítélték az Azkabanban. Hermione szerint könnyen meglehet, hogy mivel Sturgis Dumbledore támogatói közé tartozott, becsalták éjjel a Minisztériumba, csapdát állítottak neki és letartóztatták. Délelőtt Harry és Ron kettesben gyakoroltak a kviddicspályán. Harry hajtót játszott és Ron a dobások kétharmadát kivédte, az idő múltával pedig egyre jobban játszott. Délután rendes edzés következett. Ron eléggé izgult, ráadásul kijöttek a pályára a mardekárosok is, akik gúnyolódtak és remekül mulattak rajtuk. Ron a bemelegítés alatt többször is elejtette a labdát, egyszer pedig úgy eltalálta Katie-t, hogy a lánynak elkezdett vérezni az orra. A Weasley-ikrek siettek a segítségére egy bonbonnal. Játék közben Ron pocsékul védett, Katie orra pedig egyre jobban vérzett, és az ikrek rájöttek, hogy összecserélték a bonbonokat. Végül a gyengélkedőre kellett kísérni őt, az edzést pedig lefújták. Amikor Hermione kérdésére Ron azt felelte, hogy az edzés pocsék volt, a lány egyből vigasztalni kezdte őt, hogy ez csak az első napja volt és lesz még jobb is, de Ron felkapta a vizet, mert ő nem azt mondta, hogy miatta volt pocsék, a mégis lány rögtön erre gondolt. Sértődötten ott is hagyta őket. Vasárnap egész nap tanultak a klubhelyiségben, de még estére sem voltak kész a házi feladatottak, Hermione pedig nem segített nekik. Már csak hárman voltak a helyiségben, amikor Hermész levelet hozott Ronnak Percytől. A levél lényege az volt, hogy Percy gratulált öccsének a prefektussá választása alkalmából, és úgy vélte, Ron végre jó úton halad, hogy kilépjen ikerbátyjai és szülei nyomdokaiból, és komoly karrierre tegyen szert. Figyelmeztette, hogy ne barátkozzon Harryvel, mert ez rossz fényt vethet rá. Dumbledore-nak ugyanis már nem sokáig lesz befolyása Roxfortban, és akik döntési helyzetben vannak, azok egész máshogy vélekednek Harry Potterről. Hozzátette azt is, hogy a holnapi Reggeli Prófétából kiderülnek majd a részletek. Bíztatta, hogy ne féljen megszakítani a kapcsolatot Harryvel, még ha fenn is áll a veszélye annak, hogy barátja kiszámíthatatlanul és aggresszíven fog viselkedni. Ha pedig ez előfordul, forduljon bizalommal Umbridge professzorhoz, aki készséggel segít majd neki. És ha a tanárnővel jó kapcsolatot alakít ki, jó eséllyel lehet végzős korára iskolaelső is. Kifejezte reményét azzal kapcsolatban, hogy Ron nem hagyja, hogy családjuk rossz híre őt is elérje, és bízik benne, hogy egyszer majd szüleik is belátják, mekkorát hibáztak, és bocsánatot kérnek tőle. Ron teljesen fel volt háborodva és apró darabokra tépte a levelet, Hermione pedig úgy megenyhült, hogy segített nekik befejezni a házit. Harry közben fáradtan a tűzbe bámult, ahol egyszer csak feltűnt Sirius feje. A férfi szóba hozta a legutóbbi alkalmat, amikor Harry sebhelye megfájdult, és úgy vélte, Umbridge-nak nem lehetett hozzá köze, mert biztosan tudja, hogy ő nem halálfaló. Azt is logikusnak tartotta, hogy nem engedi őket órán gyakorolni, mivel Caramel attól fél, hogy Dumbledore egy hadsereget képez ki ellene a diákokból, így jobb, ha nem varázsolhatnak, nehogy ütőképesek legyenek. Az újság násnapi számáról nem tudott semmit, és Hagridról is csak annyi információja volt, hogy mostanra már vissza kellett volna érnie, de amikor útban visszafelé szétváltak Madam Maxime-mal, még jól volt, ezért nem kell érte aggódni. Harryéket ez nem győzte meg, ezért Sirius, hogy felvidítsa őket, felvetette, hogy a legközelebbi Roxmortsi hétvégén eljön hozzájuk kutya képében. Ezt viszont nem tartották jó ötletnek, megemlítették, hogy a Malfoyok talán tudnak a rejtekhelyéről, és nagyon könnyen elfoghatják, de Sirius úgy értelmezte a dolgot, hogy Harry alaptalanul aggodalmaskodik. Meg is jegyezte, hogy mégsem hasonlít annyira Jamesre, mert az apja számára a kockázat jelentette az igazi élvezetet. Aztán távozott.
Zsolt Kereki
13. fejezet Dolores büntetőfeladata Detention with Dolores Mire elérkezett a vacsora, már az egész iskola tudomást szerzett Harry és Umbridge vitájáról. Fennhangon sugdolóztak róla, és megjegyzéseikkel provokálták, hátha ismét elveszíti az önuralmát és elmond pár dolgot Voldemortról és Cedric haláláról. De Harry uralkodott magán és nem törődött velük. A klubhelyiségben tanúi voltak annak, ahogy az ikrek az "alélő bonbonokat" tesztelték az elsősökön, akik mind eszméletlenül estek össze, amint lenyelték az adagjukat. Hermione megfenyegette Fredet és George-ot, hogy megírja a történteket az anyjuknak, ha nem fejezik be a tesztelést az elsősökön. És a fenyegetés hatott. Hermione elkezdett sapkákat kötni, amiket összegyűrt papírok és limlomok közé rejtve szanaszét hagyott a klubhelyiségben, hátha a házimanók takarítás közben megtalálják és felveszik őket, ezzel pedig felszabadítják magukat. Másnapra a sapkák el is tűntek, ő pedig nagyon elégedett volt. Átváltoztatástan órán az eltűntető bűbájokkal kezdtek el foglalkozni, mivel a megidéző bűbájok sokkal nehezebbek. De az eltűntető bűbájok sem bizonyultak könnyűnek, egyedül Hermione járt sikerrel a harmadik próbálkozás után. McGalagony pedig rengeteg gyakorlást adott fel házi feladatnak. Legendás lények gondozása órán Suette-Polltz apró lényeket mutatott nekik, amelyek teste fából volt, és azokat a fákat őrzik, amikből pálcát lehet készíteni. Draco kihasználta az alkalmat egy kis piszkálódásra, és ügyelve rá, hogy a tanárnő ne hallja, a következőket mondta Harrynek, amikor az Hagridről kérdezte a tanárnőt: "Lehet, hogy súlyosan megsebesült a behemót. Talán olyan alakok közé keveredett, akik túl nagyok voltak még neki is, ha érted, mire gondolok." Ebből Harry arra következtetett, hogy Malfoy talán hallott valamit Hagridról az apjától. De aztán úgy gondolta, Dumbledore is tudna róla, ha Hagridnak baja esett volna, és Draco valószínűleg csak rá akart ijeszteni. A folyosón később Luna, majd Ernie Macmillan is biztosította Harryt arról, hogy hisznek neki, és elhiszik, hogy Voldemort ismét testet öltött, ő pedig megküzdött vele. Harrynek nagyon jólesett ez a bizalom, bár Luna zavarba ejtő viselkedése és megjelenése nem nyerte el a tetszését. Angelina nagyon mérges volt, mert péntekre lefoglalta a kviddicspályát az őrzőválogatás miatt, és elvárta, hogy minden csapattag ott legyen, Harrynek viszont aznap is Umbridge-nél volt jelenése a büntetőfeladat miatt. Végül megígérte a lánynak, hogy megkéri a tanárnőt, hogy az aznapi büntetését tegyék át máskorra. A tanárnő azonban élvezettel utasította vissza a kérését. A feladata az volt, hogy újra és újra leírja a következő mondatot: "Nem szabad hazudnom" Saját tolla helyett viszont egy különös, hegyes végű pennát kellett használnia. Amint leírta az első sort, éles fájdalom hasított a jobb kézfejébe, és látta, hogy azon szintén megjelennek az imént papírra vetett sorok, méghozzá a bőrébe karcolva. A seb vérzett, majd kisvártatva begyógyult. Jóval éjfél után engedte csak el Umbridge, addig szorgalmasan rótta a sorokat sajgó kézzel és a folytonos felsebzéstől egyre vörösebb bőrrel. A házi feladatával szörnyen lemaradt emiatt, és a barátainak nem vallotta be, milyen körülmények között kell az egyszerű büntetőfeladatot végeznie. Azt viszont furcsállotta, hogy Ron ugyanúgy le volt maradva a leckéjével, mint ő, ráadásul legalább olyan álmos is volt, holott ő nem volt büntetésben. Másnap a büntetőfeladata közben Harrynek már sokkal lassabban gyógyult a sebe és jóval hamarabb bepirosodott a bőre. Később a vágás már meg is maradt rajta. Megint éjfél után szabadult, és utána hajnalig leckét írt. Harmadnap kétórányi írás után a seb már nem gyógyult be a kezén, hanem folyamatosan vérzett. Umbridge ekkor elengedte, de másnap még vissza kellett jönnie. A folyosón összefutott Ronnal, aki nagyon gyanúsan viselkedett és a seprűjét szorongatta. Kiderült, hogy a fiú titokban edz, mert részt akar venni a pénteki őrzőválogatáson. Harry ennek nagyon örült. Ron közben észrevette Harry sebét, így nem volt más választása, el kellett mondania, miből áll Umbridge büntetőfeladata. Barátai természetesen fel voltak háborodva, sürgették, hogy szóljon McGalagonynak vagy Dumbledore-nak, de Harry nem akart, ő úgy fogta fel, mint egy párbajt Umbridge-dzsel, és nem akart meghátrálni. A büntetés utolsó napján Harry írás közben az ablakból figyelte a távoli kviddicspályán zajló eseményeket, de sajnos alig tudott kivenni valamit. A seb már olyan mély volt a kezén, hogy a vér lecsurgott a csuklóján és eláztatta a pergament, amire írt. Órákkal később Umbridge ellenőrizte, hogy elég jól "megtanulta-e" már a leckét. Amikor kezébe vette Harry kezét, a fiúnak éles fájdalom nyilallt a sebhelyébe, és amint elengedték, villámgyorsan elhagyta a nő irodáját. A klubhelyiségben ünneplés fogadta, ugyanis Ront megválasztották őrzőnek, de Angelina megkérte Harryt, hogy gyakoroljon sokat a barátjával, mert annyira azért nem játszik jól, mint a testvérei. Hermione, miután Harry elmesélte neki, milyen körülmények között fájdult meg legutóbb a sebhelye, úgy vélte, ennek nincs köze Umbridge-hoz, inkább csak arról lehet szó, hogy Voldemort különösen mérges volt vagy gyűlölettel gondolt rá éppen akkor.
Zsolt Kereki
12. fejezet Umbridge professzor Professor Umbridge Seamus másnapra sem enyhült meg Harry irányába. Az új kviddicskapitány Angelina Johnson lett. Az ikrek hirdetésben kezdtek el tesztelőket keresni a bonbonjaikra, amit Hermione eléggé rossz néven vett, és közölte Ronnal, hogy beszélni fognak az ikrekkel. De Ron nem díjazta különösebben az ötletét. A tanév első napjának első két óráját Binns professzor tartotta. És persze unalmas volt, mint általában. Szünetben kimentek az udvarra, Cho Chang pedig éppen arra járt, mégpedig egyedül. Meg is szólította Harryt. Éppen kezdtek volna belelendülni a beszélgetésbe, amikor Ron egy megjegyzést tett a lány ruháján lévő, Tornádók kviddicscsapatot ábrázoló jelvényre, Cho pedig megsértődött és otthagyta őket. Hermione utána jól le is szidta Ront az érzéketlensége miatt. A következő két óra magával a bájitalok mesterével következett be. És persze élményekkel telve volt, mint általában. Kiderült, hogy az egyszerű földi halandóknak már csak ebben az évben lesz bájitaltan órájuk, az RBF után ugyanis csak a legjobbak tanulhatják tovább. Az órán egy különösen nehéz bájitalt kellett készíteniük, ami szinte senkinek sem lett tökéletes, kivéve… de ezt úgyis tudjuk. Piton nagy elégtétellel vette tudomásul, hogy Harry kihagyott egy lépést az elkészítéskor, és a bájitalát egy suhintással eltüntette az üstjéből, ami azt jelentette, hogy az órai munkája egyes. Mindenki más beadhatta elbírálásra, amit kifőzött. Óra után Harry azon is felhúzta magát, hogy Ron és Hermione vitáztak, ezért otthagyta őket és egyedül ment jóslástan órára. Kiderült, hogy jóslástanból idén álomfejtés lesz a tananyag. Az aznapi utolsó dupla óra a sötét varázslatok kivédése volt. A tanárnő megkövetelte, hogy kórusban válaszoljanak a kérdéseire és jelentkezzenek, mielőtt megszólalnak. Felvázolta a tantárgyi célkitűzéseket a táblára, Hermione pedig rákérdezett, hogy miért nem szerepel ott a védővarázslatok gyakorlása. Kiderült, hogy Umbridge egyáltalán nem akar az órákon gyakorlati foglalkozást tartani, mert úgy véli, ha valaki megtanulja az elméletet, elsőre is sikerül majd neki a vizsgán az adott varázslat. Ráadásul biztos volt benne, hogy nem fenyegeti őket semmilyen veszély, tehát a tanultakra nem is lesz szükségük. Hatalmas vita kerekedett ebből, ami odáig fajult, hogy Harry felhozta Voldemortot, ellentmondott a tanárnőnek, amikor az azt állította, hogy Cedric halála baleset volt, és erősen súrolta a szemtelenség határát. Umbridge végül írt egy "intőt", amit egyenesen McGalagonyhoz kellett vinnie. McGalagony elolvasta, de ahelyett, hogy leszidta volna Harryt, azt kérte tőle, hogy legyen elővigyázatosabb, ne hangoztassa a véleményét Umbridge előtt, hisz a nő mindent jelent a Minisztériumnak. Kiderült továbbá az is, hogy Harry egy héten át minden napra büntetőfeladatot kapott Umbridge-től.
Zsolt Kereki
11. fejezet A Teszlek Süveg új dala The sorting hat's new song A diákok a hosszú vonatút után végre megérkeztek Roxfortba. Hagridnak továbbra sem volt nyoma, a kunyhójából sem szűrődött ki fény és az ünnepi vacsorán sem találkoztak vele. Harry keserűen vette tudomásul, hogy megint a diákok egyik legkedveltebb célpontjává vált; bárhová ment, összesúgtak a háta mögött, mutogattak rá, a kisebbek pedig szabályszerűen menekültek előle. A tanári asztalnál viszont nagy megdöbbenéssel fedezte fel Dolores Umbridge-t, a különös varangyszerű nőt, akit a meghallgatáson látott először. Később kiderült az is, hogy ő lesz az új sötét varázslatok kivédése tanáruk, a legendás lények gondozását pedig Suette-Polltz professzor fogja tanítani Hagrid helyett. A beosztási ceremónia alkalmával a Teszlek Süveg különösen hosszú dalt adott elő, de a legkülönösebb mégis az volt, hogy az eddigiektől eltérően tanácsot is adott a diákoknak. Azt mondta, Roxfortot hatalmas veszély fenyegeti kívülről, és jobb belátása ellenére cselekszik, amikor a diákokat szétválasztja, mert rivalizálás helyett az összefogáson lenne a hangsúly, másképp nem tudják megmenteni az iskolát. Félig Fejnélküli Nick meg is jegyezte, hogy korábban több alkalommal is előfordult már, hogy a Süveg veszélyt jelzett és összefogásra szólította fel a diákságot. A vacsora végeztével Dumbledore rövid beszédet tartott, de az egyik mondata kellős közepén Dolores Umbridge szólásra emelkedett és ezzel félbeszakította őt. A nő rendkívül hosszú, ám annál unalmasabb előadást tartott, melynek lényege a jól kigondolt elveken nyugvó oktatási rendszer hangsúlyozása volt, legnagyobb tanulsága pedig abban rejlett, hogy meg kell találni az egyensúlyt az állandóság és a változás, a hagyomány és a reformok között. Hermione persze azonnal levonta a következtetést a hallottakból, és kijelentette, hogy az új tanárnő a Minisztérium megbízásából felügyel, vagy inkább kémkedik Roxfortban. Harrynek és Ronnak a hálótermükben végre alkalmuk nyílt szobatársaikkal is szót váltani, bár a dolog nem úgy sült el, ahogy azt várták. Kiderült, hogy Seamust nem akarta visszaengedni az anyukája Roxfortba, mert meg van róla győződve, hogy Harry őrült, és félti tőle a fiát. Harry nagyon érzékenyen reagált erre a hírre, és eléggé felkapta a vizet, Seamus pedig megsértődött. Nagy veszekedés lett a dologból, és a végén Seamus át akart költözni egy másik szobába. Harryt nagyon bántotta, hogy nem hisznek neki, és arra gondolt, hogy előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy Voldemort visszatért, és akkor mindenki megtudja majd, hogy nem hazudott és nem őrült meg, de addig el kell viselnie a mindennapos megaláztatást.
Zsolt Kereki
10. fejezet Luna Lovegood Luna Lovegood A Roxfortba indulás reggelén nagy volt a sietség. Végül útra keltek és Sirius is velük tartott kutya képében, habár ezt a felnőttek nagyon helytelenítették. Tapmancs felszabadultan ugrándozott és élvezte a friss levegőt és a szabadságot. Harry Mrs Weasleyvel és Tonksszal ment, aki ez alkalommal öregasszonynak álcázta magát. A pályaudvaron rövid búcsúzkodás következett, melynek legemlékezetesebb epizódja az volt, amikor Tapmancs egy másodpercre két lábra állt, és mancsait Harry vállára tette. Mrs Weasley nagyon haragudott az "emberi" viselkedés miatt, de már nem volt idő hosszas huzavonára, a vonat lassan elindult. A peronon maradók integettek, a fekete kutya pedig addig futott a vonat mellett, amíg az ki nem kanyarodott a pályaudvarról. Hermione és Ron a prefektusi fülke felé vette az irányt, az ikrek pedig csatlakoztak Lee Jordanhoz, így Harry Ginnyvel kettesben indult el helyet keresni a vonaton. Összefutottak Neville-lel is, aki szintén nem talált még üres fülkét. Ginny viszont felfedezte, hogy az egyik fülkében csak Luna Lovegood ül egyedül, így hát csatlakoztak hozzá. A lány negyedéves volt és hollóhátas, de felettébb furcsa szerzet; hosszú, fakószőke haja volt, a nyakában vajsörös kupakokból álló láncot viselt, a pálcáját a füle mögé tette, kezében pedig fejjel lefelé tartotta a magazint, amit éppen olvasott. A viselkedése is legalább ilyen zavarba ejtő volt; időnként merően bámulta utastársait, máskor arcát az újság mögé rejtette. Néha rímekben beszélt, a nevetése pedig harsány volt és megdöbbentő. Neville a születésnapjára kapott egy növényt, ami leginkább egy pulzáló kaktuszra hasonlított. Nem győzött áradozni róla, és Harryék kérdésére tartott is egy kis bemutatót, melynek következtében az egész helyiséget és beleértve négyüket is, elárasztotta a kaktuszból kispriccelő váladék. Természetesen Cho Chang ezt a pillanatot választotta ki arra, hogy megjelenjen az ajtóban és beköszönjön Harrynek, aki az arcát ellepő növényi nedveknek hála nem sok értelmeset tudott kinyögni. És mire Ginny egy csuklómozdulattal eltüntette a ragacsot, a lány már távozott. Közben visszatért Ron és Hermione, és elújságolták, hogy a többi házból kik lettek prefektusok. A Mardekárból természetesen Draco Malfoy és Pansy Parkinson lett a két szerencsés. Harry időközben bepillantást nyert a magazinba, melyet Luna tanulmányozott, és egy Siriusról szóló cikk fel is keltette a figyelmét. A lényege az volt, hogy Sirius lehet, hogy ártatlan, mivel ő valójában nem is Sirius, hanem egy zenekar visszavonult frontembere, akit egy rajongó rögtön felismert, és mivel a gyilkosságok éjszakáján az énekes vele volt, következésképpen nem is lehetett ott a tett színhelyén. Miután Harry átolvasott még néhány cikket, melyekben olyan feltételezések voltak, mi szerit Caramel utasítást adott, hogy pitékbe süssék bele a koboldokat, eldöntötte, hogy az újság hiteltelen. Hermione is hangot adott hasonló véleményének, amivel kivívta Luna haragját, mivel kiderült, hogy a lány apja az újság főszerkesztője. Később megjelent Draco és két testőre. A fiú élvezettel hangsúlyozta, hogy Harryvel ellentétben neki joga van büntetést kiszabni bárkire, érdeklődött, hogy milyen érzés Harrynek, hogy Ron lett prefi, nem pedig ő, és persze közölte azt is, hogy a nyomában lesz és megbünteti, ha csak alkalma nyílik rá. A roxmortsi pályaudvarra érve megdöbbenve tapasztalták, hogy Hagrid nincs ott, és helyette Suette-Polltz professzor kíséri az elsősöket. A szokásos fogatok elé viszont ezúttal csontvázszerű, denevérszárnyú, fehéren izzó szemű lovak voltak befogva. De ahogy Harry megpróbálta felhívni rájuk Ron figyelmét, kiderült, hogy barátja továbbra sem lát semmit a kocsik elé befogva. Luna viszont biztosította róla, hogy a lovak valóban ott vannak, és közölte azt is, hogy ő már az első roxforti napja óta látja őket.
Zsolt Kereki
9. fejezet Mrs Weasley bánata The woes of Mrs Weasley Dumbledore a kijelentés után szó nélkül elhagyta a termet, a bíróság tagjai pedig nem törődve Harryvel felálltak, és szép sorjában távoztak. Harry óvatosan elindult a kijárat felé, és mivel senki nem állította meg, kiment. Ott várt rá Mr Weasley, aki nagyon örült, hogy felmentették. Elindultak a kijárat felé, de összefutottak Lucius Malfoyjal, aki éppen a miniszterrel beszélt. Malfoy gúnyolódni kezdett azon, hogy Harry milyen tehetségesen tud szorult helyzetekből megmenekülni, Harry pedig azon csodálkozik, hogy a varázsló még a szemébe mer nézni azok után, hogy legutóbb halálfalóként felismerte őt. Lucius Mr Weasleybe is belekötött, őt arról kérdezte, hogy szokott-e otthon mugli tárgyakat elvarázsolni. Amikor Harry visszakérdezett, hogy a varázsló mit keres ott, Lucius megkérte a minisztert, hogy inkább a szobájában folytassák a megbeszélést. Mr Weasley azt mondta Harrynek, hogy Lucius be akar kerülni a felsőházba, pénzeli a Minisztériumot, latba veti a kapcsolatait Caramel érdekében, cserébe pedig "apró szívességeket" kér tőle. A főhadiszálláson nagy volt az öröm, de Harrynek fájt, hogy Dumbledore-ral nem tudott beszélni, sőt, az igazgató rá se nézett. Később kiderült, hogy Sirius csak színlelte, hogy örül az ítéletnek, egy idő után ugyanis morcosabbá vált, mint valaha, és folyton a szobájában gubbasztott. Hermione arra tippelt, hogy Sirius egy kicsit bánja, hogy Harry visszamegy Roxfortba, mert félig-meddig úgy érzi, mintha ő lenne James, és örült volna, ha több időt tölthettek volna együtt. Harry várta a roxforti tanévet, mert unta a főhadiszálláson töltött napokat. A szünidő legutolsó napján érkeztek a levelek az iskolából. A könyvlistán csak két könyv szerepelt, az egyik a Varázslástan alapfokon 5., a másik pedig egy svk könyv. Ebből következtettek, hogy Dumbledore-nak végre sikerült svk tanárt találnia, ami az idén rendkívül nehezen ment neki. Ron viszont mást is talált a borítékjában, nevezetesen egy prefektusi jelvényt. Mindenki totálisan megdöbbent, mert arra számítottak, hogy ha valaki, akkor Harry lesz prefektus, mivel Ron nem tűnt ki semmiben. Az ikrek elég bántón álltak a dologhoz, és Harry sem értette, miért nem ő kapta a jelvényt. Hermione is prefi lett, amit Harry szintén elég rosszul fogadott. A lány véletlenül Harry kezében látta meg a jelvényt, ezért azt hitte, hogy ő a másik. És ez is csak rontott a feszült helyzeten. Mrs Weasley viszont nagyon büszke volt a fiára, és vett is neki egy új seprűt az alkalomra. Este bulit rendeztek a két új prefektus tiszteletére, és ott volt Mordon is, aki mutatott Harrynek egy fényképet a Főnix Rendjének alapítóiról. El is mesélte, mi történt velük, jó páran meghaltak közülük, és persze igen kegyetlen módon. A képen ott voltak a fiatal Tekergők, Lily, Neville szülei, Dumbledore bátyja, és még sokan, akikről már hallottunk. Rémszem megállapította, hogy a kérdéses íróasztalban valóban egy mumus van, Mrs Weasley pedig elindult, hogy kivégezze, mielőtt lefeküdt volna. Harryt felkavarta a fénykép, ezért menekült a buliról. De a lépcsőre érve sírást hallott, és amikor benyitott a helyiségbe, Mrs Weasleyt látta, aki pálcával a kezében összekuporodva sírt. Előtte pedig Ron feküdt a földön, és halott volt. És itt megállt a levegő az emberben, ahogy Harryben is, de aztán egyből rájött mindenki, hogy az ott egy mumus. Mrs Weasley tovább próbálkozott és felváltva jelentek meg a fiai és a férje - holtan. Tovább sírt, Harry a látványtól meg volt döbbenve, de közben megérkezett Lupin, Sirius és Mordon. A három úr közül az első elegáns csuklómozdulattal "gömbbé" változtatta a mumust, majd eltüntette. Végül megvigasztalta Mrs Weasleyt, és biztosította róla, hogy a Rend ezúttal sokkal felkészültebb, mint annak idején, így sokkal kisebb a veszély, hogy bárki is meghaljon, habár előfordulhat. Harrynek a fejezet során kétszer is megfájdult a sebhelye.
Zsolt Kereki
8. fejezet A meghallgatás The Hearing Harry ahogy benyitott a terembe, önkéntelenül is felkiáltott, hiszen azonnal felismerte; abban a föld alatti tárgyalóteremben volt, amit Dumbledore merengőjében látott, és ahol több múltbeli tárgyalást is végignézett. A karzaton üresen álltak a székek, csak a legfelső sor volt tele varázslókkal és boszorkányokkal. Az első sor szélén Percy ült, aki írnokoskodott, középen pedig ott állt az a bizonyos szék, ami azonnal leláncolja az embert, ha beleül. A tárgyalást maga Caramel vezette, aki nagyon ellenségesen bánt Harryvel, és kezdettől fogva azt hangsúlyozta, hogy Harry egy notórius hazudozó, aki feltűnési viszketegségben szenved és teljesen megbízhatatlan. Megpróbálta sarokba szorítani, nem hagyta szóhoz jutni, és a tényeknek arra a részére szorítkozott, ami az ő javát szolgálta. De közben belépett a terembe Dumbledore, aki a védelmet képviselte. Kiderült, hogy teljesen véletlenül tudta meg, hogy a meghallgatást három órával előrébb tették, és más helyszínen tartják. Tanúként elhozta Mrs Figget, aki - habár kissé bizonytalanul - de alátámasztotta Harry állítását, hogy valóban megjelentek a Magnolia úton a dementorok, és nem csak Harry találta ki az egészet, hogy kimagyarázza az indokolatlanul használt Patrónus bűbájt. Sokan - Caramellel az élen - nem hitték el, hogy valóban felbukkanhattak dementorok egy muglik lakta környéken. És ha igaz, hogy a dementorok csak a Minisztériumból kapnak utasítást, akkor ez azt jelenti, hogy valaki utasította őket, hogy menjenek oda, vagy pedig elkóboroltak. Szinte senki nem vett arról tudomást, amire Dumbledore utalt; nevezetesen arra, hogy esetleg mástól is kapnak utasításokat a dementorok. Amelia Bones felfigyelt arra, hogy Harry valódi patrónust tud megidézni, és a többséggel ellentétben nem bánt vele ellenségesen, hanem odafigyelt rá és mérlegelte a tényeket. De jelen volt Dolores Umbridge is, aki nagyon furcsa szerzet; egészen úgy nézett ki, mint egy varangy rövid nyakával, széles arccsontjával, dülledt szemeivel és göndör hajával. Hangja viszont sipító és kislányos volt, amitől mindenkinek felállt a szőr a hátán. Elég titokzatosan viselkedett, nem volt egyértelmű, hogy kinek az oldalán áll és mit gondol Harryről, de az biztos, hogy semmi nem kerülte el a figyelmét. Dumbledore és Caramel szópárbaja egyre inkább éleződött. A miniszter dühében még azt is elismerte, hogy kénye kedve szerint változtathatja meg a törvényeket. Dumbledore végül megelégelte a parttalan vitát és javasolta a törvényszéknek, hogy hozzanak ítéletet, miután a vád és a védelem részéről elhangzottak az érvek. A bekövetkező csendben Harry azon gyötrődött, hogy a felét sem mondta el az esetről, amit szeretett volna. Kétszer is mély levegőt vett, hogy belekezdjen, de hang nem jött ki a torkán.
Zsolt Kereki
7. fejezet A Mágiaügyi Minisztérium The Ministry of magic A meghallgatás reggelén Mr Weasley kísérte be Harryt a minisztériumba. Az ügyében Amelia Bones volt az illetékes, és mindenki bíztatta Harryt, hogy a nő nagyon korrekt és fel fogja menteni, mivel a törvényben is benne van, hogy életveszélyben megengedett a mágia használata kiskorúaknak iskolán kívül is. Metróval mentek London belvárosáig, miközben Mr Weasley megcsodálta a mugli szerkentyűket. A patinás irodaházak közül egy mellékutcába fordultak be, ami mocskos volt és elhagyatott. Az utca közepén egy romos telefonfülke állt, ahová Mr Weasley vezényletével mindketten bezsúfolódtak. A telefonfülke valójában a Minisztérium látogatók számára fenntartott bejárata volt, ami liftként működött, és a föld alatt lévő épületbe vezetett. A Minisztérium lenyűgöző látványt nyújtott; a padló csillogó fával volt borítva, a pávakék mennyezetet folyton változó arany szimbólumok díszítették, a falak mentén lévő megannyi kandallóban pedig időről időre varázslók jelentek meg illetve tűntek el. Az előcsarnok közepe táján egy hatalmas arany szökőkút pompázott, melyet egy bölcs kinézetű varázsló, egy gyönyörű boszorkány, valamint körülöttük egy kentaur, egy kobold és egy házimanó szobra díszített. Az előcsarnokban nagy volt a jövés-menés a munkába igyekvő varázslók és boszorkányok miatt. Harry, miután átesett a biztonsági ellenőrzésen, Mr Weasley kíséretében követte őket egészen az Mugli tárgyakkal való visszaélésekkel foglalkozó ügyosztályig, ahol Mr Weasley dolgozott. A lift minden szinten megállt, és ekkor bemondták az adott szinten lévő hivatal nevét. Időnként papírrepülők röppentek be az utasok közé, és mint kiderült, ezek a hivatalok közti kommunikáció eszközei voltak, tehát üzeneteket tartalmaztak, és egyben kézbesítették is magukat házon belül. A föld alatti épület falán elvarázsolt ablakok voltak, amelyeken át egy bizottság által véletlenszerűen meghatározott időjárásnak megfelelő kép tárult a bentiek szeme elé. De Mr Weasley parányi irodájában, ami egy félreeső folyosó végén volt, egyetlen ablak sem volt. A falak mentén aktáktól roskadozó polcok foglaltak el minden négyzetcentimétert, a két íróasztal pedig a maradék helyet is kitöltötte. Éppen hogy elhelyezkedtek, amikor üzenet érkezett Mr Weasley számára egy nyilvános wc-ről, ami kiöntötte a tartalmát. Közben befutott Perkins is, Mr Weasley munkatársa, aki lélekszakadva újságolta, hogy a meghallgatást 8 órára tették át, és Amelia Bones irodája helyett a régi 10-es tárgyalóteremben tartják. Ez pedig azt jelentette, hogy éppen 5 perccel ezelőtt kellett volna Harrynek odaérnie. Természetesen óriási rohanás kezdődött át az egész épületen, miközben Mr Weasley azon töprengett, vajon miért tartják a meghallgatást egy olyan helyen, amit már vagy tíz éve nem használtak. A terem olyan mélyen helyezkedett el, és olyan messze volt a többi helyiségtől, hogy a lift már nem is járt arra. A csupasz kőfalak és az ablaktalan, sötét folyosók Piton alagsori birodalmára emlékeztették Harryt. És végül megérkeztek a 10-es tárgyalóteremig, ahová Mr Weasley már léphetett be.
Zsolt Kereki
6. fejezet A nemes és patinás Black Ház The noble and most ancient house of black A beszélgetés után Mrs Weasley felkísérte őket a hálószobáikba. Ron és Harry alvás helyett a korábban hallottakat tárgyalta ki. Mindketten egyetértettek abban, hogy csak annyit mondtak el nekik, amennyit maguktól is kitaláltak volna. Ron és az időközben hoppanáló ikrek számára is csupán a fegyver említése volt az egyetlen újdonság. Egy ideig találgatták, mi lehet az, és reménykedtek, hogy Dumbledore őrzi biztonságos helyen, Voldemortnak pedig nincs esélye megszerezni. Másnap reggeli után a szalonba mentek, ahol Mrs Weasley vezényletével doxy-mentesítették a függönyöket. A szoba rendkívül poros és elhanyagolt volt, és az íróasztal szekrénye időről időre megrázkódott, mintha mumus lenne benne. De Sirius és Mrs Weasley úgy döntöttek, előbb megnézetik Mordonnal és csak utána nyúlnak hozzá. A doxyk méhekhez hasonló lények tűhegyes mérgező fogakkal, testük pedig tündérhez hasonló és fekete szőrrel borított. Mrs Weasley és a gyerekek az arcukat elfedve egy bizonyos szert permeteztek rájuk, hogy megbénuljanak, és így könnyedén elbántak velük. Az ikrek természetesen begyűjtöttek néhányat, amíg Mrs Weasley nem figyelt, mivel egy bonbon-kollekción dolgoztak éppen, amihez jól jött a doxyméreg. (A bonbonok mindegyike két részből áll. Ha az egyik felét leharapod, különböző tüneteket produkálsz - orrvérzés, ájulás, hányás - és irány a gyengélkedő. De elég megenned a bonbon másik felét, hogy a tüneteid máris megszűnjenek, és így lesz egy kis szabadidőd.) Közben megjelent Kreacher, az ottani házimanó, akiről kiderült, hogy mániákusan próbálja őrizni a ház hagyományait, máig hűséges a ház néhai asszonyához, és ahol tud, keresztbe tesz a rendtagoknak. Kissé beszámíthatatlannak tűnt, mivel próbált udvariasan viselkedni, de az orra alatt - mások számára tisztán érthetően - goromba sértéseket mormolt, és mindenkiről elmondta lekicsinylő véleményét, valamint fáradhatatlanul gyűjtötte és rejtette el szobájában néhai gazdáinak becses tárgyait Sirius nagy bosszúságára. A szoba egyik falán egy óriási, aranyszövésű falikárpit függött, melyen Sirius családfája volt látható egészen a középkorig visszamenőleg. Sirius mesélt Harrynek azokról, akik rajta voltak, és azokról, akiknek a neve helyén csupán egy kiégetett lyuk maradt, mivel a család kitagadta őket. Elmesélte, hogy hagyta el az otthonát tizenhat éves korában, és hogy azóta tulajdonképpen Harry nagyszüleinél lakott. Hogy az öccse, Regulus beállt halálfalónak, és amikor megrémült attól, amit tennie kellett, Voldemort saját kezűleg ölte meg. Három unokatestvére közül Andromeda, akit legjobban szeretett, szintén ki lett tagadva egy muglival kötött házassága miatt. Az ő lánya Tonks. Andromeda két testvére, Narcissa és Bellatrix viszont rangbéli házasságot kötöttek; az előbbi Lucius Malfoyhoz, utóbbi pedig Rodolphus Lestrange-hoz ment hozzá. A Lestrange házaspárt később Azkabanba zárták. Siriust nagyon nyomasztotta, hogy hónapok óta be volt zárva ebbe a házba, és még kutya képében sem merészkedhetett ki néhanap, mert Féregfark révén már úgy is könnyedén felismerték volna. A napok továbbra is takarítással teltek, ami persze nem egészen úgy zajlott, mint egy mugli lakásban, de egy idő után így is kezdett egyhangúvá válni. S ez így ment, mígnem felvirradt a meghallgatás napja, és Harrynek görcsbe rándult a gyomra a félelemtől…
Zsolt Kereki
A Főnix Rendje The Order of The Phoenix Mint kiderült, Sirius családjának házában voltak, ami most már az ő, azaz az utolsó Black tulajdona volt. Vacsora közben és után is különböző dolgokról beszélgettek, de a hangulat azonnal megfagyott, amint Sirius megjegyezte: Csodálkozik azon, hogy Harry nem kérdez semmit az eseményekről. Harry ezen felbátorodva feltette kérdéseit: Hol van és mit csinál Voldemort, illetve mit tesz ellene a Rend. Mrs Weasley tiltakozott, hogy Harry még túl fiatal, de Sirius, Lupin és Mr Weasley is úgy gondolták, hogy elmondhatnak Harrynek annyit, amennyit érdemes. Mrs Weasley és Sirius összevesztek emiatt, és az asszony Sirius fejéhez vágta, hogy valójában Jamest látja Harryben és úgy kezeli, mint a barátját, nem pedig úgy, mint a keresztfiát. Miután eldöntötték, hogy elmondanak Harrynek néhány dolgot, Mrs Weasley azt akarta, hogy legalább az ő gyerekei és Hermione menjenek ki a konyhából, de Fred és George nem hagyták magukat, ők már nagykorúak voltak, Hermione és Ron pedig arra hivatkozott, hogy Harry úgyis elmesél nekik mindent. Így végül csak Ginnynek kellett távoznia. A Rend fő célja Sirius elmondása szerint az, hogy elérjék, hogy minél kevesebben álljanak Voldemort mellé, és hogy minél többen támogassák őket. Ennek érdekében megpróbálják megnyerni maguknak a varázslónépet, az óriásokat és a koboldokat is. Megtudta azt is, hogy nem történtek mostanában halálesetek, ami azt jelenti, hogy Voldemort egyelőre titokban tartja, hogy visszatért, nem akar még nyilvánosan mutatkozni és harcba kezdeni, valószínűleg azért, mert még nem állnak elegen mögötte. Dumbledore feltételezése szerint Voldemort jelenleg a hadseregét szervezi, és egy titokzatos fegyvert készül megszerezni, ami egyelőre biztonságban van. Harry megkapta a magyarázatot arra is, miért nem hiszi el Caramel, hogy Voldemort visszatért. Amikor Caramelt megválasztották, mindig Dumbledore-tól kért segítséget, azonban ezek a tanácsot kérő levelek egy idő után elmaradtak. Kiderült, hogy Caramel félti a pozícióját és ellenfelet lát Dumbledore-ban. Meg van győződve, hogy Dumbledore a helyére pályázik. És ha elismerné, hogy Voldemort visszatért, azzal azt is elismerné, hogy a Minisztérium - vele az élen - kudarcot vallott. Márpedig erre nem hajlandó. Sajnos a Rend tagjai nehezen találnak támogatókat, mivel a Minisztérium és ezáltal a hírek is azt sugallják, hogy Dumbledore és Harry állításai valótlanok. Sirius ráadásul nem is vehet részt a meggyőző kampányban, mivel továbbra is körözik. Lupin sem túl népszerű vacsoravendég - lévén vérfarkas. A Minisztériumban dolgozó Kingsley és Tonks pedig nem nagyon hangoztathatják nézeteiket, máskülönben elveszítenék állásukat és ezzel együtt hírszerző pozíciójukat a Minisztériumban. A beszámolónak végül Mrs Weasley vetett véget, aki megtiltotta, hogy akár egy szóval több is elhangozzék a részletekről, és aludni küldte a gyerekeket.
Kereki Zsolt
4. fejezet Grimmauld tér 12. Number Twelve, Grimmauld Place A 12-es számú háznak először nyoma sem volt, majd ahogy Harry a papírlapon lévő üzenetre kezdett koncentrálni, hirtelen kiemelkedett a két szomszédos épület közül. Miután beléptek, Harry kísérői átmentek egy terembe, ahol a Főnix Rendjénk gyűlése volt. Harry nem követhette őket, mert a gyűléseken csak a Rend tagjai vehettek részt. Mrs Weasley figyelmeztette Harryt, hogy az előcsarnokban ne beszéljen hangosan, majd felkísérte az emeletre és megmutatta neki a szobáját. A szobában már várt rá Hermione ás Ron. Harry duzzogása veszekedésbe csapott át, mert nagyon rosszul esett neki, hogy barátai együtt töltötték a nyarat, mégsem írták meg neki, hogy mi történik. Mindketten azt ismételgették, hogy Dumbledore megtiltotta, hogy bármi is elmondjanak, de Harry hajthatatlan maradt. Úgy vélte, joga van megtudni a tényeket, hogy mi van Voldemorttal, hiszen ő az, aki megmentette a Bölcsek Kövét, aki felderítette Tom Denem rejtélyét, aki megmentette mindhármukat a dementoroktól, aki szemtanúja volt Voldemort visszatérésének, aki párbajozott a Sötét Nagyúrral, és aki végül megmenekült. Később, amikor kissé megnyugodott, megkérdezte, tulajdonképpen mi is a Főni Rendje. Kiderült, hogy ez egy titkos szervezet, mely legutóbb is felvette a harcot Voldemort ellen, és bár a gyűléseken csak a Rend tagjai vehetnek részt, Fred és George megpróbálták kijátszani Mrs Weasley éber figyelmét, és "Meghosszabbítható Fülekkel" hallgatták a beszélgetéseket, bár kevés sikerrel. Hermione és Ron leveleikben azt írták, hogy nagyon elfoglaltak, Harry nem értette, hogyan lehetnek elfoglaltak, hiszen nem vehetnek részt az üléseken. De végül kiderült, hogy a ház takarítása és lakhatóvá tétele a feladatuk. Egy-egy hangos pukkanással Fred és George hoppanáltak a szobában. Éppen a "Meghosszabbítható Fülekről" beszélgettek, amikor befutott Ron kishúga, Ginny is. Később kiderült hogy nem csak Lupin, Mordon, Tonks és a többi kísérő, hanem Mr Weasley és Bill, valamint Harry legnagyobb meglepetésére Piton is a Rend tagja. A fiút egyre jobban érdekelte, mit tesz a Rendért bájitaltan professzor, de sajnos nem tudott meg semmi közelebbit. Az ikrek egyike beszámolt arról is, hogy Fleur Delacour nem hagyta el Nagy-Britanniát, hanem a Gringottsban dolgozik, és hogy "tökéletesítse angol nyelvtudását", Bill rendszeresen ad neki magánórákat. De amikor Harry Percy felől érdeklődött, hirtelen megfagyott a levegő a szobában. Végül kiderült, hogy egy napon Percy azzal tért haza a Minisztériumból, hogy előléptették, titkár lett Caramel irodájában. Mr Weasley és a család többi tagja egyből átlátott a dolgon. Caramelnek már korábban szemet szúrt, hogy Mr Weasley nagyon közel áll Dumbledorehoz, és most egy kémet akart szerezni a családban. Természetesen a szülők hallani sem akartak róla, hogy Percy elfogadja az állást, de ő a karrierjére hivatkozva hajthatatlan maradt. Miután a családját is becsmérelni kezdte, óriási veszekedés tört ki. Harry mindig tudta, mennyire nagyravágyó Percy, és hogy a munkánál nincs számára semmi fontosabb, de azt nem gondolta, hogy még a családjának is képes hátat fordítani. Pedig így történt. A fiúk beszámolója szerint Percy meg aznap este összepakolt és Londonba költözött. Mrs Weasley megpróbálta megkeresni és hazahívni, de Percy becsapta az orra előtt az ajtót. Kiderült az is, hogy Harry napjai nem teltek volna olyan unalmasan, ha elejétől a végéig elolvasta volna a Reggeli Prófétát, és nem csak a főoldalt vette volna szemügyre. Az újság ugyanis - Minisztériumi behatásra - két lábon járó viccet csinált belőle és Dumbledore-ból, hogy senki ne higgyen nekik, mindenki bolondnak nézze őket, ha Voldemort visszatérése kerül szóba. Később épp az előcsarnokban, ahol mindenkinek csendben kell maradnia, megjelent Tonks, aki már a Durlsey ház konyhájában bizonyította ügyetlenségét, és átesett egy esernyőtartón. Hogy miért is kellett csendben maradni, azt azonnal meg is tudták, ugyanis a falat borító hatalmas függöny felgördült, és feltárult előttük egy sötét hajú boszorkány festménye. A hölgy elviselhetetlen hangerővel sikítani kezdett, és ily módon átkozódott: "Szenny! Mocsok! Kosz és hitványság gyermekei! Félvérek, mutánsok, szörnyetegek, pusztuljatok erről a helyről! Hogy meritek bemocskolni atyám házát?!" A ricsajra előkerül Sirius, aki durván csendre inti az asszonyt, de az folytatja folytatja: "Teeeeeeeeee! Elárultad a véremet! Bemocskoltad a húsomat!" Sirius végül behúzza a függönyt és csak ennyit mond Harrynek: "Látom, megismerkedtél az anyámmal…"
Zsolt Kereki
3. fejezet Az elit testőrség The Advance Guard "Most támadtak meg a dementorok és ki vagyok csapva a Roxfortból. Tudni akarom, mi folyik itt, és mikor mehetek el innen!" - írta Siriusnak, Ronnak és Hermionénak küldött leveleiben Harry. Amíg Hedvigre várt, azon gondolkozott, ki küldte nénikéjének a rivallót. Végül befutott Hedvig, és Harry, miközben a gondjaira bízta az imént megírt leveleket, a lelkére kötötte, hogy válasz nélkül ne is jöjjön vissza.. Másnap reggelre várta vissza a baglyot a három együttérző és bíztató levéllel, és persze a tervvel, hogy hogyan juthat el Dursleyéktól az Odúba. Azonban Hedvig másnap nem tér vissza. Harmadnap sem. Három nap telt el azóta, s Harry csak akkor hagyta el a szobáját, mikor a mosdóba ment. Petunia néni napi háromszor ételt csúsztat be neki az ajtón vágott kis résen, amit néhány éve eszkábált Vernon bácsi. Harry naphosszat a meghallgatáson töprengett, hogy a titoktartási törvény megszegésért vajon jár-e neki egy cella Azkabanban, hogy mi lesz, ha nem mentik fel, ha eltörik a pálcáját és mugliként kell élnie a nagybátyjával és nagynénjével, meg persze elviselhetetlen unokaöccsével, Dudleyval. A Hedvig távozása utáni negyedik estén Vernon bácsi benyitott sötét szobájába, és közölte Harryvel, hogy a családjával elmennek otthonról. Dursleyék távozása nem jelentett változást számára, mindegy volt neki, otthon voltak-e vagy sem. Tovább bámulta a sötét mennyezetet, mígnem különös zajt hallott a konyhából. A neszt néhány másodperces csend követte, majd újabb hangok ütötték meg a fülét. "Betörők" - gondolta, de az is eszébe jutott, hogy a betörők a lehető legkisebb zajt is kerülni próbálják, ám aki a házban járt, igen zajosan tevékenykedett. Harry elővette a pálcáját, s csendben kiosont szobájából, le a lépcsőn. Az üvegajtón át nyolc vagy kilenc alak körvonalát látta. Harry szíve nagyot dobbant, mikor meghallott egy rekedtes hangot, mely így szólt: "Engedd le a pálcádat fiú, mielőtt kiszúrnád valakinek a szemét!". Mint kiderült, egy kisebb csapat érkezett Harryért, hogy elvigyék valahova, élükön Mordonnal és Lupinnal, de volt ott néhány, eddig ismeretlen varázsló is: Nimphadora Tonks, (ő küldött egy álmeghívót Dursleyéknak, ezzel csalva el őket otthonról…). Tonksot csakis a vezetéknevén szabad szólítani, mellesleg auror és metamorfomágus, ami annyit jelent, hogy kívánsága szerint bármit meg tud változtatni a külsején. Ott volt Kingsley Shacklebolt is, egy fekete varázsló; valamint Elphias Doge, Dedalus Diggle, Emmeline Vance; Sturgis Podmore és egy fekete hajú, pirospozsgás boszorkány, Hestia Jones. Miközben Mordon a mágikus szemét egy pohárban tisztogatta, Lupin elmondta, hogy seprűvel fogják elhagyni a házat, amint megérkezik a jel. Harry Tonks segítségével összepakolta iskolai felszereléseit, talárjait és persze versenyseprűjét. Tonks időközben belenézett a tükörbe, s miközben kijelentette, hogy a lila nem az ő színe, haja hirtelen rágógumi rózsaszínűre változott.. Harry rákérdezett, hogy meg lehet-e tanulni a metamorfomágiát, de Tonks szerint erre születni kell. Tonks igen szimpatikusnak tűnt, mivel Petunia néni nappalijára azt mondta, természetellenesen tiszta, de Harry szobája, ami úgy festett, mintha szélvihar dúlta volna fel, már jobban tetszett neki. Mordon egy varázslattal emberi kaméleonná változtatta Harryt, azaz nem láthatatlan lett, hanem felvette környezetének színeit. Megérkezett az első jel, és hamarosan követte a második is. Elindultak, de rövid idő alatt csontig átfagytak a fogvacogtató hidegben. Így nem csoda, hogy Tonks igen ingerülten válaszol Mordonnak, mikor az vissza akar fordulni egy kicsit, nehogy valaki kövesse őket. Nem sokkal ezután fények tűntek fel, és leszálltak egy elhagyatott és szemetes utcában egy régi ház előtt. Kisvártatva Mordon egy pergament adott Harry kezében hogy olvassa el és jegyezze meg a rajta lévő szöveget, mely a következő volt: "A Főnix Rendjének főhadiszállása Londonban van, a Grimmauld Tér 12. szám alatt".
Kereki Zsolt
2. fejezet Egy rakás bagoly - A Peck Of Owls "Megölöm Mundungus Fletchert!" Harry a kvibli asszony szavaiból értesült róla, hogy állandó felügyelet alatt áll. Aznap este Mundungus Fletchernek kellett volna vigyáznia rá, aki azonban hamarabb elment, dehoppanált, mivel remek üzleti lehetőséget látott néhány lopott üst megvásárlásában. Mrs Figg azonnal odasietett, amint macskája figyelmeztette, de ő segíteni nem tudott, nincs varázsereje. Az asszony hazakísérte őket. Harry azt remélte, tőle választ kaphat a kérdéseire, de az asszony otthagyta őket. Harry betámogatta Dudleyt a Dursley-házba. Petunia néni nem értette, mi történt a fiacskájával, mit művelt vele Harry, és már csak azért is betegnek titulálta, mert Dudley vacsorájának maradványai a földön kötöttek ki… Mikor Dudleyt a szülei arról faggatták, mi történt vele, a fiú csak annyit tudott kinyögni egyértelműen Harryre utalva, hogy "Ő volt". Miután kiderült, hogy Harry varázsolt, Vernon bácsi már biztos volt benne, hogy valami szörnyűséget tett a fiával. Amikor Harry megpróbált beszámolni a történtekről, a dementorok említésekor Petunia néni gondolkodás nélkül megmondta, mik is azok. De ekkor egy bagoly röppent be a félig nyitott ablakon egy Harry Potternek címzett levéllel, miszerint a másodszori tiltott iskolán kívüli varázslás miatt kicsapták a Roxfortból, s hamarosan odamegy valaki megsemmisíteni a pálcáját. Harry elkeseredett tettre szánta el magát. Menekülni próbált a Privet Driveról, azonban Vernon bácsi az útját állta. Harry ekkor rászegezte pálcáját, mondván, neki már úgyis mindegy. Mindenáron meg akarta tartani a pálcáját. Végül egy újabb bagoly érkezett. Mr Weasley írt Harrynek, hogy ne tegyen semmit, és ami a legfontosabb, ne varázsoljon újból és feltétlenül maradjon a Dursley-házban. A veszekedésük folytatódott. Vernon bácsi azon háborgott, hogy az ő házában baglyok járnak, amikor is újabb levél érkezett a Minisztériumból, miszerint lesz egy meghallgatás, ahol Harry tisztázhatja, miért használta a patrónus bűbájt, így még van esélye, hogy szeptemberben visszatérjen a Roxfortba. A következő bagoly Sirius üzenetét hozta, aki szintén azt tanácsolta Harrynek, hogy ne hagyja el a házat, bármi történjék is. Vernon bácsi, amikor megtudta, hogy a dementorok börtönőrök és Harryre vadásznak, arra következtetett, hogy Harry a törvény elől menekül. De a fiú kijelentette, hogy a dementorokat Voldemort uszította rá. Vernon emlékezett a névre, és arra is, hogy Hagrid állítása szerint a Nagyúr évekkel ezelőtt elbukott. De amikor Harry közölte, hogy Voldemort visszatért, Petunia döbbent rémülettel reagált a hírre, és Harry megértette, hogy a húga halála miatt az asszony tökéletesen átérzi az esemény drámaiságát. Vernon bácsi viszont azt érezte át, hogy Harry ebben a helyzetben a házába csődíthet egy seregnyi veszedelmes népséget, ezért úgy döntött, hogy Harrynek mennie kell a házából, és fél órát kapott, hogy eltűnjön a békés, varázslómentes környékről. Harry nem tudta, mit tegyen, a Minisztérium, Mr Weasley és Sirius is azt írták, ne hagyja el a házat. De problémája hamarosan megoldódott, amikor egy ötödik bagoly röppent be az ablakon, és az élénkpiros rivallót Petunia néninek kézbesítette. A hangos üzenet csupán egy mondatból állt: "Emlékezz, mit tettem legutóbb, Petunia!" Az asszony nagyon rémültnek tűnt e szavak hallatán, de végül erőt vett magán és kerek perec kijelentette: Harry itt marad. Különös döntését pedig azzal magyarázta, hogy a szomszédok nem értenék a fiú hirtelen eltűnését,, és bizonyára kérdezősködnének. Harry nem ismerte fel a rivallóban hallott borzalmas hangot, és nénikéje természetesen nem árulta el neki, ki volt a feladó. A további kérdezősködésnek pedig azzal vették elejét, hogy a szobájába parancsolták.
Kereki Zsolt
1. fejezet Az őrületbe kergetett Dudley A nyár legmelegebb napján álmos csend honolt a Privet Drive nagy, kocka alakú házai közt. A négyes számú ház kertjében Harry Potter a kiszáradt virágágyásban feküdt. Nagybátyja és nagynénje nem engedték, hogy meghallgassa a híradót, gyanították, hogy nem az ő híreikre kíváncsi, ezért kellett az ablak alatt hallgatóznia. Harry egész nyáron várta barátai levelét, hogy megtudja, mi történt a mágusok világában, hogy mit tudnak Voldemortról. Azonban barátai mindig csak annyit írtak, nagyon elfoglaltak. A híradóban sem hallott semmit, ami a varázstalanoknak különös lett volna, nem számoltak be rejtélyes eltűnésekről, bizarr halálesetekről. Azonban Harry nem csak azt hallgatta ki, ahogy Petunia néni és Vernon bácsi azon háborognak, hogy meg akarta nézni a hírműsort, de azt is, ahogy fiukról, Dudleyról beszéltek. A néni és a bácsi azt hitték, egyetlen fiuk teázni megy minden este a barátaihoz, azonban Harry tudta, hogy ez nem így van. Dudley és bandája teázás helyett inkább vandálkodtak a környéken. Dudley rátalált a hozzáillő sportra, a bokszra. Vernon bácsi és Petunia néni csak még inkább büszkék voltak az ő Dudlimudlikájukra, mióta a fiú délkeleti Ifjúsági Nehézsúlyú Boksz Bajnok lett. Harry épp azon dühöngött, hogy a főhír egy vízisíző törpepapagájról szólt, mikor egy puskalövésszerű pukkanás hallatszott, Vernon bácsi kocsija alól pedig elszaladt Mrs Figg egyik macskája… Harrynek rögtön eszébe jut, hogy ha valaki hoppanál vagy dehoppanál annak pont ilyen hangja van. Talpra ugrott és előrántotta a pálcáját. Vernon bácsi elkezdett vele veszekedni, hogy azonnal tegye el a pálcáját, mielőtt még valaki meglátja, és hogy ne merje még egyszer a híradót hallgatni. Petunia néni csitítgatta, nehogy a szomszédoknak akár csak eszébe jusson, hogy Harry okozta a különös zajt. Harry végül elment "otthonról", az utcákon sétált, ahogy a nyár többi napján is tette. Végigment a Magnolia utcán, át a Magnolia közön, végül egy lezárt park játszóterén az egyetlen hintában ücsörgött, amit Dudley és bandája nem tettek még tönkre. Végül feltűnt az oly sokat említett unokatestvér. Mivel Dudley bármikor is ért haza, az pont időben volt, ezért Harry is elindult, hogy még előtte érjen haza. Dudley elbúcsúzott barátaitól, és a Magnolia közön át hazafelé indult. Harry odaszólt neki, hogy tudják-e a barátai, hogy otthon nem Nagy D-nek szólítják (ahogy a bandája), hanem Dudlimudlinak és Didlikének. Dudley persze ideges lett, de Harry nem hagyta abba. Megkérdezte, hogy aznap este hány tízévessel bánt el. Dudley azzal vágott vissza, hogy hallotta Harryt "nyöszörögni" álmában, amint azt ismételgette "Ne öld meg Cedricet!" Amikor Dudley Harry "fiújának" nevezte Cedricet, Harry előrántotta pálcáját, és Dudley szívének szegezte. Ekkor azonban a csillagok fénye elhalványult, s a Magnolia közben egyre hidegebb lett. Dudley nem értette mi ez, de Harry már sejtette. Végül Harry fejében felcsendült a fagyos hang: Készülj a halálra, Harry… Ne aggódj, nem fog fájni… Bár nem tudhatom… Még sohasem haltam meg… Harry két sikertelen kísérlete után, hogy megidézze patrónusát, végül sikerült a varázslat, és a pálcájából előtörő szarvasbika nem csak az őt támadó dementort kergette el, hanem azt is, amelyik Dudleyt készült megcsókolni. Hamarosan feltűnt egy harmadik alak is a Magnolia közben: a macskaimádó Mrs Figg, kezében egy zsák macskaeledellel, aki egyre csak azt ismételgette: "Megölöm, Mundungus Fletchert!". Angolul a cime: Dudley Demented
Mackó Lackó
Olvastam mit írt Kovács Szabó,meg kedves társa!Ők bizonyára a hamis,kiadás elötti rajongók által írt köteteket olvasták.Az igazi első fejezetének címe Dudley Demented,utolsó:The Secon War.Szerintem akinek egy csöppnyi esze is van akármennyire is tud angolul leül a gép elé és egy on-line szótárprogrammal felfegyverkezve,nekiáll lefordítani a nyelvtanilag kevésbé bonyolult részeket és élvezi , hogy ilyen jót talált ki.Amugy a Kazaa -s változatok sajnos egytől eggyig hamissak.Próbáljátok meg inkább Win Mx-el letölteni, mint txt.Megint más:két dolgot szeretnék kérni a jelentkezőkedvű lehendő vélemény íróktól:1.,Csak olyan írjon aki legalább a Dark Artssos összefoglatást olvasta!2.,Ne írjatok baromságokat!Akinek meg nagyon kell a könyv nézzen be a http://www.harrypotter.lap.hu/forum -ba! Na zárom soraimat! Cső!!!!!!!!
Elég Fontos
Hey Mr. Kereki! Lenne szíves elküldeni az e-mail címemre a lefordított szöveget? Hálásan köszönöm: sirius-black@freemail.hu Mr. Black
Carlile Dániel
Nagyon jó
Takacs Krisztina
hali mindenkinek! imadom az eddig megjelent 4 kötetet, csak azt sajnalom,hogy az 5. kötet meg csak angolul jelent meg, pedig mar tülkön ülök,hogy miröl szol. sajnos tenyleg messze van meg a karacsony, nem nagyon szivesen varok addig, de ha muszaj, es apropo, meg nemetül sem jelent meg, tehat fö a nyugalom. üdv alyse
Anon Ymous
Azert jo lenne, ha az nem irna ,,mi minden tortenik a konyvben'' cimu velemenyt, aki nem is olvasta. Itt most Kovács Szabóra es Kocsmáros Miklósra gondolok. Amit ok mondanak, az legbolkapott es nevetseges.
Xy Xyz
Ez a legjobb az 5 közül! Ajánlom mindenkinek!!!!!
Kovács Lilla
Szuper!!!!!!!!!!!!!!!!
Schlekmann Kriszta
Kereki Zsolt nagyon rendes tőletek, hogy lefordítjátok. Az érdekelne, hogy a további fejezeteket is lefordítjátok-e? Légyszi válaszolj! Kösy!
Kovács Szabó
nagyon jo, csak 450 oldal angolul,nem olyan sok max 200 oldallal hosszabb magyarul... eléggé vicces fordulatok vannak benne pl. Dudleyból is varázsló lesz... és Ginny pedig Malfoy-jal jár... és még sok hasonló dolog történik... aki nem tud angolul, megtudja a részleteket 5 hónap múlva
Nagy Eszter
Sss Www
köszi nagyon jo lehet
Kocsmáros Miklós
Az én véleményem jóval rövidebb lesz, mint az alatta lévők, tulajdonképpen én az ötödik részről modok kritikát, amit mindenki letölthet magának angolul, ha van pl.: Kazaa-ja. Az ötödik részben Találkozunk Hagrid annyával a Tiltott rengetegben. Harry Hermi, és Ron, animágusok lesznek, Herry griffynné akar majd változni, Hermi unikornissá, Ron pedig kaméleonná. El is mennek hogy megkérdezzék Hagridtól hogy néz ki egy griffyn( A Griffendél ház jele ) de mikor odaérnek Hermi észrevesz egy unikornist az erdő széllén, és egy lámpást küld fel a levegőbe, erre elrohan az unikornis, és Utánna szaladnak, igy találják szembe magukat egy kifejlett óriással. Persze Hagrid mikor Harry valami fontosat kérdezne, másra tereli a szót. Mindenesetre kiváncsi vagyok milyen lesz magyarul, mert nem vagyok egy angol zseni. De egy biztos az ötödik részben számos szereplő fog feltűnni az előző részekből mint például Mrs. Figg, Remus Lupin, Sirius Balck, És Persze Fletcher az új bájital tanár. Azt javaslom mindekinek hogy akármennyire nem tud angolul töltsön le egy angol szótárt és bátran vágjon neki, mert hol van még a magyar megjelenés!
Kereki Zsolt
11. fejezet A Teszlek Süveg új dala A diákok a hosszú vonatút után végre megérkeztek Roxfortba. Hagridnak továbbra sem volt nyoma, a kunyhójából sem szűrődött ki fény és az ünnepi vacsorán sem találkoztak vele. Harry keserűen vette tudomásul, hogy megint a diákok egyik legkedveltebb célpontjává vált; bárhová ment, összesúgtak a háta mögött, mutogattak rá, a kisebbek pedig szabályszerűen menekültek előle. A tanári asztalnál viszont nagy megdöbbenéssel fedezte fel Dolores Umbridge-t, a különös varangyszerű nőt, akit a meghallgatáson látott először. Később kiderült az is, hogy ő lesz az új sötét varázslatok kivédése tanáruk, a legendás lények gondozását pedig Suette-Polltz professzor fogja tanítani Hagrid helyett. A beosztási ceremónia alkalmával a Teszlek Süveg különösen hosszú dalt adott elő, de a legkülönösebb mégis az volt, hogy az eddigiektől eltérően tanácsot is adott a diákoknak. Azt mondta, Roxfortot hatalmas veszély fenyegeti kívülről, és jobb belátása ellenére cselekszik, amikor a diákokat szétválasztja, mert rivalizálás helyett az összefogáson lenne a hangsúly, másképp nem tudják megmenteni az iskolát. Félig Fejnélküli Nick meg is jegyezte, hogy korábban több alkalommal is előfordult már, hogy a Süveg veszélyt jelzett és összefogásra szólította fel a diákságot. A vacsora végeztével Dumbledore rövid beszédet tartott, de az egyik mondata kellős közepén Dolores Umbridge szólásra emelkedett és ezzel félbeszakította őt. A nő rendkívül hosszú, ám annál unalmasabb előadást tartott, melynek lényege a jól kigondolt elveken nyugvó oktatási rendszer hangsúlyozása volt, legnagyobb tanulsága pedig abban rejlett, hogy meg kell találni az egyensúlyt az állandóság és a változás, a hagyomány és a reformok között. Hermione persze azonnal levonta a következtetést a hallottakból, és kijelentette, hogy az új tanárnő a Minisztérium megbízásából felügyel, vagy inkább kémkedik Roxfortban. Harrynek és Ronnak a hálótermükben végre alkalmuk nyílt szobatársaikkal is szót váltani, bár a dolog nem úgy sült el, ahogy azt várták. Kiderült, hogy Seamust nem akarta visszaengedni az anyukája Roxfortba, mert meg van róla győződve, hogy Harry őrült, és félti tőle a fiát. Harry nagyon érzékenyen reagált erre a hírre, és eléggé felkapta a vizet, Seamus pedig megsértődött. Nagy veszekedés lett a dologból, és a végén Seamus át akart költözni egy másik szobába. Harryt nagyon bántotta, hogy nem hisznek neki, és arra gondolt, hogy előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy Voldemort visszatért, és akkor mindenki megtudja majd, hogy nem hazudott és nem őrült meg, de addig el kell viselnie a mindennapos megaláztatást. 12. fejezet Umbridge professzor Seamus másnapra sem enyhült meg Harry irányába. Az új kviddicskapitány Angelina Johnson lett. Az ikrek hirdetésben kezdtek el tesztelőket keresni a bonbonjaikra, amit Hermione eléggé rossz néven vett, és közölte Ronnal, hogy beszélni fognak az ikrekkel. De Ron nem díjazta különösebben az ötletét. A tanév első napjának első két óráját Binns professzor tartotta. És persze unalmas volt, mint általában. Szünetben kimentek az udvarra, Cho Chang pedig éppen arra járt, mégpedig egyedül. Meg is szólította Harryt. Éppen kezdtek volna belelendülni a beszélgetésbe, amikor Ron egy megjegyzést tett a lány ruháján lévő, Tornádók kviddicscsapatot ábrázoló jelvényre, Cho pedig megsértődött és otthagyta őket. Hermione utána jól le is szidta Ront az érzéketlensége miatt. A következő két óra magával a bájitalok mesterével következett be. És persze élményekkel telve volt, mint általában. Kiderült, hogy az egyszerű földi halandóknak már csak ebben az évben lesz bájitaltan órájuk, az RBF után ugyanis csak a legjobbak tanulhatják tovább. Az órán egy különösen nehéz bájitalt kellett készíteniük, ami szinte senkinek sem lett tökéletes, kivéve… de ezt úgyis tudjuk. Piton nagy elégtétellel vette tudomásul, hogy Harry kihagyott egy lépést az elkészítéskor, és a bájitalát egy suhintással eltüntette az üstjéből, ami azt jelentette, hogy az órai munkája egyes. Mindenki más beadhatta elbírálásra, amit kifőzött. Óra után Harry azon is felhúzta magát, hogy Ron és Hermione vitáztak, ezért otthagyta őket és egyedül ment jóslástan órára. Kiderült, hogy jóslástanból idén álomfejtés lesz a tananyag. Az aznapi utolsó dupla óra a sötét varázslatok kivédése volt. A tanárnő megkövetelte, hogy kórusban válaszoljanak a kérdéseire és jelentkezzenek, mielőtt megszólalnak. Felvázolta a tantárgyi célkitűzéseket a táblára, Hermione pedig rákérdezett, hogy miért nem szerepel ott a védővarázslatok gyakorlása. Kiderült, hogy Umbridge egyáltalán nem akar az órákon gyakorlati foglalkozást tartani, mert úgy véli, ha valaki megtanulja az elméletet, elsőre is sikerül majd neki a vizsgán az adott varázslat. Ráadásul biztos volt benne, hogy nem fenyegeti őket semmilyen veszély, tehát a tanultakra nem is lesz szükségük. Hatalmas vita kerekedett ebből, ami odáig fajult, hogy Harry felhozta Voldemortot, ellentmondott a tanárnőnek, amikor az azt állította, hogy Cedric halála baleset volt, és erősen súrolta a szemtelenség határát. Umbridge végül írt egy "intőt", amit egyenesen McGalagonyhoz kellett vinnie. McGalagony elolvasta, de ahelyett, hogy leszidta volna Harryt, azt kérte tőle, hogy legyen elővigyázatosabb, ne hangoztassa a véleményét Umbridge előtt, hisz a nő mindent jelent a Minisztériumnak. Kiderült továbbá az is, hogy Harry egy héten át minden napra büntetőfeladatot kapott Umbridge-től. 13. fejezet Dolores büntetőfeladata Mire elérkezett a vacsora, már az egész iskola tudomást szerzett Harry és Umbridge vitájáról. Fennhangon sugdolóztak róla, és megjegyzéseikkel provokálták, hátha ismét elveszíti az önuralmát és elmond pár dolgot Voldemortról és Cedric haláláról. De Harry uralkodott magán és nem törődött velük. A klubhelyiségben tanúi voltak annak, ahogy az ikrek az "alélő bonbonokat" tesztelték az elsősökön, akik mind eszméletlenül estek össze, amint lenyelték az adagjukat. Hermione megfenyegette Fredet és George-ot, hogy megírja a történteket az anyjuknak, ha nem fejezik be a tesztelést az elsősökön. És a fenyegetés hatott. Hermione elkezdett sapkákat kötni, amiket összegyűrt papírok és limlomok közé rejtve szanaszét hagyott a klubhelyiségben, hátha a házimanók takarítás közben megtalálják és felveszik őket, ezzel pedig felszabadítják magukat. Másnapra a sapkák el is tűntek, ő pedig nagyon elégedett volt. Átváltoztatástan órán az eltűntető bűbájokkal kezdtek el foglalkozni, mivel a megidéző bűbájok sokkal nehezebbek. De az eltűntető bűbájok sem bizonyultak könnyűnek, egyedül Hermione járt sikerrel a harmadik próbálkozás után. McGalagony pedig rengeteg gyakorlást adott fel házi feladatnak. Legendás lények gondozása órán Suette-Polltz apró lényeket mutatott nekik, amelyek teste fából volt, és azokat a fákat őrzik, amikből pálcát lehet készíteni. Draco kihasználta az alkalmat egy kis piszkálódásra, és ügyelve rá, hogy a tanárnő ne hallja, a következőket mondta Harrynek, amikor az Hagridről kérdezte a tanárnőt: "Lehet, hogy súlyosan megsebesült a behemót. Talán olyan alakok közé keveredett, akik túl nagyok voltak még neki is, ha érted, mire gondolok." Ebből Harry arra következtetett, hogy Malfoy talán hallott valamit Hagridról az apjától. De aztán úgy gondolta, Dumbledore is tudna róla, ha Hagridnak baja esett volna, és Draco valószínűleg csak rá akart ijeszteni. A folyosón később Luna, majd Ernie Macmillan is biztosította Harryt arról, hogy hisznek neki, és elhiszik, hogy Voldemort ismét testet öltött, ő pedig megküzdött vele. Harrynek nagyon jólesett ez a bizalom, bár Luna zavarba ejtő viselkedése és megjelenése nem nyerte el a tetszését. Angelina nagyon mérges volt, mert péntekre lefoglalta a kviddicspályát az őrzőválogatás miatt, és elvárta, hogy minden csapattag ott legyen, Harrynek viszont aznap is Umbridge-nél volt jelenése a büntetőfeladat miatt. Végül megígérte a lánynak, hogy megkéri a tanárnőt, hogy az aznapi büntetését tegyék át máskorra. A tanárnő azonban élvezettel utasította vissza a kérését. A feladata az volt, hogy újra és újra leírja a következő mondatot: "Nem szabad hazudnom" Saját tolla helyett viszont egy különös, hegyes végű pennát kellett használnia. Amint leírta az első sort, éles fájdalom hasított a jobb kézfejébe, és látta, hogy azon szintén megjelennek az imént papírra vetett sorok, méghozzá a bőrébe karcolva. A seb vérzett, majd kisvártatva begyógyult. Jóval éjfél után engedte csak el Umbridge, addig szorgalmasan rótta a sorokat sajgó kézzel és a folytonos felsebzéstől egyre vörösebb bőrrel. A házi feladatával szörnyen lemaradt emiatt, és a barátainak nem vallotta be, milyen körülmények között kell az egyszerű büntetőfeladatot végeznie. Azt viszont furcsállotta, hogy Ron ugyanúgy le volt maradva a leckéjével, mint ő, ráadásul legalább olyan álmos is volt, holott ő nem volt büntetésben. Másnap a büntetőfeladata közben Harrynek már sokkal lassabban gyógyult a sebe és jóval hamarabb bepirosodott a bőre. Később a vágás már meg is maradt rajta. Megint éjfél után szabadult, és utána hajnalig leckét írt. Harmadnap kétórányi írás után a seb már nem gyógyult be a kezén, hanem folyamatosan vérzett. Umbridge ekkor elengedte, de másnap még vissza kellett jönnie. A folyosón összefutott Ronnal, aki nagyon gyanúsan viselkedett és a seprűjét szorongatta. Kiderült, hogy a fiú titokban edz, mert részt akar venni a pénteki őrzőválogatáson. Harry ennek nagyon örült. Ron közben észrevette Harry sebét, így nem volt más választása, el kellett mondania, miből áll Umbridge büntetőfeladata. Barátai természetesen fel voltak háborodva, sürgették, hogy szóljon McGalagonynak vagy Dumbledore-nak, de Harry nem akart, ő úgy fogta fel, mint egy párbajt Umbridge-dzsel, és nem akart meghátrálni. A büntetés utolsó napján Harry írás közben az ablakból figyelte a távoli kviddicspályán zajló eseményeket, de sajnos alig tudott kivenni valamit. A seb már olyan mély volt a kezén, hogy a vér lecsurgott a csuklóján és eláztatta a pergament, amire írt. Órákkal később Umbridge ellenőrizte, hogy elég jól "megtanulta-e" már a leckét. Amikor kezébe vette Harry kezét, a fiúnak éles fájdalom nyilallt a sebhelyébe, és amint elengedték, villámgyorsan elhagyta a nő irodáját. A klubhelyiségben ünneplés fogadta, ugyanis Ront megválasztották fogónak, de Angelina megkérte Harryt, hogy gyakoroljon sokat a barátjával, mert annyira azért nem játszik jól, mint a testvérei. Hermione, miután Harry elmesélte neki, milyen körülmények között fájdult meg legutóbb a sebhelye, úgy vélte, ennek nincs köze Umbridge-hoz, inkább csak arról lehet szó, hogy Voldemort különösen mérges volt vagy gyűlölettel gondolt rá éppen akkor. 14. fejezet Percy és Tapmancs Harry másnap korán felkelt és levelet írt Siriusnak az első hét eseményeiről. Úgy fogalmazott, hogy csak ők tudják, miről van szó, mások számára a levél tartalma nem mondott volna semmit. A bagolyházba ment, hogy feladja a levelet, és miután Hedviget útnak indította, még nézelődött egy kicsit az ablakban. A Tiltott Rengeteg fái közül egyszer csak kiemelkedett egy csontvázszerű ló, hatalmas fekete denevérszárnyait kitárva tett egy kört a fák fölött, aztán újra leereszkedett a fák közé. Harry nem tudta eldönteni, hogy a valóságot látta, vagy csupán káprázott a szeme, de ekkor megjelent Cho Chang, aki az anyukájának akart éppen feladni egy szülinapi csomagot. A ló természetesen nem volt többé fontos. A beszélgetés egész értelmesen zajlott, főleg azután, hogy Cho kijelentette, Umbridge hihetetlenül igazságtalan volt, amiért megbüntette Harryt csak azért, mert megmondta az igazat Cedric haláláról, és úgy gondolta, Harry nagyon bátor volt, hogy kiállt az igazáért a nővel szemben. De ekkor megzavarta őket Frics, aki közölte, tudomására jutott, hogy Harry egy nagytételű megrendelést akar éppen leadni trágyagránátokra, és követelte rajta a levelet. Nem hitte el, hogy Harry már elküldte. Hogy ne kutassák át a zsebeit, Cho kijelentette, hogy látta, amikor feladta a levelet. Az újság aznapi számában megjelent egy cikk arról, hogy Sirius Londonban rejtőzik, és Harryék szinte biztosra vették, hogy a Malfoyok felismerték őt kutya képében a pályaudvaron. Egy rövid cikket is találtak, melyben az állt, hogy Sturgis Podmore-t (Rend-tag) letartóztatták, miután aug. 31-e éjjelén betört a Minisztériumba, és éppen egy titkos ajtót próbált kinyitni, amikor elfogták. Hat hónapi fogságra ítélték az Azkabanban. Hermione szerint könnyen meglehet, hogy mivel Sturgis Dumbledore támogatói közé tartozott, becsalták éjjel a Minisztériumba, csapdát állítottak neki és letartóztatták. Délelőtt Harry és Ron kettesben gyakoroltak a kviddicspályán. Harry hajtót játszott és Ron a dobások kétharmadát kivédte, az idő múltával pedig egyre jobban játszott. Délután rendes edzés következett. Ron eléggé izgult, ráadásul kijöttek a pályára a mardekárosok is, akik gúnyolódtak és remekül mulattak rajtuk. Ron a bemelegítés alatt többször is elejtette a labdát, egyszer pedig úgy eltalálta Katie-t, hogy a lánynak elkezdett vérezni az orra. A Weasley-ikrek siettek a segítségére egy bonbonnal. Játék közben Ron pocsékul védett, Katie orra pedig egyre jobban vérzett, és az ikrek rájöttek, hogy összecserélték a bonbonokat. Végül a gyengélkedőre kellett kísérni őt, az edzést pedig lefújták. Amikor Hermione kérdésére Ron azt felelte, hogy az edzés pocsék volt, a lány egyből vigasztalni kezdte őt, hogy ez csak az első napja volt és lesz még jobb is, de Ron felkapta a vizet, mert ő nem azt mondta, hogy miatta volt pocsék, a mégis lány rögtön erre gondolt. Sértődötten ott is hagyta őket. Vasárnap egész nap tanultak a klubhelyiségben, de még estére sem voltak kész a házi feladatottak, Hermione pedig nem segített nekik. Már csak hárman voltak a helyiségben, amikor Hermész levelet hozott Ronnak Percytől. A levél lényege az volt, hogy Percy gratulált öccsének a prefektussá választása alkalmából, és úgy vélte, Ron végre jó úton halad, hogy kilépjen ikerbátyjai és szülei nyomdokaiból, és komoly karrierre tegyen szert. Figyelmeztette, hogy ne barátkozzon Harryvel, mert ez rossz fényt vethet rá. Dumbledore-nak ugyanis már nem sokáig lesz befolyása Roxfortban, és akik döntési helyzetben vannak, azok egész máshogy vélekednek Harry Potterről. Hozzátette azt is, hogy a holnapi Reggeli Prófétából kiderülnek majd a részletek. Bíztatta, hogy ne féljen megszakítani a kapcsolatot Harryvel, még ha fenn is áll a veszélye annak, hogy barátja kiszámíthatatlanul és aggresszíven fog viselkedni. Ha pedig ez előfordul, forduljon bizalommal Umbridge professzorhoz, aki készséggel segít majd neki. És ha a tanárnővel jó kapcsolatot alakít ki, jó eséllyel lehet végzős korára iskolaelső is. Kifejezte reményét azzal kapcsolatban, hogy Ron nem hagyja, hogy családjuk rossz híre őt is elérje, és bízik benne, hogy egyszer majd szüleik is belátják, mekkorát hibáztak, és bocsánatot kérnek tőle. Ron teljesen fel volt háborodva és apró darabokra tépte a levelet, Hermione pedig úgy megenyhült, hogy segített nekik befejezni a házit. Harry közben fáradtan a tűzbe bámult, ahol egyszer csak feltűnt Sirius feje. A férfi szóba hozta a legutóbbi alkalmat, amikor Harry sebhelye megfájdult, és úgy vélte, Umbridge-nak nem lehetett hozzá köze, mert biztosan tudja, hogy ő nem halálfaló. Azt is logikusnak tartotta, hogy nem engedi őket órán gyakorolni, mivel Caramel attól fél, hogy Dumbledore egy hadsereget képez ki ellene a diákokból, így jobb, ha nem varázsolhatnak, nehogy ütőképesek legyenek. Az újság násnapi számáról nem tudott semmit, és Hagridról is csak annyi információja volt, hogy mostanra már vissza kellett volna érnie, de amikor útban visszafelé szétváltak Madam Maxime-mal, még jól volt, ezért nem kell érte aggódni. Harryéket ez nem győzte meg, ezért Sirius, hogy felvidítsa őket, felvetette, hogy a legközelebbi Roxmortsi hétvégén eljön hozzájuk kutya képében. Ezt viszont nem tartották jó ötletnek, megemlítették, hogy a Malfoyok talán tudnak a rejtekhelyéről, és nagyon könnyen elfoghatják, de Sirius úgy értelmezte a dolgot, hogy Harry alaptalanul aggodalmaskodik. Meg is jegyezte, hogy mégsem hasonlít annyira Jamesre, mert az apja számára a kockázat jelentette az igazi élvezetet. Aztán távozott. 15. fejezet Roxfort tanfelügyelője A reggeli újság címlapján Dolores Umbridge fényképe díszelgett, és a cikk nagyon is érintette Roxfortot és Dumbledore-t. A Minisztérium az oktatási reform keretében ugyanis kinevezte Umbridge-ot tanfelügyelővé. Kiderült, hogy a nő úgy került az iskolába, hogy a növekvő szülői aggodalmak hatására új törvényt hoztak, mely kimondta, hogy amennyiben az igazgató nem tud tanárt biztosítani egy tantárgyra, a Minisztériumnak joga van kijelölni egy erre alkalmas személyt. Ezt követően hozták az újabb törvényt, amely egy új tisztség bevezetésével lehetővé tette Umbridge számára, hogy ellenőrizze a tanórák menetét, utasításokat adjon a tanároknak, és jelentést írjon az iskolában zajló eseményekről a Minisztériumnak. Piton óráján nem volt felügyelet, ám a professzor, miután kiosztotta a legutóbbi házi dolgozatokat, felhívta a diákok figyelmét arra, hogy aki legközelebb is a leggyengébb minősítést éri csak el (mint Harry), annak büntetőfeladatot fog kiszabni. Jóslástanon viszont felbukkant Umbridge és nagyon kellemetlenül viselkedett. Trelawneyt sértő és zavarba ejtő kérdésekkel bombázta, és nyíltan éreztette vele, hogy nem sokra becsüli a tanári és a jósnői képességeit. Trelawney cserébe nagy veszedelmet jósolt Umbridge-nak, Harrynek pedig korai és tragikus halált. Sötét varázslatok kivédésén Umbridge megint a könyvet akarta olvastatni velük, de Hermione közölte, hogy ő már kiolvasta az egészet, a tanárnő egyik kérdése kapcsán pedig kifejtette, hogy nem ért egyet a könyv írójával. A nő öt pontot levont emiatt a Griffendéltől, Harry pedig újabb egy hét büntetést kapott Voldemort felemlegetéséért. Angelina a nagyteremben teli torokból ordított vele, amiért újabb edzésekből marad majd ki, de McGalagony rendet teremtett és levont tőlük még néhány pontot. Az új tanfelügyelő megjelent a délutáni átváltoztatástan órán is. McGalagony nagyon kimérten viselkedett vele, vagyis inkább rendreutasította. Umbridge nem is mert nagyon közbevágni, de dühösen rótta a sorokat jegyzettömbjébe, ami nem sok jót sejtetett. Harryék pedig lassan megtanulták eltüntetni az egereket. Umbridge ezután megjelent legendás lények gondozásán is, és Suette-Polltzot arról faggatta, elégedett-e Roxforttal és a tanári karral, kiváltképp Dumbledore-ral. A tanárnő pedig pozitívan nyilatkozott a kérdésben. Hagridről is kérdezősködött, de Suette-Polltz nem tudta, hol van és mikor tér vissza. Harry pedig újabb napra kapott büntetőfeladatot, mert nem bírta ki szó nélkül. Aznap éjjel, amikor elhagyta Umbridge irodáját, már úgy vérzett a keze, hogy teljesen átáztatta a kendőt, amivel betekerte, és Harry kételkedett benne, hogy valaha is eltűnik az írás nyoma. Barátai a klubhelyiségben várták, és Hermione készített neki növényekből egy olyan szert, amibe belemártva a kezét a fájdalom enyhült és a seb gyorsabban gyógyult. Hermione úgy gondolta, muszáj lenne tanulniuk igazi svk-t is, amivel megvédhetik magukat Voldemorttal szemben. Végül kibökte, hogy azt szeretné, ha Harry tanítaná őket. Ebből egy kisebbfajta veszekedés kerekedett, mert Harry arra hivatkozott, hogy leginkább a szerencse játszott közre abban, hogy az eddigi kalandokat túlélte, nem annyira a tudása. Ron és Hermione viszont csak nevettek ezen, mert biztosak voltak benne, hogy Harry igen is nagyon sokat tud az svk-ról, nem úgy, mint ők. Hermione végül azt mondta, meg kell tanulniuk nekik is megvédeni magukat Voldemorttól, és amikor életében először kimondta a Sötét Nagyúr nevét, Harry megenyhült és megígérte, hogy megfontolja a dolgot. Kimerülten került ágyba, és álmában megint végtelen folyosókon, zárt ajtó között járt, reggel pedig szúró érzéssel a sebhelyében ébredt.
Szabó Titanilla
Köszi Kereki Zsolt! Rendes t?led, hogy lefordítod a lényeget! Szívesen segítenék nektek, de nekem nincs meg a könyv, ezért ha úgy gondoljátok, hogy szívesen dolgoznátok velem is együtt a fordításon, akkor küldd el amit le kellene fordítanom. Címem: titacska@irj.hu
Kereki Zsolt
Az ötödik kötet A könyv tartalmát fejezetekre bontva itt találjátok: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Mivel többen dolgozunk rajta, a stílus nem teljesen egységes, remélem, ezt elnézitek nekünk. A frissítéssel igyekszünk, de itt is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ha kedvetek van beszállni a fejezetírásba, ne habozzatok, hanem küldjetek mailt! Minden segítséget örömmel fogadunk. :-) 1. fejezet Az őrületbe kergetett Dudley A nyár legmelegebb napján álmos csend honolt a Privet Drive nagy, kocka alakú házai közt. A négyes számú ház kertjében Harry Potter a kiszáradt virágágyásban feküdt. Nagybátyja és nagynénje nem engedték, hogy meghallgassa a híradót, gyanították, hogy nem az ő híreikre kíváncsi, ezért kellett az ablak alatt hallgatóznia. Harry egész nyáron várta barátai levelét, hogy megtudja, mi történt a mágusok világában, hogy mit tudnak Voldemortról. Azonban barátai mindig csak annyit írtak, nagyon elfoglaltak. A híradóban sem hallott semmit, ami a varázstalanoknak különös lett volna, nem számoltak be rejtélyes eltűnésekről, bizarr halálesetekről. Azonban Harry nem csak azt hallgatta ki, ahogy Petunia néni és Vernon bácsi azon háborognak, hogy meg akarta nézni a hírműsort, de azt is, ahogy fiukról, Dudleyról beszéltek. A néni és a bácsi azt hitték, egyetlen fiuk teázni megy minden este a barátaihoz, azonban Harry tudta, hogy ez nem így van. Dudley és bandája teázás helyett inkább vandálkodtak a környéken. Dudley rátalált a hozzáillő sportra, a bokszra. Vernon bácsi és Petunia néni csak még inkább büszkék voltak az ő Dudlimudlikájukra, mióta a fiú délkeleti Ifjúsági Nehézsúlyú Boksz Bajnok lett. Harry épp azon dühöngött, hogy a főhír egy vízisíző törpepapagájról szólt, mikor egy puskalövésszerű pukkanás hallatszott, Vernon bácsi kocsija alól pedig elszaladt Mrs Figg egyik macskája… Harrynek rögtön eszébe jut, hogy ha valaki hoppanál vagy dehoppanál annak pont ilyen hangja van. Talpra ugrott és előrántotta a pálcáját. Vernon bácsi elkezdett vele veszekedni, hogy azonnal tegye el a pálcáját, mielőtt még valaki meglátja, és hogy ne merje még egyszer a híradót hallgatni. Petunia néni csitítgatta, nehogy a szomszédoknak akár csak eszébe jusson, hogy Harry okozta a különös zajt. Harry végül elment "otthonról", az utcákon sétált, ahogy a nyár többi napján is tette. Végigment a Magnolia utcán, át a Magnolia közön, végül egy lezárt park játszóterén az egyetlen hintában ücsörgött, amit Dudley és bandája nem tettek még tönkre. Végül feltűnt az oly sokat említett unokatestvér. Mivel Dudley bármikor is ért haza, az pont időben volt, ezért Harry is elindult, hogy még előtte érjen haza. Dudley elbúcsúzott barátaitól, és a Magnolia közön át hazafelé indult. Harry odaszólt neki, hogy tudják-e a barátai, hogy otthon nem Nagy D-nek szólítják (ahogy a bandája), hanem Dudlimudlinak és Didlikének. Dudley persze ideges lett, de Harry nem hagyta abba. Megkérdezte, hogy aznap este hány tízévessel bánt el. Dudley azzal vágott vissza, hogy hallotta Harryt "nyöszörögni" álmában, amint azt ismételgette "Ne öld meg Cedricet!" Amikor Dudley Harry "fiújának" nevezte Cedricet, Harry előrántotta pálcáját, és Dudley szívének szegezte. Ekkor azonban a csillagok fénye elhalványult, s a Magnolia közben egyre hidegebb lett. Dudley nem értette mi ez, de Harry már sejtette. Végül Harry fejében felcsendült a fagyos hang: Készülj a halálra, Harry… Ne aggódj, nem fog fájni… Bár nem tudhatom… Még sohasem haltam meg… Harry két sikertelen kísérlete után, hogy megidézze patrónusát, végül sikerült a varázslat, és a pálcájából előtörő szarvasbika nem csak az őt támadó dementort kergette el, hanem azt is, amelyik Dudleyt készült megcsókolni. Hamarosan feltűnt egy harmadik alak is a Magnolia közben: a macskaimádó Mrs Figg, kezében egy zsák macskaeledellel, aki egyre csak azt ismételgette: "Megölöm, Mundungus Fletchert!". 2. fejezet Egy rakás bagoly "Megölöm Mundungus Fletchert!" Harry a kvibli asszony szavaiból értesült róla, hogy állandó felügyelet alatt áll. Aznap este Mundungus Fletchernek kellett volna vigyáznia rá, aki azonban hamarabb elment, dehoppanált, mivel remek üzleti lehetőséget látott néhány lopott üst megvásárlásában. Mrs Figg azonnal odasietett, amint macskája figyelmeztette, de ő segíteni nem tudott, nincs varázsereje. Az asszony hazakísérte őket. Harry azt remélte, tőle választ kaphat a kérdéseire, de az asszony otthagyta őket. Harry betámogatta Dudleyt a Dursley-házba. Petunia néni nem értette, mi történt a fiacskájával, mit művelt vele Harry, és már csak azért is betegnek titulálta, mert Dudley vacsorájának maradványai a földön kötöttek ki… Mikor Dudleyt a szülei arról faggatták, mi történt vele, a fiú csak annyit tudott kinyögni egyértelműen Harryre utalva, hogy "Ő volt". Miután kiderült, hogy Harry varázsolt, Vernon bácsi már biztos volt benne, hogy valami szörnyűséget tett a fiával. Amikor Harry megpróbált beszámolni a történtekről, a dementorok említésekor Petunia néni gondolkodás nélkül megmondta, mik is azok. De ekkor egy bagoly röppent be a félig nyitott ablakon egy Harry Potternek címzett levéllel, miszerint a másodszori tiltott iskolán kívüli varázslás miatt kicsapták a Roxfortból, s hamarosan odamegy valaki megsemmisíteni a pálcáját. Harry elkeseredett tettre szánta el magát. Menekülni próbált a Privet Driveról, azonban Vernon bácsi az útját állta. Harry ekkor rászegezte pálcáját, mondván, neki már úgyis mindegy. Mindenáron meg akarta tartani a pálcáját. Végül egy újabb bagoly érkezett. Mr Weasley írt Harrynek, hogy ne tegyen semmit, és ami a legfontosabb, ne varázsoljon újból és feltétlenül maradjon a Dursley-házban. A veszekedésük folytatódott. Vernon bácsi azon háborgott, hogy az ő házában baglyok járnak, amikor is újabb levél érkezett a Minisztériumból, miszerint lesz egy meghallgatás, ahol Harry tisztázhatja, miért használta a patrónus bűbájt, így még van esélye, hogy szeptemberben visszatérjen a Roxfortba. A következő bagoly Sirius üzenetét hozta, aki szintén azt tanácsolta Harrynek, hogy ne hagyja el a házat, bármi történjék is. Vernon bácsi, amikor megtudta, hogy a dementorok börtönőrök és Harryre vadásznak, arra következtetett, hogy Harry a törvény elől menekül. De a fiú kijelentette, hogy a dementorokat Voldemort uszította rá. Vernon emlékezett a névre, és arra is, hogy Hagrid állítása szerint a Nagyúr évekkel ezelőtt elbukott. De amikor Harry közölte, hogy Voldemort visszatért, Petunia döbbent rémülettel reagált a hírre, és Harry megértette, hogy a húga halála miatt az asszony tökéletesen átérzi az esemény drámaiságát. Vernon bácsi viszont azt érezte át, hogy Harry ebben a helyzetben a házába csődíthet egy seregnyi veszedelmes népséget, ezért úgy döntött, hogy Harrynek mennie kell a házából, és fél órát kapott, hogy eltűnjön a békés, varázslómentes környékről. Harry nem tudta, mit tegyen, a Minisztérium, Mr Weasley és Sirius is azt írták, ne hagyja el a házat. De problémája hamarosan megoldódott, amikor egy ötödik bagoly röppent be az ablakon, és az élénkpiros rivallót Petunia néninek kézbesítette. A hangos üzenet csupán egy mondatból állt: "Emlékezz, mit tettem legutóbb, Petunia!" Az asszony nagyon rémültnek tűnt e szavak hallatán, de végül erőt vett magán és kerek perec kijelentette: Harry itt marad. Különös döntését pedig azzal magyarázta, hogy a szomszédok nem értenék a fiú hirtelen eltűnését,, és bizonyára kérdezősködnének. Harry nem ismerte fel a rivallóban hallott borzalmas hangot, és nénikéje természetesen nem árulta el neki, ki volt a feladó. A további kérdezősködésnek pedig azzal vették elejét, hogy a szobájába parancsolták. 3. fejezet Az elit testőrség "Most támadtak meg a dementorok és ki vagyok csapva a Roxfortból. Tudni akarom, mi folyik itt, és mikor mehetek el innen!" - írta Siriusnak, Ronnak és Hermionénak küldött leveleiben Harry. Amíg Hedvigre várt, azon gondolkozott, ki küldte nénikéjének a rivallót. Végül befutott Hedvig, és Harry, miközben a gondjaira bízta az imént megírt leveleket, a lelkére kötötte, hogy válasz nélkül ne is jöjjön vissza.. Másnap reggelre várta vissza a baglyot a három együttérző és bíztató levéllel, és persze a tervvel, hogy hogyan juthat el Dursleyéktól az Odúba. Azonban Hedvig másnap nem tér vissza. Harmadnap sem. Három nap telt el azóta, s Harry csak akkor hagyta el a szobáját, mikor a mosdóba ment. Petunia néni napi háromszor ételt csúsztat be neki az ajtón vágott kis résen, amit néhány éve eszkábált Vernon bácsi. Harry naphosszat a meghallgatáson töprengett, hogy a titoktartási törvény megszegésért vajon jár-e neki egy cella Azkabanban, hogy mi lesz, ha nem mentik fel, ha eltörik a pálcáját és mugliként kell élnie a nagybátyjával és nagynénjével, meg persze elviselhetetlen unokaöccsével, Dudleyval. A Hedvig távozása utáni negyedik estén Vernon bácsi benyitott sötét szobájába, és közölte Harryvel, hogy a családjával elmennek otthonról. Dursleyék távozása nem jelentett változást számára, mindegy volt neki, otthon voltak-e vagy sem. Tovább bámulta a sötét mennyezetet, mígnem különös zajt hallott a konyhából. A neszt néhány másodperces csend követte, majd újabb hangok ütötték meg a fülét. "Betörők" - gondolta, de az is eszébe jutott, hogy a betörők a lehető legkisebb zajt is kerülni próbálják, ám aki a házban járt, igen zajosan tevékenykedett. Harry elővette a pálcáját, s csendben kiosont szobájából, le a lépcsőn. Az üvegajtón át nyolc vagy kilenc alak körvonalát látta. Harry szíve nagyot dobbant, mikor meghallott egy rekedtes hangot, mely így szólt: "Engedd le a pálcádat fiú, mielőtt kiszúrnád valakinek a szemét!". Mint kiderült, egy kisebb csapat érkezett Harryért, hogy elvigyék valahova, élükön Mordonnal és Lupinnal, de volt ott néhány, eddig ismeretlen varázsló is: Nimphadora Tonks, (ő küldött egy álmeghívót Dursleyéknak, ezzel csalva el őket otthonról…). Tonksot csakis a vezetéknevén szabad szólítani, mellesleg auror és metamorfomágus, ami annyit jelent, hogy kívánsága szerint bármit meg tud változtatni a külsején. Ott volt Kingsley Shacklebolt is, egy fekete varázsló; valamint Elphias Doge, Dedalus Diggle, Emmeline Vance; Sturgis Podmore és egy fekete hajú, pirospozsgás boszorkány, Hestia Jones. Miközben Mordon a mágikus szemét egy pohárban tisztogatta, Lupin elmondta, hogy seprűvel fogják elhagyni a házat, amint megérkezik a jel. Harry Tonks segítségével összepakolta iskolai felszereléseit, talárjait és persze versenyseprűjét. Tonks időközben belenézett a tükörbe, s miközben kijelentette, hogy a lila nem az ő színe, haja hirtelen rágógumi rózsaszínűre változott.. Harry rákérdezett, hogy meg lehet-e tanulni a metamorfomágiát, de Tonks szerint erre születni kell. Tonks igen szimpatikusnak tűnt, mivel Petunia néni nappalijára azt mondta, természetellenesen tiszta, de Harry szobája, ami úgy festett, mintha szélvihar dúlta volna fel, már jobban tetszett neki. Mordon egy varázslattal emberi kaméleonná változtatta Harryt, azaz nem láthatatlan lett, hanem felvette környezetének színeit. Megérkezett az első jel, és hamarosan követte a második is. Elindultak, de rövid idő alatt csontig átfagytak a fogvacogtató hidegben. Így nem csoda, hogy Tonks igen ingerülten válaszol Mordonnak, mikor az vissza akar fordulni egy kicsit, nehogy valaki kövesse őket. Nem sokkal ezután fények tűntek fel, és leszálltak egy elhagyatott és szemetes utcában egy régi ház előtt. Kisvártatva Mordon egy pergament adott Harry kezében hogy olvassa el és jegyezze meg a rajta lévő szöveget, mely a következő volt: "A Főnix Rendjének főhadiszállása Londonban van, a Grimmauld Tér 12. szám alatt". 4. fejezet Grimmauld tér 12. A 12-es számú háznak először nyoma sem volt, majd ahogy Harry a papírlapon lévő üzenetre kezdett koncentrálni, hirtelen kiemelkedett a két szomszédos épület közül. Miután beléptek, Harry kísérői átmentek egy terembe, ahol a Főnix Rendjénk gyűlése volt. Harry nem követhette őket, mert a gyűléseken csak a Rend tagjai vehettek részt. Mrs Weasley figyelmeztette Harryt, hogy az előcsarnokban ne beszéljen hangosan, majd felkísérte az emeletre és megmutatta neki a szobáját. A szobában már várt rá Hermione ás Ron. Harry duzzogása veszekedésbe csapott át, mert nagyon rosszul esett neki, hogy barátai együtt töltötték a nyarat, mégsem írták meg neki, hogy mi történik. Mindketten azt ismételgették, hogy Dumbledore megtiltotta, hogy bármi is elmondjanak, de Harry hajthatatlan maradt. Úgy vélte, joga van megtudni a tényeket, hogy mi van Voldemorttal, hiszen ő az, aki megmentette a Bölcsek Kövét, aki felderítette Tom Denem rejtélyét, aki megmentette mindhármukat a dementoroktól, aki szemtanúja volt Voldemort visszatérésének, aki párbajozott a Sötét Nagyúrral, és aki végül megmenekült. Később, amikor kissé megnyugodott, megkérdezte, tulajdonképpen mi is a Főni Rendje. Kiderült, hogy ez egy titkos szervezet, mely legutóbb is felvette a harcot Voldemort ellen, és bár a gyűléseken csak a Rend tagjai vehetnek részt, Fred és George megpróbálták kijátszani Mrs Weasley éber figyelmét, és "Meghosszabbítható Fülekkel" hallgatták a beszélgetéseket, bár kevés sikerrel. Hermione és Ron leveleikben azt írták, hogy nagyon elfoglaltak, Harry nem értette, hogyan lehetnek elfoglaltak, hiszen nem vehetnek részt az üléseken. De végül kiderült, hogy a ház takarítása és lakhatóvá tétele a feladatuk. Egy-egy hangos pukkanással Fred és George hoppanáltak a szobában. Éppen a "Meghosszabbítható Fülekről" beszélgettek, amikor befutott Ron kishúga, Ginny is. Később kiderült hogy nem csak Lupin, Mordon, Tonks és a többi kísérő, hanem Mr Weasley és Bill, valamint Harry legnagyobb meglepetésére Piton is a Rend tagja. A fiút egyre jobban érdekelte, mit tesz a Rendért bájitaltan professzor, de sajnos nem tudott meg semmi közelebbit. Az ikrek egyike beszámolt arról is, hogy Fleur Delacour nem hagyta el Nagy-Britanniát, hanem a Gringottsban dolgozik, és hogy "tökéletesítse angol nyelvtudását", Bill rendszeresen ad neki magánórákat. De amikor Harry Percy felől érdeklődött, hirtelen megfagyott a levegő a szobában. Végül kiderült, hogy egy napon Percy azzal tért haza a Minisztériumból, hogy előléptették, titkár lett Caramel irodájában. Mr Weasley és a család többi tagja egyből átlátott a dolgon. Caramelnek már korábban szemet szúrt, hogy Mr Weasley nagyon közel áll Dumbledorehoz, és most egy kémet akart szerezni a családban. Természetesen a szülők hallani sem akartak róla, hogy Percy elfogadja az állást, de ő a karrierjére hivatkozva hajthatatlan maradt. Miután a családját is becsmérelni kezdte, óriási veszekedés tört ki. Harry mindig tudta, mennyire nagyravágyó Percy, és hogy a munkánál nincs számára semmi fontosabb, de azt nem gondolta, hogy még a családjának is képes hátat fordítani. Pedig így történt. A fiúk beszámolója szerint Percy meg aznap este összepakolt és Londonba költözött. Mrs Weasley megpróbálta megkeresni és hazahívni, de Percy becsapta az orra előtt az ajtót. Kiderült az is, hogy Harry napjai nem teltek volna olyan unalmasan, ha elejétől a végéig elolvasta volna a Reggeli Prófétát, és nem csak a főoldalt vette volna szemügyre. Az újság ugyanis - Minisztériumi behatásra - két lábon járó viccet csinált belőle és Dumbledore-ból, hogy senki ne higgyen nekik, mindenki bolondnak nézze őket, ha Voldemort visszatérése kerül szóba. Később épp az előcsarnokban, ahol mindenkinek csendben kell maradnia, megjelent Tonks, aki már a Durlsey ház konyhájában bizonyította ügyetlenségét, és átesett egy esernyőtartón. Hogy miért is kellett csendben maradni, azt azonnal meg is tudták, ugyanis a falat borító hatalmas függöny felgördült, és feltárult előttük egy sötét hajú boszorkány festménye. A hölgy elviselhetetlen hangerővel sikítani kezdett, és ily módon átkozódott: "Szenny! Mocsok! Kosz és hitványság gyermekei! Félvérek, mutánsok, szörnyetegek, pusztuljatok erről a helyről! Hogy meritek bemocskolni atyám házát?!" A ricsajra előkerül Sirius, aki durván csendre inti az asszonyt, de az folytatja folytatja: "Teeeeeeeeee! Elárultad a véremet! Bemocskoltad a húsomat!" Sirius végül behúzza a függönyt és csak ennyit mond Harrynek: "Látom, megismerkedtél az anyámmal…" 5. fejezet A Főnix Rendje Mint kiderült, Sirius családjának házában voltak, ami most már az ő, azaz az utolsó Black tulajdona volt. Vacsora közben és után is különböző dolgokról beszélgettek, de a hangulat azonnal megfagyott, amint Sirius megjegyezte: Csodálkozik azon, hogy Harry nem kérdez semmit az eseményekről. Harry ezen felbátorodva feltette kérdéseit: Hol van és mit csinál Voldemort, illetve mit tesz ellene a Rend. Mrs Weasley tiltakozott, hogy Harry még túl fiatal, de Sirius, Lupin és Mr Weasley is úgy gondolták, hogy elmondhatnak Harrynek annyit, amennyit érdemes. Mrs Weasley és Sirius összevesztek emiatt, és az asszony Sirius fejéhez vágta, hogy valójában Jamest látja Harryben és úgy kezeli, mint a barátját, nem pedig úgy, mint a keresztfiát. Miután eldöntötték, hogy elmondanak Harrynek néhány dolgot, Mrs Weasley azt akarta, hogy legalább az ő gyerekei és Hermione menjenek ki a konyhából, de Fred és George nem hagyták magukat, ők már nagykorúak voltak, Hermione és Ron pedig arra hivatkozott, hogy Harry úgyis elmesél nekik mindent. Így végül csak Ginnynek kellett távoznia. A Rend fő célja Sirius elmondása szerint az, hogy elérjék, hogy minél kevesebben álljanak Voldemort mellé, és hogy minél többen támogassák őket. Ennek érdekében megpróbálják megnyerni maguknak a varázslónépet, az óriásokat és a koboldokat is. Megtudta azt is, hogy nem történtek mostanában halálesetek, ami azt jelenti, hogy Voldemort egyelőre titokban tartja, hogy visszatért, nem akar még nyilvánosan mutatkozni és harcba kezdeni, valószínűleg azért, mert még nem állnak elegen mögötte. Dumbledore feltételezése szerint Voldemort jelenleg a hadseregét szervezi, és egy titokzatos fegyvert készül megszerezni, ami egyelőre biztonságban van. Harry megkapta a magyarázatot arra is, miért nem hiszi el Caramel, hogy Voldemort visszatért. Amikor Caramelt megválasztották, mindig Dumbledore-tól kért segítséget, azonban ezek a tanácsot kérő levelek egy idő után elmaradtak. Kiderült, hogy Caramel félti a pozícióját és ellenfelet lát Dumbledore-ban. Meg van győződve, hogy Dumbledore a helyére pályázik. És ha elismerné, hogy Voldemort visszatért, azzal azt is elismerné, hogy a Minisztérium - vele az élen - kudarcot vallott. Márpedig erre nem hajlandó. Sajnos a Rend tagjai nehezen találnak támogatókat, mivel a Minisztérium és ezáltal a hírek is azt sugallják, hogy Dumbledore és Harry állításai valótlanok. Sirius ráadásul nem is vehet részt a meggyőző kampányban, mivel továbbra is körözik. Lupin sem túl népszerű vacsoravendég - lévén vérfarkas. A Minisztériumban dolgozó Kingsley és Tonks pedig nem nagyon hangoztathatják nézeteiket, máskülönben elveszítenék állásukat és ezzel együtt hírszerző pozíciójukat a Minisztériumban. A beszámolónak végül Mrs Weasley vetett véget, aki megtiltotta, hogy akár egy szóval több is elhangozzék a részletekről, és aludni küldte a gyerekeket. 6. fejezet A nemes és patinás Black Ház A beszélgetés után Mrs Weasley felkísérte őket a hálószobáikba. Ron és Harry alvás helyett a korábban hallottakat tárgyalta ki. Mindketten egyetértettek abban, hogy csak annyit mondtak el nekik, amennyit maguktól is kitaláltak volna. Ron és az időközben hoppanáló ikrek számára is csupán a fegyver említése volt az egyetlen újdonság. Egy ideig találgatták, mi lehet az, és reménykedtek, hogy Dumbledore őrzi biztonságos helyen, Voldemortnak pedig nincs esélye megszerezni. Másnap reggeli után a szalonba mentek, ahol Mrs Weasley vezényletével doxy-mentesítették a függönyöket. A szoba rendkívül poros és elhanyagolt volt, és az íróasztal szekrénye időről időre megrázkódott, mintha mumus lenne benne. De Sirius és Mrs Weasley úgy döntöttek, előbb megnézetik Mordonnal és csak utána nyúlnak hozzá. A doxyk méhekhez hasonló lények tűhegyes mérgező fogakkal, testük pedig tündérhez hasonló és fekete szőrrel borított. Mrs Weasley és a gyerekek az arcukat elfedve egy bizonyos szert permeteztek rájuk, hogy megbénuljanak, és így könnyedén elbántak velük. Az ikrek természetesen begyűjtöttek néhányat, amíg Mrs Weasley nem figyelt, mivel egy bonbon-kollekción dolgoztak éppen, amihez jól jött a doxyméreg. (A bonbonok mindegyike két részből áll. Ha az egyik felét leharapod, különböző tüneteket produkálsz - orrvérzés, ájulás, hányás - és irány a gyengélkedő. De elég megenned a bonbon másik felét, hogy a tüneteid máris megszűnjenek, és így lesz egy kis szabadidőd.) Közben megjelent Kreacher, az ottani házimanó, akiről kiderült, hogy mániákusan próbálja őrizni a ház hagyományait, máig hűséges a ház néhai asszonyához, és ahol tud, keresztbe tesz a rendtagoknak. Kissé beszámíthatatlannak tűnt, mivel próbált udvariasan viselkedni, de az orra alatt - mások számára tisztán érthetően - goromba sértéseket mormolt, és mindenkiről elmondta lekicsinylő véleményét, valamint fáradhatatlanul gyűjtötte és rejtette el szobájában néhai gazdáinak becses tárgyait Sirius nagy bosszúságára. A szoba egyik falán egy óriási, aranyszövésű falikárpit függött, melyen Sirius családfája volt látható egészen a középkorig visszamenőleg. Sirius mesélt Harrynek azokról, akik rajta voltak, és azokról, akiknek a neve helyén csupán egy kiégetett lyuk maradt, mivel a család kitagadta őket. Elmesélte, hogy hagyta el az otthonát tizenhat éves korában, és hogy azóta tulajdonképpen Harry nagyszüleinél lakott. Hogy az öccse, Regulus beállt halálfalónak, és amikor megrémült attól, amit tennie kellett, Voldemort saját kezűleg ölte meg. Három unokatestvére közül Andromeda, akit legjobban szeretett, szintén ki lett tagadva egy muglival kötött házassága miatt. Az ő lánya Tonks. Andromeda két testvére, Narcissa és Bellatrix viszont rangbéli házasságot kötöttek; az előbbi Lucius Malfoyhoz, utóbbi pedig Rodolphus Lestrange-hoz ment hozzá. A Lestrange házaspárt később Azkabanba zárták. Siriust nagyon nyomasztotta, hogy hónapok óta be volt zárva ebbe a házba, és még kutya képében sem merészkedhetett ki néhanap, mert Féregfark révén már úgy is könnyedén felismerték volna. A napok továbbra is takarítással teltek, ami persze nem egészen úgy zajlott, mint egy mugli lakásban, de egy idő után így is kezdett egyhangúvá válni. S ez így ment, mígnem felvirradt a meghallgatás napja, és Harrynek görcsbe rándult a gyomra a félelemtől… 7. fejezet A Mágiaügyi Minisztérium A meghallgatás reggelén Mr Weasley kísérte be Harryt a minisztériumba. Az ügyében Amelia Bones volt az illetékes, és mindenki bíztatta Harryt, hogy a nő nagyon korrekt és fel fogja menteni, mivel a törvényben is benne van, hogy életveszélyben megengedett a mágia használata kiskorúaknak iskolán kívül is. Metróval mentek London belvárosáig, miközben Mr Weasley megcsodálta a mugli szerkentyűket. A patinás irodaházak közül egy mellékutcába fordultak be, ami mocskos volt és elhagyatott. Az utca közepén egy romos telefonfülke állt, ahová Mr Weasley vezényletével mindketten bezsúfolódtak. A telefonfülke valójában a Minisztérium látogatók számára fenntartott bejárata volt, ami liftként működött, és a föld alatt lévő épületbe vezetett. A Minisztérium lenyűgöző látványt nyújtott; a padló csillogó fával volt borítva, a pávakék mennyezetet folyton változó arany szimbólumok díszítették, a falak mentén lévő megannyi kandallóban pedig időről időre varázslók jelentek meg illetve tűntek el. Az előcsarnok közepe táján egy hatalmas arany szökőkút pompázott, melyet egy bölcs kinézetű varázsló, egy gyönyörű boszorkány, valamint körülöttük egy kentaur, egy kobold és egy házimanó szobra díszített. Az előcsarnokban nagy volt a jövés-menés a munkába igyekvő varázslók és boszorkányok miatt. Harry, miután átesett a biztonsági ellenőrzésen, Mr Weasley kíséretében követte őket egészen az Mugli tárgyakkal való visszaélésekkel foglalkozó ügyosztályig, ahol Mr Weasley dolgozott. A lift minden szinten megállt, és ekkor bemondták az adott szinten lévő hivatal nevét. Időnként papírrepülők röppentek be az utasok közé, és mint kiderült, ezek a hivatalok közti kommunikáció eszközei voltak, tehát üzeneteket tartalmaztak, és egyben kézbesítették is magukat házon belül. A föld alatti épület falán elvarázsolt ablakok voltak, amelyeken át egy bizottság által véletlenszerűen meghatározott időjárásnak megfelelő kép tárult a bentiek szeme elé. De Mr Weasley parányi irodájában, ami egy félreeső folyosó végén volt, egyetlen ablak sem volt. A falak mentén aktáktól roskadozó polcok foglaltak el minden négyzetcentimétert, a két íróasztal pedig a maradék helyet is kitöltötte. Éppen hogy elhelyezkedtek, amikor üzenet érkezett Mr Weasley számára egy nyilvános wc-ről, ami kiöntötte a tartalmát. Közben befutott Perkins is, Mr Weasley munkatársa, aki lélekszakadva újságolta, hogy a meghallgatást 8 órára tették át, és Amelia Bones irodája helyett a régi 10-es tárgyalóteremben tartják. Ez pedig azt jelentette, hogy éppen 5 perccel ezelőtt kellett volna Harrynek odaérnie. Természetesen óriási rohanás kezdődött át az egész épületen, miközben Mr Weasley azon töprengett, vajon miért tartják a meghallgatást egy olyan helyen, amit már vagy tíz éve nem használtak. A terem olyan mélyen helyezkedett el, és olyan messze volt a többi helyiségtől, hogy a lift már nem is járt arra. A csupasz kőfalak és az ablaktalan, sötét folyosók Piton alagsori birodalmára emlékeztették Harryt. És végül megérkeztek a 10-es tárgyalóteremig, ahová Mr Weasley már léphetett be. 8. fejezet A meghallgatás Harry ahogy benyitott a terembe, önkéntelenül is felkiáltott, hiszen azonnal felismerte; abban a föld alatti tárgyalóteremben volt, amit Dumbledore merengőjében látott, és ahol több múltbeli tárgyalást is végignézett. A karzaton üresen álltak a székek, csak a legfelső sor volt tele varázslókkal és boszorkányokkal. Az első sor szélén Percy ült, aki írnokoskodott, középen pedig ott állt az a bizonyos szék, ami azonnal leláncolja az embert, ha beleül. A tárgyalást maga Caramel vezette, aki nagyon ellenségesen bánt Harryvel, és kezdettől fogva azt hangsúlyozta, hogy Harry egy notórius hazudozó, aki feltűnési viszketegségben szenved és teljesen megbízhatatlan. Megpróbálta sarokba szorítani, nem hagyta szóhoz jutni, és a tényeknek arra a részére szorítkozott, ami az ő javát szolgálta. De közben belépett a terembe Dumbledore, aki a védelmet képviselte. Kiderült, hogy teljesen véletlenül tudta meg, hogy a meghallgatást három órával előrébb tették, és más helyszínen tartják. Tanúként elhozta Mrs Figget, aki - habár kissé bizonytalanul - de alátámasztotta Harry állítását, hogy valóban megjelentek a Magnolia úton a dementorok, és nem csak Harry találta ki az egészet, hogy kimagyarázza az indokolatlanul használt Patrónus bűbájt. Sokan - Caramellel az élen - nem hitték el, hogy valóban felbukkanhattak dementorok egy muglik lakta környéken. És ha igaz, hogy a dementorok csak a Minisztériumból kapnak utasítást, akkor ez azt jelenti, hogy valaki utasította őket, hogy menjenek oda, vagy pedig elkóboroltak. Szinte senki nem vett arról tudomást, amire Dumbledore utalt; nevezetesen arra, hogy esetleg mástól is kapnak utasításokat a dementorok. Amelia Bones felfigyelt arra, hogy Harry valódi patrónust tud megidézni, és a többséggel ellentétben nem bánt vele ellenségesen, hanem odafigyelt rá és mérlegelte a tényeket. De jelen volt Dolores Umbridge is, aki nagyon furcsa szerzet; egészen úgy nézett ki, mint egy varangy rövid nyakával, széles arccsontjával, dülledt szemeivel és göndör hajával. Hangja viszont sipító és kislányos volt, amitől mindenkinek felállt a szőr a hátán. Elég titokzatosan viselkedett, nem volt egyértelmű, hogy kinek az oldalán áll és mit gondol Harryről, de az biztos, hogy semmi nem kerülte el a figyelmét. Dumbledore és Caramel szópárbaja egyre inkább éleződött. A miniszter dühében még azt is elismerte, hogy kénye kedve szerint változtathatja meg a törvényeket. Dumbledore végül megelégelte a parttalan vitát és javasolta a törvényszéknek, hogy hozzanak ítéletet, miután a vád és a védelem részéről elhangzottak az érvek. A bekövetkező csendben Harry azon gyötrődött, hogy a felét sem mondta el az esetről, amit szeretett volna. Kétszer is mély levegőt vett, hogy belekezdjen, de hang nem jött ki a torkán. 9. fejezet Mrs Weasley bánata Dumbledore a kijelentés után szó nélkül elhagyta a termet, a bíróság tagjai pedig nem törődve Harryvel felálltak, és szép sorjában távoztak. Harry óvatosan elindult a kijárat felé, és mivel senki nem állította meg, kiment. Ott várt rá Mr Weasley, aki nagyon örült, hogy felmentették. Elindultak a kijárat felé, de összefutottak Lucius Malfoyjal, aki éppen a miniszterrel beszélt. Malfoy gúnyolódni kezdett azon, hogy Harry milyen tehetségesen tud szorult helyzetekből megmenekülni, Harry pedig azon csodálkozik, hogy a varázsló még a szemébe mer nézni azok után, hogy legutóbb halálfalóként felismerte őt. Lucius Mr Weasleybe is belekötött, őt arról kérdezte, hogy szokott-e otthon mugli tárgyakat elvarázsolni. Amikor Harry visszakérdezett, hogy a varázsló mit keres ott, Lucius megkérte a minisztert, hogy inkább a szobájában folytassák a megbeszélést. Mr Weasley azt mondta Harrynek, hogy Lucius be akar kerülni a felsőházba, pénzeli a Minisztériumot, latba veti a kapcsolatait Caramel érdekében, cserébe pedig "apró szívességeket" kér tőle. A főhadiszálláson nagy volt az öröm, de Harrynek fájt, hogy Dumbledore-ral nem tudott beszélni, sőt, az igazgató rá se nézett. Később kiderült, hogy Sirius csak színlelte, hogy örül az ítéletnek, egy idő után ugyanis morcosabbá vált, mint valaha, és folyton a szobájában gubbasztott. Hermione arra tippelt, hogy Sirius egy kicsit bánja, hogy Harry visszamegy Roxfortba, mert félig-meddig úgy érzi, mintha ő lenne James, és örült volna, ha több időt tölthettek volna együtt. Harry várta a roxforti tanévet, mert unta a főhadiszálláson töltött napokat. A szünidő legutolsó napján érkeztek a levelek az iskolából. A könyvlistán csak két könyv szerepelt, az egyik a Varázslástan alapfokon 5., a másik pedig egy svk könyv. Ebből következtettek, hogy Dumbledore-nak végre sikerült svk tanárt találnia, ami az idén rendkívül nehezen ment neki. Ron viszont mást is talált a borítékjában, nevezetesen egy prefektusi jelvényt. Mindenki totálisan megdöbbent, mert arra számítottak, hogy ha valaki, akkor Harry lesz prefektus, mivel Ron nem tűnt ki semmiben. Az ikrek elég bántón álltak a dologhoz, és Harry sem értette, miért nem ő kapta a jelvényt. Hermione is prefi lett, amit Harry szintén elég rosszul fogadott. A lány véletlenül Harry kezében látta meg a jelvényt, ezért azt hitte, hogy ő a másik. És ez is csak rontott a feszült helyzeten. Mrs Weasley viszont nagyon büszke volt a fiára, és vett is neki egy új seprűt az alkalomra. Este bulit rendeztek a két új prefektus tiszteletére, és ott volt Mordon is, aki mutatott Harrynek egy fényképet a Főnix Rendjének alapítóiról. El is mesélte, mi történt velük, jó páran meghaltak közülük, és persze igen kegyetlen módon. A képen ott voltak a fiatal Tekergők, Lily, Neville szülei, Dumbledore bátyja, és még sokan, akikről már hallottunk. Rémszem megállapította, hogy a kérdéses íróasztalban valóban egy mumus van, Mrs Weasley pedig elindult, hogy kivégezze, mielőtt lefeküdt volna. Harryt felkavarta a fénykép, ezért menekült a buliról. De a lépcsőre érve sírást hallott, és amikor benyitott a helyiségbe, Mrs Weasleyt látta, aki pálcával a kezében összekuporodva sírt. Előtte pedig Ron feküdt a földön, és halott volt. És itt megállt a levegő az emberben, ahogy Harryben is, de aztán egyből rájött mindenki, hogy az ott egy mumus. Mrs Weasley tovább próbálkozott és felváltva jelentek meg a fiai és a férje - holtan. Tovább sírt, Harry a látványtól meg volt döbbenve, de közben megérkezett Lupin, Sirius és Mordon. A három úr közül az első elegáns csuklómozdulattal "gömbbé" változtatta a mumust, majd eltüntette. Végül megvigasztalta Mrs Weasleyt, és biztosította róla, hogy a Rend ezúttal sokkal felkészültebb, mint annak idején, így sokkal kisebb a veszély, hogy bárki is meghaljon, habár előfordulhat. Harrynek a fejezet során kétszer is megfájdult a sebhelye. 10. fejezet Luna Lovegood A Roxfortba indulás reggelén nagy volt a sietség. Végül útra keltek és Sirius is velük tartott kutya képében, habár ezt a felnőttek nagyon helytelenítették. Tapmancs felszabadultan ugrándozott és élvezte a friss levegőt és a szabadságot. Harry Mrs Weasleyvel és Tonksszal ment, aki ez alkalommal öregasszonynak álcázta magát. A pályaudvaron rövid búcsúzkodás következett, melynek legemlékezetesebb epizódja az volt, amikor Tapmancs egy másodpercre két lábra állt, és mancsait Harry vállára tette. Mrs Weasley nagyon haragudott az "emberi" viselkedés miatt, de már nem volt idő hosszas huzavonára, a vonat lassan elindult. A peronon maradók integettek, a fekete kutya pedig addig futott a vonat mellett, amíg az ki nem kanyarodott a pályaudvarról. Hermione és Ron a prefektusi fülke felé vette az irányt, az ikrek pedig csatlakoztak Lee Jordanhoz, így Harry Ginnyvel kettesben indult el helyet keresni a vonaton. Összefutottak Neville-lel is, aki szintén nem talált még üres fülkét. Ginny viszont felfedezte, hogy az egyik fülkében csak Luna Lovegood ül egyedül, így hát csatlakoztak hozzá. A lány negyedéves volt és hollóhátas, de felettébb furcsa szerzet; hosszú, fakószőke haja volt, a nyakában vajsörös kupakokból álló láncot viselt, a pálcáját a füle mögé tette, kezében pedig fejjel lefelé tartotta a magazint, amit éppen olvasott. A viselkedése is legalább ilyen zavarba ejtő volt; időnként merően bámulta utastársait, máskor arcát az újság mögé rejtette. Néha rímekben beszélt, a nevetése pedig harsány volt és megdöbbentő. Neville a születésnapjára kapott egy növényt, ami leginkább egy pulzáló kaktuszra hasonlított. Nem győzött áradozni róla, és Harryék kérdésére tartott is egy kis bemutatót, melynek következtében az egész helyiséget és beleértve négyüket is, elárasztotta a kaktuszból kispriccelő váladék. Természetesen Cho Chang ezt a pillanatot választotta ki arra, hogy megjelenjen az ajtóban és beköszönjön Harrynek, aki az arcát ellepő növényi nedveknek hála nem sok értelmeset tudott kinyögni. És mire Ginny egy csuklómozdulattal eltüntette a ragacsot, a lány már távozott. Közben visszatért Ron és Hermione, és elújságolták, hogy a többi házból kik lettek prefektusok. A Mardekárból természetesen Draco Malfoy és Pansy Parkinson lett a két szerencsés. Harry időközben bepillantást nyert a magazinba, melyet Luna tanulmányozott, és egy Siriusról szóló cikk fel is keltette a figyelmét. A lényege az volt, hogy Sirius lehet, hogy ártatlan, mivel ő valójában nem is Sirius, hanem egy zenekar visszavonult frontembere, akit egy rajongó rögtön felismert, és mivel a gyilkosságok éjszakáján az énekes vele volt, következésképpen nem is lehetett ott a tett színhelyén. Miután Harry átolvasott még néhány cikket, melyekben olyan feltételezések voltak, mi szerit Caramel utasítást adott, hogy pitékbe süssék bele a koboldokat, eldöntötte, hogy az újság hiteltelen. Hermione is hangot adott hasonló véleményének, amivel kivívta Luna haragját, mivel kiderült, hogy a lány apja az újság főszerkesztője. Később megjelent Draco és két testőre. A fiú élvezettel hangsúlyozta, hogy Harryvel ellentétben neki joga van büntetést kiszabni bárkire, érdeklődött, hogy milyen érzés Harrynek, hogy Ron lett prefi, nem pedig ő, és persze közölte azt is, hogy a nyomában lesz és megbünteti, ha csak alkalma nyílik rá. A roxmortsi pályaudvarra érve megdöbbenve tapasztalták, hogy Hagrid nincs ott, és helyette Suette-Polltz professzor kíséri az elsősöket. A szokásos fogatok elé viszont ezúttal csontvázszerű, denevérszárnyú, fehéren izzó szemű lovak voltak befogva. De ahogy Harry megpróbálta felhívni rájuk Ron figyelmét, kiderült, hogy barátja továbbra sem lát semmit a kocsik elé befogva. Luna viszont biztosította róla, hogy a lovak valóban ott vannak, és közölte azt is, hogy ő már az első roxforti napja óta látja őket.
Streetboy é
Egész életembe lusta voltam olvasni,de most el olvastam mind a négyet.Azóta mást nem. Nekem ez jött be.
Kéri Veronika
KÖszi A.zita. Muszáj volt azt megmondanod! Marhára örulök. (not) Kulönben én sem értem hogy mért fordittoták le olyan furcsán néhány dolgot. Szerintem a Hogwarts név is nagyon jó volt. Nem kellet volna kicserélni. Na mindegy... Így is jók a könyvek :)
Jooko .
Szerintem tök yo lesz ez a könyv ahogy igérik, persze elolvastam Kereki Zsolt leírását is, és én ebből következtetek. nagyon sajnálom, hogy csak karácsonyra fordítják le...
A. Zita
Az eddigiek fantasztikusak voltak, bár most az eredeti angolt olvasva (a 3.-at), nem értem, a fordítók miért változtatták meg a varázsigéket, a nevek lefordítása nagyrészt elviselhető, de hogy pl. a Hogwarts-ból hogy lett Roxfort, arra kíváncsi lennék, de ez nem változtat a történeten. az ötödik biztosan izgalmas lehet, bár szomorú lesz, ha Sirius meghal, mert egy elég meghatározó karakter. az előrejelzések jó könyvet ígérnek, csak reménykedek, hogy minél előbb kijön a magyar változat.
Kéri Veronika
Mielött valaki valamit ír a könyvröl szóljatok! Nem akarok mindent megtudni... >:( Most kaptam levelet libritöl. Itt van amit irtak " Ismét megkérdeztük a kiadót, ahol azt a választ kaptuk, hogy egyelöre csak az a biztos, hogy a negyedik negyedévben fog megjelenni a kötet, pontosabbat sajnos ök sem tudtak mondani. Megértését kérem!" Nem tudom hogy az jó vagy rossz volt :P Mindenesetre jellezétek mielött valamit a könyvröl irtok!!!
Szabó Nóra
Nem tudok véleményt mondani, mert még nem olvastam a könyvet, csak azt, hogy köszi Kereki Zsolt!
Gaál Regina
Imádom Harry kalandjait!Szerintem ez a köny izgalmasabb lesz mintaz eddig megjelentek,az biztos hogy ma angolul megveszem,nem bírom ki novemberig....Mindenkinek ajánlom!
Kereki Zsolt
1. fejezet Az őrületbe kergetett Dudley A nyár legmelegebb napján álmos csend honolt a Privet Drive nagy, kocka alakú házai közt. A négyes számú ház kertjében Harry Potter a kiszáradt virágágyásban feküdt. Nagybátyja és nagynénje nem engedték, hogy meghallgassa a híradót, gyanították, hogy nem az ő híreikre kíváncsi, ezért kellett az ablak alatt hallgatóznia. Harry egész nyáron várta barátai levelét, hogy megtudja, mi történt a mágusok világában, hogy mit tudnak Voldemortról. Azonban barátai mindig csak annyit írtak, nagyon elfoglaltak. A híradóban sem hallott semmit, ami a varázstalanoknak különös lett volna, nem számoltak be rejtélyes eltűnésekről, bizarr halálesetekről. Azonban Harry nem csak azt hallgatta ki, ahogy Petunia néni és Vernon bácsi azon háborognak, hogy meg akarta nézni a hírműsort, de azt is, ahogy fiukról, Dudleyról beszéltek. A néni és a bácsi azt hitték, egyetlen fiuk teázni megy minden este a barátaihoz, azonban Harry tudta, hogy ez nem így van. Dudley és bandája teázás helyett inkább vandálkodtak a környéken. Dudley rátalált a hozzáillő sportra, a bokszra. Vernon bácsi és Petunia néni csak még inkább büszkék voltak az ő Dudlimudlikájukra, mióta a fiú délkeleti Ifjúsági Nehézsúlyú Boksz Bajnok lett. Harry épp azon dühöngött, hogy a főhír egy vízisíző törpepapagájról szólt, mikor egy puskalövésszerű pukkanás hallatszott, Vernon bácsi kocsija alól pedig elszaladt Mrs Figg egyik macskája… Harrynek rögtön eszébe jut, hogy ha valaki hoppanál vagy dehoppanál annak pont ilyen hangja van. Talpra ugrott és előrántotta a pálcáját. Vernon bácsi elkezdett vele veszekedni, hogy azonnal tegye el a pálcáját, mielőtt még valaki meglátja, és hogy ne merje még egyszer a híradót hallgatni. Petunia néni csitítgatta, nehogy a szomszédoknak akár csak eszébe jusson, hogy Harry okozta a különös zajt. Harry végül elment "otthonról", az utcákon sétált, ahogy a nyár többi napján is tette. Végigment a Magnolia utcán, át a Magnolia közön, végül egy lezárt park játszóterén az egyetlen hintában ücsörgött, amit Dudley és bandája nem tettek még tönkre. Végül feltűnt az oly sokat említett unokatestvér. Mivel Dudley bármikor is ért haza, az pont időben volt, ezért Harry is elindult, hogy még előtte érjen haza. Dudley elbúcsúzott barátaitól, és a Magnolia közön át hazafelé indult. Harry odaszólt neki, hogy tudják-e a barátai, hogy otthon nem Nagy D-nek szólítják (ahogy a bandája), hanem Dudlimudlinak és Didlikének. Dudley persze ideges lett, de Harry nem hagyta abba. Megkérdezte, hogy aznap este hány tízévessel bánt el. Dudley azzal vágott vissza, hogy hallotta Harryt "nyöszörögni" álmában, amint azt ismételgette "Ne öld meg Cedricet!" Amikor Dudley Harry "fiújának" nevezte Cedricet, Harry előrántotta pálcáját, és Dudley szívének szegezte. Ekkor azonban a csillagok fénye elhalványult, s a Magnolia közben egyre hidegebb lett. Dudley nem értette mi ez, de Harry már sejtette. Végül Harry fejében felcsendült a fagyos hang: Készülj a halálra, Harry… Ne aggódj, nem fog fájni… Bár nem tudhatom… Még sohasem haltam meg… Harry két sikertelen kísérlete után, hogy megidézze patrónusát, végül sikerült a varázslat, és a pálcájából előtörő szarvasbika nem csak az őt támadó dementort kergette el, hanem azt is, amelyik Dudleyt készült megcsókolni. Hamarosan feltűnt egy harmadik alak is a Magnolia közben: a macskaimádó Mrs Figg, kezében egy zsák macskaeledellel, aki egyre csak azt ismételgette: "Megölöm, Mundungus Fletchert!". 2. fejezet Egy rakás bagoly "Megölöm Mundungus Fletchert!" Harry a kvibli asszony szavaiból értesült róla, hogy állandó felügyelet alatt áll. Aznap este Mundungus Fletchernek kellett volna vigyáznia rá, aki azonban hamarabb elment, dehoppanált, mivel remek üzleti lehetőséget látott néhány lopott üst megvásárlásában. Mrs Figg azonnal odasietett, amint macskája figyelmeztette, de ő segíteni nem tudott, nincs varázsereje. Az asszony hazakísérte őket. Harry azt remélte, tőle választ kaphat a kérdéseire, de az asszony otthagyta őket. Harry betámogatta Dudleyt a Dursley-házba. Petunia néni nem értette, mi történt a fiacskájával, mit művelt vele Harry, és már csak azért is betegnek titulálta, mert Dudley vacsorájának maradványai a földön kötöttek ki… Mikor Dudleyt a szülei arról faggatták, mi történt vele, a fiú csak annyit tudott kinyögni egyértelműen Harryre utalva, hogy "Ő volt". Miután kiderült, hogy Harry varázsolt, Vernon bácsi már biztos volt benne, hogy valami szörnyűséget tett a fiával. Amikor Harry megpróbált beszámolni a történtekről, a dementorok említésekor Petunia néni gondolkodás nélkül megmondta, mik is azok. De ekkor egy bagoly röppent be a félig nyitott ablakon egy Harry Potternek címzett levéllel, miszerint a másodszori tiltott iskolán kívüli varázslás miatt kicsapták a Roxfortból, s hamarosan odamegy valaki megsemmisíteni a pálcáját. Harry elkeseredett tettre szánta el magát. Menekülni próbált a Privet Driveról, azonban Vernon bácsi az útját állta. Harry ekkor rászegezte pálcáját, mondván, neki már úgyis mindegy. Mindenáron meg akarta tartani a pálcáját. Végül egy újabb bagoly érkezett. Mr Weasley írt Harrynek, hogy ne tegyen semmit, és ami a legfontosabb, ne varázsoljon újból és feltétlenül maradjon a Dursley-házban. A veszekedésük folytatódott. Vernon bácsi azon háborgott, hogy az ő házában baglyok járnak, amikor is újabb levél érkezett a Minisztériumból, miszerint lesz egy meghallgatás, ahol Harry tisztázhatja, miért használta a patrónus bűbájt, így még van esélye, hogy szeptemberben visszatérjen a Roxfortba. A következő bagoly Sirius üzenetét hozta, aki szintén azt tanácsolta Harrynek, hogy ne hagyja el a házat, bármi történjék is. Harry közben beszámolt nagybátyjának, a dementorokról, és végül azt is el kellett mondania, hogy a dementorok minden bizonnyal érte jöttek, és sejti azt is, ki küldhette őket… Vernon bácsi ekkor úgy döntött, hogy Harrynek mennie kell a házából, és fél órát kapott, hogy eltűnjön a békés, varázslómentes környékről. Harry nem tudta, mit tegyen, a Minisztérium, Mr Weasley és Sirius is azt írták, ne hagyja el a házat. De problémája hamarosan megoldódott, amikor egy ötödik bagoly röppent be az ablakon, és az élénkpiros rivallót Petunia néninek kézbesítette. A hangos üzenet csupán egy mondatból állt: "Emlékezz, mit tettem legutóbb, Petunia!" Az asszony nagyon rémültnek tűnt e szavak hallatán, de végül erőt vett magán és kerek perec kijelentette: Harry itt marad. Különös döntését pedig azzal magyarázta, hogy a szomszédok nem értenék a fiú hirtelen eltűnését,, és bizonyára kérdezősködnének. Harry nem ismerte fel a rivallóban hallott borzalmas hangot, és nénikéje természetesen nem árulta el neki, ki volt a feladó. A további kérdezősködésnek pedig azzal vették elejét, hogy a szobájába parancsolták. 3. fejezet Az elit testőrség "Most támadtak meg a dementorok és ki vagyok csapva a Roxfortból. Tudni akarom, mi folyik itt, és mikor mehetek el innen!" - írta Siriusnak, Ronnak és Hermionénak küldött leveleiben Harry. Amíg Hedvigre várt, azon gondolkozott, ki küldte nénikéjének a rivallót. Végül befutott Hedvig, és Harry, miközben a gondjaira bízta az imént megírt leveleket, a lelkére kötötte, hogy válasz nélkül ne is jöjjön vissza.. Másnap reggelre várta vissza a baglyot a három együttérző és bíztató levéllel, és persze a tervvel, hogy hogyan juthat el Dursleyéktól az Odúba. Azonban Hedvig másnap nem tér vissza. Harmadnap sem. Három nap telt el azóta, s Harry csak akkor hagyta el a szobáját, mikor a mosdóba ment. Petunia néni napi háromszor ételt csúsztat be neki az ajtón vágott kis résen, amit néhány éve eszkábált Vernon bácsi. Harry naphosszat a meghallgatáson töprengett, hogy a titoktartási törvény megszegésért vajon jár-e neki egy cella Azkabanban, hogy mi lesz, ha nem mentik fel, ha eltörik a pálcáját és mugliként kell élnie a nagybátyjával és nagynénjével, meg persze elviselhetetlen unokaöccsével, Dudleyval. A Hedvig távozása utáni negyedik estén Vernon bácsi benyitott sötét szobájába, és közölte Harryvel, hogy a családjával elmennek otthonról. Dursleyék távozása nem jelentett változást számára, mindegy volt neki, otthon voltak-e vagy sem. Tovább bámulta a sötét mennyezetet, mígnem különös zajt hallott a konyhából. A neszt néhány másodperces csend követte, majd újabb hangok ütötték meg a fülét. "Betörők" - gondolta, de az is eszébe jutott, hogy a betörők a lehető legkisebb zajt is kerülni próbálják, ám aki a házban járt, igen zajosan tevékenykedett. Harry elővette a pálcáját, s csendben kiosont szobájából, le a lépcsőn. Az üvegajtón át nyolc vagy kilenc alak körvonalát látta. Harry szíve nagyot dobbant, mikor meghallott egy rekedtes hangot, mely így szólt: "Engedd le a pálcádat fiú, mielőtt kiszúrnád valakinek a szemét!". Mint kiderült, egy kisebb csapat érkezett Harryért, hogy elvigyék valahova, élükön Mordonnal és Lupinnal, de volt ott néhány, eddig ismeretlen varázsló is: Nimphadora Tonks, (ő küldött egy álmeghívót Dursleyéknak, ezzel csalva el őket otthonról…). Tonksot csakis a vezetéknevén szabad szólítani, mellesleg auror és metamorfomágus, ami annyit jelent, hogy kívánsága szerint bármit meg tud változtatni a külsején. Ott volt Kingsley Shacklebolt is, egy fekete varázsló; valamint Elphias Doge, Dedalus Diggle, Emmeline Vance; Sturgis Podmore és egy fekete hajú, pirospozsgás boszorkány, Hestia Jones. Miközben Mordon a mágikus szemét egy pohárban tisztogatta, Lupin elmondta, hogy seprűvel fogják elhagyni a házat, amint megérkezik a jel. Harry Tonks segítségével összepakolta iskolai felszereléseit, talárjait és persze versenyseprűjét. Tonks időközben belenézett a tükörbe, s miközben kijelentette, hogy a lila nem az ő színe, haja hirtelen rágógumi rózsaszínűre változott.. Harry rákérdezett, hogy meg lehet-e tanulni a metamorfomágiát, de Tonks szerint erre születni kell. Tonks igen szimpatikusnak tűnt, mivel Petunia néni nappalijára azt mondta, természetellenesen tiszta, de Harry szobája, ami úgy festett, mintha szélvihar dúlta volna fel, már jobban tetszett neki. Mordon egy varázslattal emberi kaméleonná változtatta Harryt, azaz nem láthatatlan lett, hanem felvette környezetének színeit. Megérkezett az első jel, és hamarosan követte a második is. Elindultak, de rövid idő alatt csontig átfagytak a fogvacogtató hidegben. Így nem csoda, hogy Tonks igen ingerülten válaszol Mordonnak, mikor az vissza akar fordulni egy kicsit, nehogy valaki kövesse őket. Nem sokkal ezután fények tűntek fel, és leszálltak egy elhagyatott és szemetes utcában egy régi ház előtt. Kisvártatva Mordon egy pergament adott Harry kezében hogy olvassa el és jegyezze meg a rajta lévő szöveget, mely a következő volt: "A Főnix Rendjének főhadiszállása Londonban van, a Grimmauld Tér 12. szám alatt". 4. fejezet Grimmauld tér 12. A 12-es számú háznak először nyoma sem volt, majd ahogy Harry a papírlapon lévő üzenetre kezdett koncentrálni, hirtelen kiemelkedett a két szomszédos épület közül. Miután beléptek, Harry kísérői átmentek egy terembe, ahol a Főnix Rendjénk gyűlése volt. Harry nem követhette őket, mert a gyűléseken csak a Rend tagjai vehettek részt. Mrs Weasley figyelmeztette Harryt, hogy az előcsarnokban ne beszéljen hangosan, majd felkísérte az emeletre és megmutatta neki a szobáját. A szobában már várt rá Hermione ás Ron. Harry duzzogása veszekedésbe csapott át, mert nagyon rosszul esett neki, hogy barátai együtt töltötték a nyarat, mégsem írták meg neki, hogy mi történik. Mindketten azt ismételgették, hogy Dumbledore megtiltotta, hogy bármi is elmondjanak, de Harry hajthatatlan maradt. Úgy vélte, joga van megtudni a tényeket, hogy mi van Voldemorttal, hiszen ő az, aki megmentette a Bölcsek Kövét, aki felderítette Tom Denem rejtélyét, aki megmentette mindhármukat a dementoroktól, aki szemtanúja volt Voldemort visszatérésének, aki párbajozott a Sötét Nagyúrral, és aki végül megmenekült. Később, amikor kissé megnyugodott, megkérdezte, tulajdonképpen mi is a Főni Rendje. Kiderült, hogy ez egy titkos szervezet, mely legutóbb is felvette a harcot Voldemort ellen, és bár a gyűléseken csak a Rend tagjai vehetnek részt, Fred és George megpróbálták kijátszani Mrs Weasley éber figyelmét, és "Meghosszabbítható Fülekkel" hallgatták a beszélgetéseket, bár kevés sikerrel. Hermione és Ron leveleikben azt írták, hogy nagyon elfoglaltak, Harry nem értette, hogyan lehetnek elfoglaltak, hiszen nem vehetnek részt az üléseken. De végül kiderült, hogy a ház takarítása és lakhatóvá tétele a feladatuk. Egy-egy hangos pukkanással Fred és George hoppanáltak a szobában. Éppen a "Meghosszabbítható Fülekről" beszélgettek, amikor befutott Ron kishúga, Ginny is. Később kiderült hogy nem csak Lupin, Mordon, Tonks és a többi kísérő, hanem Mr Weasley és Bill, valamint Harry legnagyobb meglepetésére Piton is a Rend tagja. A fiút egyre jobban érdekelte, mit tesz a Rendért bájitaltan professzor, de sajnos nem tudott meg semmi közelebbit. Az ikrek egyike beszámolt arról is, hogy Fleur Delacour nem hagyta el Nagy-Britanniát, hanem a Gringottsban dolgozik, és hogy "tökéletesítse angol nyelvtudását", Bill rendszeresen ad neki magánórákat. De amikor Harry Percy felől érdeklődött, hirtelen megfagyott a levegő a szobában. Végül kiderült, hogy egy napon Percy azzal tért haza a Minisztériumból, hogy előléptették, titkár lett Caramel irodájában. Mr Weasley és a család többi tagja egyből átlátott a dolgon. Caramelnek már korábban szemet szúrt, hogy Mr Weasley nagyon közel áll Dumbledorehoz, és most egy kémet akart szerezni a családban. Természetesen a szülők hallani sem akartak róla, hogy Percy elfogadja az állást, de ő a karrierjére hivatkozva hajthatatlan maradt. Miután a családját is becsmérelni kezdte, óriási veszekedés tört ki. Harry mindig tudta, mennyire nagyravágyó Percy, és hogy a munkánál nincs számára semmi fontosabb, de azt nem gondolta, hogy még a családjának is képes hátat fordítani. Pedig így történt. A fiúk beszámolója szerint Percy meg aznap este összepakolt és Londonba költözött. Mrs Weasley megpróbálta megkeresni és hazahívni, de Percy becsapta az orra előtt az ajtót. Kiderült az is, hogy Harry napjai nem teltek volna olyan unalmasan, ha elejétől a végéig elolvasta volna a Reggeli Prófétát, és nem csak a főoldalt vette volna szemügyre. Az újság ugyanis - Minisztériumi behatásra - két lábon járó viccet csinált belőle és Dumbledore-ból, hogy senki ne higgyen nekik, mindenki bolondnak nézze őket, ha Voldemort visszatérése kerül szóba. Később épp az előcsarnokban, ahol mindenkinek csendben kell maradnia, megjelent Tonks, aki már a Durlsey ház konyhájában bizonyította ügyetlenségét, és átesett egy esernyőtartón. Hogy miért is kellett csendben maradni, azt azonnal meg is tudták, ugyanis a falat borító hatalmas függöny felgördült, és feltárult előttük egy sötét hajú boszorkány festménye. A hölgy elviselhetetlen hangerővel sikítani kezdett, és ily módon átkozódott: "Szenny! Mocsok! Kosz és hitványság gyermekei! Félvérek, mutánsok, szörnyetegek, pusztuljatok erről a helyről! Hogy meritek bemocskolni atyám házát?!" A ricsajra előkerül Sirius, aki durván csendre inti az asszonyt, de az folytatja folytatja: "Teeeeeeeeee! Elárultad a véremet! Bemocskoltad a húsomat!" Sirius végül behúzza a függönyt és csak ennyit mond Harrynek: "Látom, megismerkedtél az anyámmal…" 5. fejezet A Főnix Rendje Mint kiderült, Sirius családjának házában voltak, ami most már az ő, azaz az utolsó Black tulajdona volt. Vacsora közben és után is különböző dolgokról beszélgettek, de a hangulat azonnal megfagyott, amint Sirius megjegyezte: Csodálkozik azon, hogy Harry nem kérdez semmit az eseményekről. Harry ezen felbátorodva feltette kérdéseit: Hol van és mit csinál Voldemort, illetve mit tesz ellene a Rend. Mrs Weasley tiltakozott, hogy Harry még túl fiatal, de Sirius, Lupin és Mr Weasley is úgy gondolták, hogy elmondhatnak Harrynek annyit, amennyit érdemes. Mrs Weasley és Sirius összevesztek emiatt, és az asszony Sirius fejéhez vágta, hogy valójában Jamest látja Harryben és úgy kezeli, mint a barátját, nem pedig úgy, mint a keresztfiát. Miután eldöntötték, hogy elmondanak Harrynek néhány dolgot, Mrs Weasley azt akarta, hogy legalább az ő gyerekei és Hermione menjenek ki a konyhából, de Fred és George nem hagyták magukat, ők már nagykorúak voltak, Hermione és Ron pedig arra hivatkozott, hogy Harry úgyis elmesél nekik mindent. Így végül csak Ginnynek kellett távoznia. A Rend fő célja Sirius elmondása szerint az, hogy elérjék, hogy minél kevesebben álljanak Voldemort mellé, és hogy minél többen támogassák őket. Ennek érdekében megpróbálják megnyerni maguknak a varázslónépet, az óriásokat és koboldokat is. Megtudta azt is, hogy nem történtek mostanában halálesetek, ami azt jelenti, hogy Voldemort egyelőre titokban tartja, hogy visszatért, nem akar még nyilvánosan mutatkozni és harcba kezdeni, valószínűleg azért, mert még nem állnak elegen mögötte. Dumbledore feltételezése szerint Voldemort jelenleg a hadseregét szervezi, és egy titokzatos fegyvert készül megszerezni, ami egyelőre biztonságban van. Harry megkapta a magyarázatot arra is, miért nem hiszi el Caramel, hogy Voldemort visszatért. Amikor Caramelt megválasztották, mindig Dumbledore-tól kért segítséget, azonban ezek a tanácsot kérő levelek egy idő után elmaradtak. Kiderült, hogy Caramel félti a pozícióját és ellenfelet lát Dumbledore-ban. Meg van győződve, hogy Dumbledore a helyére pályázik. És ha elismerné, hogy Voldemort visszatért, azzal azt is elismerné, hogy a Minisztérium - vele az élen - kudarcot vallott. Márpedig erre nem hajlandó. Sajnos a Rend tagjai nehezen találnak támogatókat, mivel a Minisztérium és ezáltal a hírek is azt sugallják, hogy Dumbledore és Harry állításai valótlanok. Sirius ráadásul nem is vehet részt a meggyőző kampányban, mivel továbbra is körözik. Lupin sem túl népszerű vacsoravendég - lévén vérfarkas. A Minisztériumban dolgozó Kingsley és Tonk pedig nem nagyon hangoztathatják nézeteiket, máskülönben elveszítenék állásukat és ezzel együtt hírszerző pozíciójukat a Minisztériumban. A beszámolónak végül Mrs Weasley vet véget, aki megtiltja, hogy akár egy szóval több is elhangozzék a részletekről, és aludni küldi a gyerekeket. 6. fejezet A nemes és patinás Black Ház A beszélgetés után Mrs Weasley felkísérte őket a hálószobáikba. Ron és Harry alvás helyett a korábban hallottakat tárgyalta ki. Mindketten egyetértettek abban, hogy csak annyit mondtak el nekik, amennyit maguktól is kitaláltak volna. Ron és az időközben hoppanáló ikrek számára is csupán a fegyver említése volt az egyetlen újdonság. Egy ideig találgatták, mi lehet az, és reménykedtek, hogy Dumbledore őrzi biztonságos helyen, Voldemortnak pedig nincs esélye megszerezni. Másnap reggeli után a szalonba mentek, ahol Mrs Weasley vezényletével doxy-mentesítették a függönyöket. A szoba rendkívül poros és elhanyagolt volt, és az íróasztal szekrénye időről időre megrázkódott, mintha mumus lenne benne. De Sirius és Mrs Weasley úgy döntöttek, előbb megnézetik Mordonnal és csak utána nyúlnak hozzá. A doxyk méhekhez hasonló lények tűhegyes mérgező fogakkal, testük pedig tündérhez hasonló és fekete szőrrel borított. Mrs Weasley és a gyerekek az arcukat elfedve egy bizonyos szert permeteztek rájuk, hogy megbénuljanak, és így könnyedén elbántak velük. Az ikrek természetesen begyűjtöttek néhányat, amíg Mrs Weasley nem figyelt, mivel egy bonbon-kollekción dolgoztak éppen, amihez jól jött a doxyméreg. (A bonbonok mindegyike két részből áll. Ha az egyik felét leharapod, különböző tüneteket produkálsz - orrvérzés, ájulás, hányás - és irány a gyengélkedő. De elég megenned a bonbon másik felét, hogy a tüneteid máris megszűnjenek, és így lesz egy kis szabadidőd.) Közben megjelent Kreacher, az ottani házimanó, akiről kiderült, hogy mániákusan próbálja őrizni a ház hagyományait, máig hűséges a ház néhai asszonyához, és ahol tud, keresztbe tesz a rendtagoknak. Kissé beszámíthatatlannak tűnt, mivel próbált udvariasan viselkedni, de az orra alatt - mások számára tisztán érthetően - goromba sértéseket mormolt, és mindenkiről elmondta lekicsinylő véleményét, valamint fáradhatatlanul gyűjtötte és rejtette el szobájában néhai gazdáinak becses tárgyait Sirius nagy bosszúságára. A szoba egyik falán egy óriási, aranyszövésű falikárpit függött, melyen Sirius családfája volt látható egészen a középkorig visszamenőleg. Sirius mesélt Harrynek azokról, akik rajta voltak, és azokról, akiknek a neve helyén csupán egy kiégetett lyuk maradt, mivel a család kitagadta őket. Elmesélte, hogy hagyta el az otthonát tizenhat éves korában, és hogy azóta tulajdonképpen Harry nagyszüleinél lakott. Hogy az öccse, Regulus beállt halálfalónak, és amikor megrémült attól, amit tennie kellett, Voldemort saját kezűleg ölte meg. Három unokatestvére közül Andromeda, akit legjobban szeretett, szintén ki lett tagadva egy muglival kötött házassága miatt. Az ő lánya Tonks. Andromeda két testvére, Narcissa és Bellatrix viszont rangbéli házasságot kötöttek; az előbbi Lucius Malfoyhoz, utóbbi pedig Rodolphus Lestrange-hoz ment hozzá. A Lestrange házaspárt később Azkabanba zárták. Siriust nagyon nyomasztotta, hogy hónapok óta be volt zárva ebbe a házba, és még kutya képében sem merészkedhetett ki néhanap, mert Féregfark révén már úgy is könnyedén felismerték volna. A napok továbbra is takarítással teltek, ami persze nem egészen úgy zajlott, mint egy mugli lakásban, de egy idő után így is kezdett egyhangúvá válni. S ez így ment, mígnem felvirradt a meghallgatás napja, és Harrynek görcsbe rándult a gyomra a félelemtől… 7. fejezet A Mágiaügyi Minisztérium A meghallgatás reggelén Mr Weasley kísérte be Harryt a minisztériumba. Az ügyében Amelia Bones volt az illetékes, és mindenki bíztatta Harryt, hogy a nő nagyon korrekt és fel fogja menteni, mivel a törvényben is benne van, hogy életveszélyben megengedett a mágia használata kiskorúaknak iskolán kívül is. Metróval mentek London belvárosáig, miközben Mr Weasley megcsodálta a mugli szerkentyűket. A patinás irodaházak közül egy mellékutcába fordultak be, ami mocskos volt és elhagyatott. Az utca közepén egy romos telefonfülke állt, ahová Mr Weasley vezényletével mindketten bezsúfolódtak. A telefonfülke valójában a Minisztérium látogatók számára fenntartott bejárata volt, ami liftként működött, és a föld alatt lévő épületbe vezetett. A Minisztérium lenyűgöző látványt nyújtott; a padló csillogó fával volt borítva, a pávakék mennyezetet folyton változó arany szimbólumok díszítették, a falak mentén lévő megannyi kandallóban pedig időről időre varázslók jelentek meg illetve tűntek el. Az előcsarnok közepe táján egy hatalmas arany szökőkút pompázott, melyet egy bölcs kinézetű varázsló, egy gyönyörű boszorkány, valamint körülöttük egy kentaur, egy kobold és egy házimanó szobra díszített. Az előcsarnokban nagy volt a jövés-menés a munkába igyekvő varázslók és boszorkányok miatt. Harry, miután átesett a biztonsági ellenőrzésen, Mr Weasley kíséretében követte őket egészen az Mugli tárgyakkal való visszaélésekkel foglalkozó ügyosztályig, ahol Mr Weasley dolgozott. A lift minden szinten megállt, és ekkor bemondták az adott szinten lévő hivatal nevét. Időnként papírrepülők röppentek be az utasok közé, és mint kiderült, ezek a hivatalok közti kommunikáció eszközei voltak, tehát üzeneteket tartalmaztak, és egyben kézbesítették is magukat házon belül. A föld alatti épület falán elvarázsolt ablakok voltak, amelyeken át egy bizottság által véletlenszerűen meghatározott időjárásnak megfelelő kép tárult a bentiek szeme elé. De Mr Weasley parányi irodájában, ami egy félreeső folyosó végén volt, egyetlen ablak sem volt. A falak mentén aktáktól roskadozó polcok foglaltak el minden négyzetcentimétert, a két íróasztal pedig a maradék helyet is kitöltötte. Éppen hogy elhelyezkedtek, amikor üzenet érkezett Mr Weasley számára egy nyilvános wc-ről, ami kiöntötte a tartalmát. Közben befutott Perkins is, Mr Weasley munkatársa, aki lélekszakadva újságolta, hogy a meghallgatást 8 órára tették át, és Amelia Bones irodája helyett a régi 10-es tárgyalóteremben tartják. Ez pedig azt jelentette, hogy éppen 5 perccel ezelőtt kellett volna Harrynek odaérnie. Természetesen óriási rohanás kezdődött át az egész épületen, miközben Mr Weasley azon töprengett, vajon miért tartják a meghallgatást egy olyan helyen, amit már vagy tíz éve nem használtak. A terem olyan mélyen helyezkedett el, és olyan messze volt a többi helyiségtől, hogy a lift már nem is járt arra. A csupasz kőfalak és az ablaktalan, sötét folyosók Piton alagsori birodalmára emlékeztették Harryt. És végül megérkeztek a 10-es tárgyalóteremig, ahová Mr Weasley már léphetett be. 8. fejezet A meghallgatás Harry ahogy benyitott a terembe, önkéntelenül is felkiáltott, hiszen azonnal felismerte; abban a föld alatti tárgyalóteremben volt, amit Dumbledore merengőjében látott, és ahol több múltbeli tárgyalást is végignézett. A karzaton üresen álltak a székek, csak a legfelső sor volt tele varázslókkal és boszorkányokkal. Az első sor szélén Percy ült, aki írnokoskodott, középen pedig ott állt az a bizonyos szék, ami azonnal leláncolja az embert, ha beleül. A tárgyalást maga Caramel vezette, aki nagyon ellenségesen bánt Harryvel, és kezdettől fogva azt hangsúlyozta, hogy Harry egy notórius hazudozó, aki feltűnési viszketegségben szenved és teljesen megbízhatatlan. Megpróbálta sarokba szorítani, nem hagyta szóhoz jutni, és a tényeknek arra a részére szorítkozott, ami az ő javát szolgálta. De közben belépett a terembe Dumbledore, aki a védelmet képviselte. Kiderült, hogy teljesen véletlenül tudta meg, hogy a meghallgatást három órával előrébb tették, és más helyszínen tartják. Tanúként elhozta Mrs Figget, aki - habár kissé bizonytalanul - de alátámasztotta Harry állítását, hogy valóban megjelentek a Magnolia úton a dementorok, és nem csak Harry találta ki az egészet, hogy kimagyarázza az indokolatlanul használt Patrónus bűbájt. Sokan - Caramellel az élen - nem hitték el, hogy valóban felbukkanhattak dementorok egy muglik lakta környéken. És ha igaz, hogy a dementorok csak a Minisztériumból kapnak utasítást, akkor ez azt jelenti, hogy valaki utasította őket, hogy menjenek oda, vagy pedig elkóboroltak. Szinte senki nem vett arról tudomást, amire Dumbledore utalt; nevezetesen arra, hogy esetleg mástól is kapnak utasításokat a dementorok. Amelia Bones felfigyelt arra, hogy Harry valódi patrónust tud megidézni, és a többséggel ellentétben nem bánt vele ellenségesen, hanem odafigyelt rá és mérlegelte a tényeket. De jelen volt Dolores Umbridge is, aki nagyon furcsa szerzet; egészen úgy nézett ki, mint egy varangy rövid nyakával, széles arccsontjával, dülledt szemeivel és göndör hajával. Hangja viszont sipító és kislányos volt, amitől mindenkinek felállt a szőr a hátán. Elég titokzatosan viselkedett, nem volt egyértelmű, hogy kinek az oldalán áll és mit gondol Harryről, de az biztos, hogy semmi nem kerülte el a figyelmét. Dumbledore és Caramel szópárbaja egyre inkább éleződött. A miniszter dühében még azt is elismerte, hogy kénye kedve szerint változtathatja meg a törvényeket. Dumbledore végül megelégelte a parttalan vitát és javasolta a törvényszéknek, hogy hozzanak ítéletet, miután a vád és a védelem részéről elhangzottak az érvek. A bekövetkező csendben Harry azon gyötrődött, hogy a felét sem mondta el az esetről, amit szeretett volna. Kétszer is mély levegőt vett, hogy belekezdjen, de hang nem jött ki a torkán. 9. fejezet Mrs Weasley bánata Dumbledore a kijelentés után szó nélkül elhagyta a termet, a bíróság tagjai pedig nem törődve Harryvel felálltak, és szép sorjában távoztak. Harry óvatosan elindult a kijárat felé, és mivel senki nem állította meg, kiment. Ott várt rá Mr Weasley, aki nagyon örült, hogy felmentették. Elindultak a kijárat felé, de összefutottak Lucius Malfoyjal, aki éppen a miniszterrel beszélt. Malfoy gúnyolódni kezdett azon, hogy Harry milyen tehetségesen tud szorult helyzetekből megmenekülni, Harry pedig azon csodálkozik, hogy a varázsló még a szemébe mer nézni azok után, hogy legutóbb halálfalóként felismerte őt. Lucius Mr Weasleybe is belekötött, őt arról kérdezte, hogy szokott-e otthon mugli tárgyakat elvarázsolni. Amikor Harry visszakérdezett, hogy a varázsló mit keres ott, Lucius megkérte a minisztert, hogy inkább a szobájában folytassák a megbeszélést. Mr Weasley azt mondta Harrynek, hogy Lucius be akar kerülni a felsőházba, pénzeli a Minisztériumot, latba veti a kapcsolatait Caramel érdekében, cserébe pedig "apró szívességeket" kér tőle. A főhadiszálláson nagy volt az öröm, de Harrynek fájt, hogy Dumbledore-ral nem tudott beszélni, sőt, az igazgató rá se nézett. Később kiderült, hogy Sirius csak színlelte, hogy örül az ítéletnek, egy idő után ugyanis morcosabbá vált, mint valaha, és folyton a szobájában gubbasztott. Hermione arra tippelt, hogy Sirius egy kicsit bánja, hogy Harry visszamegy Roxfortba, mert félig-meddig úgy érzi, mintha ő lenne James, és örült volna, ha több időt tölthettek volna együtt. Harry várta a roxforti tanévet, mert unta a főhadiszálláson töltött napokat. A szünidő legutolsó napján érkeztek a levelek az iskolából. A könyvlistán csak két könyv szerepelt, az egyik a Varázslástan alapfokon 5., a másik pedig egy svk könyv. Ebből következtettek, hogy Dumbledore-nak végre sikerült svk tanárt találnia, ami az idén rendkívül nehezen ment neki. Ron viszont mást is talált a borítékjában, nevezetesen egy prefektusi jelvényt. Mindenki totálisan megdöbbent, mert arra számítottak, hogy ha valaki, akkor Harry lesz prefektus, mivel Ron nem tűnt ki semmiben. Az ikrek elég bántón álltak a dologhoz, és Harry sem értette, miért nem ő kapta a jelvényt. Hermione is prefi lett, amit Harry szintén elég rosszul fogadott. A lány véletlenül Harry kezében látta meg a jelvényt, ezért azt hitte, hogy ő a másik. És ez is csak rontott a feszült helyzeten. Mrs Weasley viszont nagyon büszke volt a fiára, és vett is neki egy új seprűt az alkalomra. Este bulit rendeztek a két új prefektus tiszteletére, és ott volt Mordon is, aki mutatott Harrynek egy fényképet a Főnix Rendjének alapítóiról. El is mesélte, mi történt velük, jó páran meghaltak közülük, és persze igen kegyetlen módon. A képen ott voltak a fiatal Tekergők, Lily, Neville szülei, Dumbledore bátyja, és még sokan, akikről már hallottunk. Rémszem megállapította, hogy a kérdéses íróasztalban valóban egy mumus van, Mrs Weasley pedig elindult, hogy kivégezze, mielőtt lefeküdt volna. Harryt felkavarta a fénykép, ezért menekült a buliról. De a lépcsőre érve sírást hallott, és amikor benyitott a helyiségbe, Mrs Weasleyt látta, aki pálcával a kezében összekuporodva sírt. Előtte pedig Ron feküdt a földön, és halott volt. És itt megállt a levegő az emberben, ahogy Harryben is, de aztán egyből rájött mindenki, hogy az ott egy mumus. Mrs Weasley tovább próbálkozott és felváltva jelentek meg a fiai és a férje - holtan. Tovább sírt, Harry a látványtól meg volt döbbenve, de közben megérkezett Lupin, Sirius és Mordon. A három úr közül az első elegáns csuklómozdulattal "gömbbé" változtatta a mumust, majd eltüntette. Végül megvigasztalta Mrs Weasleyt, és biztosította róla, hogy a Rend ezúttal sokkal felkészültebb, mint annak idején, így sokkal kisebb a veszély, hogy bárki is meghaljon, habár előfordulhat. Harrynek a fejezet során kétszer is megfájdult a sebhelye 10. fejezet Luna Lovegood A Roxfortba indulás reggelén nagy volt a sietség. Végül útra keltek és Sirius is velük tartott kutya képében, habár ezt a felnőttek nagyon helytelenítették. Tapmancs felszabadultan ugrándozott és élvezte a friss levegőt és a szabadságot. Harry Mrs Weasleyvel és Tonksszal ment, aki ez alkalommal öregasszonynak álcázta magát. A pályaudvaron rövid búcsúzkodás következett, melynek legemlékezetesebb epizódja az volt, amikor Tapmancs egy másodpercre két lábra állt, és mancsait Harry vállára tette. Mrs Weasley nagyon haragudott az "emberi" viselkedés miatt, de már nem volt idő hosszas huzavonára, a vonat lassan elindult. A peronon maradók integettek, a fekete kutya pedig addig futott a vonat mellett, amíg az ki nem kanyarodott a pályaudvarról. Hermione és Ron a prefektusi fülke felé vette az irányt, az ikrek pedig csatlakoztak Lee Jordanhoz, így Harry Ginnyvel kettesben indult el helyet keresni a vonaton. Összefutottak Neville-lel is, aki szintén nem talált még üres fülkét. Ginny viszont felfedezte, hogy az egyik fülkében csak Luna Lovegood ül egyedül, így hát csatlakoztak hozzá. A lány negyedéves volt és hollóhátas, de felettébb furcsa szerzet; hosszú, fakószőke haja volt, a nyakában vajsörös kupakokból álló láncot viselt, a pálcáját a füle mögé tette, kezében pedig fejjel lefelé tartotta a magazint, amit éppen olvasott. A viselkedése is legalább ilyen zavarba ejtő volt; időnként merően bámulta utastársait, máskor arcát az újság mögé rejtette. Néha rímekben beszélt, a nevetése pedig harsány volt és megdöbbentő. Neville a születésnapjára kapott egy növényt, ami leginkább egy pulzáló kaktuszra hasonlított. Nem győzött áradozni róla, és Harryék kérdésére tartott is egy kis bemutatót, melynek következtében az egész helyiséget és beleértve négyüket is, elárasztotta a kaktuszból kispriccelő váladék. Természetesen Cho Chang ezt a pillanatot választotta ki arra, hogy megjelenjen az ajtóban és beköszönjön Harrynek, aki az arcát ellepő növényi nedveknek hála nem sok értelmeset tudott kinyögni. És mire Ginny egy csuklómozdulattal eltüntette a ragacsot, a lány már távozott. Közben visszatért Ron és Hermione, és elújságolták, hogy a többi házból kik lettek prefektusok. A Mardekárból természetesen Draco Malfoy és Pansy Parkinson lett a két szerencsés. Harry időközben bepillantást nyert a magazinba, melyet Luna tanulmányozott, és egy Siriusról szóló cikk fel is keltette a figyelmét. A lényege az volt, hogy Sirius lehet, hogy ártatlan, mivel ő valójában nem is Sirius, hanem egy zenekar visszavonult frontembere, akit egy rajongó rögtön felismert, és mivel a gyilkosságok éjszakáján az énekes vele volt, következésképpen nem is lehetett ott a tett színhelyén. Miután Harry átolvasott még néhány cikket, melyekben olyan feltételezések voltak, mi szerit Caramel utasítást adott, hogy pitékbe süssék bele a koboldokat, eldöntötte, hogy az újság hiteltelen. Hermione is hangot adott hasonló véleményének, amivel kivívta Luna haragját, mivel kiderült, hogy a lány apja az újság főszerkesztője. Később megjelent Draco és két testőre. A fiú élvezettel hangsúlyozta, hogy Harryvel ellentétben neki joga van büntetést kiszabni bárkire, érdeklődött, hogy milyen érzés Harrynek, hogy Ron lett prefi, nem pedig ő, és persze közölte azt is, hogy a nyomában lesz és megbünteti, ha csak alkalma nyílik rá. A roxmortsi pályaudvarra érve megdöbbenve tapasztalták, hogy Hagrid nincs ott, és helyette Suette-Polltz professzor kíséri az elsősöket. A szokásos fogatok elé viszont ezúttal csontvázszerű, denevérszárnyú, fehéren izzó szemű lovak voltak befogva. De ahogy Harry megpróbálta felhívni rájuk Ron figyelmét, kiderült, hogy barátja továbbra sem lát semmit a kocsik elé befogva. Luna viszont biztosította róla, hogy a lovak valóban ott vannak, és közölte azt is, hogy ő már az első roxforti napja óta látja őket.
Kereki Zsolt
A Scholastic kiadó 2003-as Nyár/Ősz katalógusában megjelent egy összefoglaló az ötödik HP-kötetről. Íme: "Még egyszer hangsúlyozom: erőnk az össefogásban van - a széthúzás meggyengít minket. Most, hogy Voldemort visszatért, százszorosan fontos, hogy ennek a belátásnak a jegyében éljünk. Voldemort nagyúr mesterien ért hozzá, hogyan kell békétlenséget, viszályt szítani ellenfelei körében. Csak úgy győzhetjük le őt, ha egyetértésünk és barátságunk kiállja a próbát." Mondta Albus Dumbledore Harry negyedik roxforti tanévének végén. De amikor Harry ötödször is visszatér a varázslóiskolába, úgy tűnik, ezek a kötelékek keményebb próba elé lesznek állítva, mint eddig bármikor. Voldemort nagyúr felemelkedése élesen kettéosztja a mágustársadalmat, és a szakadék egyre csak mélyül azok között, akik elhiszik a visszatérését, és azok között, akik úgy gondolják, az egész csak egy őrült hazugság. Nem egyéb, mint Harry Potter legújabb meséje. És ez csak egy Harry tengernyi problémái közül... A sötét varázslatok kivédését ezúttal egy olyan tanár fogja tanítani, akinek a személyisége olyan, akár a mérgezett méz (ne kérdezze senki, hogy az milyen! :-) Feltűnik a színen egy mogorva és zsémbes házimanó Ron lesz a Griffendél kviddicscsapatának új őrzője És pesze elérkezik minden diák rémálma is: az év végi Rendes Bűbájos Fokozat vizsgák ... és most csak arról beszéltünk, amivel Harrynek napközben kell szembenéznie. Az éjszakái viszont sokkal rosszabbak. Visszatérő álmában ugyanis egy ajtó jelenik meg egy kihalt folyosón. És ez az ajtó valamiért rémisztőbb, mint az összes eddigi rémálma együttvéve. J.K. Rowling eddigi legterjedelmesebb regényében a varázslóvilág irányítóinak megbízhatatlansága kerül szembe Roxfort vezetőinek tehetetlenségével. Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) Harry olyan mélységet és elszakíthatatlanságot fedez fel baráti kapcsolataiban, amiről eddig nem is álmodott; törhetetlen bizalmat és határtalan önfeláldozást kap tőlük. Habár a cselekmény rendkívül szövevényes (a könyv pedig elég vaskos), az olvasók minden bizonnyal falni fogják az oldalakat, és végül úgy hagyják el Roxfortot, ahogy Harry is: azt kívánva, bárcsak mehetnének vissza máris. * * * Ma (január 15-én) kaptam a Bloomsbury kiadótól ezt a levelet, amit tulajdonképpen hivatalosnak lehet tekinteni. Úgy-ahogy lefordítottam, mert minél hamarabb meg akartam osztani veletek, de a lényeg persze benne van. :-) Remélem, ti is legalább úgy örültök ennek a jó hírnek, mint én! * Örömmel értesítünk, hogy végre kitűztük a Harry Potter and the Order of the Phoenix című könyv megjelenésének dátumát. J.K.Rowling legújabb kötete 2003. június 21-én jelenik meg és 768 oldalas lesz. (A negyedik kötet angol változata 636 oldal hosszú volt.) A bejelentést Nigel Newton a brit Bloomsbury Publishing vezérigazgatója és Barbara Marcus az amerikai Scholastic Children's Books kiadó elnöke közösen tették, és így kommentálták: "Nagy örömmel és izgalommal jelentjük be a kiadás időpontját. A Harry Potter and the Order of the Phoenix egyszerűen lenyűgöző, és minden J.K.Rowling rajongó imádni fogja. Egy brilliáns és lebilincselően izgalmas új történtet született, ami ezekkel a szavakkal kezdődik: "A nyár legforróbb napja lassan a végéhez közeledett, és álmos csend telepedett a Privet Drive nagy, négyszögletes házaira. Már csak egy ember volt odakint; egy kamaszfiú, aki a négyes számú ház előtti virágágyásban feküdt." És még egy idézet a regényből: "Dumbledore leeresztette karját és félhold alakú szemüvegén át komolyan nézett Harryre. - Eljött az ideje, - mondta - hogy elmondjam neked azt, amit már öt évvel elezőtt el kellett volna mondanom. Kérlek, ülj le. Most mindent meg fogsz tudni." A Harry Potter and the Order of the Phoenix több mint 250.000 szóból áll, míg a Harry Potter és a Tűz Serlege körülbelül 191.000 szó hosszúságú. Az új kötet 38 fejezetet tartalmaz, eggyel többet, mint a negyedik. A bejelentés teljes terjedelmében angolul itt olvasható: http://www.bloomsburymagazine.com/redir.asp?id=625 Az új kötetet pedig itt tudod megrendelni: http://www.amazon.com
Nomak Noah
Emberek, aki tartalmat ír, az legalább szóljon előtte!!! Ilyen teveclub-baromságokat meg ne itt reklámozzatok már!!! Aki pedig letöltögetni akarja... az ne nevezze magát rajongónak!!!
Vas Klaudia
Nagyon jó a Harry Potter könyv! Na meg a film is. Én már láttam a Harry Potter és a bölcsek kövét a moziban. És a Harry Potter és a titkok kamráját láttam a moziba 3x! Töki volt! És ide lépjetek: www.teveclub.hu Miután kész van, nomd meg hogy "új teve igénylése, és csináld amit kér! És ott alul azokat a tevéket 1 teve 2 teve... Ezeket kell csinálni hogy melyik milyen teve: Amelyik fel van öltöztetve az a szuper teve és világos és a sötét a színükről lehet megtudni. És utána menj a menüsorba és ahol kéri lépj be a tevédhez! Lécci írjatok a tevémnek! Nemme: lány Neve: Klaj Köszi!
Vas Zsuzsanna
Tök szuper! De elég drága is!
Manhertz Mariann
Nekem tetszett is meg nem is a könyv. Kicsit szabadon írta meg az egyik olvasó a könyv tartalmát. Ami a legfontosabb Harry-t nem rugják ki Roxfort-ból, hanem egy meghallgatáson kell résztvenni, ahol nagy nehezen (Dumbledore segítségével) de felmentik. A történet egyre sötétebb lesz. Harry gyakran megérzi Voldemort örömét és haragját, mi több képes a gondolataiba is behatolni. De sajnos ez vica-versa, mert Voldemort is rájön, hogy képes Harry-t íránytani és ez lesz minden baj okozója. Végre fény derül arra, Voldemort miért támadta meg Harry Potter-t. Létezik egy jóslat, amely szerint egy kisfiú, aki Július végén született és akinek szülei háromszor szálltak szembe a Sötét úrral az a kisfiú lesz a veszte Voldemortnak. Ezen a kisfiún jelet fog hagyni és képességeit átruházza rá. Ez a kisfiú hivatott megölni Voldemortot. Voldemortnak lehetett volna még egy választása Neville Longbottom (mert a jóslat első felerá is illik) De mivel Harry-t jelőlte meg a gonosz mágus így ő hivatott megölni őt. Ketten nem élhetnek egyszerre, az egyiknek meg kell halnia a jóslat szerint. Dumbledore első ízben fél Harry-től, mert Voldemort árnyéka ott van Harry mögött. Így Piton-t bízza meg arra, hogy tanítsa meg egy új tudományra, arra, hogy ki tudja kapcsolni az agyát, álmait Voldemort elől. Ám Piton Harry apja íránti gyűlőlet miatt nem igazán tudja ellátni ezt a feladatot. Sirius halála nagyon váratlan és különös. Egészen az utolsó pár lapig nem tudtam igazán felfogni hogyan halt meg. Szóval igazán érdekes dolgok töténnek megint. De mindent azért én sem árulok el. Azt ajálom mindenkinek, hogy tanuljon meg angolul, mert így sokkal jobb olvasni ezt a könyvet. Sokat lehet tanulni belőle, nagyon hasznos kifejezésekkel van tele. Őszintén együtt érzek azokkal, akiknek még fél évet kell várniuk. Egyébként minden aggódó szülőnek üzenem, hogy a Vatikán néhány hónapja kiadott egy hivatalos véleményt a Harry Potter-rel kapcsolatban, melyben azt nyilatkozta, hogy a könyv teljesen ártalmatlan. Üdv minden Potter rajongónak!
Sss Www
már nagyon várom!:-)
Kereki Zsolt
2003.06.22 Mi történik a Főnix rendjében? Figyelem! Ha saját magad akarod felfedezni a Főnix rendje történetét, inkább ne olvass tovább. De ha már unod a találgatást, és tudni akarod, ki fog meghalni, és miért rúgják ki Harryt a Roxfortból, akkor rajta! Harry ismét nagybátyjáék lakásában tölti a nyári szünetet. Unatkozik, mert szobafogságra ítélték, és szenved Dudley-től, aki butább, mint valaha, ráadásul elkezdett dohányozni, és sokkban tartja a környéket. A Főnix renjde megmenti Harryt Nem kell azonban sokáig sínylődnie Harrynek, mert rögtön a könyv elején eljön érte két dementor, akit azért küldtek a muglik világába, hogy öljék meg az ifjú varázslót. Harry egy különös varázslattal megmenti magát, ami azonban egyáltalán nem tetszik Roxfortban, és rossz szemmel néznek a fiúra. Harryt ez már nem érdekli annyira, mert bekerült a titokzatos Főnix rendje csoportba, ami nem más, mint jó boszorkányok és varázslók sebtében megkötött szövetsége. Először a dementorokkal való harc során kerül velük kapcsolatba Harry, és rájön, hogy a Főnix rendjével közösen lehetne harcolni Voldemort ellen. Harryt kirúgják, és szerelmes lesz A központi szál itt is Voldemort legyőzése, de Harrynek meg kell vívnia emellett kis saját küzdelmeit is, elősorban a Roxfort tanáraival. Visszabeszél, szemtelen lesz, és annyira összeveszik Dumbledore professzorral, hogy ki is rúgják - természetesen nem végleg. De barátaival, Ronnal és Hermionéval való kapcsolatát is rengeteg feszültség fogja jellemezni. Azonban nemcsk veszekedések, hanem szerelmek is fokozzák az izgalmakat az új könyvben: Harry megcsókolja Cho Changot, a Hollóhát fogójátékosát... Borzalmas halál A regény vége felé meghal az egyik főszereplő, mégpedig Sirius Black. Az írónő sokkal részletesebben írja le a halál körülményeit, mint az eddigi könyvekben, nem árt, ha ehhez a részhez érve felszerelkezünk néhány papírzsebkendővel. Rengeteg új szereplő lesz viszont, nehéz lesz észben tartani mindet még a tapasztalt Potter-olvasóknak is. Legfontosabb talán az új tanárnő, Dolores Umbridge, aki eleinte nem szíveli nagyon Harryt, de aztán rájönnek, hogy kölcsönösen szükségük van egymásra. A legnagyobb meglepetés a történet végére marad: kiderül, hogy nem Harry Potter az egyetlen, aki legyőzheti Voldemortot.
Iq Bea
Én tudok egy lapot ahol naggyából le írják mi lesz a Harry Potter5 tartalma. Elérni a harrypotter.lap.hu-ról lehet a magyar fan oldalak közül a Dark Arts.
Horváth Erik
HÁJ!!!! Valaki nem tud olyan oldalt ahol le lehet tölteni a 5. könyvet???? Ha tudsz légyszi küldd el:www.herikh@freemail.hu Köszi!!!! Csáó
Titok Dia
kérlek valaki akárki irjon nekem infót az 5.könyvről a lilu166@freemail.hu-ra LÉGYSZI LÉGYSZI
Titok Dia
a könyv szuper lehet5-ös
Titok Dia
P Luca !!!!! ha neked most meg v an a könyv akkor legyél szives egy kis információval láss el minket mert már tűkön ülünk!!!!!!!!! irjátok le azonnal hogy mit tudtok a könyvről!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
M Juli
Ráment az egész vasárnapom, de megérte. Az első kötetnél még sajnáltam, hogy nem gyerekként olvasom, most már örülök, hogy felnőtt vagyok, mert egyre komorabb az egész, de felnőttként szerencsére nem zavar. Eddig az Azkabanos volt a kedvencem, azt hiszem, ez a második helyezett. Azért vagyok bizonytalan, mert a többit magyarul olvastam, és angolul egészen más a hangulata. Mindig emlékeztetnem kellett magamat, hogy kik is ezek az ismeretlen nevű emberek meg mindenféle izék :) Egyébként az amazon.co.uk-n a legolcsobb, es gyorsabb is mint Amerikából.
Lerf Dóra
A könyv nagyon jó, de könyörgöm, egy kis realitást! Tóth Tamás Boldizsár sem robot, hogy éjjel-nappal gurkók meg szurcsókokat fordítgasson! Amúgy a könyv izgalmas, érdekes, igaz hogy hosszú, de megéri végigolvasni. Ahhoz képest, hogy az írónő most nagyon boldog, elég kis depis könyvet sikerült összehoznia... Minden estre akkor is jó :)
Kéri Veronika
Karácsonyra??? Az nagyon sok idö!!! Ha ki tudnák adni Augusztusban! Akkor jövök Magyarországra csak. Hogy igazán akkor adhatnák ki...
Klári Klári
Nos én jártam a dunaplazai libriben, és ott adtak egy kis szórólapot, amin az volt, hogy karácsonyra "már itt is van" magyarul. de szerintem azért elég drága. magyarul olcsóbb lesz?
Vajda Emília
Oké, vártunk ezer évet, hogy végre Rowling megírja az ötödiket. (Nem az írót hibáztatom, neki voltak ebben az évben fontosabb dolgai is.) De gondolom az angol gyerekek is ige mérgesek voltak, hogy csak júliusra adták ki a könyvesboltok, noha már régebben megírta az író a könyvet. És mi magyarok mit szóljunk ehhez? A fordítás sokak szerint egy fél év, mások véleménye az, hogy három hónap, valaki szerint pedig csak egy. Most mi az igazság? Remélem a harmadik. Meg akartam venni az ötödiket angolul, hogy lefordítom én magam, és az a gyanum, hogy így jobban is járnék. (Pedig angolból nem vagyok egy nagy agy.)
V Eszter
Én még nem olvastam a könyvet de már nagyon szeretném megszerezni valahonnan. Nem tudtok olyan oldalakat ahová már esetleg felrakták és le lehet tölteni? Hálás lennék érte. A sztike@freemail.hu -ra írhattok.
Kéri Veronika
Hé! itt mindenki azt mondja hogy karácsonyra adják ki. De én irtam librinek meg animus kiadónak is és ök azt mondják hogy augusztus-októberben adják ki! De kulönben ne nyafogjatok. čn svédországban élek es itt ŔPRILISBAN agyák ki. Méh jó hogy tudom magyarul elolvasni a könyvet. Nem birnék addig várni... Ha rosszul mondtam a kiadási dátum legyetek szivesek irni a e-mailemre. veronika_keri@hotmail.com
Nn Nn
Szerintem jobban teszi az olvasó ha rendes emberek által beszkennelt, illegálisan feltett warezpéldányokat szedik le. Ja és a a kedves fordítómestereknél még a nagymamám és gyorsabban lefordítja (fél év egy picit sok)
P Luca
Elnezest a teves infoert, 870 oldalas... Naggyon naggyon jo!!! Ha elolvasom megegyszer, talan azt is fogom mondani, ez a legmozgalmasabb, legerdekesebb es fordulatokban leggazdagabb kotet!
Juhász Gábor
Azért az mindenképp dícséretes, hogy legalább az angol verzió elérhető nálunk is, ha már a magyarra karácsonyig várni kell. Viszont mindenképp megéri; a következőig pedig lehet tanulni angolul (nélküle már amúgy se megy sokra az ember), hogy ne kelljen fél évet várni a magyarra... És végre az angolok is észbekaptak, hogy kemény borítót kell(ene) csinálni ezeknek a könyveknek! Rowling előtt pedig le kalappal! (Egyébként Joanne, nem pedig Joanna...!) Inkább ez az internetes ár az, ami nem éri meg - postaköltséggel uott vagy, mintha boltban vennéd. Amúgy meg egyáltalán nem meglepő az ára - egyrészt az eredeti (külföldi) példányok mindig drágábbak, mint a magyar; másrészt a név, ugye... :)
P Luca
Itt van a hirtelen leforditott valtozatom, elnezest, ha nem eleg magyaros, csak segiteni probalok... Harry Potter elkezdi vegre az otodik evet a Boszorkany -es Varazslokepzo iskolaban, Roxfortban. Nem ugy, mint a tobbi iskolas, Harry sosem elvezi a nyari szunetet, de ez a nyar meg annal is rosszabb, mint az eddigiek voltak. Dursley-ek mint mindig, megkeseritik az eletet, de meg a legjobb baratai -Ron es Hermione- is ugy tunik, elhanyagoljak ot. Harrynek betelt a pohar. Azon kezd gondolkozni, hogy muszaj valamit tennie, barmit, csak megvaltoztassa a helyzetet, amikor ez a nyari szunet hirtelen dramai modon er veget. Amit Harry iden felfedez a Roxfortban, a feje tetejere allitja az egesz vilagot... Ez a lebilincseloen felvillanyozo uj novella, tele ketsegekkel, titkokkal es -termeszetesen- varazslattal, az osszehasonlithatatlan J. K. Rowling-tol
P Luca
Sziasztok! En lehettem olyan szerencses, hogy eppen itt vagyok az allamokban, es elsokezbol, jo par hettel a megjelenes elott megrendeltem a konyvet. 820 oldalas, nem tudom otthon mekkora lesz, de itt vastag es nagyobb, mint a Tuz serlege. Van mit olvasni! Eleinte nem tortenik semmi, de mostmar nagyon izgalmas es erdekes, meg hatravan kb. 300 oldal! Turelem, es otthon is hamarosan megjelenik!!! Kivancsi leszek a forditott verziora, bar az eddigieket jol forditotta akarki is csinalta. Turelem! : )
Horváth Angyal
Azt írják a ujságok, hogy karácsonyra leforditják.Már nagyon várom
F S
A könyvre nagyon kíváncsi vagyok én is. Viszont elég drága itt ez a könyv! Ugyanez az amazon.com-ról mindennel együtt megjön kb. 6000 forintért, max. 2 hét alatt...
N Hermi
Nagyon nagy leet már alig várom a telet mert akkor már nálunk is lehet kapni. Sok részlet megjelent róla az interneten és azok nagyon jók!!!!!!!!!!
Egy Harry Potter Fun -
Hellosztok nekem nagyon tetszett az osszes Harry Potter konyv ami eddig megjelent ! Csak azt szeretném megtudni hogy vajon mikorra fogják lefordítani magyar nyelvüre, mert errol sehol sem esett szó!
Gonda Zsófia
Hát én bizti +veszem, de most megyek Londonba és ott megvszem! De külföldröl hülyeség megrendelni, mert a postakölcség miatt ugyanott leszel.
Hozzászóló Hozzászóló
Biztos jó könyv. A probléma mindössze annyi, hogy az amazonon kb 5-6 ezer forintért meg lehet rendelni lülföldről. Ezt is tettem, mert nem fogom dupla annyiért itt megvenni.
Msjsdlk Sokk
aZ ÁRA MIATT...
KovÁcs Albert
Csak azt ne mondják nekem, hogy a könyvet 1-2 munkanap alatt be tudják nekem szerezni! Kamu! És ilyen iszonyatos ára lesz nálunk? Jó kis haszonkulcs!
Hozzá Szóló
A könyv szokásos kiváló gyermekolvasmány. A viták ellenére tagadhatatlan, hogy megkedvelteti és ezáltal felszín alatt begyakoroltatja a gyermekkel az olvasást. Mindenképp ajánlom minden szülőnek, aki küzködik gyermeke olvasáskészségével, illetve nyelvtanulási hajlandóságával. Egy pici bibi: ugyanez a könyv a www.amazon.com -on, az USÁból, postaköltséggel is csak 6200 forint átszámítva...
Ghgfhfg Hgfhgfhfgh
Jó könyv...... De nem.
Jkgkg Nhlk
TISZTELT INTERNET ÁRUHÁZ ! Az ismertetőt jobb lett volna magyarra is lefordítani, hogy az angolul nem értő internetezők is olvashassák a leírást.
Hozzá Szóló
A könyv szokásos kiváló gyermekolvasmány. A viták ellenére tagadhatatlan, hogy megkedvelteti és ezáltal felszín alatt begyakoroltatja a gyermekkel az olvasást. Mindenképp ajánlom minden szülőnek, aki küzködik gyermeke olvasáskészségével, illetve nyelvtanulási hajlandóságával. Egy pici bibi: ugyanez a könyv a www.amazon.com -on, az USÁból, postaköltséggel is csak 6200 forint átszámítva...
Harry Potter And The Order Of Harry Potter And The Order Of
Darth Sith
nem rossz, de azért a Star Wars jobb. :)
Badó Andrea
Magyarul jobb lenne...
Mutasd az összes véleményt

Események

H K Sz Cs P Sz V
30
31
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
1
2
3