Illemkocka

Tételezzük fel, hogy az eddig megfogalmazott viselkedési elveink és szabályaink hozzásegítették a tizennyolcadik születésnapjához érkező fiatalt s viselkedési szabályok minimumának ismeretéhez, és ezzel ahhoz is, hogy a legkisebb hátránnyal lépjen ki az életbe.
Ezzel a mondattal valahol könyvünk utolsó lapjainak egyikén találkozik majd a Kedves Olvasó, ha megtisztelő érdeklődéssel elovassa az Illemkockát. Úgy gondoljuk, akkor már e mondat ellenére egyértelmű lesz, hogy könyvünk a felnőttek számára készült, bár a tizennyolc éven aluliak is olvashatják.
Nem a felnőtteket akarjuk illendő viselkedésre tanítani, bár tudjuk, gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amikor szükségünk lenne viselkedési tanácsokra. Mégis, a felnőtt emberek viselkedésében tükröződő illemszabályok sokasága visszatart attól, hogy megkíséreljük összefoglalásukat, vagy éppen azoknak a szabályoknak a megfogalmazását, amelyek esetleg hiányoznak viselkedésünkből.
Ki tudná ugyanis megmondani, mit ismernek a felnőttek és mit nem a közösen elfogadott viselkedési szabályainkból? Senki sem adhatna erre pontos választ. Ajánlatot azonban tehetünk az ifjúság nevelőinek, megfogalmazhatjuk, melyek legyenek azok a legszükségesebb viselkedési szabályok, amelyeket leányainkkal, fiainkkal megszületésüktől nagykorúságukig meg kell ismertetnünk.
Könyvünk ilyen ajánlásokat tartalmaz.
Az ismertetést mégsem bízhatjuk a könyvre, hiszen a legjobb nevelő a látott, tapasztalt példa. Mielőtt tehát egy gyermek kezébe veszi ezt a könyvet, mindenképpen jó, ha a környezetében levő felnőtt már ismeri, és kialakította véleményét a könyvben ajánlott helyes, illő viselkedésről.
Azért is ajánljuk elsősorban felnőtteknek a könyvünket, mert az illő viselkedésünk alapjául szolgáló erkölcsöt is a felnőttektől ismerik meg a fiatalok, tehát a felnőtti egyetértés nélkül nem sok haszna lenne az illemkockának.
A viselkedési szabályok sokasága miatt előfordulhat, hogy felnőtt olvasóink is találnak új vagy újszerűen megfogalmazott illemszabályt, tehát könyvünk azoknak a felnőtteknek is hasznos lehet, akik saját viselkedésükben akarják hasznosítani ajánlatainkat.
Illő szerénységgel hívjuk fel tehát Kedves Olvasóink figyelmét arra, hogy nem törekedtünk teljességre, inkább bevallottan a szükséges legkevesebbet próbáltuk megfogalmazni.
Sikerült-e ez a szándékunk?
Erre csak akkor kaphatunk választ, ha az olvasó egyetértését és tetszését sikerült kivívnunk, mire eljut könyvünk utolsó mondatához, amely az illő viselkedés fontosságára ekképpen hívja fel a figyelmet: illendő viselkedéssel tehát nemcsak a pillanatokat tesszük kellemessé, hanem folyamatos illő viselkedésünk nélkül a szocializmus sem valósulhat meg társadalmunkban.