A kultúra mint emlékezet - Fejezetek az orosz kultúra történetéből

Oroszország sokáig talány volt az európaiak szemében. Kultúrtörténeti és néprajzi rejtély. Nem értették, mert európai mértékkel és fogalmakkal közelítettek feléje. Holott Oroszországot fél évezredig nem azok a gyökerek táplálták, nem azok az eszmények hevítették, mint Európát. Hajnády Zoltán azt vizsgálja, mikor és milyen mélységben hatottak Oroszországra az ezeréves hagyományokkal rendelkező bizánci és európai kultúrkörök a különböző korokban, amelyek kiformálták az orosz ember kettős, nyugati és keleti arculatát: európai szellemiségét és bizánci ortodox pszichéjét. Mikor virágzott ki a sajátos orosz kultúra, részben idegen hatásra, másrészt abban az ellenállásban, amelyet velük szemben kifejtett.
A könyv nem az orosz kultúra átfogó történetét adja, csupán a keresztmetszetét. A különböző időkből vett metszetek tükrözik az orosz nép szellemi életében végbement paradigmatikus változásokat, mint ahogyan egy fakorong évgyűrűiből is leolvashatók, milyen ökológiai változások történtek a fa életében. Az erezet vastagságából, elszíneződéséből következtetni lehet a bioszférában bekövetkezett változásokra. A kultúra egy nép szellemi-lelki atmoszférája egy bizonyos korban, amely a bioszférához hasonlóan lehetővé teszi az életet, csak nem a természetit, hanem a társadalmit, mert megteremti a condition humaine-t. A kultúra a nép belső életének a kifejezése, nemzeti jellege, történelmi emlékezete időben kibontva.
A kötet segít elhelyezni az orosz (szláv) kultúrát korunk egyetemes szellemi erőterében. Epitomikus tömörsége a szerző tapintata az olvasó iránt.