A vörös Jázon

A derék pap eljött, fölvette Ráchel karjából a szunnyadó kis porontyot, s megkérdezte Ráchelt, milyen névre keresztelje a fiút. Ráchel nem felelt s a pap újra megkérdezte. De most sem kapván feletet, a szomszédasszonyhoz fordult, hogy megtudja, mi volt az apjának a neve. Orry István - szólt az asszony. Úgy, hát legyen István - szólt a pap, ujját a szentelt vízbe mártva. Ráchel ennek a névnek a hallatára felkiáltott: Nem, nem, nem!  Rosszul bánt a szegény asszonnyal - susogta résztvevően a szomszédasszony -, keresztelje a nagyapja nevére.  Legyen hát Jorgen Jorgensen - kezdte újra a pap. Ráchel újra azt kiáltotta:  Nem, nem, nem!  s karjára támaszkodva felült az ágyban.  Nincs neki atyja - szólt -, és nincs nekem sem. Ha meg kell halnia, hadd menjen az Úr trónusa elé minden más ember kegyetlenségének terhe nélkül. Ha pedig élve marad, ne viselje senki másnak a nevét, csak a magáét. Nevezzék Jázonnak, Jázon legyen.