Élő szó 2. - Itt vagyok - (dedikált)

Régi barátom a szerző.
Úgy is mondhatnám: magam választotta testvérem. Második könyvét szerkesztettem nyomdagép alá, s örömmel közölhetem, egyre nehezebb dolgom van. Míg előző köteténél három csoportra oszthattam írásait lényegük alapján, addig a mostani cikkeknél megállt a tudományom.
Akkor valamennyi jegyzeténél az értékkeresés- és találás volt a cél. S míg előző gondolatgyűjteményében föllelhettük az állandó Istenkeresést, addig mostanra kijelenthetjük, megtalált valamit. Hogy Istent-e, Ő tudja?!
Halmos Sándor megérkezett, elérkezett valahová, amit biztosnak, erősnek érze. Talán a saját lelki templomába...
Ahol aztán lehet a szerző véleményével vitatkozni, talán kell is, hiszen minden embernek más a temploma és más az istenszolgálása. Érdemes azonban belépni ebbe a szentélybe. Aztán persze vagy elfogadjuk annak igazát, vagy töprengünk rajta, esetleg vitatkozunk azokkal a gondolatokkal, amik fogadnák.
Bármelyiket választjuk, nemesedünk. Mert ahogy ez a könyv jelzi, az a dolgunk, hogy gondolkodjunk, és gondolkodtassunk. Érezzünk és éreztessünk! Szeressünk és szerettessünk! Erre tanít bennünket az ÍRÁSOKON keresztül Halmos Sándor.
Lépjünk be bátran a kéttenyérnyi, hordozható templomába!