Alkimisták unokái

Részlet a könyvből:

"Beírattalak a vegyipariba, jött haza az apám 1949 valamelyik nyári napjának délutánján. Mint az olvasztott arany, úgy ragyogott a nap, de bennem egyszerre megkeseredett a szabadság öröme. Úgy éreztem, ettől a kurta, közömbösnek tűnő bejelentéstől máris vége a rövid semmittevésnek, amikor nem kell a következő napra készülni, figyelni, felelősséget vállalni. Mintha becsaptak volna. Mert többé nem lehetek gyerek. Alig száradt még meg a tinta az általános iskolai végbizonyítványomon, és nemsokára kezdődik az újabb, ez a vegyipari. Minek erről beszélni, néztem az apámra kedvetlenül, de nem mertem szólni. Az embernyúzó és önkizsákmányoló munkától ő örökké fáradt és ideges volt. Féltem a haragjától."